Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

KÉPVISELŐJELÖLTEK A néprajzos kenyere tette közzé Eger­ben. Majd feltű - nést keltő szak­dolgozat követ­kezett egy külön­legesnek számító témáról, a népi higiéniáról. Va­jon mennyire si - kerülhetett a so­mogyi sajátossá­gokhoz alkalmaz­ni a vizsgálati módszereket az utóbbi öt év­ben, amióta Kapczár Rozália férjének A furcsa tárgyat kezdet­ben egy ultramodern sport­csarnok kicsinyített másá­nak nézem Némethné Kap­czár Rozáliának, a Marcali Helytörténeti és Munkásmoz­galmi Múzeum igazgatójá­nak, a 9. körzet képviselője­löltjének a szobájában, csak­hogy hamarosan kiderül: nem más e kerekded forma, mint — paraszti kuglófsütő. -Helyben« vagyunk, a téma a következő néhány percben néhány somogyi ételkülönle­gesség: a prósza, a paprikás pogácsa, halak s vadak. Am alaposan melléfog, aki az ínyencfalatok emlegetéséből arra következtet : megyénk északnyugati szegletében egy meggyőződéses háziasszonyt jelöltek az országgyűlésbe. Az igazgatónő ugyanis nem elsősorban a konyhában fog­lalkozik gasztronómiával. A zamatok tanulmányozása — a néprajzkutató mindennapi kenyere. De honnan az -ih­let.«? — Kívülről jött ihletről aligha beszélhetünk velem kapcsolatban, hiszen megle­hetősen jól ismerem belülről a falusi létet. Borsodban, Nyékládházán nőttem fel, ott figyelhettem meg a paraszti életforma leglényegesebb je­gyeit, ott, még ösztönösen jegyezhettem el magam a néprajzzal. Gondolkodásmó­domon az sem változtatott, hogy később Miskolcra ke­rültem, a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiz­tem, innen iratkozhattam be a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsész­karára, földrajz-néprajz szak­ra. A nyékládházi -eljegyzés­ből« tehát holtomiglan-hol­todiglan tartó házasság lett a folklór tudományának leg­jelesebb hazai fellegvárában. Az ambiciózus tanár- és ku­tatójelölt a Mátra környékét járta társaival a szabad idő­ben, értékes adatokat gyüj-_ tött a palóc településeken,' és vizsgálódásainak eredmé­nyeit kitűnő tanulmányban szukebb hazájában, Marcali­ban telepedett le? — Kezdetben minden olyan furcsa volt. Lépten- nyomon rajtacsíptem ma­gam, hogy padlás helyet pa­dot mondok, szalmazsák he­lyett strúzsákot, hogy a hor- vátok szokásainak tanulmá­nyozása közben palóc sza­vak jutnak eszembe. Sokáig honvágyam volt, végül azon­ban sikerült hozzászoknom ehhez 'a vidékhez, és már nem vágyódom el innen. Ezt bizonyítják Kapczár Rozália felfedezőútjai Bu- zsák, Táska, Somogysámson környékén, s egy íalumo- nográfia Szőkedencsről. A dédelgetett tervek közül is talán a legdédelgetettebb a Kis-Baiaton néprajzi kin­cseinek feltárása, feldolgozá­sa. A hiedelmek, babonák, szokások, népi használati tárgyak és receptek gyűjtése, a történelem újraélése azon­ban korántsem jelenti azt, hogy az igazgatónő a múlt­ban él. A kérdésre — érdek- li-e a jelen is? — először meghökkenéssel, majd kaca­gással válaszol. • — Természetes, hogy első­sorban az oktatás és a köz- művelődés gondjaira figye­lek, de arra törekszem, hogy a gazdaság, a településfej­lesztés, a környezetvédelem labirintusában is eligazod­jam. Gyakran felháborodom egy düledező művelődési otthon, egy málladozó falú iskola láttán, dühös vagyok, ha szeméthalmot látok a vé­dett erdőben, s nem vagyok képes magamban tartani a véleményemet. A nyersesség­nek, a gorombaságnak persze nern vagyok híve, de annak a szemléletnek sem. hogy — kényelmünk érdekében — hallgatni arany. Legkedvesebb írói is a szókimondás bajnokai: Végh Antal, Moldova György, Ba- ranyi Ferenc. Persze, él­ményanyagát nem csupán az irodalomból szerzi: hossza­san és élvezettel beszél a Medicor tapsonyi üzemében megismert technológiai el­járásokról. Még »tudatalatti­jáéi« is belopózkodnrVc a közéleti gondok, bár funk­ciója — azonkívül, hogy diákkorában az egyetem nép­rajzi tanszéke KlSZ-szerve- zetének gazdasági ügyeit in­tézte — sohasem volt. — A jelölő gyűlések nap­jaiban rendszerint hatalmas tömeget láttam álmomban