Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
■ I r Takáts Gyula A KÖLTÉSZET ÜNNEPE I Somlyó György ŐSZI LEVÉL AHMMS Hált ez « feladat Ki tűzte ki? Az alany vagy a tárgy? ö-e vagy £>n-e? Az ért sorsom? Az ő soesoákülisége? Állandó szökésem az igazi feladattól? Vé&eOea «áradásé egy percnek dog megállítani hallásában ezt az egyedüli réseiét az egésznek? Szóval : a séta a fSfc alatt. Aztán a IwM, melybe» a rész egyeeierre csak egész letái Egy — nHlliőtebói. Milliók az egyben. Ban», aw, ötnjjú tale*A Felverten». Mit keadjefe vele? Elejtem Bájjá lábad elé a rím. ÍA szél.) Szirma/ Endre Ne feledd! A másikat — soha ne feledd ; csontod nyilalása tüzes tajték konok szavad védelmező hajlék a másikat — soha ne feledd! A másikat — meg ne tagadd; vak örvények fekete habja kétségeidet eltakarja a másikat — meg ne tagadd.! A másikat — fogadd testvérednek; osztakozz vele életre-halálra a szárnyas holnapra, a bukdosó mára a másikat — fogadd testvérednek! > A másikat — soha ne feledd; éltet a folyamat bizonyossága zeng az idő izzó aranyága a másikat — soha ne feledd ! Kelemen Lajos Utca, délután Kapuban a fény feldöntött gipsz-szobrait zúzza az árnyak hengere. Pattognak a mész-szemcsés falról dél sziporkái. Csönd; ittléted nyugalmat játszó délután; felszínen evez le-fel betonsínre tett halk1 forgalom. Az utca elkéri arcainkat — megrajzolhatná külön-külön ; a szürkével lám egybemossa, míg túl a völgyi szél beimbolyog, batyujában fűillat, másnapi havazás. Gondolsz-e majd, ki e látványon függeszkedsz, az idő reggelére, mikor ablakod alatt á reflektorok malma már az éjszakát kezdi őrlend. Oláh János ÚTKÖZBEN mind-mind egy szakma roncsa lett hiába most látom nincs mit irigyelnem tőlük aki kettővel vesződve jutottam ennyire mindegyik a kedvtelésem s így pénzt se igen láthatok belőlük s ha látok zavarba ejt elfogadom könnyelműen lemondok a kényelmet választva inkább nem szerénység mozgat a biztonságot te kölcsönződ hozzá ki támaszom vagy minden balsikerbe» miket hajszolni soha nem szűnök már bár őket kiket ellenségnek hittem látva néha jobb kedvre hangolódom hibáik mocska enyém is lehetne az ember hűtlen és nemcsak a jóhoz a bűnhöz is hűtlen az intrikákhoz a féregnek mindegy hol rág a majom a tüdőn a gyomron vagy a vesén a szív az ideg se maradhat kivétel érzem engem is forgat kerget megtör ha nem volnál nem bírnám úgy sanyargat szégyellem hogy ennyire rád hagy ódon» a rokkant sötét mit kevertem ellep kilábalni ibelőle bár szeretnék nem sokkal biztat eddig amit láttam nyújtsd a kezed maradj velem elég lem a beszédhez a tetthez ennyi jóság könnyebb talán a gyerekekbe bízni hogy ők majd másképp viselik a terhet ami ettől bizony csak nehezebb lem új tévedés az új tapasztaláshoz új megvertség és új és új csalódé« kell hogy a régi utat újra járjuk amit nem tudnak majd ahogy én ők se bárhogy járták szenvtelen odahagym Ha éjszakát is hord Az angyal .. . Írtam e>r> és láttam is talán ... Valami ismeretlen, de mindig szívig ért a szárny. — Ilyen? ... Kérdeztek így ... És én ráfeleltem, versben kiszólva azt, amit titkában leltem. De te? ... Nem vagy az! Akkor se, ha kedvesebb mindennél, ami jó, igaz s e mindennél se szebb, de oly valp, mely életet szül... S adott is magából. 1 ! így jöttél, így elém, mint a -test egykor a sárba. A lelkesült anyag maga! Amely, hogy erezünk, világít, mellen a mell és sugárzik velünk az áradás ... A milliók , » De abból csak te az egy, ki szélit, hogy élni kell, - ha éjszakát is hord a menny s halált maga a lét. Ám benne így... És eképp a csont, már általad, szép valóm, virágzó sejtekre bont. Veress Miklós jr Ének Megtörtént minden rettenet megtörtént minden gyönyörűség; arcod fölitta véremet mint ég a madár szívverését Csupa szomj voltam csupa éhség csupa harag — hát ne feledd ahogy a harsak zümmögését egy kisvárosi szürkület Ne hazudjam hogy mennyi vétség festi és vérzi szivemet Nem lelkem csonka — íme tessék lehetsz majd! aki eltemet Hísaen csak benned annyi mélység amennyi halálom lehet arcom arcodba belevéssék ahogy tavakba az eget Madár elvárai szívverését hordom utolsó ingemet Ha nem iszod ki úgyis vércsék kortyolják ki e nagy szemet Az ucca és a föld fia A nagy köttök nem váratlanul szólalnak meg — írta Illyés Gyu- itt remek Petőü-köt etének levezetőjében —, nem derült égből, mint az isteni idnyilatkoztatások. A népeik eleiében messze visszamenőleg meg lehet állapítaná, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. A XX. század eleje is gondtól terhes; félve dobban a szív, az értelem lépcsőjén görcsösen kapaszkodik az ész. Az egész nemzet csupa izgalom és láz. Ady »új idők új dalaival-« gyújtja lángra a szépre, a jóra áhítozó ezreket. Megjelenése és hite, küldetése választás elé állítja az országot, értel- . nes, szép élet lehetősége feszül és robban poéz.isabeax Móricz megszállott igazmondó indulata állampolgári jogot ad az élet perifériájára szorult koldusnak, vállalja a meglbotránlkcztatást A megroggyant gerincű házak, föld- és szegénységsaagú embereit erneute be az irodalomba, példát és erényt matató érzékenységgel Ady perzselte dar, keménység csillan elő a 18 éves lázadó József Attila A legutolsó harcos című verséből: »Valami forró, nyári éjszakán gyárfüst ölelt át lomha földszagot s a legnagyobb léteb szökkent belém: az ucca és a föld fia vagyok.* Fiatal és dacos hite keveseket ütött szíven életében — fájdalom, de ez az igazság. Pedig mennyire vágyódott a megértésre, szeretetne! Érthetetlen, miért nem tudta megtalálni a tömegekhez a * leiektől lélekig-« megteendő utat Önmarcangoló tépeiődiéseit, ősöket szólító himnikus szépségű vallomásai megtépett lelkének egy- egy darabjai. A legszebben erről az érzésről halála előtt egy évvel, A Dunánál című költeményében így ír: »Anyám kan voit, az apám félig székely, p&ig román, vagy Iá» egészen az, Anyám szájából ade» «ott az étel, apám szájából szép volt az igaz.* Az idézet atoSoó sora megkötöz. Verssorba keményítette az apa igazmondásának gyermekien, naivan őrzött szép hitét. Nem sikerült még hiteles képet festeniük Josi- fu Áron román—szebb—magyar származású, a Délvidékről Budapestre vándorolt béres fiáról a József Attila- kutatoknak sem. Az anya múltja is őriz titkokat. Pőcze Borbála, a szép szabadszállási parasztlány megszökik otthonról, mert olyan emberhez akarja az édesanyja kényszeríteni, akit nem. szeret. A Ferencvárosban, a Gát utca 3-ban található az a kétszintes ház, amelyben megszületett József Attila 190S. április 11-én. Olyan volt ez is, mint a többi külvárosi bérház, túlnyomó többsége szoba-kony has. A Külvárosi éj őrzi ezeknek a bérlakásoknak az emlékét, a legmarkansabban ; *Minden nedves, wunden nehéz. A nyomor országairól térképet rajzol a penész.D öbbenetesen megfogalmazott kép, a na- turalisztikus ábrázolásnak itt erős társadalmi színezete van. Ebből a szociális talajból nő ki az a szívet és észt meggyötrő kor- rajz, amelyet a Hazám című csodálatos szomettkoseio- rúban örökít meg: »Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség.. .Kínzó glondok szántották a József csalód életét is. A munkanélküliség volt az egyik legnagyobb ellenség. József Áron, is heteken, hónapokon át csak témfergett, dibdáb lehetőségekkel csapta agyon az időt. A kilátásta- lanság. a családi cívódások eloldják azt a kötelet, ami az otthonhoz kapcsolta az apát, ebből adódott, hogy »a zengő tengeren nekivágott Amerikának«. Ezt a mesét úgy őrizte a család, mint valami kincset. Ma máir biztosan tudjuk, hogy József Áron visszament a szülőföldjére, s hosszú bolyongás után Temesváron • telepedett le. Attila még alig töltötte be a harmadik évét, amikor a nyakukba szakadt a nyomor. A gyermek lelkében minden összeaava rodo 11, össze- kuszálódott. A Mama egyre többet betegeskedett. »Törékeny termetét a töte megtörte, mindig keskenyebb lett«-A mosástól kiesd meggörnyedt, tn nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmabain tiszta kötényt hordott, « postás olyankor köszönt néki.Az Anyámnak a befejező versszaka valami egeszien különös költői érzékenységről tanúskodik. Szépíti is a valóságot, de ugyanakkor az ébredező önérzetének finom tapogatói fölfogják a társadalmi különbségeket, álomképbe emeli a vágyat. Az örökös hurcolkodás — az egyik ócska lakásból a másikba — a megalázóttsá g szégyeneiként maródott a lázadó lélekbe. Mepnyi gúnyt, sértést kellett lenyelni, ahogy végigdöcögtek egyik utcából a másikba a kétkerekű taligán, siralmas látvány. Ma már szinte képtelenség pontosan nyomon követni, hogy 1912 és 1015 között hol is lakott egy-két hónapig a négytagú család. 1915-ben költöztek a Ferenc téri lakásba. Miután Jolán elvégezte a négy polgárit, a Világ moziba került pénztárosnak. Szerény fizetése nagyot lendített a családján. Attilát is beíratták a negyedik elemi után a polgáriba. De a viszonylagos anyagi nyugalom nem lett tartós, mert a Mama gyógyíthatatlan betegsége egyre több pénzbe került, dolgozni sem tudott. Eta és Attila ismét nevelőszülőkhöz került néhány hétre, de 1918 januárjának végén megszöktek. A Mama iszonyatos haldoklása, a kenyérte- lenség okozta fájdalom szorítása szakadt föl idegtépő ölelések és átkok kútjaiból a halála előtt, a Kései siratóban. A széthullott, a sosemvolt igazi család utáni vágy, az ősi, török je- remiádákat idéző siratóének keserűségét kiáltja világgá. Art hiszem ménes abban semmi túlzás, ha azt állítom, nincs még a világnap egy olyan költője, aki Józsttf Attilához hasonlítható anya- képet hagyott volna ötökül. Ebben, a hitükben megerősíthet bennünket Benedetto Croce, a XX. század egyik legjelesebb irodalomtudósa és esztétája, aki sajnálkozva beszélt amnól, hogy nem ismerheti eredetiben a Mama című verset, de így is a világirodalom legjobb öt költeménye között tartja számon. Legyünk büszkék erre az elismerésire! Sokáig nem tudtam igazán szembesülni a Késed sirató- val. Kegyetlenül megkínzott, szégyenkezve láttam be (kicsinységemet. Bátortalanul mondom, talán értem a titkot. Mindannyian egy kicsit József Attila mozaikképeit illcsztgetjük: »Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani téged — a saját anyaképünkhöz.« Az 1923-ban, a legkorábban írt anyaversben — halála után négy évvel még — dacos hitéről szól: »Anyám, falat kényért sem ér az élet! De 'nagy hitem van s szép jövőnek élek: Ne ordítson pénzért gyerektorok. S tudjon zokogni anyja temetésén. S ne rágjon még az Ember szenvedésén A Pénz. (Ad sidera ...) Bántja a festett világ. Nem is maradhat sokáig Makai Ödön közelében. A házasságban Jocó kap új nevet. Mennyivel jobban hangzik a Lippe Lucia, a vendégek előtt Eta cselédlány, Attila csak doktor- úmák szólíthatja sógorát. A rövid hajós- in as kodás után két hét következett a szaléziánusok kolostorában. Görögkeleti vallass miatt «1 kell jönnie. 1928 októberének végén érkezett József Attila a makói internátusba. Latinból különbözeti vizsgát kell tennie, de ennél is nagyabb tehertétel elé állította a gimnázium anyagának felvételije. Mindkét próbát sikeresen kiállta. Gebe Mihály igazgató. Galamb Ödön latintanár és az önképzőkör tanár elnöke, Tettamenti Béla segítette a rendkívül sérülékeny ifjút... Új élmények után kutatott. Csodálattal szemlélte Baudelaire, Kosztolányi és a hamarosan atyai barátként tisztelt Juhász Gyulát, de továbbra is Ady a bálványa. «Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam« — vallotta a Curriculum vitaeben. Nem segített a kamaszszerelem sem, s ő gyógyszer után nyúlt. Versei jelentek meg a szegedi lapokban. VI. osztályos színjeles bizonyítványába bekerül a tanári kar véleménye: »Tehetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű.« E lső kötete, a Szépség koldusa 1922 karácsonyára Szegeden jelent ideg. Bár mindig csak fele annyira lenne igazuk azoknak, akik féltő szeretettel engedik útjukra a költőket, mint József Attila esetében Juhász Gyula jósolta az ajánlásban: »Öt a jövendő magyar poézis legjobbjai és a legigazabbjai közé fogja emelni.. Lázadó hite és ars poeticája szólal meg a Fiatal életek indulója utolsó szakaszában: »Mi vagyunk az Elet fiai, a küzdelemre fölkent daliák, megmozdulunk, hajh, összeroppan akkor alattunk ez a régi világ.- 1922-t írtak a naptárak. Kádics Károly
