Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

KÖZTISZTASÁG Megyei intézkedési terv Gépudvarok majorok - igényesebben Szigorú felelősségre vonás — A Minisztertanács Î978. január elsejétől nyilvánítot­ta a köztisztasági szabálysér­tést »fokozottan társadalom­ra veszélyes szabálysértés­nek« — mondta d r. Vörös Tamás főelőadó a megyei tanács igazgatási osztályán. — A szigorúbb eljárás iga­zából még nem érződik - a gyakorlatban, bár az egy fő­re jutó átlagos bírság 632 fo­rintra nőtt az 1978-as 574 forintról. A tanácsi szak- igazgatási szervek tavaly jú­lius óta ötventől kétszáz fo­rintig terjedő helyszíni bír­ságot szabhatnak ki a tele­pülések tisztasága ellen vé­tőkre. Súlyos esetekben sza­bálysértési eljárást indíta­nak. A főelőadó elmondta, hogy sajnos sokkal több eset ma­rad felderítetlen, mint ahány eljárást lefolytathatnak. Pe­dig a feljelentésre nemcsak a tanácsok, a társadalmi el­lenőrök, a városgazdálkodási vállalatok vagy az IKV len­nének hívatottak, hanem mindem jóérzésű ember, aki elfogadja, hogy többet kell tenni a települések tisztasá­gáért Ma már mfriden községben és varosban tanácsi rendelet szabályozza a közigazgatási határos beiül a település tisztaságát. Ezek a rendele­tek szolgálnak alapul az el­lenük vétők megbüntetésére is. A legtöbb esetet a váro­sokban, elsősorban Kaposvá­ron, valamint a Balaton­part községeiben derítik fel. A köztisztasággal, a köz- egészségüggyel és a környe­zetvédelemmel kapcsolatos kérdések továbbra is a fi­gyelem középpontjában ma­radnak. A szabálysértő ma­gatartás súlyos következmé­nyekkel járhat-r A KPM Közúti Igazga­tóságának felmérése szerint a kezelésükben levő utak mellett mintegy ötven illegá­lis szemétlerakó hely van — mondta Somosköviné Ger- ncrt Agnes a megyei tanács építési osztályán. — Ezek kisebb-nagyobb szeméttele­pek. Folyamatosan keletkez­nek, illetve a tanácsok fo- 'vamatosan szüntetik meg >ket. A tanácsi utak melletti (legális szemétlerakó helyek ilmérése a nyár végére fe­leződik be. Főleg a városok környékén okoznak gondot a szennyező, környezetrontó hulladékanyagok. A Községek mellett sokszor nem is az ott lakók szórják el »feke­tén« a szemetet. A helyszíni bírságolás le­hetősége jó fegyver a ki­sebb súlyú szabálysértők el- ■n, ám nehéz tetten érni az Ikövetőket. A lovas kocsis szemétszál­lítás és -lerakás gyakorlati­lag ellenőrizhetetlen. így sok helyet* éktelenkednek ma Intézkedési tervet fogadott el tavaly a megyei tanács végrehajtó bizottsága a so­mogyi települések köztiszta­ságának javítására. A tervet a tavaly júniusi átfogó vizs­gálat eredményeire alapoz­ták. Sarudi Csabát, a megyei tanács általános elnökhe­lyettesét kérdeztük : — Milyen tapasztalatokat szereztek a tavalyi ellenőr­zések során? — A megyei tanács és kü­lönböző társadalmi szerveze­tek még 1978-ban 'felhívás­sal fordultak a megye álla­mi és társadalmi szervei­hez, az üzemek dolgozóihoz és a megye egész lakosságá­hoz, hogy a települések tisztasága, rendezettsége ja­vuljon. A tavaly júniusi föl­mérések 224 településre ter­jedtek ki. Vizsgálták a köz­területek, az intézmények, az ipari és a mezőgazdasági üzemek, a kereskedelmi és vendéglátó egységek, a MÁV- és az autóbusz-pá­lyaudvarok, valamint a la­kóházak és a porták tiszta­ságát, rendjét. Az értékelés során 24 település