Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
Magyar mérik Málta szigetén Idestova három éve már, hogy Kövesdy István, a Délviép gépészeti csoportvezetője aláírta azt a munka- szerződést, amely a Földközi-tengeri szigetországba. Máltára szólította. Nyári szabadságára érkezett haza Kaposvárra, brazil származású feleségével és három kislányával. — Hogyan vezetett útja Fegyvernékről, ebből az alföldi kisközségből a sziget- országig? — Érettségi után ösztöndíjat kaptam a prágai Károly Egyetemre, és gépészmérnöki diplomát szereztem. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel is, aki előzőleg szociológiát tanult Oxfordban es szintén ösztöndíjasként tartózkodott Prágában. Miután hazatértünk Magyaror. szagra, szülőfalumhoz közel, Örvényesen laktunk; ott a helyi téesznek építettünk egy komplett szarvasmarhatelepet Amikor elkészült, nem volt képzettségemnek és érdeklődési körömnek megfelelő feladat, ezért 1972-ben, nem sokkal azután, hogy a Délviép megalakult, Kaposvárra jöttem dolgozni. Az itteni munkaköröm megkívánta, hogy más irányban is képezzem magam, ezért munka mellett elvégeztem a Műszaki Egyetem közműépítő szakát... 1977-ben az Országos Vízügyi Hivatal pályázatot hirdetett olyan szakemberek számára, akik gépészmérnökök, ugyanakkor a közműépítésben is jártasak, igy jutottam ki 1978 januárjában a Tesco közvetítésével Máltára. — Mi az ottani munkája? — Kettős feladattal bíztak meg: a szigetország közmű- hálózata eléggé elmaradott, kezdetleges; az utóbbi években fogtak hozzá egy nagyarányú fejlesztéshez és rekonstrukcióhoz. A vízhálózat fölűjításában, a csatornahálózat kiépítésében, a szennyvíztelepek építésében veszek részt. Magyarra fordítva: amolyan műszaki ellenőr vagyok, ez teszi ki a munkám nagyobbik részét. Ezenkívül hetenként két napot tanítok a valettai műszaki egyetemen. Máltában ugyanis rendkívül nagy a szakember- hiány, kevés a.képzett műszaki. A szigetország 1979-ig angol gyarmat volt; amikor elnyerlek függetlenségüket, az angol szakemberek elhagyták, viszont a fejlett technológia, a gépek, berendezések ott maradtak. Az ottaniak közül egyelőre csak nagyon kevesen tudnak bánni velük, ezért is kérték az UNESCO segítségét az oktatás fejlesztéséhez. — Milyen területen dolgoznak még külföldi szakemberek? — Nyugatnémetek és olaszok viszonylag sokan vannak, és a legkülönbözőbb munkákban vesznek részt; a kínaiak például hatalmas hajódokkot építenek. Aztán vannak csehszlovák orvosok, lengyel építőmérnökök és tudomásom szerint két magyar mezőgazdasági' szakember is: ők, sertés-, illetve nyűi- és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak. Egyikük nemsokára végleg hazatér. — Hogyan sikerült a beilleszkedés? — Nagyon sok, a miénktől eltérő szokással találkoztam, s nehéz volt megszokni. Áz első hónapokban sokszor gyötört a honvágy; persze még most, két év után is gyakran vágyakoztam haza. A helybeliek eléggé bizalmatlanok a külföldivel szemben, valószínűleg a több év-, százados gyarmati elnyomás az oka. Kezdetben gyakran próbára tettek: bonyolult műszaki problémákat kellett megoldanom, s csak amikor sikerült bebizonyítanom fölkészültségemet, akkor engedett föl a tartózkodásuk. Érdekes volt számomra az ügyintézésük is. Mivel kicsi az ország — hozzávetőleg 350 ezer lakosa van —, az építkezéseknél a minisztérium egyszerre kivitelező és beruházó. Így aztán némi túlzással: majdnem mindenért a minisztériumhoz kell fordulniuk az embereknek. Viszont A tervezett ütemben halad az óránként 16 ezer palack teljesítményű és Vésére telepítendő sörpalackozó-gép- sor felújítása. Az építésen a helyi tsz építőbrigádja dolgozik, a csempézést és egyéb burkolómunkát a Kelen vei Építőipari Szövetkezet vállalta. A gépsor felújítása után, szeptember elsejétől a nem szerencsés dolog, ha egy aláírásra vagy engedélyre hónapokat kell várni. Ott ugyanis minden ügynek külön dossziéja van. ezt a dosz- sziét »-utaztatják« körbe, s mindenki hozzáteszi a maga papírját. Persz.e előnye ennek az úgynevezett angol módszernek is,van: bárki kezébe is kerül az akta, azonnal át tudja tekinteni, hogy az adott kérdésben ki és ho- .gyan intézkedett. — Mi, magyarok nem sokat tudunk Máltáról; a legtöbben csak annyit, hogy fociban még mi is le tudjuk győzni őket. Ök vajon tájé- kozotlabbak-e hazánkról? — Nemcsak Magyarországról, hanem Európáról sem tudnak sokat. Puskás, Kocsis-és Albert nevét természetesen ott is ismerik; ezenkívül talán csak a magyar élelmiszerekből szereznek rólunk tudomást. A téliszalámi, a gyulai és a Globus kon- zervek közkedveltek, npha elég borsos az áruk. Némi javulást most biztos jelentett az, hogy épp elutazásom előtt jelent meg az ottani Timesban — az ellenzék lapjában — egy, Magyarországot ismertető terjedelmes írás. A szerző tárgyilagosan és barátságos hangnemben tárgyalta a nálunk folyó gazdasági munkát, s azt ajánlotta a máltaiaknak, hogy minél többen látogassák meg hazánkat. — További tervei? — Szeptember közepén utazom vissza a családommal. Szerződésemet, amely az idén lejárt, még két évre meghosszabbították. 1982- ben azonban szeretnék végleg hazatérni, és folytatni azt a munkát, amit abbahagytam. la. J. Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói végzik el a telepítést. A létesítmény 15 millió forintba kerül. A gyár és a tsz között létrejött megállapodás alap j an a vései gazdaság bérfejtést végez. Az itt fejtett évi 10G —120 ezer hektoliter sör javítja majd a dél-somogyi terület sörellátását Sorpalackozó Vésőn Szeptemberben szerelik a gépeket ■** Apáti Miklós A fekete |in titka nyomogat rajta, .mígnem megjelenik rajta egy fiatalember arca a képernyőn, s kedvesen megszólal. — Helló, Mária! Megjöttél, kedvesem? — Látod, nem... Telefonáltál a mamának ? — Igen, de. .1 nem tudom mi van a mamával. Alig ér a diktálás végére, egy apró, pici, kedves, fehér égér jelenik meg a szőnyegen. Máriát nézi, mint aki vár tőle valamit. Mária leguggol, az egérhez beszél: — Jól van, Algernon. Ne nyugtalankodj, ma nem libasültet kapsz enni! Tudod, kedves •Algernonom, a libasült vasárnap és hétfőn, igen, kedden már sokkal kevésbé tápláló... Tudd meg, édes Algernon, hogy valaha, a régi Mexikóban így végezlek ki a halálraítélteket... Húsz napig csak libasült, semmi más.- és az elítélt ehenhalt. Mária föláll, újra a tálaló automatához megy. Alger- nonnak diót, magának libasültet és padlizsánsalátát rendel. Cipősarkával töri meg a diót, s ügy adja oda Algernonnak. Az egér víg falatozása közben Mária unottan eszegeti a sültet és a salátát. Maga mellé hűz egy készüléket, gombokat :— Azt mondtad, fölhívtad ... — Fölhívtam, de nem jelentkezik. Különben is: a te mamád. — József! Hogy mondhatsz ilyet? Hogy lehetsz ilyen goromba ember! • — Jól van, Mária, igazad van ... Ott is esik az eső? — Igen, Józsefem. Esik. Megírtam a kérvényt, ha érdekel. — Milyen kérvényt? — Tudod, mondtam már. Hogy a mamával lakhassak. — És ő? — Semmi és. Csak megírtam, csak hogy tudd ... — Ezt azért mondod, mert nem velem akarsz lakni... Mert nem is akarsz a feleségem lenni. . . — Ugyan, dehogyis, édes Józsefem ... Hiszen még olyan fiatalok vagyunk... És szegény mama.. — Én már azért nem vagyok annyira fiatal. — Ugyan, Józsefem, még harminc sem vagy. — Igen, de te ,. — Én meg már elmúltam húsz. — De hát ez tíz év ... ez rengeteg. — Nem rengeteg. Nekem nem rengeteg. Tudod, md a rengeteg? A rengeteg -az egy hatalmas erdő. Érted? — Ez valami szójáték lesz, ugye Mária? Tudod, hogy ehhez én nem értek ... — Tudom, hogy nem értesz hozzá, Józsefem ... — Ha tudod, akkor miért? Míg a beszélgetés tart, Mária egy kapcsoló segítségével József arcának állóképeit vetíti a falra, égy vetítővászonra. Ilyenformán Mária, mint egy idomár, olyan szabadon rendelkezik József képi arcai fölött, kedvére válogathat, hiszen a mozgó, gesztikuláló videoké- pet bármikor megállíthatja, kivetítheti, ki merevítheti. — Igazad van, Józsefem. Nem akarlak én téged bántani. — Köszönöm, Mária. Nagyon szeretlek. — Én is, Józsefem. — Atmehetek hozzád? — Igen. De tudod, hogy el kell mennünk a mamához... — Persze, tudom: csak elfelejtettem. Akkor nem is megyek. — De József! — Mária kiabál. — Ezt kikérem magamnak! Nem lehetsz ilyen szívtelen. A mama téged is vár! És ha à mamát nem szereted, akkor ne szeress engem se, érted! — Mária .lecsapja a készüléket a földre, József a földről beszél. — De Mária, én téged igenis ... meg a mamát is . Megyek érted! — Jó. Várlak. L, aztán megyünk a mamához ... 8. — Azért hívtalak át, kedves Charlie, hogy döntésünket együtt hozhassuk meg... — Jones megpördült a kaLoptak, raboltak „Ha ellenáll, agyonütjük”... Az igazi nagy »balhét«, a rablást június 23-án követték el. Este tíz éra körül Kaposfön bezörgettek egy egyedül élő, 68 éves asszony házába. Az asszony kérdésére, hogy ki kopog ilyen későn, azt válaszolták: a rendőrség. »Sürgős ügyben keressük, nyisson ajtót!« És az idős asszony ajtót nyitott.A fiúk rögtön benyomultak a házba, taszigálták, lökdösték az asszonyt, pénzt követeltek tőle. Hogy követelésüknek nyomatékot adjanak, ütötték, rúgták. Az ott levő szódásüveggel is többször fejbe vágták. Súlyos sérüléseket szenvedett a rablók ütiegei- től. Aztán találtak egy pénztárcát, s elvettek belőle 1120 forintot. Ezen kívül két rádiót és egy karórát is elvittek. Egyikük kezében végig ott volt. a kés. Sárköziék ezután tovább- álltak : gyalog Kiskorpádra mentek, majd Somogysárd felé indultak. Egy autós Marcaliba vitte őket, ott egy útelágazásban eladták az egyik rádiót. Öreglakra mentek, s ott töltötték a napot, majd Fonyódra indultak. Este értek oda, és ott be is fejezték pályafutásukat. A rendőrség igazoltatta, majd őrizetbe vette őket. Ügyükben a kaposvári Városi Járási Rendőrkapitányságon a napokban fejeződött be a vizsgálat, s az anyagot át- küldte az ügyészségre, ahol majd vádat emelnek a rablók ellen. D. T. »Edit« márkanevű hosszú női és bakfis-műbőrkabát gyártását kezdték meg a barcsi Dráva Ipari Szövetkezetben. Tavaszi és téliesített változatban hétezer darabot készítenek a Skáia-Coopnak, illetve a Nyugat-magyarországi nagykereskedelmi vállalatnak. A képen: vizsgálják a kész kabát minőségét , PIACI KÖRKÉP Őszt ígérő újdenságok A két fiatalember nagyon vidáman viselkedett a vizsgálat idején. Nevetgélve ismerték föl a betörések helyszíneit, közvetlen modorban »csevegtek« a bűncselekményekről, és mosolyogva mondták, amikor szóba került a rablás: »Ha ellenállt volna, agyonütjük ...« Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A bűnszövetkezet februárban jött létre: akkor törtek be a kaposfői boltba; akkor határozták el, hogy ezentúl betörésekből tartják majd el magukat. A két fiú egyike, a 15 éves Sárközi István — állandó lakhelye Mike lenne, ám szüleik életmódja miatt ö is, a testvérei is állami gondozásba kerültek. A so- mogyvári intézetben azonban nem sokat látták a fiút, hiszen amint lehetett, megszökött. Társa a 16 éves Károlyi József lábodi, de ő sem volt otthon: csavargóit a megyében. A bűncselekmények elkövetésekor még egy gyermek is velük tartott. A fiúk a nagy elhatározás után nem sokat tétlenkedtek. Már korábban, január 4-én loptak Kiskorpádról három kei-ékpáii; — azokat Somogyszobon eladták pár száz forintért meg egy korsó sörért. Mert a vásárhoz áldomás is dukál! Márciusban Kadarkútról, Csökölyből loptak hat kerékpárt... Közben Sárközi anyja is följelentést' tett, mivel a fiú a nyitott ablakon bemászott a lakásukba, és 20 méter ágyneműszövetet lopott, 2000 forint értékben. Betörés is van a fiatalok bűnlajtsromán, elég sok: a már említett kaposfői boltion kívül hat. Hetesen az élelmiszerboltot látogatták meg, s italt, szalámit vittek el; a mikei tsz vendégházában kés, sülthús és némi ital volt a zsákmányuk, a kadarkúti italboltból 50 doboz cigarettával és italokkal »megrakodva« távoztak. Egy he- tesi pincéből bort, egy ka- posmérői lakóház nyári konyhájából pénzt, rádiót, ruhaneműt loptak. A kapós- füredi akciójuk nem volt ilyen sikeres. Ott is az italboltba próbáltak meg bejutni, ám amikor a külső rácsot lefeszítették az ablakról, észrevették, hogy az ablak között is rács van. Azzal már nem boldogultak. rosszékben, az italok előtt stoppolt. — Tölthetők? — Köszönöm, most nem. Jones! Miről akarsz dönteni? És miért kellek én ehhez... — Mert te vagy a helyettesem. Döntenünk pedig az ügynökség eddigi legfontosabb dolgában kell. — Hallgatlak. — Charlie! Dan olyan információt hozott, hogy ezután alaposan mérlegelnünk kell minden lépésünket. Egyelőre nem tudunk semmit sem arról, hogy mi késztette ekkora aktivitásra az MGB-ügynökséget. — Talán csak próbára akarnak tenni... — Én is ezt mondtam Dannak. De az Einstein szoborba rejtett lehallgató 'meggyőzött arról, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Hiszen ők is tudják, hogy mozgásukkal fölkeltették figyelmünket. — Jones! Egy kérdésemre kérek választ. — Tessék, Charlie .., Tessek! — Mi az, hogy lépett az MGB? Hogy megmozdult?... Mit jelent ez egészen pontosan? — Ezt csak Dán tudja egyelőre. — És te még csak meg se kérdezted? — Nem. — De miért? — Az az érzésem, hogy egyelőre Dán se tudná pontosabban megfogalmazni. Ö csak egy hirt hozott, s a hír ennyi: az MGB megmozdult. Vagy lépett. Ennyit tud ő, enr"’it tudunk mi is. (Folytatjuk) A virító őszirózsacsokrok és az egyre több helyen feltűnő csemegeszőlő az ősz hangulatát hozta tegnap a kaposvári hetipiacra. A korábbiaknál feltűnően kevesebb volt a szép őszibarack. Szerencsére ez nem érződött az árakon. 14—20 forintért mérték kilóját. A 12-ért kínált kajszi hétről hétre tö- pörödöttebb. Tegnap már alig dió nagyságúa-kat adtak. Ez alkalommal több cikknél, így a dinnyénél is jól érvényesült a Zöldért árlekötő szerepe : standjaikon négyért mérték a görögdiny- nyét, két-három forinttal olcsóbban, mint a magánszektor képviselői. Sárgadinnyét 10 forintnál olcsóbban, sehol sem láttunk. Az űjdonságszámba menő szilva 12-' forintért fogyott, míg a nagyszemü ringlóra 15-ért alkudtak, örvendetesen hízik a körte, 12 a java. Nyári álmát már 8-ert is lehetett venni, de jobban jái't, aki tizet adott érte. Az új dió kilója 35 forint. Ugyanez kiskereskedőnél — tisztítva — 120. Érdemesebb otthon törni ! , Az év első szőlőfürtjei kilónként 30 forintért is gazdára találtak. A zöldségpiacot továbbra is a zöldpaprika uralja. Ce- cei toltenivaló már 12-ért is volt. A vastag húsú »kenyér mellé valóért« és az almapaprikáért 18-at, a cseresznyepaprikáért 22-t is elkértek. Volt még paradicsom- paprika 16-ért, hiányzott viszont a paprika alakú paradicsom. Az utóbbit megszokott formájában 5—7-ért adták. A főzőhagyma tíz forint, csakúgy, mint az eltenni való ’csemege uborka. Csaknem érthetetlen, miért ilyen drága, holott a boltokban csak 2—3 forint. A piacon csupán salátának való uborka volt — már ahol voit — ennyiért. Három a fejes káposzta kilója, karalábét és apró karfiolt viszont már egy forintért is árultak darabonként. A burgonya továbbra is 4—7 forint, fajtától függően. Zöldbabot kevesen hoztak, de még annyian se vették. Kifejtve árulták hát, »félliterenként« 7-ért. A zöldség csomója 4 foi'int. A gombapiacon végire választék is volt. Legkapósabb a 70 forintos vargánya és a 80-ért tukmált rókagomba. 20 forint litere a csibegombának, mig a termesztett laskát az 50 forintos — viszonylag olcsó — ár ellenére is bizalmatlanul mustrálták. A tojás »hivatalos« ára továbbra is 1,80. Akadt azonban, aki egy forintért adta. A baromfipiac legszebb kakasa 95-ért kelt el, míg egy pár tyűk 150-ért is pártában maradt. A csirke párja 100—120 forint. Rég nem szóltunk az Arany téri piac kínálatáról; áz árak általában 20—30 százalékkal drágábbak, mint a nagypiacon. Választék csupán virágból volt. 8. F. AI übőr kabátokat varrnak
