Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

XXXVI. évfolyam, 107. szám * 1980. május 9., péntek Ara: 1,20 Ft OG/I NÉPLAP Magyar—szovjet kormányközi találkozó A KGST Végrehajtó Bi­zottságának Moszkvában tar-, tott 95. ülése idején', május 5—7. között megtartották a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság elnökei, Marjai Jó­zsef és Konsztantyin Katu­séi} soros találkozóját. A találkozón jóváhagyták a szakosítás és a kooperáció fejlesztésének. programjait, a traktor- és mezőgazdasági gépgyártás, az állattartási és takarmány termesztési gép­gyártás, a szerszámgépipar és szerszámgyártás, vala­mint az elektronikai ipar terén. GYŐZEDELMES TAVASZ hAelkezdődött a Béke-világtanács elnökségének ülése Együttes erővel megvédhetjük az enyhülést Kádár János üdvözlete a tanácskozáshoz A mai nemzetközi helyzetben különösen időszerű és nagyjelen­tőségű tanácskozás kezdődött tegnap Budapesten. A Parlament kongresszusi termében összeült a Béke-vilógtanács elnöksége. Több mint 70 ország és 12 nemzetközi tömegszervezet 260 képvi­selője munkálja ki a következő napokban azokat az akcióprogra­mokat, amelyekkel a nemzetközi békemozgalom a háborús ve­szély elkerülésére, az enyhülés védelmére, a fegyverkezési hajsza elleni küzdelemre moigósitja az emberiség sorsáért felelősséget érző százmilliókat. Három és fél évtized már cleg messzeségnek tűnhet időben, hogy felejtsük a má­sodik világháború szörnyű­ségeit, a 35 évvel ezelőtti ta­vaszt, mely a győzelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinensünkön. Hiszen az idő múlásával las­san azok lesznek többségben Európában, akiknek nincs közvetlen emlékük az embe­riség legnagyobb próbatéte­léről, akik békében szület­tek, cseperedtek fel, válasz­tottak hivatást, alapítottak családot, akik könyvekből, filmekről, szüleik, nagyszü- leik elbeszéléseiből, csöndes fájdalmából ismerik-érzik csupán a fasizmus, a há­ború borzalmait. 8 mégis, Amszterdamtól Rómáig, Londontól Moszkváig, sót Európán túl is ol thatatlan örömmel ünnepük az embe­rek ezt a napot. Az emberi­ség nem felejthet; nemze­dékről nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hős­tettek 2194 napjának em­léke... Bolygónk akkori lakossága 80 százalékának, 1700 millió embernek a mindennapjait keserítette meg a második világháború. A fasizmus toinbolásának öt eve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe be- hívottak száma meghaladta a 110 milliót, az áldozatoké az 50 milliót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borították ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bí­zott abban, hogy végre fel­virradt az alkotó béke kor­szaka. Hogy valóban így le­gyen, a túlélők 35 évvel ez­előtt esküvel fogadták; soha többé nem lesz fasizmus, há­ború! Immár történelmi távlat­ból látjuk annak az ese­ménysorozatnak a súlyát, amely 1945 tavaszán kezdő­dött. Űj élet bontakozott ki a kelet- cs közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb tényezővé vált a szocialista államok közössége. A haladás, a sza­badság, a szocializmus esz­méi diadalmaskodtak más térségekben is. Az antifa­siszta koalíció nyugati ha­talmainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 1946- han szembefordultak a bé­kés, építő szándékokkal, a ■isizmus felszámolásáért ! gnagyobb áldozatokat hozó szovjetunióval. El vakul tsá- gukban az együttműködés helyett a hidegháború út­vesztőjébe kényszerítették a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialista országoké az érdem, hogy a hidegháború mégsem torkol­lott melegháborúba, s hogy Európa történelmének leg­hosszabb békés időszakát éli. A szocialista közösség fá­radhatatlan erőfeszítései nyomán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Hel­sinki felé. ahol » kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Azt a doku­mentumot, mely a békés együttműködés olyáh új alapjait vetette meg földré­szünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi esemé­nyeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tudják; milyen megpróbálta­tásokkal, pusztítással járná az újabb világháború, mi­lyen értekék mennének ve­szendőbe, lia az emberiség rosszakarói megkockáztatnak a fegyveres konfliktust. Még­is kontinensünk nyugati fe­lén született meg a döntés tavaly decemberben, amely­nek értelmében közép-haíó- távoiságú nukleáris rakétá­kat helyeznek cl több NATO-tagal lám területén. Az Ëszak-allanti Szövetség Tanácsa a' Szovjetunió és a tóbói szocialista ország le­szerelési tárgyalási javaslatai közepette határozott így, en­gedve az amerikai nyomás­nak. Az Egyesült Államok je­lenlegi vezetősége az eltelt majüucm négy esztendő alatt többször tanúbizonyságát adta, hogy a világ dolgait előrevivő együttműködés, tárgyalások helyett katonai erőfölényre, a feszültség szí­tására, saját hatalmi pozí­cióinak megszilárdításara, szélesítésére törekszik. Be­szédes példa erre az igazsá­gos és tartós közel-keleti ren­dezést hátráltató, az Egye­sült Államok égisze alatt létrejött egyiptomi—izraeli különmegállapodás, vagy a legújabb veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandó­akció, amely távolról sem csupán a túszok kiszabadítá­sát, hanem az iráni forrada­lom kerékbetörését, a Perzsa­öböl, s közvetve Nyugat-Eu- rópa államainak megfélem­lítését szolgálta. , A jelenlegi amerikai poli­tika s a vele csendesebb- hangosabb szolidaritást vál­laló nyugat-európai országok magatartásának veszélyeit latva aligha kétséges: nap­jainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az enyhülés vívmányainak meg­őrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Euró­pa kommunista és munkás­pártjai párizsi tanácskozásu­kon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügymi­niszter, ugyancsak a francia fővárosban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozla fel a békéért a má­sodik világháborúban, s amelynek vitathatatlanok voltak az érdemei a fasiz­mus fölött aratott győzelem­ben. a Varsói Szerződésben tömörült szövetségeseivel együtt ina is a legelszántabb híve a békének, a leszerelés­nek. A Varsói Szerződés egyesített ere,je, a testvéri hadseregek megbonthatatlan egysege megbízható védő­bástyája a szocializmus vív­mányai, a béke és a népek biztonsága megvédésének és megszilárdításának. ErröJ be­hatóan megbizonyosodhatott az egész haladó emberiség a szocialista védelmi szövet­ség fennállásának 25 éve alatt — irta nagy terjedel­mű cikkében Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka » Neues Iteutsehland tegnapi számá­ban. amelyben a győzelem évfordulójáról emlékezett meg. Hazánk ezekből az erő­feszítésekből 1945 óla kiveszi a részét. Népünk elkötele­zettségét a béke iránt évről évre meggyőzően tükrözi a béke és barátsági hónap is, az idei rendezvénysorozat a mai nappal kezdődik oszaa szert«. A tanácskozás elnökségében foglaltak helyet: Sarlós Ist­ván, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Huszár István, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnö­ke, a BVT elnökségi tagja és Ijjas József kalocsai érsek, az OBT katolikus bizottsága és az Opus Pacis elnöke. Ott ül­tek a nemzetközi békemozga­lom kiemelkedő képviselői, élükön Romesh Chandrával, a Béke-világtanács elnöké­vel. A magyar békemozgalom, a békeszerető magyar nép ne­vében Sebestyén Nándorné köszöntötte az emberiség lét­érdekeinek védelméért vívott világméretű küzdelemnek a padsorokban helyet foglaló harcosait, aztán elcsendesült a terem, s a fórum résztvevői egyperces néma felállással adóztak Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szö­A Kádár János vezette magyar küldöttség csütörtök délelőtt koszorút helyezett el az elhunyt Tito elnök ra­vatalán. Á delegáció a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöksége és a JKSZ KB elnöksége képvi­selőméit kíséretében érkézéit vétségé és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság elhunyt elnöke emléké­nek. A kegyeletteljes percet kö­vetően a történelem kimagas­ló sorsfordulója, a fasizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulójának jelentőségét méltatta Sebestyén Nándor­né. — Olyan