Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
Másodszor is arany Megbecsülnek, elismerik munkámat — Biztonsági érők? — Kimentek a felállítása helyükre. — Lövésze t vezető? — Megtartotta az eligazítást, s kezdik a feladat végrehajtását. Amilyen rövidek, határozottak a kérdések, épp olyanok a válaszok is. Mindebből kitűnik : kérdező és válaszadó jól ismeri feladatát, a végrehajtással kapcsolatos szabályokat. Legutoljára lövészeten , találkoztam Gelencsér Ferenccel, a munkásőrség megyei parancsnoksága kiképzési szakcsoportjának a vezetőjével. A lőfeladatok végrehajtását ellenőrizte. Tanácsaival, észrevételeivel sokat segített. Korábban is nagyon sokszor láttam a megye munikásőregységeinek gyakorlatain: a somogy tamócai, a kőröshegyi és a zselici erdőkben végrehajtott éjszakai vagy hajnali támadásnál, illetve védelemnél. Hivatásos munkasör tiszt. Egyik feladata az, hogy segítse, irányítsa, ellenőmae a munkásőrófk kiképzését. — Hogyan választotta ezt a hivatást? — Kovácsmesterségeit folytató édesapámtól kaptam kedvet a vasas szakmához, vízvezeték-szerelő voltam, majd tizenhét éves koromban, 1947-ben. jelentkeztem katonai szolgálatra. Elvégeztem a légvédelmi-tüzértiszti iskolát, s évekig hivatásos tisztként szolgáltam... Később visszatértem szakmámhoz, sokáig a Kaposvári Épületszerelő Vállalatnál — a mai Tanép elődjénél — dolgoztam. 1960-ban lettem előképzés munkásőr. Előbb mint társadalmi munkatárs irányítottam a kiképzést, majd parancsnoka lettem a kaposvári járási egységnek; a járási és a városi század összevonása után kerültem ebbe a beosztásba. Különösen sok a feladata tavasszal meg ősszel, s az előképzés idején, a leendő munkásőrök fölkészítésekor. Bizony, keveset van otthon olyankor, s a szolgálat gyakorta éjszaika szólítja el otthonná, meg ünnepen, vasárnap is. — Csapattiszt voltam, s a családom megszokta ezt. Katonai tapasztalataimat, a tiszti iskolán és az egyéves osztályparancsnoki tanfolyamon szerzett ismereteimet jól hasznosítom a testületben, mindez kiegészíti a munkásőri tanfolyamon tanultakat. Kilenc évig párttitkár volt az épületszerelő vállalatnál. Jó néhány kommunistát, pár- tonkívüli dolgozót javasolt onnan a testületbe. S néhány- nyal: Mihály Nándorral, Balogh Andrással, Berecz Imrével, Budai Lászlóval, Balogh Istvánnal ma is együtt dolgozik. Velük és a különböző egységek parancsnokaival, a munkásőri feladatot pártmegbízatásként ellátókkal igen jó kapcsolatot alakított ki a közös cél, a kiképzési feladatok minél eredményesebb elsajátítása érdekében. Nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját. S talán nem is köszönthették volna szebben, mint azzal, hogy a korábban már kiérdemelt kiváló parancsnoki jelvény, A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetés mellé — néhány hete — másodszor is megkapta A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést a kiképzés segítéséért, é* azért, mert a közvetlenül irányítása alá tartozó vegyvédelmi szakasz harmadszor is kiváló eredményt ért el. — Jólesik az elismerés és az a megbecsülés, amely a munkásőröket övezi ... Kifejeződött ez a pártkongresszus határozatában, hogy pártunk, népünk a jövőben is számít a testületre. Ez ösztönöz arra, hogy szolgálati, feladataimat a jövőben még lelkiismeretesebben lássam el. Szálai László \ Kalocsai hét a Zselic Áruházban A Kalocsai Paprika és Konzervipari Vállalat különleges minőségű füszerpaprika-örleményernek, savanyúságainak, vegyes gyümölcs befőttjeinek, száraztésztáinak árusítással egybekötött bemutató MÁJUS 19-TÖL 24-1© Várjuk kedves vásárlóinkat! Házak gipszből A tulajdonos fejezi be Gipszlapokból, hungarocellből, egy kevés betonból, vasból és műanyagból, valamint a szokásos szerelvényekből es tartozékokból lehet-e házat építeni? Lehet, de elég gyönge tákolmány lesz, amolyan összefusizott kulipintyó — válaszolná a kérdésre a legtöbb laikus. Ám mielőtt elhamarkodnánk ezt a kijelentést, inkább kérdezzük meg a szakembereket. R auch, Jáuos, a barcsi tövál főmérnöke a fenti kérdésre egészen másképp válaszol: — Mi az, hogy lehet? Tökéletes családi házakat és ki” lakótelepeket tudunk készíteni ezekből az anyagokból. Az eljárás magyar szabadalom, egy régen kitalált módszer továbbfejlesztett változata. Amikor tudomást szereztünk róla, rögtön megláttuk benne a nagy lehetőséget, s az első lépésben kísérletként, azután nagy mennyiségben szeretnénk gyártani ezeket a házakat. Sok előnye van az új építési módszernek. Nem kell hatalmas alapokat ásni, a gipszházak egy sima betonlapon jól megállnak. A szállítási költségek nagymértékben csökkenthetők, mert egy száz négyzetméteres épület az utolsó szögig elfér háromnégy teherautón. Az építkezéshez nem kell különösebb felvonulás, állványozás, nincs szükség gépekre, és a ház fölhúzása is negyedannyi ideig tart, mintha téglából készítenék. A gipszlapok közé tett hungarocellt a beton vékony erecskékben szövi át, a köny- nyű anyag — a szövetszerű szerkezet miatt — hihetetlenül szilárd, jő hőszigetelő. Mind a hagyományos fa, mind az új műanyag ajtók és ablakok használhatók hozzá. A gipsz sima, így azonnal tapétázható vagy festhető. A víz.-, gáz- és a villanyvezetékek könnyen elhelyezhetők a falban, egy csőben, vagy a falon kívül, kívánság szerint. Az egész házat két-három hozzáértő ember pár hét alatt föl tudja építeni. így a gyorsaság és a hagyományosnál jóval kisebb anyag- és munkaigény miatt a szövetszerk névre keresztelt építési eljárás jóval olcsóbb, mint a többi családi ház építésénél eddig alkalmazott módszer. A tövál e hónapban megkezdi az első négy barcsi lakáshoz szükséges elemek gyártását. Még az idén fölépítik a négy lakást. A városi tanács biztosítja a területet, s már megállapodás is született, hogy az új házak „zöld utat'’ kapnak. A kísérleti lakásokat különbözőképp szerelik föl. Egyiket hagyományos faajtókkal és ablakokkal, a másikat műanyagból készültekkel építik. Lesz tapétás és festett, panelparkettás, sző- nyegpadlós, és igy tovább. Így is be akarják mutatni, hogy milyen sok variációs lehetőséget hordoz az új építési mód. A mai elképzelések szerint 48 lakásos ifjúsági lakótelep épül »gipszből« Barcson néhány év alatt. A tövál tervei még nagyobbak: akár az egész Dunántúllá szállíthatják később az ilyen épületeket. A barcsi építési rendszer egyik rokonszenves vonása, hogy a leendő lakókat nem állítja kész helyzet elé. A tövál a későbbiekben megcsinálná az alapot, elkészítené a ház „dobozát” és tetőszerkezetét, Ezután a lakás tulajdonosai „lépnek színre” és befejezik otthonukat — a maguk igényei, ízlése szerint, így két legyet ütnének egy csapásra a fészekrakó fiatalok: olcsóbban jutnak lakáshoz és olyan lesz a környezetük, amilyennek képzelték. A szövetszerk - házak ba n a szakipari munkák könnyebben elvégezhetők, mint a hagyományosan épültekben. Aki ügyes, találékony, könnyen és gyorsan befejezheti az építést. És ez nem túl nagy követelmény, mert valószínűleg minden ember ismeretségi körében akad valaki, aki „amatőr” tapétázó, festő és mázoló, szőnyegpadló-ragasztó... Még a fürdőszoba csempe zése sem okozhat gondot, mert a szövetszerk-fal- felületre egyszerű ragasztóval föltehető a csempe. Remélhetőleg nemcsak az elképzelések ilyen kecsegtetőek. Talán az új házak építési módja is gyorsan elterjed. L. P. «/> < hv. 2 < te < to Másfél szoba összkomfort 6. I »fiát igen — szólt aztán Csuti. — Együtt jöttünk. Szóval : figyeltél ?« Biccentettem. »Már három hete figyellek.« »Értem — mondta elgondolkodva. — Értem.« Megint a csönd, talán még hosszabb, mint az imént. Én arra vártam, hogy a krapek föláll, és elkotródik. De nem; maradt ülve, s a füvet bámulta. »Hát nézd — sóhajtott Csuti, s rám nézett —, ha már így történt... Nem akartam szólni, mert minek bántsuk egymást... De ha már leskeiődtél utánam, hát tudd meg: Bélának komoly szándékai vannak ...« Csak ültem; és fülemben zubogott a vér. Fölállni, a jobbal behúzni a mama kedvencének, aztán a ballal. És ahogy elterül a tűben, a hasába taposni. Aztán jöhetnek a mentők, igaz, a rendőrök / fa jönnek, és annyit már ez a ribanc nem ér meg! Ültem még egy - darabig némán, aztán lassan feltá- pászkodtam. »Hát akkor sok szerencsét — mondtam. — Legyetek nagyon boldogok!« »Koszi! — mondta Csuti, s arcát nyújtotta, nyilván búcsúcsókra. — Azért te nagyon rendes gyerek vagy, Ákos! Rendes és okos!« Nem hajoltam le hozzá, hogy megcsókoljam, csak biccentettem. »Igyekszik a szeszipari szakmunkás !« — mondtam, és indultam a kabinok felé, öltözni. A ribanc, a ribanc, a ribanc — ezt hajtogattam hazafelé, s ezt hajtogattam még heteken keresztül, szinte eszelősen. Eldobott az egyetemista úr miatt! Eldobott a Trabantja miatt! Eldobott a jövendő mérnök úr miatt! Hónapok múltával tudtam csak valamiképp megnyugodni. Ősszel nagy élet indult a pinceklubban, hírünk lett lassan távolabbi környéken is, szerződtettünk egy jó zenekart Kispestről, és meg. indult felénk az új csajok áradása. A régebbiek amúgy- is kinőttek innét lassan, elérték a tizenkilencedik, huszadik évüket, egyetemre mentek, dolgozni mentek, véglegesnek tetsző partnerek mellett horgonyoztak le, s szinte észrevétlenül elmaradtak. De jöttek, mondom, az újoncok, a harmatos szemű tizenöt—tizenhatévesek a beat-rajongók. a táncőrültek. Ha valaki szerette a változatosságot, akar minden Könnyű a tolvaj dolga Kínt felejtett horgászhatok, eltűnt pénztárcák A Balaton-partoin megnőtt a forgalom: a villatulajdonosok a nyaralójukban töltik a hétvégeket, és egyre több külföldi rendszámú gépkocsival találkozhatunk. Egyszóval kezdődik a szezon — s jönnek a gondok is. Vajon a rendőrségnek milyen tapasztalatai vannak az elmúlt évekről, s mit javasolnak a nyaralni indulóknak? Ezt kérdeztük Takács József rendőr őrnagytól, a Marcali Városi-Járási Rendőrikapitányság bűnügyi osztályvezetőjétől. — A rendőrségnek nyáron elsősorban a könnyelmű nyaralók okoznak gondot. Azok, akik nem vigyáznak eléggé értéktárgyaikra. Azt javasoljuk: ne hagyják sza-naszéjjel holmijaikat. A nyáron elsősorban apróbb bűncselekmények történnek járásunkban: lopások a strandokon, a kempingekben, a piacokon. Számtalanszor elmondtuk, hogy aki fürödni megy, ne hagyja őrizetlenül a parton értéktárgyait. Sok óra, pénztárca gyűrű tűnik el ilyenkor. A tettest nehéz megtalálni, hiszen mire a lopást észreveszi a tulajdonos, addigra már a tolvaj ódébbállt, eltűnt a nyüzsgésben. Gyakran még tanúkat is lehetetlen felkutatni, hiszen a strand vendégei gyorsan cserélődnek. — Melyik a járásban a „legfertőzöttebb” terület? — Főleg a fonyódi és a fenyvesi rész. Itt a legnagyobb a tömeg, ezért ide jönnek azok is, akik rosszban sántikálnak. Gyakori, hogy a piacra indulók a nyitott táska tetejére hajítják pénztárcájukat, s amikor fizetni akarnak, akkor veszik észre, hogy a tárcának lába kelt. Tavaly például egyetlen napon nyolc ilyen lopás történt Fonyódon. Az is gyakran megesik, hogy a hazatérő horgászok a teraszra fektetik a horgászbotot, a felszerelést. Később meglepődnek, hogy erre már nem harap a hal, mert egy tolvaj „harapott rá”, és elvitte. Ugyanígy lehet „találni” például gumicsónakot, gumimatracot, kerékpárt is. A holmi szinte kínálja magát, és a tolvaj nem tud ellenállni. szombaton másikkal mehetett hátra a szenespincékhez vagy vihette haza, ha volt hova. Csutit egy esztendeig szinte alig láttam. A telepi hírekből tudtam csak meg, hogy hetvenkettő nyarán eljegyezte magát egy negyedéves elektromérnök-hallgatóval, s az esküvőt egy év múltával tervezik, amikor a fiú megszerezte már a diplomáját. Közelebbit azonban nem hallottam róluk, annál is kevésbé, mert ősszel bevonultam katonának. És ekkor értettem csak meg igazán: milyen bitangul jól számolt ez a l&ny! Hisz Tatár Béla túl volt már a katonaságon, az egyetemistákat mindjárt érettségi után elviszik egy évre — rám meg még várt a kétévi szolgálat, s azt az időt igazán nem óhajtotta volna az én kis drágám egy távoli laktanyába való utazgatással tölteni! Télen, mondjuk Debrecenbe vagy Hódmezővásárhelyre, vonaton! Havonta kétszer! Brr! Ennél már jóval kényelmesebb a meleg kis Trabantka, ahogy odagördül a házuk elé, kiugrik a volán mellől a mama kedvence, és azt mondja: Parancsolj, Juditka .. Na, mindegy, jött a katonaság. Alföldi város, télen rengeteg hó, nyáron rengeteg por. tavásszal-ősz- szel rengeteg sár — de min- dig-mindig unalom ... És eltávozáskor a helybeli kocsmák, zenés presszók, ahol úgy néznek az emberre az ottaniak, ahogy mi néztünk a Bocskai-klubban a betévedt idegenekre... És nagy ritkán egy-egy látogatás naA károsult pedig nem mindig tanul az esetből, megtörténik, hogy rövidesen ugyanígy lopják el valamilyen értéktárgyát. A „más kárán tanul az okos” közmondás tehát nem igaz. Az emberek többsége nemhogy a más, de még a saját kárán sem tanul. Legalábbis ezt bizonyítja az a számtalan ügy, amelyben nyomozást rendeltek el a múlt szezonban. A gépkocsi-tulajdonosoknak is van „rossz szokásuk”. Például az autóban, az ülésen hagyják a magnót, a rádiót, a fényképezőgépet. A tolvajokat csábítja a holmi, és ha egyszer megtetszett nekik, el is viszik. Feltörik a kocsit, és kipakolják. Az autólopás egyébként nagyon ritka. Persze, az előző eseteket úgy is meg lehet előzni, ha őr vigyáz a parkolókban a kocsikra. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség. Nem marad más, mint hogy az autótulajdonosnak kell előre- látóbbaknak lenniük. — Mennyi dolga akad egy- egy szezonban a rendőrségnek a fiatalokkal? — A statisztika bizonyítja, hogy kevés. A bűncselekményt elkövetőknek a kilenc százaléka fiatal, illetve gyermekkorú. A legtöbb bűncselekményt az ifjú felnőttek, azaz a 18—25 év közöttiek követik el. A fiatalkorúakat elsősorban közlekedési szabálysértések miatt kell felelősségre vonni. Kezdődik a szezon, és sok helyütt „terített asztal” várja a bűnözőket. Hogy végül is mit találnak majd, az elsősorban a nyaralóktól függ. Attól, hogy mit „kínálnak” a tolvajoknak, hány alkalmat teremtenek. Az idegenforgalomnak árnyoldalai is vannak — ezt a címet viseli az a kiállítás, amelyet rövidesen megnyitnak megyénkben. Igaz, nem a kis tolvajok, hanem a nagy csempészek, a „csencselők” tetteiről számolnak be a tablók, de mindenképpen tanulságos eseteket „mondanak el”. A kiállítást június 4-től láthatjuk Kaposváron, a Helyőrségi Művelődési Otthoniban, azután pedig Siófokon és Fonyódon is bemutatják. ». T. za, amikor az érkezésben nincsen nagy öröm, hisz az embert nem várja senki — igaz, a távozáskor sincs nagy bánat, hiszen nem fáj a búcsú, mert nincs kitől elbúcsúzni ... Szegény anyám örült csak, ha meglátott, apám meg üveg bort bontott mindig — de nyilván az ő szívük se sajgott értem a kelleténél jobban, hisz nem a frontra búcsúztattak, halálveszélybe, csupán néhány hetes újabb távollétre ... Hetvennégyben szereltem le, s akkor hallottam, hogy Geréb Jutka régen elköltözött a telepről. Hetvenhá- rom nyarán férjhez ment, s azóta valahol Rákoscsabán vagy Rákospalotán lakik, az anyósáék házában. Hát isten veled, gyönyörű szerelmem, mondtam magamban, le vagy te csak sajnálva, legyél boldog a jól nevelt mérnök uraddal... A kocsijával... És a villalakással, amelyet apósod, a jónevű bádogosmester már vagy tíz eve megépített a drágalátos fiacskájának, a magukéval egy füst és egy fedél alatt, hogy hà a fiókának netán nősülni jönne kedve, hát mindjárt legyen hova vinni az asszonykáját, nehogy albérletben vagy a lány szüleinél kelljen kucorogniuk, s évtizedekig várniuk egy lakáskiutalásra, hisz az, ugye méltatlan egy vörös diplomás gyöngyeáramú mérnök úrhoz... Tudjátok mit? — sustorogtam magamban. — Legyetek boldogok egymással! Nem féltelek benneteket — jó kezekben vagytok: igymás kezében! (FolytatjukJ I
