Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
Doe főtörzsőrmester CARTER ÉS ELŐDEI Jó viszonyt akar minden országgal Schmidt leszerelési javaslata Carter-kormány és a Schmidt—Genscher kormány közti viszony pattanásig feszült, kölcsönös félreértésektől és vádaskodásoktól terhes. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy Schmidt nem kormányfőként, hanem SPD-politi- kusként tett szóbeli kísérletet a merev nyugati álláspont némi fellazítására. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője »mély sajnálatának«^ adott hangot amiatt hogy a libériái államcsíny során életét vesztette Tolbert elnök, »Amerika nagy barátja«. Hodding Carter szóvivő kijelentette, hogy Washington egyelőre »nincs tisztában« az új libériái vezetés politikai irányvonalával. A State Department egyik felelős tisztségviselője szerint viszont Doe főtörzsőrmester korHelmut Schmidt nyugatnémet kancellár új, kiegészítő leszerelési javaslattal fordult a NATO és a Varsói Szerződés tagországaihoz. Ennek értelmében mindkét katonai szövetség meghatározott időre mondjon le új, vagy újabb közép hatósugarú rakéták felszereléséről, és az adott időszakot leszerelési tárgyalásokra használja fel. A kormányfő szerint az «első lépés lenne a helyes irányban«. A javaslat némi zavart keltett Bonnban, miután kiderült, hogy a szociáldemokrata kancellár előzőleg nem konzultált a koalíciós partner szabaddemokratákkal. Az FDP elnök Genscher vezette külügyminisztérium szóvivője ezért erélyesen leszögezte: az NSZK hivatalos álláspontjában nincs változás a NATO tavaly decemberi döntéséhez képest, amellyel közép hatótávolságú rakéták gyártásáról és nyugat-európai felállításáról rendelkeztek. Bölling, a kancellár szóvivője is igyekezett utólag enyhíteni a kormányon belüli feszültségeket azzal a kijelentéssel, hogy Schmidt javaslata »-nem jelent eltérést az Atlanti szövetség eddigi álláspontjától, csupán kiegészíti azt«. Az MTI bonni értesülései szerint hivatalos nyugatnémet körökben máris az az egyöntetű benyomás, hogy a Indira Gandhi támadója Megkezdték Indira Gandhi merénylőién«* kihallgatását Képünkön: rendőrök kísérik Ram Bulchard Laiwanit, aki hétfőn kísérelte meg are indiai kormányfő meggyilkolását ACTION DIRECTE Páncélöklös merényletek Párizsban Három ismeretlen férfi tegnap a hajnali órákban egy robogó gépkocsiból páncélököllel három párizsi kormányépület ellen intézett merényletet. Sebesülés nem történt; asz anyagi kár jelentős. Egy ismeretlen telefonáló később közölte az AFP hír- ügynökséggel, hogy az »Action Directe« nevű francia szélsőséges terrorszervezet követte el a három merényletet. A francia közlekedési minisztérium és a tárcával együttműködő C. I. I. Honeywell Bull és IBM számítógépgyártó cégek ellen irányuló támadásokkal a terroristák márciusban letartóztatott társaik szabadon bocsátását akarták elérni. Reggel 6 órakor a közlekedési minisztérium főépületére és a közúti biztonságért felelős útügyeletnek is otthont adó épületre kézi páncéltörő fegyverrel tüzet nyitottak, ugyanakkor pokolgép robbant a közúti közlekedés adatait feldolgozó számítógépközpont helyiségében. Az egyik lövedék a minisztérium első emeletén a miniszter szobája melletti helyiség ablakába talált. A támadások megdöntötték a hatóságoknak azt a feltételezését, hogy a márciusi nagy szabású rendőrakcióval sikerült felszámolni a terrorszervezetet. Akkor Dél-Franciaországban és Párizsban a »Közvetlen Akció« 18 tagja, valamint az olasz Vörös Brigádok vezető tagjai kerültek rendőrkézre. mányzata már biztosította Washingtont, hogy kormánya tiszteletben tartja majd a meglévő amerikai—libériái szerződéseket. Az afrikai országok egyelőre még nem foglaltak állást a hatalomváltással és Tolbert halálával kapcsolatban. Hírügynökségek utalnak arra, hogy a volt elnök töltötte be az Afrikai Egységszervezet elnökének tisztét, s neki kellett volna megnyitnia egy küszöbönálló gazdasági csúcsértekezletet. Sámuel Doe főtörzsőrmestert a libéria! rádió államfőként és a nemzeti megváltás tanácsa nevű katonai szervezet elnökeként mutatta be. Doe ezután rövid, mindössze tíz perces rádióbeszédet mondott. A fiatal vezető utalt arra, hogy a köztársaság fennállása óta eltelt 130 év alatt nem volt példa a kormány erőszakos megdöntésére. »Most azonban — hangoztatta — a hatalmas méretű korrupció és harácsolás miatt nem volt más választásunk, mint az államcsíny«. Doe csak röviden beszélt külpolitikai kérdésekről. Kijelentette, hogy Libéria fenn akarja tartani az Egyesült Államok és Libéria hagyományosan jó kapcsolatait, de egyúttal jó viszonyt akar kialakítani minden országgal. Rámutatott arra, hogy Libéria tevékenyen részt akar venni az afrikai felszabadító harcban. Ez szembetűnő változás Tolbert politikájához képest, mivel a néhai elnök nyíltan szorgalmazta a párbeszédet a dél-afrikai kormánnyal, amelyhez szoros gazdasági szálak fűzték. Folytatódik az űrexpedíció Folytatódik Popov és Rju- min űrexpedíciója. A két űrhajós gyorsan alkalmazkodik a tartós súlytalanság körülményeihez és keddi programjukban mar részleges nagyjavítás is szerepelt. Az űrállomás és a hozzá kapcsolódó két űrhajó — a Szojuz 35 és a Progressa—8 — valamennyi rendszere és berendezése jól működik. A titokzatos M —19 Várjon, jövünk Különös tárgyalás: gerilla, tűs* és k n rm án y tiszt v ével o k .. . KuIonos módon jelentkezett hat esztendeje az M—19 elnevezésű gerillamozgalom. A kolumbiai főváros^ Bogota legnagyobb napilapjában hirdetést jelentettek meg: »Várjon, jövünk: M—19«. Nem sokkal később a bogotai múzeumból eltűnt Simon Bolivar kardja. (ö vezette győzelemre több mint fél évszázada Latin- Amerika szabadságharcát a spanyolok ellen.) A kard helyén a rendőrség az M—19 üzenetét találta: »A győztes kanddaJ új csatába indulunk«. A kard azóta sem került elő... Mostanában szinte naponta szerepel a hírekben Dominika bogotai nagykövetsége, ahová 50 fős gerilla- csoport tört be és ejtett foglyul 19 nagykövetet és diplomatát. A gerilláik letartóztatott társaik szabadon- bocsátását, 50 millió dollár váltságdíjat és szabad elvonulást követeltek túszaik elengedése fejében. Megkezdődtek a tárgyalások; s azóta a gerillák szabadlábra helyezték jónéhány foglyukat. A belügyminiszter »nemzeti becsületszavát« adta, hogy nem támad.jálk meg a nagykövetséget mindaddig, amíg a foglyoknak nem esik bámtódása. Az államfő pedig elismerte, hogy függetlenül az ügy kimenetelétől, Kolumbia >*170 éves történelmének legsúlyosabb válságát éli át«. A valóságban ugyanis a látványos túszszedés egy több, mint 30 éve lappangó válságot tett nyilvánvalóvá. Kolumbiában 1948-ban egy liberális politikus meggyilkolása nyomán véres polgárháború tört ki. A harc több mint 200 ezer áldozatot követelt és csupán 1953-ban, Rojas Pinilia tábornok hatalomra jutásával fejeződött be. A szembenálló liberális és konzervatív pártok megegyeztek, hogy az államfői posztot négyévenként felváltva töltik be és az állami tisztségeket is megosztják egymás között. A nyüt háború ezzel véget ért, de Eric Hobsbawn brit történész szerint >*egy elvetélt szociális forradalom« parazsa izzik a hamu alatt. Még latin-amerikai államok közül is kevés akad, ahol aikkora a különbség a szegényeik és gazdagok között, mint Kolumbiában. Miközben a kávéárak emelkedése révén a nemzeti jövedelem évi 6 százalékkal nő, hárommillió 14 éven aluli gyermek dolgozik nyomorúságos körülmények között, éh bérért. Virágzik a marihuana- és kokain-kereskedelem. A kabitószermaffia politikai befolyást is vásárol magának: egy egy képviselői mandátumért mintegy 70 ezer dollárt fizet. Nem csoda hát, hogy a néptömegek elfordultak a pártoktól, a választásokon általában a jogosultak 20—40 százaléka él csak szavazati jogával. Tíz éve, a magát enyhén baloldalinak feltüntető egykori diktátor, Pinilia tábornok volt híveiből verbuválódott az M—19 gerillamozga- lom. Akárcsak az uruguayi tupamaróknak, vagy az argentin mionteneróknak. a kolumbiai gerilláknak sincs tisztázott ideológiájuk. A tagok nagyrészt értelmiségiek, diákok, művészek — munkás, paraszt alig van közöttük. Akkcióikkal a szociális igazságosság nevében lépnek fel. Egy alkalommal lefoglaltak például egy tejszállítmányt és szétosztották az egyik nyomornegyed gyermekei között. Máskor egy gyárost ejlettek foglyul és csak akkor engedték szabadon. amikor beleegyezett munkásai béremelésébe. 1979 szilveszterkor érték el legnagyobb sikerüket az M—19 gerillái: alagutat ástak egy bogotai kaszárnya alá es 5 ezer tégy vert zsákmányoltak. A hadsereg válaszként rendkívüli állapotot rendeltetett el az elnökkel. A nagyszabású razziák során kétezer személyt vettek őrizetbe, köztük neves művészeket és tudósokat. Azzal gyanúsítják őket, hogy részük volt a fegyverrablásban. Turbay Ayala államelnök elégedetten nyugtázta: »bár még nem tisztítottuk meg teljesen országunkat. a terroristáktól, de maradványuk már nem jelenthet nagyobb veszélyt«. Néhány nap múlva az M—19 megrohamozta a dominikai nagykövetséget... 6. 1. A pusztítás doktrínái Katonai térén továbbra is az általános atomháborút tekintették alapvető kategóriának, de elfogadták a hagyományos és nem hagyományos korlátozott háború elvét is. Felfogásuk szerint az általános háború célja a szemben álló fél (Szovjetunió, Varsói Szerződés) ellenálló erejének teljes felszámolása, társadalmi rendszerének megváltoztatása volt. A korlátozott háborúnál nemcsak a politikai és katonai feladatokat, hanem az alkalmazható eszközök körét is limitálták. Vietnamban teljes kudarcot vallottak ezzel a háború-típussal, viszont az 1967-es közel-keleti háborúban az amerikai támogatással harcoló izraeli csapatok lényegében elérték kitűzött katonai céljaikat. Miután az USA 1963-ra »betömte« a »rakéta-hézagot« a Minuteman (szárazföldi interkontinentális), a Poláris és Poseidon rakétákkal (mindkettő középhatótávolságú és atom-tengeralattjáróról víz alól is indítható), a Pentagon stratégái kidolgozták az »ellenőrzött háború« elméletét, eszerint egy általános atomháborúban atomcsapásaikat a szovjetek hadászati erőire mérték volnak. Melléfogásaikon nem sokat meditáltak A szovjet válaszcsapasoK — az amerikaiak mind a mai napig abból indulnak ki, hogy ők mérik a hadászati előnyt jelentő első atomcsapást — lebecsülésére hamarosan ráébredtek Washingtonban és ekkor az »eszkalációelméiettel« álltak elő, 44 lépésben foglalva össze a háború kibontakoztatását (a 21. lépésnél szándékoztak atomfegyvert bevetni), azonban itt is beleestek abba a tévhitbe, hogy egy-egy lépésükre a Szovjetunió hasonló akcióval válaszol. Melléfogásaikon nem sokat meditáltak. hanem forgalomba hozták a »garantált megsemmisítés« katonapolitikai koncepcióját, amihez nem kellett más, mint még több interkontinentális rakéta, lehetőleg több robbanófejjel, újabb és újabb atom-tenger- alattjarók Poláris és Poseidon rakétákkal. néhány száz hadászati bombázó és olyan repülőgépanyahajók. . amelyek középhatótavolsáÍ gú atombombázókat hordozhatnak (ebből a f öldközitengerre is jutott egy, 60 db F 111 repülőgéppel.). A »garantált megsemmisítés« lényege, hogy a Varsói Szerződés lakosságának egyhar- madát, gazdasagának pedig kétharmadát pusztították volna el egy általános atomtámadással. (Valószínűleg ekkor még nem gondoltak arra, hogy egy évtized múltán az »emberi jogok« bajnokai kívánnak lenni.) Nixon: „reális elrettentés” A nixoni adminisztráció »reális elrettentés« doktrínáját »hárompilléres« stratégiának is nevezték. Ennek eiső tartópillére a szövetségesekkel kialakítandó »új tarsas viszony« volt. Ez a vezetésük alatt álló katonai koalíció egységesebbé es erősebbé tételet célozta, a szövetségesek igényétől függően atomernyő biztosítását szavatolta, és elvárta a partnerektől a hagyományos katonai erő gazdasági terheinek még jelentősebb átvállalását is. Az »új társas viszony« és a »helyettesítés elve« volt arra hivatott, hogy ezek segítségével az amerikai vezetés visszanyerje globális politikai es katonai manőverező képességét. Ebben az elméletben a második »alappillér«, vagyis az »erő« jelentette volna az elrettentést — itt elsősorban az amerikai hadászati atomütőerő fejlesztésére gondoltak, de kihangsúlyozták, a hagyományos erők fejlesztésének szükségességét is (főként a hadászati mozgékonyság fokozására koncentráltak.) A harmadik »pillér« a politikai tárgyalási készség, tartalmában új momentuma volt — ennek eredményeként kezdődtek meg a SALT-tárgyalások. Mindez tulajdonképpen az időközben létrejött nukleáris paritás kényszerhelyzetéből fakadt, ugyanakkor propaganda eszközként is igyekeztek kamatoztatni az amerikai es a világközvélemény előtt. Carter az afganisztáni szovjet segítségnyújtást használta fel ürügyül saját doktrínája meghirdetésére, a »sebtében« elkészült új stratégia nyilvánosságra ha- zatalára az Unió helyzetéről szóló éves jelentése szolgáltatott kitűnő alkalmat. A jelentésből kiderül- hogy az elnök szakított a nixom helyettesítés elvével Carter januári nyilvános beszédeiből kimaradt, hogy a Fehér Ház a korábbi három pillérről kettőre akar támaszkodni a jövőben, mégpedig a politikai nyomással szorosabbra zárt szövetségesek gyűrűjére és a katonai kiadások soha nem látott mérvű emelésével az erőpozícióra, a harmadik pillért, a tárgyalásokat igyekszik jégre tenni. Sz P KERESSE FÖL BEMUTATÓNKAT AZ AGROMASEXPO 80 SZAKKIÁLLÍTÁSON ! A vásárváros III-as kapuja mellett köninyiiacél-szerkezetekből kombinálva épített teljes technikai fölszereléssel ellátott pavilon tekinthető meg. VÁRJUK LÁTOGATÁSÁT! Fél re értések, vádaskodások
