Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

Havana nélkül A legfiatalabb ketrimester Erősen süt a'nap, amikor' az uszály fedélzetére lépek. Kint a gyékényesi kavicsbá­nya vízén, a kotrón a legfia­talabb kotrómester vár. Az uszály kéttagú legénysége összeszokottan dolgozik; le­áll a rakodótér alatt a szál­lítószalag, a «kapitány« be­indítja a motort, a »matróz« eloldja a hajót rögzítő köte­leket. Üresen, könnyedén siklunk a tiszta, zöld vizen. Messziről látszik a kotró, de meg kell kerülnünk a tavat kettéválasztó földnyelvet. Közben találkozunk a két másik uszállyal; rakottan közelednek. A három hajó körforgást végez a kiköti) és a kotrógép között éjjel­nappal. A kikötés bonyolult ma­nőver. A kotrót és az uszályt egy nagy stég választja el. Az óriási úszó, állványszerű szerkezet felső keretének közepéről vastag drótkötele­ken mozog föl-le a hatal­mas markolókanál. Fent sí­nen vándorol a csörlő motor­háza ide-oda. miközben a kanálból a puttonyba, majd onnan a szállítószalagon az uszály rakterébe kerül a kavics. Ez az utóbbi is in­kább egy úszó csillére em­lékeztet, nem a dunai teher- hajókra. A kanál fogain ke­resztül csurog a víz. Meglá­tok egy létrát, elindulok rajta fölfelé. Amikor az in­gadozó vaslépcsőn feljutot­tam mintegy négy emelet magasságba, rájövök, hogy az irányító fülke lent van. De innen jól látható, hogy a kotró közepén kialakított lékben tűnik el a kanai, hogy felharapja a tizenkét- tizenhárom méteres mély­ségből a kavicshalmazt. A kanálból rám fújja a vizet a szél: kísérőim visszafoj­tott mosollyal szemlélik alulról, hogy újra föl kell kapaszkodnom a magasság­ba azért, hogy később zuha­nyozás nélkül lejöhessek. A kotrómester, Nemes Ti­bor, szikár, csontos fiatal­ember. Mozdulatai kimér­tek. Rövid, pergő mondatai fegyelmezett, összpontosított figyelmű emberre vallanak. — Tíz éve dolgozom itt — mondja. — Karbantartó la­katosként kezdtem, majd 1975-ben elvégeztem az úszórnunkagép-kezelői tan­folyamot Budapesten. Le­tettem a hajóvezetői vizsgát is. A begyakorlási idő után kerültem ide, erre a gépre. Ez elég küzdelmes munka­hely. Tizenkét órát dolgo­zunk folyamatosan. — Nem nyomasztó időn­ként a felelősség itt a mély­ség fölött ? — Az ember tudatában van a felelősségnek, és ez időnként egy kissé valóban nyomasztó. Vigyázni, figyel­ni kell állandóan. Az elek­tromos kábelen hatezer volt jön be. Minden másodperc számít. Hat köbméteres a kanál, a súlya tizenkét ton­na, így huszonnégy tonnát emelek állandóan. Nem mindegy, hogyan, és hova teszem a súlyt. Figyelni kell, nehogy »haváriát« (bajt, balesetet) okozzon az ember, mert az akár elsüllyedéshez is vezethet. A mélységre nem gondolok. A víziszony itt teljes alkalmatlanságot jelent. A parányi vezérlőfülkéből mindent szemmel tarthat a kanáltól az uszályig. Egy ha­jó megrakásakor tizennyolc- szor-hússzor húzza fel a ka­nalat, és tizenkét óra alatt huszonöt hajónyi rakományt termel ki. Csoportjában nyolc, a szocialista brigád­ban huszonhárom ember munkájáért felel. A csoport- és brigádvezetőség ebben az esetben nem funkcióhalmo­zás, hanem a technológiai rendnek leginkább megfelelő megoldás. A legfiatalabb kotrómester nős, van egy öt­éves kisfia. Szeret otthon barkácsolni. Tavaly abba­hagyta a futballt, mert fel­oszlott az egyesület, de a vasárnapi műszakok miatt sem állhatott csapata rendel­kezésére. Keresete öt-öt es fél ezer forint körül van ha­vonta. Visszafelé hajózva Bognár János művezető elmondja, hogy a kotrómester munká­ja határozza meg a bánya tempóját. Hallatlan felelős­ség hárul rá, egyrészt a hatvan-hetven millió forin­tot érő gép jó kihasználásá­ért, másrészt a balesetve­szély elhárításáért. A bánya veszélyes üzem. A termelés és a hajózás éjszaka is fo­lyik. A partvonal ki van vi­lágítva, de ködös időben ne­héz a szállítás. Ilyenkor las­súbb a munka. „ . összkomfort Akkor beiratkozott a műegyetemre, két évet elvégzett, de huszonket­tőben meghalt a nagy­apám, s neki dolgozni Kel­lett mennie, hogy anyját és húgát eltarthassa, hiszen a vadul rohanó infláció a nagymama özvegyi nyugdí­ját szánalmas kis jelképpé zsugorította. 2. Persze, tervezte 5, hogy majd a viszonyok javultával visszamegy az egyetemre, le­diplomázik — de ebből sem­mi nem lett. Hiszen mikor javulnak a viszonyok? A szegényember életében sona. Mert mire tíz vassal hosz­szabbat nyújtózhatik — hússzal nőnek a terhei. Nősülni is ezért nősült csak későn. Hiszen ott volt az anyja eltartása, a húga kiházasítása, aminek gondja egyedül reá várt — s mind­ehhez volt százhúsz pengő­je, ennyit kapott a vízmű­veknél mint technikus. Nagyanyám özvegyi nyugdi­ja éppen a lakbérre volt elég; élni az öreg fizetésé­ből éltek hárman, sőt ebből verte a fogához nagyanyám Aranka néni kelengyéjét is. Harmincötben Aranka férjhez ment, két év múlva meghalt a nagymama — s apám akkor végre elvehette anyámat, akinek akkor már három esztendeje udvarolt, tán említeni is fölösleges, hogy az akkori idők divatja szerint plátói alapokon. Anyám huszonhat volt, amikor megismerkedtek, huszonkilenc amikor meges­küdtek, és harminc, amikor én megszülettem. Hogy hu­szonhat és huszonkilenc közt már apám közelében, már a szereiem bűvöletében, már a házasság biztos reményében hogyan volt szíve s ereje megtagadni magát apámtól, ez örök rejtélye életemnek. Nem volt rossz? — kér­deztem hitetlenül. — Nem volt így szörnyű? — Anyám titokzatos mosollyal felelt, amelyet valami benső biz­tonság derített elégedetté: — Nem, aranyom. Nehéz er­ről veled beszélnem. De a szerelmes nő már abban az időben is megtalálta a mód­ját, hogy gyönyörűséget lel­je a férfi karja közt, anél­kül, hogy a gyalázatot is vállalja hozzá. Mert akkori­ban, s ezt ne feledd el, ott volt a világ szája, és ami még rosszabb: a félsz, hogy a férfi, célját elérve, szedi a sátorfáját. És te ott maradsz, hírbe keverten, megvetet­tem most már csak a remé­nye nélkül is, hogy egy rendes ember valaha fele­ségül vesz. Az elején ugyanezekkel az érvekkel próbált reám is hatni, s felvértezni Miklós szerelme ellen. Hogy eszem­be ne jusson engedni neki, mert megjárom; ez most ko­moly fiú, ezt nem szabad hagyni megugrani. Gyöngé­den rámosolyogtam, meg­pusziltam a homlokát, s azt mondtam: ezt talán bízza inkább rám! Harmincéves vagyok, annyi, mint ő volt, amikor engem megszült — csak épp az a különbség, hogy én már ebben a világ­ban serdültem nővé, és en­nek a világnak a törvényeit talán mégiscsak én ismerem jobban. Ma, amikor annyi nőt kap minden férfi, hogy a tíz ujjára akár százat, nem lehet azzal tnórikalnunk ma­gunkat, hogy tartogatjuk a kincsünk, mert a férfi vagy hülyének néz, s akkor ezért, vagy rafinált számítónak, s akkor azért hagy faképnél már a harmadik találkozás­kor... Anyám, szegény, el- szörnyűlködve csapta össze kezét, de aztán fölvonta vál­lát, s azt mondta: te tudod, fiam. Én már csakugyan nem ismerem ki magam eb­ben a felbolydult világban. BRIGÁDPROGRAM Csütörtökön Erzsébetpuszta... A nagyatádi áfész árut szállító gépkocsija három esztendeje minden héten csütörtökön érkezik a Lábod és Nagyatád közötti Erzsé- betpusztára. Alig szólal meg a kocsi kürtje, a kis telepü­lés házaiból egymás után si­etnek elő az emberek, hogy átvegyék az előző héten megrendelt élelmiszert. — Boltunk dolgozóiból há­rom esztendeje alakítottuk meg a szocialista címért küzdő brigádunkat. Kezdet­től arra törekedtünk, hogy az udvarias, kulturált keres­kedelem, a bőséges árukíná­lat mellett olyan tartalmas vállalásokat tegyünk, ame­lyek teljesítése révén bri­gádunk valóban szocialistá­vá válhat — mondja Kiss Ferenc, az atádi áfész 21-es számú ABC-üzletének veze­tője. A bolt Nagyatád központ­jában, a cérnagyár szom­szédságában, forgalmas he­lyen van. A gyár munkás­asszonyai, a közeli Kiszeli lakótelepen élők, a környé­ken lakók járnak ide. Ám nemcsak ők. Arra is fölfi­gyeltek, hogy náluk, szerez­ték be távolabbról érkezők is a szükséges élelmet és más árucikkeket. — Sok erzsébetpusztai la­kó volt már régi, törzsve­vőnk. Ez a kis település jó néhány kilométerre van tő­lünk, Nagyatád és Lábod között. Bizony, egy-egy ilyen bevásárlás beletelt egy napba, nem szólva arról, hogy milyen fárasztó, körül­ményes volt a csomagok autóbuszon való szállítása. Ezért határoztuk el: heten­ként egyszer — a pusztán élők előzetes megrendelése alapján — kiszállítjuk a helyszínre az árut — ma­gyarázza Nagy lmréné bolt­vezető-helyettes, egyben a József Attila brigád vezető­je. A brigádtagok egymást váltva kísérik a járművet, adják át az árut, s veszik föl az újabb megrendelést. Nagy terhet vettek le ez­zel a pusztaiak válláról. A Tóth, Pánovics, Boda. Lóki meg^ a többi családnak csu­pán annyit kell tennie, hogy meghatározza, mire lesz szükség a jövő héten. A csü­törtöki szállítást a brigád fontos kötelességének te­kinti. , Még hóesés, vihar miatt sém maradt el. — Most a pártkongresz- szust, a megyei pártértekez­letet követően még fonto­sabbnak tartjuk, mint eddig, hogy ezt az önként vállalt feladatunkat becsülettel old­juk meg. S azt is, hogy gaz­dagítsuk a választékot, az árukínálatot, mert tudjuk, hogy ezzel kedvezően befo­lyásolhatjuk a lakosság han­gulatát — így a boltvezető. Az új raktárhelyiség ki­alakítását, a festést, a taka­rítást társadalmi munkában végezték el. Az atádi 2-es számú új iskolában büfét nyitott a brigád; ők rendez­ték be, ' s naponta viszik a tejet, a szendvicset, a cso­koládét, a füzetet a tanu­lóknak. A szomszédos me­gyéből, Pécsről, sőt a fővár rosból is szereznek be árut. így érték el, hogy a for­galom alig három év alatt megkétszereződött, s az idén meghaladja a tízmillió fo­rintot. Az alakulás évében a brigád oklevelet, a múlt évi eredményeiért zászlót ka­pott, Kiss Ferenc boltvezető pedig kiválójelvényt. Jut arra is idő, hogy kö­zösen kiránduljanak, spor­toljanak. Sok az üzletben a fiatal, a tanulókkal együtt tizenheten vannak, akik az áfész sportéletében rendsze­resen részt vesznek. Fábián Zoltánná, Palaticki Ili, tü- löp Márta, Kiss Ferenc, Sző­ke Agi és a többiek kézi­labdáznak, röplabdáznak, van köztük, aki versenysze­rűen lő. A városi, megyei vetélkedőkön és versenye­ken többször voltak elsők, értek el jó helyezéseket. S ha nincs is még hosz- szú múltja a brigádnak, munkája egyre tartalma­sabb. Ezt fejezte ki a lábo- di tanácsülésen az erzsébet- pusztaiak nevében az egyik felszólaló; a pusztán élő családok nevében mondott köszönetét a József Attila brigád jó kezdeményezéséért, önzetlen fáradozásáért. Szalai László Sík fólia alatt a korai burgonya 40 vagon szamócát várnak (Tudósítónktól.) Somogy megyében, a ka­darkúti áfész területén ha­gyományai vannak a szamó­catermelésnek. Gigén, Csö- kölyben, Rinyakovácsiban és Kadarkúton 40 vagon gyü­mölcs termelésére vállalkoz­tak a kisgazdaságok. A szö­vetkezettel 360 kistermelő kötött szerződést. Most kez­dődik a virágzás. A növény- védelmet folyamatosan vég­zik a kistermelők. Az időjárás eddig nem kedvezett a szamócaterme- lésnak, a gazdák azonban bizakodnak, hogy az első termést május végén már szállíthatják. Ez a gyümölcs az export szempontjából is nagyon fontos. A kisgazdasá­gok tavaly augusztusban es szeptemberben sajat nevele- •sű palántákkal végeztek új telepítéseket. Az idén ápri­A férfimentalitás alapo­sabb ismeretét egyrészt kol­légáimnak köszönhettem, akikről meséltem, másrészt annak az évfolyamtársam­nak, akit futólag már meg­említettem. Gézának hívták, s egy évvel- volt fiatalabb nálam. El sem képzelem, mi tűnt fel neki rajtam ott az egyetem padjaiban ... Apám nemrégiben ment nyugdíjba, s ettől kezdve addigi szerény módunk egyenesen szükölködéssé romlott. Ha nincs a kicsiny­ke ösztöndíjam, bizony ott kellett volna hagynom az egyetemet, mert a vele járó költségeket apám ugyan ki nem tudta volna gazdálkod­ni a nyugdíjából, ahogy az övét sem tudta annak ide­jén a nagyanyám. De a há­romszáz forintomból futotta a villamosbérletre, a menzá­ra, s így valahogy elvergőd­hettem a diplomáig. De már ruházkodásra bi­zony nem tellett. Évfolyam­társnőim vígan pompáztak a divattal, hordták a hordó­szoknyát, abroncsszoknyát, az ilyen pulcsit és olyán kardigánt, s sálgalléros blúzt pettyel vagy csíkkal, mikor milyet írt eppen elő a világ legádázabb diktátora, a di­vat — én gimnazistakori, fa­kult blúzomban feszengtem, s a pliszírozott matrózszok­nyámban csináltam végig a négy esztendőt. A lányok le­sajnáltak, a fiúk inkább be­csültek érte, úgy vettem ész­re. Ha mindje tán nem is, de Géza mindenképpen. (folytatjuk) lisban az áfész segítségével kaptak a termelők 64 ezer Frigó palántát a dánszent- miklósi termelőszövetkezet­től. A szövetkezet körzetében, főleg Kadarkúton és Csö- kölyben elültették a csíráz« tatott burgonyát. A termelők 25 vagon korai burgonya termelését vállalták. Az új­burgonya tömeges szállítását június elejere várják. Kísér­letképpen néhány termelő síkfóiia alatt neveli az új­burgonyát. Ettől a kísérlettől azt várják, hogy 10 nappal előbb szállíthatnak a piacok­ra. Nyári burgonyából ugyancsak 25 vagonnyit vál­laltak. A kialakult hagyományok­hoz híven a burgonya után uborkát vetnek, amelyből 30 vagon szállítására kötöttek szerződést a kisgazdaságok­kal. Zöldbabból 300 mázsát kértek a szövetkezettől, en­nél többet is tudnának ter­meltetni. Ugyancsak 300 má­zsa korai fejes káposztát és 400 mázsa őszi fejes káposz­tát ígértek a kisgazdaságok. Az export szempontjából igencsak fontos gyümölcs a málna, amelyet a csökölyi, a gigei és a kadarkúti házi­kertekben termelnek, több­nyire kordtmos rendszerben. E gyümölcsből , 350 mázsijt vár a szövetkezet. Világba borultak a meggy­fák. Ha ez a gyümölcs köt, akkor a szövetkezetnél 4 vagon felvásárlására számí­tanak. Szilvából 3 vagonnal várnak. A zöldség- és gyü­mölcsféléket kivétel nélkül a Zöidért-nek szállítják. A szövetkezet felvásárlási vezetője, Kulcsár Sándor ar­ra számít, hogy étkezési szá­raz babból 4, mézből 2.5 és nyúlból 4,5 vagonnyit vehet­nek meg. A szövetkezet az uborka és zöldbab vetőmag­ját biztosította a termelők­nek. A szükséges palántákat a buzsáki termelőszövetke­zettől hozatják. fl szőlölevélafkák ellen Évről évre gondot okoznak a házikerti és nagyüzemi szőlőkben a hajtások gyenge fejlődését, a levelek dei'or- málódását, íoltosodását elő­idéző szőlőlevélatkák, vala­mint a levelek szöszösödését, gubacsosodását okozó gu- bacsatkák kártétele. Az el­lenük való védekezést nehe­zíti, hogy kártételük köny- nyen összetéveszthető a sző- lőperonoszpóra levelén meg­jelenő tüneteivel. A gubacs- atkával fertőzött levelek szintén gubacsos kiemelke­dések találhatók, de hiány­zik a peronoszpóra fertőzésé­re jellemző olajfolt. A szőlőatkák kifejlett egyedei a szőlő jakadásával egy időben elhagyták telelő­helyeiket, és az új, fakadó növényrészekre települnek. Ezért most a leghatásosabb ellenük a védekezés — a ro­varirtó szer számára köny- nyen elérhető helyen van­nak -—, és későbbi elszapo­rodásukat, kártételüket is meg tudjuk fékezni. A vé­dekezés során a fiatal tőké­ket, ültetvényeket is perme­tezzük le, mert a károsító atkák azokat is veszélyezte­tik. A védekezést a Bi—58 EC 0,1, a Rogor L—40 0,1, az Unifosz 50 EC 0,1, a Si- noratox 40 EC 0,1 vagy az Anthio 33 EC 0,12—0,25 szá­zalékos rovarölő szerrel ja- vaisoljuk. Ezek egyúttal vé­védelem dik a növényt a helyenként kisebb gócokban előforduló szölőilonca, illetve a Bala- ton-part körzeteiben az ék­köves faaraszoló áttelelt her­nyóit, valamint Gyékényes körzetében a 'kendermagbo­gár rügykárositása ellen is. A szőlő fakadásának idő­szakában meg kell kezdeni a szölőlísztharmat elleni vé­dekezést is. A betegség ugyan a múlt évben sem okozott megyénkben erős fertőzéseket, a sikeresen át­telelt fertőző anyag azonban — a betegségnek kedvező ta­vaszi, nyári időjárás esetén — megteremtheti az erős fertőzések kialakulásának feltételeit. A kórokozó a sző­lő rügy pikkelyei között telelt át és a fakadással egy idő­ben indult fejlődésnek, ezért a rovarkártevők ellen hasz­nált készítményhez feltét­lenül keverjük vagy a Thi- ovit, vagy a Kumulus, vagy a Pol-Sulkol 0,5 százalékos töménységű gooibaölő szert.

Next

/
Thumbnails
Contents