Somogyi Néplap, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
Takarékos gazdálkodás Köznapi gondok A beruházásoktól A Minisztertanács nemrégiben határozatot hozott a hatodik ötéves tervidőszak energiaellátási ' programjáról. Ezt és a tavaly elkészített megyei, energiapolitikai célkitűzést figyelembe véve dolgozták ki az illetékesek Somogy megye középtávú energiaellátási programjának végrehajtására az intézkedési tervüket. A terv a felelősök és a határidők kijelölésével nem ad módot az érdekelteknek arra. hogy kibújhassanak a feladatok végrehajtása és a számonkérés alól. Az intézkedési terv pontjai kötelezőek a tanácsi szervekre és vállalatokra, illetőleg érvényesek a tanácsi érdekeltségekkel kapcsolata kerülő közületekre is. A terv a felelős megyei tanácsi osztályokon kívül valamennyi somogyi beruházó és kivitelező vállalat figyelmét felhívja arra, hogy energiatakarékossági szempontból vizsgálják felül a még meg nem kezdett, hatodik ötéves tervi . létesítmények terveit; s ott, ahol ésszerűen csökkenteni lehet az üzemeltetési energiát, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a módosításra. A jövőben csak ilyen módon felülvizsgált tervdokumentációkat fogadhatnak el kivitelezésre. Természetesen ez elsősorban tervezési és beruházási kérdés. A tervező, a beruházó és a kivitelező felelőssége elsődleges abban, hogy ne energiapazarló, elavult típusterveket fogadjanak eL Amiről a rendeletek és a határozatok alapján egyértelműen kideríthető, hogy rossz, azt nem is szabad megtervezni. A terv egyik programpontja az energetikusi, energiafelelősi rendszer működésére, hatékonyságára vonatkozik; ez azonban nem szűkíthető le pusztán a főállású energetikusok vagy megbízott felelősök munkájára. Minden munkahelyi vezetőnek tudatában kell lennie, hogy a közvetlen és közvetett energiafelhasználás « legkönnyebben befolyásolható a munkahelyeken, a termelésben. A mezőgazdaság sajnos e téren elmarad az ipari ipari üzemektől. a közvilágításig — Ellenőriznünk kell, hogy a közületek eleget tesznek-« energiamegtakarítási kötelezettségüknek — mondta ' Makarícs József megyei főenergetikus. — A vállalatoknál ki kell mutatni a termé- ' kekre jutó energiafelhasználást. Vannak módszerek a közvetett felhasználás mérésére is. A számított mutatók szolgálnak az ellenőrzés . viszonyítási alapjául. Ma még nem az optimális energiafelhasználás elérése a fő cél, hanem a pocsékolás megszüntetése. A kedvezőbb energiafelhasználást szolgálja az az intézkedés, amely előírja a széntüzelésű ipari és technológiai berendezések kapacitásának növelését, illetve üzembe állítását ott, ahol ezek a gáz- vagy olajtüzelésű kazánokat helyettesíthetik. A szénhidrogén-tüzelésű berendezések piacán is hamarosan az eddigieknél takarékosabb, jobb hatásfokú készülékek jelennek meg. Nagy feladat • távfűtőművek üzemének gazdaságosabbá tétele. Minden település tanácsának ki kell dolgoznia a közvilágítás hatodik ötéves tervi ésszerű, villamosener- gía-megtakarítást szolgáló tervét A program előírja, hogy megfelelő technikai berendezésekkel kell gondoskodni az energiafogyasztási csúcsidők széthúzásáról. Az intézkedési terv különös súlyt fektet a folyékony üzemanyagokkal való takarékos gazdálkodásra. Valamennyiünk előtt ismeretesek a rossz példák : a külső számlálóberendezés nélküli közületi üzemanyagkutak, a taxinak használt autóbuszok, az »örökjáró- traktorok, és még lehetne sorolni a jelenségeket. A rendelkezésre álló szankciók alkalmazásával, a következetesebb, szakszerűbb ellenőrzéssel kell gátat vetni a gondatlan, pazarló gazdálkodásnak. Cseke László Vannak naponkénti gondok, bosszúságok, melyek váratlanul felbukkannak, ideig-óráig idegességet okoznak, aztán megszűnnek. Természetesen nem maguktól. Vannak ezektől eltérő, hosz- szaj távra szóló, heteket, hónapokat végigkísérő »fajsúlyosabb- problémák, melyeknek megoldása különösen sok energiát igényel. A napi gondok az emberekből kérdés nélkül kibuggyannak, az utóbbiakra többnyire rá kell kérdezni. — Mi újság? — ezt kérdeztem július középső napján jó néhány mezőgazdasági irányítótól, és estére kelve érdekes kép alakult ki arról, hogy milyen gondokkal birkóznak a különböző szintű vezetők. Szabó Gábort, a kapós- mérői szövetkezet elnökét iratok, papírok közé temetkezve találom a reggeli órákban. Közben kortyolgatja kávéját; számára a kora reggel jóval előbb volt. Négyezer adaptert gyárt a pillangós nővén yek betakarításához — a KGST-lntcgráció keretében — NDK-beli partner megrendelés éré a győri Mezőgép téti gyáregysége. Termelési értékük meghaladja a 150 millió forintot. (MTI-fotó —- Matusz Károly felv.) — Mi újság? » — A jót mondjam vagy a rosszat? — Kezdjük a rosszal ! Jobb előbb túl lenni rajta. — Igaz. Persze ha két nappal előbb jön. nem biztos, hogy ilyen »könnyedén- tudtam volna beszélni. Szünetet tart; biztatom: mondja, ami nyomasztja. Ki is fakad. — Egy-két hónappal ezelőtt hiánycikk volt a káposzta. Most bejött a nyári káposztánk, és nem • tudjuk eladni. Arról nem is beszélve, hogy nyolcvan fillérért vette tőlünk a Zöldért, amikor Kaposváron keltőhatvan, kettőnyolcvan volt. Hát hogyne lenne fölháborodva az ember? Leültünk, megbeszéltük: most már két forint a fogyasztói ár. De ott van háromszázhúsz mázsa káposzta, s eladhatatlan. Bevittek belőle a piacra, egy forintért árulták, és alig egy mázsa fogyott. — Egyébként mostanában olyan időket élünk, amikor igencsak megsűrüsödik az élet körülöttünk — mondja higgadtabban, az olyan vezető nyugalmával, aki már nem egy nehéz csúcsidőszakot élt át. S már derűsen beszél arról, hogy a zöldborsó-betakarítás vége felé járnak, és bármilyen gépgyilkolással, a sok eső miatt kínnal-keservvel ment is ez a munka, bevételben egymillió körüli többletet hoz ez a növény. A dolgok sajátos egybeesése, hogy a Bárdibükki Állami Gazdaság fökertésze, Borsos István is a felvásárlási árakra, az értékesítési problémákra panaszkodott, no, és arra a sajátos »totó- zásra-, amit az export-gön- gyölegellátás érdekében kellett végezni. Merthogy ezeket a termés érése előtt csaknem égy évvel előbb kell megrendelni. — Aztán vagy eltalálja az ember, hogy mennyi exportképes gyümölcs lesz egy év múlva, vagy nem. De bizonyos: bármilyen irányban téved, egyformán baj... A kamionokat, a hűtöva- gonokat látva gondolná-e az ember, hogy mi minden előzte meg azt a pillanatot, amíg ezek megrakottam indulhattak az országhatárokon túlra? Nemcsak » melegtől, az idegességtől is kipirultat! érkezik a gépműhelyből a csurgó) szövetkezet elnöke, Tóth Lajos. Meg sem kérdezhetem, mi újság, indulattal kifakad : — Az is baj. ha kevés van valamiből, az is. ha sok... Hogyne volna ideges az ember, ha látja, hogy elvesz a megtermelt érték. A kaserű szóéra dalból fokozatosan kibontakozik a kép: a zöldborsó értékesítésével és szállításával vannak súlyos gondjaik. Az indulatos méltatlan kodás sajátos megértéssel keveredik szavaiban : tudja, hogy a gyár fogadóképessége véges, hogv a tervezettnél több borsó termett, hogy tisztelet azért az erőfeszítésért, melyet a gvár tesz, jó partnerhez méltón a nagy csúcs levezetéséért, -de mégis ... — Az este tiz-ti zen egy között a csicsói fejtőknél voltam, s akkor már láttam: akadozik a dolog. Mondtam is a műszak vezetőnek : nem lesz itt baj? Azt mondta nem, mert még két járat jön. Ma reggel hatkor tudtam meg, nem jött egy sem! Nyolcvan-száz mázsa kifejtett borsó megy most a marháknak. Megtermeltük, betakarítottuk, az emberek a tele ládák mellett kinn éjszakáztak, és most ez van. Nem jött a járat! Jó, jó, tej lesz belőle, de még sincs Így rendjén! A tej említése hoaofit fordulópontot a beszélgetésbe. Az első öt hónap alatt a járásban náluk emelkedett a legnagyobb mértékben a termelés. Témát váltottunk: áttértünk az ágazat helyzetére, jövőjére, amely minden tekintetben biztató. Egyszer csak megjegyezte Tóth Lajos: — Érdekes, egészen lehiggadtam. Nyugodtabban tudok most már zöldborsóügyben tárgyalni a gyárral. Vannak naponkénti gondok, bosszúságok. Biztos, hogy nagy részük elkerülhető lenne. Valamit tépnünk kell, hogy mérséklődjenek ezek az ideget, energiát pusztító, ismétlődő gondok. V. M. SOMOGYI KRÓNIKÁJA Új gépet is készítettek a kaposvári nehézgépgyárban Az időjárás ugyan korántsem mutatja, hogy a nyár derekán járunk, de gazdasági életünkben igen sok tény jelzi: túl vagyunk az év felén. A gazdálkodó egységek — vállalatok, üzemek, szövetkezetek — elemzik az év első hat hónapjának tapasztalatait, mérleget vonnak munkájukról, további intézkedéseket kívánó tanulságokat fogalmaznak meg maguk számára. Az érdeklődés homlokterébe került a tervek és tények vizsgálata. Korántsem gond nélküli hónapokkal a hátuk mögött szép sikert hozott az első félév a barcsi Kemikál- nál. Eredeti tervük szerint a termelésnél már a háromnegyed évnél tartanak, ezért a 286 millió forint értékű termék helyett az idén már 350 millió forint értékűt akarnak gyártani — enfíek érdekében tértek át egyes üzemeikben a három műszakra. A város másik nagy gazdálkodó egysége, a Dráva Ipari Szövetkezet 49 milliós félévi termeléssel számolt, s 51 és fél milliós eredménnyel zárt. A Nagyatádi Cérnagyárban a héten tartott műszaki konferencián is azt állapíthatták meg, hogy a tervezettnél több varrócérnát készítettek az első félévben Figyelemre méltó tény, hogy nőtt a tőkésexport, termékeik mintegy kétharm,ada külföldre került. A példákat sorolhatnánk tovább is — ezek bizonyítják üzemeink, vállalataink nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szervezettebb, hatékonyabb munkával megvalósítsák az V. ötéves terv utolsó évének céljait. Két városunkban, Marcaliban és Barcson több fontos témát vitatott meg a héten a nemrég újjáválasztott tanács végrehajtó bizottsága, E tanácsülésre készülve a testület értékelte a város költségvetésének és a fejlesztési alappal való gazdálkodásának tapasztalatait, s mint megállapították: a tervidőszak feladatainak végrehajtásában döntő év volt 1979, a költségvetésből csaknem nyolcvanmillió, a fejlesztési alapból több mint negyvenkét és fél millió forint értékű fejlesztés valósult meg. Nagy figyelmet fordítottak az utak, a járdahálózat fölújítására, karbantartására, a parkosításra, a kulturális fejlesztések közül a gyermekélelmezési központ létesítésére. A célok elérése érdekében természetesen jelentős részt vállalt a lakosság is társadalmi munkával. Ez a társadalmilag nélkülözhetetlen hasznos tevékenység szóba került a Barcsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén is, ahol a tanács és a Hazafias Népfront együttműködési megállapodása végrehajtásának tapasztalatait értékelték. A gyümölcsöző és «»tsd tartalmasabbá váló együttműködés egyik beszédes bizonyítéka, hogy míg 1977-ben négymillió 560 ezer, az idén félévben már négymillió 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság a város fejlődése, szebbé tétele érdekében. A műit héten tulajdonképpen egyetlen olyan nap volt, amikor megmutatta igazi arcát a nyár. Mint ahogy a mezőgazdaság dolgozói is voltaképpen még mindig csak »kóstolgathatják« az egyre nagyobb késésben levő nyári munkát, az aratást. Még mindig nem zúdul, csak csordogál a gabona a raktárakba. A tegnap délelőtt kapott tájékoztató szerint pénteken estig a gabonaforgal- mi vállalat még csak 9600 tonna terményt vett át a nagyüzemektől. Ennek a nagyobb hányada az 5260 tonna őszi árpa — ennek a felvásárlása a befejezéséhez közeledik. Takarmánybúzából 1850 tonnát adtak át a termelők, az étkezési búza aratásának pedig a legelején tartanak. Mintegy két és fél ezer tonna került eddig a raktárakba, de ezek között még javító fajtájú búza nincs. Örvendetes viszont, hogy ezeknek a szokvány, mai mi búzáknak is nagyon ió a minősége, az átvett mennyiség minősége szinte minden tételnél szabvány fölötti. : Márts Az első félévben egy új gép prototípusát készítették el a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának Kaposvári Ne- hézgépgyárábán. Az atosn- erőművi berendezésekhez készített gép tervezője és megrendelője a Kemimas volt. E készülék az atomerőművekben levő szerelvények csavarjait mintegy négyszáz méterkilopond nyomatékkai tudja meghúzni. Nagy méretű, helyenként óriás csavarok biztonságos rögzítését lehet tehát elvégezni e berendezéssel. Szocialista országokban ilyen gépet nem gyártanak. A most kifejlesztett berendezés előnye, hogy gépesít egy nehéz és fontos műveletet, kíméli a munkaerőt. Az új gép prototípusa mellett természetesen a gyár korábbi termékeit is készítette. Némileg megváltozott a piaci érdeklődés : a szovjet vevők mellett az NDK-beliek is megjelentek. Az első félév folyamán hét PHG—60 típusú présgépet adtak át az új vevőknek. — A gyár teljesítette első félévi tervét — mondta dr. Bőr Lajos főmérnök. — Hat hónap alatt 108/5 millió forint értékű készáru hagyta el a gyárat. Tevékenységünk megítélésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a rubelszorzó csökkentése kedvezőtlenül érintette gyárunkat. A munkát azonban sikerült úgy megszervezni, hogy nyereségesek maradjunk. — Melyek,a következő félév adatait — Üzembe helyezzük a hőkezelőműhelyünket, most, a közeli jövőben pedig az úgynevezett vonóláncciklust. A hőkezelőműhelyben egy nagyfrekvenciás edzőberendezés indításáról kell gondoskodnunk, a vonólánccik- lusban pedig üzembe kell helyeznünk egy véglapmaró, központfúró célgépet is. — Milyen célt szolgálnak ezek az intézkedések? — A vonólánc a vonópad, közérthetőbben : egy húzó- berendezés egyik lényeges alkatrésze. A vonópadon húzzák át a durva méretű csöveket, hogy a megfelelő falvastagságot és simaságot kialakítsák. A vonólánccal szemben nagyon magas műszaki követelményeket támasztanak. A nagyfrekvenciás berendezéssel és a láncciklussal olyan minőségi színvonalra szeretnénk' hozni az általunk gyártott vonóláncokat, hogy a licencet eladó, nyugatnémet Kieserling cégnél is értékesíthessük termékeinket. Az már bizonyos, hogy jövőre a vállalat teljes láncigényét a kaposvári gyár termeléséből kell kielégíteni. A vonópadokból, ezekből a fontos csűhúzó-berendezé- ■sekből 12,5 megapond húzó- érejüeket tavaly már gyártottak Kaposváron, Jövőre a nagyobbakból, a 29 mega- pondosakból is készítenek. A főmérnök elmondta, hogy tudomása szerint a szocialista országokban hasonló gépet nem állítanak elő. A KGST-oi'szágoknak előnyt jelent, ha a esőh ú zó- bérén - dereseket szuualuita importból szerzik be, s lehetséges piacként elsősorban a Szovjetunió és Csehszlovákia jön számításba. A gyár új hőkezelóműhe- lyében üzembe helyezendő kemencékkel kiegészül a technológiai folyamat. A kaposvári nehézgépgyár egyik érdekes, év eleji feladata volt, hogy nyújtva- egyengető gépiét készítettek a Székesfehérvári Könnyűfémmű számára. A gyár saját fejlesztőcsoportja kidolgozta egy négyszáz megapondos egyengető présgép terveit. A tervdokumentáció zsűrizését viszont már az Egyedi Gépgyár szervezte. A módosításokhoz hasznos tanácsokat kaptak a központtól; gondot jelent viszont, hogy a gép a Kaposváron levő berendezésekké!) nem gyártható le teljes egészében, a méretei miatt. A dolog érdekessége, hogy a nagy teljesítményű présre a kaposvári gyárban lett volna szükség, szocialista piacról azonban nem tudták beszerezni, ezért elhatározták, hogy saját maguk fogják előállítani. De úgy, hogy alkalomadtán értékesíthető is legyen. A-z Egyedi Gépgyár biharkeressztesi gyárának is szüksége volna egy ilyen gépre, ezért a kaposváriak őket is bevonják 9 gyártási kooperációba. A présgén decemberre készül el. Cs. I* SOMOGYI NÉPLAP
