Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

A propagandista felelőssége Sokan megszorították Pili György kezét, amikor érte­sültek róla, hogy a Buda­pesten rendezett központi Lenin-ünnepségen — több mint negyedszázados propa­gandamunkájáért — a Mun­ka Érdemrend ezüst fokoza­tával tüntették ki. Elvtársai, ismerősei köszöntötték, köz­tük nagyon sok tanítványa, akinek az elmúlt évek során segített, hogy megismerjék a marxizmus-leninizmus esz­méit. — Annál nagyobb örömet elképzelni sem tudok — mondja —, mint formálni az emberek tudatát; nevelni őket és elérni, hogy a párt eszméinek ne csak követői hanem7 terjesztői is legye­nek .., Nem tudom hányszor ju­tott eszébe gyermekkora: az életút, amelyen ö is az esz­me terjesztőinek soraiba ke­rült. Hiszen a grófi cseléd­ember gyermeke valamikor nem is gondolhatott arra, hogy tanuljon. — a legna­gyobb gondot az jelentette: jut-e elég kenyér a népes családnak, a szülőknek, a hét pici gyereknek. Ezért is mentek el — még a fölsza­badulás előtt — a Pest me­gyéi Ürömre, hogy hátha ott több lesz majd a' lehetősé­gük. S mi jutott az elképzelé­sekből — a hatodik elemit elvégezve — a legkisebb fiú­nak, Györgynek. A solymári téglagyárban, a forró kam­rák tisztítása. Ezt a munkát tizennégy évesen kezdte, 1938-ban. Fiatalon rá maradt a csa­ládfenntartás és az özvegy édesanya támogatásának gondja. De volt ereje, ener­giája, és tanulni kezdett. Előbb az általános iskola VII—Vili. osztályát, majd a mezőgazdasági szakiskolát végezte el, utána az Ipari Közgazdasági Technikumot, es szakmát tanult: géplaka­tos lett. A felszabadulást kö­vető években dolgozott a romeltakarításnál, 1957-től munkásőr volt éveken át; szervezte a termelőszövetke­zeteket is. Több mint tizen­két éve a Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat Tabi Cam- pingcikk gyárának személy­zeti vezetője. S fontos teen­dői mellett negyedszázada propagandista. A gyermekkori elégtelen táplálkozás, a korán kezdett nehéz fizikai munka követ­kezménye, hogy megromlott az egészségi állapota, az utóbbi években betegségek­kel küszködik. Ám a propa­gandamunkát, az emberek nevelését, nem hagyta abba. Pécsen öthónapos pártisko­lát végzett, s hogy propagan­distafeladatának eleget te­hessen, sok időt fordított szakmai ismereteinek és ál­talános műveltségének fej­lesztése mellett politikai tu­dásának gyarapítására. Es­ténként és vasárnap, amikor mások szórakozni mentek vagy a televízió elé ültek, Pili György tanult, a mar­xizmus-leni nizmus klasszi­kusait olvasta. A felszabadulás első nap­jaitól ott van a szakszerve­zetben, s 1952 óta párttag. Tevékenykedett a honvédel­mi szövetségben és a Vörös­kereszt-szervezetben, néhány évig hivatásos katona volt: tiszthelyettes. Kitüntették a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel, kétszer a Honvédelmi Érdeméremmel, és amire nagyon büszke két­szer érdemelte ki propagan­dista munkájáért a Lenin- emlékplakettet. ' Lenin születésének 110. évfordulóján a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát vet­te át. Az a megtiszteltetés érte, hogy a megyei pártbi­zottságon rendezett Lenin- emlékünnepség elnökségé­ben foglalhatott helyet Láttam az arcán: jólesik neki az elismerés. Amikor az ünnepség előtt beszéltem ve­le, érdeklődtem életútjáról, munkásságáról, terveiről, szavaiból az egyszerű mun­kásembernek, a kommunis­tának a felelőssége csendült ki. Azé az emberé, aki tud­ja, mit várnak tőle mint propagandistától. — Egészségem ugyan nem a régi, de amíg bírom, to­vább dolgozok propagan­distaként, hogy másokkal is megismertessem és megsze­rettessem a párt eszméit... Szalui László 00 •*c-«a: 1­>­Z .< ad *< CQ Másfél szoba összkomfort Én már vetkőztem, mi­előbb ágyban akartam lenni, hogy a jótékony sötétben új­ra átéljek mindent. De ő nem engedett emlékeznem. Először csak alaposan meg­nézett magának, aztán köze­lebb lépett, és félrehajtotta nyakamon a pongyolát. »Géza?« — kérdezte súg­va. Bólintottam, hogy ő. »Ettől féltem mindig« — mondta halkan, s szeme teli lett. könnyel. »Istenem, ■mennyit imádkoztam érted !« Álltunk, néztük egymást. SOMOGYI NÉPLAP Nekem még a fülem is lán­gol, éreztem. »És most? — kérdezte ké­sőbb. — Legalább elvesz?« »Erről nem volt szó« — feleltem csöndesen. »Hogyhogy? — csattant fel. — Akkor miről volt szó?!« »Sok mindenről. De erről nem.« »Szégyellő magad! — mondta keményen. Aztán odalépett hozzám, fejem a két kezébe fogta, megcsó­kolta a hajam. — Azért aludi jól!« — suttogta, és indult kifelé. »Apának megmondod?« — szóltam utána halkan. Megint rám emelte tekin­tetét. Emberi szemben eny- nyi fájdalmat en addig nem láttam. »Az kellene!« — sóhajtott. — »Belehalna.« És kiment a szobából. 3. Majdnem egy esztendeig jártunk együtt Gézával.. Iga­zában nem is tudom, mi volt ez: viszony? pajtásság? józan egészségügyi kapcso­lat két higiénésen nagyigé­nyű ember közt? Minden­esetre kényelmes kapcsolat volt, s mert megvolt, egyi­künknek sem kellett másutt kereskednie. Otthon nem esett többé szó a dologról. Géza tovább­Igazság és érdekek „ü kudarcokra nem emlékszem” A filmeken, a tv-krimiken edződött ember számára az ügyvéd azt jelenti, hogy va­laki beszél a bíróság előtt, s igyekszik bebizonyítani az ártatlanul megvádolt igazát. Vagy: a tettes, amikor' be­toppan hozzá a rendőrség. e?v telefonszámot tárcsáz: »Hívom az ügyvédemet Aki valamilyen ügy kap­csán találkozik az igazság­szolgáltatással, tudja. hogy nem ennyire egyszerű a do­log. Az ügyvéd munkája sokkal bonyolultabb, nehe­zebb, de egyúttal színesebb is. Kudarcok és sikerek vál­takoznak. ám elkeseredni vagy örülni nem sokáig le­het, hiszen már ott a követ­kező ügy, már ott ül egy másik ember, akinek gondja van. aki eladott vagy vett, esetleg valamilyen vitás ügye akadt vagy éppen a börtön, a rendőrségi "fogda »lakója«. Erről a munkáról beszél­getünk dr. Dér Mihállyal, a kaposvári 2. számú Ügyvé­di Munkaközösség vezetőjé­vel. — Mikor került erre a pá­lyára? — 1958-ban. Pécsről jöt­tem Kaposvárra. Azóta itt vagyok, s hét éve vezetem a munkaközösséget. Az, hogy munkaközösség, nemcsak a nevünkben van: valóban ez a helyzet. Megbeszéljük a nehezebb ügyeket, s úgy ér­zem, hogy az alkotó légkör­rel sincs baj. — Néhány ügyvéddel fő­leg büntető ügyeknél talál­kozunk, mások a polgári pe­reket tárgyaló bíróságnál láthatók gyakrabban. Ez azt jelenti, hogy ezen a pályán is megkezdődött a szakoso­dás? — Erről egyelőre nincs szó, az ügyeket igyekszünk egyenlő arányban elosztani. Egyébként érdekes, hogy az ügyvéd és a védőügyvéd ki­fejezés közé általában egyen­lőségjelet tesznek, pedig pél­dául a munkaközösségünkbe érkező ügyeknek még a húsz százalékát sem teszik ki a büntetőügyek. —A munkaközösség ve­zetője személy szerint mi­lyen ügyeket »kedvel« ? — Legjobban az örökösö­désit: szakmai szempontból ezeket tartom a legszínesebb­nek. — Térjünk vissza a bün­tetőügyekhez! Az ügyvéd a szocialista igazságszolgálta­tás tevékeny résztvevője, feladata így az igazság ki­derítése, ám a tárgyaláson a vádlottat képviseli. Hogyan lehet összeegyeztetni ezt a két dolgot? — Az ügyvédi törvény szól a titoktartási kötelezett­ségről: ebből következik, hogy a védő feladata kettős. Egyrészt a törvényességet 'képviseli, s jelenléte a nyo­mozati szakban, illetve a tárgyaláson a törvényesség egyik biztosítéka. Ugyanak­kor megbízója érdekében kell dolgoznia. Ez azt jelen­ti. hogy mindent el Ítéli kö­vetnie az igazság kiderítésé­ért, de az nem ütközhet vé­dence érdekeibe. Azaz: a tu­domására jutó olyan ténye­ket, melyek megbízóját hát­rányos helyzetbe hozzák, nem tárhatja a nyilvánosság elé. Félreértés ne essék: az ügyvéd nem akadályozhatja az igazság kiderítését, sőt amíg nem okoz vele kárt megbízójának, kötelessége segíteni. — Vannak esetek, amikor kötelező a védő jelenléte. Előfordul, hogy megbízás alapján dolgozik, máskor ki­rendelik. Mi az alapvető kü­lönbség? — Ha megbízzák, akkor először megismerkedik az üggyel, és utána közli, hogy vállalja-e. Kirendelésnél el kell vállalnia. Persze ez azért nem ennyire szigorú dolog: a kirendelő határozat a munkaközösséghez érke­zik, utána egyikünk meg­Záporral fenyegető ég alatt, a bőséges választékkal vigasztalódhatott tegnap a kaposvári hetipiac vásárló­serege. Talán szívesebben kerestek volna kárpótlást az olcsó árakban. E feltételes módban — az árusok sze­rint — csupán a késlekedő jó idő a ludas. Egy hónapja már 4 fo­rintért' is vehettünk hóna­posretket; ennyiért most az apraját adták. Egy nagyban áruló kistermelő például 4,5 —6,7, sőt 8 forintos csomókat kötött. A fővárosban 95 forintot már túl soknak éreztek a paradicsom kilójáért — a nálunk érvényes 140 forin­tos árra nyilván szavakat sem találtak volna. A he­gyes, erős paprika darabára már 2,80-nál kezdődik, a legszebb töltenivalóé 10-nél sem végződik. Az uborka akad, hogy senkinek nem »tetszik«. Ilyenkor viszpnt nincs pardon: valakire rá kell osztani. — Ezen a pályán gyakori a síkar és a kudarc. Mit te­kint sikernek a védő egy bűnügyben? — Nemcsak az a «iker. ha fölmentik a vádlottat; ilyen egyébként is ritkán fordul elő. Siker az. is, ha valamit elértünk a vádlott érdeké­ben. Például, ha a bíróság elfogadja azokat az enyhítő körülményeket, amelyeket találtunk. Siker, úgy érzem, ha ez az ember két évnél hosszabb büntetést nem ér­demel és a bíróságnak is ez a véleménye. Hogy mi a ku­darc? Ha meg se hallgatják az embert; ha nem veszik figyelembe, amit mond. Amikor szinte könyörög a bíróságnak, hogy rendeljen ki szakértőt, hiszen esetleg az ő véleménye mindent megváltoztathat, de nem te­szi meg, ki tudja miért. — Mi volt eddig a legna­gyobb ügyvédi kudarca? — Az embert naponta érik kisebb-n.agyobb örömök: ezek tartják a pályán, es serkentik további munkára. A kudarcokat pedig elfelej­tem; nem emlékszem rájuk... Dán Tibor 55-ért lelhető föl; épp tíz­zel olcsóbb Pesten, s ott már tavaszi kelt is mértek 19-ért. Nálunk télit sem le­hetett látni. Helyenként csak 2 forint viszont a bőségesen kapható saláta feje. A friss karalábé darabja 4—5 forint. Nem ez a jel­lemzője a 20-ra tartott ve­gyes zöldségnek: a leveles zöldek csokra és csomója általában 1,50—2,50. Tavaszi hagymát három forintért kí­náltak csomónként, a főző kilója 12. Az utóbbi ár mél­tányosnak ítélhető a 15 fo­rintos győrihez, vagy 18-as komlóihoz képest. Budapes­ten 180 forintos fokhagymát adnak. Nálunk a szerencsé­sebbek 150-ért is megvehe­tik. Kaposvárról eltűnt a fe­jes káposzta .— Szolnokon és Szegeden még akadt 15 fo­rintért. Változatlanul 5,60 a burgonya. Tőlünk 50 kilo­méternyire Komlón 8-ért ad­ják. Pesten is 7,30. A már megszokott 80 forintos sam- pion mellett fölbukkant az első csiperke: 30 forintért mérték literjét. Más években ilyenkor már a cseresznye megjelenésé­ről adhattunk hírt, most vi­szont még legalább három hétig csak az alma jelenti a gyümölcsöt. Föltéve,, hogy kitart addig a készlet. A tá­rolók mélyéből még előke­rülök kilója 16—18 forint. Dzsemkészítéshez alkalma­sat 10-ért adtak. A piac leg­szebben mosolygó almáját 22-ért mérték. A virágárusok a viijágkar- neválnalc is beülő kínálat ellenére borsos árakat dik­táltak: 10 forint egy csok­rocska gyöngyvirág, csak­úgy egy orgonaág, 6 forint a tulipán szála. Még az árok­parton milliószám szerény­kedő virágok csokrát sem adták 4-nél alább. Sokan kínáltak és még többen kerestek — darabon­ként általában 2 forintos — zöldségpalántát. Mérsékelt volt a forgalom a baromfipiacon. 200 forint egy pár tyúk, egy * kásást 120-ért kínáltak. Ugyaneny- nyiért elkelt egy szép pár- csirke. A tojás 1,30—1,40-ért kap­ható. Hasonló az ára ország­szerte, kivéve a fővárost, ahol 1,80-ért adják. ft. ¥. ra is eljárt hozzánk, úgy, mint régebben, egy-egy prog­ram előtt néha értem jött, vagy nagy ritkán hazakísért. A családi színtársulat pom­pásan játszotta a ráosztott szerepeket : anyám kedves volt, sőt negédes, mint egy futó gavallérral, aki azon­ban bármikor előléphet ko­molyabb udvarlóvá, apám kedélyeskedve töltögette a kisüstit a lánya hangver­senypartnerének, én a be- gyakoroltság kellemével ala­kítottam a szende házikis­asszonyt, aki elpirul, ha csak enyhén sikamlós viccet hall is. Géza remekelt, mint szolid úrifiú; maga volt az érdektelen lovagiasság és a társaságbeli • tapintat. És közben szegény anyám foj­togató, türelmetlen ideges­sége, apám nyomott hallga­tása és gyanakvó pillantásai, ahogy a cigarettája füstje mögül oda-odasandított Gé­zára. Azt hiszem, mindent tu­dott. Hogy anyám szólt-e mégis neki, vagy magától érzett meg ő is valamit az új idők szeléből, s noha már hatvan elmúlt, volt annyi rugalmasság benne, hogy okosan szemet hunyjon a vi­lág új módi folyása fölött — ezt már sosem fogom meg­tudni. Mindenesetre ő is pél­dásan alakította szerepét: a joviális családatyát, aki egy élet fárasztó munkája után pihenni tért, félreállt a fia­talok útjából, nem pöröl a holnappal, sőt már a mának is csupán szelíd dörmögést, rosszalló íejcsóválásokat tar­togat. Hanem bármi jól játszotta is szerepét mindenikünk, Gé­za megérezhetett valamit az otthoni légkör sűrűsödő nyo­másából, mert kis idő múl­tán erősen ritkította látoga­tásait nálunk. Hiába magya­ráztam neki, hogy ez így feltűnő, a szüleim hiányol­ják, s mit mondjak, ha kér­dik, mikor látják megint, csak vállát vonogatta, s azt válaszolta: ez aztán igazán az én gondom. Hiszen pon­tosan tudom, esze ágában sincs nősülni; ilyenformán viszont, értsem meg, nincs szíve rá, hogy az egy szem lányuk sorsáért reszkető öreg szüléimben hiú remé­nyeket ébresszen ... Leg­egyszerűbb, ha szép lassan elmarad; szokjanak csak hozzá az öregek a gondolat­hoz ... Nem vitatkoztam vele, hi­szen végeredményben igaza volt. Nehány nap múlva be­jelentettem otthon, hogy sza­kítottunk: an vám szeme csil­logásán s apam fürdőszobá­ból harsogó másnap reggeli operettáriáin lemérhettem, mekkora lelki nyomástól szabadultak meg. (Folytatjuk) kapja az ügyet. Olyan ritkán PIACI KÖRKÉP Drága a virág Eltűnt a fejes káposzta Irodalmár vasutasok Élenjáró szolgálati hely A vasutasmunkaköröket', a vasutaséletet csupán utas­ként ismerő embernek is minden bizonnyal feltűnik, a siófoki állomás nyári zsú­foltsága, ilLetve az ott dol­gozók helytállása. Az állo­más közössége élenjáró szol­gálati hely kitüntetést ka- pott, miután gazdasági fel­adatait 1979-ben kiválóan teljesítette, illetve túlteljesí­tette. A teherforgalomban például a ki- és berakodás szervezettségét bizonyítja, hogy 48 500 tonna áru he­lyett 49 500-at raktak vagon­ba, az utasforgalom bonyo­lítása során több mint fél millió menetjegyet adtak el, s ebből 159o külföldre szólt. Az utasforgalom azonban jóval nagyobb volt ennél, hi­szen sokan igénybe vették a 33 százalékos, úgynevezett menettéri jegyet is, amely csupán balatoni állomástól balatoni állomásig érvényes. A tehervagonok ’kihasznált­ságát 98 százalékosra ter­vezték, s ők 99,2 százalékra teljesítették. Az állomás dolgozói mindent elkövettek, hogy az utazóközönség szá­mára kulturált körülménye­ket teremtsenek a váróter­mekben s ez nem csekély erőfeszítést kíván a szezon­ban. Az utas különösen a tájékoztatás szervezettségé­ben és színvonalában ta­pasztal örvendetes változá­sokat Talán mert elszok­tunk — vagy egyáltalán nem is szoktuk meg? — a ked­ves, udvarias kiszolgálástól nagy forgalmú helyeken, szinte nem akarunk hinni a fülünknek, amikor a siófoki állomás információs szolgá­lattevője válaszol kérdé­seinkre (majd jó utat kíván). Nyáron idegen nyelvű 'in­formációt is adtak, a nem­zetközi vonatok utasait né­metül tájékoztatták a han­gosbemondó segítségével. (A múlt év.ben nyolc dolgozó tett idegen nyelvből alapfo­kú vizsgát.) A munkahelyi légkörrel elégedettek a dolgozók. Hét szocialista brigád dolgozik az állomásfőnökségen, s kö­zülük a József Attila nevét viselő elnyerte »a MÁV ki­váló brigádja« címet. Az ál­lomás területét kommunista műszakban rendezték, parko­sították mintegy hetvenen. A 1X4 dolgozó közül 30 nő vesz részt a szolgálatban, il­letve a munka irányításá­ban. A siófoki vasutasok jelen vannak a város kulturális életében; közülük sokan ked­velik a művészeteket, külö­nösen az irodalmat. Kultu­rális patrónusuknak Fodor András kétszeres József At- tila-díjas költőt kérték föl, aki somogyi vasutas család­ból származik s jól ismeri, szereti az állomásokon, őr­helyeken szolgálatot tevők életét. Sokszor találkozik a brigádokkal, s e találkozók családiasak, élményt adóak. Közismert, hogy a XX. szá­zad egyik legnagyobb magyar költője, József Attila, a szárszói síneken lelte halá­lát; talán ez a szomorú tény is az oka, hogy a déli part vasutasai körében nagy kul­tusza van a tragikus sorsú költőnek. Az idén immár másodszor rendeztek tisztele­tére szava lóversenyt — s erre most már nemcsalt MÁV-dolgozók, hanem a Mahart, a Volán, valamint a posta versmondó fiataljai is részt vettek. A vetélkedő kezdeményezője a Kék Ba­laton szocialista brigád volt, s egyik lelkes szervezője Bí­ró Sándor siófoki állomásfő­nök. Az elődöntőn 30, a dön­tőn pedig 17 versmondó lé­pett dobogóra. A zsűri elnö­ke — akár csak tavaly — az idén, is Fodor András volt. Sí. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents