Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-30 / 203. szám

I fJ • * HM Isztambuli éjszakák Ha beválik a „recept”1 Egyszerűnek látszik a »•re­cept«. Vegyünk harminc lel­kes embert, lehetőleg fiatalt; adjunk nekik értelmes fel­adatokat és lehetőleg sok ön­állóságot! Amikor ez meg­van, a fenti harminc ember válasszon ki két tucat világ­várost, hozzá néhány neve­zetes tájat; hirdessék meg a lapokban és a reklámokban, hogy e városok, tájak há­rom-négy nap alatt is meg­mutathatják lényegüket, va­rázsukat. Akik kíváncsiak a varázsra — sokan vannak ilyenek —, azokat ültessék föl egy Malév-repülőre. Attól a pillanattól, hogy a gép földet ért, ámítsák el az utasokat jobbnál jobb prog­ramokkal. Adjanak lehetősé­get nekik, hogy megismer­hessék a kairói éjszakát, Sorrento azúrkékjét vagy az isztambuli szűcsök remekeit. Hogy elégedett arcokkal tér­jen vissza a repülő Feri­hegyre. Olyan elégedettek legye­nek az utasok, hogy már másnap elújságolják bará-‘ taiknak, kollégáiknak: meny­nyi mindent láttak — és kaptak — a pénzükért. És nekik is támadjon kedvük hasonló élményekre. Sót ! Akár másfélékre is: tenger­parti üdülésre vagy épp a velencei biennálé, megtekin­tésére ... 0 Mindezeknek eredménye — tehát ha beválik a »re­cept« — körülbelül másfél millió dollár forgalmat je­lent évente. Ahol pedig a receptet sikerrel alkalmaz­zák: a Malév Air Tours iro­dája. — No, azért ez így túl egy­szerű — mondja Oó Judit, a Malév Air Tours vezetője. — Tény, hogy irodánk ki­csi, de épp ezért igen »ru­galmas«. Tevékenységünket pedig úgy alakítottuk, hogy ne aprózzuk szét magunkat. — A közönség az iroda programjaiból leginkább a három-négy napos városné­ző utazásokat ismeri. — Valóban, az úgynevezett citytúrák a legnépszerűb­bek. Majdnem minden je­lentősebb városba szerve­zünk utakat. — Melyekre jelentkeznek a legtöbben? — A legnagyobb túljelent­kezést Londonba. Helsinki­be, Párizsba és Kairóba szervezett utazásainknál ta­pasztaljuk, de népszei-ű' Isz­tambul és Athén is. És igyekszünk újakat indítani. — Például hová? — A legújabbal monda­nám. amely szerda reggeltől péntek estig tart: útvonala Róma és Capri. Jövőre Mi­lánóba is szervezünk utat, egy Scala előadással egybe­kötve. — Es sikerül a próbálko­zás? — Épp a napokban érke­zett vissza egy csoport Ang­liából és Skóciából. Az uta­sok elmondták: jóval töb­bet kaptak, mint amennyit mi ígértünk . .. — Ügy tudom,, igyekeznek a csoportok különleges kí­vánságait is kielégíteni... — Valóban. Van egy rész­legünk. amely szakmai és kulturális rendezvényekre történő utazásokat bonyolít le. Utaztattunk mi kardioló­gusokat, söripari szakembe­reket, sőt az egyik salgótar­jáni szakmunkásképző inté­zet kétszáz gyereket Moszk­vába vittük szakmai tanul­mányútra ... — Említette, hogy igen nagy a túljelentkezés. — A Malév jellegéből kö­vetkezik, hogy ötvenszázalé­kos ‘ »várakozólistával« dol­gozunk, nemcsak a citytú- ráknál, hanem az üdülőtú­rák és a lakossági valuta- keretre történő Utazásoknál is. Aki a »várakozólistára« fölkerül, a következő alka­lommal valóban utazni fog, bár ez nem jelenti azt, hogy a lemaradók automatikusan sorra kerülnének legköze­lebb. — Eddig a Malév Air Tours tevékenységéből csak a kiutazókkal foglalkoztunk... — Igen, márpedig a be­utazások számunkra szinte fontosabbak: ezeknek a jö­vedelméből fedezzük a ki­utazók valutaköltségeit. Nagyon is érdekünk tehát ezeknek az utaknak a sike­re! Igen jó partnereink e téren a svájciak, a nyugat­németek, az olaszok és .a görögök. — S az eredmények? — Tapasztalataink szerint — ezt főleg a légitársaságok részére szervezett úgyneve­zett interline-tűrák kap­csán mondhatom el —, aki eljött hozzánk télen egy ilyen útra, a következő nyá­ron szintén Magyarországra hozzák az élményei. S ez, azt hiszem, nem rossz ered­mény ... — Mik a legfőbb gondja­ik? — Talán az, hogy kevés a vidéki utas. Ha a megye- központokban egyszerűbb volna a jelentkezés, többen részt vehetnének útjainkon. a permetezőgép Súlyos szerencsétlenség történt július 2-án a Kapos­vári Főiskolai Tangazdaság bőszéniai központi majorjá­ban: fölrobbant egy Harmat típusú, középnyomású kézi permetezőgép, és egy 25 éves fiatalember halálát okozta. A rendőrség azonnal hozzálá­tott az ügy körülményeinek tisztázásához. Nem ez volt az első eset. Korábban egy háztáji gazdaságban robbant föl egy ugyanilyen gép, per­metezés közben. Sajnos, or­szágszerte is sok ilyen eset történt, így aztán a gyártó cég, a Vegyépszer tiszakécskei gyára be is szüntette ezek­nek a permetezőknek a gyár­tását, és már évek óta nem kaphatók az üzletben. Sok helyen azon bán még hasz­nálják őket... Bőszénfán két ilyen per­metező állt a raktárban. El­sősorban járványegészség­ügyi célokra szerezték be e gépeket, szerencsére azon­ban nem _ volt szükség a használatukra. A permetező egyébként 17 literes, és 6 atmoszférás üzemi nyomá­son működik. A gépet fel­töltés után a tetejére épített pumpával kell nyomás alá helyezni, aztán kezdődhet a munka. Szociális ellátás Tábori 560 ezer forint a rászorulóknak Somogy megyében sok he­lyütt — még kisebb közsé­gekben is — működik öre­gek napközi otthona. Tabán azonban hiába kerestük, a tanácsi illetékesek tagadólag rázták a fejüket: — Nincs, és egyelőre nem is lesz. Nem azért, mert mi nem akartuk vagy mert anyagiakban szűkölködünk; személyesen kerestük föl Tab és hét társközségének vala­mennyi idős lakóját, de a napközibe mindössze tízen jelentkeztek. Merthogy nekik nem kell az »ingyen kony­ha«. Nem egészen értik még az emberek, hogy miben is áll a napközi otthon lényege, így az erre szánt helyiségből könyvtár lett. A nagyközségben és a kör­nyékén kevés az egyedül élő ember. Az öregek a gyere­keikkel, unokáikkal laknak együtt, így ellátásuk bizto­sítva van. öt gondozónő el tudja látni valamennyi rá­szorulót. Ilyen kedvező hely­zetről igen kevés somogyi város, község számolhat be. Sokan részesülnek pénzügyi segélyben. Tizenketten tel­jes összegű segélyt, négyen részsegélyt kapnak. Tavaly a tanács által biztosítható alap teljes egészében kimerült, s az idén is erre számítanak. Pedig erre az évre még na­gyobb összeget terveztek, hogy minden igényt kielégít­hessenek; 560 ezer forintot fizetnek ki a rászorulóknak. Sok ez a pénz, mégis »el­kel«, az ingyen étkezést biz­tosító napközire azonban nincs szükség. De »fő a fe­jük« a tabi szociálpolitikai csoport dolgozóinak azért is, mert egyre • hosszabb az a várakozási idő, amit egy-egy szociális otthonba utaltnak a beköltözésig várnia kell. Esetenként három-négy év is eltelik'a beutalás elrendelé­sétől a tényleges bekerülésig. Július elsejétől szakosodtak az ország szociális' otthonai és foglalkoztatói. Külön in­tézményben látják el az idős vakokat, mozgássérülte­ket, elmebetegeket, és külön helyre kerülnek a fiatalok. A szakosítás jó, a férőhely azonban így is kevés. Külö­nösen azokat a fiatalokat ne­héz elhelyezni, akiknek be­tegségük íniatt különleges el­látásban és foglalkoztatásban kellene részesülniük. Tabon az elmebetegek szociális ott­hona »helyben« van, mégis hosszú a várakozási idő. Ke­vés az intézmény, vagy ta­lán a segítő kéz? Mert kis pénzből is lehet nagy dolgo­kat létrehozni. Az említett napon a gaz­daság raktárosa, a 25 éves, kaposvári Sásik László bur­gonyatábláján akart perme­tezni a géppel. A gyári elő­írás szerint csak kimosott, kellően megtisztított perme­tezőt lehet eltenni, és hasz­nálat előtt ki kell próbálni, hogy jól működik-e, megfe­lelő-e a biztonsági szelep. A fiatalember ezt a munkát vé­gezte: a raktárban vízzel leltöltötte, aztán fölpumpál­ta, üzemi nyomásra. És ak­kor történt a szerencsétlen­ség. A gép fölrobbant, az alsó edényfenékrész levált, a pumpa a fiatalember arcába csapódott, a farész eltört, és a fémrúd olyan súlyos agy- roncsolást okozott, hogy Sá­sik László a helyszínen meg­halt. A permetezőt szakértők vizsgálták, és hamarosan ki­derült, mi okozta a bajt. Ezeknél a gépeknél a fenék- edénÿrészt átlapolva, ke­ményforrasztással illesztik a sárgaréz köpenyhez. Saj­nos, a gyártási folyamat so­rán ezt az illesztést nem tudták tökíletesen megolda­ni: evy kis hézag maradt az illesztett részek között, és ott föllépett a rézkorrózió. Ez eredményezte, hogy a gép az üzemi nyomást nem bír­ta ki: fölrobbant. Mint említettük, nem ez volt az első eset megyénk­ben sem, az országban pe­dig már sokan meghaltak hasonló baleset következté­ben. A gépeket nem gyárt­ják, de jó néhány háztáji gazdaságban még használják őket. öreg gépekről van szó, amelyeknek nagy részénél már — valószínűleg — meg­kezdődött a korrózió. Ezért nem ártana, ha a még meg­lévő Harmat permetezőket minél előbb kivonnák a for­galomból, és senki nem ten­né kockára mások, illetve a saját életét. Sajnos, a gyár későn győződött meg a gépek veszélyességéről, akkor, ami­kor a permetezés ember ál­dozatokat követelt... A további tragédiákat vi­szont még meg lehet előzni. Azzal, ha a géptulajdonosok belátják: ezek a permetezők használhatatlanok. I). T. Apáti Miklós A fekete gén titka — Nos, ha így áll a hely­zet, professzor úr, akkor, mi távozunk. Bármikor, bármi­ben rendelkezésére állunk. Tessék, itt az ügynökség te- leíonszáma. — Köszönöm, szontlátásra !.. ják magát? — Charlie. — Viszlát, lát, Jones! Jones és Charlie kilép a villa kapuján. kezdjünk az öreg­uraim. A vi- Hogy is hív­Charlie! Visz­— Mit gél? — Nem tudom, Nem tudom. Jo«<3>. Jones és Charlie gondter­helten bandukol­nak az éjszaká­ban. Távolról hallatszanak a delfintűnnyök, mintha a delfi­nek búcsúznának tőlük. — És ezek a delfined is... Bo­garas az öreg, annyi szent. — Nézd, Char­lie, én ebben az öreggel tartok. A delfinekben mindig éreztem valami titkot. — Jones! Az ember ter­mel, a delfin nem termel. Ez a különbség a delfin és az ember között. — A delfin valóban nem termel. De nincs is rá szük­sége. Különben is: mi, rend­őrök se termelünk. Vagy nem mindig termelünk. A nem termelő ember is em­ber. — Akkor rossz a megha­tározásom. De a delfin akkor se ember. — Ezt az öreg se mondta. Annyit mondott csak, hogy a delfin nem állat. — És azt is mondta: neat tudja, hogy micsoda. — Igen. így volt. Charlie hirtelen megtor­pan, mert a földön egy fó- iiakabátot vett észre. — Úgy látszik, már nem kellett a gazdájának. Nézd csak, Jones ... itt áll a ta­xi, ahol hagytuk. — Tudom. Én programoz­tam úgy, hogy maradjon itt, és ne menjen el senkivel. — Előrelátó vagy. Jones kinyitja az ajtót, be­ül a kocsiba. Kártyát akar beleilleszteni, de nem sike­rül: az előző utas benne fe­lejtette a magáét. — Nézd csak, Charlie... Egy kártya. Nem a miénk, ugye? — Nem. — MGB? — Igen. — Legalább ennyit tu­dunk. Ez is lépéselőny. Ta­lán ... 19. Mária és József kézen fog­va sétálnak az utcán. — József! — Tessék, szerelmem . .. — Meggondoltam magam. Ne menjünk mégse a ma­mához! ... Elfelejtettem mondani, hogy Foxman tele­fonált. — Mitakart? — Hogy reggel siessek, mert a kísérletéhez nagyon kellek. — Te? — Igenis én .. ! Azt hi­szed, én nem tudok semmit? — Dehogyis hiszem ... Csak ez az 'egész nem tet­szik nekem. — József, mindegy. Men­jünk haza! Reggel korán kell kelnem. — Kísérjelek haza? — Igen. — Es nálad is alhatom? — Igen. Megcsókolják egymást, és egy kicsit erősebbre fogják járásukat. Mennek vissza Máriához. ZO. Mária mamája nyomogatja videójának hívógombját, de hiába: Mária nincs otthon, csak szobájának úszómeden­cés fala látszik. A mama hosszan nézi, forgatja videó­ját, aztán láthatóan meg­nyugszik: nem, Mária ninps a vízben. Foxman sétál a teraszon, delfinjeivel fütyörészik. — Ma már nem kaptok több halat. — Bemegy a te­raszról, a hálószobáig három szobán kell átsétálnia. Mind­három szobán látszik, hogy itt tudós él, és nem valami divatfiú: minden szobában a tudós tevékenységének nyo­mai láthatók, s nemcsak a feltétlen gazdagság. Foxman öreg ébresztőórát vesz elő, fölhúzza. Megmasz- szírozza homlokát, es lefek­szik. 21. Lilian telefonál az utcáról, — Főnök! Referálni sze­retnek. Géphang hallatszik: »Tessék, hallgatom.« — Főnök, Jonesék iá ak­cióba léptek. Éjfél után Fox­man fogadta őket. (Folytatjuk) ■ Piaci körkép 99 Futó cikk” lett a kakas Ádáz ' versengés alakult ki tegnap a kaposvári piacon az árusok a kiskereskedők, a Zöldért, no meg a nagyter­melők közt. Az előbbiek ' a zöldpaprikát 10—14-ért mér­ték, a Zöldért standján 7-ért árusították. A sorok hossza alapján licitet a kaposmérői tsz nyerte meg: standján álomszép paprikát adtak Sí­ért. Az országban a legolcsóbb paprikát — 7,60-ért, — Bé­késcsabán kínálják. Alig drágább Kecskeméten és Szolnokon. A budapesti át­lagár a legmagasi^bb: 12,70. Kaposváron 5—6 forint a pa­radicsom. Szinte hihetetlen, hogy Szegeden fele ennyiért adják. Főzőhagymát már 8—9 fo­rintért is árultak. Ennél ke­vesebbért Makón sem kap- hatp. Hetet adták egy fo­rintért cseresznyepapriká­ból. Többek szerint szégyel- ték kiírni a kilós árat, de nem lehetett több 20 forint­nál. Ennyiért adták a Zöld­értnél is. . Újra volt sok fejes ká­poszta, 3 forintért. Jócskán megdrágult viszont a kar­fiol: most 12—13-ért kínál­tak. Padlizsánt is láttunk 6-ért. Ennyibe kerül a burgonya is. Jóllehet most nem nálunk a' legolcsóbb, mégsem panasz­kodhatunk. hiszen a fővá­rosban kilója 7,20, Komlón pedig 8 forint. Hálom forint a zöldség csomója, csakúgy, mint a néhol még iöllelhető saláta- I uborkáé. Négyszer ennyit kérnek az eltenni való cse­megéért. ) 10 forint a zöld­bab; a fejtettet „literenként“ 14-ért árulták. A gombapiac asztalsorait elborította a vargánya. Egy kilónyiért 50 forintot kér­tek. Hasonló áron fogyott a galambica is. A gyümölcspiac újdonsága volt a szőlő. Apró szemű Csabagyöngyét 18-ért hoztak, a nagy szeműt, kardinállal keverve, 20—22-ért adták. Hasonló álon még csak a Dél-Alföldön kapható, 1 a Balatontól északra kilója 25 —30 forint. A körte szem­szájnak ingere; tízért finom nyári esperest ajánlottak, és a nemesebb fajták sem ke­rültek többe 12-nél. Ugyan­ez az ár sok a szilváért vagy a fanyarkás nyári almáért. A legszebb őszibarack kiló­ja 16 forint volt, 10—12 fo­rint a kajszi. Bőségesen volt tök alakú dinnye és dinnye alakú tök. Az előbbit Hevesből hozták és hatért mérték, „cuki” né­ven. Mindössze egy forinttal volt olcsóbb a Zöldért má­sodosztályú dinnyéje. Sárga- bélűt mindössze egy kister­melő árult, 10-ért. A baromfipiacon egy ka­kas megunván a tétlenséget — vagy azért, mert 80 fo­rintért akarták elkótyave­tyélni — lerázta béklyóját, és „futó cikk” lett. Nagyon is konkrét értelemben ... Többen már párra kínál­ták a kakast 180-ért, és 140- et kértek egy pár jércéért. 45 forint volt kilója a pecse- nvecsirkének. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents