Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-08 / 106. szám
Vágyak és kétségek Dolgozatfüzeteket lapozgatok. Nyolcadikosok vetették papírra vágyaikat, céljaikat Hogyan képzelik önmagukat, családi életüket, pályájukat, hivatásukat másfél évtized múlva? Nem ábrándoztak. Többen például megkapó őszinteséggel bírálták önmagukat akaratgyengeségük miatt. Szüleiket okolták, akik nem késztették megfelelő erőfeszítésre őket. Ennek hiányára most kezdenek rádöbbenni, amikor a továbbtanulás, a pályaválasztás kapcsán sorra éri őket a nem várt mindeddig — ilyen mértékben és formában legalábbis — szokatlan kudarc. Talán ez is az oka annak, hogy több írásból kicsendül: nem igyekeznek siettetni a napokat, tartanak a felnőttkortól, a munkától. Nem a feladatuk elvégzésétől, hanem a beilleszkedés, a kapcsolatteremtés nyilván sokat hallott nehézsége riasztja őket. — »Félek a világtól. Befogadnak-e ? Igaz, tőlem is függ.« — »Nagyon fontos, hogyan érzem majd magam a munkahelyemen. Tudok-e jó viszonyt kialakítani a társaimmal? Hiszen itt az osztályomban is széthúzást tapasztalok.« Nem becsülik túl saját képességüket, de a lehetőségeket sem. Csaknem valamennyi ifjú szerző kudarcokkal, akadályokkal »rakja tele« pályáját, amelyek vagy átmenetileg akadályozzák őket céljaik elérésében, vagy véglegesen el is térítik, Érdekes viszont, hogy barátaikat valamennyien úgy mutatják be, mint akiknek teljesült az álmuk. A dolgozatokban elgondolkoztató a lányok vélekedése majdani önmagukról. Elképzeléseikben ugyanis markánsabban jelen van a család, a háztartás, a gyereknevelés bokros teendőinek elvégzése. A szerényebb képességűeknél első számú célként fogalmazódnak meg az életmódnak ezek az elemei. A kereskedőnek készülő kislány például három gyermeket szeretne, egyszerű, szép lakást, kis Fiat kocsit és később hétvégi telket nyaralóval. — Életemet a gyermek tölti be — írta a társa. A többségnek azonban mindez nem elég. Többre, másra vágynak, gazdagabb, tartalmasabb életet kívánnak maguknak, mint amilyet anyjuk és sok társának példája kínál. Határozottan lázadnak az olyan életforma ellen, amelyben az asszonyt elsősorban az elfogyhatatlan háztartási teendők sora köti le, és mint hínár húzza le, tartja vissza őket hivatásuk magasabb szintű teljesítésétől, képességük kibontakoztatásától, személyiségük teljesebb megvalósításától. — »A férjem hazajön, beül a fotelbe, olvas, szólni is alig tudok hozzá.« — »Ugyanaz a borzalmas sors jutott nekem is mint a többi asszonynak. Örökös ló- tás, futás, dolgozni egy új nemzedékért, a gyermekeimért.« — »Nem tudnám elképzelni az életemet sivár kis átlagemberként. Aki bejár a hivatalba, hazamegy, főz, mos, vasal, esetleg — ha van kedve a fáradtságtól — olvas, tévét néz, reggel korán kel. Nem találja az élet örömeit, csak kupor- gat, gyűjtöget villára, autóra, hogy ismerőseinek elmondhassa: neki is van. Én többet járok külföldre, jó könyvekért, színházért nem sajnálom a pénzt, az időt. Bár még nagyon kevés embernek sikerült kiszakadnia ebből a kispolgári körből.« — »Boldognak érzem magam, mert nem osztozom sok más asszony sorsában.« Szilárd elhatározások és gyötrő kétségek, lendítő vágyak és földhöz ragasztó tapasztalatok. Melyik pár lesz az erősebb? Egy bizonyos: ezek a nyolcadikosok önmagukba és környezetükre is éles szemmel tekintenek, legtöbbjük rálelt a legfontosabb kulcsra: az egyén felelősségére, akaratára, erejére — és a közösségi kapcsolatok fontosságára. Még ha egyelőre jórészt a fölfedezésig jutottak is el, amely szerint e vonásokból a meglevőnél sokkal többre lenne szükségük. Paál László Drámaválogatások Holdfogyatkozás Érzékelhető az igények megnövekedése a könyvpiacon a drámák iránt. Egyre több az olyan színházbarát, ajcj a színpadi művel nyomtatott formában is szeretne .megismerkedni, sőt a színházak repertoárjában nem szereplő darabokat olvasni. Ezt a »könyvszínházi« igényt sok évvel ezelőtt kezdte kielégíteni az Európa Kiadó, mely most újabb kötetekkel jelentkezett. Az aranykezű csavargó címmel mai portugál drámákat jelentetett meg. A magyar olvasónak, színház- nézőnek eddig nagyon kevés lehetősége volt arra, hogy a portugál drámairodalomba bepillanthasson. A színműantológia húsz év terméséből teszi közzé' Anders Klára, Benczik Vilmos, Dorbnach Mária, Gulyás András, Pál Ferenc fordításában, Benyhe Janos jegyzeteivel a legizgalmasabb színpadi műveket. A portugál társadalom vajúdásának időszaka volt ez, annak a lassú művészeti- politikai erjedésnek, mely végül is az 1974-es fordulathoz vezetett. A mai portugál színház híven őrzi a lorcai színpad népi szürrealizmusának és a brechti színház harsány-humoros, szókimondó politikai elkötelezettségének hagyományait, lényegében mindig az erkölcsi vagy történelmi válaszút elé állított emberről vagy emberi közösségről vall őszintén és szenvedélyesen. Az antológiába Benyhe János Romeu Correia Az aranykezű csavargó, Bernardo Santareno Martinho atyá vétke, Luiz Francisco Rebello Szeretet, de sürgősen. Luis de Sttau Monteiro Évente tavasszal, Virgilio Martinho Népbarát, Carlos Coutinho A háló, illetve A telefon című színművét válogatta be. Az »ismeretlen« mai portugál drámairodalom egy-egy jelentős művével jövőre talán már a színházak műsorában is találkozhat a magyar néző. Nem ismeretlen, sőt néo- szerű szerző nálunk a hor- vát Miroslav Krleza. Drámáit ugyancsak az Európa Kiadó jelentette meg. Két évtizede a Nemzeti Színház is bemutatta A Glembay Ltd című darabját, az Agóniát pedig a Madách Színház tartotta műsorán. A most megjelent gyűjteményes kötetbe Osztovits Levente a Szentistvánnapi búcsút, * Michelangelo Buonarottit, a Kálváriát, a Galíciát, a Glembay Ltd-t, az Agóniát, a Lédát válogatta be Krleza drámái közül. Az Agóniát és a Lédát magyar feldolgozásban a telévízió képernyőjén is láthattuk. A műveket Spiro György és Dudás Kálmán fordította. Krleza drámaírói életműve szabálytalanságaival, mér- téktelenségeivel együtt olyan, amilyen: lenyűgöző. Szeszélyessége, túlzásai mögött páratlan erő forrong. A zsenialitás ereje — így ajánlja önmagát a gyűjtemény. Két kötetben, a könyvhétre jelenteti meg a kiadó a Mai szovjet drámák című válogatást. A reprezentatív antológia Csingiz Ajtmatov- Kaltáj Muhamedzsánov Üt a Fudzsijámára, Alekszej Arbuzov Az én szegény Maratom ..., Emil Braginszkij- Eldar Rjazanov A képmutatók, Alekszandr Gelman Visszajelzés, Makszud Ibragimbekov Mezozoikus történet, Musztaj Karim Hold- fogyatkozás, Andrej Maka- jonok ítélkezés, Vera Panova Szállnak az évek, Edvard Kivételesen kedvező helyzetben vannak azok az idős emberek, akik Segesden és környékén élnek. Nem kell attól tartaniuk, hogy egyedül maradnak, hogy nem gondoskodnak róluk, hiszen az öregek két napközi otthona és a szociális otthon várja őket, ha már nehezebben tudjak ellátni magukat. — Pedig eleinte nemigen éltek az emberek ezzel a szociális juttatással — mondja Bencze Imre, a segesdi tanács elnöke. — A hatvanas évek közepén nagyon sok volt a jelentkező a szociális otthonba. Köztük szép számmal voltak olyanok, akik el tudták látni magú ivat, tehát nem szorultak állandó gondozásra, állandó felügyeletre. Ekkor vált lehetővé, hogy olyan intézményt hozhassunk létre, amely biztosítja a rászorulóknak az étkezést, az egész napos elfoglaltságot. A pénzt megkaptuk, ' a napközit létrehoztuk, ' könyvespolc R adzinszkij Beszélgetések Szókratésszel, Mihail Ros- c sin Szerelvény a hátországba, Alekszandr Vampilov Vadkacsavadászat, Enn Vetemaa Szent Zsuzsanna, avagy a mesterek iskolája című drámáját tartalmazza. Nemes G. Zsuzsanna válogatói munkája egyaránt figyelembe vette azt a szempontot, hogy a soknemzetiségű állam drámairodalmának sokszínűségét érzékeltesse, s azt is, hogy ismert és magyarul még meg nem jelent, magyar színpadon nem játszott műveket egyaránt beszerkesszen a könyvbe. A fordítók között van a somogyi származású költő, Kerék Imre is, aki a baskír Musztaj Karim Holdfogyatkozás című drámáját ültette magyarra, nagy beleérzéssel, jól mondható verssorokká teremtve az Állami-díjas baskír költő művét. Hegyi Imre, Nikodémusz Elli, Maráz László, Elbert János, Benedek Árpád, Fehérvári Győző, Vas Zoltán, Nemes G. Zsuzsanna fordította ihletet- ten a többi darabot. Az antológia szép könyvheti újdonság lesz. aztán kértük az öregeket, hogy jöjjenek, ne maradjanak egyedül otthon, hiszen meleg étel, rádió, televízió és magukhoz hasonló társaság várja őket. Egy év sem telt el, s már igényelték, hogy a falu másik felében is legyen öregek napközije, hogy az ott lakók könnyebben elérjék. — Milyen fejlesztést vagy bővítést terveznek ? — Csaknem 250 ezer forintot tettünk félre a 2. számú otthon felújítására. A munkálatokat ebben a hónapban kezdi el a háromfai tanács építőbrigádja, s júniusra be is fejelik. További bővítést csak akkor tervezünk, ha többen jelentkeznek felvételre. Ugyanis 1981-től megszűnik a megyei támogatás, saját fejlesztési alapunkból kell minden ilyen munkát .d fizetnünk. Az erre jutó összeg meglehetősen kevés. Pillanatnyilag Áz idős emberek érdekében Ha valóra válik az együttműködés Huszonöt éves a Magyar Rádió Gyermekkórusa Huszonöt éves fennállásának alkalmából ünnepi hangversenyt adott a Magyar Rádió Gyermekkórusa a Zeneakadémián. Képünkön: Csányi László vezényli a kórust. (MTI-fotó: Pólya Zoltán felvétele — KS) Áz első egy Nofretete-fej Képek rézlemezből A kaposvári, Füredi utcai kis lakás falát ízléses rézképek díszítik. A képek készítője, Maloveczky István energetikus, tele tenni akarással. A réz megmunkálása az egyik szenvedélye. — Tíz éve vettem először kezembe ezt az anyagot úgy, hogy megpróbálok valami szépet készíteni. Rézhuzalokat kezdtem hajlitgatni, különféle módón egymáshoz kapcsoltam a huzaldarabokat — és a végén nyaklánc lett belőle. Ezután ajándék- tárgyakat készítettem rézből a családtagoknak, ismerősöknek, és ahogy múltak az évek, egyre jobban megszerettem ezt a fémet. Talán azért, mert könnyű megmunkálni, és mert meleg színe van. Különböző anyagokkal dolgoztam, hiszen építész a szakmám. A munkám során a rézzel találkoztam a legritkábban, és mégis ezt szeretem a legjobban. — Hogyan lett az ajándék- tárgyakból rézkép? — Nem hagytam abba a »huzalhajlítgatást«, nagyon megnyugtató és szórakoztató dolog. Csak kevésnek találtam, egy idő után úgy éreztem, hogy valami mást szeretnék csinálni. Az ötvösmunka vonzott a legjobban, de ez számomra elérhetetlen. Ahhoz komoly fölszerelés, műhely kell, ebben a negyven négyzetméteres lakásban viszont, amelyben négyen élünk, ilyet kialakítani lehetetlen. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom másképpen formálni a rézlemezt. Az első kép, amelyet készítettem, egy Nofretete-fej volt. — A szerszámok közé tartozik, gondolom, a kalapács... — Nem, én nem kalapálom a lemezt, hanem úgy nyomom bele a képet. Kis bakelit rudacskákat használok, melyeknek a vége különbözőképpen van megmunkálva. Ezt a technikát egy volt munkatársamtól tanultam. Amikor az első képem elkészült, megmutattam egy festő barátomnak, és ő bizrründen helyigényt ki tudunk elégíteni. — Kihasználják a napközi otthon nyújtotta léhetősé- get az emberek? — A rászorulók egy része maga kéri a felvételét, a többieket az otthon dolgozói és a tanácstagok keresik föl, s hívják a közösségbe. Amióta a rendelet szerint a hozzátartozóknak meg kell téríteniük a családtag szociális otthoni ellátását, azóta többen veszik igénybe az öregek napközijét. — Megfelelő az otthonok ellátottsága szakemberekkel? — Az ápolókon kívül mindkét helyen dolgozik egy nyolcórás vezető és egy négyórás kisegítő. Az egyik napköziben olyan gondozónőt tudtunk alkalmazni, aki szükség esetén elvégzi a bevásárlást, orvosságot hoz, mos, takarít, elviszi a betegeknek az ebédet. Hamarosan a másik helyen is bevezetjük ezt a szolgáltatást. A nyár folyamán ugyanis a szociális otthon helyi szakmai irányítás alá kerül. Ez annyit jelent hogy az intézmény közvetlen irányítását az otthon vezetősége látja el, tehát szakmailag felkészült, hozzáértő gárda intézi az ellátást, a szervezést. Oda tartoznak majd a napközi otthonok is. Eddig a városi tanács egészségügyi osztályától jártak ki szakmai tanácsokat, segítséget adni. Ez a komplexitás — a hasonló jellegű szociális intézmények helyi összefogása — az első lesz a megyében, mi kísérletképpen kezdjük. Ha beválik, máshol is alkalmazzák. November óta már szorosabb a kapcsolat a szociális otthon és az öregek két napközije között. Korábban ez csak formális volt, az ősztől azonban a közös rendezvényeken és étkeztetésen túl a szakmai együttműködés is szerepet kapott. Ez mintegy előkészítése a »hivatalos« együttműködésnek. Sokat várnak ettől — az ellátásban és a község életében való részvétel szempontjából is. 330 emberről van szó... A A tatoft, hogy folytassam tovább. Megfogadtam a tanácsait, és újabb képeket készítettem. Nézegetjük a félig kész és a már elkészült rézdomborításokat. Különféle próbálkozások eredményei. A négy énekest ábrázoló kép már csak arra vár, hogy a falra kerüljön. Noé bárkáján meg van egy kevés munka. Aztán egy virágkép és egy kompozíció — szabályos alakzatba rendezett motfvvr- mok... — Nagy különbség van ennek a két képnek az anyaga között. Ezt a vörösrezet például már ötvözték, nem elég lágy, kevésbé képlékeny, így nehezebb volt dolgozni vele — magyarázza. — Azzal, hogy kész a domborítás, még nem teljes a kép. Kénmájjal kezelem, aztán polírozóm. Így kapja meg a végső színét, így lesz jellegzetes fénye. A falon levő domborításokon növénymotívumok. — Kedvencem a csipkebogyóág. Korábban másoltam a képeimet, grafikákról szedtem az ötleteket. Aztán később magam körül kerestem olyan motívumokat, amelyek jól mutatnak a rézen. Készítettem portrékat is, de főleg növény- és állatfigurákat domborítottam a lemezbe. Most az a tervem, hogy a különböző tájegységek népművészetében fellelhető virágmotívumokat »vigyem rezre«. Nagyon szeretem Viktor Vasarely képeit, éppen ezért a másik tervem az, hogy különböző mértani formákat alakzatba rendezve komponáljak képeket. Ez már Ilyen jellegű — mutatja az egyik félig kész munkáját. Nemsokára ez is odakerül a többihez, a falra, esetleg valamelyik rokon vagy barát lakásába. A rézdomborítás ugyanis Maloveczky Istvánnak hobbija. — Azokat a képeket, amelyek most készülnek, nem ajándékozom el. Az ősszel ugyaríis a munkahelyemen egy kis házi kiállítást rendezünk, ahhoz gyűjtöm az anyagot D. T. SOMOGYI NÉPLAP
