Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Átadták a SZOT- I dijakat Szerdán a SZOT-szállóban ünnepélyesen. kiosztották az 1980. évi SZOT-dijakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára — az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai — és Pozsgay Imre kulturális miniszter. Virizlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a kitünte­tetteket, hangoztatva, hogy a szakszervezeti mozgalom messzemenően támogatja a művészetet, amely az em­bert, a munkát ábrázolja, a dolgozók tudatát formálja. A SZOT-dn'jakat Gáspár Sándor adta át. SZOT-díjat kapott: Ador­ján Lajos, az ózdi Kohász Nép-táncegyüttes vezetője, Aradi Nóra művészettörté­nész, Bokor László filmren­dező, Galambos Tibor ko­reográfus, Gács Rezső (Ro­dolfo) artista művész, a Gyöngyös^/ Imre — Kabay Barna író, rendező alkotó páros, Ínke László színmű­vész, íp per Pál újságíró. Ka lenes t Géza, a Debreceni Dolgozók Általános Iskolájá­nak igazgatója, Kalló Viktor szobrászművész, Kapusi Ró­zsa, a Magyar Rádió főmun- katársa. Karai József zene­szerző, karnagy, Kiss István, a HVDSZ Liszt Ferenc Fér­fikarának karnagya, Kovalik Károlyné — Hegyi Imre, a Magyar Rádió alkotó párosa, Kovács Kati táncdalénekes, Lóránd Hanna színművész­nő, Olesni Kuss Zoltán szob­rászművész, Reszler Károly grafikusművész, Tóth Béta író és Zelk Zoltán költő. Elárvult ásványok Az ametiszt nyomtalanul eltűnt A tájékozatlan látogató azt gondolhatná, ötvösmű­helyben készített, asztalon, szerszámokkal, tűzzel for­mált drágaköveket lát, az emberi fantázia szecesszió­sán díszes és geometrikus szüleményeit. Holott az üveglapok alatt, a csurgói Csokonai gimnázium és szakközépiskola nagyter­mében »csak« ásványok« kápráztatják a szemet... Kö­zép- és Észak-Európa, Ame­rika, Afrika, illetve a Kö­zel-Kelet földjének mélyén évezredekkel ezelőtt kelet­kezett kincsek, becses kris­tályok! Vakító ametiszt, kvarc, sziderit, türkiz és szászolt cseppkő, gömbölyű sztalaktit, mely akár egy Aphrodité-szobor része is lehetne; odébb kromit, ébenfekete tűzkő, ritka ma­lachit, barit, fölbecsülhetel- len értékű achát. Fölbecsül- hetetlen és fölbecsületlen. Értékelendő — ám értéke- letlen. Az egykori adomá­nyozók — nemesek, ügyvé­dek, orvosok és az iskola volt hallgatói, akik világjá- rással, geológiai kutatások­kal keresték vagy keresik kenyerüket — bizonyára el­szomorodnának, ha megtud­nák: ajándékaik csaknem egyven éven át egy raktár­án aludták a tetszhalottak álmát. A másfél ezer darab­ból álló gyűjtemény felének a háború, a költözések, az átépítések során nyoma ve­szett, s a hallatlanul érté­kes »maradék« kiállítására sincs lehetősége a gimnázi­umnak — legföljebb rész­ben —, az állandósult hely­szűke miatt. Igaz, a gyönyörű kollek­ció rendszerezésére, föl­használására nemrégiben kísérletet tettek az iskola pedagógusai és diákjai. Egy szakköri csoport — Fillöp József tanár irányításával gondjaiba vette a csurgói donátorok és öregdiákok el­árvult hagyatékát, sőt az Ásványtani Kutatóintézet KISZ-szervezetének segít­ségével nyolcvan-száz leletet sikerült meghatározni, cím­kékkel ellátni, megfelelően raktározni. S mi több: a fővárosi intézet is ajándé­kozott huszonöt szép ás­ványt Csokonai egykori is­kolájának. A Sefag egyik KlSZ-alapszervezete — szer­ződés alapján — a gyűjte­mény bemutatására alkal­mas szekrényeket készített, a tanulók pedig a kincsek »fürdetésével«, ragasatásá­Iskola és környezetvédelem Akadémiai pályázatok Az idén is több témakör­ben írt ki pályázatot a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia pécsi akadémiai bizott­sága. Az általános ki írások­hoz több somogyi téma kap­csol ódáik. így a megyei ta­nács a filozófia, pedagógia és pszichológiai tudomá­nyokban elmélyült somogyi kutatóknak két témát ajánl földolgozásra. Az egyik: szo­ciometriái vizsgálatok alkal­mazása az iskolai és az is­kolán kívüli nevelés össz­hangjának megteremtésé­ben. a másik az iskola tár­sadalmi kapcsolatrendszere A ga'/Aaság és jogtudomá­nyok között öt témái ajanl a megye Kutatók foglalkoz­hatnak a melléküzemi tevé­kenység ökológiai kérdései­vel a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben, az idegenforgalmi fejlesztések középtávú, komplex tervezé­sének módszereivel és a kü­lönböző építési szervezetek anyagi érdekeltségének össz­hangjával. Fontos téma a város, valamint a vonzáskör­zetébe tartozó községek gaa- diasági és igazgatási kapcso­lata, a tanácsi irányítás — különös tekintettel a közsé­gi intézményekre. A műszaki, kémiai és föld­tudományok között konkrét témát is ajánl Somogy: a teljes körű kémiai gyártás- irányítás megteremtése a Kaposvári Húskombinátnál. A további témák földolgozá­sának gyakorlati haszna is nyilvánvaló. Ezek: a So­mogybán gazdaságosan föl­használható helyi anyagok­ból, illetve ipari mellékter­mékekből kialakított útpá­lya-szerkezetek kérdéséi és a kenéstechma, olajok üzemi vizsgálata es ezeknek a vál­lalati gazdálkodásra gyako­rolt hatása. Az orvostudományok kö­zött három megyei téma szerepei. Időszerű a sziv- mfarktusos betegek sorsa, különös tekintettel az inten­zív ellátásra. Ilyen még: a peri n a la 1 is mortalitás csök­kentésének lehetőségei, a koraszülés korszerű terápiá­ja^ fetóikí Ui'wéUien^sls Is­mertetése. Érdekes összefüg­gésekre világíthat rá az ide­genforgalom közegészség- és járvány ügy evei foglalkozó dolgozat. A környezetvédelem és ur­banisztika témakörökben a Balaton környezetvédelmét szolgálhatják a íekáliatelepe- ken keletkezett részben de­rített vizek fölhasználásának lehetőségeit vizsgáló kutatá­sok. Az irodalom, a nyelvé­szet es a történelemtudo­mány között úttörő szerepre vállalkozhat, aki az együtt­élést és a közművelődést vizsgálja nemzetiségi fal­vaikban a XVIII. századtól. Szép munka a somogyi iro­dalmi emlékhelyek kutatása. Az agrártudományokban különösen nagy súlya van a megyének — ezt figyelembe vették a somogyi lémakiírá- soik. A kutatók figyelmébe ajánlja az akadémiai pályá­zat az állattenyésztési ágaza­tok abrakigényességének csökkentésére az üzemi és - élelmiszeripari mellékter­mékek fölhasználásával szol­gáló eljárásokat. Milyen szervezeti és irányítási mo­dellek alkalmazhatók a kü­lönböző nagyságú és adott­ságú termelőszövetkezetek­ben? Hogyan lehet biztonsá­gos szőlőszaporító anyago­kat előállítani különös tekin­tettel a biológiai tényezők­re? S végül: korszerű mű­velési módok és a minőség viszonya a szőlőtermelésben A pályázatok beküldési határideje 1981. szeptember 30-a. Amennyiben a pálya­munka még az idén novem­ber lö-ig beérkezik, elbírá­lásáról az. év végéig gondos­kodnak. A pályázatokat ha rom példányban, jeligésen kell beküldeni. A pályázó a benyújtott müvet csak az eredményhirdetés után hasz­nálhatja föl más célra. Di jak: SOOO forintot kapnak a legjobbak. 3000-et a második és 2000-et a harmadik he­lyezettek A kiemelkedő pá­lyamunkákra tízezer forin tot is adhat a bizottság. A dolgozatokat a pécsi akadt miai bizottság címere kel beküldeni. Vlagyimir Arszentyev, a fia­tal képzőművész lett az első »olimpiai verseny«, a XXII. olimpiai .játékok hivatalos emblémájára kiírt pályázat győztese. Kopott sárga kaptár az állomásépület, kirajzás min­den reggel. Mint méhraj az ágra, úgy »röppennek« a bejárók a szeményvonatira, azonos munkahelyek szerinti utazó kisközösségekké fürtösöd- ve a másodosztályon. Itt épp a harmadik érkezik meg a leosztáshoz a min­dennapi ulti parti h. >■/., ott már a hazait bontják nylon­zacskókból, kolbász—ke­nyér »katonákhoz« sűrpn kortyolgatván az ingázó­koktélt: egy rész teához két rész rumot. Suttyó fiúk kép­zeletben, de nagy hangerő­vel újra lejátsszák a járási bajnokság rangadó mérkő­zését. mások boxkesztyű- nyl öklöket nyújtva közép­re. húsz-filléres alapon snób- lizinak A fiatalasszonyok, hajadénak külön csoportban — elkülönülve a piacozók - tói is — friss pletykákat csereberélnek e hajnali mozgó börzén. Szögletbe hú­zódva egy pár: a legény tunarasan nyújtogatja nya­kát. harcra készén igyekszik <i fürkészni. ki sistereg alat­tomos sicc.'-et. ha időnkén1 a mellere vonja a muszlin -endos, nyúzott arcú lánv fejet. A sarokban, az ablak­val, címkézésével töltöttek el számos délutánt és estét. A késést azonban drágán kellett megfizetni. Sok kris­tály, amely a korábbi hely­változtatásokat »megúszta«, a közelmúltban tönkrement a mostoha körülmények miatt. És a legértékesebb darab, az országos viszony­latban is egyedülállónak számító hatalmas ametiszt nyomtalanul eltűnt. A helyhiánnyal küszködő intézmény vezetői, tanárai, diákjai aligha tehetnek so­kat az állomány megmenté­séért, további rendszerezé­séért, kiállításáért. A hatal­mas értékek megmentésé­hez központi segítség kelle­ne —r mielőtt tönkremegy vagy elherdálódik. L. A. nál — amelynek üvegébe rombuszt karcolt valaki — váltig csüngő hajú, farmer­öltönyös fiatalember olvassa Kertész Ákos Makráját. .. A kalauz sztentori hang­ja egyre közelebbről: »Bö­zsike, most magának lyu­kasztok... Állítottak-e má­jusfát a legények, Rózsi­kéin?... Jóska öcséin, hu­szár lett, vagy lyukas kor­só? Nem baj. majd legkö­zelebb... Hallom. Gyulus, kész a csodapalota; már kérem is a vezénylést a la- kásszentelőre... Bubuskám, ne búsulj : nincs kopasz fej, csak... ugye, ne is folytas­sam? Majd szerzek néked protekciót a Bánfináll... Dó­dé após, aztán máma két lá­bon lássa,m ám hazafelé, ne negyén !■• Majd az utazás végén, miután -leszerel«, ezt mondja nekem Horváth III. János jegÿvizsgalô: — Párja meg pírja vesz­tett ember vagyok én, kér­nem : az asszony (unatkozva a hosszú szolgálatok idején) lesüsüzött éngemet és elha­gyott, a tikász alá adta má­ét. Az.óta énnekem ez a e.lárö kompánia a csalá­nul; tizenöt év, a muhkás- , araion nem csekélység, ».érném. Ezeket en osmerein, Utitársak Brutyó Jánoss Munkásévek A Kossuth Kiadó gondozásában most jeleni meg Brutyó Jánosnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnö­kének „Munkásévek" című életrajzi regénye. A szerző a sa­ját korosztályáról a kapitalizmust és a szocializmust átívelő „hidverö" nemzedékről irta könyvét - arról a generációról, amely megalapozta hazánkban a szocialista társadalom fölépítését. • Brutyó János mezőgazda- sági munkások gyermeke­ként Makón született, 1911. november 20-án. öten vol­tak testvérek. Apja az első világháborúban esett el és anyja is fiatalon halt meg, ezért már 12 éves korában kénytelen volt cselédnek szegődni. Csak Budapesten 200 ezer nyomorgó ember élt és 70 ezer olyan csalá­dot vettek nyilvántartásba, amely ínségkonyhára szo­rult. A fővárosba fölkerülő fiatal ács hamar kapcsolat­ba került a munkásmozga­lommal: 1933-tól a MÉMOSZ, majd egy év múl­va az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulást követően vezető tisztségeket töltött be az Építésügyi Mi­nisztériumban, a szakszer­vezetben, a pártban, a Szak- szervezeti Világszövetség­ben, majd jelenlegi munka­helyén, a Központi Ellenőrző Bizottságban. Brutyó János hosszú éve­ket töltött a szakszervezeti munka irányításában. Köny­vében is nagy hozzáértéssel ír a munkászervezelek sze­repéről, feladatairól, össze­gezve mutatja be a lezajlott viták tanulságait és hogy a magyar szakszervezeti moz­galom miként igyekszik ket­tős funkciójának eleget ten­ni : egyrészt erősíti a mun- kashataimat, és ennek érde­kében szervezi, neveli a dol­gozókat, másrészt védi és képviseli érdekeiket, segíti anyagi, szociális és kulturá­lis igényeik fejlesztését. Föl­idézi a szerző azokat az in­tézkedéseket is, amelyeknek célja a munkásszervezetex tevékenységének javítása, felelősségük és önállóságuk fokozása. Élete folyamán találko­zott a nemzetközi munkás- mozgalom olyan legendás alakjaivál. mint Louis Saillant, Benoit Fraction, Agostino Novella, Frantisek Zupka, Viktor Grisin és má­sok. A SZOT elnökeként el­jutott a világ minden részé­be, így találkozott Ho Si Minknél, Le Duannal, Pham Van Donggal. Személyes él­ményként emlékezik meg a franciák elleni háborúról, majd az azt követő békés építőmunka sikereiről. Brutyó János már 1938- ban országgyűlési képviselő volt: négy évig budapesti, majd 1982-től a Nógrád me­gyeieket képviselte a Parla­mentben. Nógráddal már a felszabadulás előtt megis­merkedett — a nagyoroszi és érsekvadkerti építőmun­kások révén —, később pe­dig építésügyi miniszterhe­lyettesi korszakában döntöt­tek Salgótarján városképé­nek kialakításáról, s ő az­óta is figyelemmel kíséri a város gyarapodását. Ma is energikusan dolgo­zik a KEB elnökeként. Ahogy a XII. kongresszuson ’ elhangzott felszólalásában is hangsúlyozta, ez a feladat gyakran hálátlan, hiszen az­zal jár, hogy a pártfegyei- met megsértőkkel szemben fegyelmi úton is eljárjanak, de ez a munka rendkívül , loiitos, hiszen a párt tiszta­ságának őrhelye. E munká­ban nincs helye elhamarko­dottságnak, hiszen emberek sorsáról dönt a KEB. A párt még azokról sem mond le, akiket kizárt soraiból — akkor is, ha valaki súlyos hiba miatt jut erre a sors­ra. Ha az illető később be­látja és kijavítja hibáját, ki­érdemelheti, hogy ismét • párt soraiba kerüljön. » Most, amikor a vissza­emlékezésemet írom, gon­dokkal, nehézségekkel leli időszakot hagyunk magunk mögött. Várhatóan a követ­kező hónapok, sőt évek sem ígérkeznek könnyebbek­nek, egyszerűbbeknek. Igaz, hogy a mi nemzedékünk sok vihart, nem kevés szsnve- dést, bajt, nyomorúságot is megért. Mindezek ellenere vagy talán éppen azért, mert sokat küzdöttünk, dolgoz­tunk, szenvedtünk, mind­azért, ami ebben az ország­ban van, féltve őrizzük a mát, aggódunk a jövőért, óvjuk a fiaink, unokáink. Utódaink békés holnapját« — fogalmaz Brutyó János könyve végén, a munkás­emberek egyszerűségével és tisztaságával. mint az olvasott pénzt, tisz­telettel. A kedvükről, a vi­selkedéseikről tudom, melyik banda (mert ugyanolyan bandák ezek, mint valami­kor a summás aratóbandák voltak!) dolgozik jó munka­helyen, melyik gyenge gyár­ban... De most még csak egy utas vagyok a sok közül Horváth III. Jánosnak. Ak­kor válik Mefisztómmá, amikor fekete arcképesem »kifecsegi« a foglalkozáso­mat. Helyet keres a zsúfolt kocsiban, Végül talál egyet. — Sok jó ember a rossz mellett is megfér — kedé- lyeskedik. — Sajtos papa, hozom az új munkaerőt, maholnap úgyis elszámol csákánnyal, lapáttal.. Kínál­ja meg az urat egy falás pálpusztaival ! — Lennék én húsétkeken, csak lehetnék! De se foga­im, se rendes gyomrom; marad a sajt, ha nein is a/, a labszagú. amit ez mondott Éhes a jóllakottal nem egy nótát danol — zsörtölődik úti társam. Betölti a hatvanat az idén. Arca, mint az aszá­lyos szik, megrepedezett: hetvennek hazudja. Haja már . bokrosodik barnán: megritkult, tonzúrányi felü­letet hagy kopaszon a feje- üúbjan. Borzas bajusza alatt a szája fekete lyuk, log csak három tehéredlk ki onnan, ha eszik vagy be­szél. Dohánybama öltönye életének más szakaszára emlékeztet: tes-tes, középko­rú férfira, aki ebben az ün­neplőben nyitotta vasárna­ponként a kocsmaajtót, hét­köznap hivatalos ügyben a megfelelő irodáét. A nyakig gombolt ing csücske felpör- dülve türemkedik a kiska- bát hajtókája fölé. »Megért gabonája vagyok én isten­nek!« — ezt mondja magá­ról. Mert nemcsak megjele­nésében, de beszédében is őrzi a falusit, ő a félig- meddig városi munkás. A póznák tucatjai marad­nak el a szerelvény mellett, mintha táncra kerekedné­nek... Üti társak vagyunk az öreggel, meg a snóblizókkal, a tegnapi futballmérkőzés legényke hőseivel, a sicc.'-et süvöltő svájcisapkással, az ultizókkal, a gunárnyakú fiatalemberrel, a muszlin- kendős lánnyal, a Makrát olvasó farm erői törjy őssel. Utazom a hajnali mun- kásvonaton. Megy a falu a város felé. Egy tizednyi Ma­gyarország kerekedik föl na- oonta: egymillió ember. Uta­zunk. munkás-Magyaror- szág felé... Leskó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents