Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-14 / 190. szám
A kétszívű ember Harhalaleon Ez « mosdód nyelvtör« »harhalaleon«. Görgetve, pörgetve mondják ki öregek, fiatalok. S embert told a szóhoz a képzelet. Fehér slides sapkájűt, konyabaj- szút; tengerkék szeműt. A mosdóéi lengyelt. Harhala Leonnak hívják. Két szive van. noha a műszerek csak egyet képesek kimutatni.. Kg y »lengyelül-", egy meg »magyarul" dobog. Szóval nem biológiai csodaember, csak kétfelé érző a moedasn Harhala Leon bácsi. Ülünk szünnapon — Lábnál István boltvezető jósoltaiból — az italbol tban, és beszélgetünk. Leon bátya előtt bordos fröcce: .a magyar bornak »tekintélye« volt és van a lengyel előtt. Bár sima utóvá teszi az ital a szót, ő törve beszéli a nyelvet. — Hatvanöt nymát érten* meg, téesznyugdíjas vagyok. De éjjeliőrséget vállaltam a majorban. Harbulán születtem; ennek Lemberg volt a székhelye. Anyám, Psilak Jozefa még él, a kilenc v en - hatodikat tapossa. Én elhagytam a földműveséletet, szakácsnak tanultam Krakow- ban. Szép város! A Wavel. a Maria-templom ... Na, behívtak katonának, a lovas határőrségnél szolgáltam. Átélte azt a tragédiás hat napot, 1939. szeptember elsejétől hatodikéig, amely idő alatt a németek megtámadták Lengyelországot és eljutva Krakkóig elfoglalták az egykori királyi várost. Mi minden történt az alatt a néhány nap alatt! Mással egy életben nem esik meg annyi minden! Életének e »kondenzált« szakaszára így emlékezik : — A 49. ezredben szolgáltam. A németeket megpróbáltuk kinyomná, éksze- rűen be is hatoltunk közéjük, de hiába. Nagy volt a túlerő. Meg hogy tankokkal jöttek ellenünk, lovasok ellen ... Hiába voltunk gyors- határőrség! Ember ember ellen, ilyen volt. Puskatustöl sebesültem a halántékomon; itt a helye, ni. Észhez tértem ; fel a lóra ! Megint csak a verekedés. Háromszor elhárítottam a német fegyvert a kardommal. Lecsapta a lovamat, szegény állat tíz méternyit támoiygott még. aztán összeroskadt. Menekültem, de belebotlottam egy németbe. Vérzett a mellén erősen. Felhúzkodtam a partoldalra, és bekötöttem. Reszketett a félelemtől, hogy megölöm. Aztán csak hajtogatta : »Danke, Kamerad ! Danke, Kamerad !« Gazdátlan lovat fogtam, ott rohan- gásztafc, keservesen nyihog- va. De egy gyümölcsfás úton repül őgéptámadas ért benÖregek napközben Csaknem másfél évtizede működik Csökölyben a községi tanács kezelésében az öregek napközi otthona. Kezdettől Walter Gézáné a vezetője; munkatársai segítségével barátságos köcnyetakozík a kiházasítási »szándék« ellen... öregek. Hátuk mögött egy élet gazdag tapasztalatával csendesen töltik napjaikat; s örülnek, hogy a tanács és az otthon dolgozói ilyen köPatak János bácsi élménybeszámolója. zebet teremtett az idős bereknek. Virág, tisztaság. A falakon, asztalokon szőttesek, .népi díszítésű tányérok. Ha jó műsor van, bekapcsolják a televíziót vagy hallgatják a rádiót. És olvasgatják az újságokat, közösen kereszt- rejtvényt fejtenek. Most épp az otthon legidősebb látogatójának, Patak János bácsinak a beszámolóját hallgatják — az igali fürdőzésről... Kis házi ünnepségre is készülnek: János bácsi hamarosan 86. születésnapját ünnepli, s akkor felköszömtik. A névnapokat is rendszeresen megtartják. Itt üldögél Birgés Jánosné, aki ugyancsak közel jár a nyolcvanhoz, s naponta együtt ebédel idős társaival a 84 éves Tüttő Istvánná, a hasonló korú Vas-s Júlia és még jónéhányan. Elfogyasztják az ebédet, uzsonnát, fölelevenítik a régi emlékeket. Jól érzik magukat. Ezt mutatja, hogy a 62 éves, nyugdíjas Kovács József is szinte naponta vendég itt, noha ő otthon, a családjával étkezik. de a szórakozást idős társai, falubeli ismerősei között találja meg. Évődve ugratják az öregek Szabics Ferenc