Somogyi Néplap, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-14 / 138. szám
jövőkutatás és hosszú távú tervezés Nyárkezdet, esőben Gerhard mindent látni akar! Változatos, árnyalt gondolkodásra tanít Japán nagyvárosaiban megszokott látvány a forgalmi csomópofitokban gázmaszkot viselő közlekedési rendőr. A távol-keleti szigetország metropolisaiban néhány helyen nyilvános oxigénpalackok állnak a benzingőztől és más égéstermékektől légszomjban szenvedők rendelkezésére. A dúsgazdag olajsejkségek ten- gervíz-sótalanító berendezéseket vásárolnak, édesvizet importálnak. Számos világvárosban rendeltek már el harmadfokú szmogriadót az elmúlt tíz évben. A jövő jótéteményei — de ugyanakkor ártalmai is — országunk küszöbére érkeztek. A szakértői vélemények eltérnek a távlatok megítélésében. A jövőkutatás szakemberei azonban egyetértenek abban, hogy a fejlett technika és az ipari civilizáció talaján keletkező, a világot egészében érintő gondok hasonló problémákat vetnek töl az eltérő társadalmi— gazdasági rendszerű és iejlettségű országokban is. A világmodellekról, a jövőkutatás és a hazai hosz- szú távú tervezés kapcsolatáról tartott előadást; ár. Kovács Géza tanszékvezető egyetemi tanár, az akadémia jövőkutató bizottságának vezetője, a téma egyik legnevesebb hazái szakértője a Közgazdasági Társaság somogyi tagjainak. Elmondta, hogy a hatvanas évek viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági növekedése a jövőkutatás. számára az úgynevezett katasztróíamodellek időszaka volt. A tudósok a népesség számának rohamos gyarapodásából, a gyors gazdasági növekedési ütemből exponenciális fejlődési irányzatokat olvastak ki, és katasztrófákat jósoltak már a nyolcvanas évtizedre. A világméretű iparosítás, a mezőgazdaság gépesítése hallatlan ütemben és hasonlóan pazarló módon fogyasztotta a világ természeti erőforrásait. A kutatók később rájöttek: ha beépítik világmodelljeikbe a katasztrófaelemeket, akkor törvényszerűen prognózisaikba táplálják a hamis végeredményt, a katasztrófát is. A módszerek azóta sokat fejlődtek. Mégis, a világ gondolkodó emberisége első ízben elkkor találta szembe magát a látszólag feloldhatatlan ellentmondással : véges és zárt bolygónkon a természeti erőforrások egy része pótolhatatlan, és a még ismeretlen nyersanyaglelőhelyek, energiahordozók és technológiai eljárások beszámítása jövendő sorsunk alakulásába súlyos kockázati tényezőt jelent. A jövőkutatás tudományos igényű művelésének egyik úttörője az úgynevezett Római Klub. Az intézmény, amelynek számos világhírű tudós — közitük több No- bel-díjas is — a munkatársa volt, nagy jelentőségű tevékenységet fejtett ki a világ átfogó válságtendenciáinak felfedezésében és a közvélemény elé tárásában. Már a klub első jelentésében megfogalmazódott az az őt fő problémakör, amely azóta is szinte mindennap foglalkoztatja az emberiség jelentős részét. Ezek: a népességrobbanás, a természeti erőforrások kimerülése, az élelmiszerhiány, a tőkejavak szűkössége és a környezetszennyezés. A további jelentések újabb és újabb nehézségeket tártak fel, de megoldási javaslataik nem voltak kivitelezhetek. A globális világmodellek majd mindegyikének jellemzője, hogy csak a fejlett országok számára kínál elfogadható választást, konzerválva a jelenlegi fejlettségi különbségeket. A Világpiaci árforradalom, az új nemzetközi gazdasági rend kialakulóban levő viszonyai között azonban mégis mutatkozik némi rugalmasság, előrehaladás észak és dél, vagyis a fejlett ipari államok és a fejlődő világ párbeszédében. A párbeszéd és a rugalmasság szükségességét egyre jobban indokoljáji a demográfiai előrejelzések is. Ezek szerint negyven év múlva a világ népességének csupán tíz-tizenkét százaléka lesz a fejlett ipari országok lakossága. Ez felveti a mai földrajzi, tudati, életmódbeli értékrendszerek és viszonyok átalakulásának kérdéseit is. , Gazdaságunk nyitottsága, a fejlődés készsége megköveteli, hogy tudjuk, milyen prognózisok, eredmények illeszthetők be fejlesztési programjainkba. A szakemberek most foglalkoznak hazánk távlati, húszéves fejlődésének kutatásával. A munka tavaly kezdődött, és 1982-ben fejeződik be. A kutatóintézetek sokasága és a külső szakértők hada dolgozik az ezredfordulóig terjedő időszak jelenségeinek előrejelzésén. Huszonhét prognózis foglalkozik a majdan bekövetkező társadalmi-gazdasági folyamatokkal, jelenségekkel Zömükben a nemzetközi feltételek, a hazai adottságok, valamint a regionális és a környezetvédelmi témák köré csoportosíthatók. A tervezők tudják, hogy a fiatalabb generációknak nem érdekük a döntések időbeli elhalasztása, mert életük nagy részé még hátravan. Döntéseik eredményeit még élvezhetik vagy javíthatják azokat. Mivel a jövőkutatással csak valószínűségi alapon lehet foglalkozni, ezért a-z egyik cél az előrejelzési, becslési készség fejlesztése. Ne halmozódjanak fel az elhalasztott döntések, mert velük arányosan halmozódik az ebből fakadó népgazdasági kár is, csökkentve a gazdaság alkalmazkodókészségét. A természeti erőforrások felhasználásának tervezésekor be kell építeni egy generációs tartalékot is. Sokszor nehéz összeegyeztetni a rövid távon ható taktikai érdekeket a Hosszú távú fejlődés biztonságával. A fizetési mérleg egyensúlyának mindenáron való megteremtése, a mértéken1 felüli importkorlátozás' nyersanyagkészleteink gyors kimerüléséhez vezetheti Szerény mértékben mi te hozzájárulhatunk a világ globális gondjainak enyhítéséhez. Élelmiszertermelésünk, szakembereink működése a világ szegény országaiban valamelyest csökkentheti a feszültségeket. A hazai jövőkutatás eredményei rámutattak arra is, hogy gazdasági kapcsolataink változatlanul tovább fejlődnek a szocialista és a tőkés országokkal. Nem térhetünk ki az úgynevezett észak—dél probléma elől sem, és föl kell készülnünk a bolygónk jövendő válsággócaival való kapcsolatteremtésre is. A jövőkutatás legújabb feltételezései szerint a számítástechnika gyors terjedése is globális veszélyeket hordoz magában. A számitógépes eljárásokkal irányított termelés ma még felmérhetetlen társadalmi mozgások, így társadalmi konfliktusok okozója lehet. Már ma olyan információs hálózatok vannak a világon, amelyek monopolizálják a tudást. Egyes előrejelzések szerint a huszonegyedik században az információk birtoklása többet jelent majd az anyagi javak birtoklásánál. A jövőkutatás a változatokban való gondolkodásra tanít. Eredményei ma már kétségbevonhatatlanok. Cs. L. tn z 0£ CÛ Mástél szoba összkomfort Láttam én ott a telepen az idősebb évjáratú leányok életét, akik egy fellobbanás bódulatában férjhez szaladtak, meghúzták magukat a szüleik vagy a' fiú szüleinek a lakásában, a legkisebb szobácskábán persze, aztán várták, hogy történjék velük valami... Hiszen lakást három gyermek alatt aligha ad a taE 1 NÉPLAP nács — viszont hova szüljek meg azt a hármat? Egy szem háromszor-négy méteres szobára? Marad tehát az egy gyerek, és a reménytelenség . .. Egy öröklakáshoz százezrek kellenek, csak a beugróra, aztán a lakás berendezése, a televízió, bojler, mosógép, frizsider, porszívó... És mellette a férj folytonos zokogása a kocsi után ... Hogy ezeknek is van, azoknak is van. Csak neki kell megtagadnia magától, mert nyakába vette a családot, tehát az örökös lemondást ... Egyszer leültem, hogy kiszámoljam: mennyi is kellene ahhoz, ha Ákossal ösz- sze akarnánk házasodni, s az életünket önállóan, külön lakásban szeretnénk elkezdeni. Ákos akkor már dolgozott, kétezerötszáz forint körül keresett; én még tanultam. Mindegy, jövőre én is keresek már, a kétezret hazahozom én is — így számoltam —, ez tehát évi ötvenezer forint kettőnknek. Szép pénz, ha csak érni kell belőle. De ha beruházkodni? S megint számoltam: egy öröklakásra legalább kétszázezer a beugró. A lakas berendezése ötvenezer. a villamosítás szintén ötven. Ez összesen háromszázezer. Azaz: hatévi teljes jövedelmünk. Jaja, de abból az évi ötvenezerből élnünk is kell ám, koszt, íruha, szórakozás. Mennyit tudunk így félretenni ? Ha valamelyikünk szüleinél húzódunk meg átmenetileg, hát talán évi húszezret. Azaz: tizenöt év kellene hozzá, hogy az önálló lét feltételeit megteremtsük. De ha az első gyerek már korán megjön, és én gondozási segélyre megyek, a tizenötből könnyen lehet tizennyolc év is ... Most vagyok tizennyolc — számolgattam —, harminchat leszek tehát, mire önállósíthatom magam . Ákossal .. . Kezet a szívre : van olyan szerelem, létezik olyan imádat, amely erőt ad tizennyolc- ilyen évhez?! Pedig én Ákost igazán szerettem. Nem tudja, mert sosem mondtam meg neki, de már a szakmámat is miatta ' választottam. Tudtam, hogy a vegyipari technikumba jár, s egyre azon rágtafti otthon a szüleim fülét', hogy az általános után engem is oda írassanak. Apám inkább a ruhaipari szakközépiskolát akarta volna, anyam oteg À balatonfoldvári Express- üdülő előtt nagykabátba öltözött, az NDK-ból érkezett társaság szemlélődik. Nézegetik az eget, elinduljanak-e valahova... ' — Megbánták, hogy ilyenkor jöttek? Később talán jobb idő lett volna... Heiner Knauf kitűnően beszél magyarul, ő fordítja a társaság véleményét: — Nem, nem, ellenkezőleg. Én már háromszor voltam itt főszezonban, akkor végig nagyon jó idő volt. Most nem csábít annyira a Balaton, s végre jut időnk ismerkedni a táj szépségéi- veL Gerhard Schulcz és felesége nászúira érkezett hozzánk. — Minél többet szeretnénk látni az országból, főként a Balaton környékéből. A feleségemmel együtt először vagyunk Magyarországon, s az eddig eltelt egy hét alatt csak kellemes élményekben volt részünk. — Mi lesz a mai program? — Ismét átmegyünk Tihanyba — mondja Heiner. — Tegnapelőtt már jártunk ott, de a társaság úgy döntött, hogy még egyszer el .kell menni. A leilei állomáson pokrócba csavarva két kócos fiú gubbaszt. — Elment a vonatunk, s két óra múlva jön csak a következő. — Mikor jöttek? — Egy héttel ezelőtt. Azt terveztük, sátorozunk majd, de hát ilyen időben? — Szabadságon vannak? — Az Eötvösre járunk, most kezdődnek majd a vizs' gák. Ügy gondoltuk, nem árt egy kis pihenés a nagy hajtás előtt. Aztán balul ütött ki az egész, mert Tibi már harmadnap megfázott — mutat társára a zömö- kebb —, de nem engedte, hogy hazamenjünk, nehogy az én szórakozásom is odalegyen. Kikacsint a nap a felhők mögül, a homok pillanatok alatt elis&za a tócsák vizét Fonyódon egy lánycsapat merészkedik elő a lepkebódék menedékéből. — Iskolai kirándulásoa vagyunk, Szekszárdról jöttünk. Egyikük arról panaszkodik, hogy nem sokat ért eddig ez a kirándulás-, mert többet vártak arra, hogy elálljon az eső, mint ameny- nyit ismerkedtek a kör- nyékkeL — Mi szerepel még az útitervben? — Szeretnénk megnézni a Csillagvárat, s ha lesz idő, elmegyünk Fenékpusztára is. A Trabant fékez, a paj>a kiszáll, s a kis autó megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy legalább nyolcvan kilótól megszabadult. — Üdülőbe, vagy saját nyaralóba érkéz tel; ? — Ide, az építők üdülőjébe jöttünk, két hétre. Remélem, a jó időt is meghoztuk magunkkal. Nagy szükség lenne rá ... Azért jöttünk ilyen korán, mert a feleségem nem szereti a zsúfoltságot. Ilyenkor még látni is lehet valamit, nem csak a nagy tömeget. Még egy évig megtehetjük, hiszen ha a nagyobbik gyerek iskolába megy, vége a tavaszi, a nyár eleji nyaralásoknak. — Mi lesz a program, ha nem javul az idő? — Ez csak a gyerekek miatt gond, hiszen mi a feleségemmel nagyon szeretünk olvasni meg kirándulni is. A fürdés és a napozás nálunk másodlagos kérdés. Telnek a strandok, szikkadnak a tocsogók, a szél a felhőket hajtja. Eső ide. eső oda, megérkezett a nyár a Balatonra. K. Zs. PIACI KÖRKÉP Kaktusz és mákvirág Hosszú, tömött sorokban .özönöltek a vásárlók a tegnapi kaposvári hetipiacra. A végre beköszöntött nyári melegben jócskán verejtékeztek a vásárlók, mégis valószínűleg a pénztárcák fogytak le jobban. Egy háziasszony bepillantást engedett hét végi bevásárló listájába: 172 forint volt a két szatyornyi zöldség ára, pedig a legdrágább cikkekből, a paprikából és a parádésomból nem is vett. Ez utóbbi most 50—60 forint. Szegeden és Szolnokon már csak 35, Debrecenben és Komlóm viszont még kétszer ennyiért is kínálták. Kilóira mért paprika még csak mutatóban van 65 forintért. Zömében még darabonként adják 3—7-ért. Tegnap már csak kelletlenül fizettek 14 forintot a kelért, igaz Debrecenben 20-éirt is kellett. Budapesten 16—18 forint kilója. Üjra bőséges a kínálat fejes káposztából. Már a kiskereskedők sem kértek érte 12 forintnál többet. Az alföld városokban — Debrecen kiazt, ha gimnáziumba megyek, s onnét aztán tovább, valamelyik főiskolára. De én kötöttem az ebet a karóhoz. Az arcát, azt sosem felejtem el, amikor Ákos az évnyitón megpillantott! Én csak a pilláim alól pásztáztam végig a sok osztályt, és már a harmadik mustránál megláttam azt a langaléta alakját, s a vadul lobogó, szőke haját. De ő is észrevett, mert egyszerre csak érzem, hogy a mellettem álló lány megböki a könyökömet, és odasúgja: »Te, nem téged bámul az a magas srác, onnan szemből?« »Fogalmam sincs — feleltem. — Rövidlátó vagyok, innen nem ismerem meg.« »Vagy téged, vagy engem ...« — mondta a lány (Béres Irénnel hívták. később jó barátnőm lett), és kihúzta magát, blúzát kisimította. No. de hamarosan elborult a képe, mert az én Ákosom nem sokáig állta, és odasündörgött hozzám. Előbb ugyan mondott valamit az osztályfőnöknőmnek, aztán az osztályunk mögött visszaszaladt helyére, de egy pillanatra megállt mögöttem. ' vételével — már 10 forintnál olcsóbb. Vöröshagymából rendkívül egyenetlen az ellátás. Erre utal, hogy miközben Békéscsabán 8 forint kilója, 100 kilométerre] arrébb, Kecskeméten 25. Kaposváron egyáltalán nem láttunk. Volt viszont tavaszi hagyma, amelyért így 4-5 forintot kérhettek csomónként. A karalábé darabját 3 forintért adták, a karfiolt 15- ért. Csak 20 a zöldborsó, s ugyancsak sokat mérséklődött az újburgonya ára. 16- ért mérték, csaknem kétszer ennyibe kerül Veszprémben és Kecskeméten. Somogyias árak csak Békéscsabán és Szegeden vannak. A legolcsóbb óburgonyát továbbra is nálunk adják 5,60-ért. Egy kesergő kistermelő elhozta teljes uborkatermését, háromkilónyit. Az egészért 102 forintot kapott. Kígyó uborkát 25-ért árultak. Egy hét alatt 1# forintot mérséklődött a karfiol ára. Most 24—28 kilója. Szebb fejes salátát 3—5 forintért lehetett venni. Volt 1,50-ért is, de azon nem látszott, hogy fejes. A hónapos retek csomója még mindig .3- 4 forint, örvendetesen zuhannak a gyümölcsárak. Az eper kilója 20 forint, csak a Dél-Al- földön hasonlóan olcsó. A tóv áros ban, de Debrecenben és Komlón 1« még 50—70 forint az ára. A hirtelen jött hőségben napok alatt beérett a cseresznye, 20 forint volt kilója. Már nagy szemű, ropogós is volt, igaz még csak csomókban, 2-3 forintért. Almát egy helyen lehetett találni 38 (!) forintért. A gombapiacon továbbra is csak csibegomba kapható, 20-ért literenként. A helyzet változatlan a baromfipiacon. Továbbra is 50 forint egy kiló élő csirke. Budapesten ennél öttel több, Szegeden és Békéscsabán tízzel kevesebb. Egy pár mutatósabb tyúkot 170- re tartottak, egy éltesebb kakasért 100-át szerettek volna kapni. Mint országszerte, általában nálunk is 1,50— 1,60 a tojás darabja. Ennél csak Pesten és Komlón drágább 20—30 fillérrel. Nem voltak épp virágos kedvükben a virágárusok, amikor reggel meglátták a szombathelyi Kertész Tsz termoszkocsiját. Az élelmes kertészek jó üzletet csináltak cserepes szobanövényekkel. Egy 120 forintos, virágzó kaktuszért ölre mentek a vásárlók, drágállották viszont a mezei törökszegfü 2 forintos csokronként! árát. Forint volt szála a pünkösdi rózsának. Mutatós mákvirágot síálanként háromért kínáltak, Egy 15—25 forintos csokor rózsa az ajándékozó mély rokonszenvéről tanúskodik. (folytatjuk..) ». A.
