Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

V az alt általában megbízható, a tenorszólam produkcióiban inkább a hajlékonyságot ta­láltuk figyelemre érdemes­nek, mint az ércességet, s a basszus éneklésének . köny- nyedsége, szellőssége is illett a kiválasztott müvekhez. Az úgynevezett várzenekar egy, a XVIII. században élt isme­retlen mester kedves és fe­lejthető simfoniettájának elő­adásával aratta a legnagyobb sikert. A plakátokon szereplő Kovács Endre helyett egy váratlan csere következtében Koos Bons holland orgona­művész és a Magyar Rádió Gyérmekkórusa adott hang­versenyt pénteken este a kő­röshegyi műemléktempiom­A szczecini kamarakórus Kaposváron Koos Bons hangversenye Kőröshegyen Egy éve adtunk hírt arról, hogy a SÁÉV kaposvári . munkáskórusa nagy sikert aratott — és díjat nyert — — egy észak—lengyelországi fesztiválon. Nos, megyeszék­helyünk dalosainak ered­ménylistáját most újabb ponttal kell kiegészítenünk: a héten egy különlegességnek számító vendégszereplésen teljesedett ki az a barátság, amelyet a ' magyar énekkar tagjai tavaly kötöttek ven­déglátóikkal. Néhány napon át vendegünk volt — és csü­törtökön a Latinca Sándor Művelődési Központban adott hangversenyt — a szczecini kamarakórus, Eugeniusz Kus irányításával, s az úgyneve­zett várzenekar, Tadeusz Mozejewski vezetésével. Az előzetes tájékoztatásból megtudtuk: az együttes, mely — főként a tengerparti nagy­város műszaki egyetemének oktatóiból és hallgatóiból to­borozta tagjait —, a megala­kulása óta eltelt hét évbe» sikerrel lépett föl Hollandiá­ban, Svájcban, Spanyolor­szágban, Franciaországban, Csehszlovákiában és a Szov­jetunióban. Népszerűségét — a kaposvári koncert is bizo­nyítja — elsősorban reperto­árjának köszönheti a szecze- cíni kamarakórus. Nem únos­-untalan hallott darabok mű­sorra tűzésével, ellenkező­leg: a lengyel középkor éa újkor ismeretlen gyöngysze­meinek feldolgozásával lép színre. S ez a tevékenység több, mint öncélú vájkálás a múltban: Eugeniusz Kus és a másik karmester, Ludwika Mitkiewicz időtálló értékek­ről verte le a port, olyan, többnyire egyházi ihletésű darabokról, amelyekben érez­hető ugyan az olasz rene­szánsz és a német barokk hatása, ám javarészüket — ígv a műsor első felében hal­lott szép Zelinski-művet. s Mikolaj Gomulka vagy Gór- ciecki darabjait — a strofi- kus elrendezésű, táncos lej­tésű lengyel népdalok han­gulata lengi át. Kitűnően il­leszkednek az együttes pro­filjába a műsorra tűzött olasz és spanyol kompozíciók is, sőt — mint a Thompson- mű bemutatása igazolta — századunk zenéjének fölfoko­zott ritmikája, kevéssé har­monikus melódiavilaga sem idegen a lengyel dalosoktól. Énektechnikai fölkészült- • ségük általában egyenes arányban van vállalkozóked­vükkel és stilusismeretükkel. Szopránjuk minden egyes darabban képes volt arra, hogy csiszolt, de sohasem túl­finomított tónussal kövesse a ritmikai lehetőségeket és a dinamikai szélsőségeket is­tenigazából kihasználó Eugeniusz Kus utasításait; 1----- !■■■■■ ■ fit 1 v — é-_A-t­v ariációiból kiderült — mes­ter volt a javából. Rokokó« fényűzéssel díszített, olykor szinte talpcsiklandozó, ked­ves dalváltozatait ugyanazzal a technikai virtuozitással, mégis példás visszafogottság­gal, igen ökonomikus pedál­használattal tolmácsolta hol­land vendégünk, mint Wal- thernek Freu dich sehr... című áhitatos hangulatú ko- rálelőjátékát. Koos Bons mű­vészi nagysága azonban Bachnak az életműjegyzék­ben az 582. számmal jelzett, grandiózus d-mol! passacag- liájának előadásából derült ki igazán. Az önmegtartóz­tató komorságból, meHyel a fő témát exponálta, szinte megrémültünk — hogy ké­sőbb szakadatlan csodálkoz­hassunk azon a lenyűgöző intelligencián, simulékony­ságon és technikai tudáson, mellyel Bons a téma vala­mennyi arcát bemutatta. a változatok töméntelen szín- árnyalatát elővarázsolta hangszeréből. Még fortissimói sem harsányak: minden egyes hangnak színe, funk­ciója van a keze alatt. Cso­ban. a hagyományos Cantus Pannonicus sorozatban. A rotterdami Immanuelkirche orgonistája — aki az előző napokban Eger és Szeged kö­zönsége előtt lépett föl — felejthetetlen élményt szer­zett a templomot zsúfolásig megtöltő közönségnek. Köny­n.yedség és visszafojtott fáj­dalom, intimitás és szelle­messég. egyszóval minden ze­nei szépség megtalálható volt ennek a káprázatosán, nagy művésznek a produkcióiban, csak egyetlen, a hazai orgo­nakoncerteken megszokott manír nem: a fennköltség látszatára törekvő dörgede- lemözön, a hatásvadász for tissimóáradat. Bons nem a sznobokhoz szólt, hanem a muzsika igazi híveihez. Mind stílusával, mind műsorvá­lasztásával ... A holland Sweelinck nevét például a legtájékozottabb zenekedvelők közül sem so­dák csodája, néhány percre César Franck h-moll prelú­diumáról és fúgájáról s mes­terének. Dupré-nek koráljai­ról is elhitette, hogy remek­művek, Kodály Esti dalának ízléses, a magyar parasztéle­tet apró villanásokkal meg­elevenítő improvizációival pedig azt: töviről hegyire is­meri hazánkat — holott csu­pán másodszor fordult meg nálunk. Reméljük, nem utoljára. Kassier, Lassus, Menegali, Casciolini és Kodály müvei­vel lépett az oltár elé a rá­dió gyermekkórusa, Botka Valéria és Csányi László irá­nyításával. Az együttes is­mert erényeiből — a kris­tálytiszta hangzásból, az üde- ségből, a vitalitásból és a példás artikulációból — ez­úttal is a legmagasabb szín­vonalon kaptunk ízelítőt. Lengyel Andráa FÖLFEDEZÉSEK Rágyújtott, de a keae resz­ketett, láttam. »♦Remélem — szólalt meg aztán rekedten —, megért­jük egymást..illetve meg­értesz engem, mert most el­sősorban nekem van szüksé­gem a te megértésedre.-« »♦Az istenért beszélj már !<- — motyogtam, de tulajdon­képpen tudtam, mi követ­kezik. A földet bámulta. »•Faj, amit mondanom keld, de légy erős! Most na­gyon erőseknek ke* len­nünk !« Mély lélegzetet vettem, a derekamat kihúztam. »Hallgatlak'« »idézd, drágám, az élet rettenetes intézmény, és ke­gyetlen törvényed vannak. A legkegyetlenebb : hogy csak egyszer élünk! És ezt az egyetlen életet ki kell hasz­nálnunk !« »Nem azt csináltuk T! — csuklóit ki belőlem a vád, s körülmutattam a lakáson. — Hát nem azt?!« Lassan, megfontolta« bó­lintott. »De! És szépen csináltuk. Gyönyörűen csináltuk! De értsd meg, drágám: öreg­szem! Elmúltam ötvenéves! Mi van még nekem hátra?« »♦Hogy együtt megöreged­jünk!« — sikoitottam fel, de csak sóhajtás lett belőle. Most, most fordult felém először, s nézett a szemem­be. »Mi tíz gyönyörű évet kaptunk egymástól, Etikem. Tíz felejthetetlen évet! — Szívszaggaitóan sóhajtott, in­nét már játszik, éreztem. — De semmi nem tart örökké! Nincs gyermetegebb erőfe­szítés. mint amikor az ér­zelmeit akarja konzerválni az ember... — Széttárta karját — Nem megy! Jön iw* vT éj érzelmek, az v/j emócióik !« »Ezit nem mondod komo­lyan!* — bukott fel belő­lem a sírás. Rendíthetetlenül bóloga­tott. »De, szívem, de..; Saj­nos, nagyon komolyan mon­dom!« Megragadtam a kezét, rtt volt mellettem, a másik fo­tel karfáján. »De hát ezt nem teheted velem! A közös lakás! Ami megkínlódott, megkoplalt la­kásunk! ... Az» egész eddigi életünk... Mind-mind itt­hagynád?« — Amit ezután mondtam, nem volt elegáns, tudom; de harcoltam, és harc közben az ember nem tud az eleganciával törődni. Olyan érvet kerestem, amely talán meggondolásra bírja : — »Hisz itt minden az én erőmből . . . tehát minden az enyém! Bármit mond is a törvény a közös szerzemény­ről, te tudod, hogy itt min­dent én szereztem, és re­mélem, lennél olyan úr ...« De most még ez sem hasz­nált, rtt már nem használt semmi ! Mert nagyvonalúan intett! »♦Ez csak természetes, szí­vem ! De most nem erről van szó! — Megint a padlót nézte. — Qtv énévé* Verseny a Belsö=ténél Négykor kelő horgásztábor Részben jutalom, részben alkalom a tanulásra j, Ez még ne na verseny, csak gyakorlás. — Hogyan kell halat fog­ni? — ezzel a »tudományos« jellegű kérdéssel mentem Fonyódligetre, a somogyi út­törők táborába, ahol máig, vagyis tíz napon át ötven if­jú horgász tanult, pihent és szórakozott. A kérdés tudo­mánytalanságát azonban csakhamar be kellett ismer­nem. Miután egyet s mást megtudtam a pirosnyakken- dős horgászokról, már rös- telltem föltenni : »Hogyan kell halat fogni?« A tábor­lakó gyerekek Szálét Endre — a Horgászszövetség So­mogy megyei Intéző Bizott­ságának titkára — szerint felnőttekét megszégyenítő »profik«. Délután háromnegyed ket­tőkor kopogtattunk a fonyód- ligeti tábor kapuján: a hor­gászokat -kerestük. — Badacsonyba mentek kirándulni. Azaz: pecázni — mondta Teremi József, a tá­bor vezetője, és cinkos mo­sollyal hozzáfűzte: — Nehéz megtalálni őket, hajnali négykor kelnek, s ha tehetik kirándulnak, mert itt, a par­ton nem valami jó a kapás. Tegnap például Tihanyban voltak. Sötét estébe szökött a nappal, mire fölbukkanl hor­gászbotokat szállító kocsijá­val a böhönvei tanár. Gaáí Ferenc. — A fiák ? — Ök gyalog jönnek Fo­nyódról ... ( Míg az ötven tagú csapat megérkezett a horgász-altá- bor két vezetőheiyettesévei : Gaál Ferenccel és vései kol­légájával, Bausz Ferenccel beszélgetünk a tíznapos tá­borozás programjáról. — Számoltunk azzal is, hogy rossz idő lesz; progra­munkat két változatban állí­tottuk össze. Szerencsére sü­tött a nap, s így nem kel­lett sarokba tenni a fölszere­lést. Sokat gyakoroltunk, és természetesen a verseny, a »horgászolimpia« sem ma­radt el. A nemzetközi ver­senyszabályzat szerint szer­veztünk viadalt a tihanyi Belső-tónál, illetve Bada­csonyban. Holnap, azaz szombaton cél badobó-verseny lesz; a cél kétszer kétméte­res keret, amelybe tiz—tizen­öt, illetve húsz méterről dob­ják a zsinór végén levő hor­got, Aztán a szellemi viadal következik ... Aki a küzdel­mek során a legtöbb pontot gyűjtötte az lesz az első. A jutalma? Természetesen hor­gászfölszerelés ... — És az eredmények? tam. érsfd meg! Ez az utol­só lehetőségem ! Egyszerűen lehetetlen, hogy ne érts meg !« Nyeltem, csak nyeltem a könnyeimet. > »És az a nő. .. az meny­nyi ?« — kínlódtam ki ma­gamból végre mégis a kér­dést. »Huszonöt« — mondta hal­kan. »Huszonhat! — sikoitottam fel végső erőmmel, hisz kö­zel voltam az ájuláshoz. — Csak nem Tatámé?« Hangja szinte elhalt, ahogy biccentett. »De ő.« »Úristen! — ugrottam fel és kaptam a fejemhez. — Ettől vagy olyan nagyvona­lú a lakáskérdésben! Hisz a lakást én hoztam nektek, tálcán! — Sírtam is, nevet­tem is, üvöltöttem, suttog­tam is: — Most is én! Min­dig én! Ezt a lakást is én gürcöltem össze, hogy a kan­didátus úr rangjához méltó módon lakjék!... Évekig még a tízóraim ró] is le­mondtam, vertem fogamhoz a garast! És most, ezzel a barom jó szívemmel megsze­reztem, kitalpaltam neki a második lakást is !« — A badacsonyi zsákmány még vödörben van. csupán a tihanyi eredményeket ismer­jük. Ott a boglárlellei Krup- pai Zsolt lett az első, 1690 gramm hallal. Zsolt öt éve pecázik. A gyékényest fiúk szerint azért lett első, mert ismeri a vi­zet. A nyolcadikos Magyaris Tamás eképpen érvel: mi nem szoktuk meg a hullá­mokat, nálunk tükörsima a víz ... Kruppai Zsolt azon­ban már jóval korábban is bizonyította tudását: második helyezést ért el májusban a megyei döntőn, »felnőttme­zőnyben«. A hajnalban ébredő fiúk­kal — láttam, fáradtak — csak néhány szót 'válthattam. Bár küzködtek az álmosság­gal, lelkesek voltak: büszkék arra, hogy táborlakók lehet­tek, no meg arra is, amit fogtak. — Mi lesz a zsákmányotok sorsa? — Táborzárásra halászlé készül belőle ... Miközben a tábor szerve­zője és vezetője, Hivattál Nándor — a horgászszövet­ség Somogy megyei Intéző Bizottságának ifjúsági felelő­se — a kapuig kisér bennün­ket, lelkesen beszél : — Immár második alka­lommal szervezhettünk az 1B és az úttörő elnökség se­gítségével horgásztábort,.. A haszna? A srácoknak ez részben jutalom, részben al­kalom a tanulásra. Bár már sok mindent ismernek és jobban tisztelik a vizeket, óvják élővilágát, mint néme­lyik felnőtt, nem árt fölfris­síteni a tanultakat. No, meg a horgásztörténeteket is gyarapítani kejl.. A táborlakók búcsúzóul egy receptet nyomnak a ke­zembe. A Garda őrs tagjai — Cerse Zoltán, Laki Lajos és Vasvári Zoltán — írták le, miként kell a tojásos ha­lat'készíteni. Íme! »Végy egy kilós halat, pucold meg, vágd kétcentis kockákra. Olajon pirítsd rózsaszínűre, ízesítsd sóval, borssal, őrölt paprikával. Négy tojást ver­jél föl, tedd azt a halra, * tálald melegen... Jó étvá­gyat hozzá!« Kérem, ne feledjék : mind­ezt gyerekektől hallottam. De micsoda gyerekektől! Nagy .?«wí Négysávos út épül Barcson A múlt héten munkagé­pek zaja verte föl Barcs központját: a KPM Közúti Igazgatóság és több társki­vitelező munkához látott, hogy négy nyomsávúra szé­lesítse a 6-os, illetve a 68-as útnak a városon átvezető szakaszát. Kincses Tibor, az igazgatóság főmérnöke el­mondta: a korszerűsítő, bur­kolatmegerősítő munkákat a 6-os főközlekedési úton — Istvánéitól a város határáig — már tavaly elkezdték. Azért volt rá szükség, mert a forgalmat már alig tudja átvezetni a viszonylag kes­keny és kopott főút. Ugyanilyen, szempontok miatt vált szükségessé a vá­rosi átvezető szakasz építése Felhívási \ MÁV Pécsi Igazgatósága 1980. .július 21-én a Kaposvár—Siófok vasútvonalon vegyszeres gyomirtást végez. Felhívjuk a vasútvonal mentén lévő községek lakos­ságának figyelmét, hogy a pályatest közelében a vegyszeres gyomirtás idején ne tartózkodjanak. A pályatest közelében lakók a méheket és a baromfia­kat a pályatest közelébe ne engedjék.. A vasúti pá­lyatest mellett legeltetés és széna felhasználás 30 NAPIG TILOS! (43308) is, mintegy 1800 méter hosz- szúságban. A munkákat az is indokolja, hogy a főközle­kedési útra csatlakozik az új autóbuszpályaudvar, s ez to­vább növeli a járműforgal­mat. Az új út az autóbusz­pályaudvartól a határállomá­sig a Nagyhíd utcában, illet­ve a 68-as úti részén Lábod felé kétszer kétsávos, hét és fél méter széles lesz, ily mó­don nagyban gyorsítja a vá­roson átmenő, illetve onnan induló forgalmat A munkálatok költsége meghaladja a hét és félmil­lió forintot. Szeptember vé­gén már korszerű négysávos úton közlekedhetnek az arra járók. Vágtatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents