Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

A kecskeméti művésztelep múltja és jelene

á századfordulón sorra születtek egy-egy festői eszme jegyében hazánkban a mővéscstelepek. Nagybánya az impresszióm zmnus tanulságait vállalta, Szolnok Munkácsy örökségét, Gödöllő az. európai szecesszió magyarítását Kecskemét az induláskor szerényebb maradt, egyszerűen kellemes környezetet kívánt nyújtani az itt megtelepedő festőknek, hogy jó művekkel tárhassák fel a valóságot Nem elvi egységet követett, hanem becsületes munkát mívessége* — tárgyhű realizmust Talán ez a kezdeti tisztesség is hozzájárult, hogy az 1912-ben megnyílt kecskeméti művésztelep hozzájárult több életmű kibon takaztatásáhoe. Újdonságnak számított, hogy a város egy műremekkel rendelkező villát bocsátott a festők, grafikusok, szobrászok rendelkezésére, melyet Jénszky Béla és Szívessy Tibor terveaett Jól választották meg a mú- vésztéLep első vezetőjét Ivá- nyi Grünwald személyében, aki addig Nagybányán dolgozott, és nemcsak festői rangja a dott biztosítékát, hanem szervezőképessége is. Az alapító tagok sorában találjuk Herman Lápot, Olgyay Ferenc festőket, Csikasz Imrét, a jeles és korán elhunyt szobrászt, továbbá Falus Éllek grafikust A szemlélődés helye lett a kecskeméti művész- telep, ahol kis ideig Uite Béla is megfordult, s amelynek vezetését 1 920-bam Révész Imre vette át Az épületet

1957-ben újította fel a Művészeti Alap, s a zseninyei, nagymarosi müvésztelephez hasonlóan nem egységes műhely dolgozik itt, hanem minden stílus képviselve van a beutalás rendje szerint. A mjílt így módosult, az eredeti kecskeméti művésztelep alkotóház lett, s több évig dolgoztak itt a Képzőművészeti Főiskola hallgatói is.

A jelen művészeti Sete Kecskeméten nemcsak erre a régi, és alkotóházzá alakult művésztélepre épül, hanem újdonságokra. 1975-ben átadták a kecskeméti kerámiastúdiót, melynek vezetője Probstner János. Ez a műhely „nemcsak hivatásos alkotóművészeknek nyújt teret, hanem a Népművelési Intézet bevonásával amatőr alkotóknak, fiatal, tehetséges fazekasoknak ”, Ugyancsak ebben az időben valósult meg a tűzzománc alkotótelep Kátai Mihály irányításával. A meginduláskor számba vették a grúz zománcművészet eredményeit, s a hazai tanulságokat is, azt például, hogy a belső díszítés, az épületek homlokzatának monumentális méretű tűzzománc gondozása egyaránt előtérbe került. A tűzzománc minden ágazata fontos szerephez jut a művésztelepi munkában, a részt vevő művészek egy-két itt készült munkájukat a Katona József Múzeumnak adományozzák.

Az 1912-ben megindult művésztelep új eszmékkel bőBozsó János: Pincesor.

vült a mi időnkben. Az Alaptagok közül különösen Bozsó János, Diószegi Balázs, ifj. Éber Sándor, Goór Imre, B. Mikii Ferenc, Pálfy Gusztáv, Túri Endre munkássága jelentős, de számottevő az ama- tőnmozgalom is, s fontos tényező a Naiv Múzeum alapítása, amely országos értékeket vonultat fel.

Kecskemét gyűjti Bács-Kis- kun megye klasszikus műveit is. Ennek jegyében létesítették a Tóth Menyhért Múzeumot, mely a város kulturális vagyonának komoly növekedését jelenti. Az erejedés sok helyen mutatkozik, s bízvást megállapíthatjuk, hogy mindez az 1912-ben indult kecskeméti művésztelep hatása, to- vábbteremtődése. Ma már nem egyszerűen csak a kecskeméti művésztelepről, hanem a város egyre színvonalasabb, országos méretű, fontosságú művészeti életéről beszélhetünk. Tevékenységüket nem korlátozhatjuk Kecskemét ‘ határáig, felöleli egész Bács-Kiskun megyét.

E sokrétűségben régi és új köztéri alkotásokat vehetünk számba. Kecskemét városképe az szág egyik legizgalmasabb építészeti ötvözete Serényi József Ybl-díjas főépítész jóvoltából, aki a század- forduló szecessziós mintáihoz igazodó jellemző és hatékony építészeti egységeket csatolt; korszerű figyelmességgel és mértéktartással. Kecskemét hirdette meg az I. Országos Folklórpályázatot, amely komoly sikerrel zárult, sok festő képzeletét mozgatta meg. A kecskeméti művészeti élet mind az építészetben, mind a festészetben arra törekedett és törekszik ma is, hogy a népi minták ne merüljenek feledésbe, hanem új alkotások forrásvidékét jelentsék.

Kecskeméten nagy hagyománya van a műgyűjtésnek. Nemes Marcell 1911-ben, a művésztelep létesítése előtt egy évvel komoly képgyűjteményt adományozott a városnak, melyet azóta is a múzeumiban őriznek. Sajnos csak azt, ami megmaradt belőle, mert a II. világháborúban a gyűjtemény nagy része megsemmisült. A magángyűjtemények közül a legnagyobb kollekció Bozsó János festőművész tulajdona, aki nagy körültekintéssel és megszállottsággal mentette múzeumotthonába Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Réti István festményeit, erdélyi ácsolt ládát, XVII. századi faszobrokat, a magyar fazekasközpontok legszebb emlékeit, melyeket mind a városnak ajánlott fel.

Nyilvánvaló, hogy az

1912-ben létesült kecskeméti művésztelep egyik előzménye Lechner Ödön építészeti tevékenysége volt, aki az 1896- ban felavatott kecskeméti városházát tervezte szecessziós stílusban. Kár, hogy nagyszabású víztorornyterve az I. világháború pénzgondjai miatt sohasem született meg, s a Rákóczi-emlékmű megvalósulása is elmaradt. Ilyen sok elágazása van a hagyományt és az erjesztést illetően az 1912-ben létrejött kecskeméti művésztelepnek, amely amy- nyi új kecskeméti művészeti intézménnyel egyetemben hívja alkotásra az ország sok művészét — hogy a költő, Juhász Ferenc szavaival „építse, építse ezt a hazát”.

Losonci Miklós

Goór Iistk Vadasfcerf

Vadema József

A VIRÁGZÁS HATÁRÁN ELFOGYNAK ÚTJAIM

K ülön-külön * lombok. Az á@ak letört

lstenkezék. Ismeretien műtőasztalon fekszem évszakonként átültetett szívvel. Begyakorlott műtét, varratokkal összetartott táj, gyulladásos hasi tájék a horizont. Atsugárzik fájása a másik oldalra is. Itt még rügypattanás díszsortüze, ott már tarkónlövés.

Mi ellen álmodom, mi ellen kelek fel?

Egyensúlyát keresi a mező tenyeremen.

Ujjam fölriad: leváltja az elévült lepkéket, varjakat, madárijesztőket.

Valaki mégis labirintust lélegez, beszövi ég és föld között a teret.

Hangom fényből rakott derengő

fészek a fán. Csővázé madár,

nyelvem ariadné-fonalán

visszakisérlek emberségembe, hazámba.

Újrakezdem a hajnalt; esővel, szomorú széllel,

dallal, felborzolt toliakkal

ielhangolom a világosság madartesté* .

Föld S. Péter

Vállalati

Közeledett « nyár, »zeni- üvegben negyvenfokos volt a meleg. A Huncutka és Téglakeksz irodájában élesen fölberregett a telefon. Huncut Habarcs, a vállalat igazgatója fölemelte a fejét íróasztaláról.

— Szervusz, Habarcs — hallotta a vonal másik végéről a vállalati központ hangját. — Mi újság?

Huncut Habarcs körülnézett szobájában. A képek a helyükön voltak, mindössze a három napja itt lakó piaci légy kapott hőgutát.

— Semmi különös — válaszolta. — Változtatjuk a termelési szerkezetet és javítjuk a minőséget.

— Nagyon helyes — hallatszott a vonal másik végéről. — De most nem erről van

szó.

— Értem — mondta Huncut Habarcs, és megtörölte izzadó homlokát. — Rögtön gondoltam. Nos. elmondhatom, hogy a munkahelyi demokráciái az elmúlt hónaköltő

pókban 104 százalékra teljesítettük, a teljesítmény szerinti bérezés pedig a tervezettet meghaladó módon emelkedett.

— Mondtam, hogy nem erről van szó — szólalt meg ismét a telefonkagyló. — Van itt egy költő. Vegyétek fel a Huncutka és Téglakekszbe. Használható fiú, ráadásul a nejem.

Huncut Habarcs ismét körülnézett a szobában, de a piaci légy nem mozdult.

— Ne haragudj, kérlek alássan — kezdte a megnövekedett vállalati önállóság stílusában —, de mit kezdjek én egy költővel?

— Tehetséges fiatalember — mondta a központi após. — Tud időmértékes verseket is írni, normásnak bizonyára beválna.

Huncut Habarcs nagyot sóhajtott. Eszébe jutott, hogy tegnap küldött el két adrni- nisztrálort, mert növelni kellett a hatékonyságot.

A magyar todomány arcképcsarnokából

LOVÁSZ LÁSZLÓ

Lovász László tavasszal tartott akadémiai székfoglaló előadását talán a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kísérte, ami a téma érdekességén kívül feltehetően az új akadémiai levelező tag személyének is szóit. Lovász László szegedi matematikaprofesszor ugyanis mindössze 32 éves.

A szerény megjelenésű, kortársaitól külsőben mit sem különböző fiatalember koránál is íiatalabbnak látszik, nehezen hiszi el róla az ember, hogy már egy éve akadémiai levelező tag és azt is, hogy többszörös családapa. (Felesége egyébként szintén matematikus, ő is a szegedi egyetemen tanít.)

A matematikusok között nem ritkaság a rendihagyó pálya, Lovász Lászlóé azonban még közöttük is ritkaság- számba megy. Középiskolai tanulmányait a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte, tanára Rábai Imre volt. Érdeklődése a matematika iránt itt kezdődött, ami azonnal kitűnő eredményekkel járt. 1963 és 1966 között négy matematikai olimpián indult — mindegyiken ersó vagy második helyet szerezve —, megnyerte a tévé egyik Ki miben tudós? vetélkedőjét. Ezek azonban csak „szárnypróbálgatások” voltak, kis túlzással mondhatjuk, egy diák „szórakozásai”.

Matematikusi pályája valójában harmadikos gimnazista korában kezdődött. Megoldott egy matematikai problémát, ezzel több, ma is széles körben művelt kutatási téma alapjait rakta le. Az 1966-ban megjelent tudományos közlemény nevet szerzett szerte a világon matematikus körökben a fiatal fiúnak.

Pályája továbbra is meglehetősen rendhagyóan alakult. 1970-ben védte meg kandidátusi disszertációját, így egy évvel korábban lett a matematikai tudományok kandidátusa, mint matematikus: oklevelet ugyanis csak 1971- ben kapott. Előbb a budapesti egyetemen dolgozott tudományos munkatársként, majd 1975-ben meghívta a szegedi egyetem tanszékvezető docensnek. 1977-ben védte meg doktori disszertációját. 1978 óta professzor. Időközben két neves amerikai egyetemen töltött egy-egy évet vendég professzorként.

Kutatási területe a kombinatorika, a gráfelmélet. Székfoglaló előadására beülve úgy gondoltam, hogy semmit sem fogok megérteni e bonyolult, elvont tudományokból. Kellemesen csalódtam. Az új akadémikus kitűnő előadó, ezenfelül mondanivalóját a gyakorlati életből vett példákkal szemléletette, így a nem matematikus is megérthette az alapokat. A kombinatorika, a gráfelmélet azzal foglalkozik, hogy miként lehet ponthalmazok között különféle kap— Éppen egy vállalati költőt kerestünk — szólalt meg rövid, ám annál hatékonyabb gondolkodás után. — Most fogalmaztam magamban a hirdetést. Úgyhogy igazán a legjobbkor jött az ajánlatod.

— Nagyon jó — hallatszott ismét a telefonból. — Használható a fiú, de kicsit lusta. Légy szíves legyen rá gondod, hogy mindennap megírjon két verset.

— Ez csak természetes — mondta Huncut Habarcs. — Még témákat is adok neki... Csak egyet kérdeznék, ha lennél olyan szíves ... Meddig maradna náluk a költő?

— Nem sokáig. Fél év múlva úgyis nyugdíjba megy.

— Egy ilyen fiatal fiú? — hült el a meleg ellenére Huncut Habarcs.

— Bizony. Manapság az ilyen fiatal fiúk is közel hatvanévesek — mondta a központi após, majd letette a kagylót.

Huncut Habarcs megtörölte izzadó homlokát. A piaci légy lcajánul nézett rá a szeme sarkából, majd a „Sej, haj, Boldizsár...” Icezdetü nóta dallamara zümmögni kezdett.

csoiatokat létrehozni. íme az egyik gyakorlati példa: hogyan lehet sok vállalat között sok feladatot optimálisan elosztani — az egyik halmaz „pontjai” : a vállalatok, a másiké: a feladatok.

A matematikának ez az ága egyébként, — kis túlzással — „magyar”, tudomány, az egyik legfontosabb módszert „magyar módszernek” is nevezik. A. gráfelmélet alapjainak lefektetésében hagy szerepe volt König Dénesnek, Egervár y Jenőnek, Gallai Tibornak, Erdős Pálnak. Lovász László — mind több tanítvánnyal együtt — az ő nyomdokukba lépett. A tudományág egyébként szorosa n kapcsolódik a gyakorlathoz is, hiszen ez a számítástechnika egyik elméleti alapja. Az új akadémikus a Számítás- technikai és Automatizálási Kutatóintézet munkatársa is, szemináriumokat tart e témából az intézet kutatóinak.

Lovász Lászlónak már majdnem 100 tudományos közleménye jelent meg, angol nyelvű könyvét nemrégiben adta ki az Akadémiai Kiadó, több hazai és külföldi szakfolyóirat szerkesztő bizottságának tagja, és ő szerkeszti a most induló, idegen nyelvű magyar matematikai folyóiratot, a Combinatoricat is.

Ritka eset, hogy egy akadémikus mindennapi, személyes tapasztalatra tegyen szert az általános iskolai matematika- tanításról. Lovász professzor azonban nyolcéves fia révén kitűnően megfigyelheti ezt. Véleménye szerint a jelenlegi módszer jó, nem lehet még azt sem mondani, hogy bevezetése till gyors, elhamarkodott lett volna. Más országokban a fordulat már korábban és erőteljesebben megtörtént. Örömmel látja, hogy lánya egészen más gondolkodásmódot sajátít el, mint például saját maga kisiskolás kosában. Tudja azonban azt. is, hogy a 20—30 évvel ezeWw* tanult matematika alapján a szülő nem tud segíteni gyermekének, nem érti a feladatokat. Ez bosszantja, néha elkeseríti őt. Lovász profesz- szor — mint egyetlen megoldást — azt tanácsolja a szülőknek, hogy az-első órától kezdve kísérjék figyelemmel az anyagot — magyarán: tanulják meg ők is az új „matekot” —, s meglátják, így egyáltalán nem nehéz, sőt érdekes a matematika.

Diákkora óta, 1969-től kezdve párttag, egy hónapja pedig a Csongrád megyei pártbizottságnak is tagja. Akadémikussá választása nagy megtiszteltetés, de sok kötelezettséggel is jár: bizottságok munkájában, tudományszervezési feladatok megoldásában kell részt vennie.

Szaibad idejében foglalkozik matematikával. Hiszen mindezen „tisztségek” — akadémikus, pártmunkás, három kisgyermek apja és kortársaihoz hasonlóan még a háztartási m un Icából is elvégzi a ráeső részt — mellett valóban nem sok szabad ideje akad. Ezt azonban szemmel, láthatóan nem bánja. Kiegyensúlyozott, derűs ember, teszi a dolgát — természetesen a tőle megszokott magas fokon. Reméljük, hogy sokat hallunk majd a továbbiakban is róla, s néhány év múlva, mire gyerekei is felnőnek, s valóban lesz szabad ideje, lesz még alkalmunk megkérdezni tőle, mit is csinál szabad idejében ...

Zádor Erik«