Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

% Ratkó József Az idegen Észrevettem az idegent, a halálommal megbízott nem evilági férfiút. Arcom mögül kimozdult és figyelt. Objektív pillantása volt. Tudtam, hogy régóta követ, arcom mögé húzódva jön, sunyit és jegyzi bűneim, elfordul, ha szeretkezem. Dolga vagyok, de nem siet Fogában kétélű mosoly, szemembe nyúl, arcomba nyúl, bab ráigat, s elront valamit. Bencze József Mezőt cicomázó... Mezőt cicomázó szelekkel komázok, békadallal lüktet szívem csöndbe süllyedt. Egy cimbalmos tücsök szelek ellen tüntet. Csókjaimban csorran csintalan vérű nyár kipergetett napból napraforgó vár. Elhiszem augusztus, hogy születtem érted, csókunkról a füvek zenélve beszélnek. Elmondják a szélnek, hűvös csillag éltet, holddal kalimpáló, gyümölcsöt lerázó vihar-harag vert meg. Elszöktem titokban Csák Erzsébet — érted, elbújdostunk együtt a napkondás égen. Ölbe foglak téged, mint virág a réten egykor az illatot, mit a szíved adott Szíveden dalolok, mint cimbalmos sugár. szép mesekapunál; Új könyvekről „Mindennapi életünk” Csurka Istvánt mint sike­res színműírót ismeri legin­kább a magyar közönség. Ki lesz a bálanya? Hét tonna dollár, Házmestereirató, Ere­deti helyszín __ Bizonyára e mlékezetesek azoknak, akik színházban, netán tv-játék­ként látták annak idején. Csurka pályáját elbeszélé­sekkel, rege nyekkel kezdte. A Szárítós mellék, illetve a Moór és Páál című regény szerijeként már a beérke­zés küszöbén álló írót üdvö­zölték a kritikusok. Aztán mintha hűtlen lett volna a prózához, s csupán a szín- m ű irodalomban jeleskedett — így vált egyäc legsikere­sebb és legtermékenyebb színházi szerzővé. A tárcaíró Csurkát viszont ismerik jól á Magyar Nemzet olvasói, hiszen minden második hé­ten atterxió rwatában a „mindennapi életünk” fo­nákságait, nehéz és furcsa vagy egész egyszerűen törté­néseit árja le — a műfaj legjobb hagyományainak folytatóikén*. Kettes kol­bász címen adta ki ezeket az írásait a Saepkodalmi Kiadó. Nem «SdfénetHt ezek, in­kább meglátások. Élethelyze­tek — a szó legszorosabb ér­telmébe® veit hétköznapi életből. Olyanok, amelyekre jóformán fői sem figyelünk, hiszen olyan hétköznapiak a hentesnél, a virágárusnál vagy a borbélynál. Csurka nem haragos, elítélő vagy netán lázadó írásokat publi­kál, csupán helyzetfeltáró­kat, elemezve életünk azon eseményeit, amelyekre egyre kevesebbet figyelünk — csak tudomásul vesszük, hi­szen „nincs rá időnk, hogy törődjünk velük”. .1 Bolondok hajója Dürer volt az illusztrátor? A XV. század vége a ** nagy utazások ideje, Luigi de Cadamosto, Vasco da Gama, Kolumbus, Barto­lomeo Diaz korszaka. 1494- ben különös könyv jelent meg a könyvpiacon; képze­letbeli utasai bolondok, út­juk végcélja pedig Narrago- nia, a bolondok országa. A munka címe Narrenschiff (Bolondok hajója), írója Se­bastian Brand. A szerző 1458-ban szüle­tett. Apja a strassburgi Arany Orc^szlán vendéglő tu­lajdonosa volt. Sok ember fordult meg náluk, s gyenge­ségeiket, hibáikat, furcsasá­gaikat jól megfigyelhette a fiatal Sebastian. Az ifjú ké­sőbb a bázeli egyetemen a jogtudományok doktora lett, majd főiskolai tanár, ügyvéd, író. Humanista tudós körök­ben forgolódott; őt magát is jeles humanistaként tisztel­ték, noha gondolkodása a kö­zépkorban gyökeredzett. Az egyházi hierarchiát minden­nél jobban, becsülte, s rendít­hetetlen híve volt Miksa csá­szárnak, aki viszonzásul a comes palatinusi méltóságot adományozta neki. 1490 kör® jelentek meg el­ső vallásos, jogi, történelmi és erkölcsi tárgyú munkái németül és latinul. Brand magát elsősorban-pedagógus­nak tartotta: műveivel nevel­ni és tanítani akart. Ilyen cél vezette a Bolondok hajója megírásához. A ki® munka tartalma új­szerű volt, éles hangon, szel­lemesen kritizált — igazi si­kerét mégsem a szöveg, ha­nem az ezt kísérő 115 nagy­hatású művészi fametszet hozta meg. Ezeknek stílusa realista, alakjai a középkori ábrázolásokban megszokott merevség helyett élnek, arc­vonásaik, test- és kéztartá­suk természetes, kifejező. Nem üres díszek, hanem Érdekes szokást jegyeztek föl a történészek a régi kínai császárokról. Eszerint ha a császár hetenként (!) ágyasa közül valamelyiket megkí­vánta, érte küldte a szolgála­tot tevő eunuchot. A válasz­tottat aztán bevezették a császári hálószobába. Az ajtó előtt egész éjjel két eunuch őrködött, ezek hajnalban fel- költötték a nőt és hazaszállí­tották. Amikor a császár föl­ébredt, elébe rakták az ágya­sokkal töltött éjszakákról ve­zetett nyilvántartási naplót. abba már be volt jegyezve, hogy az uralkodó kivel meny­nyi ideig volt együtt bizal­mas éjszakai meghittségben. A császár pedig aláírásával hitelesítette az adatokat. Lám, a túlzott adminiszt­ráció nemcsak napjaink, ha­nem régebbi korok betegsége is ...! Ráadásul az idősebb császárok csalhattak is; ha­mis, valótlan, „kozmetiká­zott” adatokat diktálhattak be reggel a teljesítményük­ről... Adoniss a férfiszépség meg­testesítője. Azt nmr Ittgesub­mindegyik mond valami ér­dekeset, jellemzőt, lényegesen többet, mint a versikék. A metszetek túlnyomó részét egy kimagasló tehetsé­gű, avatott kezű művész ké­szítette. Személye három év­századig ismeretlen maradt. Csak 1837-ben kockáztatta meg Karl Friedrich von Ru- mohr művészettörténész azt a feltevést, hogy az ismeretlen illusztrátor nem- más, mint minden idők egyik legkivá­lóbb grafikusa, Albrecht Dü­rer. Állításait több mint száz esztendeig tarló vita után, csak 1951-ben fogadták el véglegesen. A szerzőséget ugyanis csak stíluskritikai elemzések alapján lehetett megállapítani, mert Dürer akkor még nem szignálta ké­pek a később annyira ismert­té vált AD kezdőbetűkkel. Dürer ifjú korában az öt­vösség, a rajzolás, a festés mellett a fametszetkészítést is megtanulta. Szülővárosá­ból, Nürnbergből inasévei után — korának szokása sze­rint — fiatalon vándorútra kelt; az út célja tanulás, to­vábbképzés voit, bár neki akkor már nem sok tanulni- valója . akadt. Vándorévei alatt eljutott Bázelbe, hosz- szabb időt töltött ott; fölfe­dezték tehetségét és elhal­mozták megrendelésekkel (többek közt megbízták a Bo­londok hajójának illusztrálá­sával). Cgy kis hajóban utazó ^ csörgősapkás bolondo­kat látunk a címlapon, amint vidáman utaznak Narrago- niába. A többi metszet aztán bemutatja, hogy miben áll a bolondságuk. Bolond például az, aki könyvtárban ül, gon­dozza, porolja könyveit, de arra már nem jut ideje, hogy olvassa is. Bolond a fukar, mert csak gazdaságával törő­dik ; bolond az f az apa, aki engedi, hogy gyermekei pénz­zel, kockával játsszanak, s még az sem aggasztja, ha kést emelnek egymásra. Bo­lond, aki úgy kezd házépítés­be, hogy nincs elég pénze. Bolond, aki két urat szolgál egyszerre; olyan, mint az a vadász, aki egy kutyával egyszerre két nyulat akar fo­gatni, s ezáltal mindkettőt el­szalasztja ,.. A példákat folytathatnánk, de ennyi is élénk világot vet a XV. század végi erkölcsi gondolkozásra. Brand és Dü­rer világnézete egyaránt kár­hoztatja a vallási törvények és a mindennapi élét józan követelményei ellen vétőket. A Naruenschiffnek pél­dátlan sikere lett, iga­zi népkönyvvé vált. Még megjelenése évében három utánnyomás készült róla, s későbbi latin, német, fran­cia, flamand stb. nyelvű ki­adásainak szárny szinte meg­állapíthatatlan ... A könyv címét két évtizeddel ezelőtt egv film is kölcsönvette. A könyvet sokan olvasták, nézték — csak épp az embe­ri természetet nem tudta megváltoztatni. Ha ma írnák meg, talán még több utasa lenne, mint egy fél évezred­del ezelőtt. Vér tes y Miklós A Magyar Rádió Gyermek- kórusa 25 éves. Ez idő alatt 46 ezer gyerekből válogatták ki a 2800 kórustagot; rádió- felvételeiket_két és fél nap lehetne végighallgatni; nyil­vános hangversenyeik száma: 23l0; felvételt készített velük húsz tévétársaság. Magyaror­szágon 16, Japánban 8, Ame­rikában egy lemezük jelent meg. Ez utóbbi a Carnegie Hall-ban tartott nyilvános koncertet rögzítette. A róluk megjelent újságcikkek és kri­tikák száma: 2350. — Hogyan alakult meg a Magyar Rádió Gyermekkóru­sa? Botka Valéria: — A mun­kát 1954-ben kezdtük el, de az évfordulót az első rádió- felvételtől számítjuk, azaz 1955-től. A szervezés akkor még elég körülményes volt. Több száz budapesti iskolát végigjártunk, míg kiválogat­tunk száz megfelelő gyere­ket ... — Gondolom, a későbbiek­ben válogatási gondjaik már kevésbé voltak. Csányi László: — Ha a lét­számot nézzük, nem. Újság- hirdetéseinkre átlagosan két­ezer gyerek jelentkezik. Két alkalommal hallgatjuk meg őket, hogy minél kisebb le­gyen a tévedés lehetősége. Először 300 gyereket válasz­tunk ki, másodszor azt a hatvanat, akik majd a saját iskolánkban tanulnak nyolc évig. Persze, így is tévedhe­tünk. Az egyik gyereknek hatéves korában még nincs hangja, a másiknak tizenegy éves korában, amikor a kó­rusban énekelhetne, már nincs hangja, mert mutál.., Nem vagyunk jósok. Bár még nem fordult elő, hogy opera­énekes lett volna abból, akit nem vettünk fel. — Nyilván sokan ajánlanak gyerekeket. Segít-e az össze­köttetés. Csányi László: — Valóban, évente 3—400 gyereket aján­lanak kollégák, barátok, ro­konok. Ezeket a gyerekeket sokkal jobban megforgatjuk, mint a többit. Ez az „előnye” az ajánlásnak. A koncerteken nem tehetünk a rosszul ének­lő gyerek nyakába egy táb­lát, hogy őt ez vagy az a ne­ves ember ajánlotta. — Melyek a kiválogatás szempontjai? Csányi László: — A szép énekhang követelményével egyenértékű a jó értelmi ké­pesség és magatartás, vala­mint a fizikai teherbírás. Fontos, hogy a tanulmányo­kat ne hátráltassa a kórus­ban végzett munka, és pél­dául ne fázzon meg a gye­rek. ha kijön a negyvenfokos stúdióból. Persze nem terhel­jük túl őket. Négyszázan van­nak, de csak százan énekel- « nek kórusban. A többiek elő­készítő csoportokban vesznek részt, és felváltva jönnek vi­dékre. — Apropó! Vidéki gyereke­ket föl tud venni a kórus? Botka Valéria: — Mi fel tudnánk venni, de szállást, sajnos, nem tudunk biztosí­tani. Javasoltuk, hogy szer­vezzenek nekik egy kollé­giumot, de eddig nem sike­rült. Legföljebb rokonához jöhet föl a gyerek, mint az Salánki Hedvig esetében tör­tént, aki most a rádiónál dol­gozik. — A gyermekek, nyilván másféle munkát kívánnák a körvezetőktől, mint a felnőt­tek. Botka Valéria: — Ez a sa­játos pedagógiai. munka már a művek kiválasztásánál megkezdődik; csak olyanokat választhatunk, amelyek ér­zelmileg közel állnak a gye­rekekhez. S ha némelyik ne­hezebb, megpróbáljuk játéko­san, érzelmi eszközökkel kö­zelebb vinni hozzájuk. Néz­zetek rám, mint egy tűkörbe, mondom nekik. Szomorú dal­nál bánatos vágyóik, vidám dalnál mosolygok. Csányi L.: — A küKöldi utazásoknál különösen vi-v gyázunk arra, hogy csak jól ismert programot vigyünk, a megterheléseket könnyedén győzzék. Ennek köszönhető például, hogy amikor a ja­pán turnénk alkalmával egy iszonyatos tengeri vihar után kellett föllépnünk, a közön­ség semmit sem vett észre az előzetes megpróbál tatásokból — Ha már a megterhelé­sekről beszélünk: kapnak-e honoráriumot a külföldi tur­nék során a gyerekek? Csányi L.: — Az elvünk az volt, s ma is az lenne, hogy csak minimális zsebpénzt kapjanak. Az ő jutalmuk a nyolc évig tartó zeneiskolai képzés, az utazások és pél­dául a nyári kéthetes táboro­zás Balatonfüreden. A ren­delkezések azonban előírják, hogy hosszabb turnéknál a napidíj egyharmadát kapjak meg a kórustagok. — Sokan azt mondják, hogy a kórus világsikere egy­részt Bartók és Kodály mű­veinek köszönhető ... Botka V.: — Igen, nekik és a mai zeneszerzőink művei­nek is köszönhető a siker, de szerencsére a gyerekeknek is, akik „nagy gyönyörűség­gel adták elő Bartók és Ko­dály dalait, ami annak a je­le, hogy otthonosan érzik ma­gukat a zenében”, mint a Washington Post írja. — Mi történik azokkal, akik kinőtték a gyermekkó­rust? Csányi L.: — Akik kinőt­ték és énekelni akarnak, jö­hetnek a Gutenberg Művelő­dési Ház kórusába, vagy hoz­hatják a gyermekeiket a gyermekkórusba, mert látja, megmondom őszintén, azok­nak valóban lehet protekció­juk: ha egy mód van rá, a régi kórustagok gyerekeit föl­vesszük. S hogy kik nőttek ki innen? Csak néhányat em­lítek: Fischer Adóm és Fi­scher Iván karmesterek. Kin­cses Veronika, Sudlik Mária. IMarton Éva. Farkas Teréz operaénekesek, Fábián Márta Kiss György Mihály Hallotta már? ben tudják, hogy a görög mi­tológia e jeles alakja kis- azsiai eredetű félisten, akit egy vadkan vadászaton meg­ölt; szeretője, Aphrodité ké­résére a föisten, Zeusz meg­engedte neki, hogy az év. egyik felet ne az alvilágban, hanem a földön töltse. íme, valószínűleg az első — szájhagyomány útján elter­jedt — híradás a protekció­ról! A Törvény készül a feles­leges üzemek megszüntetésé­re című újsághírben az aláb­biakat olvasom: „Az öncélú üzemek leépítéséről szóló tör­vényjavaslat decemberben kerül a parlament elé. A kor­mány törvényhozási úton be­lenyúl az üzemek kérdésébe, hogy leépítse és leépittesse ni I ncUuoJMt az üzeme két, amelyek közszükségletet nem jelentenek.” A hírt 1929 őszén közölte a 8 Órai Újság ... Lám, lám, már elődeink is megpróbálták szanálni a gazdasagtalanul termelő, „öncélú” vállalato­kat. de úgy latszik, azóta is­mét elszaporodtak. Vajon nekünk most sikerül-e? Kosztolányi Dezső írja: „Monlalto bíborosnak nem volt jártányi ereje. Mindig két mankón sántikalt. Mi­helyt azonban meghallotta, hogy papának választották és már nem Monlalto bíboros, hanem V. Sixtus papa. eldob­ta mankóját, lábára állt, egyenesen, délcegen lépett az emelvényre, mint egyházfeje­delem leült trónszékére, és sohase volt szükségé mankó­ra.“ Nekem is van egy „bíbo­ros” ismerősöm. Együtt gye- rekeskedtünk, de ö szép las­san elég magas „emelvényre” küzdötte föl magát, és ma már nem ismer meg. Bezzeg régen! Emlékszem: olyan sze­gények voltunk, hogy még mankóra sem tellett... Az idei nyáron a balatoni halpusztulás okait így indo­kolták a szakemberek a saj­tóban: ...4z elpusztult halak több­sége apróhal, keszeg és gar­da volt, ezek ivása június kö­zepén zajlik. Az ivás követ­keztében leginkább legyen­gült halak az időjárás kedve­zőtlen, számukra káros ha­tásait — a hullámverést, hir­telen légnyomás- és vizhő- mérséklet-változást — nem tudták elviselni.” Nem értek a halbiológiá­hoz, de egy tanulságot levon­tam: a szerelemmel vigyázni kell. különben beledöglik az ember... Akarom mondani a útdl cimbalom- és Ella István or gonamüvész, Bús Katalin színművész, Bódi Magdi táncdalénekes ... Több mint kétszázan vannak zenei pá­lyán. — Bódi Magdit említette. Nem csábítja el a beatzene a kórus tagjait? Csányi L.: — A gyerekek szeretik azt a zenét, szeressék is. Én azt szeretném, ha mi­nél több • muzsikus lenne könnyűzenei pályán. Ezért ajánlottuk Várkonyi Mátyás­nak, hogy végezze el a zene­szerzői szakot. Persze olyan is előfordult, hogy operaéne­kesi reménységünk pártolt a könnyű műfajhoz a könnyebb sikerért és a jobb anyagi kö­rülményekért. Kár volt. — Talán illetlen kérdés, de akkor ki áll a gyermekkórus élére, ha önök nyugdíjba mennek? Csányi L.; — Szerencsére vannak körülöttünk négyen is fiatal karvezetők. A rádió vezetősége majd eldönti, hogy ki veszi át ezt a posztot. Re­méljük olyan, aki valóban folytatni tudja ezt, a munkát N. C. ICsak a tehetség... Beszélgetés a gyermekkórus vezetőivel

Next

/
Thumbnails
Contents