és mindenhez hozzászóltam. Az álmok egy csöppet sem vol­tak ijesztőek: inkább kelle­mesek és lekötelézőek. Az álom — jó jel. Kapczár Rozália szerény és határo­zott egyénisége, céltudatos gondolkodása és műveltsége, politikai aktivitása segítsé­gével meg is valósulhat. Lengyel András SOMOGYI KRÓNIKÁJA E hét fontos gazdasági eseménye a budapesti nem­zetközi vásár megnyitása. A kiállító somogyi vállalatok fölhasználják a bemutatót arra, hogy más cégek, gyá­rak tapasztalatait megismer­jék, átvegyék. A megyéből sok üzem csoportokat küld a vásárra, hogy ott tanulmá­nyozzák egy-egy ágazat eredményeit, újdonságait. Szeretnék elémi hatékonyan a felhasználható tapasztala­tok gyors hasznosítását, a jobb műszaki megoldások keresését. Egyre nagyobb szerepe van a munkabizottságoknak a testületi anyagok előkészíté­sében. Példa erre a kaposvá­ri városi pártbizottság agi- tácios és propaganda-mun­kabizottságának e heti ülé­se. Két fontos téma kerül a közeli jövőben a végrehajtó bizottság elé: a felnőttokta­tás és a politikai agitációs munka továbbfejlesztésének feladatai. Minden vélemény, amely elhangzott az ülésen, gazdagította az anyagot, a javaslatok réven sokkal job ban megfogalmazható a tényleges helyzet, kidolgoz­hatok a tennivalók. Az általános és a szakmai műveltség növelése nélkül nem lehet megvalósítani a gazdasági terveinket. A nyolc általános elvégzése nyithatja meg az utat a mostani segédmunkások, ki­segítők. betanított munkások előtt. i*. hogy szakmát sze­rezhessenek. A munkabizott­ság e szempontokat is figye­lembe vette, amikor fölmér­te a kaposvári helyzetet Harminchét vállalat, üzem, intézmény adatait vizsgálva kitűnik, hogy több mint ezerötszáz dolgozónak nincs általános iskolai végzettsége — egyharmaduk kaposvári, a többi viszont bejáró. Befejeződött az 1973-tól 1977-ig tartó nagyobb ará­nyú tanulás, azóta folyama­tos a csökkenés — egyre ne­hezebb meggyőzni a nyolc általánost mégnem végzett negyven éven aluli dolgozó­kat a továbbtanulásról. Első­sorban vidékről »-kapja« a megyeszékhely az általánost nem végzetteket, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtenni az itteni iskolában újraterme­lődő »másfél százalék« csök­kentéséért. A városi tanács, a pártszervek, a tömegszer­vezetek, az üzemek közös összefogása szükséges a hely­zet javításához. A mozgalom lehetőségeit kiaknázva a népfrontbizott- ságok egyre több somogyit vonnak be az őszi—téli tö­megpolitikai ismeret terjesz­tés hallgatóinak soraba. Si­került elémi, hogy meghono­sítsák a helyi adottságokhoz alkalmazkodó formákat, nö véljék az előadások színvo­nalát — amint ezt a Haza­fias Népfront megyei elnök­sége megállapította a héten Az úgynevezett előadássoro­zatokon csaknem négy és fel ezren verlek reetl a me­gyében. ötezer-ötszáz emberv ismereteit növelték a nép­frontesteken, a gazdaságpoli­tikai előadásokon, fórumo­kon. Ezek jó alkalmat te­remtettek az eszmecserére. A társközségek lakói például szóvá tették, hogy eseten­ként nem kérdezik meg tő­lük, milyen fejlesztésekéi szeretnének, a falugyűlése­ken több helyen a kész ter­veket ismertetik. A népfrontbizottságok most megkezdik az 1980/81-es po­litikai ismeretterjesztés meg­szervezését. A témák között a XII. pártkongresszusihatá­rozatai, a VI. ötéves terv főbb jellemzői is szerepel­nek. Járjon több ingázó dolgozó az előadásokra, a tájékoztatókra. Ahol lehető­ség van rá, a nemzetiségiek lakta településeken az ott élők anyanyelvén tartsák á foglalkozásokat. A megyei elnökség elhatározta, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítanak az apró falvakra, a városok új lakótelepeire, a külterüeltekre. Sok gondot okoz a gyere keknek az úttörőcsapatból a KISZ-szervezetbe való' át­menet. A megyei úttörőel­nökség pontos képet alakí­tott ki az e heti ülésén a helyzetről. Szerintük min­denképpen más megoldást kíván az általános iskola el­végzése utáni idő, altkor ugyanis már nem úttörők és még nem is KISZ esek. Géza Közületi buszok a közforgalomban A menetrend szerint köz­lekedő távolsági autóbuszok zsúfoltsága közismert. Azt is sokan tapasztalják, hogy ezeknek a jártoknak az út­vonalán sokszor néhány utast visznek csak a válla­latok, az Intézmények, a tsz-ek munkásszállító autó­buszai. Ezek a járművek napközben egyáltalán nin­csenek kihasználva, pedig számuk jóval nagyobb, mint amennyi autóbusza a közle­kedési vállalatnak van. En­nek a jelentős kapacitásnak a kihasználására két éve kísérletbe kezdtek Somogy­bán. A megye vezető testü­letéinek támogatásával, a KPM autóközlekedési főosz­tályának irányításával szak­emberek dolgozták ki a fel- használás különböző válto­zatait. Azóta a megye tfz körzetében szereztek kísérle­ti tapasztalatokat. Megoldási módok A szakemberek öt modellt dolgoztak ki. Javaslataik kö­zött szerepelt a közületek szabad autóbuszkapacitásá­nak hasznosítása. Úgy kí­vánták ezt megoldani, hogy kielégítsék vele a falukörze­tekben az utazási igényeket. Menetrend alapján indulnak a közületi buszok, vagy pe­dig különjárati igényeket teljesítenek. Egy másik mód­szer a buszon levő szabad helyek értékesítése: más kö­zületek vehetik igénye dol­gozóik szállítására szerződés alapján, vagy — ha előre meghirdetett menetrend alapján indul a busz — egyé­ni utasokat, is fölvesznek rá. Javasolták azt is, hogy több vállalat, intézmény közö­sen üzemeltesse az autó­buszt. Ahol pedig a Volán végzi a személyszállítást, ott adják át a közületi jármű­vet a közlekedési vállalat­nak. Végül azt is elképzel­hetőnek tartották a szakem­berek, hogy a közületek — munkásszá 11 ítási igényeik ki­elégítésére — fejlesztési alapjukat adják át a Volán­nak. Az eltelt két év a gyakorlati próba volt. Ez az utolsó megoldási mód nem, vált be. Az üzemi autóbu­szok közforgalomba állítása viszont jó eredményeket ho­zott: tizenkét közület tizen­nyolc autóbusza végez ilyen munkát. Jó példák Az eredmények mellett azonban gondok is vannak. A jelenlegi díjak — az ál­lami támogatás hiánya — ráfizetésessé teszik ezt a te­vékenységet. Ugyanakkor fokozott a követelmény az üzemeltetővel szemben, hi­szen menetrend szerint min­dig meg kell érkeznie a busznak. Kevesebb a gond a szabad helyek értékesítésé­vel, hiszen az üzemeltetési költség akkor is ugyanany- nyi, ha kevesebb utassal fut az autóbusz. A sportkörök, autóbuszait pedig a Volán kaposvári utazási irodája veszi igénybe különjáratok­ra. Az utóbbi időben lehet tapasztalni, hogy az idegen- forgalmi hivatalok keresik, a szabad autóbuszokat a vál­lalatoknál, intézményeknél. Bevált az is, hogy két vagy több igénybe vevő közösen használja ugyanazt az autó­buszt. Az egyik ilyen busz­nak öt. a másiknak há­rom oktatási intézmény diákjai örülnek. Hasonló megállapodás alapján hasz­nálja a járási könyv­tár autóbuszát Marcali­ban és Nagyatádon a mű­velődési ház, a csurgói szak­munkásképzőét a gimnázium és a kollégium. A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet és a tanács költségvetési üze­me pedig közösen biztosítja a menetrend szerinti szental járatot. A kétéves tapasztalat azt is bebizonyította: a szabad kapacitás valóban létezik, és felhasználásától a legtöbb üzemeltető nem zárkózik eL Erre a tevékenységre azon­ban nem kívánnak ráfizetni. Abban inkább érdekeltek az üzemeltetők, hogy a megha­tározott útvonalon közleke­dő jármű minél több utast szállítson; így megoszlanak a költségek. Az azonban már nem érdekük, hogy a vitel- díjakért menetrendbe állít­sák a buszt. A bevétel ugyanis nem fedezi a több­letkiadásokat. a jármű vi­szont gyorsabban használó­dik el, növekszik a javítási és karbantartási költség. Gazdasági érdekeltség Autóbuszt javítani nem könnyű feladat. A szakem­berek véleménye szerint a közületi járművek szakmű­helyekben történő rendszeres átvizsgálása országosan gond, Nem beszélve arról, hogy amíg javítják, pótlásáról kell gondoskodni. A kísérlet ide­jén a Volán 13. sz. Vállalat — ha nem volt a közületnek tartalék busza — pótolta a járatot. Ezt a módszert azon­ban nem lehet általánossá tenni. — A kísérlet során képet kaptunk a szabad kapacitá­sok felhasználásának lehető­ségéről — mondta Kovács Béla, a megyei tanács építé­si, közlekedési és vízügyi osztályának helyettes vezető­je. — Világossá vált az is, hogy mi nehezíti vagy aka­dályozza a módszer elter­jesztését. A közületi autó­buszok tulajdonosait ható­sági eszközökkel nem lehet ösztönözni arra, hogy a gyenge forgalmú vonalakon ellássák áz utasszállítással kapcsolatos feladatokat. Pe­dig ha vállalnák ezt, a kis- körzetekben kapacitás sza­badulna fel, és ezzel a nagy forgalmú vonalak zsúfoltsá­gát lehetne csökkenteni. %A továbblépés útja, hogy a közületeket gazdaságilag is érdekeltté tegyék ebben. Ezt az állami költségvetés ter­helése nélkül kell megoldani. A másik, ezzel kapcsolatos feladat néhány hatósági elő­írás megváltoztatása, vala­mint a javítás, a karbantar­tás megszervezése és az al­katrész-utánpótlás biztosí­tása. Eredményeként beru­házások nélkül növekszik a kapacitás. Dr. Kercza Imre Vegéhez közeledik a napraforgó feldolgozási idény a Nö- vcnyolajipari és Mosószergyártó Vállalat győri gyárában. Csaknem nyolcezer vagon napraforgót szállítottak be a kör­nyező termőterületekről; a vállalat palackozóüzemében mű­szakonként harminc tonna étolajat palackoznak. Egy új tevékenység kezdete Két éve néhány vállalko­zó szellemű műszaki új te­vékenységbe kezdett az Egyesült Izzó kaposvári gyá­rában. A nagy Izzón belüli felhasználásra, a H—4-es tí­pusú autólámpa gyártósorá­hoz szerkesztettek egy pneu­matikus részegységet. Ez ma is sikeresen működik Buda­pesten. A pótlólagos auto­matizálást néhány külső megrendelésre tervezett cél­gép követte. A tervezéssel, szerkesztéssel, összeszere­lései foglalkozó stáb egyre nagyobb gyakorlatra tett zert a különleges feladatok megoldásában. Köcski Lajos, a sajtoló- és szerszám üzem helyettes veze­tője elmondta, hogy a kül­ső és a nagyvállalati célgép- megrendelések hézagpótló szerepet töltenek be a szer­számgyártásban, a dolgozók munkaellátásában. A tevé­kenység nyereséges. Tavaly elég jelentős órabéremelést hajthattak végre a szerszám- üzemben, ennek fejében vi­szont mindenki kifizetődő üzletkötéseket vár tőlük. Nemsokára újabb célgép készül el, az eddigi próbál­kozások közül Ulan ez te­kinthető a legjelentősebb­nek. Az autólámpa-szerelés négy fő műveletét vonja össze a legújabb gép. Ter­melékenységére jellemző, hogy százszázalékos terme­lésnövekedést tesz lehetővé. Műszakonként eddig hét em­berre volt szükség a lámpa­testek és a foglalatok ösz- szeszereiéséhez. A gép beál­lítása után csupán két dol­gozó felügyel rá és szolgál­ja ki. — Milyen műszaki nehéz­ségekkel kellett megbirkóz­ni a konstrukciós munka során? — kérdeztük Kovács István műszaki előkészítési osztály vezető tőL — A géphez négy, . vi­szonylag hosszú esőtengely kellett, Ezeket az ígenybevé- tel miatt különleges hőkeze­lési és megmunkálási tech­nológiának vetettük alá. A szükséges minőségű kész csöveket nem lehetett be­szerezni, ezért helyettesítő megoldást választottunk. Vé­gül is három részből állítjuk elő a tengelyeket. Sok töp­rengést okozott, hogyan old­ható meg az automatára ke­rülő. összeszerelendő alkat­részek adagolása. A gép nagyméretű alkatrészeinek gyártásában sokat segítettek Kaposvár és a megye gép­ipari üzemei. A jó koope­rációnak köszönhető, hogy eljutottunk az összeszerelés előtti állapothoz. A gép fő alkotóelemei a sajtoló- és szerszámgyártó üzem célgépcsoportjának mű­helyében várnak az összeál­lításra. A fő érdem a terve­zőké. Tornay István, Pálmai József, Róna László és Szabó Károly értékes konstrukciót alkottak. Az összeszerelésben Csanádi István és Werten - bach Gyula végezték a mun­ka zömét Az Izzó kaposvári gyárá­nak műszaki gárdája a tö­megtermeléshez szüksége« szerszámgyártasi háttérből kiindulva a pótlólagos auto­matizálással, a célgépgyár­tással készül a megváltozott feladatokra, az esetleges ter­melési profilváltásra. Cs. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents