Somogyi Néplap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-23 / 197. szám
t „Két Várkonyba két úton kell...” Mulatság a barcsi parkerdőben Régen városvolt ez helyen Lelépje az autóbuszról, begombolkozásra késztet a hűvös reggeli szél. A szokottnál is csendesebb az ünnepi forgalom. A tisztavatás ünnepi beszédét szűri az utcára a nyitott erkélyaj tó függönye, képzeletbeli induló ütemére ing a távoli toron y daru gémje. Utcavégi kép: összekapasz- kodó-szétváló foltok a bokrok zöldje mögött Kerítésre kapaszkodott, padra települt, pálya mellett álló nézők helyenként ütemes bíztatása száll a betonon levők felé. A Dráva-kupa férfi-kézi láb - da torna küzdelmei zajlanak. Dobbannak a lábak, potyognak a gólok, méltatlankodnak az edzők. Elered az eső. :Ç Tizenegy óra. Tucatnyi autót ver az eső a parkolóban, ázik a szabadtéri színpad, folyik a víz a »►Dráva menti nyár« emblémáján. Összéboroló fák tövében sétáló család nézegeti a mezőgazdasági bemutató kiállított termékeit: belga nyu- lak a ketrecekben, Agroker- bemutató, mezőgazdasági kisgépek. Csinos nő szemléli a motoros kapákat, s hosz- szan időz a betonkeverő előtt. 1. Háromnegyed egy. ^Szakadoznak a felhők, egy pillanatra kisüt a nap. Né- hányan már az asztalhoz telepedtek; egyiken szól a magnó, két nő — a két Pappné — hallgatja a zenét. — Szigetvárról jöttünk, most vagyunk itt először. Varjuk a délutáni műsort; addig sétálunk, beszélgetünk. Tetszett a bemutató — a férjek inkább a büfét »nézegették« —, s nevetnek. — Az üdülő éppenhogy elkészült. Van még hiányosság bőven, ám pihenni remekül lehet benne. Nem nagy, de kényelmes; kevés családnak jut hely benne, de a csönd is nagyobb, mint másutt. Pedig — szüleivel együtt — jó néhány kisgyerek nyaral itt, a Kaposvári Városi Tanács boglárlellei üdülőjében. S egy gyerek még csak eljátszik csöndesen, ám tíztizenöt ugyancsak nagy lármát csap. Különösen, ha érzi, hogy »»szabad a vásár«. A nagyobbak azonban mindjárt. a kezdet kezdetén segítettek a dolgon. Ildi hetedik osztályos nagylány, igazi »anyatípus«. Mar az első nap kézen fogta a másfél éves Andrist, és sétálni, fürödni vitte. Megnéztek az állomáson minden érkező és induló vonatot, úgyhogy a nyaralás végére Ildi már kívülről tudta a balatonboglári menetrendet. De nem bánta. Neki ez is szórakozás, mondta, Andris pedig ragyogott az örömtől, és el nem mozdult barátnője mellől. Szülei gondtalanul élvezték a két hét szabadságot, nem kellett örökké a gyerekre ügyelni. A parton négy öt-hat éves gyerek »gyanúsan« halkan tárgyal valamit, fejét összedugva egy kör fölött »»Nehogy elengedd! Vigyázz, megszökik! Na, gyere szépen vissza« ... — Aztán egyikük fölugrik; »Jaj, megharapott !« A diskurzus alanya egy nagyobbacska zöldgyík; menekülni próbál, ám semmi esélye. A körülöttük pokrócon napozó felnőttek mosolyogva nézik a jelenetet, de érdekes módon egyre tágasabb lesz a szabad terület a gyerekek körül, egyre többen állnak föl, hogy odébb költözzenek. A gyerekek nem értik, de örülnek, hogy van hely rögtönzött álla tkerti ükhöz. »Szerzek békát is« — szól egyikük, s erre a kijelentésre kiürül a partnak az a része. A gyík pedig haldoklik. Nem szokott hozzá a nagy szeretethez. S akkor megjelenik a mama. Határozott mozdulattal kiveszi az állatot csemetéje kezéből, s viszi a kövek közé. Egyszerre elkezd sírni az összes apróság. Kiabálnak, rángatják a fiatalasszony kezét: »Ne vidd el, jó helye Szép ez a hely, még az étvágyunk is megjött! Emeletes házban lakunk, »kibújni« a természetbe, ez volt a célunk. Főtt kukorica és kolbász illata terjeng a levegőben, duzzad a sor a büfésátor előtt. — Szabad napunkon jöttünk ki, természetesen mi vállaltuk — mondja a fehér köpenyes »trió« férfitagja. — Fölkészültünk a mai napra, de közbeszólt az idő. Reméljük — néz föl az égre ■—, délután több lesz a vendég, jobb lesz a hangulat. Egyre töibb a látogató. Egyre többen néznek be az ajándéksátrakba. — Azt a rózsaláncot? — kérdezi az eladó. Kendők, léggömbök, tükrök az egyiknél, síelő játékmaci berreg napszemüvegek, játékbabák társaságában a másiknál. Fogy a törökméz és a rágógumi, színes forgók csillognak a friss szélben, amott sivalkodás ; léggömb szabadult el a gyerek kezéből ... Lehetünk már vagy ezren, amikor megérkezik a barcsi ifjúsági fúvószenekar. Pöttöm úttörő birkózik elöl a kürttel, nyurga kamasz cipeli sereghajtóként a nagydobot. Egymást érik az autók a bejárónál. Érkezők újabb hullámával — mutatja, már közlekedik a helyi buszjárat — indulunk a színpad felé. Mögöttünk felszólítás csattan: — »Keresd csak az üvegeket, a múltkor egy ötvenest szedtem össze így!« Két tizenéves srác vadászik a fűben ... Nézők ellipszise a színpad előtt, gyújtópontjában vékony pálcájával a karmester _Egy pillanatra halkul a Apróságok van itt! Hát hogy lehetsz ilyen? Különben is, hol találunk otthon az aszfalton egy igazi gyíkot?!« A felnőttek mindenesetre megkezdik a visszakoltö- zést. Gábor ötéves, Szilvi kettő. Testvérek. A tapasztalat azt mutatja — és ebben az édesanyjuk is megerősít —, hogy megközelítőleg öt percig képesek együtt játszani, mert ennyi idő után óhatatlanul verekedéssé, sírássá fajul a dolog. Akkor Gábor indul a maga útján, a vad csaták színhelyére. Szilvi pedig a mamához bújik, s onnan estig el nem mozdul. »Mintha nem is lennének testvérek« — állapítják meg az üdülővendégek. Pár nap múlva megérkezik István. Éveinek száma mindössze három, de magas, erős gyerek: többnek látszik. Szülei elmondják, hogy ahol laknak, kevés a kisgyerek, István pedig nagyon vágyik utánuk. Csak hát nem tudja pontosan, hogy is kell kezdeni a barátko- zást... Kerülgeti Szilvit, egyre kisebb körben, majd egy óvatlan pillanatban rá— csap a fejére. Szilvi bömböl, s ekkor hirtelen ott terem Gábor, és alaposan elnáspángolja a »betolakodót«. Aztán a húgát vigasztalja: »Ne sírj, te kis buta! Tudod, hogy vigyázok rád.« — És elviharzik a többiek után. István az őt ért sérelem után szólni sem tud, de nemsokára békés homokvárépítésbe kezd SzilviveL A pineoongasztal körül mindig nagy a gyülekezet. Ütő még csak lenne, de asztal csupán egy van, s egyelőre nem tudnak többet vásárolni az üdülőnek. A felnőttek eleinte oda-odame- részkedték, hogy játszanak, de később teljesen átadták a terepet a gyerekeknek. »Addig is tudom, hogy hol van« jelszóval. Hamarosan kialakultak a párosok; egy játszma fél óra. utána jön a következő. Két gyerek leül az asztal mellé, s figyeli a mérkőzéseket. De nem játszik. És nem szól senkihez. Ez már önmagában is gyanús. nézők moraja, majd fölcsendül a »palotás«. Arcok a tömegből. Eltávozáson levő fiatal határőr (»Amúgy traktort nézni jöttem, de ha már itt vagyok, megnézem a műsort is.«) ; ügyes kezű gyerekét magával hozó kőműves (»»A szabadidőmben festegetni szoktam. A gyerek jobban rajzol nálam, hátha ad ötletet neki a mai nap.«); fekete ruhás, kalapos, csizmás, fehér in- ges bácsik — fülükbe csattogtatja cintányérját a hangszer mögött elvesző szöszke lány. Váltás. A művelődési ház igazgatója akadozó, de meleg szavakkal köszönti a nézőket, s bejelenti a táncosokat. »►Két Várkonyba két úton kell bemönni / Este szoktam a babámmal beszélni ... — száll a dal. Csillog a gyöngy a zengővárkcmyi lányok pártáján, csal vidám szikrát a fekete lajbis legények szemébe... Gyuirgyeváci népi együttes. »Dráva menti lakodalmast« ad elő. Az elismerés hangja mellettem: — De milyen csinosak... ! Láttam őket délben, farmerban ... Kapuvári csárdás, Kanász- tánc — a kaposvári Kaláka együttes a színen. Kurjantá- soktól hangos a levegő, kapkodják kezüket a színpad szélére tenyereié nézők... Sürget az idő, készülődünk. Nehezen vágjuk át magunkat a sokadalmon. Jön a kaposvári busz, s a kézilabdapálya mellől ismerős fiatalok pihent »serege« érkezik a hamarosan kezdődő rockkoncertre. A rejtélyt Laci oldotta meg. Lélelkszakadva rohant anyjához: »Anyu! Hogy mondják németül, hogy miért nem játszol, amikor szabad a pingpongasztal?« Anyu tanácstalan; régen volt, amikor németül tanult. De csak lesz valaki, aki ért a nyelvükön. Nem volt. Mindenki régen tanult, s azóta elfelejtette. Akkor a két német fiú oroszul kezdett beszélni a »nagyokkal«. Később az angollal próbálkozott — sikertelenül. Laci estére kelve mindenesetre előadta szüleinek, hogy hol lakik a két német fiú, hányadik osztályba jár, mit sportol. A tízéves Csilla arról számolt be, hogy mi a kedvenc tantárgyuk és hogy mi a legkedvesebb ételük. Másnap is élénk volt a diskurzus, pedig egyik gyerek sem beszélt egyetlen idegen nyelvet sem. — Hogy csinálják? — néztek össze a szülők. — Érthetetlen. Gőz József Röhög a filmszínház Ülök a moziban, és irigykedem. Irigylem a forgatókönyvírót, milyen egyszerűen és gyorsan képes mosolyt — mit mosolyt? hangos hahotát, vad röhejt — varázsolni elő a nagyérdemű publikumból. Amit egy humorista még véres verejtékkel sem tud elérni, játszva megteszi a forgatókönyv írója. Nem kell más neki, mint hogy trágár szavakat ad hősei szájába, és máris dőlnek a nézők a kacagástól. Azt mondja az egyik mozihős, hogy ... Persze ezt a szót egy humorista nem írja le, mert nála teljesen hatástalan lenne. Sőt: a szerkesztő egészen bizonyosan kihúzná a kéziratból. Meg le is tolná a humoristát: »Mit képzeltél, öregem? Én humoreszket kértem tőled, nem szépirodalmat.« A szerző legföljebb meditálhat azon, miért épp a szépirodalomban lehet csúnya szavaHazánk északkeleti szögletében — közel a csehszlovák határhoz, s még közelebb az erdők, kis patakok és friss füvű erdei rétek csendjéhez, távol a városok zajától és a forgalmas utak tülekedésétől — áll egy reges-régi település: Telkibá- nya. Úgy közelíthetjük meg, ha Miskolcról elindulunk Kassa felé, aztán átkelünk a Hernád keleti partjára: Göncön vagy Zsujtán át kanyarodik be az út a Csenkő patak völgyén a Zemplénihegységbe. Festői táj Akárhonnan érkezünk, mindenképpen érdemes a másik irányba is néznünk, s a faluba nyíló többi völgybe is. A legjobb persze, ha le is táborozunk Telkibányán, ahol a turistaház mindig népes. Ha.ngulatos, három völgy mentén háromfelé terjeszkedő falu. A legkedvesebb része talán a Hét-forrás felé, az Osva patak völgyében húzódó utcasor. Ahogy egyre kát használni. No, de hiába is írnám én le mondjuk azt, hogy... (Tetszenek látni, a szerkesztő kihúzta ezt a szót, és helyette három pontot tett!) Nálam hatástalan lenne. A moziban más: ott dől a közönség, úgy rö- työg azon szavak hallatán, amelyeket ö maga munkahelyen, otthon lépten-nyomon — hol indulattal, hol anélkül — használ, hogy majd leesik a székről. Otthon ő sem kacarászik, de a mozi az más. A film, amelyet nézünk, valahogy az átlagnál is szókimondóbb. Lesem, vajon nem annak szól-e a vihorá- szás, hogy még nem hallották filmen mondjuk azt, hogy... De nem. Amikor hatodszor hangzik el, ugyanolyan hatas. Még csitítják is egymást a kacagok, hogy jól hallják azt a kifejezést, amelyet ők maguk kötőszóként emlegetnek, különösebb beljebb megyünk és szűkül a völgy, úgy veszi át a teret, az embertől a természet. Két ház között hatalmas sziklabérc emelkedik — mintegy előre jelezve a völgy folytatásában található szép sziklákat és szirtes szurdokot, a Kutyaszorítót. Sokan járművel mennek be a hegyek közé itt, pedig kétszeresen is kár. Egyrészt előbb-utóbb úgyis vissza kell fordulniuk, másrészt sokkal szebb az út gyalog, úgy élvezni igazán látnivalóit. Telérek és aknák TeLkibányán kis helytörténeti múzeum is van: bemutatja a településnek a nevében is kifejeződő múltját, a régi bányászatot, az egykori kiváltságleveleket, pecséteket, fölvillantja a hajdani életmódot. És sók szép edényen — főleg tányéron — az egykor híres helybeli kőedény-manufaktúra munkásságát. Telki bánya is bányaváros volt a középkorban. Virágkorát a középkor utolsó száderű nélkül. Irigylésre méltó helyzetben vannak a filmesek. Képzeljenek el egy mu- lattatót, amint hatodjára mondja el ugyanazt a poént! A harmadikig sem jutna el, kifütyülnék... A jelenséget legjobb tudomásom szerint még sehol sem írták le. Elméletileg sem találkoztam ezzel a humorforrással, még Bergson humorelméletében sem. Talán leginkább a váratlanság a humorkeltö tényező. Az embereknek nem a trágárság a mulatságos, hanem az, 'hogy onnan hangzik el, ahonnan nem szoktak meg. Mert ha a művezetőt küldi el az ember melegebb tájakra, az megszokott dolog, nem mulatságos; de ha X színész Y színésznőt, azon már mulatni kell. Ilyesformán gondolkodom, miközben a sokaság dől a harsány kacajtól. Kicsit zavar ez, mert a szöveget nem zadaiban élte; e virágzásnak is az újkori aranyinflációt meghozó gyarmatosító fölfedezések vetettek végek A munkátlan, »csak« vér árán szerezhető arany sóikkal olcsóbb- lett, mint az itt is »verejték« árán szerzett, bányászott arany __ A régi bányászat emlékébe egyébként lépten-nyomon beleütközhetünk. A falutól északkeletre a Kánya-hegv. E hely körül régi épületek terméskő romjai, halmai állnak, odább a talaj hepehupái a hajdani érckutatás emlékek S nem ez az egyetlen és nem a legutóbbi bányahely a község határában, ahol egyébként kaolinbánya is működötk Zsigmond korából A régi idők emlékezetét árasztja a régi falurész a község közepét alkotó, templom koronázta hegyen. Sajnos, mivel fönt nincs víz, egyre elhagyatottabb ez az ősi település. A romló régi házak udvarán cseréptöredékek. Egy-egy tyúkitatóban ráismerünk a hajdani manufaktúra edényeire. Az öreg református templom körül a temetőben régi fejfák, kopjafák, s a templomban történelmi atmoszférává kepes felirat 1624. augusztus 26- áról Szepsy János helybeli lelkipásztortól. így szól: »A nagy régi templomoknak kőfalai elromlának. Rakás kövek mint nézőknek, itt mutatják ö szemeknek régen város volt ez helyen Sigmond király idejében. Két templomok nagy töltések, aranybányák és sok erezek....« így őrizte meg a múltat a régiek emlékezete. > nagyon értem, a bosszanko- dás is csökkenti műélvezetemet, de aztán földerülök. Ha a váratlanság a nevetés forrása, akkor szüret! Akkor önmagát megszüntető folyamatról van szó. Mert meddig tart ez a forrás? Amíg a filmvásznon is kötelezővé válik az irodalomban már megszokott szókimondás. Akkor senkinek sem lesz váratlan, hogy az egyik szereplő azt mondja, hogy .. Meg fog szűnni a röhögés a moziban. A forgatókönyvek írói nem élhetnek többé ezzel a fogásshl: kénytelenek lesznek humoros ötleteket, poénokat kiagyalni, ha meg akarják nevettetni a tisztelt nagyérdeműt. Akár csak a humoristák. Mire véget ér a film, megnyugszom. Most már nem irigylem a filmeseket, pünkösdi királyságuknak vége lesz ... De vajon addig hány filmen röhögik magukat halálra az emberek? Balogh Zoltán Ambrus Ágnes • Az ipartörténeti gyűjtemény. N. F.
