Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

Sz. Bayer Erzsébet kiállítása A megtalált harmónia KISISKOLÁK Nagyobb önállóság, felszínesebb tudás Micsoda csöndeket fest! Dajkáló sárga csöndeket, vihar előtt vibráló kékeslila csöndeket. Témavilága em­beri léptékű, körvonalazható világ. Tíz esztendő váloga­tott termése bizonyítja: megtalálta a vágyott harmó­niát ... A szülőfalu, Somogy-közeli kétnyelvű kisközség, Szent- lászló—Senglass. Az a nép­viseletbe öltözött drága kis menyasszony onnan való, mintegy jelképezi az otthoni embereket, azt a tiszta vilá­got, mely háttér a művész emberségéhez is. A gyönyö­rű arcocskán egyszerre ott az őzike riadtság az elkövet­kezendőktől, de a várako­zás édes feszültsége is. A tereferélő asszonyok az ar­tézi kútnál: ellesett pillanat, a szociológusok csak mosta­nában kezdtek róla írni, mint az asszonyi együttlét, a fó­rumalkalom egy formájáról. Az a kép él berniem is, amelyet Sz. Bayer Erzsébet festett a faluról : a temp­lom-felkiáltójel, az őszi egek alatt vi­hart jósolnak a házakat »festő-“ fényeik. Gondolati ereje van a Szerst- lászkSi utca című vásznának is. Te­mető-előtértől íveltem a magasá­ba, lángoló egek­be. Hol késik az a szekér, hogy a ma Illését elra­gadja ? Az Egye­diül is ebből a szülőtalajból, a szenUászlói világ­ból építkezik: né­ni ül a tiszta ud­varon,. újságot böngész; á derűs és létigenlő öregség képe ez. A Balaton is ihletője a művésznek. A képek így együtt szinte dramaturgiai sort alkotnak. Fürdőzők az egyiken. Az ezerszínű vízből tán fázva lépegetnek kifelé: anya, fia és az óriás labdá­val játszó kicsi. A másikon a napozók már-már haza­felé készülnek, mögöttük fa, zöld robbanás... A fonyóöi móló felöltözött, nyarat visz- szavág'yó alakjaihoz a túl­part! hegyek adnak nyugta­lanító hátteret. A mélység érzékelhető a képen. És a tél: a horgászsziget kihalt világa, kemény hullámok szabdalnák a fémes időt. Ég felé nyújtózó fák, egy-egy kiáltás. Csak a sárgásvörös­re színeződött tavalyi nád- »•engeteg élteti a nyarat. A bélatelepi strand viszont té­len sem sivár. A móló kí­Portré. A legnépszerűbb 9 szakközépiskola Gyorsmérleg a nyolcadikosok továbbtanulásáról Az idén minden korábbinál több nyolcadikos kíván to­vább tanulni, ez derül ki az egyetemi számítóközpont most elkészült gyorsstatiszti­kájából. Míg tavaly a nyol­cadik osztályt végzőknek „csak” 96,1 százaléka nyújtot­ta be jelentkezési lapját va­lamely középfokú iskolába, ez év tavaszán ez az arány már 96,5 százalékra emelke­dett. Hazánk általános iskolái­ban különben 120 ezer tanuló fejezi be júniusban alapfokú tanulmányait, csaknem 40 ezerrel kevesebb, mint más­fél évtizeddel ezelőtt. Az utóbbi 15 évet áttekintve ki­derül, hogy a legtöbb nyolca­dikos — 181 ezer, illetve 182 ezer — 1968-ban és 1969-ben volt, azóta számuk csaknem tíz éven át folyamatosan csökkent. 1978-tól tapasztal­ható ismét kismértékű, fo­lyamatos emelkedés. Változatlanul érvényesül az idén is az utóbbi évek egy másik tendenciája: a legnép­szerűbb a. szakközépiskola. Az idén végzők a szakközép- iskolák 31 ezer helyére pá­lyázhattak; ám ennél többen adtak be jelentkezési lapot, a túljelentkezés 28 százalékos volt. A gimnáziumokban szeptemberben 23 ezer első osztályos kezdheti meg tanul­mányait, az érdeklődés azon­ban erősen megoszlik a kü­lönböző iskolák között, össze­sen mintegy 22 ezren pályáz­tak, ez azonban országos át­lag, magában foglalja azt, hogy egyes népszerű középis­kolákba sokszoros volt a túl­jelentkezés, másutt pedig még fogadhatnak diákot. A múlt évhez képest egyébként, akárcsak a szakközépiskolák, a gimnáziumok iránt is nőtt az érdeklődés. A tavalyinál némileg kevesebben pályáz­tak a szakmunkásképzőkbe, ám a jelentkezés még nem zárult le, csaknem ötezer hely varja a nyolcadikosokat. Bái' évről évre mind népsze- x'űbbek azok a szakközépisko­lák, melyek a szakmunkás- oklevél mellé érettségit is ad­nak, országosan körülbelül háromezer hely még ezekben is betöltetlen; a felvehetők­nél 66 százalékkal többen je­lentkeztek viszont az úgyne­vezett középfokú képzési cé­lú szakközépiskoláikba. A szakemberek mindezzel kap­csolatban megjegyzik: az elő­ző években is hasonlóan elté­rőek voltak az arányok, a szeptemberi tanévnyitásra azonban a fölvettek száma igazodott a keretszámokhoz­Érdekes képet mutat a je­lentkezési statisztika a me­gyék viszonylatában. A fővá­rosi nyolcadikosok 99.1 száza­léka kíván tovább tanulni, ez­zel szemben viszont a legke­vesebben Szabolcs-Szatmár megyében jelentkeztek, de az itteni arány is megközelíti a 93 százalékot. A budapesti gyerekek körében is a leg­népszerűbb a szakközépisko­la,' követi a gimnázium, majd a szakmunkásképző. Szabolcs-Szatmár megyében viszont a szakmunkásképző vezet, s az utolsó helyen a gimnázium áll. Eltérés tapasztalható a köz­ségekben, illetve a városok­ban élő gyerekek jövőt il­lető elképzelései között is. A falusi iskolákból a tanulók­nak a fele szakmunkáskép­zőkbe, a városi gyermekek 61 százaléka pedig a szakközép- iskolákba és gimnáziumokba jelentkezett A lányok első­sorban gimnáziumban tanul­nak tovább, országos átlag­ban minden negyedik leány ezt az iskolatípust jelölte meg, s nagyon népszerű kö­rükben a közgazdasági, az egészségügyi és az óvónői szakközépiskola is. Száz fiú jelentkezőből viszont orszá­gos átlagban 31 szakközépis­kolában, 55 pedig szakmun­kásképzőben szeretne tanul­ni. Könyvek között - könyvekről gyója szinte él; verőfényes égbolt, tükrösen fagyott víz, korcsolyázók, meleget ígérő üdülő. Vivaldi Tél-tételét asszociáltatja a vászon. És a Torlódó jégtáblák! Dráma, ember nélkül. Kékeszöld, je­ges világ görcsbe merevedett fával. Jajszó, vox humaaa nélkül is. Témavilágában megjelent az akt. Valószínűleg ugyanaz a modell, s mégis mennyire más egyéniséget állít elénk a meztelen test. Vagy in­kább az egyetlen emberben levő lehetőségeket a másság­ra. A Balatoni Vénusz dia­dalmasan egészséges asszo- nyisága mennyire más, mint az Akt plen air-ben zöld növényi hátterű, fának tá­maszkodó női alakja, me­lyen nem ígér a test, az arc nem »árulja ki« a gondola­tokat. És az Akt, sárga hát­térrel; a sárga drapériazu- hatag raiináltan beszél az alakról, a jellemről, s ezt csak felerősíti a gyöngysor a nő nyakában, illetve a csuk­lón hagyott óra... A sze­mek pedig szinte »rikolta­nak«. Sz. Bayer Erzsébet csendéletei ugyancsak azt a felfedezésértékű igazságot tudatosítják a szemlélőben, hogy ezek jellemeznek, tud­juk, kik azok, akiknek kör­nyezetében találhatók. Egy köcsög, bugyogós korsó kör­nyezetében álló mélykék szi­fon mondhat annyit, mint egy szociográfia ... Ha jellemezni akarnám ezt a művészi világot, talán a Gólemek című vásznat vá­laszthatnám. Magasfeszült­ségű fémszörnyek sora tövé­ben sárgán ujjonganak a fák, bokrok, hirdetve az örökér­vényűt, a minden időkben szépet. Sz. Bayer Erzsébet kapos­vári festőművész kiállítását a nagykanizsai Egry József - teremben csütörtökön 17 óra­kor Ecsery Elemér művé­szettörténész nyitotta meg, tanulmányértékű elemzésé­vel. ír Leskó László Különös üzletnek, egy »szekrénybolt«-nak a veze­tője Balogh Jánosné nyugdí­jas. Több mint húsz éve foglalkozik könyvterjesz­téssel egykori munkahelyén, a kaposvári kórházban. Ál­talában hetente kétszer: kedden és pénteken délután, amikor a szakszervezeti könyvtár kölcsönzést tart. ő is kirakja »kincseit« a kul­túrterem egyik falát szinte teljesen elfoglaló könyvszek­rényből, s várja a vevőket. Állandó vásárlói azt mond­ják: nála gyakran hozzá le­het jutni azokhoz a »sláger könyvekhez is, amelyek a város könyvesboltjaiban már régóta nem kaphatók. Még egy elismerésre méltó adat: Kaposvár üzemi könyvterjesztői közül neki van a legnagyobb forgalma: havonta 10—15 ezer forint értékű könyvet ad el. Ez ve­tekszik egy kisebb falusi könyvesbolt forgalmával. — Ha van titka a könyv­terjesztésnek, akkor csak az, hogy szeretni kell a köny­vet és ismerni kell a vásár­lók ízlését — mondja Ba­logh József né mosolyogva. — Állandóan tájékozódom a Könyvvilág című újságból meg más kiadványokból is, hogy milyen könyvek meg­jelenése várható. Tudom, hogy a mintegy százötven törzsvevőmnek milyen az íz­lése, melyik kötetek számít­hatnak ' náluk sikerre; azo­kat igyekszem beszerezni... Mindig sikerül? — Olyan nagy az embe­rek könyvéhsége, hogy leh«- tetlen kielégíteni minden kívánságot. A sláger köny­vek a városi boltokban is kapósak, szinte könyörög­nöm kell minden egyes pél­dányért. Remarque új regé­nkéből mindössze ol pél­dányt kaptam; nem is mer­tem kitenni a pultra, any- nyi volt rá előzetesen a je­lentkező. Vagy itt van a nemrégiben megjelent Svájc útikönyv. Volt, aki azért vette meg, mert már járt ott, és volt, aki azért, mert mos­tanában szeretne oda men­ni. Mindenképpen kevés volt a hat kötet . . . — Melyek most a kapós könyvek? — A gyermekkönyvektől kezdve a verseskötetekig meg a háromszáz forintos Munkácsy-albumig szinte minden újdonságot keresnek. Az állandó vevőim a meg­jelenés sorrendjében évek óta- rendszeresen vásárolják a különböző sorozatokat, le­xikonokat Nagyon sokan kérték a Nyugat című fo­lyóirat újra kiadott évfolya­mait. No, és természetesen a krimit keresik; abból min­den mennyiség élkelne. Az orvosok is szívesen olvassák, kikapcsolódásul, mondjuk a hosszú, fárasztó ügyelet után... Tévéfeldolgozás vagy újságcikk is népszerűvé te­het egy-egy kötetet. így volt ez Kunta Kinte eseté­ben a gyerekekkel, vagy legújabban Kolozsvári Grandpierre Emil »Béklyók és barátok« című könyvével. Sokan keresték azután, hogy megjelent róla egy írás a Nők Lapjában. — És mit olvas szívesen a - könyvterjesztő? — Most épp Kolozsvári könyvét. Ha van időm, szí­vesen forgatom az erdélyi származású írók műveit: én magam is odavalósi vagyok. Szép kis könyvtárt gyűjtöt­tem össze, s mióta könyvter­jesztő vagyok, természetesen minden könyvemet magam­tól vásároltam. fe. J val tudjon bánni, mert még soha nem látott ilyet. Mit gondol, hány éves az a har­madikos fiú ? Tizenhárom. Az év elején mindenkinek megveszem a szükséges író­eszközöket, füzeteket, de ha most azt mondom, hogy te­gyék ki a színes ceruzát, ta­lán két-három tanulónak len­ne. Tudja, fontos, hogy a gye­rekeknek sikerélményt ad­junk, ám a tanárnak is szük­sége van rá. Sajnos, egyre kevesebb a sikerélményem. Két éve korszerű, új isko­lába költözhettek a nagyber­ki diákok. Tágas tornaterem, zsibongó, szép. osztálytermek váltották fel az ódon falakat. Berta Endre, az iskola igaz­gatója jól ismeri a tagiskolák helyzetét. — Három olyan tagisko­lánk van, ahol alsó tagozat­ban összevont osztályokban tanítanak. Az ilyen jellegű oktatásnak természetesen van előnye és hátránya is. A fel­ső tagozatba kerülőknél érez­hető, hogy jóval nagyobb az ülők, ha valamelyik gyerek* nek gyakorolnia kell. A bőszénfai iskolába lépve dohos szag csapja meg az or­runkat, az öreg épületből ezt már nem lehet kiűzni. A ta­nítónő szünetet ad a gyere­keknek, s ők nagy zsivajjal szaladnak ki az utcára, a gaz­zal benőtt udvarra. — Tizenkét tanuló van az első és harmadik osztályban — másodikosok, negyedike­sek nincsenek — valamint hat előkészítős jár hetente egyszer — mondja Mózes Ernöné. A falon babok, képek, a kisdobosélet hírei, az ablak­ban sok-sok virág. Egy aszta­lon pettyes, színes bögrék, délelőttönként teát főz a gye­rekeknek. — A testneveléshez van egy külön termünk, és elég jó fölszerelésünk, télen azon­ban nem tudtuk kihasználni, mert a fűtéshez nem kap­tunk olajat. A szülök? Nem sokat tudnak segíteni a tanu­lásban, hisz jó részüknek nincs meg a nyolc osztálya. Az elmaradt gyerekeket ko­rán reggel vagy délután kor­repetálom. A kisdobos-moz­galommal lehet a legjobban megfogni őket. Ha minden­nap tarthatnék őrsi foglalko­zásokat, azt sem unnák meg. A marcali járásban fekszik Somogyzsitía. Komor, kopott az iskolaépület, kora délután érkezünk, már csak a fiatal tanítónőt találjuk. Péter Gi­zella tavaly végezte el a ta­nítóképző főiskolát, szeptem­ber óta tanít. — Jövőre megszűnik az is­kola, én is Somogysámsonba megyek dolgozni. Az első há­rom osztály jár ide, tizenhá­rom tanulóval. A tanulmányi eredménnyel sajnos nem di­csekedhetek, csak nagyon önállóságuk. A gyerekek hoz­zászoknak, hogy figyelmüket a számukra fontosabbra kon- cetrálják. A legkisebb iskolát, is úgy látjuk el szemléltető anyagokkal, mint a körzetit. A tanulók tárgyi tudása azonban nem olyan pontos, mintha külön osztályban ta­nultak volna, s lemaradás van a készségtárgyakban is. így a tornában, az énekben és a rajzban. Mindössze 14 kisiskolás ül a sántosd iskola padjaiban. Kocsis Lászlóné harminc éve oktatja itt a gyerekeket. — Megállják helyüket a ta­nítványaim a felsőbb osztá­lyokban. Kevesen vannak, így elég sokat tudok velük külön-külön foglalkozni. Az új tanterv bőven ad munkát, de segítenek a szülők is. El­magyaráztam nekik a szám- rendszert, az év elején min­den családot meglátogatok, gyakran az anyukák kérik, hogy tanítsam őket Hozzá­szoktattam a gyerekeket, hogy bátran és szívesen be­szélgessenek, családias a lég­kör, Persze ez csak az ilye' kis létszámnál alakulhat ki Előfordul, hogy délután is itt. lassan tudunk haladni. Nagy­részt cigánygyerekek járnak ide. Azt tudják, amit az órán megjegyeznek. Legtöbbször azzal küszködöm, hogy na kelljen buktatni. Nagy, füves terület veszi körül az ordacsehi tagiskola!, a kerítés mellett tucatnyi ke­rékpár áll. Szelíd, vén kutya sétál be a folyosóra, de óra van, s nem akad játszótársa. Ötvenhat tanuló két csoport­ba jár ide. 1961-ben szűnt meg a felső tagozat. Lakos József tanító néhány hét múlva nyugdíjba megy. — 1956 óta dolgozom az is­kolában, a második és a ne­gyedik osztályt tanítom. Diák­jaim sorsát figyelemmel kí­sérve úgy látom, nem volt hátrány nekik, hogy össze­vont osztályba jártak. Persze ennek két feltétele van: a diák képessége és szorgalma, valamint a nevelő személyi­sége. Sokszor elfárad az em­ber, de mindig kell, hogy va­lami előrelendítse. A sikerek­re szívesen emlékezünk visz- sza. Izményi Éva Ä kercseligeti iskola hosszú fo­lyosóján apró gyermekcipők, kis gumicsizmák ár­válkodnak, a tan­teremből kihallat- szik a tanító tü­relmes magyará­zása. Ma már csak alsó tagozatosokat tanítanak itt, a negyedik osztály után a nagyberki körzeti iskolába mennek a gyere­kek. Suller Zoltán huszonkét éve ta- nítóskodik Kercse- ligeten, most az első és harmadik osztályos csoportot oktatja. — Alig néhány éve még több gyerek volt egy csoport­ban, mint most az egész is­kolában. Harmincnégy tanu­lónk van összesen. Az óvodás korúak pedig előkészítő órák­ra járnak. — Milyenek a tanítás föl­tételei? — Minden felszerelésünk megvan, a modem oktatás­hoz szükséges valamennyi eszközt megkapjuk. Ugyan­úgy ellátnak bennünket, mint a körzeti iskolát. Mégis csak sok vesződséggel jutunk előre, az iskolában ötvenszá­zalékos a bukás. A kercseli­geti őslakosok lassan elhagy­ják a falut, talán két gyere­ket tudnék mutatni, akinek a szülei, nagyszülei idevalók. Nagyberkiben egy új utcaso­ron szinte kivétel nélkül ker­esek,getiek laknak. Az üresen hagyott házakat olcsón árul­ják, s az ország különböző vidékeiről vándorolnak ide. A gyerekekkel nem foglalkoz­nak, gyakran csak hajnalban vagy késő este látják őket, sokan isznak. A hét harmadi­kosból mindössze kettő van, aki nem bukott. Csak az ma­iad meg a gyerekben, amit hall, hisz otthon senki sem szól neki, hogy vegye elő a könyvet. Volt, akit hetekig kellett tanítanom, hogy olló-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents