Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
A mi öregjeink fl győri Matfách-gyűjtemény TW#> somogyi községben tanácsülésen, végrehajtó bizottsági ülésen szerepel napirendi pontként ebben a hónapban a település szociális helyzete; megvitatják a testületek az eredményeket és kijelölik a tennivalókat. Csak néhány példa; Somogyjádon a májusi tanácsülésen értékelik a szociális ellátásról és gondoskodásról szóló, a megyei tanács öt évvel ezelőtt hozott határozata végrehajtásának a közigazgatási területen szerzett tapasztalatait; Szennában szintén e hónapban tanácskoztak a körzet közegészségügyi és szociálpolitikai helyzetéről. A szentbalázsi községi közös tanács végrehajtó bizottsága a jövő héten Cserénfán 900 ezer körül járunk. Csaknem hatvan gyógyszerész dolgozik most nálunk, közülük húsz » Kossuth téri patikából jött át kisegítem bennünket. Meg a megerősített személyzettel sem győzzük azonban, mindenkor a munkát, főleg délelőtt 10 és 13 óra között, azután délután négy és hat között fordul elő, hogy a betegeknek 10—15 percet is várniuk kell, míg hozzájutnak a gyógyszerhez. Két ablaknál adjuk ki a receptre fölirt gyógyszert, egynél a recept nélkülieket. Ennél többet a Az öreg mindig szerette a fát, szeretett fúmi-faragni. Most is a favágítón van. Fejszéjét finom mozdulattal vágja a tuskó szélébe, majd kabátja zsebéből előveszi dóznij át, s rágyújt. Naponta sokszor ismétlődő szertartás ez: bal kezének három ujja közé veszi a vékony cigarettapapírt, jobb kezének három ujjával dohányt szór a kis papírvályúba, néhány dédelgető sodrás, majd egy lendülettel végigfuttatja nyelvét a papír szélén, ügyelve arra, hogy elég nedves legyen, mert másképpen kibomlik s elveszik a dohány. Ügyel arra is, hogy a géppuskalövedék hüvelyéből készült öngyújtó — éppúgy háborús emlék, mint az alumíniumból készült dózni — hatalmas lángja épp csak érintse a friss cigarettát. Az első szippantás után leül a tuskóra. Nézi az erdőt. Most már egy kicsit másképpen, mint eddig: nemcsak a fákat nézi, a fák mögé is figyel, mert ott a temető. Néhány hónapja temette el a feleségét. Nem is tudja hirtelen, hogy hány évet él.együtt. Soha nem mondta neki, hogy ugyancsak a szociáRs ellátást, a lakosság életkörülményeit vizsgálja... És folytathatnánk még hosszan a sort annak bizonyítására, hogy nem kell ahhoz szervezett öregek napja, sem e célra »kinevezett« más különleges alkalom, hogy a téma terítékre kerüljön: a szociális állapotok figyelemmel kísérése, a rászorulókról való gondoskodás állandó feladat, s nem csupán anyagiaktól függ. A közösségi gondolkodás fejlődéséről vall az a tapasztalat, amely mind több településünkre jellemző: az idős, támogatásra utalt emberről nem azt mondják, hogy X-nek vagy Y-nak a hozzátartozója, törődjön vele ő, hanem így vélekednek: zet alakult ki bennük, hogy a falusi gyógyszertárakban nem lehet megkapni azokat a gyógyszereket, amelyeket az orvos fölírt nekik. Felhívtuk a kaposvári gyógyszertárakat, s mindenütt amyl számoltak be a vezetők, hogy forgalmuk bár kissé, de emelkedett. Sorbaállás, tumultus azonban egyik patikában sincs. Aki tehát el akarja kerülni a zsúfoltsággal járó kellemetlenségeket, s arra visz az útja, jobban jár, ha ott váltja ki a receptjeit. L. J. szereti, csak szerette. Azt, hogy beteg, a faluban — rajta kívül — senki nem hitte el neki. Már a föld alatt van. Tudja, hogy mi lesz belőle: tavaly kellett fölbontani egy sírt az orvos jelenlétében... A szomszédjára is emlékszik, aki néhány évvel ezelőtt a vonat alá feküdt... Lassan a cigaretta végére ér. Az utolsó szippantás után elmegy — biztatja önmagát —, hiszen még két csaptató kell a disznóólhoz... Csaik a Tárkányban, a Hidegoldalban talál, mert a Farkaskapaszkodóról már a negyvenes években kivágták az erdőt, úgy, hogy a maradék néhány fa mellett még most is csak birkának való fű nő. A Kiserdő meg a Diósgödör... éppúgy gazdálkodott ezekben, mint a Koko- lózi-dombon ; egyik helyen sem lesz mostanában csaptától. A Hidegoldalra kell menni. A kenderáztatök felé megy. A bújkáló patak lent, a völgyben apró tavakat fűzött vékony fonalára. De sok kendert áztatott — másnak — ezekben a tavakban! Azt »Ezek a mi öregjeink, segítünk rajtuk!« Egy-egy faluközösség sokat tehet a maga rászorultjaiért, anélkül, hogy kizárólag a »költségvetésben megtervezett« összegekre támaszkodna. Nem látványos juttatások ezek, de örömet szereznek, s leveszik vállaikról a gondok egy részét. Az itt következő példa biztosan nem egyedülálló Somogybán, ám jól szemlélteti: ahol nem hiányzik a segítő szándék, a megértés, ott rendszeressé válhat a támogatás. A balatonszabadi No vem Bér 7. Termelőszövetkezet tehenészetének és ültetvény ágazatának eredményeiről a közös gazdaság határain túl is elismeréssel szólnak. A közvetlen fogyasztók között ott találni a falu idős embereit is, az öregek szociális napközijének állandó »szállítója« ugyanis a tsz. Naponta három liter tejet kap a napközi, s ha érik a gyümölcs, a szőlő, abból is jut az öregek otthonának asztalaira. Három liter tej nem sok. De tizenöt kétdecis pohár vagy csésze megtelik vele — tehát már tizenöt embernek jutott belőle. Az a néhány kiló szőlő sem a világ, de ebéd után egy-egy fürt jólesik. S mindehhez még az az érzés párosul, hogy »hazai termés« került az asztalukra. Hiszen az öregek napközijének lakói közül talán akadnak, akik erejük teljében épp a tehenészetben vagy a szőlőben dolgoztak... Ahol a májusi tanácsüléseken vagy végrehajtó bizottsági üléseken az idős emberekről való szociális gondoskodás kerül napirendre és a munka további javításáról határoznak, ott a település fejlesztésének fontos részterületéről döntenek. A községek előrelépése ugyanis nem képzelhető el csupán gazdasági színvonalnövekedéssel — közművesítéssel, bolthálózatbővítéssel és így tovább —, ha közben magukra maradt öregek naponta ellátási gondokkal birkóznak, mert vagy a járadékuk, a nyugdíjuk kevés, vagy pedig arra képtelenek, hogy bevásároljanak, főzzenek magukra. Jó, ha a jobbításra való törekvés nemcsak a testületeket ellemzi, hanem a közigaz- jatasi terület valamennyi akóját,, segítségnyújtásra cépes gazdálkodó szervezőjét is. A szociális ellátás avítása ugyanis az adott helyen közösségi feladat. És a végrehajtásban épp ezért nem maradhatnak magukra előremutató, kezdeményező szándékukkal a tanácsok, a végrehajtó bizottságok. H. F. mondják, hogy ez asszonymunka: derékig érő vízben, majdnem térdig érő' iszapban állni és mosni a kendert; a hetek óta ázott embermagasságú kendert marokszám egy ledülettel a fej fölé emelni és a vízre csapni, addig és annyiszor, amíg 1 tiszta nem lesz... Itt jobbra a Pali bácsi áztatott. Ez volt az egyik legmélyebb, legtisztább tő... Az a másik ott balra., az nem is igazi. Kendert abban nem áztattak soha. Vályogos gödör volt az, aztán csak úgy benne maradt a víz. De sok vályogot vetett az öreg. De sok ház fala őrzi lábainak vályogba taposott erejét! Volt, aki megköszönte... A vadkörtefánál megáll. Vadkörtefa? Évekkel ezelőtt vihar csavarta ki a hatalmas fát tövestől. Azért még mindig úgy mondja, hogy: a vadkörtefánál... Megint a szertartás: dózni, sodrás, öngyújtó, egy mély szippantás... Kicsit elcsodálkozik: az emlékek serege mért állja útját? Az igaz, hogy itt született. Az is igaz, hogy jobban ismer itt minden dombot, minden fát, mint az erdész... Nemcsak az erdőt ismeri, hanem az embereket is — hg nem is beszél róla —, Patikahelyzet Csak a főutcán kell sorban állni Aprils első napjaiban tatarozás miatt Kaposváron bezárták a Kossuth téri gyógyszertárt. Előreláthatólag egy évig — a tatarozás befejezéséig — a város többi patikájának: kell pótolnia a legnagyobb forgalmú gyógyszertár munkáját. A megyei gyógyszertári központ igazgatója a , várható forgalomnövekedésre való tekintettel mindenütt meghosszabbította a nyitva