Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-17 / 114. szám
T Áruszállítás új utakon Március utolsó heteiben történt a Ferihegyi repülőtéren. Az egyik külkereskedelmi vállalat képviselője izgatottan rohant a MALÉV árufuvarozási osztályvezetőjéhez, Sallai Istvánhoz. Az áru — lihegte — megérkezett, itt az értesítés, de nem tudja elszállítani, mert a Külkereskedelmi Bank nem adta ki a »-felszabadító" levelet, anélkül pedig a portéka — a feladó ilyen kikötése esetén — nem váltható ki a raktárból. Ő tudja, hiszen járt már így. Az ilyenfajta izgalmak mindig valahol a zsebek táján keletkeznek, s nem egészen ok nélkül. A MALÉV a beérkező áru után, ha nem viszik el a repülőtérről, raktározási díjat számol. S nem is akármeny- nyit. Az első tíz napig még csupán ötszáz forint a taksa, attól kezdve azo-nban naponta és csomagonként kell ugyanennyit fizetni. Akadt már olyan külkereskedelmi vállalat is, amelynek ügyintézője harmincezer forintos számlát kapott a légitársaságtól. Ennyibe került a íe- ledékenység. Illetve nem is mindig az. Hogy mi? — A külker vállalatok nem kis része úgy van ezzel, hogy az áru, amely megérkezett, nem az övé. Ók azt csak megrendelték; ha már itt van, attól kezdve törődjék vele az, aki hónapok óta várja. Márpedig az elszállítás igenis a megrendelők dolga — mondja Sallai István. — Nem túl magasak ezek a tárolási díjak? — Annak, aki időben elviszi a küldeményt, semmiképpen. Egyébként is furcsa — a külföldi légitársaságok képviselői jócskán csodálkoznak mindezen —. hogy amikor ennek a szolgáltatásnak, a repülőgépen történő fuvarozásnak legfőbb célja és értelme a gyorsaság, nálunk sokan hosszú hetekig feléje sem néznek megérkezett csomagjaiknak. — A címzett minden esetben tud arról, hogy a küldemény megérkezett? — Olyannyira, hogy amíg korábban levélben értesítettük a címzetteket, már egy éve a lehető leggyorsabban: telexen, táviratban vagy telefonon keresztül legkésőbb másnap megtudja mindenki, hogy az áru megérkezett. — Ami után, ha berohan, kiderül, hogy hiába az igyekezet, hiszen a Külkereskedelmi Bank levele hiányzik . .. Miként az az AKAD- IMPORT képviselőjével történt ... (E levél garantálja, hogy a megrendelő rendelkezik azzal a devizamennyiséggel, mely az áru értékének ki- egyenlítéséhez szükséges.) — Valóban így történt, de mi — ez is egy újítás a MALÉV ügyforgalmában — akkor is átadjuk az árut. ha a fél csupán azt a költségrendezési bizonylatot tudja felmutatni, melynek egy példányát a bank átvette. Tesz- szük ez egyrészt azért, mert a bank levele sokszor heteket késik, miközben az óra ketyeg, s a tárolási díj egyre nő. Vállaljuk másrészt azért, mert ennyi kockázatot a MALÉV-nek igenis vállalnia kell ügyfelei érdekében. Ami egyúttal a népgazdaságnak is érdeke, hiszen sokszor nélkülözhetetlen műszerekről vagy gépekről van szó, amelyekre nagyon vártak a vállalatok. Szó ami szó, sok minden megváltozott a múlt év során a MALÉV-nál az áru- szállítás terén. Sokan emlékeznek még — a mindennapos ügyfelek különösen —, milyen mostoha körülmények között kellett várni a légi áru kiváltására. Nem volt egy tisztességes várakozó helyiség, nem volt egy WC, nem volt kézmosóhely, a fuvarlevelek — az utasok szemeláttára — ott rongyo- lódtak a szűk raktárépület folyosóján. Tavaly májusban felépült az új — 1200 négyzetméter területű — raktárépület. Az idén nyáron pedig újabb loOO négyzetméterrel bővülnek a tárolási lehetőségek. És lassan kezdenek visszatérni az »elvadított« ügyfelek. Mintha megérezték volna, hogy a MALÉV e téren is megkezdte