Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-30 / 203. szám
Színház a tanyán Moi teátristák Két évszázada szoktatnak bennünket a kőszínházhoz: fedett nézőtéren, mesterséges fényben örvendünk Thá- lia és Melphoméne fölkent papjainak — a színészek játékának. Előfordul ugyan, hogy szabad térre invitál egy-egy bemutató meghívója, de már ott is komfortosak a helyek: nem is emlékeztetnek azokra az időkre, amikor még nem volt áthághatatlan árok a színpad és a nézőtér között. Nemiég a vándorszínházak országos találkozójának adott otthont Tata és környéke. Egy műfaj legjobbjai találkoztak ott: akik nyáridőben — a színházi évad holtszezonjában — a művelődési otthonok támogatásával alkalmi társulatot verbuválva járják a kisebb településeket, hogy régvolt históriákat felelevenítve vidítsák föl a publikumot. Ez alkalommal a kecskeméti Tanyaszínház Molière Bandin Györgyről, a megcsúfolt férjről szóló komédiájával mutatkozott be; a Komárom megyei VánA bohózattal nagy tetszést arattak. dorszínház Szamártestamentum címmel hat francia bohózatot állított színpadra; a budapesti Nyílt Szín Duda Gyurit 'játszotta; a Szegedi Kisopera A jó útra tért részeges, avagy az ördögi házasság című zenés játékkal örvendeztette meg a ráérő- ket. Két előadás közti délelőt- tökön arról váltottak szavakat egymással a vándorszínészek. hogyan lehetne szélesebb körben ismertté tenni vállalkozásukat. A kecskeméti, szegedi, győri, debreceni hivatásos teátristák nagy felelősségről tettek bizonyságot, hogy elsősorban azoknak játsszanak — s játszanának még többet is —, a tanyás települések, kisközségek lakóira gondoltak, akikhez a színház még nem jutott el. Augusztus elején harminc fokos melegben — kora délután — színházat játszani olyan településen, amelynek Fiataloknak — alkohol TV-jegyzet A „Shakespeare-akció” rajtja Elkezdődött. A sajtó úgynevezett előzetest közölt a »Shakespeare-akcióról« : a műveket folyamatosan műsorra tűzik angol megvalósításban, az Európa Kiadó zsebkönyvméretben jelenteti meg a darabokat, életrajzzal »fejelve meg« a sorozatot. Csütörtökön este a 2. műsorban a Machbethtel »rajtolt« a nagyszabású vállalkozás. Azzal a müvei, amelyet Kárpáti Aurél a »leg- kerekebb, legmonumentáli- sabb» tragédiának nevez az életműben, és joggal. Tömör, rövid (2106 sor) darab ez, maga Shakespeare »húzta meg«. Újra és újra nekirugaszkodnak a rendezők, hogy arcot adjanak Macbethnek ésaLadynek. Űjabb és újabb tanulmányokat írnak e párosról esszéisták, pszichológusok, sőt bűnügyi szakemberek ! Valóban izgalmas modellje ez az emberi pár a felbujtó-végrehajtó kettősnek. Nem egyszerűen »bűn és bűnhődés« ok—okozati összefüggést tár föl a mű, hanem azt a tébolyító állapotot, amelyet Macbeth így fejez ki: »... úgy benne vagyok a vérben, / Olyan messze, hogy átgázolni és / Visszafordulni egyformán nehéz." Bűin bűnt szül: egy gyilkosság következménye több gyilkosság. S a királygyilkosság után Macbeth lidérces álomban él; ez az álom szinte materializálódik, körülfollya, körülfonjá ... Jan Kott — zseniális Sha- kespeare-értelmező — írja: »Egyre több a vér .. . Elönti a színpadot. A Macbeth színpadi előadása hamis, ha hiányzik belőle a vérben úszó világ képe." Ezt »hozta« a híres, Po- lanski-féle »horror-Mae- beth«, melyet a magyar mozikban is sikerrel játszottak. Kott a művet olyan dágvá- nyos közegben képzeli el, melyben egyre mélyebbre süllyed a gyilkos — ezt szexuális láncoltság motiválja — emberpár. Csiszár Imre néhány évvel ezelőtti szolnoki rendezése is erre a mocsárfelfogásra alapult. A sár — melynek természetes teremtményei a boszorkányok — valóságos közege a játéknak, ugyanakkor a lélek mocsarának metaforája. A Young Vic-beli előadás — ezt láttuk most — nem kotti ihletésű. De — így »zanzásítva« is — erős hatású produkció. Prank Dunlop rendezőt kosacepctójával: Macbethet és becsvágyó párját több színész kelti életre. Egy-egy dramaturgiai fordulópont után más testi alkattal, maszkkal is érzékeltetve a döntés és a tett következményeit. , (Sót, a múló éveket!) Majdhogynem pódiumkörülmények között produkál puritánul eszközte- len előadást a Young Vic színház társulata. Ez a kör alakú díszlet alkalmas arra, hogy olykor bástyaként, máskor kénköves kráterként funkcionáljon. Vér nem folyik patakokban, mégis hatásos játékká szerveződik a mű. Ebben az előadásban — s Frank Dunlop itt szakit a hagyományokkal — Macbeth végül is ítélkezik saját maga fölött: szinte öngyilkos lesz, fegyvertelenül dőlve ellenfele gyilokjába. Arról lehet. vitatkozni, de feltétlenül elgondolkodtató, hogy Dunlop vétkesnek látja azt a környezetet is, amelyben a véres tetteit megfoganhattak: a bérgyilkosokat is ott látjuk ülni Macbeth asztalánál, máskor katonaként mellette vagy az ellenfél táborában. Sőt, Macbeth első alakítója állítja elénk Macduff fiát is, mintegy véleményt mondva a hatalmat öröklő utódokról ... Kár, hogy az előadás értékét erősen hatástalanítja bennünk az előadás második felében bekövetkezett »hang- csúszás«, mely csaknem élvezhetetlenné, sőt nevetségessé tette a »Shakespeare- akció« rajtját. Leskó László .lakói főként mezőgazdasági munkások: képtelen vállalkozásnak tűnt. Érezvén a gondot a komáromiak — élükön Dinnyés József, egykori pol- beat-énekesből lett dalszerzővel — végigjárták Almáspusztát. Száz ház, háromszáz lakos ez a kistelepülés. S amíg zenében-tancban magukat hirdetve keresztülhan- goskodták a községet, a díszítők már takaros kis színpadot ácsoltak a buszmegálló szomszédságában. Az előadás kezdetére már legalább százan ücsörögtek a magukhoz- ta-hokedlin. hogy megtekintsék azok játékát, akik olyan kedvesen bolygatták meg a falu nyugalmát. Tardosbánya tekintélyesebb nagyságú település. Ide a Nyílt Szín jött vendégségbe, hogy eljátssza Molière komédiáját. Eleinte egy kicsit gyanakodva figyelték a helybeliek a tüsténkedőket, akik az új presszó tőszomszédságában emelvényt fabrikáltak. Az előadás kezdete előtt is megoszlott az egybegyűltek véleménye; merre, vegyék útjukat. Betérjenek-e a friss sörrel kecsegtető italmérésbe vagy szomjasan végigállják a fiatal színészek játékát? Legfőképpen az ő javukra írandó, még hogy azok is visszaszállingóztak a deszkák elé, akik az előbbit választották. Nem volt bántó, hogy korsóval á kézben állták végig az előadást, s letették kezükből az üveget, ha úgy érezték, tapsolniuk kell... S. I. Tizenhét éves gímnazisták- <al elbeszélgettünk korosztályukról. Az egyik azt mondta: — Megszólnak bennünket, hogy örökké az utcán lézengünk, parkokban gyű- ,ünk össze, tereken találkozunk, de Kaposváron sehol aines egy nekünk megfelelő presszó. A vendéglátóhelyek ' drágák ; egy kóla mellett nem ülhetünk órákig, mert kinéznek bennünket. És az sem kellemes, ha részeg em- oerek ordítoznak mellettünk. Nemcsak Kaposváron, az egész országban gond, hogy nincs a fiataloknak megfelelő, szeszmentes szórakozóhely. Egy általán : megteremtik-e valaha ennek a feltételeit? Haffner László, a megyei tanács ifjúsági titkára egész paksamétát készített elő a - beszélgetéshez. — Nem újkeletű a gond, egyre sürgetőbb azonban az igény. Tavaly az ifjúságpolitikai albizottság tárgyalta a témát, eljutottunk addig, hogy fölmértük a helyzetet. A megye vendéglátóhelyeinek húsz százalékában lenne lehetőség szeszmentes presz- szó kialakítására. Ez nem sok, és ha volna, már nem panaszkodnánk. A Belkereskedelmi Minisztérium meg az. Állami Ifjúsági Bizottság is foglalkozott vele, de amíg határozat és rendelet nem születik, nem tudunk előrelépni. A Somogy megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesét, Kővári Tibort kérdeztem : — Van-e kilátás arra, hogy a közeli jövőben kialakítsanak egy, a fiatalok igényeinek megfelelő szórakozóhelyet? — Jogos igény ez az ifjúság részéről, és tudjuk, hogy az sem segítene a helyzeten, ha egységeink valamelyikét a nap néhány órájában kineveznénk szeszmentesnek. Megfelelő, kulturált környezet kellene, amely egy korosztály kedvelt helyévé válna. Igaz, hogy minden vállalat fél a nem rentábilis üzlettők de nyugodtan mondhatom: vállalatunk vezetősége vállalkozna ilyenre is. Sajnos, nincsen üzlethelyiségünk, ahol kialakíthatnánk. Ha a tanács ad erre lehetőséget, megcsináljuk. Csak a város központi területe alkalmas rá, mert ott fordulnak meg a legtöbben. Utam következő állomásán a városi tanács termelés-ellátás felügyeleti Osztályának vezetőjét, dr. Fűzi Istvánt kerestem fel. — Tucatnyi kocsma mellett elkelne már egy ifjúsági presszó...: —r* Az a törekvésünk, hogy az italboltok számát az országos átlag ala csökkentsük. Jó néhányat átalakítottunk már bisztróvá, falatozóvá, mivel az is gondunk, hogy kevés a melegátele.s konyha. A közétkeztetést nagyjából már megoldottuk, á szolgáltatási hálózat kialakításában azonban van még tennivaló. Anyagi eszközeinket azonban most fontosabb célok elérésére kell fordítani, így a következő ötéves tervben sem szerepel ilyen szórakozóhely építése. — Ha újat' építeni nem is lehet, biztosan van a belvárosban kihasználatlan helyiség. — Ami van, olyan kis alapterületű, hogy nem alkalmas e célra. Raktárát, szőciális helyiséget is ki kell ott alakítani. Ügy látszik, a kör bezárult. Csupán egy remény maradt. Ez ha nem is oldja meg a megyeszékhely gondját, segítene a helyzeten. Az ifjúsági és úttörő-művelődési központban gondoltak a 14—18 évesekre. Nemcsak rendezvényeikkel, koncertjeikkel és a diszkóval, hanem szeptember 15-én megnyitják az ifjúsági presszót is. Klujber László, az ifjúsági központ igazgatója így beszélt a tervekről: — Sokfélét mondanak a fiatalokra, de nekünk még semmi bajunk nem volt velük; ha száz közül egy bejön úgy, hogy alkoholt fogyasztott, abból még nem szabad általánosítani... Itt sok klub, szakkör, koncert és táncos rendezvény között válogathatnak majd a látogatóit, reméljük, sokan megfordulnak a házban. Ezért szükség van a presszóra is. Két hét múlva megnyitjuk. Reggel héttől este 6-ig szeszmentes lesz — harmadosztályú árakkal —, este pedig a 18 éven felülieknek tart nyitva. Természetesen ha esti rendezvényünk van, a felnőtteknek sem adnak itt alkoholt. Talán azt mondják most: minek a sok hűhó, megoldódott a gond. A művelődési ház azonban nem töltheti be » a vendéglátóegység szerepét. És nem is ez volt az elgondolás. Azoknak, akik nem látogatják a házat, még mindig nincs hová menniük. Izményi Éva A dombok megropog- tatták gerincüket, nyújtózni kezdtek a füvek — visszaadta üde zöldjüket a zápor. Ismét lélegzett minden. A ligetek esöillatú lehelete dalolni késztétte a madarakat. Ütött apró víztócsák csillogtak — az újra előmerészkedő nap mohón kortyolt belőlük. A férfi kidugta fejét a városszéli, félig kész betonház egyik nyílásán. Hunyorgott egy kicsit, aztán visszament — összeszedni a cókmókját. Nem volt sok holmija: ami volt, az jórészt rajta. A többi meg elfért egy kis sportszatyorban. Valami elemózsia, egy kétes tisztaságú ing, par gyűrött képeslap és egy takaró. Ennyivel vágott neki a világnak. Nem csai:argó tinédzser volt, sót. már a huszonévesek táborához sem tartozhat sokáig; hajában sok az ősz szál. Igazi csölakó, aki még a hobók hőskorából maradt itt. Nem társasággal tekergeti országszerte, nem patronált if jú csavargókat, egyedül volt. Igazi magányos farkas. Ha fölvették, stoppal utazott, ha nem, hát úgy is jó volt. Lábai hozzászoktak a nagy gyaloglásokhoz, ö maga meg ahhoz, hogy kukoricaföldeken, erdőkben aludjon, félig kész épületekben húzza meg magát ha jön az eső, de ha épp kint járt ! valahol, távol a lakott helyektől, megázott. Istenem! Majd kisüt a nap, és megszárad a ruha ... Lassan, ráérősen indult. AZ UTOLSÓ HAJÓ Nem érdemes sietni, hiszen ahová ö igyekszik, oda mindenképpen odaér. Ha nem ma, akkor holnap vagy egy hét múlva. Annyira mindegy. Egy üveg vizet is vitt magával — ezt nagy becsben tartotta. Alkoholt nem ivott. Nem mintha gyűlölte volna az italt, csak hát az ilyen tapasztalt, magányos farkas tudja, hogy aki iszik, annak gyenge lesz a lába, gyorsan elfárad. Ezért haragudott a kis csavargókra. Tizenévesek, összejönnek páran, vesznek bort, pálinkát, jól beisznak, aztán neki a világnak. Persze nem jutnak messzire. Az ilyenek soha sehová nem jutnak el. Ö pedig valahová szeretne eljutni. Hogy hova? Ki tudja. Most, hogy teljesen egyedül van, nem ■ lesz nehéz. Régebben be-betért egyegy koncertre. Szerette a zenét. a pezsdítö ritmusokat, amikor nem lehet parancsolni a kéznek meg a lábnak, amikor együtt kell énekelni a fiúkkal és beleüvölteni a levegőbe. De most már nem jár ilyen helyekre. Valahogy más lett minden. Azok a fiúk már nem üvöltenek, azok a fiúk már szelídebb dalokat játszanak: olyanokat, ami talán mond valamit annak, aki odafigyel. A mostaniak mások. Rosszkor kiáltanak, rosszkor pattannak föl a levegőbe, nem hagyják, hogy uralkodjon rajtuk a zene, inkább ők akarnak uralkodni a dalokon, és csak káosz lesz a vége. Elmaradt hát ez is. tgy rpincs más hátra, mint menni, menni és élvezni a napsütést; reggel együtt kelni a madarakkal, esténként belehallgatni a csendbe. Egy kevés tejet vesz, kenyeret, egy- egy konzervet; meg aztán sok mindent talál az ember kint, a földeken. Lehet kukoricát sütni és krumplit is parázson. Ha vége a nyárnak, s visszafordul a varosba, gyakran alig hiányzik varrni kevés a pénzéből. H [ a visszatér, újra dolgozni kell. Ez a legnagyobb baj. Mert aki nem dolgozik, azt gyorsan sittre vágják. Hát muszáj keresni valami munkát. Persze ne m olyat, hogy megszakadjon az ember; olyat, ahol valamit pücskörészhet, és kész, csak kapja a fizetést. Igaz, nem sokat, de sok nem is kell. A pénzzel csak gond van. Otthon egy dobozban tartja. Ha az anyjának cell vesz belőle. Mert ő az anyjával lakik. Egy szoba meg egy kis sufni, az az ö helye. Elfér ott bőven. Az anyját alig látja, nem is hiányzik különösebben. Éli a maga életét, nem szólhat neki senki. Szerencsére az emberek itt vajmi keveset törődnek egymással. Megy mindenki a maga útján, s teszi, amihez kedve van. Kit érdekel a más baja? Azért nyáron sem fenékig tejföl az élet. Könnyen berántják az egyszerű csavargót. Aztán faggatják: ki fiaborja, honnan jön, hova tart, van-e pénze és ha van, honnan? Meg ilyesmiről. Az ember szinte beleszédül, mire mindenre válaszol. Sokszor tolvajnak nézik. Pedig ő sosem lopott. Ha kellett valami, azt elvitte, de az más. Mindenki a szükségletei szerint! Ha neki alma kell, szed a fáról. Ahol tízezer darab terem, mi az a tíz. Volt úgy, hogy megtetszett neki egy száradó farmer. Mit tehetett? Élvitte. Egyszer egy kerékpárt is. Hogy miért? ö sem tudja; valahogy „gusztusa” támadt rá. De balhékat soha nem csinált... Hogy betört volna? Vagy verekedett? Olyat soha. hiába is mondaná rá bárki. Az megesett, hogy betörte valakinek az orrát, de az nem volt verekedés. Egyszerűen odaütött, mert piszkálták. Mit piszkálják őt? Nem ártott a légynek se; jobb lenne, ha békén hagynák. Ilyenből mindig csak a baj van. Sokszor a házakból is kizavarták, ahova az cső vagy a szél elöl behúzódott. Milyen alapon? Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tető legyen a feje fölött, ö csak megpihent egy kicsit, aztán már ment is tovább, s nem látták többé. De értetlenek és irigyek az emberek. Más lett már ez a világ. Régen megesett, hogy behívták, kínálták ezzel-azzal; ma jó, ha ép bőrrel megússza. No, de hozzászokott már az ilyesmihez. C sak örökké tartana' a nyár, és mehetne ámeddig tud! De nemsokára vissza kell térnie, keresni valami munkát, aztán reggel kelni, dolgozni, este feküdni. És másnap újra kezdődik minden. Elet. ez? No, úgy őszintén! És ráadásul ez a macerálás. Ez a „mit csinál? Honnan jött?”... Borzasztó, hogy milyen erteilen a világ! A hobó alig jut levegőhöz. Pedig nektárrá szüksége van. Ha meg az élményeiről mesél, nem hiszik. De ezeknek a maiaknak nem is érdemes. Vacak kis csavargók, nem igaziak. Csak mímelik. De ha egyszer ez van ... Most már érzi, hogy lassan vége. Gyakran dúdolja a foga között, hogy „Vén, ó vén hobó! Elment az utolsó hajó...” Dán Tibor
