Somogyi Néplap, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

■ ■ Ünnep a színházban Á szülőszobától az újszülöttosztályig (Folytatás az 1. oldalról.) A társulati. ülés Kleno- vics Imre — az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának titkára — ünnepi beszédé­vel folytatódott. Az ünnepi szónok múltelevenítö beszé­dében utalt arra, hogy az állandó színházi élet igé­nye 1911-ben fogalmazódott meg s a köszinhaz fölépíté­sében öltött testet Nem vé­letlen, hogy a társadalmi haladás progresszív idősza­kában — a Tanácsköztársa­ság fényes napjaiban — ad­ta hírül a megyei sajtó lel­kesedve: »Örömhírt hozott Budapestről Szalma István elvtárs! Állandó színészet lesz Kaposváron, igazi szí­nészet, igazi művészet és nem holmi hodálytöltelékek m ü vésze t-lúdbőraése i, « Az alig szárba szökkent elgon­dolást azonban — mint any- nyi más haladó törekvést — elfojtotta a fehénterror. A Szalma István jövendölte állandó színtársulat megala­kulására még évtizedekig kellett várná. A felszabadulást követő művelődéspolitika a drá­mairodaimat, a színházkul­túrát is a tömegek kincsévé kívánta tenni. Hatékony színházi élet azonban — állandó társulat híján — a színházaik államosítása után. még nem alakulhatott ki Ka­posváron. A fejlődő megye­székhely jogos igénye — mondotta Klenov ícs Imre — az ötvenes évek közepén ta­lálkozott a párt művelődés- politikájának törekvéseivel, a kulturális kormányzat szándékával. Ez pedig azt tűzte célul, hogy szélesíteni kell a művészetek és a tö­megek kapcsolatát, csökken­teni a színházi »fehér fol­tok« számát. Az alapító határozatot gyors, a nehézségeikkel is megbirkózó szervezés kö­vette. Jelentős társadalmi munka, nagy összefogás eredményeképpen kezdte meg működését az állandó színtársulat, amely a ma­gyar drámairodalom jeles alkotó egyéniségének, Csiiky Gergelynek a nevét vette föl. Klenorics Imre elemezte a megye társadalmi, gazda­sági, politikai fejlődését, en­nek fókuszában vizsgálva a negyedszázados színházi te- ékenységet, hangsúlyozva, Mini krimi Széltől ingó ágak között bujkál a hold. Egyébként sö­tét van, bagolyhuhogással. Sikoly a fán! A holdsarló megbillen, s egy emberbe akad ... Zuhanás, végül tompa puffanás. Ugyaneb­ben a pillanatban velőtrázó üvöltés! A százados fatörzs is beleinog. Gerincroppanás, halalhörgés. A bagolyhuho- gas távolodik, a hold tova- bujkal. Pitymallik. Tétova fény tör át a ködön. Megpihen, ahol tetem pihen. Moraj közeleg. Zörög a haraszt. A csizmák körül- állják. — Ez kimúlt! — így az egyik. Vidám emlékidéző. hogy az eltelt évtizedek erő­feszítésen, - változásai termé­szetszerűleg hatottak a me­gye kultúrájára, színházi életére, a társulat működé­sére is. Az újonnan — és nagy nehézségek árán — megalakult társulatot a színházért őszintén lelkese­dő, de fölkészültségénél és addigi lehetőségeinél fogva vegyes ízlésvilága közönség fogadta. Várakozással tekin­tett rá — és nemcsak itt, hanem a falusi művelődési házakban is — a Móricz Zsigmond által a tanács- köztársaiság napjaiban oly lelkesen fölfedezett új kö­zönség, a munkások, parasz­tok egyre nagyobb 'tömege. — A Gergely Színház út­ja, mint más alkotóközössé­geké, nem volt töretlen, nem volt ellentmondásoktól men­tes. Néha műsorpolitikai következetlenségek keresz­tezték az utat; s a közönség bizalmáért, a színház mon­danivalójának elfogadtatá­sáért újra és újra meg kel­lett küzdeni. A huszonöt — Es minő flegma — mondja a másik. És fölrázzak az ájult va­dászt, akiről úgy Vflik: al­szik. Hogy gratuláljaiuik ne­ki a zsákmányhoz, amelyről azt hiszik, ö