tartás idejét, s megnövelte a gyógyszertárak személyzetét A belváros másik gyógyszertárában azonban szinte a nap minden szakában hosszú sorok állnak a pultok előtt — mintha a város összes betege idejönne kiváltam a receptjét. — Valóban így van-e? — kérdeztük ár. Halász Jánősnél, a Május 1. utcai gyógyszertár vezetőjét — Forgalmunk csaknem a kétszeresére növekedett az utóbbi időben — mondta. — Korábban 500 ezer forintot f r\ no ta 1 m a v+i i-n.Tr h a vorvf a rrvoÄ't szák hely nem tesz lehetővé. Ügy segítünk magunkon, hogy a helyben előállítandó gyógyszerek — az úgynevezett magisztrális készítmények — nagy részét előre összeálítjuk. így a betegnek nem kell visszajönnie például egy szemcseppért, egy kenőcsért, különböző porokért, feltéve, ha az nerp tér el a szabvány recepttől. Némi terhet levesz a vál- lunkról, hogy a megyei rendelőintézetben létrehoztak egy gyógyszerszobát, az oda irányított betegek tehát ott is kiválthatják a receptjeiket. A nyugati importból származó készítmények azonban csak nálunk kaphatók, akinek ilyet ír föl az orvos, az kénytelen ide jönni. Enyhítene a zsúfoltságon, ha a betegek igénybe vennék a többi gyógyszertárat is, tapasztalatunk szerint azonban ezt nem teszik. Főleg a vidékről bejárók keresnek föl előszeretettel bennünket, valahogy az a képEgy marék föld Közkinccsé tenni a hatalmas értéket Az ember tragédiájának Zichy illusztrálta példánya Szabó József kezében; előtte Kutas István egri művész Ma- dách-portréja. Győr nem régi — és még nem eléggé ismert — nevezetessége a Madách-gyűjte- mény. 1974-ben a Xántus János Múzeumban helyezték el. Több mint hétezer tételt tartalmaz: Madách Imre összes műveinek kiadásait, a róla szóló irodalmat; könyveket, újság- és folyóirat- cikkeket, képzőművészeti alkotásokat. levéltári dokumentációt. A gyűjtemény alapítója és vezetője Szabó József irodalomtörténész. Ritkaságok — A soproni líceum diákja voltam 1914 és 22 között — mondja Szabó József. — Egy kivételes képességű magyartanár, Hollósy Kálmán ébresztette föl bennem az érdeklődést Madách élete és müvei iránt. Olvasni, gyűjteni kezdtem, különösen, hogy mint evangélikus püspök 25 esztendeig Balassagyarmaton szolgáltam, és Nógrádban minden Ma- dáchról, Mikszáthról beszélt. A hetvenes években (hazai és csehszlovákiai, romániai és amerikai) kiadása, valamint Madách összes más műve — és a forditások. A másik részbe az íróról és műveiről szóló tanulmányok, kesztett. A Tragédia 1943- ban jelent meg japánul, de a kész példányok egy bombatámadás alkalmával megsemmisültek. Imaoka 1 íí fi ö - ben emlékezetből és jegyzetei alapján újra átültette japánra, s mielőtt meghalt, azt kérte: a koporsójába tegyenek egy példányt a könyvből. A Madáchról és fő művéről irt ismertetések, tanulmányok sora Arany János levelének fotókópiájától a legújabban megjelent könyvékig tart. A győri gyűjteményben megtalálhatók Arany, Gyulai Pál, Palágyi Gábor, Kosztolányi Dezső, Horváth Károly, Palágyi Menyhért, Morvái Győző, Sőtér István, Voinovich Géza és mások tanulmánya, Madách-élet- rajz. Tragédia-értelmezés. Föilendiilíí kutatás Újabban itthon ismét föllendült a Madách-kutatás: nagyon időszerűvé vált egy új összkiadás, egy kritikai kiadás is, hiszen az 1942-es — Halász Gábor által gondozott — megjelenés óta addig ismeretlen tények kerültek elő. Szabó József maga is részt vesz a Madách-mű- vek filológiai munkálataiban. Ö gondozta az 1973-as, Bálint Endre által illusztrált kiadást, és megírta a kézirat történetét. A nemsokára — Kass János illusztrációival, a Magyar Helikon sorozatban — megjelenő díszkiadás szövegét is Szabó József gondozta. A gyűjtemény érdekességei a Tragédia színpadi életét végigkísérő dokumentumok. Az ezernél több magyarországi előadás plakátjai, műsorfüzetei mellett itt vannak a londoni, berlini, hamburgi, rigai bemutatók emlékei; a bécsi burgthea- terbeli híres premierről például Bajcsy' Zsilinszky Endre írt cikket. Itt vannak Paulay Ede, Hevesi Sándor, Németh Antal tanulmányai; Németh Antal két kötetben megírta a Tragédia színpadi történetét: a második, meg nem jelent kötet kéziratát is a győri gyűjtemény őrzi. A múzeum igyekszik közkinccsé tenni ezt a hatalmas értéket. Szabó József rendszeresen tart Madách-órákat a gimnáziumokban, szakközépiskolákban és bemutatja értékeit az oda látogató diákoknak. Évente rendeznek egy-egy kiállítást is a gyűjtemény valamelyik részletéből, így például a Madách élete, Madách ősei, Madách művei című bemutatók után nemrég a Madách a művészetekben című kiállítás volt látható. Három évre előre kész a tervük: a következő A Tragédia rokon művei és a Madách a világirodalom' ban című kiállítás lesz. Gárdonyi Béla Mihály illusztrációjával : ara' Az ember tragédiája. Zichy nyozott díszalbum. nyugdíjba mentem, hogy minden erőmet ennek a munkának szentelhessem, s fölajánlottam a gyűjteményt Győr városának. Azóta a Xántus János Múzeum gondozza. Szinte az egész világgal levelezünk; sok adományt kapunk magánosoktól, 140 kiadás A gyűjtemény a Xántus múzeum Széchenyi téri főépületében kapott helyet. Az anyag két fő részre osztható. Egyrészt Madách Imre művei: Az ember tragédiájának 140 magyar nyelvű hiszen itt született. Pincét kellett ásni? Majd az öreg. P'át kellett lopni? Majd az öreg. Zsákoló kellett a cséplőgéphez? Majd az öreg. Ha már úgy is megy, szóljon be másnak is... Ezért mindig két órakor kelt. Éjjel két órakor, hogy időben érjenek... Piszkos munkát kellett elvégezni? Majd az öreg... A felesége egy fazék aludttejért dolgozott a bírónál egy egész nap... Ha délben jól akart lakni, nagyobb vöröshagymát evett nagyobb kenyérrel, mint reggel... Mért jut mindez eszébe? Most minden más! Itt állt a mosott kender vakítóan fehér sátrainak erdeje... Egyszer — neve napján — a szomszédjával, aki néhány évvel ezelőtt a vonat alá feküdt, együtt daloltak... Sem azelőtt, sem azóta nem dalolt... Mért ez a sok emlék? Mért nem engedik tovább? Késő délután találták meg. Félig nyitott szemeiben már nem látta meg magát az erdő. Kezén apró rovarok tucatja futkosott össze-vissza : nem tudták elképzelni, hogy mi volt az a hatalmas erő, amely országukból órákkal ezelőtt kiszakított egy marék főidet és még mindig nem adta vissza. Falusi Jo met I cikkek, a vele kapcsolatos dokumentumok sorolhatók. Itt van Madách valameny- nyi művének és levelének xeroxmásolata, köztük a Tragédia kézirata is (eredetijét az Országos Széchényi Könyvtár páncélszekrényében őrzik). Éredeti viszont a Tragédia első, 1861-es kiadásának két példánya: az egyiket Madách dedikálta »Szentiványi Bogomér Úrnak, földbirtokos könyvgyűjtőnek«, a másikba az író — a Tragédia második kiadására készülve — belejavított: ceruzával átírt sorokat és kutyanyelveket ragasztott be. így ez a példány szinte másodlagos kézirat. A gyűjtemény egyik legféltettebb kincse a világritkaságnak számító verses kötet, a Lantvirágok. Madách 17 éves korában írt 26 szerelmes versét tartalmazza. 1840-ben édesanyja adta ki, kereskedelmi forgalomba nem is került, és ma mindössze két példányt ismernek belőle. (A győri múzeum 12 ezer forintért vásárolta meg.) Harmincnégy nyelven A külföldi fordítások nagy száma bizonyítja, hogy sok nemzet érezte magáénak Madách töprengéseit, vívódásait. Az utóbbi években egymástól függetlenül ismét »fölfedezték« a Tragédiát: a franciáknál Jean Rousse lot, a Szovjetunióban Leonyid Martinon fordította le újra. (»Beleszerettem ebbe a drámába«, mondta a minszki Drámai Színház rendezője, a társulat budapesti Tragédiabemutatója alkalmából.) Csu- ,pán németül 15 különböző fordítása van, franciául és oroszul öt, angolul négy. Tavaly megjelent spanyolul és norvégul, s nyomdában van már az első portugál nyelvű fordítás is. A iápán fordító, lmaoka Gyuicsiro a két világháború között a budapesti japán követségen dolgozott, magyar-japán szótárt u> wer-
