Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

Posta a pályaudvaron KÉSŐI ÉBREDÉS Hírlapárusítás, becsületkasszával Az újságokkal, napi- és hetilapokkal, folyóiratok­kal, regényekkel megra­kott, kerekeken gördülő ko­csi ott áll a balatonszent­györgyi vasútállomás peron­ján. Nincs mögötte árus: a vonattal érkezők önmagukat szolgálják ki. Megszokott mozdulattal teszik a kasszá­ba a lapért járó pénzt, vesz­nek vissza — és távoznak. — Évekkel ezelőtt vezet­tük be az újságárusításnak ezt a módját. A reggel koráin érkező, továbbutazó embe­rek így gyorsabban meg­kaphatják a lapot. Reggel fél hatkor már kitesszük a kocsit, és kinn van estig — tájékoztat Szakái Sándor hi­vatalvezető. Ez a módszer a bizalom­ra épül. S hogy mindenki a nap minden szakában meg­találhassa a lapokat, az ön­kiszolgáló árusításáért fele­lősségeit vállalt a hivatalnak mind a harminchárom dol­gozója. Ha valamelyik új­ság kifogy, nyomban pótol­ják a hiányt A Holló szo­cialista brigád kötelességé­nek tekinti e tevékenységet Naponta átlag ezer forint a becsületkasszás »hírlap­áruda-« forgalma. Persze elő­fordul, hogy gyerekek — fe­ledékeny felnőttek — «elfe­lejtenek-« fizetni. •— Vajon nincs ebből hiá­nyuk? — Nincs, mert azt is ta­pasztaltuk, hogy a vonatra sietek többször többet hagy­tak a kasszában, mint amennyi a lapért járt volna — mondja a hivatalvezető. — Szerteágazó munkát vé­geznek itt, a pályaudvari, postán. Elsősorban a többi postának továbbítandó és onnan érkező csomagok, le­velek száma nagy. A mun­ka nyáron mindig tetemesen megnő. Harminchét község hivatalába megy innen a posta, néhány még Zala me­gyébe is. Csomagot az első félévben 120 ezret, ajánlott levelet 85 ezret, egyszerű — »sima« — levelet 970 ezer darabot to­vábbítottak. Két egyesített kézbesítőjük: Takács Gábor és Baján János igen lelkiis­meretes munkát végez. A különbőz» lapokra 990-en fi­zettek elő a községben, a legtöbben — 218-an — So­mogyi Néplapot; nagy mun­ka mindezt kihordani, meg az értékküldeményeket, be­szedni az újság- és a tv- előfizetési díjat... Az év el­ső hat hónapjában az előfi­zetőknek 80 ezer újságot vit­tek, s bizony, ennek a sú­lya sem megvetendő. Betörés bosszúból Olyan természetesein beszél arról, amit elkövetett, mint­ha ez lenne a világon a leg­egyszerűbb dolog. Betört, lo­pott — tiszta sor. Kár rá szót vesztegetni. Egyedül az nincs rendjén — szerinte —, hogy mindezért behozták a rendőrségre. — Tulajdonképpen bosszú­ból csináltam — mondja a 21 éves, kerekd Orsós Fe­renc. — Haragudtam a földváriakra, ezért törtem be a postára. Mert kiszúrtak velem. Átvertek; nem tar­tották be a szavukat. — És háborog, szünet nélkül szit­kozódik, hogy így becsapták őt, a rendes, dolgozó fiatalt. — De csak kerüljek ki in­nen, majd rendet teszek! — Hogyan» csapták be? — Azt mondták, fölvesz­nek dolgozni, aztán nem vettek föl. Megígérték, hogy jöhetek segédmunkásnak, de amikor jönni akartam, nem kellettem ..Nagyon dühös voltam rájuk. Aznap Siófokra mentem volna, a régebbi munkahelyemre, de nem menteim, Földváron ma­radtam. Aztán este 10—11 körül megcsináltuk a betö­rést. — Nem v©R egyedüli? — Egy pesti srác is voM velem. Kerestem egy vasat, azzal akartam az ablakkere­tet kiifeszíteni ; de elcsúszott, kitört az üveg. Ott másztunk be, egy kicsit körül néztünk. — És mit találtak? — 230 forintot, az voit az egész. — És a csomagok? — Azokat a srác bontotta föl. Kérte a késemet; nem tudtam mit akar, odaadtam neki. Erre látom ám, hogy vágja föd az egyik csomagot. Abban talált kést, azzal bon­totta föl a többit. Ingpuló­vert találtunk, inget, dzse­kit, ilyesmit. 11 Még aznap este elkaptak az állomáson. Éppen vonatra vártaim: Ka­posvárra akartam utazni, már nem tudom miért Az­tán jöttek a rendőrök, és azóta itt vagyok. — Tök ölön miért volt? — Én? Soha nem voltam ott Ezért gondolja? — mu-/ tat a kézfejébe tetovált öt pontra. — Ezt én csináltam magamnak... De esküszöm, ha kijövök, tetőtől talpig tele leszek tetovál ássak — Akkor olyan lesz, saérni egy térkép ... — Na és? Az a szép. he az ember tele van tetoválás­sal. — Ez a2 e*ső bűncselek­ménye? — Ez. — Még soha ttem volt börtönben ? — Soha. A rendőrtiszt, aki szintén jelen van beszélgetésünknél, közbeszól: — És azaz egy év? — Az? Azt nem tudom, miért kaptam. Semmit nem csináltam. — Magnólopás. — Az lopás volt? Egysze­rűen elvittem a juhász mag­nóját, ő meg följelentett. De csak kerüljek ki egyszer in­nen, majd megkapja a ma­gáét! Azt nem teszi zsebre, azt hiszem. Képes volt szól­ni a rendőröknek. — Végiül is az Swé volt Nem? — Az övé, de ő meg nem fizetett nekem, pedig járt volna. Ezért vittem el. Bosz- szuból. De ha egyszer kijö­vök ... Remélhetőleg nem mosta­nában. Orsós Ferenc ugyan­is egyelőre Siófokon, a rend­őrségi fogdában ül, aztán majd a bíróság elé kell áll­nia — és jóm a büntetés. Amiről ugyancsak »nem ér­ti«, miért kapja. Elvégre ő »csak« bosszút állt. ». Nemrég a balatonszent­györgyi postahivatalban új telefonközpontot helyeztek üzembe: ez lehetővé teszi, hogy 120-ra növelhessék a helybeli telefonok számát. Gondjuk, hogy Kaposvárral csak Boglárlelle, Budapesttel pedig Keszthely közvetítésé­vel tudnak összeköttetést te­remteni. Ez bizony lassítja a napi 80—100 távolsági kap­csolat megteremtését. Az év első felében 55 ezer újságot adtunk el, s a re- mitenda (a visszaadható új­ság) mindössze három szá­zalék volt, pedig tizet enge­délyeznek. Ez Böröcz Imre József hírlapfeielős, illetve Kőhalmi Gyula, Hajas Já­nos, Táskái Ferencné, Tamás Pál lelkiismeretes munkájá­nak köszönhető — mondja Szakái Sándor. Elköszönve látjuk, hogy az önkiszolgáló becsüJetkasz- szánál idős, falusi néni áll­dogál. Venne valamilyen új­ságot; kezében a pénz, de nem tudja, mit csinál jón. Ke­resi az árust. Egy, a helyi viszonyokat ismerő kislány fölvilágosítja: dobja csak a kasszába a pénzt, és vigye a lapot... Ügy/is tesz. És fej­csóválva ül le a közeli pád­ra, olvasgatni. — Nahát, hogy ilyesmi is létezik... Szálai László Görgetegi változások A' görgetegi tsz-ben telje­sítménybért kapnak a trak­torosok vagy kombájtnosok. A gépeket a telepen tartják. Ütemtervek alapján, szerve­zetten végzik a munkát; a három társközség tsz-dolgo- zóí ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapják. A bérek nagyságát szabályzat rögzíti.... Ugyan miért érdemel szót é magától értetődő