nyugdíjast — agglegény maradt —, hogy szereznek számára menyecskét, asszonynak valót; és ,iót nevetnek, amikor türülményeket teremtettek számukra. Sz. L. nimket, engem a Jfegwyemás a főidre teremtett. A társam azt hitte halatt vagyok, főidet lapátolt a fejemre (így kellett!), és elvette az irataimat, hogy értesítse a hozzátartozóimat. A németek találtak meg. Fogoly voltam. Dzsippel szállítottak bennünket, hat lengyelt. Soíőr és egy tisztféle. Ezeket az erdőben lekaptuk a tíz körmükről; alig százötven méternyire már lengyelek voltak. Az ő sapkájukon sas, a mi zsákmányolt dzsipünkön horogkereszt. Időbetelt, míg kimagyarázkodtonk ... Hogy belemelegszik a beszélgetésbe ; a gy hangjai /dzs-kké olvadnak, az igeragok elmosódnak, eltűnnek a szavak végéről. Mesél arról, hogy a lengyel hadseregben hogyan szolgált tovább abban az időben, amikor váll- lap. nélkül, rangot nem említve csak »kollégának« szólították egymást. Aztán hogy a Sikorski-téle lengyel emig- ráoiős kormány megalakult Párizsban, ők Magyarországon át a franciaországi táborokba készültek harcolni a fasizmus ellen. Husztnál jöttek át, csak az oldalfegyvert — a szúróeszköat — tarthatták meg. Beregszáázon, Mohácson tartózkodott egy évig a többiekkel. Hetvennyolcán keltek át a Dráván, de Belgrad mellett egy öregasszony elárulta őket : »kenyér mellé« tizenhat fegyverest hozott. — Siklóson raboskodtam a vár fogdájában. A nevem máig ott olvasható a falba vésve. Akkora patkányok szaladgáltak rajtunk, mint a macskák! Aztán szakács lettem a mosdósa kastélyban, ahol lengyeleknek volt betegtáboruk. Segítettünk a helybelieknek szántani, boronáim. Én ittragadtam... Ebben persze közrejátszott' az is, hogy igen kedvelt volt a lányok, menyecskék körében. Megnősült, elvette Varga Máriát. Annak volt i hat hold földje; Leon bácsi bérelt hozzá még néhányat és fuvarozott az erdészetnek. De aztán valahogy nem alakultak jól a dolgok: elváltak. Tizenegy éve él másik asszonnyal, ennek élettársaként a Hunyadi utcában. Előbb bedolgozó volt a téeszben, majd tag lett. — Ötször voltam otthon, Lengyelországban. Három testvérem is él még. Megmaradtam lengyel állampolgárnak. — Mi az oka ennek? — Otthon a kis birtokban, házban nekem részem van ... Az. apám halála óta az enyém egy része. Elmegyek segíteni, kicsit dolgozni, a jövő hónapban is. — És Mosdós? — Itt szeretek. Jó hely! Leskó László Az erdő, az erdész meg egy Á kuvik révén ismerkedtünk meg. A véletlen hozta. Űtban hazafelé, az aszfalton egy törpe kuvikra leltünk. Hogy védett madár, tudtuk, hisz épp egy természetvédelmi kiállításról jöttünk, s hogy eltörött a lába, láthattuk. Mi kezd az ember egy törött lábú madárral ? Kinek adjuk, hová vigyüik? A so- mogyvári erdészethez mentünk, s véletlenül Heves János műszaki vezetővel £n- tottumk össze... Kissé meglepődött a törpekuvik láttán, aztán biológiaórának beillő előadást tartott — À törpe kuvik egyik legféltettebb madarunk — mondta —; eszmei értéke ötezer forint Ma már egyre ritkább. Változnak az évek, változik az állatvilág is: a kuvik valamikor a zsúpos épületek padlásain bújt meg. De hol van ma zsúpo6 épület? Megíigyel- wmm. ^ tűk, hogy azok- *•'■**•' ban az erdőkben, ahol kivágjak mind az öreg, od- vas fákat megváltozik az állatvilág ... Heves János harminchét éve dolgozik az erdészetnél. És védi a környezetet — Valamikor ismeretlen volt a mi vidékünkön a vörös tölgy még a piramistölgy. Sárvárról hoztunk makkot a zsebünkben, és csereseket vágtunk ki, hogy e tölgy nálunk is meghonosodjék. Mi telepítettünk bükköt is ... Érthető, hogy most annyit kardoskodom tavainkért : ha szegszűnnének, eltűnnek a bükkösök is. És talán lucfenyőnk sem lesz több. Az állatvilág és a növényzet együtt él; ha az egyiket megváltoztatjuk, .akkor megváltozik minden. Sajnos, ezt kevesen érti« meg, « — Ennyire nem sze ;k környezetünket ? — Nem erről van szó. csak a meggondolatlanságról. Elhanyagolunk olyasmit, amire jobban figyelnünk kellene. Ügy tervezünk, hogy nem gondoljuk végig a következményeket... Heves János gyermekként ismerte meg az erdőket, a vadetetők világát. Amikor erről faggatom, Széchenyi Zsigmondrol mesél. — Ahogy ö írta: a csúzlival kezdődik. Aztán ahogy cseperedik az ember, kap egy légpuskát, egy kutyát., A többi megy magától. Én is csúzlival kezdtem és volt egy vizslám ... — Ezek szerint szeret vadaszni ? — Csakúgy, mint minden erdész. Nem tudok lelőni minden vadat. Neveltem özet, s nincs szivem hozza, hogy meglőjem. A fácán meg a vaddisznó persze más: lelövöm, ha puska végre akad. S elmond egy vadásztörténetet Közben megmutatja a Nimród legújabb számát, hogy egy-egy képpel világosabbá tegye mondanivalóját. — Tizennyolc éves voltam, mikor életem első szarvasbikáját lőttem; itt a gárdonyi oldalban. Tizenhét napig jártam a nyomokat. Volt, hogy elaludtam a fáradtságtól, s a bika ott ment el előttem... Végül győztem. Nem volt kapitális példány, de nekem a legnagyobb élmény ... Búcsúzunk. Heves János kikísér bennünket, a kapuban még ott van kezében a kis kuvik. — Állatorvoshoz kellene vinni: eltörött a lába... Az a fontos, hogy elhozták ... Mindenkinek ezt kellene tennie. Nagy Jenő Veronában kerestük a legendát Fiatalok külföldi útjai Túl vagyunk a nyár felén; már hazaérkeztek az első csoportok, amelyek valamelyik utazási iroda szervezésében jártak külföldön. Kollégáink, barátaink élménybeszámolót tartanak. Ilyenkor egy kicsit irigykedünk és titokban tervezgetjük, hogy jövő nyárig mi is spórolunk egy szép utazásra. Ü-jat látni, megismerni — hasznos dolog. A kaposvári 503-as sz. Ipari Szakmunkásképző IntézetBen lesz miről mesélni szeptemberben, ha megkezdődik a tanév. Az iskola tanulóinak egyik csoportja júliusban Jugoszláviában és Olaszországba látogatott. A csoporBodzsár Gyula Ki állhat mögötte ? Rócz Pongrác alig néhány hónapja került vállalatunkhoz, ahol nem éppen valami nagy felelősséggel járó tisztséget tölt be. Már amikor felvételét kérte, az a hír terjedt róla, hogy »fent« komoly összeköttetései vannak. Rácz Pongrác magatartása csak megerősítette a róla szóló híreszteléseket. Aránylag rövid időn belül úgy ismerték meg vállalatunknál, hogy mindenkinek bátran megmondja a véleményét, a röpgyűléseken nyíltan rámutatott a különféle fogyatékosságokra, s mi több: a vezető dolgozók egyikének- másikának is megmondta a magaét. Ki állhat mögötte? — ez a kérdés elsőként a személyzeti osztály vezetőjében (ö volt az első »áldozat«) meruit föl a komolyabb vtán- járás igényével. A vezér- igazgatóságunk azonos vezetéknevű főmérnökére gyanakodott, Rácz közvetlen főnöke azonban megcáfolta. Valamilyen minisztériumi pasast emlegetett, aki — állítólag — közeli rokonságban áll Ráczcal. Igazgatónk viszont rendíthetetlenül hitte, hogy Rácz a vezérigazgatóval áll valamilyen rokoni kapcsolatban, mert az is hasonlóképpen kezdte pályafutását, s lám, hogy fölkapaszkodott a szamárlistán! Mi tagadás, engem is foglalkoztatott a kérdés. Persze csak amatőr alapon. Egy alkalmas pillanatban megkérdeztem Rácztól: árulja el, miért olyan biztos a dolgában, ki áll mögötte. — Az égvilágon senki — válaszolta kelletlenül. — Nem hiszem — mondtam gyanakodva. — Pedig így van — bizonygatta. Hosszas könyörgésemre aztán elárulta a titkot, erősen a telkemre kötve: ne áruljam el senkinek. — Ödön bácsi, a portás áll mögöttem, ha már any- nyira tudni akarod. — Mondd a drapa tingádnak, ne nekem! — csattantam föl — Wem hiszed? — Kérdezned sem kellett volna. — Jó, akkor mepmagyará- z.om. Ödön