Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
* T » jaenfcárosss^aaermégy esztendős lehettem, »mikor először került kezembe az Anyegin. Vászon-' fedeM. díszes könyvecske volt, szép rézkarcokkal illusztrálva, s még a régi, zengzetesen ódon Bérczy Károly-féle fordításban. Kemény februárunk jött azon a télen, jégszakálla nőtt minden nádtetőnek, az ártéri erdőn fák durrogtak szét a fagyban, s itt is. ott is holt cinkék aprócska tetemei pöttyözték a kékellö havat. Szaporán emelgettem két lábamat én is, amíg az egér- szagú kis népkönyvtárból hazafelé igyekeztem, zsebemben új tákolmányommal, a távoli bakterház irányába. Otthon aztán, a kis petróleumlámpa pisla fényénél, a törpe vaskályha doromo- lását hallgatva, annál nagyobb gyönyörűséget leltem az olvasásban. Elképzeltem a miénknél is komiszabb orosz telet, hallani véltem a trojkák . csilingelősét, szinte testközelben éreztem a sztyeppén végigvonító hóvihart Élvezette] szürcsölgettem a szárított akácvirágból főzött teát, s a kéregbocs- kort viselő orosz jobbágyokra gondoltam, akik dideregnek az egymáshoz tapadó kunyhókban, a rothadó zsúptetők alatt. "Láttam Anyegin egész birtokát ódon udvarházával, malmával, szeszgyárával, hallani véltem, ahogy virrasztó hősöm ablaka előtt elsuhognak a denevérek, s a nyári strófákból meglegyintett a learatott rozs, az ürömvirág meg a tatárka illata. Kedveltem én azt a mi- haszna Anyegint is, minden cinizmusával, életuntságával, fölényességével együtt. Tetszett, hogy ő is unja > a falu egyhangúságát, imponált, amikor fittyet hányt a kisüli poffeszikedésre, egyetértőén kuncogtam, amikor a naiv Lenszkijjel évődött. .. Ilyen nagybácsit, vagy legalább idősebb barátot szerettem volpa mindig, de hát sosem hozott vele össze a sors. így bizony belekapaszkodtam Jevgenyij sokgalléros dandy-köpenyének csücskébe, s kísértem lelkesen mindenhova. Akkor szűntem meg hű árnyéka lenni, amikor betoppant Larinek- hoz. Éreztem, hogy nagy baj lesz ebből, s vissza is tartottam volna, de már nem hagyta magát. Az az igazság, hogy én Tatjánába első látásra beleszerettem. Ahogy férfiban Anyeginné kívántam volna nőni, úgy lett nőben az eszményképem a szelíd, ábrándos, Hamupipőke szépségű Tatjána. Mi tagadás, féltéken y kedtem, de azért el tudtam volna képzelni Tatjánát Anyegin feleségeként, ha fájó szívvel is. Nem is bírtam aztán megbocsátani Jevgenyijnek azt a nyegle komiszságot, amelyet szívem bálványával szemben elkövetett, s dühödt kárörömmel figyeltem megszégyenülé- sét a történet utolsó strófáiban. Esztendőkké! később ted- tam meg, hogy Puskin magsa is szerelmes volt Tatjánába. Feljegyezték a kortársak hogy javában dolgozott még verses regényén, amikor egy téli reggelen betoppant hozzá egy rég látott barát. A vendég, látva a költő komor arcát, puhatolózni próbált az okok felől. — Tanya férjhez ment a herceghez — mondta csüggedten Puskin. — Ezt igazán nem vártam volna tőle... Ismét magamról szólva el kell még mondanom, hogy több mint három évtizeddel az első találkozás után, megint szerettem volna közel kerülni Tatjánához. Le- ningrádban jártam, a mesés szépségű fehér éjszakák egyikén. Hallgattak az alvó palotasorok az opálos derengésben, a Néva ködfüggönyöket hömpölyögtetett, igen, ez a régi Szentpétervár. mondtam, és vártam, csak vártam, hogy kitárul valamelyik kovácsoltvas kapu, s. kigördül rajta a címeres hercegi hintó a szép és szenvedő Tányával. Lármás,, jókedvű turista- csoportok jöttek, széthaneú- rozták az áhítatot, és szerencsésen .eszmbe juttatták, hogy reggel prémkucsmát kell keresnem valamelyik áruházban a kisebbik gyereknek, hiszen megígértem neki még otthon, a pályaudvaron. Végül is, a felejtés bizony kimorzsolta volna mindezt az én emlékezetem csutkájából, ha nemrégiben, betegágyon, meg nem ajándékoz valaki egy orosz nyelvkönyvvel. Igen szép kiadvány ez is — tudta a jótékony barát, hogy gyengéim a mutatós könyvek —, vörös bőrkötésben, igazi arany címbetűkkel, s mellesleg betyárosan nehéz leckékkel azok számára, akik — velem ellentétben — már társalgási fokon beszélik az oi'osz nyelvet, és csupán kifejezési készségüket kívánják árnyalni, gazdagítani. Böngészgetem a logikusan sorjázó leckék anyagát fogyatkozó szorgalommal, növekvő türelmetlenséggel. Azt mindenesetre tudom, hogy egy átlagos leningrádi család körében vendégeskedem. Igen népes família, s tulajdonképpen rokonszenvesek is lennének valamennyien, csak ne csevegnének oly választékosán egymás között még a leghétköznapibb dolgokról is! Munkájukat illetően még eligazodom úgy- ahogy, de amikor hét végén ki-ki szórakozni megy barátaival, ismerőseivel, akkor bizony megszűnik a tudományom. Békén is hagynám én ezeket a derék leningrádiakat, Kulcsár János Szerelmem, Tánya ha nem élne 9# * esaJádhas Tatjana is. — A mi Tányánk nagyon szép asszony — büszkélkedett már a harmadik leckében a család egyik ifjú tagja. — Magas, karcsú, csodálatosan fénylő szürke szeme és aranyszőke haja van ... Ismét férjhez ment hát, de élete párjáról úgyszólván sóm mit sem tudok. Hogy nem herceg az illető, az bizonyosnak látszik, s nem is lehet valami izgalmas foglalkozása, mert sohasem bukkan elő a feladatok során. Tánya életéről annál többet megtudtam már. Szolid, dé megbecsült orvos, az egyik kórház gyermekosztályán dolgozik. Igen lelkiismeretes, a munkakezdésről a világ minden kincséért sem késne el. Ha kissé elszundikál reggel, taxit fo- gad, hogy idejében odaérjen. Ha semmi sem jön közbe akkor autóbusszal indul hazulról, majd átszáll a metróra, s végül még gyalogol is tíz-tizenkét percet a kórházig. Remélem, nem fázik meg közben; annyi bizonyos, hogy a buszmegálló majdnem szemben van a lakásukkal. A buszok viszont meglehetősen zsúfoltak reggelenként (ez is a leckékből derült ki), s én nagyon sajnálom szegénykét, amikor elképzelem abban a lökdösődő tömegben. Egyébként vidám asszony Tánya, hét végén ő is szívesen eljár a szabadba munkatársaival, barátaival. Röp- labdázik, úszik ilyenkor, néha megpróbálkozik a horgászással is. Tudom, ráfér szegénykére egy kis kikapcsolódás az egész heti kórházi hajsza után, csak az nyugtalanít, hogy az utóbbi időben ott legyeskedik a tankönyvek szinte minden oldalán egy bizonyos Andrej Petrovies is. Mérnök az egyik gyárban, egyébként a család régi barátja, és állandóan érdeklődik Tánya felől. G yanús nekem ez a nőcsábász, s behozhatatlan előnyt élvez velem szemben, hiszen őt a szerző beírta az anyagba, én viszont még a fordítási gyakorlatokban sem szerepelek. Mardos a kétség, de még sok időbe telik, mire mindennek a végére járhatok. Szigorú szabálya a tankönyvnek, hogy -a legnehezebb nyelvtani és lexikai jelenségek rögzítése céljából minden gyakorlatot meg keli oldani. Legalább hét-nyolcféle' gyakorlat ékeskedik minden olvasmány végén. Lehet, hogy szerelmem, Tánya elválik időközben a férjétől, s talán feleségül megy ehhez a kiállhatatlan Andrej Petrovicshoz, én pedig semmivel sem akadályozhatom meg a készülő tragédiát. Csak kuporgok magamba roskadva a rendhagyó ragozású igék IX/A táblázatának csücskén, s ezt mormolom lehangoltam — Tánya harmadszor is férjhez ment. Ezt már igazán nem vártam volna tőle... Gőz József fA nemzed snférfabelt kiáTífWsáréÜ) Laokoon. Korniss Dezső festménye. Achille Campanile Pantomim A szép, szőke, kócos, ti-* zennyolcévesen pirospozsgás Angelica Ribaudi, zihálva a négyesével szedett lépcsők miatt, megállt egy pillanatra fordulónál, hpgy kifújja magát, majd szép j lassan tette a kulcsot a zárba, óvatosan elfordította, zajtalanul belökte az ajtót, és mint egy tolvaj surrant be a házba. Szeretett volna előbb érkezni, mint anyja, akit az utcavégén látott jleszállni a villamosról. Nem mintha zavarta volna, hogy későn ér haza a vacsorára, de ha legalább egyszer kevésbé későn érkezik a szokásosnál, könnyén elkerülheti anyja szemrehányásait keserű szavait, és talán el is hiteti, hogy már jóval korábban érkezett. Még soiem fordult elő, hogy előbb érkezett volna haza anyjánál.! Lábujjhegyen fjutott végig a folyosón. Apja ajtaja előtt egy percre megtilt, visszatartva lélegzetét; | megnyitotta az ajtót, bekukkantott és föllélegzett: a szobában sötét volt. Apja még nem jött haza. Ami a bátyjait illeti, bizonyos volt behne, hogy hajnal előtt nem térnek haza. A házvezetőnő meg a konyhába zárkózva sohasem vette és^re, ki jö|i, ki megy, s hogy mi történik a nagy házban. Angelica bezárkózott a szobájába. Nem gyújtott lámpát, gyorsan levetkőzött, felkapta a hálóingét, és sötétben lefeküdt, mert azt akarta, hogy családtagjai, amikor hazajönnek, így . találják, és azt gondoljÄ:, már régóta otthon van. Közben fülelt, hogy meghallja a kulcs fordulását a zárban, belépő anyja lépteit, s hangját, amint a házvezetőnőtől kérdezi: »A kisasszony megjött már?-« »Még nem« — felelné a házvezetőnő, és a mama panaszkodna az ő örökös késései miatt, aztán ott találná őt a szobában, amint alszik. Legalább egyszer: kis visszavágás lett volna. De nem hallatszott semmi nesz. A még fiatalos és szemre- való Iride Rigaudi asszony kissé kócosán és zihálva, mert futva jött föl a lépcsőn, szép lassan tette a kulcsot a zárba, óvatosan elfordította, zajtalanul belökte az ajtót, és mint egy tolvaj surrant be a házba. Előbb akart érkezni, mint a férje, akit megpillantott az utca végén. Lábujj hegyen ment végig a folyosón. Mikor elhaladt a lánya szobája előtt, föllélegzett: a szobában sötét volt és csönd, Angelica még nem jött haza. No, nem mintha számot kellene adnia. De bizonyos esetekben feszélyez a gyermekek tanúskodása; s főleg egy ilyen lányé, mint Anteil ca! Iride asszony bezárkózott a szobájába, villanygyújtas nélkül gyorsan < levetkőzött, felkapta a hálóingét, és sötétben lefeküdt, mert azt akarta, hogy családtagjai, mikor hazajönnek, azt higy- gyék, hogy már régóta otthon van. GSovattni Ribaudi zihálva, mert futva jött föl a lépcsőn, szép lassan tetté a kulcsot a zárba, óvatosan elfordította, zajtalanul beiök- te az ajtót, és mint egy .tolvaj surrant be a házba. Nem akarta, hogy családtagjai észrevegyék, hogy ilyen későm jött haza... Lábujjhegyen ment végig a folvosón, egy pillanatra megállt, s a tökéletes csöndet hallva fel- lélegzett: a nők alszanak. Kis idő múlva hallotta a felesége hangját, amint a házvezetőnőtől kérdezi: — Az úr megjött? — Nem, asszonyom — mondta a házvezetőnő. — Ki van itthon? — Senki. Giovanni kinézett a szobájából. — De igen, kedvesem — mondta —, már egy órája itt vagyok. Minthogy láttam, hogy alszöl, nem akartalak fölébreszteni — Persze — felelte Iride asszony —, két órája jöttem, és mivel senki nem volt itthon, hát lepihentem egy kicsit. — Sóhajtva hozzátette — Angelica még nem jött meg. Hazug, gondolta Angelica, ' és sírni szeretett volna dühében. De abban a pillanatban az apa kinyitotta Angelica szobájának ajtaját. — Itt van — kiáltott fel. — Ó — mondta Iride asz- saony —, nem tudtam. Angelica úgy tett, mintha ébredne. — Egyáltalán nem mentem él itthonról — szóit —, egész délután aludtam. Csöndben vacsoráztak. Bwagá Beáta torditaja Sebestyén Lajos Furcsa öröm Mert hiába tudom, hogy a napkeltével nem egy új naprendszer születik, csak a föld folyamatos forgásában a következő fordulat következik, etetem egyszer a végéhez ér, mert hiába tudom, hogy ez a véges nyitott szemmel járva, mégis be kell építenem a határtalant leszűkített fegyelmezett mondatokba, hogy ne mondhassák: szépen mesél. Mert hiába tudom, hogy vekkercsörgésig sokaknak nem elég a pihenés, ■mert. a munka tólük sohasem volt, cs nem is lesz sohasem elég. mert hiába tudom, hogy számtalan kéz mozdul hozzátenni az egészhez hogy még több legyen, és számtalan elvenni, hogy neki a többinél is több legyen, nehéz, milyen nehéz ezt * jólélekkel kifejezni úgy, hogy ne mondhassak: szépen mesél! Furcsa öröm ez így — öntudatba, zarve. forint világpénz! Legyen a Nagy bajban van a pénzügyi világ, mert mióta felbomlott a Érettem Woods -i megállapodás, a dollár nem képes betölteni a világpénz szerepét, különösen azóta nem, hogy megszürdették aranyra válthatóságát. A közgazdászok kísérleteztek a papírarannyal, de az nem felelt meg. A helyzet az, hogy most nincs világpénz. Én, a Magyar Népköztársaság örökös állampolgára azzal a javaslattal fordulok a Világbank felé, hogy legyen a magyar forint világpénz. Meg is indokolom, hogy miért lenne jobb, mint ebbeli funkciójában a dollár I Î. Értékállóbb pénz. mint ! az Egyesült Államok valutá- ' ja. A dollárnak as 1974-cs árrobbanás óta ugyanis az aranyhoz viszonyított értéke több mint tizedébe csökkent. A forinté viszont csak a felére. 2. A magyar forint, csakúgy, mint a magyar nyelv, a világ minden országában elterjedt, hozzák viszik. Legutóbb egy nyugatnémet üzletember bőröndjében találtak százezret. Amit nyert a ré-ven, elvesztette a vámon. 3. A forint átváltható a világ minden valutájára, legfeljebb olcsóbban, mint a hivatalos árfolyam. Ezzel is sokan foglalkoznak, belföldön és külföldöd egyaránt, vámosok a. megrhondhatói. 4. Egyáltalán nem. akarom túlzásba vinni a nemzeti büszkeséget, de c magyar forint esztétikailag » « legszebbek kozott van a Világon. A dollárnál sokkal szebb. Legnagyobb címletünk például egyik legnagyobb költőnk arcmásét viseli, ami egyenes utalás a pénz egyik funciójára. S. Igaz, jelenleg Magyarország összes pénze sem lenne elég a világkereskedelem lebonyolítására, de ez csak átmeneti problémát okozna. Nyomdaiparunk világszínvonalon áll, most esett at egy rekonstrukción. Hetek alatt kinyomják a szükségessé váló pénzmennyiséget. Mindezek alapján megismétlem javaslatomat: Legyen a forint világpénz!1 (Mohácsi Regős Ferenc rajza) SOMOGYI NÉPLAP