dolog? kérdezhetné banki. Épp azért, mert Görgetegen ma ezek a legnagyobb vívmá­nyok! Egy évvel ezelőtt még nem így volt. Különös leírni — 1980-ban —, hogy nemrég még a szántást is órabérben vé­geztéik. Nem csoda, hogy szí­vesen vettek egy kis „kény­szerpihenőt” a traktorosok. Eljavítgattak, eldolgozgat­tak, azután este szépen ha­zamentek gépestől. Hogy másnap mit csináltak, nem mindig tudták, de bíztak benne, hogy akad majd, aki éjjel kigondolja. Görgetegen érdemes volt bérvitát kezdeni és az asz­talra csapni. Egy-két forin­tos órabéremelést el lehet érni így. Ez még nem is igen tűnt volna föl, de az már feszültségeket okozott, hogy a görgetegiek, a kun­telepiek és ,a rinyaszentkirá- lyiak nem azonos arányban élvezték előnyét ennek a ru­galmas „megoldásnak”. Senki sem csodálkozott, amikor a tavasszal végre gyökeres változásokra került sor. Azon viszont többen is, hogy csak most. Tudni kell, hogy a gör­geteg! ász évekig szerény nyereséggel zárt. Az új gaz­dálkodási követelmények mellett szinte hónapok alatt háinlott le a „védőlakk” a gazdaság épületéről : elő­bukkantak az ellentmondá­sok és a már évek óta lap­pangó veszteségek. Végül is tavasszal új veze­tőség került a szövetkezet élére, s a veszteségrendezé­si eljárás befejeztével tiszta lappal és új esélyekkel kezdhették a változtatások sorát. Hetek glatt kellett elkészí­teni az új szabályzatok so­rát. Ágazati rendszert vezet­tek be az addigi — csupán, a feszültségek életben tartá­sára alkalmas — „három fa­lu: három üzemegység” mód helyett/ Végrehajtották a gépösszevonást, ezzel párhu­zamosan megoldották a dolgozók szállítását. Minden lehetséges helyen teljesít­ménybért vezettek be. Az eredmény — erre a vezetők sem számítottak — gyorsan megmutatkozott. A gépek kora reggel ott voltak a határban. Hát hogyne, hi­szen előbb kezdték, annál nagyobb a teljesítmény, an­nál több a bér. (Nem „úsz­nak majd el” a bérszínvo­nallal? — kérdeztem az el­nököt. — Dehogy — vála­szolta. — Most minden kifi­zetett bér mögött teljesít­mény áll. A munkát, amit ma egy nap elvégeznek, az­előtt, ’órabérben, három nap aiatt csinálták meg. Ugyan­azt az összeget használjuk föl mi is, csak úgy, hogy hú­zóereje is van.) N ehezebb feladat megér­tetni, hogy nincs külön gör­getegi és. kuntelepi érdek, hogy az előnyök alapja csu­pán a munka lehet, és nem az, hogy hol lakik valaki. Tény hogy minden, a gaz­dálkodással összefüggő gond­nál több erőfeszítést kíván az emberek formálása — így az elnök. — Én mégis sok­kal nagyobb ellenállásra, nehezebb napokra számítot­tam. Hogy mégsem így lett, annak talán az a magyará­zata. hogy már azok is meg­elégelték a renletlenséget, akik szívesen halásztak a zavarosban. Többen elmond­ták nekem mostanában, uvugodtabban dolgoznak így, hogy mindemnek pontos mércéje van. „Szívesen le­mondok a munka nélkül ' »jóváírt« félnapokról, ha tu­dom, hogy más sem kap »ajándék« napokat.”) 4D09 hektár, a zöme If)—12 „aranykoronás” föld. Ebből 1300 hektár az erdő és csak­nem ugyanennyi az elha­nyagolt legelő. A többi na­gyobbrészt szántó, amelyen főleg , kukoricát, búzát, bor­sót és dohányt termelnek. (A következő év feladata lesz a vetésszerkezetet hoz­záigazítani a talajadottsá­gokhoz.) Van egy szép, de elha­nyagolt húsmarhatelep is, erősen leromlott állomány- nval. Van két sertéstelep: közülük a kuntelepi kecseg­tet a fejlődés lehetőségeivel. Van ezenkívül egy szép gép­Körutazás Peruban A napisten városa Peruban nagyok a távol­ságok és az országot ketté­szelő Andok hegyvonulat erősen akadályozza az or­szágúti közlekedést. Ezért az utas — főképp a külföldi — elsősorban repülőgéppel közlekedik. Cuzcóból, az egykori inka birodalom fővárosából a ti­tokzatos Machu Pichu rom­városba viszont csak vas­úton lehet eljutni. Ezt a vasútvonalat a japánok épí­tették ki, s a maga nemé­ben. egyedülálló a világon. Cuzcó 3200 méter magasság­ban magasfennsíkon fekszik ; a szerelvény legalább egy órán át hol előre halad, hol hátrafelé tolat, hogy leküzd- je a magasságot. Közben föl­tárul az utas előtt a Cuzco környéki városkép. A települést övező kopár lejtőket nyomortelepek öve­zik: rettenetes körülmények között tengetik itt életüket a perifériára szorult — vagy onnan elmozdulni nem tudó — indiánok ezrei. A normá­lis élet legelemibb feltételei is hiányoznak: nincs vil­lany, nincs vízvezeték, nincs csatorna. Egymásba érnek viszont a roskadozó kalyibák, és a szabad térségeket elön­ti a szennyvíz. Csontig sová- nyodott, szurkos gyerekek és rongyos felnőttek szédeleg- nek a magast'ennsíki napsü- lesb«n. (A »tatisztik* «•riml Peruban a dél-ameri kai át­laghoz képest is igen magas a gyermekhalandósági arány.) Meredek, sok helyütt szin­te teljesen kopár hegyolda­lak: embernek, állatnak nyaktörő magasságokba kell fölkapaszkodnia, hogy némi élelemhez jusson. Minimális mennyiségű termőföld, azt ip szívós munkával, araszról araszra kell elhódítani a természettől. Faekék hasít­ják a földet, nyomukban csa- táriáncban hadadnak az em­berek, kézzel szórják a ma­got A föld vörhenyes színű, termőképessége alacsony. Trágyázásra alig van lehető­ség, eső szinte sohasem esik. Machu Picchu felé köze­ledve a vonat ereszkedni kezd.A sebes sodrású ■ Uru- bamba völgyét annak idején a spanyolok hamar fölfedez­ték. Machu Picchut azonban soha nem találták meg, noha a folyó körívet ír le a rom­várost tetején hordozó hegy körül. 1911-ben bukkant rá végül Hiram Bingham ame­rikai tudós a környékbeliek segítségéved. Mert bár Ma­chu Picchu feledésbe me­rült, évszázadok során telje­sen elborította a dús növé­nyi vegetáció, az indián ős­lakosak legendáiban, míto­szaiban makacsul őrizték a város emlékét Fölfedezésével egyidőben föl lángoltak — és azóu csillapodtak — a viták: jrwi lehetett Mao hu Picchu fény­korában ... Végvári erőd az Amazonas vidék őserdeiből támadásra induló barbár törzseik ellen? A spanyolok­tól szétzúzott inka biroda­lom fejedelmi sarjadnak, napszüzeinek végső menedé­ke? Esetleg szent hely, szer­tartási központ? A hegytetőn 2600 méter magasságban áll a romváros; Mindenütt megalitikus, kö­vekből emelt falak, az inka építészetre jellemző trape­zoid alakú ajtó- és ablaknyí­lások. A sok ezer méter kör­be futó 1 párkán.yzat egyszer­re volt védőövezet és termő­terasz. Az egyes szinteket nagy leleménnyel kiépített lépcsősorok kötik össze. A város legmagasabb pont­ját a naptemplom foglalja el. A feltételezések szerint az előtte elterülő téren üd­vözölték a Napot, és ide tet­ték ki száradni a múmiákat, h-ggy azok is részesüljenek a »szent« napsütésből... Machu Picchu és környéke napjainkban is távol esik a világ zajától, a kultúrától és a civilizációtól. A szerény vendéglőt, a falusias külse­jű és méretű vasútállomást teljesen eltakarja az őserdei növényzet. Szinte olyan itt minden, mint az inkák ide­jében. lehetett. műhely, igaz benne 15 gép már „nullára íródott”. Van még egy — a segesdi tsz­szel közös — szárító 20 kilo­méterre; Nagyatádon, s egy fűrészüzem, amelynek kor­szerű berendezéseit néhány hete már két műszakban üzemeltetik. És végül egy 800 anyás juhászat, melyet roVid időn belül a kétszere­sére növelnek. Összegezve: ha nem is túl jó — a ve z- teségrendezés után —, biza­kodásra alapot adó adóssá­gok ezek. Az újjászerveződött gazda­ság , első eredményei alkal­masak arra, hogy kedvet, lendületet, reményt adjanak. A tervezettet jóval megha­ladóeredménnyel, és minden eddiginél gyorsabban végez­tek az 506 hektár búza ara­tásával. Kiemelkedő termés* — sa tervezettnél másiél millióval több bevételt — adott a 150 hektár borsó is és megkezdték a Virginia dohány törését, mely ugyan­csak ígéretes. A gazdaság­nak 3 és fél milliója van a bankban. Hasonlóra mosta­nában nem volt példa. A dóhányválogatásnal szemet szúrt, hogy külön asztalhoz húzódtak a más faluból jött asszonyok ... Az pedig ugyancsak megle­pett, hogy az OMÉK-re tervezett kiránduláson a görgetegiék nem . kívánnak részt venni. Apró do'goK ezek, jelzik azonban a ko­rábbi visszásságok és súrló­dások nyomait. Szerencsére nincs többé jó talaja a mé­lyen gyökerező különbözősé­geknek, s így remélhető, hogy hamarosan elsorvadnak a viszály utolsó vadhajtásai is. Báré Ferenc Veszélyeztetnek az atkák A takácsatkák elszaporo­dását a múlt héten már a gyümölcsféléken kívül a sző­lőben, valamint szántóföldi és zöldségkultúrékban (szó­ja. kukorica, bab, paprika, uborka) is megfigyeltük, a megye minden részén. Az idő kedvez nekik, s énért föl kell készülni károsítá­sukra. A zöldségfélékben a sző­lőben elsősorban a kétfoltos takácsatlca kártételére kell számítani — tömeges lárva­kelése e héten várható. Az apró, szabad szemmel alig látható rovarok — ha töme­gesen elszaporodnak — szí- vogatásukkal idő előtti lombhullást okoznak. Kárté­telük arról ismerhető föl, hogy a fertőzött levelek ölomszínűek lesznek, defor­málódnak, később sárgulnak és a levél fonákí részén la­za. pókhálós szövedék ta­lálható. A védekezéssel a most el­szaporodott nyári nemzedék egyedeit tudjuk elpusztítani, megakadályozva a követke­ző nemzedékek telelő tojás- íjakását is; így lényegében a jövő évi kártételt mérsékel­hetjük. A rovarölő szerek kiválasztásánál az élelmezés­egészségügyi várakozási idők betarthatósága miatt feltét­lenül vegyük figyelembe a szüret várható időpontját. Védekezésre fölhasználható a 21 nap várakozási idejű Pol-Akaritox 0,15—0,2, a 14 nap várakozási idejű Bi-58 EC, Rogor L—40 0,1 vagy a 7 nap várakozási idejű. Uni- to«z ja EC 0,1 százalékos ol­dat*. ». T. Papp ZnUan

Next

/
Thumbnails
Contents