bácsi a nagyanyám húgának a fia. Ő hi- resztelte el saját kérésemre, hogy »jent« összeköttetéseim vannak. Te is jól tudod: Ödön bácsi megbecsült ember a vállalatnál, adnak a szavára. — Hihető — mondtam csalódva. — Egyébként mit akarsz ezzel elérni? Így akarsz följebb jutni a ranglétrán? — Ha ezt akarnám, nem mondtam volna el. Csupán csak háttérnek szántam, hogy viszonylag nyugodtan rámutathassak a hibákra. Mert, ugye, mindenütt azt hallom, nyíltan rá kell mutatni a hibákra, meg kell mondani a konkrét és objektív igazságot. — Gondolod, hogy háttér nélkül nem megy? — Az előző munkahelyemen anélkül kísérleteztem..,. tot Rezván Pál műszaki előadó vezette. Ö korábban már bejárta a környező országokat, s így tapasztalt utazónak számít. — Mindössze öt napunk volt, ezt azonban szerettük volna a lehető legjobban kihasználni. A programot mi állítottuk össze, az utat az Expressz szervezte. Velencében és Veronában jártunk; megkapó ezeknek a városoknak a hangulata. A legnagyobb élményt a Dózse-paio- ta nyújtotta. Veronában azonban hiába kerestük a legendát. .. Hogy milyenek az emberek? E néhány nap alatt nem volt lehetőségünk megismerésükre, de úgy látI tarn, nyugodtak, szívélyesek. 1 És bár a csoportból senki sem tudott olaszul, minden idegen nyelven kapcsolatot lehetett teremtem velük, még magyarul is. Jugoszláviában már jártam, ott az tetszik, hogy mindenütt tisztaság van, és sok virág. A szállodák is jobbak, mint az olaszoknál. — Milyenék a magyarok turistaúton? — A társaság fele ugyanúgy készült az útra, mint én: előre olvasott és szívesen jött vái-osnézésre. A program sem volt zsúfolt... Jövőre újra szervezünk egy hasonló utat; talán Ausztria lesz a cél... A kaposvári villamossági gyárban a KISZ-bizottság minden évben tervez egy- egy külföldi utat. Románia és Szovjetunió után az idén az NDK-ba látogattak a fiatalok. Frank Sándor, a gyár KISZ-bizottságának titkára a hazaérkezés utáni napon még egy kicsit morgolódott. — Az Expressz szervezte az utat; az ő részükről mindennel meg voltunk elégedve, csak az NDK-beli utazási iroda okozott bosszúságot: a német idegenvezető mintha csak kísérőnek szegődött volna hozzánk, nem kaptunk tőle • megfelelő tájékoztatást. Bár a magyar csoport vezető még nem járt Berlinben és Potsdamban, mégis szakszerűbb volt az útmutatása, mint a németé, aki a végén megjegyezte, hogy ő még ilyen csoporttal nem találkozott, mert mi minden programot betartottunk. Nem tudom, miért furcsa ez; mi azért mentünk, hogy rövid idő alatt minél többet lássunk. A lényég azonban az utazás volt. — Mit tudtak meg az ottani életről ? — Berlinben meglepően kevés a gépkocsi, nagyobb parkolót csak az állomások környékén láttunk. A másik érdekesség, hogy, Budapesten a nap bármely szakában rengeteg ember jár az utcán, ott alig van járókelő, az Alexander-p.latzon is csak a turisták sétálnak . . . Hallottuk, hogy náluk jóval köny- nyebb lakáshoz jutni mint nálunk, ám az üzletekben ni-ncs olyan nagy választék. Nagyon szép Berlin. Békefi László szerkesztő ugyancsak először járt az NDK-ban. — Nagy élmény volt az állatkerti látogatás; úgy vettem észre, oda nemcsak nézelődni, hanem szórakozni járnak az emberek. Először megrémültünk a szabadon mászkáló medvéktől, nem láttunk körülöttük kerítést; csak közelebb érve vettük észre, hogy csalóka a látvány, mert szakadékkal vannak körülvéve. Nem tudtunk betelni az új köztársasági palotával sem: gyakran fölkerestük. No, és a Pergamon Múzeum is csodálatos. A legszebb fényképek az impozáns Sans Souci kastélyról és parkjáról készültek, érdekes volt végigjárni a híres Cecilienhofot is. Alig várom, hogy előhívják a fotókat, jó lesz újra föi- elevenítení az öt nap emlékeit ... ményi Éva SOMOGYI NÉPLAP