a felzárkózást a' többi légitársaság hasonló szolgáltatásainak színvonalához. — Ha jelenlegi terveink megvalósulnak, akkor a szocialista országok élvonalába kerülhetünk — bizakodik Sallai István. — Ha jól tudom, mindarról, hogy hol tartanak ezek az országok, a közelmúltban rendeztek tanácskozást légitársaságaik áruszállítási és fuvarozási szakemberei Budapesten. — Igen, és ezen a tanácskozáson is nagyon gyakran szó esett a házhoz szállítás gyorsaságáról. Mi kértünk is erre vonatkozó adatokat a többi társaságtól, hogy legyen némi összehasonlítási alapunk. De annyi bizonyos, hogy a korszerű légi fuvarozás célja szerte a világon a gyors szállítás és a megérkezés utáni gyors áruátvétel. Mi is ezt akarjuk, ezen munkálkodunk... ’ Kinn a betonpályára épp egy IL—18-as ereszkedik. I>» z 0£ < 00 Másfél szoba összkomfort Ss legfőképp, ha mégis így van, miért nem beszélek róla a szerelmesemnek? A szeretőmnek, akinek a lányságomat adtam? Esténként együtt röhöghetnénk a mama kedvencén, azon a hülyén, aki minden pénzét potyán költi a rengeteg benzinre ... sakodás néha, hogy másnap nem ér rá, mert a szüleivel moziba megy, a nagynénje meghívta, az unokaöccse váratlanul jelentkezett, hogy meglátogatja őket... Tudtam, éreztem én, hogy ezt így nem bírom sokáig! Hiszen odabent a munkán is egyre azon járt az eszem: most vajon mit csinál? Órámra néztem: most randizik . .. Most a kocsiba ülnek, és pöfögnek a strand felé ... Most vetkezik ... Most már a napon sütteti magát, a pasas meg gyönyörködik abban a csodaszép alakjában .. . Néha annyira elővett a féltékenység, hogy a munkámra sem tudtam odafigyelni, s ebből bizony előbb-utóbb még baj is származhatott volna ... így aztán kivettem egy nap rendkívüli szabadságot, és Gyurival lesbe álltunk az aluljárónál. Kilenckor megérkezett a Trabant, negyed tízkor az én szívszerelmem. Futó puszi, és indulás. De nem, egyetlen szó sem! Csak a sóhajtozás esténként, hogy mennyire hiányoztam egész nap, és a zavart moEzúttal egyenesen a Rómaira mentek. Gyuri — sosem felejtem el neki! — végig kivitt utánuk, csak a strand bejárója előtt tett le a motorról, amikor már láttuk, hogy jegyet váltottak és bementek. Tíz perc múlva en is követtem őket. Lassan levetkőztem, aztan végigsétáltam a strandon. Ott ni, ott feküdtek a drágalátosok, a medence sarkánál! Komótosan odaballagtam, s leereszkedtem Csáti mellé a fűbe. Nem vett észre, hunyt szemmel feküdt, átadva magát a vadul tűző napfénynek. A krapek ott hevert mellette, s ahogy mindig is elképzeltem magamnak: őt nézte. Félkönyökére támaszkodott, s a napszemüvege mögül a mellét bámulta. Engem pillantásra sem méltatott, nyilván észre sem vett. annyira elmerült a pompás látványban. »Szervusz, Csutak! — szólaltam meg végül halkan. — Mit szólsz, hogy találkoztunk?" Kinyitotta szemét, aztán fölült, rám meredt. »Hát te? Hogy kerülsz ide?" A krapek most már rám nézett, de nem szólt. »Kaptam egy nap szabit... — Körülnéztem. — Hát itt unatkozol, szegénykém ... Milyen a nap?" »Isteni — mondta vontatottan, aztán intett a mama kedvence felé. — Képzeld, kivel találkoztam itt! Hadd mutassalak be egymásnak . . .« Nyújtottam a kezem, olyan barátságosan, ahogy csak tellett tőlem. »Csaló Ákos," Megkéselte a testvérét „Bögrecsárdából” a talponállóba, onnan a kórházba Az eset főszereplői testvérek. Közülük a fiatalabb, a 18 éves Bogdán István Marcaliban lakik, egy város melletti düledezö épületben, írni, olvasni nem tud, soha egyetlen óráig sem járt iskolába, és nem járt dolgozni sem. — Volt munkakönyvem — mondta —, de a testvérem eltépte. Édesanyja meghalt. Az asszony vak volt, ő szokta vezetgetni, vagy a nővére. — Nem szoktam megverni az anyámat. A nővérem igen, de én soha. Pedig ő is ellökte, taszi- gálta néha. Marcaliban még mindig sokan felháborodva emlegetik ezeket az eseteket. A vakot vezető fiút egyszer csak elönti az indulat, fellöki az anyját, aztán hagyja, hogy ott tapogatózzon a sárban, piszokban. Máskor egy cigányasszony ujját törte el Bogdán. »Csak azért is!« alapon. Most a testvérével gyűlt meg a baja— — Tizedikén délután a bátyámnál ittunk. Volt másfél liter bora. Azt megittuk — ott volt a felesége is —, aztán elmentünk borozni az Ilonka nénihez, a Kiss altábornagy utcába. Máskor is jártunk oda inni... Az említett ház már volt bűncselekmény színhelye! Egy ízben a »jószívű« néni egy bűnözőt látott vendégül, az pedig fizetés helyett leütötte, kirabolta. Az esetből azonban nem tanult, továbbra is itallal szolgálta ki a részegeket is. — Ilonka nénitől a központban levő talponállóba mentünk, és ott folytattuk az ivást. A talponálló egyébként Marcali egyik »nevezetessége«. Mindig tömve van kétes elemekkel, részegekkel, és a közelében elhaladni sem szívderítő dolog. Az áfész-nek azonban — ő üzemelteti a talponállót —, és úgy látszik a tanácsnak is — hiszen a városi tanáccsal szemben működik — jó így, ahogy van... A testvérek tehát itt ittak és innentől kezdve már mindenki másképpen emlékszik a dologra. — A bátyám kért, hogy hozzam el kerékpárját, mert az Ilonka néninél felejtette. Elmentem érte. Amikor visszajöttem, szólt, hogy álljak meg, de a nagy forgalom miatt nem tudtam rögtön megállni, csak pár méterrel arrébb. Erre hozzam rohant, lerántott a bicikliről és pofozni kezdett. Én meg előkaptam a kést, hasba szúrtam. Elvégre mire föl pofoz ő engem!? Ha nem üt meg, én se szúrok. Persze, ha nem részeg, biztosan nem üt meg... De elcsattantak a pofonok, előkerült a kés, és az öcs megszúrta a bátyját. Szerencsére a szúrás nem volt halálos. Bogdán István ezek után elment, és egy másik rokonnal iszogatott békésen, amikor érte mentek a rendőrök. A báty, a 22 éves Bogdán Lajos marcali segédmunkás szerint a dolog nem egészen így történt, öccse hazulról lopta el a kerékpárt, és ő ezért támadt rá. A lényegen azonban ez mit sem változtat... Az ügyben a rendőrség befejezte a vizsgálatot, s az elmeszakértői nyilatkozat után készül majd el a vád- íraU D. T. PIACI KÖRKÉP Eper és ár Ez a májusi eső már egy hajítófát sem ér — vélték a tegnapi kaposvári hetipiac bőrig ázott árusai. A zord idő ellenére nagy volt a nyüzsgés és a vártnál kedvezőbben alakultak az árak. Ez utóbbi megállapítás persze nem a most először megjelent, 150 forintos, zöldben játszó eperre vonatkozik. Május van, az üvegházakat viszont ugyanúgy kell fűteni, mint februárban. Ennek ellenére is mérséklődött valamelyest a zöldpaprika ára: 5—7 forint volt darabja. »Paradicsomot a kiskereskedők 120-ért kínáltak, a Zöldért pavilonjában viszont már csak 98 kilója. Ugyancsak olcsóbb lett a fejes saláta, melyet már 1,20-ért is adtak. Kevés a retek, így továbbra is 3—4 forint csomója. A kistermelők is hoztak már uborkát 50 forintért. Akinek azonban uborkasalátára támadt kedve, ezúttal a Zöldért-nél vett 16 forinttal olcsóbban. A zöldhagyma legszebb csomójáért sem adtak 3 forintnál többet. Kapható már »Talár Béla. örvendek.« Arcába bámultam, mintha az emlékeim közt motoznék. »Nem te voltál egyszer nálunk, a Bocskai-telepi pinceklubban? — kérdeztem ártatlanul. — Talán egy éve, tavaly nyáron ... Nem?« »De — mondta a krapek fülig veresen. — Én voltam.« »És képzeld! — szólt élénken Csuti —, itt most ösz- szef ütöttünk!« »Fantasztikus! — bólintottam. — Na és a KK 45—47- es számú Trabant? Azzal ki érkezett?« A krapek az előbb tűzpiros volt, most hirtelen fal- fehér lett. »Izé — mondta krákogva —, a helyzet az, hogy nem is itt találkoztunk, hanem már bent a városban, és en hoztam ki Jutkát...« »Igen — mondta Csuti mohón —, éppen mentem a közértbe, képzeld, és akkor Béla meglátott, és lestoppolt mellettem ...« »Érdekes mondtam nyugodtan, s arra gondoltam: tagadnak, tehát még fontos vagyok. Még nincs veszve minden! — A közértet kerested. és mégis az aluljárónál kötöttél ki, éppen ellenkező irányban . ..« Csönd volt, hosszú csönd, (Folytatjuk) tavaszi kel, darabonként 3— 4-ért. Debrecenben már kilóra mérik 40-ért. Fele eny- nyibe kerül Szegeden és Szolnokon. A budapesti ár 26,80. Nálunk továbbra is csomóra fogy a paraj 2—3 forintért. Az Élmunkás téri piacon viszont kilóra adják 15-ért. Kecskeméten 10 forint kilója, Debrecenben négyszer ennyi! A túl sok eső talán egyetlen előnye, hogy sok szegíú- gombát hoztak a piacra. Mintha csak összebeszéltek volna, minden árus 24 forintért adta »literét«. Vegyes zöldség 20 forint alatt sehol sem kapható. Egy csomó zölddel 5 forint. Petrezselyem és zeller forintért is van. Fejes káposztát már sehol nem lehet kapni, a kaposvári Zöldért pavilonjában — ki tudja honnan — mégis akadt. 28 forint volt, és olyan, mintha most hozták volna a földekről! A burgonyaárakért bizonyára sokain irigyelnek bennünket, somogyiakat. Kecskeméten, Komlón vagy Veszprémben egyaránt 8 forintnál kezdődik az ára, miközben nálunk hetek óta 5,20—5,60. A főzőhagyma 12 Kaposváron, ennél csak Debrecenben es Szolnokon olcsóbb 2 forinttal, máshol viszont 2—6-tal drágább. Fokhagymára az országban sehol sem alkusznak 150 alatt Hetek óta az alma az egyetlen »elérhető« gyümölcs. Félő, hogy ez már nem tart sokáig. Tűrhetőbb minőségűt tegnap 24 forintért adtak kilónként. Úgy látszik, a tegnapi Mózes és a mai Paszkál névnap nem idézett elő virágvásár- lási lázat. Az egy hete 10 íg- ^rintra. tartqlt orgonáért 3-at is sokalltak. Ennyiért adtak egy csokor kék nefelejcset is. A gyöngyvirág csokra 4 forint. A baromfipiacon feltűnést keltett égy pár liba. Darabját 450 forintért adták volna. Az egyik vásárló finom iróniával megkérdezte : »ugye azért a kettőt mégkaphatnám 880-ért?" Ezt már az árus sem állhatta derű nélkül. Egy kakast 110-re tartottak, de már az első fitymáló tekintetre mérsékelték az árat 5 forinttal. Egy tyúk 80 forint, ha kopasz, 70-ért is adják. A csirke kilója 38 forint Kaposváron. Ez a legolcsóbb ár országszelte. Budapesten 45, Debrecenben 49, Komlón 53 forint. A tojás darabja 1,30. A fővárosban 1,90-ért, ugyanakkor Szegeden 1,10—1,20-ért adják. B. F. Áramszünet! Az Áramszolgáltató Vállalat értesíti Kaposvár lakosságát és közületeit, hogy 1980. május 19-én 7—16 óráig a Rózsa Ferenc utcában, a Kanizsa utca 2. és 4. sz. épületekben, 1980. május 20-án 7—16 óráig a Zrínyi utcában, a Jedlik Ányos utcában, a Nyár utcában, a Bartók Béla utcától a volt Tankovics malomig, a Hegyalja utcában, a Szigetvári utcában, a Zrínyi utcától a Hegyalja utcáig, a Sallai utcában, a Zrínyi utcától a Kálváriáig áramszünet lesz. (025474) Nagybajom Nagyközségi Közös Tanács V. B. SZAKIGAZGATÁSI SZERVE melegvizes tisztasági fürdőjét 1980. május 18-án megnyitja Nyitvatartási idő délelőtt 8-tól délután 20 óráig. Szünnap: hétfő. Minden kedves vendéget szeletelte! várunk! (54486)
