Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-28 / 150. szám

ÜNKÄS AKAR LENNI I gen. szegény feje bele- szerelmesedett az aprócska szerszám­készítő műhely világába, az ott dolgozó ' — nála, ha tíz, tizenöt évvel idősebb t- srá­cok töprengő hümmögésébe egy-egy rajz láttán, a fe­szülten figyelő szemekbe, a gyorsan, s mégis megfontol­tan, pontosan mozduló ke­zekbe. Véletlenül került a műhelybe, szünidős gyerek­ként kézbesített a gyárban, s egyszer oda is vitt valamit irotott. Attól kezdve egyre többet látták ott Odahaza bejelentette: szerszámké­szítő leszek. Sejtette, menny­dörgés lesz rá a felelet Nem tévedett Apja, anyja úgy nézett rá, mint arra, aki ré­szegen félre beszél. Először azt felelték, ugyan már. Ké­sőbb: mit képzel? Majd vé­gül: szó sem lehet róla. A papa dühöngése és a mama könnyei; munkás akar len­ni, nem több, csak ennyi, amikor a családban... _ No igen, a családban van jó né­hány munkás, de az más. Az ő fiuk egy gyárban? A fenti vagy ehhez hason­ló jelenetet napról napra megismétli az élet némely családban. A „nem több-, csak ennyi” minősítések i oly­kor azok ajkát hagyják el, akik maguk szintén műhely­ben kezdték az életpályát, s nem is az a baj, hogy gyer­meküket ■ tanult embernek akarják látni, hanem, hogy ezt nem tartják összeegyez- tethetőnek a munkás foga-- lommal. A társadalorir egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy nö­velje, erősítse a munkáspá­lya vonzerejét, megbecsült­ségét, s megértesse: a tár­sadalomnak ugyanúgy szük­sége van orvosokra, mint szakmunkásokra, s a társa­dalmi munkamegosztásban elfoglalt helyek különböző­sége nem azonosítható az első-, másodrangú szerepek jci osztásával. Évek óta lényegében vál­tozatlan az általános iskola nyolcadik osztályát végzet­tek között a szakmunkásin- tézményekben tovább tanu­lók aránya — 43,2—43,4 szá­Áz üzleti érdek nem mindenható Többféle Jelző is illik egy szocialista vállalatban, gaz­daságban, szövetkezeiben működő, a munkamegosztás szerint elkülönült csoportok’ közötti viszony minősítésére: feszült, ellenséges, közösségi, termékeny, rideg, vagy egy­szerűen: jó, rossz. Mostaná­ban olyan kifejezés kezd el­terjedni a kapcsolatija jel­lemzésére, amely a mi viszo­nyaink között egy kissé fur­csán hangzik. Ez pedig a nem éppen közösségi töltésű üzleti jelző, amellyel leg­utóbb egy fölkapott kísérlet­nél 1 is találkozhattunk. A pénzgazdálkodást folyta- tó gazdaságban elfogadott és nélkülözhetetlen kapcsolat- forma ez, akárcsak szülöany- ja, az érdek. Az utóbbi haj- ( tóerejét elismerem, és szük­ségesnek tartom megalapo­zott munkába fogását cél­jaink érdekében. Mindenha­tóságában azonban kételke­dem. Igaz, a boltban min­dent pénzért adnak, termé­szetes tehát, hogy a gondo­sabb és a több munkát, az értékes, termékeny gondola­tot. jobban meg kell fizetni. Mégis: ez a kisebb munka- szervezetek, vállalatok között rideg, kimondottan üzleti jel­legű kapcsolatra ösztönzés nem vezet-e az önös érdekek erősödésére, nem alakít-e ki, nem szaporít-e közösségelle­nes vonásokat? Olyanokat, amelyek csak a legszűkebb csoportérdeket fogadják el a magatartás mozgatójának. Egyre gyakoribbak a tudati tényezők mellőzésére utaló jelek. A gondolkodásnak azt a vezérlő szerepét hiányolom, melyet a társadalom jfellege határoz meg. Tévedtünk ab­ban, hogy a gazdasági alap — ha késéssel is — illő szo­cialista felépítményt alakít ki, amelyben nemcsak szer­vezetek; intézmények hirde­tik a közösség elsőségét, ha­nem az ember is változik, mindenekelőtt társaihoz való viszonyában, gondolkodás­módjában, nézeteiben, társa­dalmi kapcsolataiban. Utó- 1 lag kénytelenek vagyunk el­ismerni egykori naivitásun­kat a fejlődés mértékének megítélésében. Ez azonban semmiképpen sem jelentheti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a társadalmunk lé­nyegéből fakadó erkölcsi kö­vetelményeket. Vagyis elnéz­zük, sőt ösztönözzük, hogy az üzleti érdek, a haszon ér­vényesüljön. Ami azt is je­lenti, hogy nem éppen kifo­gástalan munkadarabok men­nek tovább a szalagon, illet­ve át a szomszédos üzem­részbe; selejtes késztermékek tömege jut el a fogyasztók­hoz; fontos használati cikket iktat ki a termelésből vala­mely gyár anélkül, hogy bár­ki gondoskodna a pótlásáról; szoros elszámolás van 8 bri­gádok, munkacsapatok kö­zött, amely szinte kizárja u egymást segítés lehetőségét. De lehet-e, szabad-e úgy élni — tervezni, termelni, el­adni, ügyeket intézni —, hogy mindenki aszerint mérlegelje valamennyi tettét, megéri-e neki tisztességesen megcsi­nálni, elintézni, határidőre szállítani? Miért terjed az a felfogás, hogy mindenki old­ja meg a maga gondját, ahogy tudja? Nem az önálló­ság, a nagyob egyéni felelős­ség, hanem a magas szintű és sokoldalú együttműködés gátjai ellen emelek szót. Nem hiszek a meggyőzés, a ráhatás erejében, ha az nincs összhangban az érdekviszo­nyokkal. Nem becsülöm túl a tudati tényezőket, nem sze­retném száműzni az anyagi ösztönzőke’t a társadalmi fo­lyamatokból. De vallom, hogy gazdasági kapcsolataink szocialista jellegét, társadal­munk erkölcsi elveit nem te­kinthetjük külsőleges velejá­rónak, felszínes, formális, öncélú kísérőnek, hanem olyan tényezőnek, amelynek a jelenlegi körülmények kö­zött is át kell hatnia emberi és csoportviszonyainkat. r. u zalék —, ugyanakkor folya­matosan növekszik a rzak- középiskolásoké. Ami rész­ben társadalmi szükségletek kifejeződése az oktatásban, részben viszont tükröződése azoknak a — sokféle torzu­lást magukban hordó — presztízsszempontoknak, amelyek a pályaválasztást ahogy a szakemberek jelö­lik: a pályairányultságot — sem hagyták érintetlenül, így azután a szerény tudást követelő, de borravalós szakma fölértékelődik, az aprócska íróasztal vonzóbb, mint a számjegyvezérlésű megmunkáló központ nagy hozzáértést követelő kezelé­se. Március végén a szocia­lista iparban l 297 600 fizi­kai foglalkozású voit, s ez a a szám 58 ezerrel kisebb, mint az 1977-es létszám, öt év alatt a szakmunkáskép­zésben ötezer forinttal emelkedett az egy tanulóra számított költségvetési ki­adások / összege, s túlhaladta a 13,5 ezer forintot. Ez már akkora különbség, amit nem intézhetünk el az­zal, hogy világjelenség a fi­zikai foglalkozásúak’ csökke­nése, s a műszakiak, alkal­mazottak növekedése. Már csak azért sem állja meg a helyét ez az érv, mert ha­zánkban — nemzetközi ösz- szehasonlításban — az al­kalmazotti létszám már ré­gen túllépte az indokolt szintet, azaz éppen csökken­tése. s nem bővítése a kí­vánatos. B onyolult, objevtiv és szubjektív hatásokat magába foglaló folya­mat alakítja a fizikai fog­lalkozásúak létszámát, ösz- sze tételét . —, például a szakmunkás, betanított és segédmunkás arányt, azt, hogy ima már minden száz szak munkástanulóból 31 a lány, míg két évtizede csu­pán 17 volt —, ám ebben a folyamatban gyakran dön­tő elemmé lép elő a család, a szükebb környezet. Döntő elemmé azért, mert lebeszé­li, eltiltja a gyermeket at­tól, hogy tényleges érdeklő­désének megfelelően keresse boldogulása útját, hogy adottságai,, képességei alap­ján lelje meg a pályát, mely valóban pálya: távlata van. Döntő elem lehet abban is a család, a szűkebb környe­zet, hogy mit és miként mu­tat meg az ifjúnak a mim- káspálya sok-sok szép&égé- bőL M. O. Gabonaálvétel minőség szerint Tegnap Kaposváron, a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat központi laboratóriumában bemutatót tar­tottak a búza új. műszeres, bel tartalmi minősítési rend­jéről. A bemutatón a mezőgazdasági nagyüzemek, a szakigazgatási és az érdekképviseleti szervek képviselői vettek részt. Az idén általánossá váló új felvásárlási gyakorlatról Kékesi Jenővel, a vállalat igazgatójával és Tárkányi Lászlóval, a vállalat igazga­tóhelyettesével beszélget­tünk. — A rövidesen sorra ke­rülő aratáson mennyi gabo­na átvételére kötöttek meg­állapodást a termelőüzemek­kel? — Százkilencvenkétezer ionná kalászos gabonára kö­töttünk értékesítési megál­lapodásokat. Ebből százhet- venezer-hétszáz tonna a ke­nyérgabona. Az új minősí­téssel a búzákat három ka­tegóriába sorolták: étkezési kenyérgabona vagy szokvány­búza, javító hatású búza és takarmánybúza. A szerző­dött kenyérgabonák 67,5 szá­zaléka javító hatású búza — mennyiségileg ez 113 400 tonna —, a többi 32,5 száza­lék s-zokványbúza. — Az új átvételi, minősí­tési gyakorlat milyen új kö­vetelményeket tánaszt á jel- vásárlóival szemben? — A szokványbúzák átvé­telénél lényeges változás, nincs, itt az előírás csupán annyi, hogy a búza érje el a legalacsonyabb, úgyneve­zett B.,-es sütőipari értéket. A javító hatású búzákat nemcsak külön, hanem me­zőgazdasági üzemenként is elkülönítetten kell tárolni, és minden tételből mintát kell venni a beltartalmi vizsgálathoz. — A vállalat krónikus raktározási, gondjait ismerve nagy jeladatot jelenthet mindez. — Most készül el harma­dik és végleges változatban az áruelhelyezési tervünk. Minden átvevőhelyen pon­tosan meghatároztuk, hova, milyen fajta búzák kerül­hetnek. Az üzemi átadókat a helyszínen tájékoztatjuk, hogy a torlódások, a zavarok elkerülése végett hol kell átadniuk a javító hatású, a szokvány-, illetve a takar­mánybúzáikat. A vállalat raktárhelyzete miatt a javító hatású búzák hetven száza­lékát tudjuk közvetlenül át­venni, harminc százalékát az üzemeknél tároljak. — Ma itt az érdeklődők megtekinthették a vizsgálat lebonyolításának módját, üzem közben a használt műszereket. A gyakorlatban, az átvétel idején mennyi idő alatt kapják meg a gaz­daságok a műszeres minősí­tés eredményét? — A maihoz hasonló be­mutatót mind a hét helyen megrendezzük, ahol majd a műszeres vizsgálatokat vé­gezzük. A nagy aratás ide­jén a vizsgálat jellege miatt tíz-tizemnégy nap múlva kö­zölhetjük az eredményt Mindent elkövetünk, hogy minél gyorsabban tájékoz­tassuk a gazdaságokat Ugyanis átvételkor a javító hatású búzákért is szok- ványáxat »fizetünk, és majd a műszeres