Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

SIMÁN FÖLDET ÍRT A SZOJUZ—T-2 Sikeres próbaút Nagyjából azonos körzet­ben ért hétfőn földet az új szovjet kísérleti űrhajó, a Szojuz—T-2, mint nem egé­szen egy héttel korábban a 'szovjet—magyar nemzet­közi űrpáros, a leszállás azonban sokban különbözött Kubászov és Farkas Berta- lan földet érésétől: az új űr­hajó leszállásának folyamata ugyan éppolyan irányított pályán halad, mint a koráb­bi Szojuzoké, a fékezés és a leszállás néhány momentu­ma azonban eltér az eddigi­ektől. Jurij Malisev és Vlagyi­mir Akszjonov, akik csütör­tökön délután rajtoltak Baj- konurból, és pénteken kap­csolták össze űrhajójukat a Szaljut—6 űrállomással, már hétfőn kora délelőtt elbú­csúzott az állandó személy­zettől, Leonyid Popovtól és Valeri] Rjumintól. Még va­sárnap becsomagolták az űr­hajóba mindazt, amit vissza­hoznak a földre: mind saját kísérleteik anyagát, mind pedig az űrállomáson össze­gyűlt kísérleti anyagot. Az összekötő nyílás lezárása és az ellenőrzések után a Szojuz—T-2 röviddel déli fél egy óra előtt — moszk­vai idő szerint — vélt el az űrállomástól, s a földre köz­vetítette annak televíziós képét. A korábban használt Szo­juzokon a műszeres-hajtó­mű egység és az orbitális fülke egyszerre vált le — már a fékezés után — az űrhajó visszatérő egységéről. Az új Szojuzon előbb levá­lasztják az orbitális fülkét, így a fékezéshez kevesebb hajtóanyagra van szükség. A fékezés befejeztével válik le a műszeres egység is. Er­re az Atlanti-óceán fölött került sor. Az irányított leszállás so­rán a rádiókapcsolat mind­végig kiválóan működött, kivéve azt a rövid időt, amíg a légkör magasabb rétegei­ben az izzó plazma körülve­szi az űrhajót. Az ejtőernyő­rendszer fennakadás nélkül működött, a rádiókapcsolat a földet érés térségében levő repülőgépek, helikopterek és a visszatérő egység között kiváló volt. Érdekesség, hogy a kabin ablakát külön pajzs védte — ezt később ledob­ták, s így az űrhajósok lát­Hazánkba érkezett Ljudmila Zsivkova Tegnap Budapestre érke­zett Ljudmila Zsivkova, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a Bolgár Népköztársaság Kulturális Bizottságának el­nöke, aki Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének meghívására hivatalos, ba­ráti látogatást tesz hazánk­ban. Fogadására a ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György és Pozsgay Imre kulturális miniszter. Jelen volt Boncso Pencsev Mite«, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. Aczél György és Pozsgay Imre a Parlamentben fo­gadta Ljudmila Zsivkovát. A találkozón áttekintették a két ország kulturális együtt­működésének eredményeit, a kulturális kapcsolatok fej­lesztésének további lehetősé­geit. A tanácskozáson részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője és Boncso Pencsev Mitev. Diákszervezetek a békéért A nemzeti diákszervezetek XVII. európai találkozója zá- rónyilatkozat elfogadásával ért véget Brnóbao. A négy­napos találkozón a földrész 20 millió tanulóját képvise­lő szervezetek küldöttei vet­tek részt: 16 ország diákszer­vezeteinek delegációi és öt diákszervezet megfigyelői. A zárónyilatkozat rámu­tat: a nyílt és építő légkör­ben lezajlott találkozó részt­vevői megvitatták, hogyan lehetne erősíteni az európai országok diákszervezeteinek együttműködését. Tanácsko­zásaikon hangoztatták, hogy síkraszállnak az enyhülés folytatásáért és a leszerelé­sért, elítélik az új típusú amerikai nukleáris rakéta­fegyverek tervezett nyugat­európai elhelyezését. Valamennyi küldöttség egyetértett a firm ifjúsági szervezetek kezdeményezé­sével, hogy jövő januárban Helsinkiben rendezzék meg a béke, az enyhülés és a le­szerelés ifjúsági és diák-vi- lágfórumát. SOMOGYI! NÉPLAP Olajminiszterek tanácskozása Az algériai fővárosban teg­nap megkezdődött az OPEC- hez tartozó 13 ország olaj­ügyi miniszterének értekez­lete. A tanácskozás egyik fő témája az ár — iraki javas­lat szerint a kőolaj szerző­déses árát hordónként 32 dolláros szinten egységesíte­ni lehetne az OPEC-en be­lül; Irán' kevesli, Szaúd-Ará- bia viszont magasnak tartja ezt a közös szintet. Az értekezlet színhelyét nár napok óta rendőrkordon irzi, az epület mellett men­őautók tucatjai fehérlenek napi 24 órás szolgálatban. hattak a leereszkedés során a földet. Ugyancsak már eb­ben a szakaszban friss; »föl­di« levegővel töltötték fel kabinjukat. A leszállás körzetében Dzsezkazgantól mintegy 200 kilométerre délkeleti irány­ban, az időjárási viszonyok hasonlóak voltak ahhoz, mint amikor Kubászov és Farkas ért földet. A Szojuz— T-2 sima leszállást biztosító berendezése kifogástalanul működött. Az űrhajósokat percek alatt körülvették a keresőszolgálat munkatár­sai, megállapították, hogy teljesen egészségesek és próbaútjuk kitünően sike­rült. A Szojuz—T-2 útjának ta­pasztalatait most részletesen feldolgozzák, de már az el­ső értékelések alapján ki­tűnt: az űrhajó az első, még pilóta nélkül végrehaj­tott próbaútja után most űrhajósokkal is kiválóan működött, és alkalmazása új lehetőségeket nyit meg a világűr kutatásában, az űr­hajók és az űrállomások al­kalmazásában. Malisev és Akszjonov a rövid dzsezkazgani megálló után a bajkonuri űrrepülő­térre ment. Az elsők között köszöntötték őket a nemzet­közi űrpáros tagjai: Valerij Kubászov és Farkas Berta­lan, akik csak az ő érkezé­süket várták meg : kedden térnek vissza a Csillagvá­rosba, egy héttel földet éré­sük után. Az űrállomás állandó sze­mélyzete: Popov és Rjumin folytatja munkáját. A két űrhajós folyamatosan érte­sült a Szojuz—T-2 leszállá­sának menetéről és öröm­mel fogadta, hogy társaik simán földet értek. Kongresszus Essen ben Helmut Schmidt Tegnap délelőtt Essenben megkezdődött a Nyugatné­met Szociáldemokrata Párt (SPD) rendkívüli kongresszu­sa. Az október 3-i parlamen­ti választások előtt a mint­egy egymilliós tagságot kép­viselő 400 küldött jóváhagy­ja az SPD választási prog­ramját, amely a bonni szo- ciálliberális koalíció foly­tatása mellett foglalt állást. Hans-Jürgen Wischnewski alelnök megnyitója után Helmut Schmidt kancellár, a párt alelnöke kormányának négyéves tevékenységéről számolt be. elemezte a nem­zetközi, a bel- és gazdaság- politikai helyzetet, és vázol­ta az SPD feladatait. Az NSZK lakosságának túlnyomó többsége , békét és enyhülést akar. Rendkívül fontosnak mon­dotta Schmidt, hogy Euró­pára ne terjedjenek át a vi­lág más részein lezajló konf­liktusok. Közölte, hogy en­nek szellemében látogat a hónap végén Moszkvába, ahol tárgyalásokat folytat a szovjet vezetőkkel. Schmidt jelezte azt is, hogy a közeljövőben talál­kozni szándékozik Erich Ho- neckerrel, az NDK Állam­tanácsának elnökével. NEMZETI EGYETÉRTÉSBEN Sokkal tartozunk Iránnak- mondta Clark párizsban »Teherán.) látogatásunk je­le volt annak, hogy az ame­rikaiakat aggasztja Wa­shington szerepe a sah tá­mogatásában« — vette vé­delmébe teheráni útját Ramsey Clark, volt amerikai igazságügyi miniszter, aki — mint ismeretes — Washing­ton utazási tilalma ellenére küldöttség élén részt vett az Egyesült Államokat elítélő teheráni nemzetközi konfe­rencián. »Az Egyesült Államok tá­mogatta a sahot, aki kegyet­len volt népével szemben. Az amerikaiak sokkal tartoznak Iránnak« — mondotta Pá­rizsban adott sajtónyilatko­zatában Clark. Hangoztatta, hogy bár helyteleníti az amerikaiak fogva tartását, de »megérti, mi indította az irá­niakat a túszejtésre«. A de­legáció egyik tagja az ame­rikai küldöttség Baniszadr elnökkel folytatott megbe­széléséről tárt fel egy figye­lemre méltó részletet. Nyi­latkozata szerint az elnök ki­jelentette: »Iránnak napi 50 millió dollárba kerül a túsz- ügy, de lélektani, fontossága miatt még akkor is kifizetőd­ne; ha 1 milliárdba kerülne«. Az AP hírügynökség sze­rint Clark útjával kapcsolat­ban a Carter-kormányzat — úgy tűnik — eltávolodott a kezdeti kemény állásponttól, a kilátásba helyezett börtön- büntetés és pénzbírság vég­rehajtásától. A delegáció már otthon tartózkodó tag­jait a hatóságok csak kikér­deztek, de nem tartják őri­zetben. Muskie külügymi­niszter vasárnapi nyilatkoza­tában pedig kijelentette, hogy a State Department szívesen fogadná Clarkot és küldöttségét, ha »hasznos információkat« szereztek Te­heránban. A választási eredmény ta­núsága szerint az állampol- gárilag felnőtt magyarorszá­gi lakosok elsöprő többsége a népfront színeit viselő prog­ramra és annak képviselőire szavazott. Ellene és ellenük kevesen. Mindez nem a ré­gi horthysta viszonyok kö­zött honos, kényszerítő rend­szabály között történt, hanem a személyiség véleményét messzemenően tisztelő tit­kosság feltételei között: sok helyen, aki nem akart be­lépni a szavazófülke függö­nyei mögé, udvariasan meg­kérték, ne kerülje azt ki. Majdnem hogy észre sem vettük, az idő múlásával ki­alakult valami sajátos, vi­tatkozó egyetértés. Ezt a kí­vülállók talán meg sem tud­ják érteni. Valami nagyon trükkös manipulációt, gon­dolatbefolyásoló ravaszdi- ságot szimatolnak mögötte határainkon túli ellendruk­kereink, és mondják is han­gosan. A kívülállók azt is nehe­zen értik, hogy ez a nagy­vonalú és bennsőséges egyet­értés nem jelenti a gondol­kodás és cselekvés szürke monolitját, hanem ellenke­zőleg: feltételezi, sőt való­sággal követeli a mind szí­nesebb személyiségekből, karakteres egyéniségekből álló társadalom létezését és fejlődését. Aki nem ismer jól ben­nünket, úgy képzeli el a magyar társadalom nemzeti egységét, mint a formaruhás diákok szervezett vonulását — kirándulásra, iskolai ün­nepségre. Mi viszont tud­juk, hogy mennyire felnőtt emberekből álló lett nem­zeti közösségünk. Nincs eb­ben semmi rafinált titokza­tosság. Ez a történelmileg még fiatal, önmaga gondjaival is viaskodó, szüntelenül saját tapasztalataiból okuló tár­sadalom a maga friss erejé­vel és soha nem volt lehető­ségeivel nyit utat ahhoz a fejlettségi szinthez, ahol lét­rejön a közösség és az egyén érdekeinek összhangja. Ahol mindenkinek kiküzdhetöen kibontakozhatnak a képessé­gei, ahol mindenki megta­lálhatja azt a társadalmi sze­repet, amely az egyén szá­mára joggal tűnik főszerep­nek. Ahol senki sem érzi és tekinti magát mellőzött és oktalanul háttérbe szorított statisztának. Ez olyan törté­nelmi lehetőség az ember számára, hogy érte érdemes harcba szállni, küzdeni. Vagyis cselekedni és tenni a szocializmusért. Ez a sze­mélyiségért való küzdelem nem önös könyöklés többé, nem kíméletlen tiprása má­soknak a vagyonok erejével — hanem közös, társadalmi cselekvés a szocializmus tö­kéletesítéséért. Felismerése és alkalmazá­sa annak a törvényszerűség­nek: akkor lesz jobb nekem is, ha jobb, gazdagabb, erő­sebb lesz maga a társada­lom is. A szocializmus. Valahogy így találkozik az egyén és a társadalom olyan színes, vitatkozó egy­ségben, amelyről a vasárna­pi választások is tanúskod­nak. Mi a legfontosabb prog­ramunk, melyet a párt le­nini politikája fogalmaz meg egy egész nemzet szá­mára? Sűrítsük mindezt egy fó­kuszba: fel kell szabadítani ,minden alkotó emberi ener­giát annak érdekében, hogy minden jobb és gazdagabb legyen az eddiginél, a volt­nál. Ma már világos: olyan időszakban élünk, amikor az eredményességhez nem elég a föllángolás, a hirteleh jött és hamar kihunyó nekibuz­dulás. Következetes, állha­tatos és egyben bátor, vál­toztatni tudó munkára van szükség, megértve újfajta dilemmáinkat,- újfajta való­ságunkat. Azt már kezdjük megta­nulni, hogyan lehet az em­bert kiszolgáló termelő gé­peket és berendezéseket úgy használni, hogy ezek képes­ségeinek legjavát gyümöl- csöztessük. Apránként azt is kezdjük. megtanulni már, hogyan kell gazdálkodni a javakkal, amelyeknek forrá­sa a természet, tehát az anyaggal, az energiával, a vízzel, a tiszta levegővel. Tovább nem halogatható tennivalónk, hogy elmélet­ben és gyakorlatban elsajá­títsuk, megvalósítsuk, ho­gyan lehet az ember alkotó energiáit felszabadítani! Nemcsak önmagunkra, az új generációkra is gondolva, oly nemzedékeket nevelni, amelyeknek természetes lét- eleme a közösségi cselekvés. Békés jövőnkre, szocialis­ta rendszerünkre szavaztunk június nyolcadikén. A cse­lekvés örömével és reményé­vel tettük ezt. S I. A Vörös Zenekar Hitler ellen ÚJ antifasiszta dokumentumok Új dokumentumokat hoz­tak nyilvánosságra »A Vö­rös Zenekar Hitler ellen« címmel Berlinben azokról az antifasiszta hírszerző cso­portokról — köztük a dr. Radó Sándor professzor ve­zette legendás Dóra-csoport­ról —, amelyek a II. világ­háborúban a Hitler-rezsim féltett hadititkainak meg­szerzésével és Moszkvába juttatásával jelentős mér­tékben hozzájárultak a III. birodalom világuralmi ter­veinek szétzúzásához. Az NDK-ban most megje­lent terjedelmes könyv ösz- •szeállítója és szerzője az is­iiért okmányfeldolgozó: Ju­lius Mader. Annak érdeké­ben, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a lehe­tő legteljesebb képet, adja a náciellenes hírszerzésről, a Gestapo által »Vörös Zene­karnak« (Rote Kapelle) el­nevezett csoportok egymás­sal szorosan összefüggő te­vékenységéről, a kötet tar­talmazza Alekszandr Blank szovjet történész 1974-ben nyilvánosságra hozott doku­mentum-anyagát is. A Mader által készített összeállításból többek között fény derült arra, hogy a Ber­linben, Brüsszelben, Párizs­ban, Genfben és másutt mű­ködő csoportokban mintegy 20 nemzet antifasiszta ellen­állói vettek részt. A kötet első ízben ad összefüggő ké­pet a II. világháború titkos frontjának sajátos hőseiről, vagyis a láthatatlan front mesterlövészeiről, a rádiósok tevékenységéről. A kötet számos érdekes magyar vonatkozást tartal­maz. Kiderül, hogy a Hor- thy-kormányzat már 1938- ban — az utolsó békeévben — hozzájárult egy náci rá­diós kémhálózat működésé­hez. Az új dokumentumkötet egy teljes fejezetet — 50 nyomtatott oldalt — szentel »a négy betű titkának«, a Dóra-csoportnak, s Radó Sándornak, »ki a II. világ­háborúban a Vörös Hadse­reg egyik legeredményesebb hírszerzőjének számított.« Árengedményes kiárusítás A MARCALI ÁFÉSZ LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZÁBAN Június 10-től 14-ig, AMÍG A KÉSZLET TART! (54875) A BALATONSZÁRSZÓI ÁFÉSZ FELVÉTELT HIRDET pavilonvezetői és bolti eladói munkakör betöltésére Jelentkezés személyesen vagy írásban, Balatonszárszó, Rózsa u. 1. sz. alatt. (038459)

Next

/
Thumbnails
Contents