Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

Magyar vezetők üdvözlő távirata Béke-világtanács elnöksége Ülésezik a (Folytatás az 1. oldalról) mennyi kontinensen. Sikereik és erejük legfőbb záloga : va­lamennyi haladó, békeszere­tő erő összefogása. Ilyen szel­lemben — a legszélesebb kö­rű párbeszédet és minden, a békéért tenni kész erő össze­fogását sürgetve — fordultak Európa népeihez néhány nap­pal ezelőtt a párizsi találko­zóról a kommunista és mun­káspártok képviselői is. A Béke-világtanács elnök­ségének jelenlegi tanácskozá­sa olyan időben ült össze, amikor a békeellenes erők so­rozatos támadásai következ­tében. kiéleződött a nemzet­közi helyzet. A nemzetközi feszültség éleződésének elő­idézői azok a fegyverkezés­ben érdekelt, a társadalmi haladással szem ben álló erők, amelyek igyekeznek megbon­tani a két világrendszer kö­zött jelenleg fennálló erő­egyensúlyt, és felidézni az újabb világégés veszélyeit. A hosszú távú fegyverkezési programok, a közép hatótá­volságú rakétatelepítések ter­ve Európában, s az imperia­lizmus katonai jelenlétének kiszélesítését célzó törekvé­sek a világ különböző térsé­geiben, súlyos veszélyt jelen­tenek Európa és az egész vi­lág békéjére. Ezért minden korábbinál egységesebb és hatékonyabb cselekvésre van szükség a béke, az enyhülés megvédése, a fegyverkezési hajsza meg­állítása érdekében. Meggyő­ződésem, hogy a népek béke­akarata, s a békeszerető száz­milliók összefogása eredmé­nyesen száll szembe a világ reakciós köreinek hideghábo­rús politikájával, a világbé­két fenyegető felelőtlen lépé­seikkel. A haladó és békesze­rető erők összefogásával és aktív fellépésevei lehetséges az enyhülés eddigi vívmá­nyainak megvédése, egy új fegyverkezési hullám elindí­tásának, egy új világháború veszélyének elhárítása. A magyar nép, amely nem­zeti programjának megvaló­sításán, a fejlett szocialista társadalom felépítésén mun­kálkodik, alapvetően érdekelt a béke megőrzésében, a más népekkel kiépített gyümöl­csöző kapcsolatok fejlesztésé­ben. Ezért a Magyar Népköz­társaság első számú külpoliti­kai feladatának tekinti, hogy szövetségeseivel összefogva, kezdeményezően előmozdítsa a pozitív nemzetközi folya­matok megerősödését, a fe­szültség csökkentését, minden földrész békéjének és minden nép biztonságos életének megszilárdítását. őszintén remélem, hogy a Béke-világtanács, s az önök által képviselt békemozgal­mak közreműködésévtel, együttes erővel sikerül meg­védenünk az enyhülést, föld­részünk és a világ békéjét. Sok sikert kívánok felelős­ségteljes munkájukhoz — fe­jeződik be Kádár János üze­nete. A nagy tapssal fogadott' üdvözlet után Huszár István lépett a mikrofonhoz. A rész­vevőkön keresztül a világ kü­lönböző országaiban a béké­ért küzdő százmillióknak, a minden földrészre kiterjedő békamozgalam aktivistáinak a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, népköztársaságunk kormá­nya, egész népünk üdvözletét tolmácsolta. Bevezetőben ar­ról szólt, hogy a következő napokban a magyar közvéle­mény figyelme ismét or­szággyűlésünk épületére irányul, hiszen a BVT elnökségi ülésének részt­vevői olyan kérdésekről folytatnak eszmecserét, ame­lyeknél ma nincs fontosabb a világon. Megvitatják az enyhülés megszilárdításának lehetőségeit és feladatait, a béke és a fejlődés összefüg­géseit, és mérlegelik, hogy a világ haladó erői miként lép­hetnek fel a feszültség csök­kentéséért, a leszerelésért. A kormány elnökhelyettese megemlékezett a fasizmus fölött aratott győzelem év­fordulójáról, hangsúlyozta: — E napon is a tisztelet és a hála zászlaját hajtjuk meg azok előtt, akik mai drága kincsünkért, békénkért életüket, vérüket áldozták. Külön is mély hálával gon­dolunk a háború legfőbb terhét viselő, a győzelemért a legtöbb áldozatot hozó Szovjetunióra, népeire, azok­ra a szovjet hősökre, akik­nek jelzett és jeltelen sírjai szerte a világon mementó- ként figyelmeztetnek : em­ber, vigyázz! — Országunkban nemrég tanácskozott a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kongresszusa, s újból leszö­gezte, hogy hazánkban a szo­cialista építés legfőbb felté­tele a béke, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása — folytatta a kormány elnökhelyettese. — A Magyar Népköztársa­ság kormányának — népünk legforróbb vágyával, legszi­lárdabb akaratával egyezően — legfőbb nemzeti törekvése hozzájárulni az enyhülés tér­hódításához, a béke megszi­lárdításához, a nemzeti füg­getlenség, a társadalmi hala­dás erőinek gyarapításához, vállalni a világ gondjából egy hazányit. — Pártunk és kormányunk úgy ítéli meg a nemzetközi helyzetet,, hogy a haladó és békeszerető erők összefogásá­val, aktív fellépésével meg­van a reális lehetőség az eny­hülés megvédésére, egy új (Folytatás az 1. oldalról) Tito elnök végső búcsúzta­tásán 33 államfő, 32 minisz­terelnök, 30 kommunista- és munkáspárt legmagasabb szintű vezetője, továbbá 4 uralkodó és számos köztár­sasági alelnök vett részt. Jelen voltak a különböző nemzetközi szervezetek kép­viselői is, köztük Kurt Waldheim, az ENSZ főtitká­ra. A temetési szertartás kez­dete előtti órában a kopor­sónál az elhunyt elnök hoz­zátartozói álltak. Ezalatt a ravatal mellett egymást vál­tották a politikai és társa­dalmi szervezetek vezetői al­kotta díszőrségek, máj d azok a frontharcos veterá­nok, akik az antifasiszta nép­felszabadító háborúban Tito hadseregfőparancsnok leg­közelebbi harcostársai vol­tak. Helyi idő szerint pontosan 12 órakor Tito elnök kopor­sóját leemelték a ravatalról, s a jugoszláv néphadsereg nyolc, díszegyenruhás tábor­noka a gyászinduló hangjai mellett a koporsót kivitte a szövetségi nemzetgyűlés osz­lopcsarnokából, és az épület bejáratánál lévő ágyútalpra helyezte. Közben Belgrád- ban, s valamennyi köztár­sasági székvárosban díszlö­vések dördültek el, majd Jugoszlávia nemzeti himnu­szának hangjai csendültek fel. A szövetségi parlament épülete előtt Sztevan Do- ronyszki, a JKSZ KB elnök­ség ügyvezető elnöke mon­dott búcsúbeszédet. Az el­hunyt elnök életútját, mun­kásságát méltatva emiék-z- tetett arra, hogy Joszip Bro/ Tito óriási szerepet vállalt a hitlerista megszállók elleni harcban, a független Jugo szlávia megteremtésében, a fegyverkezési hullám elindí­tásának, egy új világháború kirobbantásának megakadá­lyozására — hangsúlyozta Huszár István. A kormány elnökhelyettesét követően Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke lé­pett a mikrofonhoz. Beveze­tőül hangsúlyozta: — Míg az 1970-es években a józan ész diadalmaskodott a nemzetközi politikában, a különböző társadalmi rend­szerű országok vezetői az em­beriség sorsa iránti felelős­ségérzettől vezérelve keresték a békés egymás mellett éles és az együttműködés útját, a 80-as évek nyitányán az im­perializmus, a nemzetközi re­akció erői • megpróbálják há­borús veszélyhelyzetbe so­dorni a világot. A győzelem napjának előestéjén, amikor árra em­lékezünk, hogy 35 esztende­je kihunyt a háború tüze Európában, a szovjet hadse­reg és a szövetséges haderők legyűrték a fasizmust, amely embermilliókat pusztított el a világháború poklában, s amikor arra emlékezünk, hogy öt esztendeje Helsinki­ben a tartós béke távlatait nyitották meg higgadt politi­kusok, fel kell emelnünk sza­vunkat azok ellen a kalando­rok ellen, akik készek lenné­nek egy új háborút kirobban­tani. szocialista forradalom kibon­takoztatásában. A nemzeti­ségi kérdés — mondotta — Tito elnök számára mindig központi probléma volt. Harcolt azért, hogy a JKSZ a népek es nemzetiségek Kö­zötti egyetértés és testvéri­ség zászlóvivője legyen. A szónok kijelentette, hogy Joszip Broz Tito a nemzet­közi kommunista- és mun­kásmozgalomban az egyen­jogú kapcsolatok megszilár­dításáért küzdött, majd hangsúlyozta: — Titótól azzal a szilárd meggyőződéssel veszünk vég­ső búcsút, hogy eszméi to­vábbra is útmutatóként szol­gálnak, és Jugoszlávia nem fog letérni az elhunyt elnök kijelölte útról, a szocialista építés folytatásáról, a jugo­szláviai nemzetek és nem­zetiségek közötti testvériség és egység ápolásának útjá­ról. Sztefan Doronyszki gyász­beszéde után a temetési me­net megindult a Dedinje ke­rületben lévő Május 25. Mu­zeum felé, ahol Tito elnököt örök nyugalomra helyezik. Az egy kilométer hosszú temetési menet több, mint két órán át vonult a belg­rádi utcákon, s röviddel 15 óra előtt érkezett meg a Május 25. Múzeumhoz. A hadsereg főparancsno­kának szárnysegédei itt az ágyútalpról leemelték a ko­porsót, és az örök nyugvó­helyül kijelölt márványkrip­tához vezető ösvény eiejen felállított ravatalra helyez­tek. Itt Lazar Kolisevszki, s Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökségé­nek elnöke mondott gyász- oeszédet. — Elérkezett a légnehe­zebb pillanat, a végső bú­csú pillanata Joszip Broz Ti­Harmincöt év alatt az im­perializmus és a reakció mil­liók életét áldozta fel úgyne­vezett korlátozott, lokális, valamint agressziós háborúk­ban. A béke ellenfeleinek még ez sem elég, sem a ten­gernyi szenvedés, sem a gyász. Cinikusan és felelőtle­nül latolgatják egy nukleáris háború esélyeit és kimenete­lét. Romesh Chandra a buda­pesti fórum célját, tenniva­lóit összegezve a béke híveit szólítptta hadba. Hangoztatta: a nemzeti békemozgalmaknak minden országban egységes frontot kell alkotniuk, s le kell fogni a gyilkoló eszközö­ket markolók kezét. A buda­pesti eszmecsere jó alkalmat teremt arra, hogy a békemoz­galmak képviselői föltárják a helsinki záróokmány leghat- hatósabb érvényesítésének le­hetőségét. Olyan nemzetközi légkört, s Madridban olyan konferenciát kívánunk előké­szíteni a mi munkánkkal is, amelyben és amelyen az eny­hülés további útjára vezetjük a világot, s az általános le­szerelést szolgáljuk, a békés fejlődés alapjait erősítjük — mondotta befejezésül a Béke­világtanács elnöke. Az elnökségi ülés résztve­vői ma reggel az Országház- ban plenáris ülésen folytat­ják munkájukat. tótól, Jugoszlávia és a JKSZ elnökétől, — mondotta. — Nehéz szívvel veszünk bú­csút nemzeteink és nemzeti­ségeink legnagyobb fiától. Itt, Joszip Broz Tito kopor­sója előtt, esküvel fogadjuk, hogy hűek maradunk taní­tásához és eszméihez, foly­tatjuk a szocialista önigazga­tás jugoszláviai építésének munkáját, erőnkhöz mérten küzdünk a világbéke megőr­zéséért és megszilárdításá­ért, az el nem kötelezett mozgalom további kibonta­koztatásáért. A nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom soraiban folytatjuk küzdelmünket az elnyomás és a reakció erői ellen, és ismert elveink alapján Ké­szek vagyunk testvéri kezet nyújtani mindazoknak, akik hajlandók barátságot ' és együttműködést ápolni or­szágunkkal. A gyászbeszéd után a ju­goszláv néphadsereg nyolc díszegyenruhás tábornoka az Internacionálé hangjai mel­lett a koporsót a márvány- kriptába helyezte, miközben a koporsó mellett a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság legmagasaob rangú állami és pártvezetői, valamint az elhunyt család­tagjai ismét felsorakoztak. Üjra felcsendültek a jugo­szláv himnusz akkordjai. Belgrádban és a köztársasá­gi székvárosokban diszlövé- sek dördültek el, s szerte Jugoszláviában megszólal­tak a gyárak és a hajok szi­rénái. Jugoszlávia legmagasabb rangú állami és pártvezetői, élükön Lazar Kolisevszkivel, a JSZSZK elnöksége elnöké­vel és Sztevan Doronyszki- val, a JKSZ KB elnökség ügyvezető elnökével, ezután m egegyszer elhaladtak Ti't i elnök márvány kriptája mellett. Eltemették Tito elnököt A győzelem napjár; LEONYID ILJICS BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének, ALEKSZEJ NYIKOLAJEVICS KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. MOSZKVA, KREML Kedves elv társak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőob Tanácsa elnökségének és minisz­tertanácsának, a testvéri szovjet népnek, a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulója alkalmából. E napon a világ békeszerető erőivel együtt tisztelettel adózunk a hős szovjet népnek, amely lenini élcsapata, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével kiűzte hazájá­ból a fasiszta hódítókat és a második világháború fő terhét viselve mérhetetlen áldozatokat hozott a győzelemért, a né­pek szabadságáért és békéjéért. A háborúban elesett szov­jet hősök és más népek fiainak dicső emlékét az emberiség örökre szivébe zárta.. A történelmi küldetését teljesítő szovjet hadsereg 1945 tavaszán sok európai nép, így a magyar nép számára is el­hozta a várva várt szabadságot, Üj korszak kezdődhetett történelmünkben, megnyílt az út a békés alkotó munka, a szocialista társadalom építése előtt. A hitleri Németország és szövetségesei felett aratott győzelem kiindulópontja lett azoknak a világtörténelmi változásoknak, amelyek kedvező feltételeket teremtettek a szocializmus, a társadalmi haladás térhódítása, a nemzet­közi biztonság és a tartós béke megvédése számára az egész világon. Létrejött és megszilárdult a szocialista világrend- szer, amely következetesen harcol az új világháború meg­akadályozásáért. A győzelem 35. évfordulóján a magyar nép ismét ki­fejezi szilárd elhatározását, hogy a marxizmus—leninizmus eszméi, a proletár internacionalizmus elvei alapján erősíti szövetségét, barátságát és együttműködését a Szovjetunió­val, a szocialista közösség országaival. A békés egymás mellett élés elvét követve, velük együtt hozzájárul a bélié megszilárdításához, küzd az enyhülés eredményeinek meg­őrzéséért, a szocializmus, a társadalmi haladás ügyének elő­mozdításáért. E nagy évfordulón őszinte tisztelettel köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártját és népét. További kiemel­kedő sikereket kívánunk önöknek, a kommunista társada­lom építésében, a világ békéjéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a szocializmus halhatatlan eszméinek győzelméért folytatott felelősségteljes tevékenységükben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának eTnoke / Lázár György. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Csehszlovákia ünnepén DR. GUSTAV HUSAK elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének. DR. LUBOMIR STROUGAL elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormánya elnökének PRÁGA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek, valamint a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek nagy nem­zeti ünnepük, hazájuk felszabadulásának 35. évfordulója al­kalmából. A Szovjetunió hősi harcban kivívott győzelme a hitleri fasizmus felett, meghozta a szabadságot Európa leigáaott népeinek. A felszabadulás Csehszlovákia népei számára is megnyitotta a mélyreható társadalmi átalakulás útját. Cseh­szlovákia dolgozói éltek a történelmi lehetőséggel, kezükbe vették a hatalmat és megkezdték hazájukban a szocializmus építését. A magyar nép tisztelettel és őszinte elismeréssel adózik annak, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a kom­munista párt vezetésével az elmúlt három és fél évtizedben kimagasló eredményeket ért el a szocializmus építésének minden területén. Az önök hazája méltó helyet vívott ki magának a szocialista társadalmat építő országok nagy csa­ládjában. A világ haladó erői, a béke hívei jól ismerik és nagy­ra becsülik, hogy Csehszlovákia a szocialista országok test­véri közösségének tagjaként kezdeményező külpolitikai te­vékenységet folytat a nemzetközi biztonság erősítéséért, a béke védelméért, a társadalmi haladás előmozdításáért. Erősíti összefogását a világ haladó, forradalmi és demokra­tikus erőivel. Nagy nemzeti ünnepükön köszöntjüik önöket és kíván­juk, érjenek el újabb sikereket a fejlett szocialista társada­lom építésében, a tudomány és a kultúra felvirágoztatásá­ban, Csehszlovákia népei anyagi és szellemi javainak gya­rapításában. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents