Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
Reggeli fohász Mindenki hord egy kis menetrendet magával, ösztönöket, szokásokat, apró kis figurákat, amelyek szerint eletet éli. Ne higgyük, hogy annak nincs valamely oka, amiéit az egyik ember éhgyomorra csak seprőpálinkát kíván, míg a másik tejes kávét, va.ias kiflit és hasonló csemegéket. Ezek a kívánságok a szervezet titkai, amelyek felett el lehetne gondolkozni, ha korán reggel, a munka és kötelesség- teljesítés, pénz után való vadászat és adóbefizetés előtt ráérne az ember ilyen haszonlalanságon gondolkozni. Néha csak egy friss zsemlye is megteszi a magáét, hogy az ember kezébe vegye mindennapi menetrendjét. Lábai mozgásba jönnek, két keze megtelik tennivalóval, feje a tegnapi gondok mellé új gondokkal, de bizonyos idő múlva csak kifújja alaposan az orrát, kiköiHögi magát, a nadrág alaposan, áll rajta és talán már sikerült „odanyúlnr” az emberek tömegében, azt az embert feltalálni, ahonnan segítséget, támogatást, barátságot élvezhet. Vannak jól induló napok, amikor az ember érzi, hogy nem hiába kelt föl az ágyából vagy egyéb fekhelyéről. Fohászkodásukat meghallgatják a reggeli indításnál, a délelőtt elmúlt minden baleset nélkül, delet kezdenek harangozni a városban, és az Egyesi, a bús, sovány Egyesi, amely egymagában indult neki az életnek, délre már annyira jutott, hogy ebédelésről is gondoskodjon. . Az étlap, általában Ismételjük, hogy jól sikerült napról van szó, amikor Egyesi ezeket á dolgokat átéli. (Nem is tenne jót az egészségnek, ha mindennap megtöltenénk az erszényt, hogy délben már komótosan asztalhoz ülhessünk.) Egyesi bemegy a vendéglőbe, amelynek nom is kell az elsőrangúak közé tartozni, elég, ha a másodrendü- ek közül eredt, mellékutcában, amely azonban kocsi- forgalohatól hangos, mert a kocsisok éppen ilyen mellékutcában szeretnek hajtaná. A vendéglőben már kész a leves, mert a mellékutcában, ahol az éhesebb emberek járnak, már féltizenket- tőre befőzik a levest, mert nem olyanók a mellékutcai vendéglők látogatói, akik ráértek volna sonkával vagy különböző pörköltökkel elűzni déli étvágyukat. A levesre vártak ők — s így Egyesi is —. amely tüzesen és sáfránytól, paprikától színesítve érkezik meg a tűzhelyül a marhakonc, a marhaIVénieí generális. Giacomn Man/,« kisplasztikája. eso«!, felől, pensas aölcteeg-. gel, grizgaluskával vagy ' májgombóccal, . mert Egyesi es társad szeretik az ilyesmiket. Csak nézd meg Egyesit a mellékutcai vendéglőben, hogyan sózza, kanalazza Tévését: hogyan önti ki tányérjából a maradék levest kanalába. hogyan harapdál kenyérdarabokat is közben: — sokkal többet tudhatsz meg Egyesi életéből, mint valaha is kíváncsi voltál egy szürke polgár életére. A leves után válik el igazán, hogy valóban sikerült-e Egyesi délelöttje (mert a levesbe habartatott tojás sárgája még nem jelentett sokat, lehetséges, hogy a vendég nem akar többet fogyasztani. ezért akar a tojással jóllakni.) A mellékutcai vendéglők étlapjai ritkán tartalmaznak meglepő dolgokat. Egy gyakori vendég akár behunyt szemmel is végigmehet az étlapon, és a mutatóujjával rábökhet az' étlapon arra a helyre, ahol a káposzta-, lencse-, bab- vagy borsófőzelékek ‘ megfelelő „feltéttel” álldogálnak egymás mellett. Nem kunszt azt se tudni előre, hogy savanyú-felsál- szelet vagy sertéscomb is szerepel az étlapon. De az már meglepő találmány volt, hogy Egyesi jól sikerült napján eltalálta, hogy paprikás csirke is van a konyhán, mert ilyesmit • már hosszabb idő óta nem evett. Paprikás csirke Egyesi egy kicsit habozott az étel ára miatt, de vannak napok, amikor az ember bízik a jószerencsében, és ugyanezért megrendelte az ételt a pincérnél, aki megismételte Egyesi szavait, hogy vajon nincs-e tévedés a dologban. De Egyesi most már megerősödve hangoztatta: — Nokedlival, s bő szaftban. A paprikás csirke kijött a konyhából, mint már annyi más bolond csirke; Egyesi úr elé telepedett, és megmutatta magát valódi külsejében. hogy Egyesinek a feje búbján, mint akár a kacsafark, felkunkorodott egy-két ujjnyi haja, mert nem mindennapi élvezetet ígért a jövevény. Egyesi szerény ember volt, természetesen a csirke lábával kezdte, a csontrági- csálással, szopogatással, a jövendőben való hittel megD ragan Placskov és Ivan Angorszkij ugyanabban az új házban, s ráadásul ugyanabban a lépcsőházban kapott lakást. Először eljártak egymáshoz vendégségbe, megnézték, hogyan szépülnék a lakások, megosztották egymással terveiket. Aztán egyszer csak fölfedezték, hogy egyforma műbőrrel borították az ajtóikat, azontúl nem beszélgettek egymással, sőt hamarosan ellenséges hangulat alakult ki közöttük. Az első kihívás Angorszkijé volt. Égszínkék csempét hozatott, amely állítólag bizánci volt... Placskov római mozaikkal válaszolt. Az ellenfél nagyot sóhajtott, elővette a takarékkönyvét, és hozzálátott, hogy az egyik, szobáját vadásztrófeákkal díszítse — bár soha életében nem vadászott. A falon szarvasagancsok lógtak, a padlón enyhén molyrágta medvebőr hevert, a kalitkában pedig egy zöld papagáj ezt rikácsolta: „Placskov, dögölj meg az irigységtől!” Krúdy Gyula Mellékutcai vendéglő «ytbott fogyassfeast Milyenek lehetnek a többi falatok, ha már a láb is kitesz magáért! — gondolta magában, miközben takarékosan bánt a jésztával, a zaft- tal, mert nem akarta, hogy az idő előtt elfogyjon. így jutott el a csirke nyakához, a combjához, a többi csontos részekhez, amelyekkel olyan alaposan .végzett, mint aki nem akar többé visszatérni ehhez a témához — mint némelyek teszik, akik a paprikás csirke fogyasztása után újabb kísérleteket tesznek a már lerágott csontokkal. Egyesi nyomban végzett, az ö tányérja szélén heverő csontok mehettek egyenesen a spó- dium gyárba, húsétel nem marad rajtuk. A tészta és a zaft is megmaradt még bőségesen a tálban, mikor Egyesi a legnagyobb csemegéhez, a csirke melléhez érkezett, amelyet utolsónak tartogatott. Képtelen párbeszéd. Amerigo Tot szobra. Hrisztó Botev Ifjúságom delén Ifjúságom delén ragyogtam akkor. Vad voltam — aránytalan, gyönyörű. Könyörtelenül szerettelek — dacból ■— s ezer csoda, hogy nem föd még a fű ! Ifjú voltam —'szép és valószínűtlen! Sötét hangodra hollóhodtam én. Bűnös vagyok — bús emlékedhez hűtlen — fohászkodom most könyörületért. Fényes káosszal álmodom, mint akkor ... Nem sejtettem, de fény voltam, derű! Könyörtelenül szerettelek — dacból ! És sajnálom, hogy nem föd még a fű! Fordította: Utassy József Bayer Béla Születésnap Ököllel szakadtál a fényre torkomban dal volt na.gy káromkodás igéztek sokasodó percek vénák muzsikája vádaskodás sűrű-kék szemeid fátyola foszlott szívszike csillant inged alatt alvatlan éjszakán gyöngycsíra bomlott új-hajnal csatakos nedve szakadt kések szenvedélye metszett-alakított két lényeg hasonlott egy testbe idomulj benne szűzi Galatea Hekaté tüzeld őt hevesre Art Buchwald Sürgős vizsgálatot Nem kell külön mondani, hogy Egyesi a bekövetkező dolog előtt körülnézett a vendéglőben, nem ülnek-e valahol irigyek a közelében, akiknek rosszindulatát talán már eddig is fölébresztette maga iránt? Kisvendéglő volt, mindenki a maga ügyével, bajával volt elfoglalva, némelyek még behajthatatlan számlákat is nézegettek fejcsóválva, kelkáposzta fogyasztása közben. Egyesi tehát nyugodtan kivehette a csirkéméi lett, senki se törődött vele (csak egy messze ülő úr, de annak oly boron- gós volt a képe, mintha állandóan öngyilkosságra gondolna.) A csirke nell a tányér közepére került. Egyesi új ke- nyérda rabról gondoskodott, mégpedig tempósan kiválasztva azt, mintha a csirkemellhez más kenyérdarab dukálna, mint az előbbi . részekhez. És azonkívül ott volt a megtakarított zaft a •tálban, amelyet a kenyérdarab lesz hivatva kitörölget- ni, eltüntetni, hogy abból csak emlék lesz. így' indult neki Egyesi a csirkemellnek, lassabban, gondosabban, lehetőleg még figyelmesebben, mint az eddigi falatoknak, és szerencsésen végzett is vele. A tányérokon csak csontok liia- radtak. Befejezés Egyesi a teendők elvégzése után nyilván összeállította magában a számlát, és attól meglehetősen elkomolyodott. Üres sörös poharára nézett, mert azzal nem takarékoskodott kellően, s így a fejedelmi lakoma után kénytelen volt így szólni a borfiúhoz : — Kérek egy üveg friss vizet, de hideg legyen! (Az író hagyatékából) Az orvostudomány területén a nagy áttörés a nyolcvanas években az lesz, hogy az emberi test számára gépi pótalkatrészeket fejlesztenek majd ki. Az már ma is közismert tény, hogy milyen jó szolgálatot tesznek a szívritmus-szabályozók, a műanyag ízületek és csípők, a mesterséges acéllábak és karok, valamint a beültetett, mesterséges szervek, amelyek átveszik az alkalmatlanná vált emberi szervek funkcióit. Lehetséges, hogy. túlságosan optimista vagyok, én azonban már előre látom, hogy 1989-re testünk fele Ciba-Geigy. Mannesmann vagy Alusuisse ’készítményű alkatrészekből áll majd. ... Égy ember belép Georg emberi test-javítóműhelyébe. — Mivel szolgálhatok? — kérdezi Georg. Kezébe vesz egy javítási űrlapot, és hozzáfog a rovatok kitöltéséhez. — Volna szíves az ellenőrző padra fáradni, hogy megvizsgáljam? A férfi eleget tesz a felszólításnak, és Georg a csavarok segítségével fölemeli. — Mi a helyzet a térdével? — Kocogáskor gyengének érzem. — Akkor valószínűleg ki kell cserélnem a golyóscsapágyat meg a futóművet. — Néhány följegyzést tesz, majd folytatja: — Mikor vizsgáltatta meg utoljára a lábizmait? — Körülbelül egy évvel ezelőtt... Miért kérdi? — Kopási tünetek mutatkoznak. Van újfajta, acélszála,kkaj megerősített radiáliz- munk, amelyre ötévi jótállást adunk. — Valóban szükségem van ..rá?-*■ Ez teljesein attól függ, vajon újra óhajt-e futni? A férfi beleegyezően bólint, és Georg valamit firkál a lapra. — Mi a helyzet a karjával? — A jobb karom fáj; teniszkönyököm van. — Nos, akkor alighanem kérők! egy lökésgátlót kell beépítenünk ... Az ujjízületei rendben vannak? — Azt hiszem. Mindenesetre még ökölbe tudom szorítani a kezemet. Georg megvizsgálja a férfi mindkét kezét. — Az ujjhegyeit ki kell cserélnem: a körmei rozsdásodni kezdenek! — Ide hallgasson — mondja az ügyfél. — Én csak rutinellenőrzésre jöttem. Testem jelenleg ötvenéves, és semmi kedvem ahhoz, hogy temérdek pénzt ruházzak belé... — Van még valami, ami kavarja? — Igen. Fáj a hátam, amikor tomagyakorlatokat végzek. Valahányszor meg akarom érinteni a lábujjaimat, recseg-ropog ... Georg végighúzza kezét az ügyfél hátán. — Ettől féltem — mondja. — Az ön gerincoszlopa teljesen hasznavehetetlen : ki kell cserélnünk. Olyan háttengelyeket ajánlhatok önnek, amelyek élethossziglan tartanak ... Ha nem működnek teljes megelégedési’e, akkor ön visszakapja a pénzét... És mi van a fejével? — Az rendben van.-Még mindig egészen jól szuperál! — önnek azonban erősen hullik a haja. Beültetést kellene végeztetnie ... Időálló orlonból készült hajfajtát ajánlhatok: ez olyan erős, hogy soha többé nem kell kalapot viselnie. Georg újabb adatokat ír a füzetbe. Aztán megjegyzi ; — Ügy látom, ön nem kap elég levegőt. Ki kell cserélnem tüdejében a szelepeket... Ön svájci, ugyebár? — Igen, persze. De miért kérdi ? — Mert, ha amerikai volna, akkor a pótalkatiészeket t a tengeren túlról kellene hozatnom, és ez két hónapig Jordan Popov Párbaj A címzett nem tudott aludni a messziről jött madár gúnyolódásától. Két éjszakán át forgolódott, le sem hunyta a szemét; végül úgy döntött, hogy átalakítja a fürdőszobát. Mélyedést vájt a falba, majd díszhalakkal teli akváriumot helyezett oda. Angorszkijnak fölszökött a vérnyomása. Mindenre fölkészült, csak egy akváriumra nem. Egy hét múlva, amikor egy kicsit már megnyugodott, óriási csillárt akasztott a plafonra, amelyet a bizományi áruházban vásárolt. Amikor elszállította a csillárt, az üzlet eladói és vezetői elszomorodtak, mert a csillár má> több éve ott lógott az üzletben, s mindenki megszokta.. . Ez n csapás azonban vem d&ntölte le Placskovol. Kiheverte a csillárt, . sőt egy u csengővel ellentámadásba ment át. Elegendő volt megnyomni a gombot, s a csengő az Aida bevonulási indulóját kezdte játszani. Az indulóval leterített An- gorszkij ez. alkalommal nem válaszolt., Placskov tovább alkotott. Igaz, úszott az adósságban, de láthatóan ellenfele kimé rítette stratégiai erőforrásait Placskov győzelme megerős: tése érdekében részletfizetésre két, leopárdbör-utánzattai bevont fotelt vásárolt. Ügy érezte, hogy megünnepelheti győzelmét... De kiderült, hogy kot ai volt az öröme. Ellenfele meghívott két. monumentális festészetet kedvelő művészt, s azok freskókkal díszítették a nagyszobát. A falakra fölkerültek % lakástulajdonos életének fontos eseményei: születése, keresztelése, iskolásévei, a katonaság, az ismerkedés Bójánkéval,. leendő feleségével, az esküvő, majd végül az új :nkas papírjainak ünnepélyes tnyújtása. P lacskov elvesztette a fejét, megsemmisüli. Széttaposták — úgy érezte —, megfosztották élete értelmétől. Elvesztette minden reményét. A keserű ve reség behajtotta egy üzletbe, ahol műanyag zsinórt vása rolt. Élni nem volt érdemes azért elhatározta, hogy föl akasztja magát. Lement a pincébe, az egyik tartógeren- daba bevert egy vastag szc get, majd a fejét a hurokba dugta. A szög azonban ki esett, a zsinór lejött, s Placskov a földre zuhant. Angorszkij jót nevetett balszerencsés, megalázott szomszédján, és még aznap vásárolt egy acélkampót meg egy igazi kenderkötelet. lfcH'ctitoUa : Budavári Judit tartana. — Elkészült? — érdeklődik az ügyfél. — Igen, ennyi az egész — válaszol Georg. — És meddig tart majd a javítás? Georg egy pillantást vet a munkatervére. — Ha csütörtökön reggel nyolc órakor jön. akkor délután öt órára minden ejkészül . .., kivéve, ha a műszereink olyasvalamit is találnak, amit én nem vettem észre. — Ha kijavítja mindazt, amit szükségesnek tart, akkor garanciát adhat arra, hogy testem legalább még két évig rendben lesz? — Hogyan tehetném? — tiltakozik Georg. — Az hiszi talán, hogy orvos vagyok. Fordította: Gellért György Asszonyok. Kurucz D. István festménye.
