Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

Termelők, termeltetők Ittasan a volán mögött Új felvásárlófelep épült Poharazgatás a baleset után Ismeretes, hogy a zöldség és gyümölcs javarésze nem a mezőgazdasági üzemekből kerül a piacra, hanem a kis­termelőktől —• az áfész-ek közvetítésével. E felvásárló szerv tehát érdekelt abban, hogy hányán, mennyit és milyen minőségben termel­nek a hozzá tartozó körzet­ben. Mit tesz a gazdálkodási kedv fokozásáért az áfész, amelynek alapszabálya a tagság segítésének kötele­zettségét is tartalmazza? Er­ie kerestünk választ a Mar­cali Áfész központjában, Adamecz Zoltán áruforgalmi főosztályvezetőnél. — Területünkön kilenc szakcsoportba tömöritettük a termelőket: néhány an méhé­szettel, a legtöbben sertéste­nyésztéssel foglalkoznak. Négy szakcsoportunk —. a marcali, a mesztegnyői, a niklai és a somogyfajszi — a zöldség—gyümölcs-ter­mesztésre szakosodott. Há- romszáznyoican vannak. s nemcsak velük állunk kap­csolatban, hanem 625 egyeni gazdálkodóval is. Januártól márciusig megkötöttük a szerződéseket: mekkora te­rületen termesztenek majd különböző zöldségét, gyü­mölcsöt. Vetőmagot adtunk, hogy körülbelül azonos fáj­takat takarítsanak be, meg­felelő érési ütemben. Palán­tákkal is elláttuk őket. Azok­nak a gazdáknak, akik a fó­liás termesztésre vállalkoz­nak, sálorvázakat aduink in­gyen . ötezer négyzetméter­nyi területről kapunk fóliás zöldséget, mivel a gazdáknak e segítség ellenében vállal­niuk kellett, hogy a termelt árut nekünk adják at. Az esztendő első felében a marcali áfész 26,7 tonna 'Zöldséget és 219,4 tonna gyü­mölcsöt vett át felvásári óte­lepein a gazdáktól. E szamo­kat a. kedvezőtlen időjárás miatt nem lehet összehason­lítani a tavalyi eredmények­kel, arról azonban szólnunk kell, hogy fix árban egyez­tek meg a termelőkkel. Ez az eladóknak biztonságot ad, és kiküszöböli a termelés évenkénti, jelentős ingado­zását. Az persze más kér­dés, hogy a felvásárló, ez esetben az áfész, hol helye­zi el, hogyan értékesíti azo­kat a termékeket, amelyek­ből egyik vagy másik évben az átlagosnál jóval magasabb hozamokat érnek el. Pél­dául itt a zöldborsó meg a zöldbab; az idén annyi ter­mett, hogy az ipar nem ké­pes átvenni. Aztán a friss, csomózott sárgarépa értéke­sítése is gondot okoz. Jó lenne ebből minél nagyobb mennyiséget télire tárolni. A raktár jelenlegi állapota azonban ezt nem teszi lehe­tővé. Ezért hatmillió forin­tos beruházással egy nyolc­száz négyzetméter alapterü­letű telepet építenek, s ott A felháborodott szülő erç- lyesetn követeli a panasz­könyvet, s némi huzavona után kézhez is kapja. A kö­vetkezőket jegyzi be: kisfiát tíz forinttal vásárolni küld­te a boltba, miután megjött otthon összeadta az egyes té­teleket és ötven fillér hi­ányzott. Kéri az illetékese­ket, tegyenek igazságot. Az esetnek szemtanúja voltam, s érdekelt, mi, lesz a bejegyzés sorsa. A helyszí­nen ugyanis nem volt egy­öntetű a jelen levők véle­ménye; volt, aki a dühös anyuka pártjára állt, mond­ván : az ö gyerekét is be­csapták már a boltosok. Má­sok félhangos megjegyzése­ket tettek: »-Micsoda ném- ber, fillérekért képes leállni vitatkozni...-« A Somogy megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Válla­latnál külön dossziéja van a vásárlók bejegyzéseinek. Minden észrevétel sorszámot kap. Az idén a hatvankette­diknél tartanak. Ebből 18 az eladók kifogástalan munká­jának elismerését tartalmaz­za, illetve valamilyen javas-: lat; a többi jogos vagy jog­talan panasz. Ha Valaki beír a vásárlók könyvébe, az üzletvezető az eredeti példányt > azonnal to­vábbítja a vállalat központ­jába, a saját véleményével (igazoló jelentéssel) együtt. az igényeknek megfelelően akár 10—15 vagon terméket is tárolhatnak. N. J. Ezután az ellenőr-ók kivizs­gálják a dolgot, majd az il­letékes vezető levélben köz­li a panaszossal, hogy ügyé­ben hogyan intézkedtek. Mindezt nyolc napon be­lül. Az említett bejegy­zés kelte óta még nem járt le a határidő, Így csak a boltvezető írás­beli válaszát tudom idézni: »A pénztárosnő nem em­lékszik az esetre. Föltétele­zésünk szerint a kisfiú vagy a kosárban hagyta a pénzt a blokkal együtt, vagy el­vesztette, esetleg édességet vásárolt a hiányzó össze­gen . ..« A teljes igazság valószínű­leg sohasem derűi ki, a pa­naszos kárát azonban min­den bizonnyal megtérítik. Azt viszont nem/lehetett ki­deríteni, miért nem intézték el azonnal ott, helyben ... A kereskedelmi vállalatok minden bejegyzést gondosan megvizsgálnak, bármilyen je­lentéktelennek tetszik is vagy első olvasásra ellent­mondónak látszik is. A vá­sárlók könyvébe ugyanis jobbára az utóbbi esetek ke­rülnek, a »tiszta ügyeket« a boltvezetők többnyire már a helyszínen elintézik. így nem tudtak igazat adni an­nak a vásárlónak sem, aki azért reklamált, mert az 1100 forintért vásárolt kristályvá­záján csak az üzletből való Gyakran kell beszámol­nunk olyan közlekedési bal­esetekről, amelyeknek oko­zója szeszes italt fogyasz­tott, mielőtt a volán mögé vagy motorkerékpárra ült. Hiába az elrettentő példa, hiába a szigorú felelősségre- vonás, mindig akadnak, akik gondolkodás nélkül kockára teszik mások éle­tét. Ügy érzik, urai gépük­nek, úgy érzik, egy liter bor, pár üveg sör után is kitű­nőek a reflexeik, képesek gyors helyzetföl ismerés re, veszélyelhárításra ... Pedig a példák bizonyítják, hogy nem így van. Szép számmal vannak visszaesők is. akiket már egyszer felelősségre vontak, de nem okultak. Pedig tud­ják, hogy az autó — diva­tos kifejezéssel élve — ve­szélyes üzem, és aki a vo­lán mögé ül, nemcsak saját ínagáért felel. A bíróságok naponta tárgyalnak olyan ügyeket, amelyeknél a bél­eset okozója ittas volt. De nemcsak akkor kell a bíró­távozás után vette észre a repedést. Ha netán a vevő az utcán odakoccantja vala­mihez, azért már nem az üz­let a felelős — mondták. Jogos észrevétel, panasz, reklamáció bőven van. A So­mogy megyei Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalatnál ta­valy csaknem 6.5 millió fo­rintot tett ki az az összeg, amelyet cserével, javítással vagy a vételár visszafizetésé­vel meg kellett téríteni. A vásárlók könyvébe tett be­jegyzések száma azonban csökkent, s egyre többször olvashatunk dicserő sorokat is. k J. PIACI KÖRKÉP A kánikulai napok nyo­mán nemcsak a folyók és vízcsapok, hanem a zöldség­árak is apadnak. A tegnapi kaposvári hetipiacon már valóságos paprika- és para­dicsomorgiának lehettünk részesei. Az előbbit 10—12- ért mérték kilónként, * még az extra minőségű tol­Beírtak a vásárlók könyvébe Filléres esetek és ezerforintos ügyek Árapály TITKA V. A festett szobor Az ügy azonban ezzel még nem volt befejezve. Az egyiptomiak, akik hivatalo­san birtokba vették a sírt, mindent alaposan megszem­léltek. Megállapították, hogy Howard Carter gondo­san dolgozott: minden lelet­darabot háromszorosan re­gisztrált és háromszorosan megszámozott. Ezután az ellenőrök egy ládára bukkantak, amely az egyik sarokban állt. Pierre Lacau megállt előtte: »Kinyitni!« — parancsol­ta Két ember feltörte a Iá­dat. Lacau győzedelmesen kiemelt egy fából készült, életnagyságú fejet. Egy cso­dalatosán szép, festett szob­rot, amely egy lótuszvirág­talapzatból emelkedett ki. Nemcsak az volt figyelem­re méltó, hogy Carter ilyen KI SOMOGYI Ki NÉPLAP különös helyen őrizte az ér­tékes tárgyat, az is figye­lemre méltó volt, hogy nem regisztrálta és nem is szá­mozta meg. Valaki kimond­ta, amit mások még gondol­ni sem mertek: »Úgy lát­szik, Carter el akarta tu­lajdonítani a fejet...« A sír fölfedezője tehát tol­vaj ? Ezt még Pierre Lacau sem akarta elhinni. Ennek ellenere érezni le­hetett, hogy a botrány nem várat magára sokáig. A kai­rói különítmény a tisztelet­re méltó archeológus lelep­lezése előtt áll? Valóban megpróbálta Cár- lei- — mint a látszat mu­latta — eltitkolni a hatósá­gok előtt a Tutenkámen sír­jában talált kincset, s ez nem is olyan érthetetlen. Ugyanis a hatóságok vele és Lord Camarvonnal, aki fi­nanszírozta az ásatásokat, nem éppen fair-módon vi­selkedtek. Munkájuk bérével mindkettőjüknek adósok maradták. Carnarvon licence alapján az első rangú leleteket át kellett adniuk a kairói Óko­ri Intézőségnek. Az ásatókat csak a másodrangú leletek­re és utánzatokra lehetett igénye. Ez azokra a sírokra vo- * natkozott, amelyeket »érin­tetlenül« találtak. A »fel- törten« föllelt sírokra más rendelkezés vonatkozott: »Az Ókori Intézőség — a múmi­ák és szarkofágok mellett — fenntartja a jogot mind­azokra a tárgyakra, amelyek elsőrendű történelmi jelen­tőségűek. A maradékot el lehet osztani az engedmény­re jogosultak között.« Ez a szabály vonatkozott volna Tutenkámen sirjára is. Mivel már az antik sírrab­lók feltörték. A halott fáraó múmiájá­tól, a szarkofágjától és a különösen fontos leletektől eltekintve tehát a lordnak igénye volt a fölleit kincsek felére. Mégis mindketten üres kézzel mentek el. Az Ókori Intézőség vezetője ugyanis egy rossz trükköt talált ki: a sir egész tartal­mat »elsőrendű történelmi jelentőségűvé« nyilvánítot­ta. Ezen a módon az egyip­tomi állam kapott mindent — a két férfi, aki a pénzét es egészséget ' áldozta rá, hogy a kincseket megtalál­ja. nem kapott Aemnwt. Ilyen körülmények között lehet-e csodálkozni azon, ha Carter megpróbált volna legalább egy darabot meg­őrizni magának ? Pierre Lacau közvetítővel megkérdezted«, honnan származik a sarokban álló fej. Carter válasza: »Abból a törmelékből, amelyet arz első folyosón találtak. Az ottani tárgyakat csoportszá­mokkal jelöltük meg. Min­denesetre még nincs benne mind a regisztreben.« Minden beavatott he+ta. hogy ez nem lehet igaz. Ugyanis Carter pár hónap­pal azelőtt adta ki a »Tu­tenkámen sírja« című mű­mé első kötetét, s abban pontosan leírta a bejárati törmelékben talált darabo­kat. A szép lótuszfejet azon­ban nem említette. A Lacaunak adott vála­szában tehát hazudott? Az Ókori Intézőség veze­tője lemondott arról, hogy kivizsgálja ezt a kérdést. Talán Carterrel szembeni rossz lelkiismeretét akarta megnyugtatni, de valószí­nűbb, hogy azért, mert még szüksége volt az archeoló­gus szolgálataira. A sírban ugyanis még sok volt a ten­nivaló. (Következik: A Saraó »éti»«) ság előtt felelniük az italo­zó járművezetőknek, ha bal­esetet okoztak: akkor is, »ha semmit nem csináltak«, csupán kocsmázás után ül­tek járművükre. Ilyenkor általában tárgyalás mellőzé­sével, úgynevezett büntető paranccsal dönt a bíróság. De nézzünk néhány példát, milyen esetek fordultak elő a közelmúltban! A 28 éves rinyaújlaki Kiss Zoltán János április 19-én este Csokonyavisontán autózott egy kölcsön Ladá­val. (A kocsi egyik barátjáé volt.) Egy kerékpárost pró­báit megelőzni, ám túl kö­zel ment el mellette, az au­tó elérte a kerékpár pedál­ját, a biciklis fölborult, és súlyos sérülést szenvedett. Az autós ezután a nagy ijedtségre »ivott egy jót«, majd másnap hajnalban — mint később kiderült, köze­pesen ittas állapotban — egy másik ismerősének a Ladájába ült, és autózott to­vább ... Természetesen nem kerülhette el a íelelősségre- vohást. A Kaposvári Járás- bíróság 60 napi tétel pénz- büntetésre ítélte, és egy na­pi tételt 120 forintban álla­pított meg. Emellett egy év­re és négy hónapra eltiltot­ta a járművezetéstől. A következő esetekben baleset nem történt, és hogy nem történt, egyrészt a sze­rencsének köszönhető. Má­jus 1-én Kaposváron, a Bar­tók Béla utcában motorozott a 36 éves helybeli Vincze János. Kisfia a motor ben­zintankján ült, s ez már ön­magában is súlyos szabály­szegés. A rendőrj árőr meg- álította a férfit és figyelmez­tette: veszélyes és tilos így közlekedni. A figyelmeztetés azonban nem használt, a motoros- folytatta útját. Ak­kor újra megállították, iga­zoltatás következett, és elő­került a szonda is, Aztán jött a vérvizsgálat. Kiderült, hogy a motoros közepes fo­kú alkoholos befolyásoltság l em való sem került többe 24) forintnál. Ennél olcsóbb paprikát csak Szegeden és Szolnokon láttak: 8—10-ért. A paradicsom Kaposváron már 7-ért is kapható, míg Zalaegerszegen kétszer eny- nyiért sem. A burgonya olcsóbb, a hagyma viszont drágább nálunk, mint az ország leg­több megyéjében. Az előbbi 4—6,50-ért, az utóbbi 9—12 forintért kapható Somogy­bán. A fővárosban 6,20, Veszprémben és Zalában ki­lója 8 forint. Az új fokhagy­ma ára 35 és 50 forint kö­zött váltakozik. Itthon a legdrágább: tíz forint a zöldbab kilója; a fejtettből ennyiért csak egy bögrényit adnak. Volt bőven karfiol, fejenként 5—6 forintért. A fejes káposztán és tö­kön már két forintért sem kaptak kapva. Egy csomó mutatósabb zöldségért négy forintot kértek. A csemege­uborka-árusok még ötöltek- hatoltak, salátának valóéit viszont már csak két forin­tot fizettek a vevők. Rengeteg az őszibarack. Kilónként 12—13 forintért ökölnyi nagyságú barackot alatt áll. Ä bíróság 40 napi pénzbüntetést szabott ki rá — itt is 120 forinttal szá­moltak egy napi tételt —. s ugyancsak egy évié és négy hónapra tiltotta el a jár­művezetéstől. A 30 éves igali Tancz Já­nos is hasonló büntetést ka­pott. Ö április 11-én este motorozott egy Rigával itta­san, vezetőd engedély nél­kül. 30 napú tétel pénzbün­tetésre ítélték — az ő ese­tében egy nap »érteke« 100 forint —, egy évig és öt hó­napig nem vezethet. Oldalakon át sorolhatnánk a bírósági Ítéleteket, melyek hasonló ügyekben születtek. Tanulságosnál tanulságo­sabb esetek. És ezek után a bírósági végzést méltatlan­kodva veszik kézbe az érin­tettek; pedig nincs okuk a méltatlankodásra, hiszen sú­lyos szabályszegéseket kö­vettek el. A legalapvetőbb és a legfontosabb KRESZ- előírásokat szegték meg. Az országos tapasztalatok bizonyítják, hogy 1969 óta háromszorosára nőtt az itta­san vezetők száma. A városi csúcsforgalomban keveseb­ben mernek ilyen állapot­ban volán mögé ülni, de vi­déken vagy éjszaka annál többen. A kirándulóik, nya­ralok között is sokan van­nak, akik úgy gondolják: ilyenkor ihatnak pár kor­tyot. Elfelejtik, hogy a KRESZ nem tesz különbsé­get kirándulók es csúcsfor­galomban közlekedők, között ; elfelejtik azt is, hogy ve­szélyhelyzet nemcsak csúcs­forgalomban adódhat. Sajnos a gyorshajtás, wr. elsőbbségi jog meg nem adá­sa mellett a* ittasság az egyik leggyakoribb baleset előidéző. Nem szabad- róla megfeledkezni egyetlen pilla­natra sem. Mint ahogy ar­ról sem, hogy a járműveze­tő nemcsak saját magáért felei. n.-MfT aoq l>. IC ajánlottak. Aki »erw er*!* válogatós, 8-ért is vehetett. A kaposvári piac kajszi- fölhozatala. rácáfolni látszik a kitűnő termest Ígérő előre­jelzésekre. Mindössze há­rom-négy helyen kínálták csak, kilóját 18—20-ért. Kecskeméten a java is csak tíz forint. A somogyinál még Zalában is olcsóbb kaj­szit mértek: 15—17-ért. Mutatóban már vagy há­rom hete volt dinnye, teg­nap viszont 9—10 forintért adták kilóját (kettővel töb­bért, mint az elvétve látha­tó sárgadinnyét.) A dzsem­nek még alkalmas málna li­teréért 15 forint túlzásnak látszott. A szemérmesen piruló kör­téért szemérmetlenül 14-et is elkértek. Aki viszont ked­veli a fanyar izeket, most kilakhat 8—10 forintos körtéből, ringlóból és nyári almából. A vargányát 80-ért ad­ták, a rókagombát csomón­ként (15—20 dkg) 15-ért kí­nálták. À baromfipiacon 80-ért sem kellett a kakas és a százforintos pár csirke. 45 forint a pecsenyecsdrke kiló­ja. ami ugyancsak irigyles­re méltó ár Szolnokról nézve, ahol 57. A legolcsóbb szár­nyasokat Veszprémben vesz­tegetik 40-ért. A tojás országszerte 1,70— 1,90, nálunk már 1,50-ért is volt B. F. kis helyen elfér, nagy teljesítményű az IMPORTÁLT CENTRIFUGA .— -------------- Ara. 1150 RDTBúrttt. Vidék re csomagküldő szoigdlat: 1053 BpV,Kossuth L.u.2. 1033 BpJLJFIórian tér6-a Xkeravi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents