Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
Műemlék könyvtáraink fl zirci Reguly Antal könyvtár II sótlan pörkölt, avagy a művelődés kutatása Az Országos Széchenyi Könyv.tár a második világháború után három nagy múltú vidéki műemlék könyvtár, a gyöngyösi Bajza József, a zirci Reguly Antal és a keszthelyi Helikon könyvtár rekonstrukcióját, megőrzését és székes körű megismertetését is feladatai közé iktatta. E gyűjtemények a kutatókon kívül a szép és értékes könyv, a művelődési, építészeti emlékek iránt érdeklődő bel- és külföldi kirándulókat egyaránt vonzzák. A műemlék könyvtárak sajátos feladata, hogy a jelentősebb régi gyűjteményeket eredeti elrendezésükben és lehetőleg eredeti helyükön mutassák be. Ez a célja a zirci Reguly Antal könyvtárnak is. Itt, Zircen telepítette le III. Béla a Olairraux- ból érkező francia ciszterci- szerzeteseket. A monostor 1810-ben bekövetkezett 4- állősulásával egyídőben vállalta az egri. a pécsi és a székesfehérvári, korábban jezsuita gimnáziumok vezetését. Igv váltak a különben szemlélődő, a misztika felé hajló, ciszterciek hazánkban tanító renddé. Gépesített gazdálkodásuk révén pedig a feudális egyház kapitalistáivá. Mindé* könyvtárállományukban is tükröződik, amelynek alapját a Sziléziából hozott könyvek képezték. A könyvtár nagyobb arányú fejlesztése Villax apát nevéhez fűződik. Többek között megvette Hofman József székesfehérvári orvosnak, majd Fejér György történettudósnak, a pesti egyetemi könyvtárigazgatójának hagyatékát, 4500 kötetet. 1857-ben készült el Leopold Peiss terv« alapján a könyvtár ún. »-vörös toronyi- beli nagytermének berendezése, A fából készült bútorzat Wilde Mihály zirci asztalosmester alkotása. Az egyszerűbb berendezésű kistermet a múlt század végén alakították ki. A középkori zirci monostor könyveiből egy sem maradt fenn. A 60 ezer kötetes állomány története csak a 18. századdal kezdődik. A korábbi kéziratok és nyomtatott könyvek mind későbbi gyűtés eredményei. A könyvtárnak 10 kódexe van. Legjelentősebb a magyar nyelvű széljegyzetekkel is ellátott, Johannes Herolt müveit tartalmazó XV. századi kézirat, melyet a szak- irodalom Zirci glosszák néven tart nyilván. A kéziratok zöme. részletes feldolgozás céljából az OSZK kézirattárába került. A kódexek, a többi — 890 kötet — kéziratos mű és a megyei levéltárban őrzött, a könyvtár kézirattárába tartozó analek- ták és levelek visszakerülnek eredeti helyükre, amint ezt a könyvtár tárgyi feltételei lehetővé teszik. Az ősnyomtatványok száma több mint hetven, túlnyomó részük latin nyelvű. .Közülük tíz egyedüli példány Magyarországon. A legrégebbit, Ambrosius De ofíiciis című munkáját 1470 táján Ulrich Zell nyomtatta Kölnben. Az ez idő tájban megerősödő nemzeti nyelvű irodalmat képviseli Petrarca olasz nyelvű költeményeinek 1491—92-ben nyomtatott velencei kiadása. A XV. századi magyar irodalmat reprezentáló kiadványok legjelentősebbike Thuróczy János Magyar Krónikájának 1488. évi augsburgi kiadása. A természettudományi művek közül kerül ki a könyvtár talán leglátványosabb kiállítású sorozata, a 47 kötetes. 1831-ben Jénában, David Dietrich által kiadott Flora Universalis. A XX. századi könyvritkaságok egyike Marx Tőkéjének Engels által gondozott, 1909-ben megjelent hatodik kiadása. Külön figyelmet érdemel a kötéstáblák sokfélesége. Ritkaságszámba megy például a nagyterem tárlójában bemutatott 1696-os keltezésű ciszterci graduálé fatáblás kötése. Ugyancsak nagy értéket képvisel a hírlap- és folyóiratgyűjtemény. A könyvtár felbecsülhetetlen értéke még a hazánkban fennmaradt glóbuszok két legrégibb példánya. Az egyik földgömb, a másik éggömb. Sajnos, e XVI. századi Blaeu-féle glóbuszokban évek óta nem gyönyörködhetnek a látogatók, restaurálásukat ugyanis mindeddig nem végezték el. A ciszterci rend 1950-ben megszűnt Magyarországon. A monostor épülete nemzeti tulajdonba került. Egy ideig kaszárnyaként, szociális otthonként használták, majd szakmunkásképző intézetet és kollégiumot helyeztek el benne. Művelődésügyünk irányítói idejében felismerték a könyvtár kultúrtörténeti jelentőségét, és felügyeletét 1953-ban az OSZK-ra bízták. A legfontosabb helyreállítási munkálatok elvégzése után mind a kutatók, mind pedig a látogatók Vaderna József Einstein kertjében Őrlődő fehér a homlokom tenger a szárazföldben szárazföldben a tenger hosszú legyalult part kinyílik a fejfájás fekete kagyló talpig a nyárban a hullámzás megváltoztatja hosszát szomorú adóvevő nem hallani a végtelent viszonyom van az arcommal s kifehéredő idő a hajam a hazugság elkezdődik a hazugság megszüntetésével elképzelem magam más ing más ruha más alsónadrág ha loptam sem én loptam a magánlaksértö virágokat a tíznek hányféle pusztulása a tizenegyedik parancsolat beszéljünk az ülöbántalmakról a lüktetésről a halántéknál a jobboldalról eső fényről az éjjeliőr is csak a kinagyított legyek szemét őrzi a megbetegedett fekete napraforgókat s a tabletták, a tabletták agyam fehér kalapácsai dolgoztatnak egész éjjel s Veronika kendője az én kiterített agyvelöi lebeg a bocsánaton a tenger megváltoztatja hullámhosszát nem hallani a partokat aludjunk el a fájdalma relativ ébrenlétben a viszonylagos álomba> elfagyasztom a testem hibcrnalom a kánikulát szeretett barátaim nincs több mondamvmlóm számára megnyílt a könyvtár. Ekkor vette föl Reguly Antal nevét, akinek életét és munkásságát idézi a könyvtár folyosóján bemutatott állandó kiállítás. 1953 óta a könyvtár ún. nyilvános prezens könyvtárként működik: fő feladata régi állományának megőrzése és feldolgozása. Gyarapítása olyan művekre korlátozódik, amelyek kiegészítik a régi gyűjteményt. Ez elsősorban a folyóiratok és a segédkönyv jellegű, forrásként használható irodalom folyamatos beszerzését jelenti. A Reguly Antal könyvtár elsősorban mint idegenforgalmi objektum vesz részt a közművelődésben. Az évi 50—60 ezer turistán kívül azonban olvasókat is kiszolgál. Kölcsönzés nincs. a könyvtár anyaga csak a helyszínen használható. Az 1977-es adatok szerint 105 olvasó 184 alkalommal 858 kötetet tanulmányozott. Mátraházi Zsuzsa »Ej, ráérünk arra még!- Ki ne ismerné Petőfi Sándornak e szállóigévé lett vers sorát, amelyben a patópálos restséget, nemtörődömséget, tunyaságot állította pellengérre? Azt azonban kevesen tudják, hogy valószínűleg nem kitalált alakról szól a költemény. A Pathó család ugyanis létezett, bár a verstől eltérően egy »h« betű is szerepelt nevükben. A S2égyénben élt Pathó család 1718-ban kapott nemesi levelet. Az ősi Pathó Pál Esztergomot képviselte a pozsonyi kamaránál. Utódja, a vers feltételezett ihletője, megyei biztos, azaz tiszteletbeli szolgabíró volt a Bécs—Budapest között épülő vasútnál. S hogy mire volt rest, mii£ nem, arról ékesen beszél a most bemutatott levél, amelyet a »méltóságos Kirali Biztos Úrhoz- címzett, és 1849. október 19-én keltezett. »Alulírott folyamodom avégett: én folyó év március hónap 12-én Ö Méltósága Andrási József akkori Kirá- li Biztos úr által Párkányi Járásba Koller Kerületében szolgabírónak kineveztettem; folytatván ezen hivatalomat, mind az ideig, még felséges urunk, Királunk kormányzását a magyar hadsereg meg nem zavarta, s én kétszer hurtzoltattam a magyar katonatisztek által gyalázatosam, amiért urunk Királunk kormánya alatt hivataloskod- tam . . . Azon időre minden fizetésem benne vagyon s megye cassájaba, bár hány szór kértem járandó fizetésemet. a cassaban pénz soha nem volt, amit adószedő Házasságom kezdeti korszakában volt alkalmam megismerni a túlpaprikázott halászlét és a sótlan pörköltet. Később vásároltam egy szakácskönyvet, és megtudtam például azt, hogy miképpen lehet a rizst puhára főzni ügy, hogy ne legyen ragacsos. Az elmúlt évek során összegyűjtött különböző receptek, tanácsok, és az önálló kutatások nyomán ma már családi konyhákultúránk olyan ételekkel büszkélkedhet, amelyeket alkalmanként már idegenek is meg tudnak enni. Talán nem erőltetett a párhuzam, ha a fenti példát ösz- szehasonlítom a közművelődés gyakorlatával. Hiszen nem csupán a sótlan pörköltnek voltam szenvedő' alanya, hanem a sótlan' ismeretterjesztő előadásoknak, az érdektelen kiállításoknak és a rosszul szervezett előadóesteknek is. A legszomorúbb számomra az, hogy a közművelődés ama kifőzdéjében szintén én voltam az egyik szakács. A főiskolán ugyanis sok mindent megtanultunk, a filozófiai iskoláktól kezdve az esztétikáig, a művelődéspolitikáról a művésizeti ismeretekig, csak azt nem, hogy a körülöttünk élő társadalmi csoportok valóságos igényeit hogyan ismerjük fel. S hogyan ismerjük meg életmódjukat, műveltségüket, eszményeiket? Miképpen következtessünk mindebből lehetséges lövőjükre ? És az ahhoz szükséges művelődési folyamatokra? S ha már mindezt tudjuk, mihez kezdjünk a gyakorlatban? Miféle művelődési helyzeteket, programokat, közösségeket kell létrehozni éppen abban az adott esetben, elkerülve a sémákat, a közhelyeket? És mindezt hogyan? urak megbizonyíthatnak, hogy semmit fizetésemből ki nem kaptam: minél fogva nagy alázattal kérem méltóságát, méltóztasson erántam kegyességgel viseltetni, s járandó tiszti fizetésemet a megye cassjából kiadatni. Továbbá esedezem nagy alázattal méltóságodnak édesatyai színe előtt: ha a bejövendő új rendszer szerint talán némi új hivatalok is állítatnának., méltóztasson érán- tam kegyes pártfogással lenni, s tellyes hatalma szerint engem megvigasztalni; nem követtem én el nagy hibát; és soha az ellenféllel nem tartottam; pártütő nem voltam: mindenkor a íelsőbb- ségnek hódolván híven szolgáltam. Alázatos könyörgéseim után magamat kegyes pártfogásába ajánlott mély tisztelettel vagyok méltóságodnak alázatos szolgája — Pathó Pál flip. Szögyén.« És hogy miért nem kapott fizetést Pathó Pál? Erre is feleletet kapunk az akta hátára irt, három nappal később keltezett válasszal, amely így szólt »Minthogy szokásba soha sem volt, hogy a tisztviselők fizetését hajdúik nyugtassák, ki nem fizettem.« Azaz Pathó Pál arra nem volt .rest, hogy hbsz- szú levélben kérvényezve fizetésének kiutalását, de arra már igen, hogy ti is mentien érte. Olyan dokumentumok is ^mertek, amelyek szerint eltételezhető, hogy Petőfi nemcsak hallott a hanyag nemesről, hanem ismerte is. B. K. Főzési példánkra visszatérve biztosak voltunk benne, hogy a só sóssá teszi az ételt, a paprika paprikássá, a cukor édes, és vízből készül a leves. Csak azt nem tudtuk még, hogy mit mivel kell keverni és milyen arányban a leves elkészítése érdekében. Csak azt nem tudtuk, hogy kinek tetszhet József Attila költészete és kinek Bartók zenéje. Ki venne részt boldogan egy művészeti csoport munkájában, és miféle tipusű embereket várjunk egy modellező szakkörbe. Csak azt nem tudtuk, hogy mit csináljunk a téren kószáló srácokkal és a gyes-en ücsörgő anyákkal. Mindezt lassan, sok kudarc árán, saját intézményünk boszorkánykonyháján kellett megtanulnunk. (S még jó, ha a népművelő vette magának a fáradságot, és lelkiismerete nyomása alatt kikísérletezte a saját társadalmi közegére érvényes művelődési módszereket Hiszen akkor sem bántották — sőt: dicséret illette —, ha csak a politikai és társadalmi ünnepek tisztességes — és feletteseitől megkívánt — megrendezésében jeleskedett) Áz önálló kutatgatások során persze kínzó élmény volt, amikor kiderült, hogy a Békésben felismert, művelődési összefüggésekre már réges- régen rájöttek Vas megyében. Vagy Hevesben találtak olyan közösségi formát, amelyet egy somogyi népművelő, hasonló társadalmi közegben évek óta alkalmazott. De talán mégsem ezek a kettőzések voltak a legbosszantóbbak ... Hiszen a kutatási folyamat, amelynek segítségével egy-egy népművelő eljut a felismerésig, egész munkájára, gondolkodásmódjára nézve hasznos lehet. (Ez persze nem azt jelenti, hogy most mindenki próbálkozzon, kísérletezzen. A közelmúltban megalakult Magyar Népművelők Egyesületének egyik feladata éppen az, hogy a jó ötleteket közvetítse a népművelők között.) Tehát a legbosszantóbb nem a spanyolviasz újrafelfedezése, hanem az, ha a különböző tudományos kutatások eredményei nem jutnak el a gyakorlatba, ha valamelyik dosszié mélyén éppen az a felismerés rejlik, amelynek hiányában a saját területén már évek óta kínlódik néhány népművelő. Ha a főiskolákon vagy az egyetemeken okított ismeretekbe csak hosszú évek múltán szivárognak át a kutatások alapján levont következtetések. Ha a kutatás és a köznapi művelődés között szakadék tátong, és a közművelődési gyakorlat és elmélet olyan különleges párhuzamosokat hoz létre, amelyek legföljebb az állami költségvetésben találkoznak, az össztársadalmi műveltség végtelenjében soha. Azaz maisra kíváncsiak a művelődési házban, a múzeumban, vagy éppen az üzemben dolgozó népművelők, és megint másra a különböző kutatási helyek tudományos szakemberei. Erről beszélgettek Deb- recenben kutatók és népművelők, az irányító szervek és a tömegkommunikációs eszközök munkatársai. A népművelői szakma megeró'söde- se a közöttük folyó folyamatos dialógus nélkül elképzelhetetlen. És tegyük hozzá, nevetséges is. Képzeljük el az éttermet, ahol a konyhán egyedi ételeket kotyvaszt a szakács, míg odabent a pecsétes asztalok között sparhelten kukták és pincérek próbálgatják a vendégek kívánsága szerinti (és „étkezéspolitikai- lag” sem mérgező) ételeket kikavargatni. Ugye abszurd? Segítsük hát elő, hogy a népművelők is értsék az ételek elkészítési módját, ne legyenek elzárva a konyhától, és a konyhafőnökök is ismerjék a vendégek kívánságait. így talán inkább eljuthat a megfelelő étel a megfelelő asztalra: a megfelelő művelődési folyamat a megfelelő területre. Nógrádi Sander Angyalkaparafrázis. Rácz András mozaikja. • Jorjisz Manuszakisz Falfestmény Emlékszem, akkoriban még minden tisztán kivehető volt. Az állhatatos tekintet, a szigorú száj, az áldásfomán felemelt kezek. Most — egybemosódó színfoltok, halovány körvonalak Az idő rombolása. Vajon a faion vagy a szemünkön? Kosztasz Misszlosz Kislányomhoz Könyvek borítják a szoba falait, ahol járni tanult».' Ha majd nagyobb lessel, elmondom neked, hogy a legtöbbet mégis tőled tanultam. L! Peer AreM lerdnasitl Pathó Pál fizetése f Ismerte-e Petőfi verse főszereplőjét?