kapott jó, 207 megfelelő és 13 nem megfelelő minősítést. Tehat akad még bőven tennivaló. — Miért éppen most for­dult ilyen erőteljesen az ál­lamigazgatás figyelme a köz- tisztaság felé? — 1976-ban fogadta el az országgyűlés a környezetvé­delmi törvényt. Az idén a kormány is megtárgyalta az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal ál­tal beterjesztett, a természe­tes környezet védelmének hosszú távú koncepcióját, s egyelőre még »csak« a tájat csúfító, szennyező, kisebb- nagyobb szemétdombok. Ezek többsége háztartási és építési hulladék. De a közö­letek is sok esetben illegáli­san rakják le a szemetet. Ez már súlyosabb gond, mert így a környezetet szennye­ző, esetleg mérgező anyagok kerülhetnek — például a fel­színi vízfolyásokon keresz­tül — az ivóvízbe. Sokak előtt ismerős látvány a ké­nyelmes gépkocsivezető, aki a szeméttelep helyett egy alkalmasnak látszó árokpar­ton vagy földút mellett le­bontja a több tonnányi hűl: lad ékei. A Kaposvárt Városgazdál­kodási Vállalat közületek és magánszemélyek szamára is végez szemétszállítást. Meg­rendelésre kivisznek egy öt­tonnás hulladéktároló kon­ténert. A háztartási hulladék szállítási tarifája tartályon­ként 350 forint, más hulla­déknál 498 forint. A közüle­tek számára csere tartályt is biztosítanák. elfogadta azt. Ez a víz, a táj és a települések környe­zetvédelmi kérdései között foglalkozik a köztisztasággal is. — Milyen elvek alapján készült el a somogyi intéz­kedési terv? — Az állami munkában egyre jobban nő a köztisz­tasági kérdések súlya, s je­lenlegi gazdasági, társadal­mi erőkre fokozottabban tá­maszkodva lehet fellépni a nagy tömegű hulladék- és szemétképződés ellen. Ügy érzem, ez a tanácsok fele­lősségét is növeli. Ezért meg kell javítanunk — meglel alő programok alapján — a koordinációt. Például el kell végre érni a közmű- és út­építések időbeli és területi összehangolását: ne rontsa el az egyik építési szerve­zet azt, amit a másik létre­hozott. Nagyobb részt kell vállalni a társadalmi akciók szervezéséből is. — Megfelelőnek tartja-e társadalmunk gondolkodá­sát a. köztisztasági kérdések­ben? — Bizony tarthatnánk elő­rébb is. Ezért az intézkedési tervben fontosnak tartjuk a komoly szemléletváltozást. Mezőgazdasági osztályunk például felhívást adott ki a majorok fásítására. Néhány tsz-vezető, amikor értesült róla, így reagált: nincs a tanácsi vezetőknek más dol­guk? Ezen a felfogáson sür­gősen változtatni kell, pél­dául szigorúbb ellenőrzések­A bárminői: tagú köztisz­tasági és környezetvédelmi bizottság márciusban alakult Siófokon. A Hazafias Nép­front, a Vöröskereszt, a KISZ, az úttörőszövetség, a szakszervezet, valamint a városi tanács képviselőiből jött létre, s miként Tóth La­jos, a városi tanács műsza­ki osztályának helyettes ve­zetője elmondta, egyelőre még nincs sok tapasztalata. — A köztisztasággal kap­csolatos feladatokat a mű­szaki osztály, illetve a költ­ségvetési üzem végzi el a városban — mondta. — Az üzem munkáslétszáma ke­vés, ezt korszerű gépekkel próbálja ellensúlyozni, még­sem győzi a munkát. Az el­múlt 10—15 évben meghá­romszorozódott az eltakarí­tandó szemét a városban, s ez az adat kizárólag arra az időszakra vonatkozik, ami­kor csak az állandó lakos­ság tartózkodik Siófokon. A szezon jóval nagyobb, sőt évről évre nyomasztóbb gon­dot okoz köztisztasági szem­pontból is. Az üdülőterülete­ken gomba módra szaporod­nak az illegális szeméttele­pek. Sokat segítenek a kon­ténerek, illetve segítenének, ha a lakók és az üdülők ezekbe raknák a szemetet. E problémákról sokat lehet­ne beszélni, s hogy ne csak beszéljünk róla, hanem a megallapitásokat tettek is kövessék — ezért alakult az említett bizottság. — Mit tettek eddig az em­lített gondok enyhítéséért? — Felhívással fordultunk a város gazdasági egységei­hez, hogy saját portájukon nézzenek körül, tegyenek rendet, vegyenek reszt a sze­mel elszállításába». ielvet­kel. Keményebben föl kell lépnünk a rendbontókkal, a szemetelőkkel szemben, akár a bírságok szigorúbb kisza­básával is. Egyebek között kértük a helyi tanácsokat, hogy jobban figyeljenek az engedély nélküli fakivágá­sokra: csak akkor dönthes­sék le az öreg fákat, ha pótlásukról is gondoskodnak. El kell végre érni — haté­konyabb koordinációval —, hogy az építők addig ne vonuljanak el az épitési te­rületről, amíg a környezetet rendbe nem rakták. Rossz nézni, hogyan hagyják ott az építkezéseket... — Mit tehetnek a helyi tanácsok vezetői? — Az intézkedési tervben szerepel, hogy a megyei ta­nács szakigazgatási szervei kötelezzék az irányításuk alá tartozó vállalatokat, intéz­ményeket, s kérjék föl az ágazatilag hozzájuk tartozó nem tanácsi szervek vezetőit a tisztaság és a rend folya­matos betartására. A helyi tanácsok elnökei dolgozza­nak ki éves programot a köztisztaság szükséges tenni­valóiról. De a települések tisztaságának javítása, nem szorítkozhat csupán a köz­területek és a tanácsi intéz­mények területére. A taná­csoknak a koordinációban, a szervezésben kellene sokat javulniuk. Egyébként az idei tavaszi tapasztalataink alap­ján mondhatom: sok helyen kedvező változásoknak lehe­tünk tanúi a köztisztaság te­rületén. tűk a kapcsolatot a szocia­lista brigádokkal is, meg­hirdettük a Rendet, tisztasá­got május elsejére! mozgal­mat. Az üzemek dolgozói so­kat tettek környezetük rend­jéért, parkosítottak. Hirde­tést tettünk közzé a Népsza­badságban, hogy az ország különböző helységekben élő üdülőtulajdonosok figyel­mét is felhívjuk gondjaink­ra, közös céljainkra. A köz- tisztasági és környezetvédel­mi bizottsághoz tartozik az úgynevezett környezetvédő őrség is, amelynek aktívái a horgászszövetség, a nőklub tagjai, valamint KISZ-esek és nyugdíjasok. A kiliti vá­rosrészben az ottani lakók­ból külön megszervezzük a környezetvédelmi őrséget, lehetőleg a főszezon kezde­tére. Az a véleményem, hogy a bizottság első vizsgája az idegenforgalmi idényben lesz* ötszáz major van megyénk nyolcvankét termelőszövet­kezetében. Képük, állaguk, rendezettségük az elképzel­hető legnagyobb szélsőségek között mozog. A kerítéssel körülvett, a legkorszerűbb technikával fölszerelt szako­sított telepektől a roskadozó néhány ólig, a majorok min­den változata még fellelhető. Ma még! Mert a szakosítás­sal. a folyamatos koncentrá­cióval ezeknek a szétapró­zott, elavult majoroknak egy része halálra van ítélve. Amikor a rendet, a tisz­taságot, a kulturált környe­zetet kívánjuk meg ma­gunktól, egymástól, más mércével kell mérnünk egy betonutakkal — úgymond — pormentésített telepen, mint egy külterületi, nehe­zen megközelíthető, elhaló kis majorban. De amennyi­re igaz ez, annyira helytálló az is, hogy az adott viszo­nyoknak megfelelő rendet, kultúrállapotot mindenütt meg lehet — és meg is kell — teremteni ! A megyei fejlesztési terv­ből ismert az is, hogy a még meglevő ötszáz majorból hosszú távon százötvenöt üzemelésével, fenntartásával lehel számolni. Az ésszerű­ség, a rendelkezésre álló — sajnos egyre apadó — anya­gi eszközök is úgy kívánják, hogy elsősorban ezek külső, belső rendjének V megterem­tésére összpontosítsák a fi­gyelmet a gazdaságok. A két év óta folyó ellenőrzé­sek, szemlék tapasztalatai bizonyítják, hogy egészséges változás kezdődött. Igaz, üzemenként nem mindenütt egyforma mértékben — és ennél a pontnál kerül elő­térbe az adott telepen dol­gozók, vezetők igényessége, felelőssége. Mert a rendnek nem okvetlenül feltétele a sok tízezer forintba kerülő betontér. Sokfelé elegendő lenne a fejsze, a fűrész ki­vágni a bozótokat, eltakarí­tani a hulladékokat, elvezető árkot vágni a csapadékvíz­nek stb. És nem csupán az állattenyésztési telepekre vo­natkozik ez. talán még hat­ványozottabban a gépudva­rokra. A sárba süppedt, ösz- szevissza heverő értékes munkaeszközök látványa nagyfokú hanyagságról, fe­lelőtlenségről beszél. Egy eső után elboronálni a göd­röket, a munka után letisz­títani, sorba állítani, netán felbakolni a gépeket — nem kíván lényeges beruházást. Nem csupán esztétikai okok miatt kezdődött meg és folytatódik megyénkben a majorfásítás. Bár az ere­deti program szerint ezt a feladatot a múlt év végéig végre kellett volna hajtani, az évről évre csökkenő anya­giak miatt megyénkben vár­hatóan a jövő év végére fe­jeződik be. 1978-ban egy­millió-kétszázezer, tavaly hatszázezer, az idén három­százötvenezer forint értékű csemetéhez juthattak nagy­üzemeink, és környezetvé­delmi okokból ennek na­gyobb hányadát a Balaton menti gazdaságok majoria- sítására fordították. Á szemetelő szemével A hulladék nemcsak a tájban gyönyörködni kívánó, -gészségét féltő állampolgár­nak és a tisztaságért felelős hatóságnak okoz gondot, ha­nem — bármilyen furcsán hangzik — a sokat szidott szemetelőnek is. Mindenek­előtt a hétvégi házak, kisker­tek tulajdonosainak. Azok­nak az alapjában becsületes embereknek, akik maguk is elítélik a környezelrontást, ám a körülmények gyakran kényszerítik őket elveikkel ellentétes cselekedetekre. Mert mit tegyen az a Ba- laton-parti, igali stb. hétvé- giház-tulajdonos, aki nem­csak a főidényben látogatja a kertjét? A tapasztalat sze­rint egy ideig gyűjtögeti a vissza nem váltható üvege­ket, konzerves- és festékes- dobozokat, építkezési ma­radványokat, egyéb éghetet­len és eláshatatlan hulladé­kokat. Azután, ahogy fogy a tárolóalkalmatossága, úgy szunnyad el a lelki ismerete is. Ha járművel nem rendel­kezik, a közeli csalitosba, esetleg elhagyott telekre csempészi, ha kocsival köz­lekedik, valahol út közben hazafelé az erdőszélre hajít­ja a hulladékokkal telt zsá­kot, dobozt. Még pislákoló felelősségérzetét azzal altal­ja el végképp: — Én igazán szerettem volna hivatalosan eljárni... De ha egyszer a/, írásos es szóbeli felhívások, meggyőzések és fenyegetések mellé az illetékesek nem gondoskodtak megfelelő sze­méttárolóról, illetve hulla­dékgyűjtésről-. SOMOGYI NÉPLAP Szemétlerakó helyek, engedély nélkül A megállapításokat tettek kövessék

Next

/
Thumbnails
Contents