ejtette el. Kopasz lomb megint: ba­goly, hold nélkül. Letört ág csüng alá. Ujjal mulat a va­dászra és a vaddisznóra. Vá­dol, de hallgat. Kern szüle­tett árulónak! Oradíj Egyik napról a másikra megváltozott. Uj szokásokul vett föl. És tulajdonképpen ettől elásta magát. .. Pedig de csiklandozta hiú­ságát, hogy napjában egy évet nemcsak sikerek, ha­nem gondok, nehézségek, egyenetlenségek is kisérték. Az utóbbiak okulásunkra, az előbbiek pedig örömünk­re szolgálnak, és tisztelettel adózunk a művészi alkotó­munkának — mondta a szónok — Van okunk arra, hogy e két- és fél évtized nagyszerű előadásait, hala­dó törekvéseit ünnepeljük a társulati ülésen. A színház nem elzárt szi­get a társadalomiban. Sok­féle hatást vált ki, és sok­féle hatást kell befogadnia, néha elviselnie.. Ilyen ténye­ző volt — egy alapjában véve örömteli folyamat — a televízió elterjedése a hatvanas évek elején. Ma már látjuk, hogy a színház­tól való elfordulás átmene­ti jelenség volt, de akkori­ban szívós harcot kellett folytatni a közönség egy ré­szének visszaszerzéséért. Nem ellenfelek álltak — vagy állnak — egymással szemben, hiszen egy-egy színház győzelme koránt­sem jelentette a televízió vereségét. A kaposvári színház tár­sulata — az országos irány­elveknek megfelelően — körzeti színházként műkö­dik, Zala megye, elsősorban Zalaegerszeg és Nagykanizsa színházi ellátásáról gondos­kodva. Társulatunk országo­san is ismertté és népszerű­vé vált. Az elvszerű viták, a köl­csönös bizalom, a műhely­munkát biztosító légkör tet­ték lehetővé, hogy két év vei ezelőtt — a személyi válto­zások ellenére — a színház tevékenységében nem követ­kezett be visszaesés. Az eredmények továbbélése és továbbfejlődése a jellemző. A jubiláló kaposvári szín­ház társulatának mai mun­káját a feladatok igényes vállalása és izgalma, ko­rántsem feszültségmentes maisáaa jellemzi. tucatszor is dicsérték! Mond­tak, hogy szép, és hogy rá- aztán mindig lehet számíta­ni. Senkinek sem okozott csalódást. Talán fejébe szállt a di­csőség? — kérdezhetnénk. Tény, hogy egy idő után csak akkor volt hajlandó nyilatkozni, ha előtte lefek­tették. No, de ilyet! S mí­melte az aléltságot: föl kel­lett rázni, csak azután le­hetett hangjai hallani. Nem csoda, hogy egyszer ezt vág­tak a képébe: — Tudod, mit?! Nem viszlek el kija­víttatni, mert százhúszért új vekkert kapok... Ettől megrettent, de már nem maradt eszmélésnyi ideje sem. Arra még emlé­kezett, hogy két, büdös ká­posztafej zuhan utána a ku­kába. Aztán elpattant a ru­gó. Homes'/. Ferenc — Az MSZMP XII. kong­resszusa határozatban mond­ta ki, hogy az irodalom és a művés'zetek a maguk sa- játbs eszközeivel fokozottan támogassák és szolgálják szocialista céljaink elérését. A határozat megvalósításá­hoz számítunk a kaposvári, országos rangot kivívott színházi társulat felelősség- teljes munkájára — fejezte be Klenovics Imre. Tóth Dezső művelődési mi­niszterhelyettes a miniszté­rium üdvözletét tolmácsol­ta. U.talt arra a szerepre, amelyet a színház a mai magyar művészetben ját­szik, kiemelve, hogy a mai izgalmas;, eleven jelen a Jö­vőt is ígéri. Színház és kö­zönség egymással kölcsön­hatásban fejlődhet — szö­gezte le rövid felszólalásá­ban. Az ünnepi ülésen több ki­tüntetést adtak át: Dánffy Sándor színművész a Mun­ka Érdemrend ezüst foko­zatát kapta, Szocialista Kul­túráért kitüntetést Tóth Bé­la, Székely György és Gás­pár András vett át: Kiváló Munkáért kitüntetéssel ju­talmazták Kéry Lajosnét, Magyart Károlynét és Kör- mendy Évát. Komlós István az SZMT és a színház aján­dékát kapta. A társulatnak a megyei tanács végrehajtó bizottsága odaítélte Somogy művészeti díját. Az ünneplést Babarczy László, a színház igazgatója köszönte meg. Este díszelő­adást tartottak a Szentiván- éji álomból. Az idén október 30-án — az Erkel Színházban rende­zett díszelőadással — ' kez­dődik meg a szovjet kultúra napjainak hagyományos ese­ménysorozata. A nyitó kon­cert műsorában , miként a tíznapos program egészében is, közreműködik majd a Szovjetunió művészetének számos világhírű reprezen­tánsa. Az élő szovjet kultú­ra új értékeit közreadó ren­dezvénysorozatra mintegy 500 vendégművész érkezik hazánkba. Rendkívül gazdagnak ígér­kezik a zenei program. Az orosz muzsika nagyjainak számos alkotását hallhatja a közönség kiváló szovjet együttesek tolmácsolásában. A Szovjetunió Állami Hang­versenyzenekara, a Moszk­vai Filharmonikusok, a Moszkva Virtuózai kamara- zenekar és a Sosztakovics- kvartett koncertezik Buda­pesten, Miskolfcon. Debre­cenben, Dunaújvárosban, Oz- don és Baján. Számos hang­A szülész, azt szokták mondani, hetven—nyolcvan évre »gyógyít«. (Hazánkban az átlagéletkor ugyanis e között mozog.) Ám vannak., akik nem cseperednek föl, nem ismerik meg a nap fé­nyét ... Somogy megyében egyre sikeresebben vették föl a küzdelmet a csecsemő- halandóság ellen. Számok nélkül aligha fejezheíő ki. 1958-ban ezer élve született gyermek közül nyolcvan halt meg egyéves koráig. (Megyénkben akkor volt a legmagasabb a csecsemőha­landóság, meghaladta az or­szágos átlagot is.) 1967-bem harminchét ezrelékre, tavaly az országos huszonnégy ez­relékhez képest Somogybán huszonegy ezrelékre sikerült leszorítani. Különösen az utóbbi három év fáradozásai jártak kiemelkedő eredmé­nyekkel. Elsősorban szervezeti in­tézkedések segítették elő, hogy harminc ezrelék alá csökkent a csecsemőhajlan­dóság. A terhesgondozás mi­nőségi javulása számotte­vően hozzájárult, hogy nőtt az életképes újszülöttek szá­ma. Alapelv az egészségügy­ben, hogy minden beteg olyan intézménybe kerüljön, ahol megvannak a gyógyítás feltételei; intézeti kezeléssel ugyanis elejét vehetik a ko- raszüiésnek, s ma már hatá­sos gyógyszer is rendelkezé­sünkre áll. A megye kórhá­zaiban az utóbbi években — a szülésék számának a csök­kenésével — a terhesgondo­zást elősegítette, hogy több a férőhely, ám még mindig .zsúfoltak a szülészeti osztá­lyok. A koraszülöttek élet- benmaradási esélyét növeld, hogy már a magzatnál meg­állapítják: mennyire . fejlett a gyermek tüdeje. Ha »le­maradás« jelét tapasztalják, kezeléssel serkenthetik a tü­dő működését, fejlődését, és a szülés ideje is ennek meg­felelően ^ választható meg. Az intenzív újszülöttosz­tály megszervezésé sok gyer­mek életben tartását, illetve az intézeti kezelés a fejlő­désben! lemaradás csökken­tését jelenti. Évekkel ezelőtt a korai újszülöttek kétszáz­kétszázötven ezreléke halt meg, tavaly csak százhar­minc ezrelék. A kórházi el­látás fejlődéséről vall ez az adat. Hozzátehetjük: javult a családtervezés is. Míg öt­hat éve a terhesek harminc­öt—harminchat százaléka hozta világra gyermekét, ta­valy már hatvan százalékuk. A kórházi szülészeti osztá­lyok és az űjszülöttosztályok együttműködése — team­munkája — a súlyos esetek­ben nélkülözhetetlen. A szü­lész és a neonatológus — a gyermekgyógyászat sajátos és új területe — közös erő­szeres szólista — több hege­dű- és zongoraművész — is föllép a Zeneakadémián, il­letve a pesti Vigadóban, va­lamint vidéki városaink hangversenytermeiben. Több alkotás most először csendül föl Magyarországon. Maradandó élményt ígér­nek az operabarátoknak az Erkel Színház november ele­ji előadásai. Tíz szovjet ope­raénekes lép ebben az idő­szakban színpadra, köztük olyan világhírességek, mint Jelena Obrazcova, Irina Archipova és Jevgenyi] Nyeszterenko. A Fővárosi Operettszinházban orosz ope­rákból és balettekből össze­állított estet láthat a közön­ség s egy balettszólistákat felvónultatő együttes kon- certkörütja is szerepel a programban. A Szovjetunió népeinek folklórját ezúttal az Ukrán Állami Táncegyüt tes képviseli. Ivlűsorában szű- kebb hazája néptáncaiból ac ízelítőt az érdeklődőknek. A/, eseménysorozat részeként feszítése járhat csak ered­ménnyel, a koraszülött élet­ben tartásánál. Nemcsak a születendő gyermek követeli meg olykor ezt az együtt­működést, hanem az anya állapota is. Minden cukor­beteg anya szülésénél jelen van, közreműködik, a neo­natológus gyermekorvos is. A koraszüiöttosztály valósá­gos »gépi paradicsom«: kor­szerű eszközök állnak az or­vosok rendelkezésére, de minit a megyei kórházban el­mondták: a tárgyi feltételek két tovább gazdagítják a szükséges fölszerelések vá­sárlásával. A legsürgetőbb az intenzív őrzőberendezés és a lélegeztető készülékek beszerzése. A koraszüiések számának csökkentése az egyik legfőbb feladat, bár e téren is ta­pasztalható javulás a me­gyében. Két évvel ezelőtt a gyermekek 13,8 százaléka, tavaly 10,3 százaléka in­dult csali hátránnyal. Nem­csak közvetlen orvosi mun­kával érhető el a koraszülé­sek számának csökkentése: nagy szerepe van a helyes életmód kialakításában a nevelésnek is. A csecsemőhalálozás to­vábbi visszaszorításáért még sokat kell tenni nálunk is. A házasság előtti tanács­adást meg kell szabadítani a formalizmustól, a családi életre nevelés, a szexuális nevelés tartalmasabbá tétele nemcsak az egészségügyiek, hanem az oktatók és a csa­lád feladata is. A nem kí­vánt terhesség és a velejá­ró orvosi beavatkozás elke­rülhető a tudatosabb csa­ládtervezéssel. Anyagi von- zata is van a továbblépés lehetőségének:* tovább kell javítani a megye kórházai­ban, különösképpen a me­gyei kórházban a szülészeti osztályok műszeres fölsze­reltségét. Mivel a megyei kórházban látják el az ösz- szes terhespatológiai bete­get, indokolt kiemelten fog­lalkozik a hatékonyabb el­látással. Másfajta intézke­dést'igényel, hogy bármikor es minden településen elér­hető legyen a beteg, illetve az orvos számára a működő telefon — hogy azonnal ér­tesíthesse a' mentőket. Azt viszont el kell ismerni, hogy az utóbbi években jelentő­sen javult a koraszülöttek gyors kórházba szállításá­nak a feltételei. Somogy megyében a cse­csemőhalálozás csökkenté­sében elismerésre méltóak az eredmények — ez meg­nyugtató. Jó alapot adnak ezek arra, hogy az eddigiek­nél is kevesebb bánatot okozzon a szülőknek kis­gyermekük elvesztése. egy szovjet esztrádegyüttes is ellátogat hazánkba. Ismét találkozhat a kö­zönség régi, kedves ismerő­sével, Arkagyij Rajkinnal. A jeles művész vezetésével hat alkalommal mutatja be műsorát a leningrádi- Minia­tűr Színház társulata. Ven­dégünk lesz a Néva-parti város másik nagy hírű együttese, a Gorkij Színház: Solohov, Tolsztoj és Oszt- rovszkij egy-egy műve sze­repel a műsorán. A két tár­sulat Budapesten a Nemzeti, a Thália és a Vígszínházban, valamint Győrben és Szé­kesfehérváron lép föl. Az eseménysorozat kere­tében az idén is megrende­zik a szovjet filmek feszti­válját: a bemutató vetítése­ken hét alkotás kerül a kö­zönség elé. ♦ Varga Tibor. Horváth Zsuzsa és Farkas Annie. FORGÁCSOK Horányi Barna Sokszínű, gazdag program A szovjet kultúra napjai

Next

/
Thumbnails
Contents