Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-30 / 229. szám
Úszómedencét avattak ,,Volt egy mocsaras, nádas viz...” „Volt egy mocsaras, nádas Tizünk, egészen a falu végén. Letenye-tónak nevezték, ludak meg récék úszkáltak sáros, sekélves leiszínén, piócát is lelhettek benne, s buzogányt szedtünk a szélén, de fürdésre talán még a cigánygyerekeknek sem kellett” — idézte a község híres szülöttje'', Gyet- gyai professzort Bállá Lőrinc iskolaigazgató, a sportegyesület elnöke vasárnap délelőtt Nagybajomban, az úszómedence ünnepélyes avatásakor. A mintegy ötvenéves vallomás ma mar történelem; Nagybajomban meleg vizet találtak, fürdőt építettek. Öt évvel ezelőtt született meg a továbblépés gondolata; legyen úszómedence is. Ezzel egyidőben sportpályák, öltözők, klubház építésé is szerepelt az elképzelések között- A célok megvalósítása érdekében összefogott a 800 éves község lakossága. Dómján László tanácselnök avató beszédében többek közölt a következőket mondotta: Köszönet az OTSH-nak, .a megyei tanácsnak, a községünkben működő gazdasági egységek vezetőinek, dolgozóinak, Nagybajom község dolgozó népének, fiataloknak, időseknek sportolóknak, úttörőknek, a SÁÉV-nek, a Tanép szocialista brigádjának, a községünkben levő ázocialista brigádoknak, kisiparosainknak és ■ mindazoknak, akik hozzájárultak áhhoz, hogy az úszómedence megvalósulhasson. Külön kö- szönetemet fejezem ki a Somogy megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalat 21. sz.' mélyépítésvezetősége Takács István szocialista brigádjának: munkavégzésükkel nagyban elősegítették a medence építését. Véber József, aki szakínai irányításával végig lelkesen segítette a munkát, a lakóhely fejlesztéséért jelvényt kapott. A 20x12,5 méteres medence „világversenyek” lebonyolítására nem alkalmas, a cél azonban nem is ez volt. A meleg vízben tavasztól őszig (természetesen az időjárástól függően) megtanulhatnak úszni a bajomi és a környékbeli gyerekekA község vezetése és lakossága újra példát mutatott, hogyan lehet viszonylag kevés pénzből, de nagy társadalmi összefogással hasznos, értékes létesítményt megvalósítani. A munka azonban még korántsem ért véget; bár az avatásra vasárnap került sor, elképzelések már vannak, hogyan lehetne — később — könnyűszerkezetes tetőt emelni a medence fölé, s ezzel téliesíteni az objektumot. Az avatásra fölsorakoaott úttörők, a megyei és községi vezetők, a nagybajomi idősek és fiatalok az ünnepélyes pillanatok után úszóversenynek lehettek tanúi. A szervezők - ezzel is igyekeztek rangosabbá, emlékezetesebbé tenni a fegyveres erők' napjának tiszteletére rendezett ünnepet. Az úszóversenyen öt egyesület 14 sportolója állt rajtkőre. A pécsiek, dombóváriak, és kaposváriak mellett a helybéli legjobbak is vízbe vetették magukat. A kezdő leányok részére kiírt versenyszámot hazai siker fémjelezte : Lukács Kati nyert. 2- Teveli, 3, Dúsa (mindkettő K. Rákóczi) lett. A versenyen dobogós helyezést elért somogyi (K. Rá- kóczis) úszók : Fiúk: 50 m kezdő: 1. Török; 100 m: béka hát: ..-2. Kovács; 100 m úttörő mell: 1. Szabó P.; 4x100 m korosztály nélküli vegyes váltó: 1. Kaposvár (Vida, Szabó, Lukács, Dobos); 4x100 m gyermek gyors váltó: 1. Kaposvár (Dobos, Szabó, Németh, Molnár). Lányok: 100 m delfin gyors: - 2. Szöllősi; 100 m úttörő mell: .. . 2. Krárnli, 3. Hilt; 100 m delfin hát: 1. Szöllősi; 100 m serdülő gyors: 1. Eőry, -..3. Király; 4x100 m korosztály nélküli vegyes váltó: 1, Kaposvár (Halász, Varga, Eőry, Király) ; 4x100 m delfin vegyes váltó: ... 2. Kaposvár (Soó- ri, Orbán, Zalatnay, Rostás). Szerény hetedik hely Női kosárlabda EB Az eleje csupa öröm, a vege csupa keserűség... Magyar szempontból a legrövidebben ezzel a mondattal lehet összefoglalni a vasárnap Banja Lukán véget ért XVII. női kosárlabda EB-t. A csoportmérkőzések során veretlenül és jól játszva, remek rajtot vett az együttes, s a meglévő jó hangulatot fokozta, a középdöntőben a jugoszlávok elleni húsz pont különbségű remek' győzelem. Nem tűnt elérhetetlennek a négy közé kerülés, sőt még az éremszerzés sem, legalább is ekkor, ami azonban utána következett, az lényegében az egész magyar ko- sárlabdasport hibáit mutatta. Vereség a szerény képességű román csapattól, majd nagy harcban ugyancsak vereség a csehszlovákoktól, míg a legmélyebb pontot a hollandok elleni találkozó jelentette, az újabb vesztes össze- csa pás. ' Hogy miért is nem sikerült a remélt jó eredményt elérni, arra sokféle okot lehelne mondani; azt többek között, hogy ebben az évben már a harmadik nagy tornájára kellett, hogy felkészüljön a csapat, meg kevés játékos van a gárdában, aki igazan számít is valamit. »Éppen ez utóbbiak miatt számítottam és mondtam az EB rajtja előtt, hogy a társaság a végére elfárad. Ha még egy mérkőzést kibírt volna mindenki, akkor sokkal jobb helyén végzünk« — mondotta Killik László edző. Rátérve az egész EB színvonalára: Biztos, hogy volt már jobb! Lényeges változás nem történt az erőviszonyokban, a franciák kivételével ugyanazok a csapatok jutottak az első hét közé, mint két évvel ezelőtt. (Csak a franciákat a hollandok tartották fel.) A szovjet válogatott ezúttal is magasan kiemelkedett a mezőnyből. Minden találkozójukon legalább 30 ponttal győztek. Mar az EB előtt is sok vita volt a lebonyolítás új rendszeréről. Bizonyos, hogy ez a jugoszláviai forma nem a legjobb, hiszen a csapatoknak alkalmat ad az »okoskodásra,« vagyis egy vereséggel valaki a csoportban elérheti, hogy a köny- nyebb ágra kerüljön a legjobb nyolc között. A fekete §én titka — Igen- Pontosan. Csakhogy: ha az ember elmegy egy másik bolygóra, és viszi magával a technikáját, a gépeit, a civilizációját, akkor előbb vagy utóbb, de inkább utóbb, ugyanoda jut, ahová a földön: elfogy körülötte a víz, a levegő, a humusz. És akkor föladja. És akkor vége. De az ember nem ilyen. Az embernek nem lehet vége, mert az ember az maga a végtelen csoda. Azt fogja tenni — én legalábbis bízom ebben — azt fogja tenni, hogy az új bolygón nem ismém meg a civilizációját, hanem egész egyszerűen bevonul a vízbe. — Bevonul a vízbe? Hogyan? — Igen. Bevonul a vízbe, hogy még ^ehetősége se legyen a tűzgyújtásira. Ismerik, persze hogy ismerik Prométheusz történetét? Ezt a szegény istent jogosan büntették az istenek, mert csak a tüzet lopta el az ember számára, de a mértéket, hogy hol az elég, hogjy hol az állj, azt már nem- És mivel az ember máig sem ismeri a mértéket, és ha ismeri is, nem képes aszerint élni, ezért kell bevonulnia a vízbe. Ezért kell lemondania a tűzről, ezért kell lemondania a termelésről. — És a delfinek? — kérdezi Mária. — Nos, ott vagyunk. Megérkeztünk. Ha- a föld embereivel. a földi civilizációval megtörténhet majdan, hogy be kell vonulnia a tengerbe, akkor logikusan elképzelhető, hogy egy korábbi, a földön kívüli civilizáció »emberei«, ha szabad ezt a szót használnom^ végigjárták már ugyanezt az útat. Egyesek közülük azt mondhatták: »Kérem, én ember vagyok, oxigénre és vízre van szükségem ahhoz, hogy éljek. Keresek — a rendelkezésemre álló összes eszköz segítségével — egy lakható égitestet, s ott bevonulok egész fajtámmal a tengervízbe. Lehet, hogy sokan elpusztulunk, de alapos edzésekkel fölkészülhetünk erre a feladatra is-« — Nos, úgy gondolom, hogy ezek a földünkre leszállt, tengerbe vándorolt, idegen égitestről való »emberek« a delfinek. — Érdekes. Nagyon érdekes' — morogja József. — Kísérteties! — Bizony. De nem ér az egész semmit, ha nem tudom bebizonyítani. — Ô, professzor úr —lelkesedik Mária —, dehogyis- nem . . . Maga előtt nincs lehetetlen— Professzor úr, én még Magyar siker Filmfesztivál Velencében Negyvennyolc évvel ezelőtt rendeztek először nemzetközi filmfesztivált Velencében — elsőként a világon. Később elvesztette egyeduralmát: sorra létesültek nemzetközi filmseregszemlék — sztárparádékkal, üzleti tárgyalásokkal, csillogó látványosságokkal egybekötve — a népszerű európai fürdőhelyeken, így Cannesban, Karlovy Varyban, Locarnóban, San Sebastianban, majd a tengeren túl is. De Velence rangját egyik sem tudta elhomályosítani, egészen. 1969- ig. Ez az év az európai diákmozgalmait legzajosabb eseményeit robbantotta ki, Nyu- gat-Németországtól Franciaországig, Angliától Olaszországig. Velencében is ösz- szetűzésekre került sor, s így díjak odaítélése nélkül fejeződött be a vetítések sorozata. Az olasz filmművészet — elsősorban a haladó, baloldali gondolkodásúak — nem nyugodtak bele ebbe a kiA Glória című film főszereplője: Gena Rowland. kény szeri tett döntésbe, s törekvéseiket az idén — tízévi fesztiválszünet után — siker koronázta: Velence és az olasz kormány anyagierkölcsi támogatásával ismét benépesült a Lidó, s huszonegy ország zászlaját lobogtatta a szél a fesztiválpalota főbejárata előtt. A nemzetközi filmparádé állandó látogatóit jó néhány meglepetés várta- Az újjászületett biennálé ugyanis sok mindebben eltér a filmfesztiválok „hagyományaitól”. Elsősorban azzal, hogy szinte kizárólagos jogot kapott a művészet, s csaknem teljesen hattérbe szorult az üzlet. Miben nyilvánult meg -mindez? Elsősorban abban, hogy nem hívtak meg hivatalos delegációkat, kereskedelmi tárgyalásokra összeállított küldöttségeket; nem voltak üzleti standok, elmaradt a sztárparádé, és hiányoztak az úgynevezett kereskedelmi vetítések is. így „csupán” a huszonegy ország hetven filmje szerefiatal tudós vagyok, szinte csak tudósjelölt. De mélyen megragadott az, amit mondott. Én mindenben állok rendelkezésére. Hajlandó vagyok minden időmet erre szentelni. — Fiatalember, ön nagyon kedves, de nagylelkűségét nem fogadhatom el... Nyilván megvan a saját kutatási területe, s nyilván azon a területen, amit maga választott önmagának, még nem jutott mindennek a végére. — Ez igaz, •.. de... — Csak semmi de! Hallgasson rám. Ez az ügy a delfinekkel nem bizonyítható; ám mégis pontos jelképe földi civilizációnk életének: az ember nem pusztul el, mert minden körülmény közepette is megtalálja annak módját, hogy éljen. Nézze ezeket a delfineket: kedvesek. játékosak, okosak, tehetségesek. És boldogok ! Boldogok, mert képesek voltak arra. hogy megmentsék életük feltételeit a vízben, s barátokra is találtak : az emberekre. Kell több? (Folytatjuk) Egy jelenet az Ajándék éz a nap című filmből. pelt a programban, s ez valóban csekély szám ahhoz képest, hogy például Cannesban 5—600 produkciót is láthatnak az érdeklődők. A bemutatott filmek átlagszínvonala lényegesen magasabb volt, mint más nemzetközi fesztiválokon. Ugyanakkor hiányoztak az úgynevezett közönségfilmek, mármint a csupán látványosságba. izgalomkeltésre törekvő szuperprodukciók. S hiányoztak a programból a szexfilmek, a horrorok, a krimik, a musicalek, és a szokványos történelmi kalandfil- mek is- A bemutatott produkciók többsége a mában, jeleh időben játszódott, és olyan kérdéseket feszegetett, amelyek az emberek százmillióit foglalkoztatják : a fiatalok útkeresése, a pályaválasztás nehézségei, a családalapítás problémái, az elrontott házasságok, a mun. kanélküliség, a magány. Ezek közé tartozott az Ilyen az élet! című francia film is, amely ifjú házasok hétköznapi csetepatéit mutatta be, hol mulatságosain, hol meg komolyra fordítva a szót. Kitűnő művel .jelentkezett az NSZK-beli Christian Rischert: Lena Rais című munkája egy elrontott házasság gyötrelmeit tárta a nézők elé, helyenként ugyan naturalista eszközökkel, de mindenképpen elgondolkoz- tatóan. Hasonló témát dolgozott föl1 Peter dal Monte olasz rendező Egy másik asszony című filmjében: a jómódban élő, szép, ifjú asz- szonyt elhagyja férje, egy szebb és fiatalabb kedvéért A magára maradt feleség hiába keres vigasztalódást, végül őszinte barátnőre lel egy. eti-ópia-i nőben, aki vendégmunkásként dolgozik Olas zoi's zág ban. A magányról szól az amerikai John) Cassavetes Glória című filmje is, amelynek főszerepét a nálunk is jól ismert Gena Rowlands alakítja. (Ez a film nyerte az egyik nagydíjat: az arany oroszlánt.) Két szovjet film is szerepelt • a fesztiválon, s elsősorban Szeryej Szolov- jevnek A megmentő című munkája aratott megérdemelt közönségsikert- Története mai fiatalokról szól. Szólnunk kell a magyar versenyfilmről, Gothár Péter Ajándék ez a nap című alkotásáról, amely ugyancsak arany oroszlánt kapott — az elsőfilmes művek kategóriájában. A közönségsikerre jellemző, hogy a vetítést négyszer kellett megismételni, és az olasz lapok még a zsűri döntése előtt egyhangúlag a magyar filmet tippelték nagydíjra. Csupán néhányat említettünk a látottak közül. A legjobbakat elöbb-utóbb bizonyára a magyar közönség is megismerheti. Q, x. Egy brigád a gyerekekért Szocialista brigádjaink egyik szép feladata a gyermekintézmények, óvodák, bölcsődék, ' nevelőotthonok, általános iskolai őrsök és rajok társadalmi támogatása. Az ilyen kapcsolatok nagyon hasznosak; maradandó élményt nyújtanak kicsinek és nagynak egyaránt. A gyerekek megismerkednek egyes munkaterületekkel, s ez segíthet később a pálya- választásban. A felnőttek vállalják a kirándulások, .ünnepségek megszervezését, megjavítják az elromlott játékokat... A MÁV kaposvári állomás-főnökségének Törzsgárda szocialista brigádja második éve patronálja már a kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskola egyik raját. — Hogyan lehet tartalommal megtölteni egy ilyen kapcsolatot? Horváth Istvánné, a brigád vezetője így beszél róla: — Nem múlik el hét, hogy ne találkoznánk a gyerekekkel. Persze nagy a szerencsénk, hogy olyan segítőtársunk van, mint Filótásné bánáti Zsuzsanna osztályfőnök, aki tűzbe hozza a gyerekeket, ha valamilyen feladatot meg kell oldani... — Sokszor még minket is — veszi át a szót az egyik brigádtag, Arany Jó- zsefné üzemgazdász. — Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lusta a társaság, mert úgy érzem, nálunk mindenki megteszi a tőle telhetőt. A mi brigádunk majdnem tíz éve alakult, jelenleg tizennégy tagból all. Általában középvezetők, vezetők a tagjai. Mind a tizennégye- elvégeztük á marxista középiskolát, többen a marxista egyetemet ui. — Melyek voltak a legsikeresebb programok, amelyeken az utóbbi időben a gyerekekkel közösen vettek részt ? — Nagy sikere volt a balatoni kirándulásnak — mondja a brigádvezető. — Több közös sportrendezvényünk is volt az előző iskolaévben; év végén megajándékoztuk a raj legjobb tanulóját, a gyerekek névnapjára rendszeresen képeslapokat küldünk. Részt vettünk a papírgyűjtési akciójukban is. Élmény volt nekik, ha elhoztuk őket üzemlátogatásra a vasútra: megnézhették a mozdonyokat, föl is kapaszkodhattak rájuk. Elmeséltük a menetirányítást, elmondtuk munkánk szépségeit, de nem rejtettük véka alá a gondjainkat sem. Nem akartuk becsapni őket. Szeretnénk, ha olyannak ismernék meg a munkát, amilyen. Sokat játszunk, labdázunk velük, pedig a brigád tagjainak többsége, bizony, nem a fiatal korosztályt képviseli. Jólesik azonban együtt lenni: az ember utána szinte felüdül, elfelejti a napi gond- ját-baját. Nem sajnáljuk erre az időt... Többször rendeztek író— olvasó találkozót, s ezekre — természetesen — meghívták a harminchat tanulót is. önzetlen segítőkészségük egyik elismerése: nemrég megkapták a Kiváló társadalmi munkáért kitüntető jelvényt. K. Zs. OMOGYI NÉPLAP I
