Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-30 / 203. szám
I fJ • * HM Isztambuli éjszakák Ha beválik a „recept”1 Egyszerűnek látszik a »•recept«. Vegyünk harminc lelkes embert, lehetőleg fiatalt; adjunk nekik értelmes feladatokat és lehetőleg sok önállóságot! Amikor ez megvan, a fenti harminc ember válasszon ki két tucat világvárost, hozzá néhány nevezetes tájat; hirdessék meg a lapokban és a reklámokban, hogy e városok, tájak három-négy nap alatt is megmutathatják lényegüket, varázsukat. Akik kíváncsiak a varázsra — sokan vannak ilyenek —, azokat ültessék föl egy Malév-repülőre. Attól a pillanattól, hogy a gép földet ért, ámítsák el az utasokat jobbnál jobb programokkal. Adjanak lehetőséget nekik, hogy megismerhessék a kairói éjszakát, Sorrento azúrkékjét vagy az isztambuli szűcsök remekeit. Hogy elégedett arcokkal térjen vissza a repülő Ferihegyre. Olyan elégedettek legyenek az utasok, hogy már másnap elújságolják bará-‘ taiknak, kollégáiknak: menynyi mindent láttak — és kaptak — a pénzükért. És nekik is támadjon kedvük hasonló élményekre. Sót ! Akár másfélékre is: tengerparti üdülésre vagy épp a velencei biennálé, megtekintésére ... 0 Mindezeknek eredménye — tehát ha beválik a »recept« — körülbelül másfél millió dollár forgalmat jelent évente. Ahol pedig a receptet sikerrel alkalmazzák: a Malév Air Tours irodája. — No, azért ez így túl egyszerű — mondja Oó Judit, a Malév Air Tours vezetője. — Tény, hogy irodánk kicsi, de épp ezért igen »rugalmas«. Tevékenységünket pedig úgy alakítottuk, hogy ne aprózzuk szét magunkat. — A közönség az iroda programjaiból leginkább a három-négy napos városnéző utazásokat ismeri. — Valóban, az úgynevezett citytúrák a legnépszerűbbek. Majdnem minden jelentősebb városba szervezünk utakat. — Melyekre jelentkeznek a legtöbben? — A legnagyobb túljelentkezést Londonba. Helsinkibe, Párizsba és Kairóba szervezett utazásainknál tapasztaljuk, de népszei-ű' Isztambul és Athén is. És igyekszünk újakat indítani. — Például hová? — A legújabbal mondanám. amely szerda reggeltől péntek estig tart: útvonala Róma és Capri. Jövőre Milánóba is szervezünk utat, egy Scala előadással egybekötve. — Es sikerül a próbálkozás? — Épp a napokban érkezett vissza egy csoport Angliából és Skóciából. Az utasok elmondták: jóval többet kaptak, mint amennyit mi ígértünk . .. — Ügy tudom,, igyekeznek a csoportok különleges kívánságait is kielégíteni... — Valóban. Van egy részlegünk. amely szakmai és kulturális rendezvényekre történő utazásokat bonyolít le. Utaztattunk mi kardiológusokat, söripari szakembereket, sőt az egyik salgótarjáni szakmunkásképző intézet kétszáz gyereket Moszkvába vittük szakmai tanulmányútra ... — Említette, hogy igen nagy a túljelentkezés. — A Malév jellegéből következik, hogy ötvenszázalékos ‘ »várakozólistával« dolgozunk, nemcsak a citytú- ráknál, hanem az üdülőtúrák és a lakossági valuta- keretre történő Utazásoknál is. Aki a »várakozólistára« fölkerül, a következő alkalommal valóban utazni fog, bár ez nem jelenti azt, hogy a lemaradók automatikusan sorra kerülnének legközelebb. — Eddig a Malév Air Tours tevékenységéből csak a kiutazókkal foglalkoztunk... — Igen, márpedig a beutazások számunkra szinte fontosabbak: ezeknek a jövedelméből fedezzük a kiutazók valutaköltségeit. Nagyon is érdekünk tehát ezeknek az utaknak a sikere! Igen jó partnereink e téren a svájciak, a nyugatnémetek, az olaszok és .a görögök. — S az eredmények? — Tapasztalataink szerint — ezt főleg a légitársaságok részére szervezett úgynevezett interline-tűrák kapcsán mondhatom el —, aki eljött hozzánk télen egy ilyen útra, a következő nyáron szintén Magyarországra hozzák az élményei. S ez, azt hiszem, nem rossz eredmény ... — Mik a legfőbb gondjaik? — Talán az, hogy kevés a vidéki utas. Ha a megye- központokban egyszerűbb volna a jelentkezés, többen részt vehetnének útjainkon. a permetezőgép Súlyos szerencsétlenség történt július 2-án a Kaposvári Főiskolai Tangazdaság bőszéniai központi majorjában: fölrobbant egy Harmat típusú, középnyomású kézi permetezőgép, és egy 25 éves fiatalember halálát okozta. A rendőrség azonnal hozzálátott az ügy körülményeinek tisztázásához. Nem ez volt az első eset. Korábban egy háztáji gazdaságban robbant föl egy ugyanilyen gép, permetezés közben. Sajnos, országszerte is sok ilyen eset történt, így aztán a gyártó cég, a Vegyépszer tiszakécskei gyára be is szüntette ezeknek a permetezőknek a gyártását, és már évek óta nem kaphatók az üzletben. Sok helyen azon bán még használják őket... Bőszénfán két ilyen permetező állt a raktárban. Elsősorban járványegészségügyi célokra szerezték be e gépeket, szerencsére azonban nem _ volt szükség a használatukra. A permetező egyébként 17 literes, és 6 atmoszférás üzemi nyomáson működik. A gépet feltöltés után a tetejére épített pumpával kell nyomás alá helyezni, aztán kezdődhet a munka. Szociális ellátás Tábori 560 ezer forint a rászorulóknak Somogy megyében sok helyütt — még kisebb községekben is — működik öregek napközi otthona. Tabán azonban hiába kerestük, a tanácsi illetékesek tagadólag rázták a fejüket: — Nincs, és egyelőre nem is lesz. Nem azért, mert mi nem akartuk vagy mert anyagiakban szűkölködünk; személyesen kerestük föl Tab és hét társközségének valamennyi idős lakóját, de a napközibe mindössze tízen jelentkeztek. Merthogy nekik nem kell az »ingyen konyha«. Nem egészen értik még az emberek, hogy miben is áll a napközi otthon lényege, így az erre szánt helyiségből könyvtár lett. A nagyközségben és a környékén kevés az egyedül élő ember. Az öregek a gyerekeikkel, unokáikkal laknak együtt, így ellátásuk biztosítva van. öt gondozónő el tudja látni valamennyi rászorulót. Ilyen kedvező helyzetről igen kevés somogyi város, község számolhat be. Sokan részesülnek pénzügyi segélyben. Tizenketten teljes összegű segélyt, négyen részsegélyt kapnak. Tavaly a tanács által biztosítható alap teljes egészében kimerült, s az idén is erre számítanak. Pedig erre az évre még nagyobb összeget terveztek, hogy minden igényt kielégíthessenek; 560 ezer forintot fizetnek ki a rászorulóknak. Sok ez a pénz, mégis »elkel«, az ingyen étkezést biztosító napközire azonban nincs szükség. De »fő a fejük« a tabi szociálpolitikai csoport dolgozóinak azért is, mert egyre • hosszabb az a várakozási idő, amit egy-egy szociális otthonba utaltnak a beköltözésig várnia kell. Esetenként három-négy év is eltelik'a beutalás elrendelésétől a tényleges bekerülésig. Július elsejétől szakosodtak az ország szociális' otthonai és foglalkoztatói. Külön intézményben látják el az idős vakokat, mozgássérülteket, elmebetegeket, és külön helyre kerülnek a fiatalok. A szakosítás jó, a férőhely azonban így is kevés. Különösen azokat a fiatalokat nehéz elhelyezni, akiknek betegségük íniatt különleges ellátásban és foglalkoztatásban kellene részesülniük. Tabon az elmebetegek szociális otthona »helyben« van, mégis hosszú a várakozási idő. Kevés az intézmény, vagy talán a segítő kéz? Mert kis pénzből is lehet nagy dolgokat létrehozni. Az említett napon a gazdaság raktárosa, a 25 éves, kaposvári Sásik László burgonyatábláján akart permetezni a géppel. A gyári előírás szerint csak kimosott, kellően megtisztított permetezőt lehet eltenni, és használat előtt ki kell próbálni, hogy jól működik-e, megfelelő-e a biztonsági szelep. A fiatalember ezt a munkát végezte: a raktárban vízzel leltöltötte, aztán fölpumpálta, üzemi nyomásra. És akkor történt a szerencsétlenség. A gép fölrobbant, az alsó edényfenékrész levált, a pumpa a fiatalember arcába csapódott, a farész eltört, és a fémrúd olyan súlyos agy- roncsolást okozott, hogy Sásik László a helyszínen meghalt. A permetezőt szakértők vizsgálták, és hamarosan kiderült, mi okozta a bajt. Ezeknél a gépeknél a fenék- edénÿrészt átlapolva, keményforrasztással illesztik a sárgaréz köpenyhez. Sajnos, a gyártási folyamat során ezt az illesztést nem tudták tökíletesen megoldani: evy kis hézag maradt az illesztett részek között, és ott föllépett a rézkorrózió. Ez eredményezte, hogy a gép az üzemi nyomást nem bírta ki: fölrobbant. Mint említettük, nem ez volt az első eset megyénkben sem, az országban pedig már sokan meghaltak hasonló baleset következtében. A gépeket nem gyártják, de jó néhány háztáji gazdaságban még használják őket. öreg gépekről van szó, amelyeknek nagy részénél már — valószínűleg — megkezdődött a korrózió. Ezért nem ártana, ha a még meglévő Harmat permetezőket minél előbb kivonnák a forgalomból, és senki nem tenné kockára mások, illetve a saját életét. Sajnos, a gyár későn győződött meg a gépek veszélyességéről, akkor, amikor a permetezés ember áldozatokat követelt... A további tragédiákat viszont még meg lehet előzni. Azzal, ha a géptulajdonosok belátják: ezek a permetezők használhatatlanok. I). T. Apáti Miklós A fekete gén titka — Nos, ha így áll a helyzet, professzor úr, akkor, mi távozunk. Bármikor, bármiben rendelkezésére állunk. Tessék, itt az ügynökség te- leíonszáma. — Köszönöm, szontlátásra !.. ják magát? — Charlie. — Viszlát, lát, Jones! Jones és Charlie kilép a villa kapuján. kezdjünk az öreguraim. A vi- Hogy is hívCharlie! Visz— Mit gél? — Nem tudom, Nem tudom. Jo«<3>. Jones és Charlie gondterhelten bandukolnak az éjszakában. Távolról hallatszanak a delfintűnnyök, mintha a delfinek búcsúznának tőlük. — És ezek a delfined is... Bogaras az öreg, annyi szent. — Nézd, Charlie, én ebben az öreggel tartok. A delfinekben mindig éreztem valami titkot. — Jones! Az ember termel, a delfin nem termel. Ez a különbség a delfin és az ember között. — A delfin valóban nem termel. De nincs is rá szüksége. Különben is: mi, rendőrök se termelünk. Vagy nem mindig termelünk. A nem termelő ember is ember. — Akkor rossz a meghatározásom. De a delfin akkor se ember. — Ezt az öreg se mondta. Annyit mondott csak, hogy a delfin nem állat. — És azt is mondta: neat tudja, hogy micsoda. — Igen. így volt. Charlie hirtelen megtorpan, mert a földön egy fó- iiakabátot vett észre. — Úgy látszik, már nem kellett a gazdájának. Nézd csak, Jones ... itt áll a taxi, ahol hagytuk. — Tudom. Én programoztam úgy, hogy maradjon itt, és ne menjen el senkivel. — Előrelátó vagy. Jones kinyitja az ajtót, beül a kocsiba. Kártyát akar beleilleszteni, de nem sikerül: az előző utas benne felejtette a magáét. — Nézd csak, Charlie... Egy kártya. Nem a miénk, ugye? — Nem. — MGB? — Igen. — Legalább ennyit tudunk. Ez is lépéselőny. Talán ... 19. Mária és József kézen fogva sétálnak az utcán. — József! — Tessék, szerelmem . .. — Meggondoltam magam. Ne menjünk mégse a mamához! ... Elfelejtettem mondani, hogy Foxman telefonált. — Mitakart? — Hogy reggel siessek, mert a kísérletéhez nagyon kellek. — Te? — Igenis én .. ! Azt hiszed, én nem tudok semmit? — Dehogyis hiszem ... Csak ez az 'egész nem tetszik nekem. — József, mindegy. Menjünk haza! Reggel korán kell kelnem. — Kísérjelek haza? — Igen. — Es nálad is alhatom? — Igen. Megcsókolják egymást, és egy kicsit erősebbre fogják járásukat. Mennek vissza Máriához. ZO. Mária mamája nyomogatja videójának hívógombját, de hiába: Mária nincs otthon, csak szobájának úszómedencés fala látszik. A mama hosszan nézi, forgatja videóját, aztán láthatóan megnyugszik: nem, Mária ninps a vízben. Foxman sétál a teraszon, delfinjeivel fütyörészik. — Ma már nem kaptok több halat. — Bemegy a teraszról, a hálószobáig három szobán kell átsétálnia. Mindhárom szobán látszik, hogy itt tudós él, és nem valami divatfiú: minden szobában a tudós tevékenységének nyomai láthatók, s nemcsak a feltétlen gazdagság. Foxman öreg ébresztőórát vesz elő, fölhúzza. Megmasz- szírozza homlokát, es lefekszik. 21. Lilian telefonál az utcáról, — Főnök! Referálni szeretnek. Géphang hallatszik: »Tessék, hallgatom.« — Főnök, Jonesék iá akcióba léptek. Éjfél után Foxman fogadta őket. (Folytatjuk) ■ Piaci körkép 99 Futó cikk” lett a kakas Ádáz ' versengés alakult ki tegnap a kaposvári piacon az árusok a kiskereskedők, a Zöldért, no meg a nagytermelők közt. Az előbbiek ' a zöldpaprikát 10—14-ért mérték, a Zöldért standján 7-ért árusították. A sorok hossza alapján licitet a kaposmérői tsz nyerte meg: standján álomszép paprikát adtak Síért. Az országban a legolcsóbb paprikát — 7,60-ért, — Békéscsabán kínálják. Alig drágább Kecskeméten és Szolnokon. A budapesti átlagár a legmagasi^bb: 12,70. Kaposváron 5—6 forint a paradicsom. Szinte hihetetlen, hogy Szegeden fele ennyiért adják. Főzőhagymát már 8—9 forintért is árultak. Ennél kevesebbért Makón sem kap- hatp. Hetet adták egy forintért cseresznyepaprikából. Többek szerint szégyel- ték kiírni a kilós árat, de nem lehetett több 20 forintnál. Ennyiért adták a Zöldértnél is. . Újra volt sok fejes káposzta, 3 forintért. Jócskán megdrágult viszont a karfiol: most 12—13-ért kínáltak. Padlizsánt is láttunk 6-ért. Ennyibe kerül a burgonya is. Jóllehet most nem nálunk a' legolcsóbb, mégsem panaszkodhatunk. hiszen a fővárosban kilója 7,20, Komlón pedig 8 forint. Hálom forint a zöldség csomója, csakúgy, mint a néhol még iöllelhető saláta- I uborkáé. Négyszer ennyit kérnek az eltenni való csemegéért. ) 10 forint a zöldbab; a fejtettet „literenként“ 14-ért árulták. A gombapiac asztalsorait elborította a vargánya. Egy kilónyiért 50 forintot kértek. Hasonló áron fogyott a galambica is. A gyümölcspiac újdonsága volt a szőlő. Apró szemű Csabagyöngyét 18-ért hoztak, a nagy szeműt, kardinállal keverve, 20—22-ért adták. Hasonló álon még csak a Dél-Alföldön kapható, 1 a Balatontól északra kilója 25 —30 forint. A körte szemszájnak ingere; tízért finom nyári esperest ajánlottak, és a nemesebb fajták sem kerültek többe 12-nél. Ugyanez az ár sok a szilváért vagy a fanyarkás nyári almáért. A legszebb őszibarack kilója 16 forint volt, 10—12 forint a kajszi. Bőségesen volt tök alakú dinnye és dinnye alakú tök. Az előbbit Hevesből hozták és hatért mérték, „cuki” néven. Mindössze egy forinttal volt olcsóbb a Zöldért másodosztályú dinnyéje. Sárga- bélűt mindössze egy kistermelő árult, 10-ért. A baromfipiacon egy kakas megunván a tétlenséget — vagy azért, mert 80 forintért akarták elkótyavetyélni — lerázta béklyóját, és „futó cikk” lett. Nagyon is konkrét értelemben ... Többen már párra kínálták a kakast 180-ért, és 140- et kértek egy pár jércéért. 45 forint volt kilója a pecse- nvecsirkének. B. F.
