Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

r r ________ fr E PITOK Fél 11 volt már, amikor tegnap — mint később el­mondták, utolsó mentsvár­ként — szerkesztőségünket is felhívták Mezőcsokonyáról, az áfész helyi felvásárlójának irodájából. — Nem, nem ez volt az el- cő telefon, hiszen hajnali fél 'i óta mást sem teszek, mint i"óbálok közvetíteni, s erre ’ lehetetlen helyzetre megol­dást találni — kezdte mon- dókáját kétségbeesetten Kis­marton Vendel felvásárló. Sokan tudják, hogy Mező- csokonya, Somogysárd, Kis­korpád és környéke jelentős földieper-termelő vidék. így van ez mái' hosszú évek óta. Mezőcsokanyán, ahova teg­nap délelőtt megérkeztünk, vásári forgatag és hangzavar fogadott — Jöjjenek, nézzék! — Ez tűrhetetlen, nem csi­nál jük tovább! Becsapják az embert! — Ráment az egész éjsza­kám, a fiam ballagására sem mentem el emiatt a „rohadt eper” miatt A választások után csende­sebbé vált a közélet a héten megyénkben. A leadott vok- sok nagy többsége helyeselte a Hazafias Népfront prog­ramját és igent mondott je­löltjeire. A héten Somogy régi ' képviselője, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ünnepélyes külsőségek kö­zött átvette képviselői meg­bízólevelét. Közéletünk ki­emelkedő eseménye volt ez, hiszen a szülőföld jókívánsá­gainak és bizalmának egyön­tetű kifejeződésén túl a párt politikájának tieiyesleset, a nemzeti egységet fejezte ki. ^osonczi Pál is ezt emelte ki jeszédeben: az egységet eló- elépésünk legfőbb garanciá­jának tartotta. Végérvényesen és vissza­vonhatatlanul itt a nyár. Szaporodó jeleit ezen a heten számos területen érzékelhet­tük. Kempingnyilás tíalaton- berényben, uj étterem Bog- lárlellén, különböző létesít­mények bővítésének, átalakí­tásának befejezése, megnyi­tása és a hirtelen kánikula beköszöntése — ez már a va­lódi szezon kezdete. A Balatonnál azonban mintha kevesebb ember üdülne, A strandokon a jó idő ellenere a héten alig vol­tak nebányan, a szállodák- Lan állandóan kaphatók szo­bák, és a fizetővendéglátó- nelyek sincsenek mindenütt ^ tele. Mi lehet ennek az oKa? Kétségtelen, hogy legtöbben csak az iskolaév befejezesd után utaznak üdülni — együtt d «saladdal. De az is — Igen — mondta a fel­vásárló —, most már sok megtörődött, s a nagy meleg miatt rothadásnak indult. — De kezdjük az elején. A köz­ségben mintegy 160—170 ter­melő foglalkozik földieperrel. A családoknak csaknem 80 százaléka. Az idén az eper nagy részét a Hungarofructon keresztül exportra szerették volna eladni 19,50-es áron. így volt ez mind a mai nap hajnaláig, amikor is megér­kezett a fenti külkereskedel­mi vállalat illetékese, s kö­zölte, hogy a szépen, kis „pikszisekbe” rakott, gondo­san megtisztított epret ex- portrrünőségben nem veheti át, mert a szállításhoz túl­érett Azt reméltük, hogy majd átveszi a Zöldért bel­földi értékesítésre, és a leg­rosszabb esetben is 16 forin­tot ad érte. A nagy felhábo­rodás akkor tört ki, amikor nemsokára rá megérkezett Horváth József, a Zöldért megbízottja, s közölte, hogy a gyümölcsöt csak léeperként igaz, hogy a tavalyihoz ké­pest a vendégforgalom 15— 20 százalékkal kisebb. Talán az évről évre visszatérő ba­latoni zsúfoltság riasztja el a külföldi vendéget a magyar tengertől. Még inkább a bi­zonyos elemi szolgáltatások hiányosságai. Mi tagadás, ke­vés a színvonalas szálloda, s a vendéglátóhelyek étel- és italkínálata sem fejlődött számottevően az utóbbi években. Kétségkívül kedve­zően változott az alapellátás, de a differencián igényekhez ez vajmi kevés. Hosszú évek óta beszélünk vonzó idegenforgalmi programokról, a szezon meghosszabbításá­ról. Számos kis és nagy kez­deményezés történt ezen a téren. Vajon elegendő-e mindez? Nem mondhatjuk egyértelműen azt: igen. Meg mindig kevés és nem eléggé ötletesek — idegenforgalmi szakkifejezéssel elve — a »■költési lehetőségek« (termé­szetesen pénzköltésről van szó). Ezenkívül évről évre csökken a Balatonnak, mint Európában [járatlan adottsá­gú fürdötónak a vonzereje. Ma már nagyjából ismertek azok a szennyező források —; •s ezek rendkívül sokrétűek —, amelyek miatt a magyar tenger vize egyre piszkosabb, fürdésre — sajnos — mind alkalmatlanabbá válik. Ma­gyar tudósok véleménye sze­rint, ha nem kezdik el a Ba­laton széles körű vízügyi és környezeti védelmét, a tóban egy évtizeden belül már alig­ha lehet fürödni. Szerencseie tudják átvenni 11,50-ért! Nem akartunk hinni a fü­lünknek. Valkó László: — Gondolhatja, hogy fel vagyunk háborodva. Mázsás tételeknél ez ezer-ezerötszáz, sőt kétezer forintos kiesést is jelenthet naponta. Kérdezem én, mindegy ez? György László: — Igaz, a gyümölcs ebben a nagy melegben a leggondo­sabb ápolás ellenére is törik, zúzódik. De azt nem fogad­hatjuk el, hogy ezt a minősé­gi epret csak léként tudják hasznosítani. Zelenák László édesanyjá­nak segített egy mázsát el­hozni. — Ügy higgye el, hogy láz­ban égett itt tegnap a falu apraja-nagyja, szedte, kap­kodta az epret. És most tes­sék, ez van. Mire lehet így számítani a jövőben? — Igaza van. Inkább tö­vestül kitépem a 400 négy­szögöl epresemet, semmint vállaljam még egyszer ezt a kálváriát — mondta Gálovics János. — Itt voltak nemrég a siófoki léüzemtől, s azt aján­lották mindannyiunknak, hogy húszforintos egységáron egész nyáron átveszik az ep­rünket. Senki nem vállalko­zott rá. De miért? Azért, mert le voltunk szerződve, és mi, falusi emberek olyanok vagyunk, hogy a szerződést, az ígéretet megszegni nem akarjuk. Ügy látszik, másutt nem igy gondolkodnak... ! Sokan mindettől függetle­nül ládákba rakták, szatyrok­ba csomagolták a gyümölcsöt, és irány a Balaton vagy Ka­posvár, ahol a gyümölcsre éhes üdülők nemhogy a 11,50- et, de csaknem a kétszeresét is megadják kilójáért. Egyelőre ennyit a tegnapi eper háborúról. Lehet, hogy ez volt a nyitánya az igazi felvásárlási idénynek? az illetékes hivatalok és kor­mányszervek is fölismerték ezt. Tavaly megszületett a Balaton védelmének regioná­lis terve, az idén pedig szá­mos más intézkedést hoztak. Megkezdik a Kis-Balaton helyreállítását, a somogyi tá­rolótavak létesítését, a hínár­irtást és más egyéb, fontos intézkedések megvalósítását. A huszonnegyedik órában. Ezek az intézkedések nem ma, de néhány éven belül föltétlenül éreztetik kedvező hatásukat. A héten láttam az egyik kaposvári iskola kerítésére írt nagyméretű krétafeliratot: Vakáci-ó! Pénteken minde­nütt befejeződött a tanítás, és megkezdődött a nyári szü­net. Úttörőtáborok, színes if­júsági programok, gyermek­üdülők, s a falusi nagyszülők várják az iskolaévben elfá­radt gyerekeket. Sokrétűek tellát a szellemi regeneráló­dás föltételei. Mégis, pedagó­gusok és ifjúsági társadalom­tudományi kutatók számos esetben fedezlek föl a nyáron unatkozó iskolásgyereket. A szülők elfoglaltsága, a sza­bad idő eltoltesenek kultura- latlansága miatt sok gyerek — program, értelmes játék, tevékenység híján — egysze­rűen nem tudja mivel töltem az :dejét. Ezt az iskola (tan­ügyi igazgatás) és más hiva­tott szervek is fölfedezték már, de átfogó megoldás mindeddig nem született. A két hónap ugyanis hosszú idő. A gyerekek érdekében azonban mindenkinek törnie kt.ll h fejet. Érdemes. Ciuuor Tibor Az építőket köszöntik ma. I Ünnepükön három kitünte­tettet mutatunk be. Egy a közös vonás bennük: szere­tik, amit csinálnak, és ezért kapták meg a Kiváló mun­káért kitüntetést. A hosszútávfutó társasága Szülei Tapsonyban voltak földművesek, apja kitanulta ugyan az asztalosmestersé­get, munka híján azonban ő is csak gazdálkodott. A fiát arra biztatta, hogy ne ma­radjon a föld szolgálója és kiszolgáltatottja, tanuljon mesterséget. Így érkezett Bodó Jancsi az általános iskola után Ka­posvárra, hogy kőművesta­nulónak álljon. — Azt mondta a bizottság egyik tagja, hogy ne legyek kőműves, mert kiesik a ke­zemből a malteroskanál. Hát mi tagadás, ma sem vagyok nagy termetű, akkor meg különösen kicsi voltam. De az építőszakmától nem tágí­tottam, végül javasolták, hogy menjek festőnek, leg­alább nem törik össze a lét­ra alattam. 1961 nyarán lépett be az állami építőipari vállalathoz. A tanulóidővel együtt 22 évet töltött el itt egyfolytá­ban. Azóta a kis Bodó Jan­csiból Bodó .János brigádve­zető és mestervizsgás festő lett. 1967-ben tanulókat okta­tott. Amikor végeztek, meg­alakult az első Bodó brigád, a szakoktatóból kolléga, »kisfönök« lett. Es a kez­dőkből alakított társaság né­ha rávert a vén rókákra is. A vállalat rossz időszakai szétfújták az embereket. De kétszer azért elnyerték az aranykoszorút, mielőtt vég­leg szétszéledt volna a bri­gád. — Ott maradtam brigád- vezetőként brigád nélkül. Igaz, közben két évet ki­hagytam, nem vállaltam ilyen megbízatást. Sportol­tam, nem volt időm. Azután kapóra jött, hogy az egyik társaságtól elment a bri­gádvezető. Egymásra talál­tunk. Elfogadtak. Azóta a lógósokat meg az iszákoso­kat szép csendben elküld­tük. És igyekszünk rendesen dolgozni. A mostani Bodó brigád vezetőjét kevesen ismerik. Nem szokása, hogy az iro­dákba járjon mosolyogni. Munkáért megy vagy anya­gért, és még senkit sem hí­vott meg a szőlőhegybe bo­A nagyközségi tanács költségvetési üzemére az idén is jelentős feladatok rozni — mivel nincs »bir­toka«, de ha lenne, akkor is csak barátságból vinne oda valakit, és nem brigád­versenypontokért. Bodó Jánost egy időben sokat ugratták, hogy miért fut állandóan. Kedvezmény és pénz nem járt ezért, így hát kevesen értették a me­gyei csúcsokat felállító, tíz és húsz kilométeres gyalog- lóversenyeken feltűnő em­bert. Egyszer abbahagyta az at­létikát, mert házat épített, nem jutott ideje a sportra. Ma már áll a ház a Szi­getvári utcában — igaz, az egyik szoba még nem kész, és bevakolva sincs az épü­let. A 37 éves festő reggel 10 kilométert tut a munka­helyéig, este ugyanennyit haza. Jó közérzetet, nyugalmat és erős akaratot kapott az önkínzó hosszútávfutástól, társaitól pedig megbecsülést szívósságáért. Bodó János az építők nap­ján a Kiváló munkáért ki­tüntetést vette át a SÁÉV ünnepségén. Példával nevet — Tisztelem, becsülöm a szakmaszeretetei. — Pre- káczka Péter, a Tanép kő­műves szocialista brigádve­zetője szép szavakkal dicsé­ri hivatását; tetteivel juttat­ja kifejezésre szakmaszere­tetét. Elsőként kapták meg gazdasági, társadalmi mun­kájuk elismeréseként a vál­lalaton belül a Tegyünk töb­bet Somogyért! kitüntetést. Sokéves munka van amö- gött, hogy Prekáczka Péter a vállalati kiváló jelvény mellé most a Kiváló mun­káért kitüntetést is átvehet­te. — Nagyszerű emberekkel dolgozom, mindig azt nézik, hogy a határidőt is tartva kifogástalan minőségű mun­kát végezzünk ... Hosszú évek óta a Bala­ton partján, a vállalat bog- lárlellei építésvezetőségén dolgoznak. Tucatnyi üdülőt, üzletet építettek. Több is­kolát, óvodát, bölcsödét pat­ronálnak, társadalmi mun­kájuk értéke évente a 200 ezer forintot is meghaladja. — A brigádomban senki nem tűri el a hanyag, fe­lületes munkát. Ezért is bízzák Prekáczka Péterre és a brigádra évek óta több kőművestanuló ne­velését. A szakma szeretetét Pre­káczka Péter fia is örököl­te: most tanulja a mester­séget. várnak, elsősorban Tab gyer­mekintézményeinek a fej­lesztésében. Ebben az esz­Hétköznapok örömei A közlekedés- és posta­ügyi miniszter aláírása hite­lesíti azt a díszes oklevelet, amely tanúsítja, hogy Ador­ján Lászlónénak, a KPM Kaposvári Közúti Igazga­tósága dolgozójának a szak- szervezeti mozgalomban ki­fejtett harminchárom éves tevékenységének elismerése­ként a Kiváló munkáért ki­tüntetést adományozza. A harminc év előtti és a mostani szakszervezeti munka közötti különbségek­ről beszélgetünk. — Az ötvenes évek elején sokkal többen fordultak a szakszervezethez segítségért, támogatásért. Ma már az emberek valahogy nem ér­zik annak a jelentőségét, hogy a szakszervezettől kér­jenek valamit. Ez jó dolog akkor, ha azt nézzük, meny­nyivel jobb anyagi körül­mények között élnek, ke­vésbé jó, ha arra gondo­lunk, hogy van még mit tennünk dolgozóink érdekvé­delméért. Amikor ide ke­rültem, az úttörők még öt—• hat kilométeres szakaszon dolgoztak, hideg ételt vittek magukkal és gyalog vagy kerékpáron mentek ki a munkahelyükre. Ma gépko­csival szállítják őket és megoldottuk, hogy főtt ételt ebédelhetnek. Az emberek természetesnek veszik ezt, és igy is van rendjén. Fő célomnak mindig az embe­rekkel való törődést tartot­tam. Nemcsak mint tisztség- viselő, hanem mint dolgozó is. — Nehéz-e vélemény­nyilvánításra bírni az embe­reket? — Az a tapasztalatom, hogy szívesen beleszôânak a közös ügyeinkbe, van per­sze, aki nem a hivatalos fó­rumokon teszi. Ezért most különösen fontos, hogy az újonnan választott bizalmiak rátermettek legyenek, mert csak az ö közreműködésük­kel valósulhat meg igazán a szakszervezeti demokrácia. Az embereket szólásra bírni tudni kell. — Mivel tölti majd a nyugdíjaséveit? — Pihenni fogok, és a fér­jemmel — ő huszonhárom évi munka után ugyancsak innen ment nyugdíjba — a szőlőnket gondozhatjuk. Ad­dig azonban több mint fél év van hátra. tendőben az üzem termelési értéke eléri a 20 millió fo­rintot. Az egyik legjelentő­sebb beruházás az általános iskola napközi otthonának készülő korszerű konyha és étterem. Sok bejáró gyer­mekét éppen ennek hiánya miatt nem tudtak az otthon­ba fölvenni. Szeptemberben adják át az 1000 adagos ét­termet, amely 6 millió fo­rintba kerül. A konyhával jövőre készülnek el, ennek költsége 5 millió forint lesz. A régi telekkönyvi hivatal épületét óvodának alakítják át 2,5 millió forintért. Itt négy újabb csoport, száz ap­róság részére biztosítanak ősztől óvodai elhelyezést. Az apróságok szülei la hozzájárultak az óvoda épí­téséhez, illetve a berende­zés, fölszerelés előteremtésé­hez. Szülök bálját, műsoros estet rendeztek a művelődési otthonban — az óvodások szerepelésével —.sa bevé­teli a gyermekintézmények céljaira ajánlottak tel. Az épülő iskolai étterem. Körtcsi Zsolt SOMOGYI KRÓNIKÁJA L. I\—Sz. L.—L. J. Szeptemberre átadják Iskolai konyha, étterem épül Tabon Exportminőségböl - léeper? Termelők és felvásárlók csatája Mezőcsokonyán

Next

/
Thumbnails
Contents