Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

A legfontosabb : lépést tartani Közösen könnyebb, eredményesebb A tudomány termelőerővé válik Mint az élet minden terü­letén, a mezőgazdaságban is rendkívül fontos, hogy a tudományos kutatómunka lépést tartson a gyakorlattal — és fordítva: a legújabb eredmények minél hama­rabb piaci árukínálat formá­jában jelentkezzenek. Ennek egyik új últjáról, illetve ma még csak útkereséséről be­szélgettünk a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisz­térium szakoktatási és ku­tatási főosztályán a kutatá­si osztály két munkatársá­val : dr. Csörgő István cso­portvezetővel és dr. Viglási Pál főelőadóval. Azért velük, mert ők fog­lalkoznak közvetlenül egy új közös tevékenységi for­ma, a kutatás-fejlesztési, ter­melési társaságok és egyesü­lések kialakításával. Ennek jogi alapját egy tavaly őszi minisztertanácsi rendelet ad­ta ugyan meg, de még mi­előtt ez napvilágot látott volna, a minisztérium támo­gatásával már létrejött né­hány tudományos termelési társaság, mint például a Ga­bonamag, a Protol, a Kecs­keméti Tudományos Céltár­sulás. Most, hogy a kor­mányrendelet alapján ala­kulnak az új típusú társu­lások, ezek a meglevők is alkalmazkodnak az új köve­telményekhez. Miről is van szó? Köztu­dott, hogy amikor egy-egy új növény vagy állatfajta minősítésre és elfogadásra kerül, az még korántsem je­lenti a kérdéses fajta gyors termelésbe állítását, hiszen amíg az elfogadás után a fölszaporitás eléri a nagyüze­mi termelésbe lépéshez szük­séges mértékét, sokszor már a következő fajtajelölt »ko­pogtat« a minősítő bizottság­nál. Ezenkívül a mezőgaz­daságban is akadt jócskán fölösleges párhuzamos kuta­tás, termelőegység is kuta­tott olyasmit, amiben a ku­tatóintézet már jóval eiöbb- re tartott, kutatóintézet is tartott fenn termelöegyseget, hogy üzemi kísérletekhez szükséges méretekben dol­gozhasson. Ha egymás ered­ményeire volt szükség (ha egyáltalán tudták, hogy mi­lyen újdonságot hol kell ke­resni), akkor sorozatos, hosszan tartó, két- vagy többoldali megbeszélésekkel »úszott el« az idő. így jött az ötlet: mi len­ne, ha lenne egy olyan kö­zös tevékenysegi forma, amely egy-egy konkrét fel­adatot tekintve mindezt ösz- szefogja, koordinálja, bizto­sítja az ésszerű munkameg­osztást, a gyors információ­áramlást, s a fölösleges pár­huzamosságokat eleve kikü­szöböli ? A gyakorlatban ez a kö­vetkezőképpen zajlott le: például a Gabonamag Alap­anyagszaporító Társaság ese­tében a szegedi Gabonater­mesztési Kutatóintézet véd­nökségével 1978 nyarán az atábbi partnerek egyesítet­ték szellemi es anyagi erő­forrásaikat a már fölsorolt célok érdekében: a Békés­csaba és Környéke Agrár­ipari Egyesülés, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés, a nád­udvari Vörös Csilag Mg. Tsz Kukorica és Iparinövény-ter- melési Együttműködés, a Nö­vényolajipari és Mosószer- gyártó yállalat, a rákóczi- falvi Rákóczi Mg. Tsz Ga­bona- és Iparinövények Ter­melési Rendszere, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája, a Kisalföldi Búza- termesztési Rendszer, illetve a Vet őmag termel tető és Ér­tékesítő Vállalat. A másik — már működő — társaságról, a Protolról teljes neve árulja el tevé­kenységi körét: Fehérje- és Olajosnövények Nemesítési és Vetőmagellátó Tudomá­nyos Termelési Társaság. Ennek gesztora az Wgszem- csei Takarmánytermesztési Kutatóintézet. Ebben is részt vesz a növényolajipar, a gö­döllői és a keszthelyi egye­tem tangazdasága mellett partner a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát, a VÉV, a Bácsalmási Állami Gazdasag. Rövid fennállása alatt. p két társaság mar eredmé­nyeket is mutathat föl, a Gabonamag a GK—Szeged nagy termőképességű búza, valamint az új kukoricahib­ridek szaporításában, a Pro­tol pedig három új napra- forgó-hibridjelöltet máris 10- 10 hektáron termeszt, a MÉM előszaporítási engedé­lyével — hogy a fajtajelölt elismerése után azonnal rendelkezésre álljon a meg­felelő mennyiségű vetőmag. A Csörgő dr. vezette cso­port most dolgozza ki egy olyan kutatási-, termelési­fejlesztési egyesülés kísérleti modelljét, amely már eleve az új rendelet alapján mű­ködik majd Kaposváron, célprogramja a tejtermelési, húsmarha-tenyésztési, a ser­téshús-, galambhústermelési és a juhágazati rendszerek tudományos fejlesztése lesz. Egy kutatási-termelési- fejlesztési társaság angóra- nyúl vonatkozásában már létrejött —ennek gesztora az ISV, az Iparszeru Ser­téstermelési Vállalat tagja az Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Kutatóintézet. A »halasok« is dolgoznak az új együttműködési forma meg­valósításán: a százhalombat­tai Temperáltvízű Halszapo­rító Gazdaság, a Szarvasi Hal tenyésztési Kutatóintézet, a bi-kali és a hortobágyi ál­lami halgazdaság, illetve más gazdaságok is össze akarják fogni erőiket, hogy az ő szakterületükön is rö­vidüljön a tudományos ered­ményeknek a termelés gya­korlatába való átültetése. És ez a jövő útja. S ami a legfontosabb: va­lamennyi felsorolt — és a még csak most alakuló — társulás (egyesülés, társa­ság) nyitott jellegű, azaz minden olyan intézmény vagy vállalat beléphet so­raikba, amelyik úgy érzi : az adott területen, célprogram­ban »van mit az asztalra tennie«, vagy egyszerűen csak eredményesebben akar dolgozni a közös munka ré­ven. Sz. J. I. GOnnyotmtöi nyaralók Kilencven éve született Jemnitz Sándor ]egyzet a munkáskultúra őrzőjéről Törleszteni kellene az adósságot A mostanában megjelent zenei könyvek többsége hi­vatkozik Jemnitz Sándorra; karmesterek, operarende­zők. énekesek! hangszeres szólisták megítélésére hosz- szabb-rövidebb részleteket idéznek kritikáiból. Kilencven évvel ezelőtt született Jemnitz Sándor zeneszerző, kritikus, zeneiró es karmester, a két világhá­ború közötti időszak egyik legérdekesebb magyar mu­zsikusegyénisége. Megyenk- hez az a szomorú tény kap­csolja személyét, hogy 1963- ban, hetvenhárom eves korá­ban — de váratlanul, ereje teljében — Balatoníöldváron halt meg. Ma, születésnapja alkal­mából mindenképpen köté­lességünk megemlékezni ró­la A magyar zenekritikusok legnagyobbjainak sorába tartozott, mint Tóth Aladár, Pcterfi István. Több mint huszonöt évig — 1924. má­jus 15-től 1950. szeptember 1-ig — tevékenykedett a Népszava munkatársaként. Sok előnye származott ab­ból. hogy az akkori, egyetlen ' .'gális baloldali napilaphoz eötötte eletet, mert a művé­szeti rovatba annyit írha- tott, amennyit akart. A régi zenekritikusok haj­szolt es izgatott életét élte, az ő idejében ugyanis nagy volt a verseny a napilapok zenei rovatai között, a kri­tikák már másnap megje­lentek egy-egy koncertről, operaelőadásról. Aki ma el­olvassa kötetben is megje­lent válogatott zenekritikáit, megemeli a kalapját írójuk előtt. Tudjuk, hogy a négy vaskos kötetet kitevő kriti­kai gyűjtemény ma már ré­sze a zenetörténetnek is: hű krónikája a főváros zene- eletének. Mai kollégái is ta­nulhatnak például abból, milyen közérthetően fogal­mazott, tekintetbe véve, hogy a Népszavát többségé­ben munkások olvassák. Sajnos, az ötvenes években 5 is a félreértett, mellőzött emberek sorsában osztozott, pedig kritikái mindig politi­kusak voltak: aki ma olvas­sa. szinte meghökken a náci Németországra tett erős megjegyzéseitől, jó érzéssel tapasztalja, mint állt • ki a fasiszták által elűzött kar­mesterek, Klemperer, Bruno Waller. Fritz Busch mellett. Kritikusi működésének arany lapjaira tartozik, milyen so­kat tett Bartók Béla honi es külföldi elismertetéséért. S nagy értéké tevékenységének a munkás zenekultúra fölka­rolása. Az elsők között volt, akik ápolták a munkásdal műfaját. A híres baloldali Szalmás Piroska kórusvezető könyvéhez például ő írta az előszót. Az utóbbi évtizedben so­kat tettek azért, hogy jelen­tőségéhez méltóan mutassák be a század első felének ki­emelkedő zenekritikusi egyé­niségét. Most már csak azt az adósságot kellene törlesz­teni, amellyel Jemnitznek, a zeneszerzőnek tartozunk. L. G. Gondozottak gondtalanul A nyár rtt va­lóban szép. Esz­ményi környezet ez Balatonszárszó és Földvár kö­zött, úgy hívják: Gönnyetető. A műútról bekötőút visz a fák közé, a Somogy megyei Tanács V. B. gyér- meküdülőjébe. Már érezni a tó jellegzetes illa­tát; párás a leve­gő, szinte letom­pítja az autókon- vojok zaját. Két kislány lo­vagolja a libikó­kát: az egyik csó­kol ádéharna, a másik egyszerű­en »csak« barna. Magasra száll a labda, szinte »be­lezuhan« a vakí­tó kék égbe. Vagy húszán körtáncot járnak. A nagyob­bak pádon ülve együttesekről beszélgetnek: Edda ... Korái. ■. Mini... A mosdó felöl fröcsköl ődés csobbanásai. Boldog zsivaj. Több év után most elő­ször nyaralnak újra itt az állami gondozott gyerekek. Azok, akiket nem szólított haza a szülői szeretet vagy nem is szólíthatott. Több turnusban háromszáz gyerek ismerheti meg a Balatont, a partot. A kaposvári közpon­ti intézményen kívül a »zó- jások«, illetve a nagyszaká­csi, az öreglaki és a somogy- vári intézet gondozottjai. Három nagy, mélysárga — szinte barnasra — vakoK épület ad otthont nekik. Konyha, étkezők, mosdók. Ezek is hozzá tartoznak az üdülőtelephez. Öthektárnyi gyönyörű gyümölcsös. Hat­száz négyszögöl strandterület, »természetesen« zuhanyo­zóval és játékokkal fölsze­relve. Mellette táborozási le­hetőség. Kis gyerekparadi- csom ez ilyentájt, nyáridő­ben. , És a pedagógusok? önként vállalták a feladatot, akár csak a konyhán dolgozók. Minden napra két tervet ké­szítenek: az egyik jó időben, a másik csapadékos napo­kon végrehajtandó. Nem bíznak semmit a véletlenre. Eberügyeletet tartanak, te­hát éjszaka is fótiig y el-nek a gyerekekre; az egészségért orvos felel. Aterezhették a munka je­lentőségét a karbantartó bri­gádok is, amelyeknek tagjai előzetesen több tízezer fo­rintos rendezést, csinosítást végeztek az épületegyüttesen. Mindezt Orbán Istvántól, a Somogy megyéi Gyeranek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatójától — de sok »gye­reke van ennek az agilis, szervező-terveaő-védő «apá­nak« ! — tudom, meg ma­guktól a nyaraló lányoktól. Ottjártunkkor épp a kapos­vári »zójások« üdültek a gönnyetetői szép téepen. Borbély Józsefné, az inté­zet igazgatóhelyettese — mindenki Magdi nénije — elmondta, hogy nyolcvan kislány nyaral itt. Épp ha­zakészülőben vannak. Négy­évestől tizenhat évesig minden korosztály megtalál­ható közöttük. Szinte »rankszabaduitak« a gyerekek. Kórusban válaszol­tak. Vallomásszerű felelete­ké adtak arra, hogy érez­Mérleghintán jaj, de jó. ték magukat. A programo-' kát alig győztük írni: kirán­dulás, hajózás a túlsó part­ra, tévézés — természetesen az olimpiát nézték legoda- adóbban —. gyalogtúra a kilátóig, egésznapos műsor a földvári Siotour-klubban, Bojtorján együttes és Esz­ményi Viktória, bábkészítes, agyagozás. a Fekelerigó ne­vű babcsoportjuk szereplesé és a Pacsirta együttes föl­lépte. diavetítés, sőt mozgo- filmezés, ügyességi vetélke­dő... Itt »fáradt el« a toll. De nem ők! Csiviteltek, Cseverésztek, csiripeltek: me­sélték élményeiket. Volt kö­zöttük nem egy — a bábo­sok —, aki egyenesen Zán- káról érkezett, az úttörővá­rosból, hogy itt folytassa a nyaralást. És Orbán István azt mond­ja, jövőre tovább szeretnék bővíteni az üd-üilési lehetősé­geké. Eeská László Vándorszínházak találkozója Ma, augusztus 9-én és hol­nap, 10-én rendezik meg a vándor színházak országos találkozóját Tatán, a Komá­rom megyei művelődési köz­pontban. A rendezvénysoro­zaton azok a társulatok vi­tatják meg művészi és mód­szertani problémáikat, ame­lyek előadásaikkal a Vidék — főkent a kis községek — kulturális ellátást szolgálják. A tanácskozáson résztve­vők egyebek közét áttekin­tik a kisebb létszámú tár­sulatok műsorválasztéká­val kapcsolatos kérdéseket. Utána — a közönség köré­ben szerzett tapasztalatok alapján — igyekeznek meg­határozni a műfaj tovább- lejleszlesenek feladatait. Popegyüttesekről folyik a sző .... Pantomim és disco Egy este o kaposvári nyárbál Művelődési hazainkban, if­júsági klubjainkban a prog­ramoké összeállításakor egyre többször gondolnak arra, hogy a fiatalok szamára olyan műsorokat szervezze­nek, amelyek kielégíthetik ennek a korosztálynak az igényeit. Jó példát láttunk erre Kaposváron a Kilián György Ifjúsági és XJttörő Művelődési Központban: es­te disco várta a fiatalokat, majd az egy órányi szünet alatt a neves budapesti pan­tomimegyüttes, a Köllö Mik­lós. vezette Dominó mutat­ta be a műsorát. A kapos­vári nyár rendezvényeire a városi rendezvényiroda bér­letet bocsátott ki; a nézőtér foghíjas maradt volna, ha csak rájuk számítanak. A táncoló fiatalokkal — a disco árába ügyesen bele­foglaltak a pantomimműsor belépőjegyé is — azonban csaknem minden hely meg­telt. Jól jártak azok a fiata­lok, akik csupán szórakozni akartak a discóban. A kaposvári nyál- prog­ramsorozatnak — a neve is jelzi — nincs sajátos arcu­lata. Több ilyen szórakozta­tó és igényes műsorcsokrot tartalmazhatna. A szentja- kabi nyári esték is csak ne­vében ígért »zamatosabb« programot a megyeszékhely lakosságának, a terv azonban nem valósult meg. A techni­kai gondok, bizonyára, akkor is nyilvánvalóak voltak, ami­kor elkészült a program. Ügy tudom, egyelőre nem számíthatunk a romok terü­letén sajátos kaposvári nyár­ra. A megyeszékhely - szegé nyes művelődési intézmény- hálózata sem volt kepes von­zó programot kínálni, fgy a Kiliánra — az ifjúsági ház­ra — hárult a nyár minden feladata. A Latinca Sándor Művelődési Központ nyári terve nem kielégítő: itt meg tartja magát az »uborkasze­zon«. Pedig a kaposvári nyár minden feladata nem hárulhat egy intézmény (a Kilián) vállára, nélkülözhe­tetlen tehát, hogy a tanulsá­gok alapján a jövőben min­den intézmény komolyan ve­gye a nyári művelődési prog­ramjának megtervezését. A megyében van már példa arra, hogy lakóhelyenként sajátos élményt nyújtottak. A Dráva menti nyár prog­ramjára gondolok vagy a boglárlel lei várdombi vidám vasárnapokra. Ezek a ren­dezvénytípusok már figye­lembe veszik a sokrétű igény kielégítését : mind­egyik korosztály megtalálja a számára vonzó programot. A balatoni nyár kiemelt feladatot ró a megyére, s a helyi és az országos összefo­gás eredményeképpen a tó­part vendégei számtalan le­hetőség közül válogathatnak. Jövőre a kaposvári nyárnak is kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani! Természete­sen csak a meglevő intéz­ményhálózatra lehet alapoz­ni. Ügy vélem, még jelentős tartalékaink vannak. Ezeket kellene kiaknázni a jövő évi kaposvári nyáron. H. B. SOMOGYI NÉPLAP Í51

Next

/
Thumbnails
Contents