Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

Fegyverbarátság ’80 ae 1. otdalmSt) ranwBBokS vezetési po»k)k katonai hírieszközei. A felké­szülés időszakában tanúsí­tott fegyelmezett, áldozat­kész gyakorlás eredménye­képpen az alegységek, nor­maidőn belül jelentették harckészüli tség ü két. A magyar katonai, alegy­ségek másodpercnyi pontos­sággal, a hareszerűseg köve­telményeit maradéktalanul teljesítve érkeztek a gyüle­kezési körletbe. A harcpa- ranos elhangzása után a pán­célos és gépesített lövészala­kulatok tüzérségi és légi tüzesapásokat mértek a fel­tételezett ellenséges támpon­tokra. A nehéz terepen és a fel- tételezés szerint bonyolult harchelyzetben a magyar al­egységek a szovjet testvér- alakulatokkal szoros és hi­bátlan együttműködésben ki­válóan oldották meg felada­taikat. A parancsnokok és beosztottjaik meggyőző mó­don bizonyították, hogy ké- saek és képesek a Varsód Szerződés közös védelmi rendszerében meghatározott feladataik: végrehajtására. A gyakorlat megtekinté­se után a tagországok kato­nai vezetői nagyra értékel­ték a résztvevő csapatok harckészségét és katonai tu­dását. Elismeréssel szólt a gyakorlat első napján részt- vett alakulatok felkészülté­ás 1 > ■ r i?f~iHTMnii~iii m Catnege La-jos is. A nap folyamim dolgozók és katonák közös gyűlésére került sor a boxenbergi erő­műben, Európa legnagyobb barnaszén-bázisú hőerőmű­vében. amely KGST-együtt- múlcödéssel épült, s dolgozói között ma is nagy számban vannak kubai, lengyel, ma­gyar és szovjet munkások, szakemberek. A gyűlésen — amelyen részt vett Erich Ho- neckenrel az élen az NDK sok párt- és állami vezető­je, s a Varsói Szerződés tag­országai gyakorlatának töb­bi vendége —, a testvéror­szágok honvédelmi minisz­tereinek nevében Czinege Lajos hadeseregtábomok mondott beszédet. — Mint ahogy az elmúlt évtizedek során olyan sok­szor, ma is olyan nemzetkö­zi helyzetben élünk, amikor az imperializmus ismételten felelőtlen akciókba kezdett, újabb és újabb gátat állít az enyhülés útjába, s a két vi­lágrendszer közötti egyensúly megbontáséra törekszik. A Szovjetunió, a testvéri szo­cialista országok béfcekezde- ményezésedre, tárgyalási ja­vaslataira a NATO új fegy­verkezési programmal vála­szol. A Varsói Szerződésbe tömörült testvéri szocialista országok határozottan szem­befordulnak az imperialista hatalmak agresszív köreinek törekvéseivel. Politikai, dip­Carter aláírta 53 milliárd dollár fegyverkezésre Az Egyesült Államok el­nöke hétfőn aláírta azt a tör­vényt, amely az 1980—81-es pénzügyi évre 53 milliárd dollárt irányoz elő új fegy­verrendszerek kifejleszté­sére. A törvényjavaslatot ko­rábban a képviselőház és a szenátus is jóváhagyta. Ez a hatalmas összeg, amely jelentős mértékben felülmúlja mindazoknak a szociális, gazdasági és adó- csökkentési programok ösz- szegét, amelyekről a válasz­tási kampányban a jelöl­tek parázs vitákat folytat­nak, gyakorlatilag vala­mennyi új amerikai fegy­verrendszer kifejlesztésé­nek folytatását biztosítja az októtoer elsejével kezdődő új pénzügyi évben. A legna­gyobb tétel a fejlesztési költ­ségvetésben a repülőgépek korszerűsí lésére jutott. Carter ellenkezés nélkül aláírta a fejlesztési költség- vetést, amely jól érzékelteti Afganisztán Bandákat tettek ártalmatlanná Mint a Bakhtar afgán hír­ügynökség jelenti, Zabul tartományban kínai, ameri­kai és pakisztáni fegyverek­kel felszerelt nagyobb cso­portot tettek ártalmatlanná. A banda tagjai települése­ket rohantak meg, gyerme­keket, asszonyokat és örege­ket gyilkoltak le, és ország­úd rablásokat: hajtottak végre. Herat és Ghor tarto­mányokból hasonlóan sike­res műveletekről érkeztek jelentések. Sufnién a Batototar jelen­tette, hogy Nangarhar tarto­mány egyik településének naántegy 3000 lakosa vissza­tért szülőföldjére. a Fehér Házban és a kong­resszusban kialakult hangu­latot: a pártok és az ameri­kai politikai élet korifeusai a mesterségesen felizzított választási kampány-lég­körben egymással verseng­ve igyekeznek bebizonyíta­ni, hogy Amerika erejének növelését mindenek fölött álló nemzeti feladatnak te­kintik. Néhány republiká­nus szenátor például távol maradt a törvény aláírásá­val kapcsolatban rendezett ceremóniától, hogy kifejez­ze elégedetlenségét; Reagan ugyanis még nagyobb pén­zeket szeretne beleölni a fegyverkezésbe. lomácáai feeadcménycHéácMtk az enyhülési folyamat elmé­lyítésére és kiszélesítésére, az enyhülés katonai terület­re történő kiterjesztésére, az • államközi kapcsolatok nor­malizálására, a kölcsönös bi­zalom fejlesztésére irányul­nak — hangoztatta a magyar honvédelmi miniszter, s hoz­záfűzte: — A szocialista államok baráti közössége számos esetben tanúbizonyságot tett tárgyalási készségéről, az enyhülést szolgáló tenniaka- rásáról. Hangsúlyoztuk meg­egyezési hajlandóságunkat a kölcsönös érdekek és a köl­csönös biztonság elvének be­tartásával. — A fegyverkezési hajsza fokozásában érdekelt agresz­szív körök, a társadalmi ha­ladással szembenálló erők lépései arra figyelmeztetnek bennünket, hogy még haté­konyabbá kell tennünk test­véri szocialista országaink együttműködését, tovább kell* fokoznunk az enyhülést szol­gáló erőfeszítéseket. — Ugyanakkor a konkrét valóság megköveteli tőlünk, hogy tovább fejlesszük test­véri szocialista. országaink védelmi erejét, együttműkö­dését. — Ezt a célt szolgálja a Német Demokratikus Köz­társaság területen napjaink­ban végrehajtásra kerülő »Fegyverbarátság 80« pa­rancsnoki és törzsvezetési, hadászati-hadműveleti koa­líciós gyakorlat is — mon­dotta Czinege Lajos. A magyar honvédelmi mi­niszter a gyűlésen a testvér- országok honvédelmi minisz­terei, a külföldi küldöttsé­gek, a testvérhadseregek a «-Fegyverbarátság 80«-on résatvevő katonái nevében sok sikert kívánt az NDK népének a Német Szocialista Egységpárt közelgő X. kong­resszusához. Brich Honecker — Czwie- ge Lajos társaságában — a gyűlést követően beszélge­tést folytatott a boxbérgi hő­erőműben dolgozó magyar fiatalokkal, Baráth Gyulával, Kiss Lajossal, Koczkás Sán­dorral, Patkós Imrével és Vigh Sándorral, az ÉGSZÖV Szerelőipari Vállalat munká­saival, szakembereivel. Madridi találkozó — megnyitó A remény szavai A spanyol főváros kong­resszusi és kiállítási palotájá­ban kedden délelőtt megnyílt az európai * biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi értekezlet előkészítő tanácskozása, ame­lyen a helsinki európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet záróokmányát aláíró 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Ka­nada kormányának képviselői vesznek részt. Magyarorszá­got Petrán János nagykövet, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője vezetésével kép­viseli küldöttség. Az előkészítő tanácskozást a házigazda szerepét betöltő Spanyolország küldöttségének vezetője, Javier Ruperez nagykövet nyitotta meg, majd a spanyol kormány nevében I Jose Pedro Perez Llorca kül- I ügyminiszter üdvözölte a 33 | európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviseletében megjelent kül­döttségeket A spanyol kül­ügyminiszter üdvözlő szavai­ban kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy a találkozó résztvevői eredményes mun­kát végeznek majd és ennek nyomán nemcsak a helsinki szellemről, hanem a madridi szellemről is pozitív módon fognak megemlékezni. Az üdvözlő beszéd titán megejtett sorsolás eredmé­nyeként a szerdai első munkaülésen az Egye­sült Államok küldöttsé­gének vezetője fog elnö­kölni, majd őt naponta a francia abc sorrendjének megfelelően követik a többi ország küldöttségeinek veze­tői. Az előkészítő ülés a terve­zetthez képest 25 perc késés­sel kezdődött, mivel az új spanyol külügyminiszter a kormány többi lúgjával együtt ebben az időpontban tette le az esküt l. János Ká­roly király előtt. A megnyitó ülés mindössze 3Ö percet tar­tott. Az előkészítő tanácskozás feladata a helsinki záróok­mány rendelkezései értelmé­ben tartandó és november 11-én kezdődő találkozó szer­vezeti, ügyrendi előkészítése. A palesztin probléma - közelről Tejtestvérek viszálya „Az Ür — akár­milyen vallású is lett légyen — jog­gal kérhetné szá­mon Káin-Izrae- len, hogy hol van testvére, Ábel?” — mondja mély meggyőző­déssel Szaid Naif Asszad. A 62 éves fegyvermes­terrel nemrég Dél-Libanonban, a Tyr kikötőváros melletti Rashidi- ja menekülttábor­ban ismerkedtem meg. Ez a sátrak­ból és betontéglás házikókból álló tengerparti tábor — 15 ezer palesz­tin arab sorstár­sával együtt ■*- 1948 óta eléggé mostoha otthona. Pedig igazi ottho­na, szülővárosa, Acca, alig 12 kilométerre van — számára mégis elérhetetlenül messze, mert a tábortól hét kilométerre Libanon és Iz­rael határa húzódik, s Acca már „odaátra” esik. A zsidók és a palesztin ara­bok testvérvoltáról Naif Asz- szad ezt mondotta : „Mindket­ten egyazon, a szemrta nép­család tagjai vagyunk. Ettől még .lehetne köztünk ősi el­lenségeskedés ‘ is, csakhogy múltunkat nem ez jellemez­te. Sok történelmi művet ol­vastam, s ezekből tudom, hogy mi vagyunk azoknak a kanaánitáknak az utódai, akiket a sivatagból a Palesz­tina területére bevonuló no­mád zsidó törzsek leigáztak, majd velük együtt békében éltek évezredeken keresztül — a különböző hódítók által ránkkényszerített közös iga alatt is. A viszály magvát csak a cionizmus ültette el.” Naif Asszadnak még sze­mélyes emléke is van a két nép múltbéli barátságáról: Palesztina földjén századunk elején is az a szokás dívott, hogy ha az egymáshoz közel lakó zsidó, illetve arab család nagyjából egyidőben újszülöt­tel gyarapodott, egy-egy hétre gyereket cseréltek és szoptat- ták-gondozták a vendég-bá­bát. A gyerekek „tej testvé­rekké”. váltak, s a közfelfogás szerint a továbbiakban ugyanúgy illett szeretniük, tisztelniük és segíteniük egy­Peking - Washington Kockázatos .kártya játék SOMOGYI NÉPLAP A kínai—amerikai katonai együttműködés új szakaszá­hoz közelít. Ezt jelzi az az utazás is, amelyre szeptember közepén kerül majd sor. Wil­liam Perry hadügyminiszter- helyettes, a Pentagon tudo­mányos főtanácsadója vezeti azt a küldöttséget, amelynek feladata, hogy a katonai meg­állapodások végrehajtásáról tárgyaljon. Emlékezetes: az idén több magas szintű kínai —amerikai katonai megbeszé­lésre került sor. Az év elején Pekingben járt Harold Brown hadügyminiszter, májusban Washingtonban tárgyalt Kpng Piac miniszterelnök-helyettes, a kínai kormány katonai kér­désekkel megbízott felelőse. Az akkori tárgyalásokon már körvonalazódott a két ország közötti hadiipari üzlet. Első­sorban magas színvonalú lo­kátorberendezések, katonai szállítógépek, helikopterek és űrkutatási eszközök eladásá­ról van szó. Washington kész Kína rendelkezésére bocsáta­ni egy felderítő műholdat és egy földi szputnyik-követő állomás berendezéseit ». Szorosan vett fegyverek te­hát ma még nem szerepelnek a listán. A Fehér Ház erre hi­vatkozik akkor is, amikor ka­tonai szakértők, hadászati tervezők újabb és újabb cso­portjait küldi Kínába. Perry utazásáról azt nyilatkozta: ta­nulmányozni fogja, hogy a kí­nai hadsereg mennyire alkal­mas annak a katonai techno­lógiának a felhasználására, amelyet az Egyesült Államok készül szállítani. A kínai—amerikai straté­giai összjáték nem új dolog: immár évek óta mind a két ország vezetése arra törekszik, hogy saját hosszú távú cél­jai érdekében — elsősorban a Szovjetunió és a szocialista közösség ellen — felhasznál­ja a másikat. Ezt nevezik ál­talában „kínai”, illetve „ame­rikai kártyának”. Ez a „kár­tyajáték” azonban most új veszélyes dimenziókat ölt. A kínai—amerikai fegyver- üzletet sokan ellenzik az Egyesült Államokban is. Pat­rícia Schroeder képviselőnő, az US News and World Re­port című hetilapnak adott nyilatkozatában kijelentette: a Kínának eladott amerikai fegyverek nem védelmi célo­kat szolgálnak, hiszen ezt a nagy országot senki nem fe­nyegeti. Sokkal inkább arról van szó, hogy Peking „világ­méretű vezető szerepre törek­szik”. Hasonló értelemben loglalt állást a New York Ti­mes cikkírója is, aki mindeh­hez hozzátette: „Washington részvétele Kína szovjetellenes katonapolitikájában nem hasznos az Egyesült Államok hosszú távú feladatai szem­pontjából''. Az amerikai politikai körök egy részét aggasztja az a reá­lis lehetőség is, hogy Peking idővel mostani pártfogója el­len fordíthatja fegyvereit. A Washington Post felhívja a figyelmet: ideje „kritikusan szemlélni a kínai—amerikai kapcsolatokat, s nem szabad ennek mesterséges impulzust adni a Washington—Moszkva viszony jelenlegi problemati­kus alakulása miatt”. Május­ban Kína 11 ezer kilométer hatótávolságú rakétát próbált ki. Ez a íegyvér — emlékez­tet az amerikai lap — veszé­lyezteti az Egyesült Államok nyugati partvidékét is. A józanabbul gondolkozó amerikai politikusok attól tartanak, hogy a Kínának nyújtott katonai segély rövid távon is bonyodalmakat okoz­hat. A maotlanítás és az utób­bi idők személyi változásai ugyanis nem hoztak alapvető változást Kína hegemonista politikájában, s továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy Peking újabb támadást indít valamelyik szomszédja ellen. Peking azonban nem csak Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával szemben akar­ja érvényesíteni nagyhatalmi politikáját. Az utóbbi hetek eseményei azt tanúsítják, hogy reális veszéllyé vált a konfliktus kiújulása Kína és India határán. Erre utal az indiai szeparatista erők — Peking által ösztönzött — megélénkült tevékenysége, s az a katonai kapcsolat, amely a kínaiak és Ziaul Hak pa­kisztáni katonai rendszere kö­zött kialakult. (Az elrtiúlt, he­tekben közös hadgyakorlatra is sor került a két országot összekötő Karakorum-út mentén — Afganisztán éi a Szovjetunió határának köz­vetlen közelében.) Perry útja tehát számos jo­gos kérdést vet fel, s veszé­lyes távlatokkal fenyeget. A Problemi Dalnyevo Vosztoka című moszkvai tudományos folyóirat a kérdést elemezve rámutat: „Együttműködését mindkét fél a megfélemlítés eszközének használja fel a Szovjetunió és a többi bé&e- szerető ország, valamint a nemzeti felszabadító mozgal­mak ellen, és bizonyos mér­tékben a nyomáskifejtés esz­közéül is a »második világ« (a maoista terminológiában a fejlett ipari országok. A szerk.) országai, közelebbről Japán viszonylatában. Ezt a kapcsolatot az jellem­zi, hogy mindkét fél igyekszik a másikat saját céljai érde­kében felhasználni, hogy partnerét viszályba taszíthas­sa az ellenféllel és ily módon kívülállóként kapartassa ki magának a gesztenyét. Ez a provokációs szellemű »össze- forrottsága« teszi a világ .szá­mára a kínai—amerikai szö­vetséget különösen veszélyes­sé. M. G. A fegyverkovács, aki bízik abban, hogy fiai és unokái egyszer vissza­térhetnek hazájukba. (Fotó: A szerző felvétele — KG) mást, mintha édesteslvérek lettek volna. Aki ezt nem tar­totta be, mindkét közösség megvetését vonta ^magára. Naif Asszad apjának még volt ilyen „tejtestvére”: egy zsidó asszony, akitől 1948-ban, ami­kor az első arab—izraeli há­ború idején ők menekülésre kényszerültek, sírva búcsúz­tak el, s akivel apja haláláig rendszeresen leveleztek. Az idők azonban változtak: Naif Asszadnak és már Liba­nonban született gyerekeinek egyetlen „kapcsolata” a régi hazával az, hogy onnan a ne­héztüzérség rendszeresen lövi a menekülttábort, s időnként izraeli repülőgépek is bom­bázzák ideiglenes otthonukat. Kora tavasszal egy aknaszi­lánk megsebesítette a jobb felső karját, s azóta béna a keze. „Elsősorban azért saj­nálom, mert nem javíthatom többé harcosaink . fegyverét. Négy fiam azonban harcol, és hiszem, hogy ők és unokáim visszatérnek hazánkba, s bé­kében élnek majd zsidó test­véreikkel” — vallja a fegy­verkovács. Ez a hit tartja össze és készteti harcra az Izrael ál­tal megszállt területen élő és az emigrációba kényszerített 3 millió palesztin arabot. S bármennyire is ellentmonda­nak ennek a mai realitások, a palesztinok-ragaszkodnak a meggyőződésükhöz. A köztük és a zsidók közötti viszály ugyanis csak a század elején kezdődött, amikor a török fennhatóság alatt álló Palesz­tinába megindult a zsidók el­ső bevándorlási hulláma. Ak­kor még a zsidók Palesztina összlakosságának csupán 13 százalékát alkották. Az 1917- es Balíour-deklaráció után, amely Anglia részéről hazát ígéri a világban szétszórt zsi­dóknak, az etnográfiai ará­nyok gyorsan változtak: az angol gyarmati hatóságok se­gítségével megkezdődött a zsidók tömeges bevándorlása Palesztinába. Kétségtelen, hogy ehhez hozzájárult az európai fasizmus zsidóellenes hajszája, majd irtóhadjárata is. Ám a palesztinok válasza erre: „Mi nem üldöztük a zsi­dókat, így hát nem méltányos velünk* megfizettetni mások bűneinek a számláját. Továb­bá mélységesen igazságtalan agy népnek oly módon bizto­sítani hazát, hogy egy mási­kat hontalanná tesznek ...” (Következik : 2. Üj helyzetre várva.) Páífi Viktor A Munkácsy Mihály Gimnázium 1 db villanyzsámolyt 2 db 300 I széntüzelésű főzőüstöt, 1 db nagyméretű villanytűzhelyet 1 db nagyméretű villanysütőt, 1 db triciklit. (146536)

Next

/
Thumbnails
Contents