Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
Kozmosz és béke ftoáté Szaggyejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Űrkutatási Intézetének igazgatója az űrkutatásban megvalósuló együttműködés természettudományi, gazdasági, szociális és politikai vonatkozásairól nyilatkozott az APN tudósítójának. — Napjainkban — mondotta — egyre jelentősebbé válik a kozmikus tér tanulmányozásában és meghódításában az együttműködés. Már az első mesterséges holdak is azoknak a közös erőfeszítéseknek köszönhetők, amelyeket a nemzetközi geofizikai év (1957—1958) során 1 a tudományos kutatások első egyeztetett nemzetközi programjában fejtettek ki a tudósok és a szakemberek. A légkörfizikusok ma már fnegfigyelhetik az időjárást a Vénuszon és a Marson, s adataikat összevethetik a Földre vonatkozó megfigyelésekkel. Az asz tronómusok - nak lehetőségük nyílt arra, hogy eljuttassák műszereiket a korpuszkuláris áramlások számára gátat jelentő légkör határain túlra, és ily módon tanulmányozzák a csillagokat és a távoli galaktikákat. A biológusok, akik az életnek csupán egyetlen fő formáját ismerik, elképzeléseik kibővülésében reménykednek, s azon gondolkodnak, más világokban mihez lehet hasonlatos az élet, és hogyan kutassák föl annak ismérveit. Lehetővé vált az égitestek közvetlen vizsgálata automata berendezésekkel és űrhajósok révén, sikerült onnan anyagmintákat is szerezni. Ezek az információk nemcsak az égitestek és az egész világegyetem szerkezetéről, sajátosságairól alkotott elképzeléseket pontosítják, hanem egyre-másra föltárják az anyag új állapotait és tulajdonságait, bővítik a tudomány alaptörvényeit. Az űrkutatások eredményeinek egy része már gyakorlati alkalmazásra talált mindennapi életünkben. Ilyenek például a műholdas te- levíziprendszerek, a meteorológiai szputnyikok, a föld kincseinek földerítésére szolgáló műholdak megjelenése. — Ma már nyilvánvaló — hangsúlyozta az akadémikus —, hogy külön-külön egyetlen ország- sem vállalkozhat minden technikailag lehetséges és értékes terv gyakorlati megvalósítására. Napjainkban önálló kozmikus programjai csakis azoknak az államoknak lehetnek, amelyek hordozórakétákkal, a fölbocsátásukhoz szükséges űrrepülőterekkel, továbbá kozmikus repülőberendezésekkel, azok repülésének megfigyelésére és irányítására szolgáló vezérlő- és mérőkomplexumokkal egyaránt rendelkeznek. Még az iparilag magas fejlettségi szinten álló nyugat-európai országok is kormányközi és nemzetközi ipari egyesüléseket alapítottak a hordozórakéták közös kifejlesztésére, valamint a tudományos és alkalmazott rendeltetésű műholdak előállítására. A vezető ürhatalmak pedig keresik a kozmosz kutatásával kapcsolatos pénzügyi terhek megosztásának útjait. A Szovjetunió és a szocialista közösség országai a kozmoszban való nemzetközi együttműködést fejlesztve a tudománynak, az államok közti baráti kapcsolatok szilárdításának érdekeiből indulnak ki. Az a törekvés vezeti őket, hogy minél előbb az emberek szolgálatába állítsák az űrhajózás gyakorlati eredményeit. Az űrkutatásban a Szovjetunió eredményesen együttműködik egy sor kapitalista és fejlődő országgal, többek között Franciaországgal, Svédországgal, illetve Indiával. Ez az együttműködés kétségtelenül erősödni és fejlődni fog. Másként közelíti meg ' az együttműködést a nyugati világ vezető kozmikus hatalma. Az Egyesült Államok még a hivatalos nyilatkozatokban sem titkolja azt a törekvését, hogy a nemzetközi programok végrehajtása során maximális gazdasági előnyöket érjen el, s ez tetteiben még szembeötlőb- ben nyilvánul meg. A nemzetközi kozmikus együttműködés fő feladatainak megközelítésében mutatkozó különbségek, az Egyesült Államoknak annak idején nyíltan meghirdetett irányvonala a kozmikus tér széles körű katonai fölhasználására és a hidegháborús helyzet szolgál magyarázattal arra, hogy a múltban miért ment olyan nehezen és vontatottan a kozmosz kutatásában és felhasználásában a szovjet—amerikai együttműködés, noha annak fejlesztése minden népnek érdeke. A nemzetközi enyhülés folyamatának jelképévé vált a Szojuz és az Apolló űrhajó együttes repülése. Ez gyakorlatilag is hozzájárult a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztéséhez, mindkét ország népeinek érdekében, a világ békéjének érdekében. A kozmosz tanulmányozásában és birtokba vételében a nemzetközi együttműködés megfelel minden nép óhajának és érdekeinek. Erősítése és bővítése az államok közti politikai és egyéb kapcsolatok általános helyzetétől függ, s e kapcsolatok javításának igen nagy lehetősége is. Munkásőrök szoknyában Maród Ágnes Munkásőrnek lenni szép — de nem könnyű megbízatás! Fölkelni hajnalok hajnalán, vállalva a szolgálatot, kúszni a terepen, végezni a gyakorlatokat metsző szélben, esőben, hóban, amikor más talán az igazak álmát alussza, vagy egy jó könyvet olvas a meleg szobában... Nem könnyű ez még a férfiaknak sem, hát még a nőknek... Mindkét lány a barcsi Gábor Andor munkásőrszázad tagja. Maróti Ágnes a barcsi Épgép dolgozója, ebben Elsikkasztott benzinjegyek Tsz-vezetök a vádlottak padján Nagyszabású per zajlott le a közelmúltban a Kaposvári Járásbíróságon — tizenkét vádlottal. Az elsőrendű, az 50 éves Városi Sándor korábban a bedegkéri tsz főkönyvelője volt, s ott 1976- tól több ízben is elkövetett olyat, amiért most felelnie kellett. Négy éve például nagyobb mennyiségű gyógyszert vásárolt a t&z-nek a tabi gyógyszertárban. A számlát utólag nyújtotta be elszámolásra; ezen a számlán eredetileg 1767 forint szerepelt, ám ő az egyest négyesre javította, s így 3000 forinthoz jutott. Ettől kezdve rendszeresen vásárolt üzemanyag-jegyeket, de nem számolt el velük. A könyvelés — az ő utasítására — az üzemanyag-fölhasználást termelőszövetkezeti fölhasználásként könyvelte el, annak ellenére, hogy az üzemanyag- jegyek raktári bevételezése elmaradt és bevételi bizonylat sem készült. így a főkönyvelő a vásárlások során három év alatt — különböző Áfor-kirendeltsé- geknél — 399 675 forint értékű üzemanyagjegyet elsikkasztott. A rengeteg benzint természetesen nem autózta el: a jegyeket eladta a különböző üaemanyagtöltö- állomásokon dolgozó kútkezelőknek. Jó üzlet volt ez a benzinkutasoknak is, hiszen a jegyeket olcsóbban vették át... Csaknem százezer forint értékben vásárolt Városi Sándor keményíaparkettát, 1978-ban. Árát úgynevezett beszedéses megbízás alapján a tsz a Tüzép-számlára fizette be, a parketta azonban nem a tsz-hez került, hanem Városi lakására. Legalábbis egy része; a többit a tsz-elnök, illetve a szövetkezet értékkönyvelője kapta. Még egy bűncselekmény van Városi rovásán. A tsz elnökével, az 51 éves Györki Józseffel együtt megegyezett egy — a közelben dolgozó — csehszlovák munka - gépkezelővel, hogy gépével a gazdaságban elvégez bizonyos földmunkákat. Ez megtörtént, s a tsz-vezetők devizahatósági engedély nélkül több mint 30 ezer forintot fizettek neki... Az ügyben a Kaposvári Járásbíróság dr. Ifkovics István tanácsa hirdetett ítéletet. Városi Sándor halmazati büntetése négy évi szabadságvesztés, négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, s elrendelte személygépkocsija elkobzásét. Az ügy többi vádlottját rö- videbb időtartamú — próbaidőre fölfüggesztett — szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte. Három vádlott ügyében jogerős az Ítélet. Városi és a többi vádlott esetében az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért föllebbeztek. D. T. un b>~ z ec < oo Másfél szoba összkomfort így kezdődött, másodszor is. Illetve, dehogy kezdődött még. Az egész szeptember azzal telt, hogy rám se pipált. Októberben már lestem az iskola kapuja előtt, hogy együtt mehessünk haza. Egyszer sem sikerült: a barátnőibe kapaszkodott, úgy biccentett rám hűvösen. Novemberben aztán én néztem keresztül rajta. Osztálytársnőm és eddigi szerelmem nyáron összeismerkedett egy harmadéves tisztjelölttel, és már augusztus végén megírta: szépek voltak az együtt töltött idők, de úgy érzi, itt az igazi — így aztán tél elejére már üvölteni tudtam volna a magánytól. És éhes farkasként bizony végig is üvöltöm a telet, ha az iskolai Télapó-ünnepen össze nem jövök megint Csutival. öttől nyolcig tánc is volt. öttől hatig még november- kedtem, adtam a sértettet — de hatkor fölkértem, és nyolcig el sem engedtem. Az úton hazafelé, egy lerobbant ház kapualjának jótékony sötétjében csókolóz- tunk először istenigazában, dacolva a decemberi hideggel. Mindketten kigomboltuk a télikabátunkat, úgy tapadtunk egymáshoz. •»Miért vártunk ezzel decemberig? — kérdeztem a telep első házainál szemrehányóan. — Szeptemberben is újra kezdhettük volna!« Sapkájához emelte kezét, szabályszerűen tisztelgett, akár egy katonanő. •►ön miért lépett le ezelőtt két évvel búcsú nélkül, hadnagy úr?« •»Most mit vacakolsz? — kérdeztem sértette». — Az élet ilyen!« >»Na látja! — mondta pimasz kis fintorral. — Ezt mondom én is!« »►Mit?« »Hogy ilyen az élet.« A házuk előtt voltunk mai búcsúzkodtunk. ••Holnap hol várjalak?« — súgta» a kézfogás utas. »Csak a villamosnál — súgta vissza. S arcán újra átszaladt az a csibészes mosoly. — Semmi kedvem, hogy megint a falon olvassam a nevünket!« 5. A következő nyáron lett az enyém, a gyümölcsszedő táborban. Almaszüretre mentünk most is, mint minden évben, a szokásos helyünkre: egy nagy alföldi termelőszövetkezetbe. A fiúk persze külön szálláson laktak, sátortáborban, a lányok meg egy öreg gazdasági épületben. De nyár volt, az alma- szagú éjszakák melegek, még a szabad ég alatt is ... Csu- ti úgy lett az enyém, olyan magától értetődőn, mintha csak a nászutunkon lettünk volna. »Vigyázz — súgta első este. — Nekem még nem írnak föl tablettát!« A gyümölcsszedés két hétig tartott, addig a nász- ulunk is. Volt valami isteni felszabadultság az egészben, mintha csakugyan férj és feleség lettünk volna: nappal együtt dolgoztunk az almaszedésen, este együtt üldögéltünk a tábortűznél, sütöttük a szalonnát, ittuk az olcsó vizezett bort, aztán együtt mentünk aludni. Azt hiszem, nemcsak az összes gyerek, de meg egy-ket tanár is tudta, mi történt köztünk. Egyáltalán, ez a nyár csodálatos volt! Valami kis prémiumot is kaptunk a munkánkért a szövetkezettől, pár száz forintja volt neki is, nekem is, és előttünk volt a nyár! Csuti tizenhat volt, én tizennyolc, és jártak a kirándulóhajók Visegrádra, nyitva voltak a strandok a Palatínustól a Rómaiig, es- ténkint szólt a zene az Ifjúsági Parkban, és a környékünkön egy-két vendéglő kertjében. Istenem, hogy elmúlik minden! Ilyen nyaram, már akkor éreztem, az életben nem lesz többé! Aztán hát jött az ősz, az iskola megint, sőt engem már az érettségi is fenyegetett év végére, így aztán rá kellett kapcsolni a tanulásra. De reggelenként továbbra is együtt mentünk suliba, és a vasárnapok is csak a mieink maradtak! Aztán leérettségiztem, és ősszel dolgozni mentem. Protekcióm nem nagyon volt semerre, igy aztán be kellett érnem a szakmunkássággal egy közeli szeszgyárban, pedig megfordult a fejemben, hogy tovább tanulok estin vagy levelezőn. De azt csak úgy győztem volna, ha legalább egy jobb laboránsságot kifogok valahol ; ahhoz viszont már ismeretség kellett volna, összeköttetés, protekció. (Folytatjuk; az évben vette föl az egyenruhát. — Kitől és miben kapott segítséget? — Azt mondhatom: mindenkitől. Az első perctől kezdve a lehető legtöbbet. Persze jobban fedi a valóságot, ha azt mondom, hogy útmutatást kaptam. Mert nem fogta meg helyettem senki a puskát, és a gyakorlatokon is a saját erőmből kellett túljutnom az akadályokon. — Mit szóltak mindehhez a szülei ? — Először kétkedve fogadták az elhatározásomat, de aztán belátták: igazam van. Most pedig már lelkesítenek, s ha arról panaszkodom, hogy fáradt vagyok, azt mondják: lányom, te vállaltad, hát most csináld is végig! — Előfördult, hogy úgy érezte, túl nagy feladatot vállalt? — Voltak pillanatok, amikor ilyet éreztem, de ez nem volt maradandó. Tatai Ildikó a barcsi fűrészüzem dolgozója. — Még kislány voltam, amikor édesapám először vitt magával a munkásőrök közé. Emlékszem, nagyon tetszett a fegyelmezettségük, csillogó fegyverük. Szerettem volna sokszor közöttük lenni. Aztán, ahogy nagylány lettem, egyre többször vágyódtam közéjük, mígnem egyszer odaálltam apám elé, és azt mondtam: szeretnék én is munkásőr lenni! Először csodálkozott — a bátyáimmal együtt —, aztán annál nagyobb volt az öröm a családban. — Mindketten fiatalok. Ha férjhez mennek, mit szól majd a férj a munkásőrszolgálathoz? Ildikó válaszol: — Remélem, megérti, s ha kell segít is. Tudom, hogy a családalapítás után még nehezebb lesz a szolgálatot, a családi es a munkahelyi elfoglaltságot ösz- szegyeztetni, de megpróbálom mindegyiket becsülettel ellátni. — Mi jelenti a legnagyobb élményt a szolgálatban ? — A kialakuló értéke» emberi kapcsolat — mondja Ági. — Az, hogy az ember Tatai Ildikó megtanulja a másikat becsülni, tisztelni, nemcsak a mindennapok körülményei között, hanem embertpróbá- ló helyzetekben is. A nemrég megtartott lógyakorlaton mindketten kiválóan szerepeltek. Szaba- dós János, a barcsi munkásőrszázad parancsnoka elégedett a lányok teljesítményével. — Máris beváltották a hozzájuk füzötto reményeket. Látszik rajtuk, nagyon igyekszenek, s minden tudásukat latba vetik, hogy a lehető legjobban szerepeljenek a kiképzéseken — mondta a századparancsnok. K Zs. Feladatok a gyümölcsösben A fölmelegedés következtében megélénkült a májusi cserebogarak rajzása. Lombpusztításuk — kisebb gócok kivételével — nem számottevő, ezért összefüggő területeken indokolatlan a kémiai védekezés. Sokkal veszélyesebb azonban az utódok, a talajlakó pajorok kártétele. A talaj felső rétege a gyakori csapadék következtében folyamatosan nedves, ez pedig megkönnyíti a bogarak tojásrakását. £ kikelt pajorok a következő években okoznak számottevő kárt. Ezt kell most megelőzni! A házikertekben célszerű — és eredményes — ha reggelente lerázzuk a fákról a dermedt bogarakat, összegyűjtjük és megsemmisítjük őket. A csapadékos, meleg idő kedvező feltételeket teremt a gyümölcsfabetegségek terjedéséhez. Az alma- és kör- tefavarasodas fertőzési veszélye rendkívül nagy, az utóbbi időszakban több fertőzési hullám is volt, s ha elmulasztjuk a most időszerű védekezést, súlyos károk keletkezhetnek. A betegség már nemcsak a kis leveleket, hanem a virágokat és a terméskezdeményeket is fertőzi. A védekezést virágzás idején is folytatni kell a Zineb 80 vagy az Orthocid 0,2, illetve a Polyran Combi 0,25 vagy a Chinoin-Fundazol 50 WP 0,1, esetleg a Topsin- Metil 75 WP 0,1 százalékos gombaölő szerrel. (A védekezésire javasolt készítmények méhekre, rovarokra aeip veszélyesek, a t érméskötődést sem befolyásolják.) Ha továbbra is csapadékos idő járja, a védekezést 6—8 naponként ismételni kell. Az őszibarackfákon terjed a tafrinás levélfodrosodás, és megnőtt az őszibarack-liszt- harmat fertőzésének a veszélye. Ez utóbbi leginkább az érzékeny kis gyümölcsöt veszélyezteti. Védekezésié a Zineb 0,2+ a Thiovit 0,3 százalékos, vagy az Orthocid 0,2 « a Thiovit 0,3. illetve a Polyran Combi 0,25 + a Thiovit 0,3 százalékos kombinációját , javasoljuk. A gombaölő szerekhez — a sodrómolyhernyók, levélda- rázslárvák, gyümölcsfa-takácsatkák és a gócosan károsító levéltetvek ellen — tegyünk vagy Anthio 33 EC 0.15—0,20 százalékos, vagy Rogor L—40 0,1 százalékos, illetve Unifosz 50 EC 0,1 vagy B-58 EC 0.1 százalékos rovarölő síiért is. A meggy- és cseresznye- fákat most monilia, valamint eilirtdrospóriumos levélfoltosság ellen kell védeni — ugyanazzal a permet- lé-kombi nációval, amit az őszibarack védelmére javasoltunk.
