Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

Győri László Az őszi kocsikon Az őszi kocsikon tokinda. folyondár lobogott szárazon, a szulák, a tökszár lobonca. ökömyál; ahogyan a puli csomósodott, barbár, kócos gubancai, agyból kiugró lány zsíros hajszálai, slamposan, mogorván lógtak a tengeri hosszú levelei, kókadt levelei. Rózsa Endre • « Örömeink születése Hogy aúdul a víz a tetőkről! Csattanva az utcakövön, szökőkutat ütnek a csorgok. Sugarazva suhint, csupa ág­bog. Csurom ragvogás az ^örom. S a*m formál, zúgva, belül­ről, — noha önmaga még sose formás — búvópatakokban üregről üregre görgeti vak moraját legelébb, majd csengve bukik ki a forrás. Az a vágy csak a mély, me­lyet el­mélyít a beteljesedés; ívatlaar a bőhozamú kút kiszikkad; iszapba sosem fúl ajkad, míg a szomjra megész! ÚJ KÖNYVEKRŐL 33x10 Az interjú nemcsak val- lomásos, hanem ismeretter­jesztő műfaj is. Nádor Tamás jó öt-hat éve kezdte el kér­dés-sorozatát a Magyar Ifjú­ságban, s az _ interjúkat most 33x10 címen adja közre könyv alakban. Tíz kérdést intézett magyar írókhoz, költőkhöz; fő témája, eszmei vonulata az if­júság és az irodalom. 33 ki­emelkedő magyar alkotót kér­dezett meg, s hogy kiket vá­lasztott. azzal magáról ad jó képet. Illyés, Déry, Örkény, Mándy Iván, Sánta, Kormos István, Juhász Ferenc, Garai Gábor, Dobozy Imre; Csoóri, Bertha Bulcsu nemcsak mint toliforgatók tartoznak a ma­gyar irodalom legelső vonalá­ba, hanem szellemi életünk, gondjaink legkiválóbb isme­rői is. Sokan a kérdezettek közül lírai hangon emlékez­nek gyerekkorukról, ifjúsá­gukról, s nemcsak az idősebb nemzedék, hanem a mai negyven-ötven évesek is úgy látják, élménydúsabb, izgal­masabb és tettekben gazda­gabb volt ifjúságuk, mint a mai nemzedéké. Érdekesek és elgondolkod­tatóak a példák. Megemlékez­lek íróink soha nem feledhe­tő tanáraikról, akiknek sza- ajárásukra is emlékeznek — .ven év múltán is. A fejedelem arcképe A z emberek érettebb korban többnyire már kialakítják sajá­tos módszerüket: ha egy kiállítást végignéznek, nem hagyják magukat nyilaktól és egyéb eligazító tábláktól befolyásolni. Az igazi kiállí­táslátogató nem fogad el ta­nácsokat senkitől, csökönyö­sen a maga feje után megy. Meggyőződései, vagy ha úgy tetszik, rögeszméi vannak. A Hadtörténeti Múzeum Bethlen Gábor-emlékkiállí- tásán az a rögeszme kristá­lyosodott ki bennem, hogy az utat a fejedelem arcmá­sánál kell kezdeni. És ott is kell befejezni. Közben beba­rangolhatjuk a XVII. szá­zad elejének három részre tört Magyarországát; Er­délyt, a török hódoltság te­rületeit, a Dunántúl nyugati részén és Felső-Magyaror- szágon keskeny sávban hú­zódó királyi territóriumot. Térképek, rajzok, emlék­tárgyak, a letűnt idők sok­Vonásait a törté- | nelem vésője fa­ragta keménnyé, s ettől szép a szó legszorosabb ér­telmében. Nem mai, köznapi ér­telemben; úgy nem is lehet szép. Csakhogy ez mélységesen kö­zömbös ; az eszté­tikum szempont­jai csak a legrit­kább esetben azo­nosak a kordivat szempontjaival ; ha valamit eszté­tikai vizsgá­lódás tárgyává kívánunk tenni, helyesebb is ettől az utóbbitól már ab ovo elte­kinteni. A történelem vésőjét em­legettük az imént — egy kis­sé patetikusan. Mentségünk­re szolgál, hogy a fejedelem arcmását figyelve nehéz szabadulni a gondolattól : féle rékvizítuma segít eliga­zodni a harmincéves hábo- ború, a i'éformáció és ellen- reformáció vibrálóan ellent­mondásos, történelmi feszült­ségektől terhes korában. Az­tán visszatérhetünk a kiin­dulóponthoz... Tehát: újkele­tű rögeszmém parancsára ott állok a fejedelem arcképe előtt. És nem tudok elsza­kadni tőle. Mások is vetnek rá egy futó pillantást; egy fiatal párocska még el is időzik előtte. — Oltári sérója van — jegyzi meg a leányzó. — Tiszta Alain Delon — tódítja a srác. Egy ideig egymásba csim­paszkodva vihognák, aztán odébbállnakl Időtlenségük persze bosz- szantó, de most nem is azt érzem benne lehangolónak, hogy oly kevés bennük a ke­gyelet vagy hogy nem esnek valamiféle ünnepélyes han­gulatba — erre nem1 is le­het kötelezni senkit. Inkább azt. hogy milyen kevéssé fo­gékonyak az esztétikum iránt. Mert az az arc, amely ránk tekint a metszetről, festő ecsetjére kívánkozik. ezen az arcon az egész kor otthagyta bélyegét. A fur­csa hajviselet: a fejtetőn egy tincsbe fésült haj a törökvi­lágot idézi, mintha az erdé­lyi—török kapcsolat kifeje­zője volna., A telt, kissé elő­re csüngő száj a jellegzetes Habsburg-arcokat, juttatja eszünkbe, még akkor. is, ha tudjuk, hogy vérségi kap­csolatról nincs szó; a sűrű szakáll pedig a reformáció és az ellenreformáció egy­aránt megszállott, komoran elszánt prédikátorait. A leg­kifejezőbb a szem: egyszerre sugároz higgadt bölcsességet és szenvedélyt; jóságot és kegyetlenséget; a kor legna­gyobb magyar államférfia, Bethlen Gábor erdélyi feje­delem és választott magyar király néz szembe velünk . .. De álljunk fneg egy perc­re! Bizonyos, hogy nincs eb­ben a fejtegetésben semmi szemfényvesztés? Nem le- hetséges-e, hogy csak törté­’XáC:" . - ven*.'?:.? C^r.íKt t-.a rx .**L ■' ~íí:L-syMMÍ&l. I !.-.-XÍ!C Sitük . »«ten* ismereteink birttsÄ- ban, a fejedelem nagyságá­nak immár négy évszázados bizonyosságával tudatunk­ban látjuk öt ilyennek? Valószínűleg nem. Hiszen már a kortárs Don Diego de Estrada, 3 Bethlen udvará­ba vetődött spanyol nemes, a fejedelem udvarmestere is így ír : „Ami személyes tu- Jajdonait illeti, a fejedelem öles termetű, de bámulato­san arányos testalkatú fér­fiú volt, kiváltképp a lába és a lábszára volt jól for­mált; ügyes volt és minden­re elszánt; a feje és az. arca nagy. a homloka széles és sima: tágra nyílt nagy sze­me szigorú, amikor békés volt, és kegyetlen, amikor haragos. A szemöldöke ívelt volt és dús, a szája nagy, ajkai duzzadtak, a fogai rit- kásak és nagyok, szakálla őszbe csavarodó; melle és háta széles, a .dereka karcsú, külseje szigorú és nem min­dennapi erőt sugárzó. Esz­ményien ülte meg a lovat, s a maga módján jeles tán­cos is volt: az asztalnál nyá­jas és a társalgásban szel­lemes, a fogadáson méltó­ságteljes és a tanácskozás­ban határozott.” ethlert Gábort* ilyennek látták sokan mások: nagynak már életé­ben is. Egy másik Bethlen, aki nem a -fejedelem ágából (az iktári ágból) származott, Bethlen Miklós gróf emlék­irataiban — Zrínyire emlé­kezve — úgy sejteti a költő és hadvezér nagyságát, hogy felsóhajt: hozzá fogható fér­fiú Bethlen Gábor óta nem élt a hazában ... Apród ja. Kemény János — a későbbi fejedelem — pe­dig így siratja el: „Meg- hala ez a nagy fejedelem, kihez hasonló magyar Má­tyás királytól fogva és Ist­ván királyon kívül nem hal­latott . .. Oh, vajha avagy ne született, avagy örökké élt volna!” Számolatlanul idézhet­nénk még a kortársak visz- szaemlékezéseibol és az utó­dok írásaiból, akiket ma­gasztaló szavakra késztetett a bethleni történelmi tett és a bethleni jellem, amit hí­ven kifejez az arcmás. Amely elöl elindultunk, és amely elé vissza kell tér­nünk. B‘ A’ magyar képzőművészet- törté nete Tíz*év alatt nyolc kötet A magyar képzőművészei történetét átfogó, sok kötetes feldolgozásának kiadására vállalkozott az Akadémia Könyvkiadó. Napjainkban nemcsak a magyar, művészet- történet feldolgozása vált idő­szerűvé, de ugyanilyen igény jelentkezik egységesen szinte­tizáló jelleggel az egész ma­gyar kultúrában — mondja Németh Lajos, az ÉLTE mű­vészettörténeti tanszékének vezetője, a készülő első kötet szerkesztője. — Mindeddig csupán egy kisebb terjedel­mű, kétkötetes művészettör­téneti kézikönyvet használ­hattunk összefoglaló műként, és a művészeti lexikonokat. — Ez a roppant nagy vál­lalkozás milyen előkészítési igényelt? — Az Akadémia intézetei megalakulásuk után rögtön legfontosabb feladatuknak te­kintették a kézikönyvek pub­likálását. A művészettörténeti csoport is kidolgozta prog­ramját. Természetesen már addig is folytak történeti ku­tatások. Ettől kezdve azon­ban még nagyobb intenzitás­sal láttak neki a munkának. A dokumentációs központ forrásmunkák után kutatva már a hatvanas években szer­vezni kezdte a levéltári ku­tatásokat. A fiatal, ambició­zus gárda az úgynevezett „fe­hér foltok” felszámolására törekedett. Ebben a feladat­ban nemcsak a művészettör­téneti kutatócsoport, de az egyetémek oktatói és a mú­zeumok munkatársai is sze­repet kaptak. Ennek kereté­ben egy sor kiállítást szervez­tek Pécsett, Székesfehérvá­rott és Szolnokon. Jelenleg is látható egy kiállítás a „felvi­lágosodás korszakáról”, amelyről tanulmánykötetet is publikáltak, és amelyet ké­sőbb meg is vitatnak. — Hogyan, milyen elképze­lések alapján készülnek majd az egyes kötetek? — Az egyes korszakok fel­dolgozására munkacsoportok alakultak. Az előkészítés so­rán elméleti-módszertani kér­désekben bizonyos vitáink voltak, főleg korszakalkotási problémákról. Az Aradi Nóra főszerkesztésével készülő ma­gyar művészettörténeti ,soro- zatot végül is nyolc önálló kötetben szeretnénk megje­lentetni. Ezek sorrendben a következők lesznek: a kezde­tektől a középkorig: a XIII— XIV. század; a XV—XVI. század; a reneszánsz a XVI— XVII, század; a XVIII—XIX,: század 1880-ig; az 1890 és 1919 közé eső korszak; a két világháború közötti korszak és a jelenkor. Az egyes kor­szakok között nem vonunk merev határokat, olykor na­gyon is átfedik egymást. Csanády János / Minden fény örök kútra lel szememben Nem kiáltok, dübörgő földeken egy hangos szó nem hagyja el a szám, nem kiáltok, némán táncolok hátán; aninak hátán, ki megőrült, a sátán; s egy hangos szó nem fakad ajkaimon, mert csak befelé repülnek a^átkok, felém, felém, ki egész Föld TOgyok, mert csak egy ember vagyok a föld hálán, s sziporkáznak milliárd csillagok; nem kiáltok, csak mint a sas magas, magas, árva kőszáli bérceken, tollászkodom a föld pikkelyes hátán, annak hátán, ki megörült, a sátán, tollászkodom saját pikkelyemen, vagy szelet fogok, s méltósággal, lassan keringek fönn a szédítő magasban, saját mélyimet lesem sas-szemem,mel. nem kiáltok, csak hallgatok magamban, akár fekete lyuk a végtelenben, : minden fény örök kútra lel szememben Iván Bugyin meglepetten kapta föl a fejét. Natasa Nemadova lágyan elringott előtte. A férfi kicsinyre húzta magát a szalon sar­kában, de nem kerülhette el Anton Szpokics fürkésző tekintetét. — Maga az, kedves Iván Bugyin? — kérdezte a házi­gazda fakó hangon és hosz- szasan morzsolhatta a fiatal­ember izzadt ujjait. — Hát mi járatban van nálunk, hogy kedvünkért odahagyta ta a társasági életet? — Csupa jó hír! Megpá­lyáztam a pétervári közjegy­zői hivatalt és hála Nyikon Nyekrics főfőülnök pártfogó-. sónak, meg is kaptam. Ilyen fiatalon nem kis dolog! Apró sóhajtással Natasa vizenyős szemébe meredt. Anton Szpokics alattomos mosollyal meglapogatta a hátát. — A, fényes jövő előtt áll a. mi Bugyinunk! Fő a biz­tos jövedelem. De hat ezért utazott 557 versztál, hogy mindezt közölje? — horkant fel a vén csont, kabátujja­Soltész Éva A KÉRŐ val közönyösen dörgölve a kandalló párkányt. Iván Bugyin sápadtan kö­zeledett hozzá: — Natasácska kezéért jöt­tem, mert úgy gondoltam, hogy most végre ■ ■. — Apácska! — sikoltott boldogan a termetes lány, és pilledten lerogyott a XXIV. Louis korabeli kana­péra. Az újdonsült kérő hozzá­rohant, és kopott felöltője zsebéből nagy adag tökma­got szórt jövendőbelije ölé­be.. Az apa ellágyultan pis­logott, majd erőt vett ma­gán: — Natasenyka harmincegy éves ..., itt az ideje, hogy egyedül, döntsön. Szegét'!/ anyád. ha ezt megérhette volna...! Kitörölt egy kóbor könny­cseppet a szeme sarkából, és a biblia után nyúlt. Iván Bugyin se tétovázott, a kí­nai padlóvázához lépett, ki­tépett egy szál fonnyadt kri­zantémot, és elszánt árccal letérdelt Natasa élé. A lány szégyenlősen bab­rált a fiú mellényzsebében, majd lesütött szemmel „igent” mondott. Iván a kanapé fölé emel­kedett, leirt pár kört a XII. századi, puritán faburkolatú mennyezet alatt, és a fran­cia négyes ütemére kibille­gett az ablakon, hogy túl­csordult lelkét a Nagy Orosz Sztyeppén kilehelje. — Soha többé nem jön vissza! — nézett a mélybe Natasa, és bársonyos, kövér kezével bereteszelte az ab­lakot. — O volt a tizenkettedik kérőd — szólt Anton Szpo­kics, és elcsoszogott. Natasa Nemadova bárány- bőrkötésű naplójához lepett, és mélán, lassú percegéssel beírta újabb áldozatát. — Miként tervezik a köte­tek megjelenését? Melyik lesz az első? — A könyvek a kéziratok elkészülésének sorrendjében kerülnek nyomdába. Elsőként az általam szerkesztett szá­zadfordulót felölelő korsza­kot jelentetjük meg. Ezt kö­veti majd Marosi Ernő által szerkesztett, a két világhábo­rú közé eső korszak feldolgo­zása, A terveink szerint mind a nyolc kötet kézirata elké­szül 1985-ig vagy 86-ig, és legalább évenként egy kötetet publikálásra számítunk. — Hol tartanak az első kö­tettel? Miként állt össze a századforduló művészettörté­nete? — A kötet már nyomdában van, egy évig tartó szerkesz­tői munka után, amelyet va­lójában tízéves előkészítés, áldozatos tevékenység előzöd meg. Kisebb munkacsoport­tal dolgoztunk, de minden egyes témának megvolt a maga szakembere, és ez bi­zony komplikálta a munkát. Korrigálnunk kellett az átfe­déseket és egyes értékeléseket. Először is igyekeztünk kiala­kítani a közös módszert. A bevezető tanulmányom meg­írása után a munkatársakkal közösen megvitattuk a köny­vet épp úgy, mint azt köve­tően egy fejezet-modellt is, amelyet belső munkatársak­kal együtt írtunk meg. így állt össze közös munkában a nyolcvanegy íves első köny­vünk. — Mit tartalmaz majd a századforduló magyar művé­szettörténetének összefoglaló munkája ? — A bevezető tanulmány után következő második rész művészetszociológiái kérdé­sekkel, továbbá a technikai fejlődésével, az esztétikai fej­lődéssel, múzeumüggyel, pe­dagógiai kérdésekkel foglal­kozik. A könyv harmadik ré­sze pedig történelmi áttekin­tést kíván adni a korról, de egyáltalán nem kategorikus határvonalak meghúzásával. A szecesszió tárgyalásánál pélcffeul nem kell majd külön végigböngészni az építészeti vagy a képzőművészeti fe­jezetet., Stílusban, esztétikai­lag összetartó témákat együtt tálaljuk az olvasóknak. Űjdonsága lesz a kötetnek, hogy a hagyományosan értel­mezett képzőművészetet együtt tárgyaljuk a környe­zetkultúra elemzésével, a né­pi kultúrával, s emellett fog­lalkozunk a fotóművészettel és az iparművészetekkel is. — Bibliográfia? Illusztrá­ciók? — Nagyon részletes értéke­lő, illetve forrásértékű biblio­gráfiát adunk a kötethez. Az illusztrációs képanyag pedig 300 oldalt tölt ki. köztük 32 színes képpel. Grafikák és építészeti tervek! Ezenkívül egy 1500 fekete-fehér repro­dukciót tartalmazó “külön kö­tetet is mellékelünk. . — Milyen tapasztalatokkal járt az első kötet szerkeszté­se? — Be kell vallanom, hogy nagyon szigorú szerkesztő voltam. Bár tartalmi változ­tatásokra. nem került sor, tiszteletben tartván a szerző­ket, de stílusbeli átdolgozás­ra annál inkább szükség volt. Mindenesetre jelentős tapasz­talatokat szerezhettünk a kö­vetkező kötetekhez. Más ta­nulságokkal is szolgál az ed­digi munkánk: összefogta a szakmát, közösségeket ková csőit egybe, és egy sor kutatómunkát indított el. Bi­zonyos része majd csak ké­sőbb térül meg; nem e köte­tek megjelenésével, de min­ién bizonnyal hasznunkra esz és „fehér foltokat” tün­.etünk el ai hazai művészet- történetből. \ Szémann Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents