Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

Együtt gondolkoznak a tervezők és a városatyák Barcs országos modell lehet A HUSZONNEGYEDIK ÓRÁBAN Egy gyár változás előtt Szép számban gyűlt össze tegnap a hallgatóság Bar­cson. a Dunántúli kisváro­sok fejlesztése címmel meg­rendezett arukéira. Több ba­ranyai, Vas megyei és so­mogyi kisváros is elküldte képviselőit, ott voltak az or­szágos tervezőintézetek szakemberei is. Bátraik voltak a barcsiak, mikor eJtatárexsták, hogy otthonit adnak ennek a ta­nácskozásinak és városuk fejlődésének tükrében mu­tatják be az egyik lehetsé­ges utait, amely az ilyen te­lepülések előtt áll. S kide­rült: nem ok nélkül meré­szek, a résztvevők tetszését megnyerték a dél-somogyi kisváros fejlesztési tervei. A város teniácsétaöfae, dr. Németh Jenő, ismertet­te az ea*együltekkel Barcs helyzetét. 1969-ig Barcs sor­vadó község volt; akkor Icapta az első •»injekciót- : pénzt a fejlődéshez. Többfé­le fejlesztési elképzelés is .született, míg ez a mostani kialtaikjulit. A bátor, de nem alaptalanul nagyraibörő fej­lesztési tervet a városatyák' a tervezőkkel együtt dolgoz­ták ki és sikerült olyan, egy­séges koncepciót kialakítani, amely a városiasodás min­den folyamatát figyelembe veszi, a várost és a város környékét átfogja. A Pécsi Tervezóváílalat műteremvezetője, dr. Stad­ler József mutatta, be a vá­rosközpont és az ezt körül­vevő lakóterület rendezési tervét Ez az előadás is il­lusztrálta, hogy a pécsi vál­lalat és Barcs összehangolta, a városrendezést a nagyobb fejlesztési elképzelésekkel. Ennek eredménye például, hogy a tízemeletes magias- házafcart száműzték Barcs­ról, mert mena illetnek a kis­városba. A városi tanács műszaki osztályvezetője. Henger Já­nos a teiiepiéésesztéttakai tervről beszélt. Ez a terv az általánostól asz apró rész­letekig meghatározza a kö- vetéknémyeket — hogy Barcs sajátos «városi arcot- kapjon. Szerepel benne az egységes tájéka is -»'- jelrend­szer, a tér- és Homlokzat- burkolatók kialakítása, az ültetendő növények fajtái­nak meghatározása. Dr. Mis­iét/ Károly, a várostervezé­si intézet szakíómémöke ezzel kapcsolatiban aat mondta, Barcsra nem lesz érvényes az az anekdota, amely úgy szól: egy kiiMöl- dit végigiwisznek több mai- gyair városon és mindig azt hiszi, ugyanott van, __ A z előadásokat városné­zés követte, s ennek utolsó mozzanataként a résztvevők megtekintették a városi tá­jékoztatóirodát, amelyet az­nap adtak ást Ez az iroda merész újítás: arra szolgál, hogy a városlakófcniak: be­mutassák benne a barcsi terveket, tájékoztassák az ott élőket az egyéni építkezés lehetőségeiről, illetve a kul­turális programokról és miég sok mindenről. Itt hallgat­ják meg a város polgárai­nak véleményét is a fejlesz­tési elképzelésekről, vala­mint a tervezők — így az építők alkotóműhelye is le­het ebből az irodából. Ösz- szefog!alva : olyan demokra­tikus fórumot teremtett a város, ahol még jobban ki­fejlődhet a közös gondolko­dás, ahol a választott veze­tők közvetett módón is be­számolnak munkájuknál. »Végre egy falatnvi zöld, pár négyzetméternyi gyep a paneiiházak között- — só­hajtott föl az emberek több­sége, amikor Kaposváron a Füredi utcában befejeződött a tereprendezés, és aöld gyep borította a 67-es út melletti részt. Ám sokan mit sem tőrödnek vele, s tönkreteszik, aminek min­den jó érzésű ember örül: alighogy kinőtt a fű, máris keskeny gyalogutak szab­dalták fői a zöld szőnyeget. Mert mit tesz a hazaérkező vagy távozó ember ? Alig 156 méternyi területen két gyalogátkelőhely is van, ahol biztonságosain átmehet a tűid dalra; ám ő inkább kookáztat. Ment minek gya­logoljon húsz, netán ötven métert, míg a lépcsőházhoz ér? Gyerekkocsival, óvódá­sokkal cikáznak az emberek a suhanó autók között.. Csi­korognak a fékek, szólnak a dudák — és a gyalogos fut, roham, a gyepen át. Már öt ösvényt tapostak ... Veszélyes játék ez, hiszen négy sávban, száguldanak az autók. A gyalogosok azon­ban mit sem törődnek ve­lük, mint ahogyan nem ér­dekli őket a zöldterület megóvása sem. Csak addig A délutáni vitában ezt a szépen berendezett irodát sokan dicsérték. A felszóla­lók kiemelték : a Barcson élőket szolgáló emberköz­pontú terveket ismerték meg. A tapasztalatokat má­sutt is hasznosíthatják. Barcs országos modell le­het a kisvárosok fejleszté­sére. Az egyik hozzászóló szavai szerint: végre nem kell hosszú fejtörés után ki­találná azt, amit már itt ki­találtak. A tanácskozás ren­dezői megteremtették az ala­pot a kisvárosok együttgiom- doikoeásáhoe. háfoorogtaik, amíg nem volt — s most tönkreteszik. Át­gázolnak a sáron is, holott pár méterrel arrébb száraz lábbal, biztonságosan mehet­nének át az úton. Suhannak az autók, s egy­szerre csak egyforma ruhába öltözött gyerekek szaladnak az úttestre. Az autós —aki­nek kisebb a helyismerete — alaposan meglepődik. Majdnem baj történt! Aztán látja, hogy egy iskola előtt áll — ‘Kaposváron, a Be­loiannisz utcában. Gyorsan körülnéz, hol a figyelmez­tető tábla? Sehol! Ilyen itt nincs. Zebrát sem festettek ide. Valószínűleg azért, mert a közelben kettő is van. S a MÁV-internátusból kitóduiló nebulók a legrövi­debb utat választják: átsza­ladnak az úttesten az inté­zet előtt. Nem ártana ide egy figyelmeztető táblát ki­rakni, esetleg korlátozni a sebességet — amíg nem ké­ső. Súlyos baleset fenyeget a Margitrtemplomnái is. A Béke utcából kiforduló au­tók jobbra még úgy-ahogy •»kiugorhatn-ak«, de balra kanyarodná vagy egyenesen Mi lesz az Egyesült Izzó kaposvári gyárával? — Ki tudja, hányszor hangzott el ez a kérdés az utóbbi két- három esztendőben, döntésre hivatott szervek tanácskozó-, termeiben, folyosókon, mű­helyekben, hol puhatolódzó kíváncsisággal, hol a jövő miatt érzett aggodalommal, hol sürgető türelmetlenség­gel, attól függően, hogy me­gyénk ipari fejlődését érez- te-e veszélyben a kérdező, vagy — csekély munkajogi ismeret birtokában — az elektroncsőgyár. csaknem kétezer dolgozójának min - debnapi kenyerét is. S a kérdést természetesen érvekkel, a piac lehetőségei­nek elemzésével, alkalma­sint úgynevezett trendvizs- gálatokkal is kiegészítették az aggódók és az aggodal­maskodók, valahogy így : a tévékészülékek gyártásá­ban a hagyományos „csöves” fölépítésről már világszerte áttértek a nyomtatott áram­körös, úgynevezett modul- rendszerre, a kaposvári gyár nyugat-európai „piaca” tehát nemsokára szűkül. Az itt gyártott vevőcsövek jobbá­ra pótalkatrészekké fokozód­tak le, s az elavult fölépí­tésű tévékészülékek töme­ges kicserélésével a mostani termékszerkezetre is keresz­tet kell majd vetni. A keres­let már az idén tíz száza­lékkal csökkent, 1984-ig pe­dig — a vizsgálatok szerint — „feleződik” az igény: az átjutni a kereszteződésein veszélyes dolog. Meredek emelkedőn jönnek föl a ko­csik, s a kereszteződéshez érve balra csak úgy látják be az utat, ha kiállnak a 67-esre, vagyis elfoglalják a külső sávot. Veszélyes do­log! És különösen télen lesz az, amikor majd csúszik az út. Nem kell jóstehetség hozzá, hogy kimondjuk: mindennaposak lesznek itt a sérüléssel járó, sőt koccaná­sos baleseteik... Mit kellene tenni? Ha már ilyen rosszul csinálták meg a kivezető utat, leg­alább a 67-es út külső for­galmi sávját válasszák le a belsőtől egy záróvonallal, és kötelező haladási irányt jel­ző nyilakat lessenek ide. A külső sávból csak jobbra kanyarodjanak a járművek, így a Béke utcából a 67-ee- re kanyarodó autók, kihú­zódhatnának a belső sávig: az autósok beláthatnák az utat s biztonságosabb lesz a közi ekedés. Nem hiszem, hogy ezt ne tudnák a közlekedés szakér­tői. De akkor meg mire vár­nak?! n. T. E. P. Letaposott gyep,veszélyes átjárók — Valószínű. Föréui'jutnk vissza; fizessünk, és men­— Igenis, fő­nök ; csak mondd meg, hogyan? — Egyszerű. At keil világítanod az agyamat. — Miért? Sötét­ség borul rá? — Ne . viccelj! Ez komoly dolog. Az MGB-ügy­nökség vezetőjé­nek átvilágítot­ták az agyát, és... — Ez még nem elégséges ek __ A páti Miklós jünk el innere — Menjünk. Igaaad ware Menjünk! Megí arcúdnak. Kontárodé feilegek ülnek a Kék Piszt­ráng épülete fölé; mór mám is olyan barátságos ez a fo­gadó. Dán és Erzsébet JéhaJtott •éjjel, kézen fogva megy. 67. ChawiSe és Jones egymás- iá mosolyognak. — Befejezhetem? — Igére Bocsánat ! — Szóval a-z MGB vezető­jének agyaban egy leadóbe - rendezést találtak. — Igen. És ki a címzett? — Charlie láthatóan elko- monodik. — Nem tudják. Nem tud­juk. — Es? — Semmi és. Ezért kell — No, te vörös ördög! Most túljárhatsz az esze­en. átvilágítanod az én agya­mat is. Ha az enyémben is van leadó, akkor . . . — Aktkor vehetjük a ka­lapál okait, és mehetünk ka­pálni. — Hová? Hisz alig vain zöld terület... — Ez csak afféle szólás­mondás. — Főnök! Adjon írásbeli utasítást! Tudja, a szabá­lyok .. : — Azért még nem kell ennyire hivatalos hangon társalognod ... Jones az asztalhoz lép, fonoírógépbe diktál :-Alulírott megbízom R. Charlie nevű beosztottam, hogy agyaim átvilágítsa, 1999. április 9.« Kitépi a papírt a gépből; Char.lié-nak nyújtja. Charlie olvas. — Jé, mennyi kilences ! — ennyi megjegyzést tesz csak. — Mehetünk? — Igen, főnök. Mehetünk. Csak vegyen be az altató tablettából ! — Ez az? — Igen. Charlie és Jones elhagy­juk Jones irodáját. 68. Mária biccent a Génbank portásának, fölrohan a lép­csőkön. Laboratóriumokon siet át, ajtókat csapdos. Egy­általán nem úgy viselkedik, mint egy besurranó kis tol­vaj. Energikus, céltudatos, mozgása új lendületet ka­pott. A páncélszekrény előtt megáll, egy pillanatig rnipt- ha. elbizonytalanodina. De aztán előveszi a kulcsot, ki­nyitja a széfet, és magához veszi a narancsszínű kap­szulát. A páncélszekrény teljesen üres és fehér. Olyan mint egy kifosztott hűtő- szekrény. Mária bezárja az ajtót, a táskájába ejti a kulcsot és a narancssárga kapszulát, boldogan mosolyog', meg- pötdiül a sarkán. »Ö, kis­fiam. édes kisfiam . ..« só­hajtja, és magához öleli a táskáját. Levágtat a lépcső­kön, a portás bóbiskol, lát­hatóan nem vett észre sem­mit. (Folytatjuk.) optimális 12 millió helyett csupán 6 millió elektroncső értékesítésére lesz mód, s később még — rohamo­sabb csökkenésre kell szá­mítani. Égetően szükséges tehát föltenni — ezúttal Simkó Antal igazgatónak — a kérdést: mi lesz az Egye­sült Izzó kaposvári gyáré­val? — Nem szeretnék köntör- faiazni, ezért meg kell mondanom: a jövő egye­lőre meglehetősen homályos. Januárban ugyan hozzálát­tunk az úgynevezett nagyfe­szültségű csövek gyártásá­hoz, a vállalat vezetésének egy, a közeli múltban ho­zott döntése alapján (e munkaigényes és jól értéke­síthető termékekkel egyelő­re egyensúlyban tudjuk tar­tani a mérleget, a dolgozók foglalkoztatásával sem lesz gond) mindez azonban igeig- lenes megoldás. Ahhoz, hogy a termékszerkezetet vég­legesen ki alakítsuk, másfél­két esztendőre lenne szük­ség, a döntés tehát elodáz­hatatlan. Ügy is mondha­tom: a huszonnegyedik órá­ban vagyunk. Az üzem sor­sáról — az ígéretek szerint — a következő év derekáig dönt a nagyvállalat vezeté­se. A határozat' természetesen nem lehet jótékonyság dol­ga: a tervezésben — saj­nos, de nyilvánvaló, kivált­képp manapság — csak má­sodlagosak lehetnek olyan tényezők, mint a vidéki iparfejlesztés humánus in­díttatású megvalósítása vagy a teljes foglalkoztatottság, mindenáron. A gyártmány­szerkezet megváltoztatása garanciák kérdése. Meg kell vizsgálnunk tehát az érem másik oldalát, s föltennünk a kérdést: alkalmas-e a gyár gép- és műszerparkja, az úgynevezett háttéripar, va­lamint a dolgozók képzett­ségének színvonala arra, hogy jó eséllyel fusson ver­senyt — amint arról már többször tárgyaltak ' felelős fórumokon — egy korszerű nyugati technológia (licenc és „know how”) megvásár­lásának jogáért. Az igazgató és a tapaszta­lás — cáfolhataitlanul bizo­nyítja: az elavult termék- szerkezet és a modern tech­nológia között szakadék tá­tong. Az alapanyagok elő­állításában a gyár teljesen „önellátó”, építési beruhá­zásokra alig volna szükség az új termékszerkezet beve­zetésekor, a gépek zöme könnyedén átalakítható, a háttériparban — hála az üzemben szervezett tanfolya­moknak — szép számmal állnak rendelkezésre képzett lakatosok, forgácsolók, szer­számkészítők. Bár a műhe­lyekben,1 csarnokokban hat­vanszázalékos arányban be­tanított munkások pepecsel­nek a mimózaérzékeny elektroincsőrészekkel, ront­ják szemüket, azért bősége­sen van tartalék kvalifikált elektronikai szakmunká­sokból is: az évenként ki­képzett 35—40 dolgozó te­kintélyes részét betanított munkásként kell alkalmaz­ni, a tanulási vágy föl-föl- csapó lángját — időről idő­re négyszer többen jelent­keznek, mint a „keret” — takarékra kellett állítani a termékszerkezet elavultsá­ga miatt. Szegénynek tar­tott rokon tehát ez az üzem, tapintatosan (le)kezelt hoz­zátartozó, akinek valójában a bőre alatt is pénz van. A nagyfeszültségű csövek ja­nuártól bevezetendő gyártá­sa — melyet a budapesti elektroncsőgyár hamarosan várható megszüntetése, il­letve „átállítása” és más szerkezeti változások tettek szükségessé — azt jelen ti : a bőrfelületnek csak kis része alól kerülhet elő az arany. A késedelmet némileg in­dokolja az elektroncsövek ii-ánt megnyilvánuló keres­letnek a vártnál jóval na­gyobb csökkenése, a hazai elektronikai ipar típusössze­tételeinek gyors módosulá­sa és általában az a várat­lan minőségi robbanás, amely a világ elektronikái iparéban történt az utóbbi két-három évben. Nemrég még korszerűnek tartott gé­pek, műszerek kerülnek így — szükségszerűen — a lom­tárba, nemrég még biztos­nak hitt piaci lehetősége : szűnnek meg szinte egyik napról a másikra, és korsze­rű gyártmányok válnak szinte kozmikus sebességgel muzeális értékké. E válto­zások olykor törvényszerűen szülnek bizonytalanságot, indokolatlanul is. Megelőzé­sére egyetlen gyógyszer a gyors döntés — egy verseny- képes gyár javára —, a hu­szonnegyedik órában. Mert a végérvényesen elavult té­vékészülékeket már „után- csövelni” sem lehet. Lengyel András A fenyőyubacstetvek kártételéről Közparkokban, háziker­tekben, karácsonyfatelepe­ken. évről évre gondot okoz a fenyőgubacstetvek kárté­tele. Gyakori látvány a »borzas«, rosszul növő luc­fenyő. Az ilyen fákat job­ban szemügyre véve az éves hajtások tövén toboz- szerű duzzanatokat lehet lát­ni. Tavasszal kevesebbet, a vegetáció 'előrehaladtával egyre több hajtáson fordul elő. Többnyire csak tömeges megjelenésük esetén figye­lünk föl rájuk. Leggyakrab­ban akkor, amikor a fa a megszokott arányosságokat nem mutatja, a gubacsok fölötti hajtásrészek össze­vissza nőnek, tűlevelűk le­hullik. Erősebb fertőzés ese­tén a fa el is pusztul. A kár­tételt a zöld- és a sárgaíe- nyő-gubacstetű okozza. A kártevők általában szep­tember végén, október ele­jén kezdik meg áttelelő alak­jaik kifejlesztését; ezek a fák kéregrepedéseiben hú­zódnak meg Tavasszal a ki­kelő nyári alakok a tűleve­lek szívogatásával kezdik ismét károsításukat, Kárté­telük különösen a kará­csonyfatelepeken számotte­vő: a fák eltorzításával, a gubacsos ágak elszáradásá- val értéktelenné teszik a fá­kat. Károsítják 10—12 éves korig az állományt, sőt ese­tenként idős fákon is előfor­dulnak. A kártevő tetvek gyengeség! paraziták, amit azt jelenti, hogy a legtöbb gubacs a gyengén fejlődött védelem egyedeken számolható meg. Megelőző jelleggel ezért na­gyon fontos a karácsonyfa­telepeken a harmonikus táp­anyagutánpótlás. Az idei év szokatlanul hű­vös, gyakran csapadékos időjárása a fenyögubaccs- tetvek élettevékenységét is fékezte, és a szokásosnál ké­sőbb — csak október elején lehetett megfigyelni az átte­lelő alakok megjelenését. A kártevők jelenleg a rovar­ölő szer számára könnyen elérhető stádiumban van, a most esedékes védekezéssel a következő évi fertőzés mér­tékét tudjuk mérsékelni. Feltétlenül fontos, hogy a védekezést március, közepén, majd április végén megis­mételjük. A permetezésre a Foszfotion 0.6—0,8, a Lo- bayeid 40 WP 0,2 Rogor L- 40 0,1—0,12, Bi—58 EC 0,1—0.15 százalékos tömény­ségű készítmények valame­lyike használható. A védekezést ősszel és ta­vasszal csapadék nélküli na­pokon, 12—15 C fok fölött: hőmérsékleten kell végezn’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents