Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
1 ■A népi mesterségek bolgár városa ETAR Bulgária szivében emelkedik az egész félszigetnek nevet a'dó Balkán-hegység. Ez a kétezer méternél is magasabb csúcsokkal büszkélkedő hegyvonulat a legigazibb bolgár terület, hiszen ez a hegyi folyóktól, szakadékokból felszabadult vidék volt mindig is a bolgár nép legbiztosabb menedéke. írók, költők, forradalmárok rejtőztek ott, és onnan keltek útra, hogy a török elnyomók elleni harcra buzdítsák más országrészek lakóit. Ugyancsak e vad szépségű tájról Lámpa. Et ári vaskovácsolás. indult útjára a műit század végén a vazrazsdane, a bolgár újjászületés... A zord vidéken számos település jött létre. A falvak legini*abb a hegyi vizek mentén alakultak ki, mivel a patakok, folyócskák energiáját sokféleképpen hasznosították az ügyes kezű, találékony hegyi lakók. Faesztergák, kallózó — szövetet tömörítő — műhelyek gépei, malmok, paszo- mánykészítő és fazekasműhelyek szerszámai egyaránt e szaporán zúduló, fodrozódó habok jóvoltából pörögtek, és a kardok, kések készítői is a vizet használták fel a kalapáláshoz, a köszörüléshez. A hegyvidéki mesterek készítményéit szívesen vásárolták , szerte Európában. A Balkán-hegység leghíresebb mesterei Gabrovóban. a Janira folyó menti kisvárosban dolgoztak. Egy XVIII. századi francia utazó ígv emlékezett meg : »Gabrovó városában minden egyes iparos család a Janira vizének hajtóerejét használja fel munkájához. ..« Etar — manapság eleven néprajzi múzeum. A Janira folyóval párhuzamos utcáiban a vendég szeme láttára elevenedik meg jó pár, hajdan űzött mesterség. Az esztergákon fatálak, fa tányérok Eleven néprajzi múzeum. készülnek; zsebkést kovácsol a hajlott hátú mester; és bőrből szabják, varrják erszényeiket a mind nehezebben mozduló mesterek. Etar közmosodáját sokkal inkább csodálják, mint használják. Mi ez a »-köz- mosoda?-« Nem más, mint egy jókora fakád, amelybe nagy erővél zúdul be a hegyekből facsöveken érkező víz, és amelyből — körforgás után — gyorsan el is távozik. Szappan sem keld, és ragyogó tisztára mos mindent a megpörgetett vizsu- gár... Az etari paszomány készítők masináit is víz mozgatja: ezekre enyhe esessed érkezik a vizsugár, és a különböző nagyságú fakerekek rendszere olyan »okos«, hogy meg is áll, ha a befűzött szád elszakad. A hozzáértők joggal mondják, hogy ez a gépezet volt az automaták egyik — ma is működő — őse. Etat a turisták százezreit vonzza. Okkal, joggal, hiszen hol másutt lehetne egyszerre tanulmányozni az ősi mesterségeket meg az azokat éltető, fönntartó szépséges természetet. Akác* László Ben ke László Hagyaték Testvériden pároskésünk, anyám lassú hörpöléseitől elkopott aluminium kanalunk, anyám életét, anyám élete eltűnt idejét, a ragaszkodó szegénység rekvizítumait naponta megérintem — s leng leng és ragyog valami csillogó ezüstgomb szívdobbanásom égő tűjére szúrva, s hallom: nád, az időnádasa hajlong pahelmagányomban, s bolyong a vissza már soha, vissza soha nem hozható, de áll a lopva itt hagyott tükör falamon, anyám tükre, a kegyetlenség tükre, hogy naponta lássam magamat, lássam: készül a fekete kendő, s fiamból az árnyék a szót csak elgurítja, hogy: apa, ügy-e sokára lesztek öregek? Csanády János Mártélyi nyár Kedveszege ti madár a nyár, ül, csak ül egy csonka ágon, a víz fölött a lomb sugárzik zölden, ahogy a partot járom, nem is a nyár, talán magam vagyok — ahogy vagyok oly szomorú, a közelben elhúz egy néma, ladikforma szurkos hajó, a nádas mentén pülangôzïk egy pár csillogó evező, néha a zöld sulyom-ba bottik, a levelek rendje megbomlik, de aztán viszi utasát új, kalandos horgász-vizekre, hallgatózom, akár az özek, őzek az ártér vadonán, avar roppan, a puha kőzet, meg-megsüpped közte bokám, s ezer év csöndje ül nyomasztón azon a esonka ágú fán. Hanz-Werner Tzschichhold Gondok — Üdv, Liese! Micsoda véletlen! — Szervusz, Petra! Bocsáss meg, nagyon sietek; bejelentkeztem a manikűrösnél ... Különben még van öt percem; mi újság? Már egy éve nem találkoztunk. . . — Semmi különös, minden rendben. Nemrég új frizurát csináltattam. Tetszik? — Nagyon bájos. És te milyennek találod az új nadrágomat? Látod, én az egyszerű és praktikus ruhákat szeretem. Nadrág, csak nadrág, méghozzá úgy, hogy az öv lejjebb legyen a csípőmnél. Pompás, mi? ... Hans még nem is látta. Kiváncsi vagyok: tetszik-e majd neki. Ö egyébként a farmert szereti... — Isteni nadrág, vegyél hozzá zöldetlenzős bársonysapkát! Apropó! Semmit sem veszel észre? — 17j rúzsod van, igen? Francia? A színé azonban nincs összhangban a sáladdal és a táskáddal. A napokban én is kaptam két tubus arckrémet; meg kell örülni, milyen mesés! — Arckrém? Nézz rám: a bőröm olyan, mint a pehely- réce pihéje. Minden este arcpakolást csinálok: százszor jobb, mint az arckrém. Tojássárgáját kell elkeverni uborkalével, lectinnel, citrommal és juhhájjal... — Érdekes. Nekem is ki kell próbálnom. Gyere föl hozzánk! Új bútorom van meg cuki, égszínkék kere-ve- tem, Egyúttal megnézed az új pulóveremet is. Sima kötés, geometriai minták... Minden diétánál jobban karcsúsít. — Bocsáss meg!, Már három óra, és még be kell ug- ranom az áruházba: ma kaptak cseh melltartókat. Igaz, elég drága, de az. öregem ma bőkezű volt. Kísérj el! — Nem tehetem. Most adtam ki húsz márkát mintás harisnyanadrágra. Meg ideje már hazamennem: még meg kell írnom a leckét. Holpap írunk matekból. Tudod, a hetedik A, ahová járok, versenyben van a hetedik B- vel... Zahemszky László fordítása Vizuális M intha kevesebbet törődnék mostanában az amatőr képző- és iparművész alkotókkal. Pedig változik, differenciálódik ez a tömegmozgalom, szükség lenne alaposabb helyzet- elemzésre, termékeny párbeszédekre — egységesebb, összehangoltabb gondolkodásra. Igaz, közművelődési tanácskozásokon vagy szakmai disputákban reindunta- lan felbukkan az amatőriz- mus témája, de e nézetek általában megoszlanak. Vannak, akik túlburjánzást, mértékvesztést emlegetnek, mások meg tartalmai, műfaji, szemléletbeli gondokat. Bizonytalanság, határozatlanság övezi a tárgyformáló mozgalom működését, ami a köznapi gyakorlatban is érezteti hatását. A mozgalom jelentőségét persze kevesen vitatják. Azt mondta egyszer valaki : egy ország, egy megye vizuális kulturáltságában az amatőrmozgalom fejlettsége és szervezettsége az egyik legfontosabb meghatározó. Lehet ebben valami. Hisz az öntevékeny alkotóknak sajátos átmeneti, közvetítő szerepük van a kultúra mozgásterében. Tevékenységük, munkáik alapján maguk is alkotó emberek : érdeklődésük, tájékozottságuk révén pedig jobbára a közönség legfogékonyabb, legértékesebb rétegét jelentik. Kisebb-nagyobb községeinkben, egy-egy üzemben. hivatalban vagy az iskolákban elsősorban kultúra rajtuk keresztül formálódik a közízlés, a művészetről való gondolkodás. Kiemelkedő hatásuk van tehát a társadalom tudatformábban, így a mzogalom irányítóinak, szervezőinek a felelőssége se jelentéktelen. Már a szóhasználatnál is ellentmondásba ütköztünk. Többnyire amatőr képzőművészetről beszélünk mindmáig, ha a mozgalom egésze szóba jön, holott az utóbbi évtizedben ugyancsak kinőttük ezt a kategóriát. A festő-, grafikus- és szobrászszakkörök mellett megszaporodtak az iparművészeti jellegű csoportok, amelyekben a kerámia, a textilművesség, a báb- és játékkészítés, a különféle népi tárgyformálás egyaránt helyet talált. Napjainkban is folytatódik ez az átrétegeződés, egyes ágazatok máris népszerűbbek, mint a hagyományos műfajok. Nyugodtan beszélhetünk tehát amatőr tárgyformáló mozgalomról, mert ebbe a fogalomba a vizuális kultúra valamennyi műfaja belefér. Ugyanakkor tartalmi, szemléleti változásra is utal a megjelölés. Ahogyan a hivatásos művészeti életben a műfajok egyenrangúsága, a társművészetek együttműködése — a tárgy- és környezetkultúra korszerű értelmezése került előtérbe, úgy az amatőrmozgalom funkcióját is újra kell gondolnunk. Évek óta az amatőr kiállítások körül porzik a leghevesebb vita. Hogy sok van belőlük, indokolatlanul sok és elég gyakori’ az átlagán, aluli színvonal. A művészek egy része ilyenkor az intézményekre és a hivatalokra mutogat, az amatőrök pedig a hivatásos alkotók rosszindulatát, vagy a hivatalnokok kicsinyességét emlegetik. Ki tudná pontosan eldönteni, hogy kinek mikor van igaza? Mindenesetre tény, hogy az amatör rendezvények száma ettől független továbbra se csökken* és minőség tekintetében is alig van váltó, zás. Persze tisztázzuk: képzőművészeti jellegű bemutatókról, zömében festészeti tárlatokról van szó, mert a legfeltűnőbb szereplési hullám kétségtelenül ezen a területen jelentkezik. F élreértés ne essék: • kiállítások sokasodása, a vizuális kultúra demokratizálódása önmagában véve természetes és jó dolog, csakhogy a minőség szempontjának háttérbe szorulása rossz. Az utóbbi időben például az üzemi, vállalati és ifjúsági klubokban is meghonosodtak a képzőművészeti rendezvények. A kiállítók egy része ismerős amatőrökből vagy céhbeli dolgozókból került ki. Igen szép közönségsikerük van az efféle rendezvényeknek, s a bemutatott darabok jó része .napok »tett #wzdár.a tetei. BérErőszak a képernyőn - erőszak az életben? Valóban az erőszak iskolája a televízió? Erre a kérdésre nemcsak Nyugaton, de nálunk is meglehetősen ellentmondó válaszok hangzanak el, s még a legkomolyabb, legalaposabb tanulmányok sem jutottak eddig közös nevezőre. Dr. Rouma- jon, a francia kriminológiai társaság elnöke határozottan állítja egyik tanulmányában, hogy »a fűm, illetve a tévé befolyását a bűnözés növekedésére meg senki sem bizonyította be. A bűnözésre való hajlam kifejlődését sokkal inkább a környezet, a biológiai, az intellektuális, az érzelmi és a társadalmi hatások váltják ki«. Ugyanakkor 1972-ben dr. Steinfeld, az amerikai szenátus egyik jelentésében hangsúlyozta, hogy »szerves kapcsolatnak kell lennie a képernyőn látott erőszakos cselekedet s a megtekintést követő magatartásforma között«. 1974 szeptemberében egy lány sörösüveggel leütötte elhagyott kaliforniai strandon három 14—15 éves kis- barátnőjét. Három nappal korábban ugyanezt a jelenetet fő műsoridőben sugározta az NBC tévéadója. 1976- ban Los Angeles utcáján gyerekek felgyújtottak egy alvó csavargót, éppúgy, mint azt pár nappal előbb tévéműsorban látták. 1977- ben Floridában a 15 éves Ronney Zamora, amikor 82 éves szomszédja tetten érte, amint éppen lopni készült lakásában, agyonverte az idős asszonyt, úgy, ahogyan azt több ezerszer mutatták a krimikben. Három megtörtént bűneset, amely azoknak nyújt támpontot, akik nagyon is észrevehető kapcsolatot vélnek fölfedezni a sokkírozó jelenetek és a kriminológiai bűnesetek között. Dr. Leyens belga orvos nem érte be csak a következtetések elemzésével, a hetvenes évek elején kísérletet szervezett 13—18 éves gyerekek bevonásával. Két, egyenként húszfős csoportra osztotta az internátusbán élő fiúk egyik osztályát. Az egyik csoport számára elsősorban vígjátékokat vetített, a másik számára csak krimit. Leyens naponta 'mutatott be egy-egy filmet közönségének, több héten át milyen jószándékúak ezek az újszerű kezdeményezések, nem mindig érik el céljukat, különösen akikor nem, ha önkényesen rendezik ezeket a tárlatokat, szakzsüri, kulturált ízlésigény nélkül, jelentős színvonalengedmény- nyel. így gyenge, fantáziátlan művekkel találkozhatunk, sőt ízléstelen, giccses készítményekkel is. O * * sszességében rendezetlen az a ma tőr tárlatok szervezése. Ha a hivatásos alkotó kiállítást akar rendezni, akkor még az előző esztendőben jelzi szakmai szövetségénél konkrét igényeit. Majd szakmai, hivatali testület dönti el : jogosak, in- dokoltak-e az igények. Nem így az amatőröknél. Inkább azt mondhatnánk, gondol egyet az öntevékeny alkotó, s kiállítást szervez magának és társainak. Egyezségre jut a művelődési ház vagy a klub vezetőjével, engedélyt és zsűrit kér az illetékesektől (ha kér), aztán már készülhetünk is az ünnepélyes megnyitásra. Persze, ne legyünk igazságtalanok! Hisz a szakkörvezetőn kívül kihez fordulhatnak az amatőr alkotók? Ki fogja össze, melyik szerv foglalkozik ügyes-bajos gongjaikká], kiállítási terveikkel? Nem hagyhatjuk magára az amatőr képzőművészetet. Az előbb említett gondok, már önmagukban is jelzik a cselekvés irányait, s ugyanakkor a minőségigény és a rendezettség címszava tartalmat is adhat tennivalóinknak. Sr-n n*no ! Pa! Azt figyelte meg, hogy az első csoportbelieknél jelentősen fokozódott a munkakedv, javultak az emberi kapcsolatok, a másikban éppen ennek ellenkezője .következett be, a fiatalok körében sűrűbbé vált a szóbeli, tettbeli agresszivitás. A belga tudós kutatását Jean Cazaneuve cáfolja, az amerikai Fesbach és Singer- féle felmérésre hivatkozva. Részben ehhez a tévét mentő teóriához ' kapcsolódik a francia André Akoun, a Sorbonne tanára tanulmányában is (Tömegkomuni- káció j, amely szerint : »éppen ellenkezőleg, mint azt sokan feltételezik, a filmbeli, tévé- beli, könyvbeli erőszak nem okoz semmiféle zavart, éppen ellenkezőleg, utat teremt a nézőben, az olvasóban amúgy is felhalmozódó agresszivitás veszélytelen levezetésére«. Másképp szólva, a tévékrimikben látott erőszakos cselekedetek többek között jótékony katarzisban oldják fel az emberekben felgyülemlő ■ antiszociális megnyilvánulásokat is ... Tulajdonképpen három nézet uralkodik manapság a . tévé szérepének megítélésében. Az egyik minden felelősséget rá hárít, a másik ennek az ellenkezőjét hangoztatja, s a harmadik elmélet pedig tagadja bármiféle összefüggés létét fikció és élet, és megélt élet között. Kinek higgyünk? Mit higgyünk? Ismerjük jól a tévé szerepét a politikában, a művelődésben, vagy éppen a publicitásban. Miért éppen abban kételkedjünk, hogy N csakugyan hat az erőszak bemutatása a közönségre? De térjünk csak vissza néhány , adat erejéig a statisztikához. A mai 18 éves amerikai vagy francia fiatalok átlag heti 15—20 órát töltenek a képernyő előtt, A fiatal, mire nagykorú lesz, 14 ezer órányi tévéműsort látott, és ebben mintegy 18 ezer gyilkosságót. Ezért mondhatja dr. Liebert, a New York-i egyetem tanára: »Nem az öröklés, néma környezet, sem az iskola, hanem az erőszaklátvány az oka a mai 19 évesek agresz- szivitiásának, azokénak, akik 9 éves koruktól több órát töltenek a tévékészülékek előtt.« Bármit állítanak te egye« szetéről, az kétségtelen, aki tudások az erőszak termőnap nap után, áráról órára véres gyilkosságokat, lövöldözést, késelést lát, annak egy idő után mindez nagyon is megszokott lesz, ez az, ami* egyesek az »erőszak banalizációjaként« emlegetnek. Ma még nem tudjuk minien kétséget kizáróan mérni a képek hatását a tévénéző emberre. A jóérzés azonban az erőszak száműzését, vagy legalábbis visszaszorítását diktálja. Mindenképpen túl kényelmes megoldás lenne a bűnözés kórtüneteit kizárólag a tévére fogni. Hiszen ismerjük csak be, az agresszivitás bizony már jóval az elektromos úton továbbított kép megszületése előtt is jelen volt... Nemlaha György Oláh János A KERTBEN a meggyfa és cseresznye lombok mögött a fal az egész kert a forró morgó nyári város hasában lélegzetünknek épp elég saget kútból fölrémlő álmok ahonnan semmi fény nem jő elő semmi han-.’. neve folyosó kongatâsban nemismert hangfutás hullámütőin fönnakadva táncoló zavart jelek sok száz. 'találkozásunk összerémlik ez vagyunk az elcsuklás idüli kréta rajza a jóidő ionosait kényére hagyva
