Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

Ikarosz, kaszaszárnnyal

megjelenésévé! a gyerekkori társakat és a „körösztanyákat” —, Kaposvár zöld tüdejének, a parknak zegzugait, a hársfasort, a Kovács Sebestyén utcát; itt éi a 9-es házban Verssorai szinte ntegelevenülnek, megtestesülnek előltgtn- Aszalóban fezek: ,,a kút megvan ma is: gyerekkorom tiszta, hús vizű kútja / órjns távcsövem, mit is fürkésztem vele egykor /, milyen titokra szögeztem, napszám föléje hajolva?" A Szabadságra keresztelt parkban meg ezek: „fehérlik az emlékmű csontba-faragva: Vecsnaja szlava / a közeli padok közé gyűlnek újból a tolókocsik / mankóként koppan a sakk". Itt, a 9-es számú házban ez válik valósággá: „körülbástyázom magam könyvekkel",

— ... Folytassuk, Árpád. Mikor születtél, kiktől, hol próbált meg az élet?

— Van egy képzelt riportom, a könyvem hátoldalán is ezzel mutatkoztam be. Érvényes ma is: „Szüleim szerint 1937. március 19-én születtem. Életemnek ezt a mégiscsak eseményét a Hivatal csupán későbbre ismerte el.

Farkas (Mária) szoptatott. Papp (János) nevelt. Édesapámnak is úgy kellett később fiává fogadnia ... Jártányi ereje sem volt. már az utóito tavaszait. Megu mindig menni

Papp Árpád eddigi költői életműve és költői jelentősége között fordított arányosság mutatható ki : az alig egykötetnyi verssel emberi nemzedékekben megtestesülő múltunkról, jelenünkről többet, maradandóbbat mond el a könyvtárnyi íróknál.

Már látom, ahogy a fejét csóválja e sorokat olvasva, majd meg Is kér; hagynánk ki ezt a mondatot. „Ne dudogj” — mondom talán neki, e szóval (városiak közé szakadt falusiak bátran csak egymás közt használt szókincséből eggyel) kunyerálva kegyelmet tőle a fenti megalapításnak, melynek igazságához egyébként kétség sem férhet, hiszen mások, nálam avatottabbak, súlyosabb szavúak is hasonlóan vélekednek. Íme bizonyságul!

Fodor András 1976-os summázása: „Nem jósolhátom meg, merre visz Papp Árpád költői útja. Továbbjut-e egyáltalán? De amit eddig produkált, hozzá tartozik az újkori magyar vers történetéhez.”

Vasy Géza: „...A Metszéspontok kész, érett költőt mutat. Mindössze háromivnyi versanyaga nemcsak figyelemre méltó, de maradandó teljesítmény is.” (Napjaink, 1977. július) *

Ez a beszélgetés nem most kezdődött; jó tiz-tizenkét éve, amikor valaki a nyílt utcán — valahol a Szent Imre-templom tájékán — bemutatott neki, s ő nyújtotta a kezét, tegezésével tegezésre bátorítva a fiatalabbat. Mert nyitott, őszinte személyiség, minden mesterkéltség, póz idegen tőle. Van, aki tanáraként tiszteli, mások — mai diákok — könyvtárosként, irodalombarátok műfordításaiért, Verseiért, de meggyőződésem, hogy legtöbben makacsul tiszta emberségéért, minden megnyilatkozásáért, mellyel közvetve arra figyelmezteti hallgatóságát, beszélgető társát: az ember a törzsfejlődés legmagasabb fokán áll, gerinces ...

Papp Árpád Kaposvár lakója. Tagja a Magyar Írók Szövetségének és az Irodalmi Alapnak. Pen Club-tag; Hubay Miklós javasolta 1977 márciusában Metszéspontok című kötetéért, neki, illetve Esterházy Péternek és Horváth Péternek ítélték oda a legjobb első mű díját. Főmunkatársa a Világirodalmi Lexikon szerkesztőségének, az újgörög irodalom felelőseként bábáskodva e rendhagyóan teljes kiadványsor születésénél.

Együtt járjuk a szülőfalu, Somogyaszaló utcáját — mint a mágnes vonzza maga köré

akart, s mikor leesett a korházi ágyról, és összezúzta magái, odakötözték. Kérdezgettük, mit akar. „Dógom van” — hajtogatta. „El kell vinnem az ekevasat a kovácshoz.” Édesanyám csupa nyugtalan levés. Beszéde — témában, térben-idöben — összevissza ugrál. A síür- realizmust, a montázstechnikát nem a franciáktól tanultam.”

— Folytathatom? „Gyűlés meg gyülekezet — összemosódnak gyerekkoromban.” Mit jelentett az, hogy református lakosságú községben láttad meg a napot?

— Mindenekelőtt, mint tapasztalhattad Aszalóban: szinte mindenki körösztanydm, körösztapám. A gyülekezet ugyanis közösségként vállalt felelősséget a gyerekért. Később magántanítványa lettem Nyári Pál lelkésznek, aki Hollandiában végezte tanulmányait, és európai szellemiséget képviselt Aszalóban,

/Jmajd Kaposváron, utóbb a főiskolán is.

J Vizsgálni bejártunk Kapósba aZ Anna isko- ' lába. Egyébként: éltem a falusi gyerekek életét, ahogy azt a földművescsaládok élő naptára, a természet diktálta: hét holdunk volt, jószágunk ... Vezettem a lovat töttögetéskor, aratáskor kötelet terítettem, kepéztem; mi nem aranyból, kőből építettünk új falut, de gabonából a szűrüben minden évben: kis templomként kör alakú árpakazlat, házakként a búza kazlait.

Saját gyerekkoromból ismerős, pirosas füzetet mutat — Magyar Klasszikusok sorozat —, Petőfi válogatott verseit. Már akkoriban megfoghatta magáriak a költészet, azon a 46-os karácsonyon, amikor a fenyő alatt megtalálta: bejegyzései, aláhúzásai bizonyítják ezt. Nem „társ nélküli” könyv volt ez a Papp- portán. Apja „könyvtárát”, e leltár összesíti: a Petőfi teljes, Kossuth Lajos élete, Szent Biblia. Újság is járt hozzájuk.

— Hetedikre elkerültem az iharosberényi Inkey-kastélyba, ahol alapfokú népi kollégium nyílt tehetséges parasztgyerekeknek: az ágyneműn kívül krumplit, lisztet kellett vinnünk tandíj fejében, ugyanis félig-meddig önellátó volt a kollégium, háború után így ment ez ... Édesanyámék, noha belátták : tanulnom érdemes, mégis nehezen törődtek bele: „Ki folytatja a munkánkat? Kinek dolgoztunk ... ?”

Azt hiszem ott, fharosberényben ért véget a gyerekkora, tizenhárom évesen. 1950. Katonák menetelnek a határ felé, a 'kanyargó Dráváról és a határon túli ellenségre tüzelő lövészekről énekelve. Kordokumentum az a levele, melyben ezt írta haza: „A suszter azt mondta, hogy a kisebbik lyukat be lehetne foltozni, ezért azt a foltot elküldhetnék, mert így olcsóbb lenne." Tipikus „háborús-gyere- ki”, egyfajta „hadikommunizmust” élő gyerek gondolkodása...

— Egy év után megszűnt a kollégium, nyolcadikba Székesfehérvárra lehetett volna menni. Nem engedtek a szüleim: az emberek

sejtjeibe beleette magát a háborús tapasztalat — Fehérvárt bombázták meg legjobban. „A szőnyeg szót a szönyegbombázas összetételben hallottam először...” Beadtak hát Kapósba, a sétatér! iskolába, ez a donneri általános ma. Egy idős vasutasparnal laktam. Aztán a Táncsics gimnázium következett.

Kollégium, latin nyelv, a Nyári Pálnál kezdett német nyelv tanulása különórákon, önképzőkör — jelzésszerűen ennyit a középiskola négy évéből! 1955-ben jelentek meg első

versei a Somogyi Néplapban; az érettségi éve volt ez. Latin—magyar szakos hallgatója lett az Eötvös Lovánd Tudományegyetem bölcsészkarának. Tanszékvezető tanára, Trencsé- ,

nyi-Waldapfel Imre később is törődött vele. Mint latin szakosnak ógörögöt is kellett tanulnia, Ahogy később a latin az élő változatig, az olaszig vezette, úgy kalauzolta el az ógörög az újgörögig. Szombat délutánonként Kardos László műhelyként működő műfordítói szemináriumát látogatta: ide járt az idősebbek közül Gergely Ágnes, Eörsi István, de Tandori Dezső, Tótfalusi István, Székely Magda, Tóth Judit is.

— ötvenkilencben friss diplomával a zsebemben tértem haza Kaposvárra; ott lettem tanár, ahova diákként jártam, a Táncsicsban. Abban az évben nősültem. Kaposfőről jártunk be két évig, ott laktunk a feleségem szüleinél. A bejárás kikezdte az egészségemet, akkor költöztünk be albérletbe. Kenyerei és könyveket vettünk, erre a korszakra így emlékszem. Azután házrészt vásároltunk, a mostanit. Hatvankettőtől jelentek meg fordításaim: orosz, grúz, lengyel, litván, görög, olasz költők, írók művei. 1965-ben ösztöndíjat kaptam aspirantúrára, így három évre ismét diák lehettem, bizonyos értelemben.

Letette a kandidátusi szakvizsgákat, az olasz és újgörög állami nyelvvizsgákat is. Kandidátusi dolgozatát a két világháború közötti görög költészetről nem fejezte be, közbeszólt a történelem: jobboldali puccs formájában hiúsította meg 1967 tavaszi féléves tanulmányútját. (Csak 1971-ben jutott el Göröghonba, turistaként.) Útjai — Itáliában ösztöndíjjal tartózkodott — meghökkentő tapasztalásokban voltak gazdagok: Szicíliában Petőfi-rajongók nyomaira - lelt, Tüköry ezredes nevét korzó őrzi, de Maiéterét is, ha ugyan mond ez a név ma még valamit. Tagja lett egyetlen magyarként egy nyitott szellemiségű olasz—görög—spanyol—amerikai—skót költők alkotta irodalmi csoportosulásnak, az Antigruppo-nak. Hallgatta, magnetofonszalagon Devecse- ri Gábornak szánta az epidau- roszi tücskök hangját. Naphosszat hallgatnám a déliesen napbarnított, fekete, és negyven Celsius fok szellemű Papp Árpád útiélményeit. De lépnünk kell tovább.

— Verseid alatt árulkodó helyszín-megjelölések: Kréta, Somogyaszaló, Badacsony, Kaposvár. Ez a barátságos Kovács Sebestyén utcai ház is egyszerre érzékelteti a vendéggel Európát és Somogyot. Mintha, elnézést kérek a hasonlatért: olyan telefonközpontban lennénk (nincs készüléke), ahol Európa számos városa állandóan „vonalban van”, s amely vonalak kizárólagosan baráti, testvéri beszélgetéseket „vennének fel” ... E kapcsolat biztosítéka a nyelvtudás. A „szólni tudó más nyelveken is” —

Illyés verssorával kérdezve — mikor került könyvekbe?

— Ógörög, klasszikus orosx költők antológiájába már fordítottam akkor, amikor 1963- ban egy kaposvári görög- spanyol szolidaritási esten elhangzottak Ritszosz- és Lu- demisz-múvek az én átültetésemben; az est meghívója Dimitriosz Hadzisz, akkor még hazánkban élő görög emigráns író asztalára is eljutott. Felkért, hogy fordítsak az általa szerkesztett Ritszosz- kötetbe.

így kezdődött a „repülés"..

— És folytatódott a lezárt

életmű Nikosz Kazantzakisz nagy sikerű Zorbász, a gö- rög-jének fordításával (Szabó Kálmánnal); s további Rit- szosz-művekkel — az Iszmé- né átültetését „gyöngyszemnek” tartja a kritika —, Szeferisz, Flvosz Del- fisz, Kavafisz, Odisszeasz Elitisz (tavalyi No- bel-díjas), Livaditisz, Pappasz és mások verseinek, Kambanellisz Mauthausenjét, Elem Kazantzaki memoárjának, Terzakisz Isabeau hercegnőjének, Alfci Zei ifjúsági regényének fordításával. _ < ,

Nincs .görög—magyar, magyar—görög szótár. Német, orosz, olasz szótárák segítségé: vei, sokéves munkával’ öhmagának szerkeszlóit oovil hállrÁtfDtriitifnlrIfftli^iiArhnartnai*cAhat

vállalva: ő bélyeget küldött, azok könyvet. Szangvinikusnak ítélem felületesen, miközben akaraterejéről tanúskodik minden, ami körülveszi.

A betegség többször körülkerítette. Nem Szerencsei!: külhoni folyóiratokat lapozgatva lakásán a sejté,s felismeréssé villámlik bennem, hogy Európa legkülönbözőbb vidékein inkább tisztában vannak költészete, műfordítói munkásságának jelentőségével, rangjával, mint itthon... Kaposvár messzebb van Budapesttől, mint Krétától, Ciprustól, Görögországtól, Sziciliálól. Rendszeresen „kifelejtik” a görögországi tanulmányutakról, de más, európai országokba induló küldöttségekből is. Am Rita Bumi-Papa hatkötetes Új Világköltészeti antológiájában Balassi, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady, Weöres Sándor mellett ő is képviseli a magyar lírát! Egy kétkötetes világirodalmi antológiában szintén. Sienai, milánói, janinai stb. folyóiratok mutatták be. Jannisz Ritszosz Lenin-dijas költő írt levql-elöszót a Metszéspontok olasz fordítása elé. A Magyarországon szerkesztett, Athénban kiajánlott antológiába viszint nem került be! A nálunk rendezett nemzetközi költőtalálkozóra — ahova pedig a költők fordítói is hivatalosak voltak — „elfelejtették” meghívni. De: az előkészület stádiumában van francia—görög nyelvű kötete, Kazantzakisz özvegyének erkölcsi-anyagi támogatásával. Nemsokára a Szeferisz- kötetet, majd az újgörög költészet antológiáját, azután Makrijannisz népi tábornok emlékiratait vehetjük , kézbe munkája eredményeként. Az utókorba két fiúval is örökíti magát: Gábor őt, Balázs a feleségét idézi arcvonásaival.

Az apja halála óta Papp Árpád édesanyja Badacsonyban él; a költő a kopár dombon hétsoros verset írt: hét élő, zöld szőlősort.

— Nem kísértette-e meg a gondolat: közelebb költözni a „tűzhöz”, a fővároshoz?

— Raktam én itt egy kis tüzet, szívesen megosztom másokkal is fényét-melegét. Plutarkhosz sorait hadd idézzem válaszként : „Érthető, hogy a haszonra vágyó és hírnévre törő művészek elseny- vednek jelentéktelen szegény városokban, de az erény gyökeret ver bármely talajban, mint az életerős növény, és

megerősödik, ahol nemes természetre és fáradságot nem ismerő elmére talál... Mi kis ”árosban lakunk, s szívesen töltjük itt napúinkat már csak azért is, hogy eltávozásunkkal a kis város még kisebb ne legyen!"

Ikarosznak tudom őt; ezen eltöpreng.

Repülést emlegettél. Hát nem tudom. Antikor édesapáin először tette váltamra a kaszát'-— fénylő, nehéz félszárnyat —, azt hiszem, nem is a magasba, cs'upán az emelkedés retoldalia mutatott. Leskó László