vizsgálat ered­ménye alapján utalhatjuk a többletet. — Ügy vélem, az új gya­korlat minél simább beveze­tése szükségessé teszi, hogy még szorosabb együttműkö­dés legyen a gazdaságok és a vállalat, az átvevők között. — Kétségtelenül így van. ezért a felkészülés során igyekeztünk minden részlet­re kiterjedően megállapodni a gazdaságok képviselőiveL Hasznosnak tartanánk, ha a ' beltartalmi vizsgálatoknál az üzem, vagy több gazda­ság közös képviselője jelen lenne. Különösen alapvető — éppen az új minősítési rend miatt —, hogy minden egyes szállítmány fuvarleve­lén rajta legyen a fajlanyi- latkozat, vagyis az átvevő­helyen rögtön tudni lehes­sen, hogy a fajta alapján hova tartozik, hol tárolható a búza. A szárítási vesztesé­gekről minden évben sok szó esett Tönkre lehet tenni a legkitűnőbb búza beltartal­mi értékét is egy magas hő­fokú szárítással. így nem­csak az üzemanyag miatt fontos a szakszerű eljárás, hanem a búza minőségének megőrzése miatt anyagilag is érdekelt a gazdaság a munka gondos elvégzésében. V. M. Taglétszámát tekintve má­sodik helyen áll a Kereske­delmi, Pénzügyi és .Vendég­látóipari Dolgozók Szakszer­vezete a megyében. Temesi Józsejnevel, a KPVDSZ me­gyei bizottságának titkárával a tizenöt ezer tagot tömö­rítő szakszervezet feladatai­ról beszélgettünk. — Nekünk, kereskedelmi, vendéglátóipari, pénzinté­zeti, üdültetési dolgozóknak nagy feladataink voltak s lesznek ezután is az élet­színvonal-politika megvaló­sításában. Ennek széliemé­ben segítjük a gazdasági munkát. Az elmúlt időszak­ban a kereskedelmi és a ven­déglátó-ipari dolgozók több­ször vizsgázták ; helytállásuk elismerésre méltó, s ezt megköszöntük nekik a most tartott megyei küldöttérte­kezleten. Most arra ösztö­nöztük a szakszervezeti szer­veinket, hogy támogassák a kezdeményező, jól szervező, a felelősséget vállaló, igé­nyes vezetőket, akik megkö­vetelik a rendet és a fegyel­met. Azt viszont igényeljük, hogy vegy ék figyelembe a kö­zösség véleményét és javas­latait a döntések előkészíté­sekor, a feladatokra való mozgósításban és természete­sen a végrehajtásban. Az üzemi demokrácia kialakult fórumai jó keretet adnak eh­hez. Szerintünk az üzemi de­mokrácia továbbfejlesztésé- J nek. s ezzel együtt a szak- szervezeti munkának is a bizalmi a kulcsa. Nagyon twtvOé, feladatunknak fcarv Kulcsszerepben a bizalmi A vásárlók ló hangulatáért Vegyék figyelembe a javaslatokat juk épp ezért a bizalmiak fölkészítését, munkájuk szín­vonalának emelését. Javíta­ni kívánjuk a bizalmiak, fő­bizalmiak testületének, az összevont taggyűlésnek a tar­talmi munkáját. Köztudott, hogy a szakszervezeti jog- és hatáskör a jogok és a kötelességek összhangját je­lenti. Azt a célt tűztük ma­gunk elé, hogy jobban és többet hangsúlyozzuk a kötelességet mindenhol. — A lakosság nagy figye­lemmel kíséri a kereskede­lemben, a vendéglátásban dolgozók munkáját. Elisme­ri, ami jó, de bosszankodik az olykor tapasztalható ud­variatlanság, közönyösség - miatt. — Mi szintén elemeztük ezeket a jelenségeket. Tud­juk, hogy az áruellátás szín­vonala nálunk az országos helyzethez hasonlóan fejlő­dött. A kínálat folyamatos, megfelelő volt az alapvétő cikkekből, a választék foko­zatosan böv.ült, a hiánycik­kek száma azonban — kü­lönösen az .utóbbi időben — valamelyest nőtt, s változat-" 'lanul -kísérője« a kereske- deitn; munkának. A hiány­cikkek nagy része a terme­lés problémai miatt fordul elő. Sajnos, megesik az is, hogy pontatlan a lakosság igényeinek a fölmérése, máskor a kereskedelmi mun­ka hiányossága az ok. Napjaink egyik nagyon fontos témája. a személyi jövedelmek alakulása, a dif­ferenciált bérezés. Különösen érzékenyen érintette dolgo­zóinkat a jutalékkulcsok nem megfelelő idejű és mér­tékű úgynevezett karbantar­tása. A szakszervezeti bi­zottságaink egyik elvárható kötelessége, hogy állandóan és folyamatosan figyelem­mel kísérjék a jutalékkul­csok és a bérek alakulását. — A gazdasági vezetőkkel együtt keresniük kell an­nak a módját, hogy növel­jek a béreket a szabályozók adta lehetőségeken belül, például, a jobb létszámgaz­dálkodással, a nagyobb szer­vezettséggel. S akkor ennek halasa a munkában is érző­dik. A kereskedelmi dolgo­zók többsége egyetértett az ú.i szombati nyitvatartási idővel, a vasárnap nyitva tartó üzletek' számának csök­kentésével. Nem ilyen egy­séges azonban a csütörtöki bevásárló nap megítélése. Aí a tapasztalatunk, ho§y egyes boltokat fölösleges este nyolcig nyitva tartani, mivel a lakosság sem igény­li. A szakszervezet minden­képpen a módosítás mellett száll síkra. Tudjuk, hogy a kereskedelemben, a vendég­látásban, a pénzintézetekben dolgozók jó vagy rossz mun­kája alakítja a tömegek hangulatát, közérzetét Ha udvariasak a bolti dolgozók, ha kulturált kereskedelmi munkával gondoskodnak az áruéi iátásiól, akkor jó a vásáriok hangulata, kedvező a véleményük. Azt viszont elvárjuk, hogy vegyék le a kereskedelmi dolgozókról a fölösleges terheket: például a gyakorlati árváltozások miatti többletmunka egyre több ember munkaidejét köti le a kiskereskedelem­ben. Jo volna például ezt — most, ugyanis rendszertele­nek a közlések — m©gha.tá- • rozott időközönként elvé­gezni. Ez együtt járna a ke­reskedelmi, munka színvona­lának javításával is. — Szép eredményeket ért el a szakma a munkaver­senyben. Olyanokat vállal­tok. mint a jobb áruellátás, a kiszolgálás és a környezet kulturáltsága, az. árubeszer­zés javítása. Maii lehetne még jobban kiaknázni • mozgalom tartalékait? — Valóban úgy van, a szocial.sta munkaverseny nagy hatású és sokoldalú eszköz a gazdasági munkát segítő tevékenységűn kben. Most, a XU. pártkongresszus határozatának megfelelően arra kértük a szakszerveze­ti szerveinket, hogy még aktívabbak legyenek a ver­seny szervezésében, irányí­tásában, segítésében. Na­gyobb tervszerűségre, folya- matoisságrai van szükség mind a gazdasági, mind a szakszervezeti szervek ré­széről. Ügy érezzük, hogy az értékelés gyengéi például károsan kihatnak a munka­verseny lendületére. Több javaslatot továbbítottunk a november 1-én és 2-án ösz- szeülő KPVDSZ-kongresszus- nak. Véleményünk szerint sokkal jobban érvényt kel­lene szerezni a tervezőmun­kában annak a SZOT-hatá- rozatnak, miszerint az ágaza­ti irányelveket előbb kelle­ne megjelentetni. Akkor a vállalati, szövetkezeti éves tervek elkészítésére érdemi véleményezésére megfelelő idő állna rendelkezésre. S természetesen jó alapot ad­na a munkaverseny-vállalá- sok kidolgozásához is -— fe­jezte be Temesi Józsefné a nyilatkozatát. L G SOMOGYI NÉPLAP )•

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents