Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
Emlékezés József Attila születésének 75. évfordulóján (Folytatás az L oldalról.) Költőre emlékezünk : nemri- aetünk világirodalmi rangú művészére. Elveinkben társunkra, aki most, 75 évesen, itt ülhetne közöttünk;. Néma megszoltás helyezi el koszorúját a költő szobránál. Másról, nagyobb ügyről van itt szó, ugyanarról, amit Petőfire, Adyra, Móriczra emlékezve képviseltünk. Ezekkel az ünnepeinkkel a bennünket gazdagító, jövőbe mutató, maradandó hagyományokat vállaljuk, mert el nem évülő szerepük van népünk önismeretének alakulásában. József Attila történelmi igazát bizonyítja, hogy most itt, a város egykori peremen, a róla elnevezett színházban idézhetjük fel művészetét, emberi alakját. S jelkép, hogy az ő születésnapja a költészet napja. Iskolák, egyetemele, városrészek, dalok őrzik emlékét, idézik alakját. Fiatalok mondják verseit, szavalják a Mamát, szülők altatják gyermekeiket az ő szavaival. Vallanak szerelmes verseivel, gyászolunk a Kései sara tóval. Petőfi és Madách mellett nincs költőnk, akinek annyi sora vált volna szállóigévé. Ha ezek nem pótolhatják is a költészet bensőséges ismeretét, bizonyítják, hogy szavai, gondolatai jelen vannak mindennapjainkban. Sokan és sokféleképpen értelmezték és értelmezik ma is életművét. S ez érthető: mert sokszólamú ez az örökség. Az utókor új meg új rétegeket tár fel műveiben. Az idők múltán minden nemzedék újabb és újabb jelentéseire lesz fogékony. Ez a gazdagodó elsajátítási folyamat miaga is a történelem műve. Vannak azonban, akik kisajátítani vagy éppen megcsonkítani . igyekeznek alkotását, s ezáltal önmagukat is megszegényítik. Az igazság az, hogy József Attilához fel kell nőnie a kornak, s fel kell nőni hozzá valamennyiünknek. Már életében is voltak írók, kritikusak, szervezett munkások, akik értőn és sze-. retettel szóltak róla. De az értők közt is alig volt, aki tudta, hogy közöttünk él a kor legnagyobb költője. Nem csoda, hogy a hivatalos Magyarország üldözte vagy hallgatott róla, és a haladó polgári irodalom képviselői is többnyire érzéketlenek voltak igazi értékeivel szemben. Ami mégis a legfájdalmasabb: hogy kora munkásmozgalma sem ismerte fel időben, életében legnagyobb alkotóját. A felszabadulást követő évek biztató távlatot nyitottak. Ugrásszerűen megnőtt olvasóinak tábora, előtűnt művének nagysága. De a dogmatizmus később kétségbe vonta, megsértette emberi, művészi teljességét. Munkásságának értő birtokbavétele egyritmusú a szocializmus megharcolt önismeretével és forradalmi megújulásával. Így csak akkor válhatott igazán népszerűvé, amikor hibáikkal leszámoltunk, a tragikus válságokon túljutottunk. Hosz- szú volt hát az út a költő igazi befogadásáig. A szocializmusnak van már keserű tapasztalata arról is, mennyit árt a torz hagyománykultusz a műnek és az utókornak egyaránt. Amikor azt mondjuk: »Petőfi—Ady—József Attila«, nem rekesztjük ki Csokonait, Vö- rösmartyt. Aranyt, Babits-ot, Kosztolányit, Kassákot és másakat, köztük azokat, akiktől ő is tanult. A marxista gondolat éppen azzal mutatja fel a forradalmi magyar művészet termékeny folytonosságát, hogy örökségéből nem zár ki semmilyen értéket. József Attila egyetemes költészetét nem kisajátítani, hanem elsajátítani akarjuk, az egészet, a teljes életművet. Gyermekként élte át a századelő nyomorát, az I. világháborút, és proletár kamaszként emelte fel a féjét 1918 —1919 forradalmas hónapjaiban. Az ellenforradalom minden értéket leromboló, népet, országot eláruló éveiben aktív részese lett a forradalmi magyar munkásmozgalomnak. Kommunistaként élte át a nácizmus hatalomraj utasát, a spanyol Guernica tragédiáját, a fasi- zálódó Magyarország sodródását az újabb világháború felé. . Az embert iszonyatos próbáiknak vetették alá ezek az évek. A kor kihívásai több négy tehetséget letérítettek a humanista úttól, ö átélte a drámai konfliktusokat, de válaszaiban nem engedett sem a hazug útvesztőknek, sem a hamis látszatoknak.. Félelmetes igazmondó volt; az igazat mondta, nemcsak a valódit. Egyéniség és közösség személyes lét és a társadalmi ember egymásrautaltságát, egymást feltételező, egymásért kiáltó végleteiben egységét szólaltatta meg. És aki felnőtt felelősséggel élte meg azt a kort, annak láza igenis felszökhetett az elviselhetetlen világ sebeitől; az írhatott csüggedt, kétségbeesett verseket is, jogosan érezhette olykor azt is, hogy »a semmi ágán ül szívem«. Amikor leginkább magáról beszél, akkor is mindannyiunk kifejezője; amikor pe- , dig a munkásokról, a város pereméről, a szocializmusról, a hazáról, az emberi létről szól, akkor is legmélyebb önmagát vallja meg. Ezért írta jogosan, hogy rá gondol — szántván — a paraszt, hogy őt sejdíti a munkás teste két merev mozdulat között. Verseiben ezerféleképpen jelent meg a munka, amely számára egyszerre volt a kizsákmányolás színtere és az emberi gazdagság forrása. Tudta, hogy korában a munka milliók számára elnyo- morodást jelent, de azt is hirdette, hogy csak a munka, maga az emberi alkotás hozhat fölszabadulást. Tudta, hogy a szabadság rend nélkül embertelen anarchia, a rend szabadság nélkül pedig lélektelen erőszak. Forradalmár volt. Nemcsak a meglévőt mutatta fel, és nemcsak ígérte azt, ami majd eljön, hanem a múlt, a jelen és a jövő között a tudatos emberi cselekvéssel teremt történelmi folytonosságot. Átéli a veszedelmet, megérti az aggodalmakat, de ezekre világtörténelmi igazságának birtokában ad választ. Kommunista volt, minden sérelme, tévedése ellenére is hű maradt világnézetéhez, s a forradalom ügyéhez. Soha nem tévesztette össze a mozgalmat egy-egy emberrel vagy akár embercsoporttal. Természetesen lehet és Vegyi fegyvereket is bevetnek a demokratikus Afganisztán ellen Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya éles., hangú nyilatkozatban ítélte el, hogy a nemzetközi imperializmus immár vegyi fegyvereket is rendelkezésére bocsát az országban garázdálkodó dáverzáms bandádnak. Egy összecsa pásban az af gán fegyveres erők számos ilyen fegyvert zsákmányoltak. Az Egyesült Államok és Anglia imperialista körei, a kínai hegemonisták és cinkosaik az Afganisztánnal szomszédos országok területét támaszpontként használva hadüzenet nélküli háborút viselnek az afgán nép ellen — mutat rá a kormánynyilatkozat Ezek a* erők mindent elkövetnek, hogy megzavarják az. afganisztániak békés életét. Sötét terveik megvalósításában nem riadnak vissza semmiféle eszköztől sem, olyan aljas módszereket alkalmaznak, amelyeket határozottan elítél a világ közvéleménye, az Egyesült Nemzetek Szervezete, a világ valamennyi demokratikus álltámmá. Mint az uibflobi napok < menyei és a napvilágra került tények bizonyítják, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság elleni fegyveres harcban iszonyatos és barbár vegyi fegyvereket is bevetették a fegyvertárba. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya kötelességének tartja, hogy a következőket közölje Afganisztán muzulmán népévek a világ haladó erőivel, minden népével és ai- lemávaáj Az afganisztáni fegyveres erők járőrosztaga március 25-én Herat tartományban szétzúzott egy diverzáns bandát. A lefoglalt fegyverek között olyan amerikai gyártmányú vegyi kézigránátokat találtak, amelyek alkalmasak az emberi szervezet villámgyors megmérge- aésére és a környezet tartós szennyezésére. Cáfolhatatlan bizonyítékok vannak arra is, hogy az Afganisztánban bevetett diverzáns. (bandák tagjai között külföldi személyek is tevékenykednek. Afganisztán kormánya kész arra, hogy a világközvélemény illetékes képviselőivel közösen szakértői vizsgálatnak vessék alá az Egyesült Államokban gyártott vegyi gránátokat, és megállapítsák, hogy valóban bevetették-e ezeket a fegyvereket. A Kefe- és Műanyagipari Vállalat felvételre keres azonnali belépéssel 2 kazánfűtőt több műszakos munkakörbe. A jelentkező 4/1974. (VI. 21.) N1M sz. rendelet 3. számú melleklet IV/4. szerinti bizonyítvánnyal kell, hogy rendelkezzen. Jelentkezés személyesen a vállalat munkaügyi osztályán. (047859) TMK-munkában jártas villanyszerelőt fölveszünk Szolgáltatóipari Szövetkezet, 7400 Kaposvár, Latinca S. u. 8. kell is kutatni József Attila és a párt viszonyának történetét, de az életmű bizonyítja, hogy ő halála percéig kommunista forradalmár volt. Költői nyelvünkbe — anyanyelvűnkbe — foglalta az egész szocializmust, annak csaknem minden árnyalatával. S mi lenne, ha ma élne? — teszik föl a történelmietlen kérdést. Kapna-e levegőt? Igen, de bizonyára elégedetlen volna. Ahogy látjuk mi is, látná ő is azt a vajúdást, ahogy a szabadság a rendet — sa rend a szabadságot — világra hozza. Talán elégedetlen, lenne a dolgozó nép gyülekezetével, mert még nem eléggé okosak, de osztozna törekvéseikben, hogy azzá legyenek, hogy felnő jenek mindenütt a történelmi feladatokhoz. Hiszen nyugtalansága, a munkásmozgalom hibáit is bíráló szava saját korában is cselekvő forradalmiságá- ból fakadt. De mindig volt és van megvalósítható, és a jövőre, a közösségre mondott »igen«. Nem terhek és nehézségek nélküli világ kell nekünk, hanem az ezekkel való okos küzdés lehetősége, a valóságismereten alapuló remény. Nem azon fordul meg az ember igazi embersége, hogy felhőtlen derűt hazudjon a világnak, hanem hogy ki- küzdje az értelmesebb, a szebb, derűsebb életet. Ami tegnap még alig elérhető, ködös, messzi jövőnek látszott, az ma meghaladni való múlttá változik. Fontos frissen tartani azt a gondolatát is, amelyet munkásoknak szóló szabadelőadásában fogalmazott meg: »nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye«. A szocialista építés tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a művészet semmi mással nem pótolható forrása önismeretünknek, fejlődésünknek, hogy a kulturális forradalom kibontakozása elválaszthatatlan nagy céljaink elérésétől. Kalsszikus értelemben »örök« ez az életmű. De körülményeink közt közvetlenül időszerű a teljessége. Nem engedjük feldarabolni örökségét. Életében, halála után is annyit és annyiszor oktatták s oktatják emberségből, magyarságból, költészetből és marxizmusból, hogy itt az ideje már kimondanunk: nem vizsgáztató tanárai, hanem tanítványai akarunk lenni annak a költőnek, aki ma már valóban egész népét tanítja, s nem középiskolás fokon. A díszünnepség második részében »Mert énvelem a hűség van jelen...« címmel ünnepi műsor következett. József Attila alkotásait és a róla írt müveket neves előadóművészek tolmácsolták. Ä bucStenwaldi eskü .. Esküszünk, hogy harcunkat mindaddig folytatjuk, ameddig az utolsó bűnös is a népek itéiószéke eié kerül ... Gyökerestül kiirtani a fasizmust - ez a mi jelszavunk! A béke és a szabadság új világának felépítése - ez a mi jelszavunk I” Az idézet a buchenwaldi esküből való, abból az ünnepélyes fogadalomból, amelyet a .náci haláltábor életben maradt foglyai tettek szabaddá válásuk után. Buchenwald csak egy volt a hitlerista Németország koncentrációs táborai közül. Nem is a legnagyobb — gondoljunk csupán Aus- chwitzra. Nem is a legelső, hiszen Dachauba például már 1933-ban deportálták a német munkásmozgalom résztvevőit. Csak egy volt abból a háromszázból, ahova a második világháború végéig 18 millió embert hurcoltak 32 országiból — köztük majd 500 ezer magyart. Ahol meggyilkoltak 56 ezer mártírt, megölték Ernst Thalmannt, a német proletariátus vezetőjét. Csak egy, ahol az embertelenség, a gonoszság tombolt. Ahol éheztetéssel, gázkamrákkal, golyóval, kényszermunkával, akasztással, orvosi kísérletezgetéssel gyilkoltak le 11 millió- ártatlan áldozatot. Ahol évenken kerésztül füstölt a krematóriumok kéménye. De Buchenwald felszabadulása mégis különbözik a többi táborétól: foglyai ma-, guk indultak rohamra őreik ellen. 1945. április 11-én a láger illegális ellenállási bizottságának vezetői megadták a jelet a felkelésre, s mire az amerikai hadsereg csapatai elértek hozzájuk, már megrohamozták az ^S- őrség lő tornyait, áttörtek a drótkerítéseket. Hősiességükre, szenvedésükre, s minden sorstársukra emlékezünk a mai évfordulón: április 11-ét az Ellenállók Szövetségének kezdeményezésére a náci koncentrációs táborok felszabadításának nemzetközi napjává nyilvánították. Mert az emlékezésre szükség van — nagyobb, mint valaha. Halványadnak a világégés rémségei; egyre kevesebbet tudnak a múltról a fiatalabb generációk. Világ- , méretű tiltakozás tudta csak megakadályozni, hogy az NSZK-ban elfogadják a háborús bűnök elévüléséről szóló törvényt. Pedig nem szabad feledni: a fasizmus tanulsága a mának, s a holnapnak is szól. Ahogy á buchenwaldi áldozatok emlékművének avatásakor, a hajdani eskü felelevenítéseként hirdették : »... fogadjuk, hívek maradunk az antifasiszta harc hagyományaihoz; fogadjuk,,, ugyanazzal a hősiességgel, amellyel bajtársaink küzdöttek, harcolunk mindazok ellen, akik egy harmadik világháborút készítenek elő; fogadjuk, hogy együtt minden békeszerető emberrel, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a világot megszabadítsuk az atomháború nyomasztó veszedelmétől...« Ma is, mi is hozzá kell, hogy tegyük: esküszünk! FIGYELEM, most repül a kismadár ! 1989. április 11-töl április 29 ír az OFOTÉRT és a DOMBÓVÁRI ÁFÉSZ árusítással egybekötött FOTOC1KK-BEM UTATÖT TART A Városi Művelődési Központban. A kiállításon szocialista és tőkés importból szármáz , fényképezőgépek nagyítók és egyéb fotócikkek kaphatók. A vásár ideje alatt az OFOTÉRT szakemberei DÍJTALAN tanácsadást tartanak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. filmfelvevők filmvetítők OFOTÉRT Budapest ÁFÉSZ Dombóvá' (42884)