időpontban kell most hatnunk az emberiség lelki ismeretére, cselekvókész- ségére, amikor új hideghábo­rús lépések fenyegetik mind­azt, amit eddig elértünk. A legfontosabb kérdésben mindannyian, alak itt egybe­gyűltünk, egyetértünk és kö­zös nyelvet beszélünk: vala­mennyien a béke megőrzését, a háború elkerülését tartjuk a legfontosabb feladatunk­nak. A megnyitó után felolvas­ták Kddór Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét: A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a parlament főbejárati elé. Az épület oszlopcsarnokában megalakult a koszorüzási menet. Elén haladt Kádár János, az MSZMP KB eiső titkára, az Elnöki Tanács tagja, a küldöttség vezetője s őt követték a delegáció tagjai; G yenen András, az egész népünk nevében tiszte­lettel köszöntőm a Béke-vi- lágtanács elnöksége budapes­ti ülésének résztvevőit, min­den kedves vendégünket — kezdődik az üzenet. — Nagy örömünkre szolgál, hogy fő­városunkat választották egy olyan tanácskozás színhe­lyéül, amelynek napirendjén rendkívül időszerű, a béke­szerető emberek nagy töme­geit érintő témák szerepel­nek. MSZMP KB titkára és Ha­lász József, Magyarország belgrádi nagykövete. " A koszorút a jugoszláv néphadsereg1 két díszegyen­ruhás katonatisztje vitte es helyezte el a jugoszláv nem­zeti lobogóval letakart ko­porsó mellé. Kádár János es a küldöttség tagjai egyper­ces hallgatással, majd fő­hajtással vettek búcsút Jo­szip Broz Titótól, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a JKSZ el­hunyt elnökétől, Jugoszáv a nemzeteinek és nemzetisé­geinek nagy fiától, a ki­emelkedő forradalmártól, a A béke-világmozgalom, amely százmilliók akaratát fejezi ki, és amely a világ közvéleményének egyre ha­tékonyabb formálója, hatal­mas erőt képvisel. Mozgal­munk több mint három évti­zedes története sokszor bizo­nyította, hogy képes a közvé­lemény mozgósítására, s kez­deményezései egyre szélesedő támogatásra találnak vala­(Folytatás a 2. oldalon) szocialista építőmunka ihle- tőjetöl, a nemzeti élet, a nemzetközi kommunista éa munkásmozgalom kimagasló személyiségétől, attól az ál­lamférfitól, aki oly sokat tett a szomszédos népek és nemzetiségek egymásra utaltságának, testvériségé­nek tudatosításáért, az el nem kötelezett országok mozgalmának kibontakoz­tatásáért, a világbéke meg­őrzéséért és megszilárdításá­ért. A koszorüzási ünnepség után a magyar küldöttség a szövetségi palotához hajta­tott, hogy . Joszip Broz Tito eihunytaval Jugoszlávia ve­zető személyiségeinek tolmá­csolja a magyar kommunis­ták, az egész magyar dolgo­zó nép mélységes együttér­zését. A delegáció a JSZSZK ál­lam elnöksége képviselője­nek kíséretében érkezett a palotához. Kádár János és a küldöttség tagjai az oszlop- csarnokon át az úgynevezett Szerb-terembe mentek, ahol Lazar Kolisevszki, a JSZSZK allamelnökségének elnöke, Dragoszlav Markovics, a szövetségi nemzetgyűlés el­nöke, Veszelin Gyuranovics, a szövetségi kormány elnö­ke és Joszip Vrhovec kül­ügyminiszter várta őket. Kádár János, a küldöttség vezetője, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Kuzlársaság veze­tő allami tisztségviselőit biztosította mélységes rész­vétéről, es hangoztatta, hogy a magyar társadalom oszto­zik Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek nagy gyászában. A részvétnyilvánítás illán Kádár János bejegyezte ne­vét a szövetségi palota Bosz- nia-termében elhelyezett emlékkönyvbe. (Folytatás a 2. oldalonJ Eltemették Tito elnököt Munkáspártok vezetői, uralkodók állták körül a ravatalt ' Jugoszlávia csütörtökön néma gyászban vett végső búcsút ioszip Broz Titótól, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és n Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökétől, s Belgradbon százezrek kísérték utolsó útjára a délszláv népek történelmének egyik legkimagaslóbb személyiségét. Tito elnöknek a szövetségi képviselőhát oszlopcsarnokában felállított ravotala előtt hétfő este óta a fővárosból és or. egesz országból mintegy félmillió ember vonult el, hogy lerója kegyele­tét.

Next

/
Thumbnails
Contents