Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
“O V1 LAG*EGYESÜLJ ELEK! J'r'r J ; vrv ‘ í /uaiUóO ft XXXVI. évfolyam, 30. szóm 1980. április 4., péntek Díszünnepség a Csiky Gergely Színházban 35 esztendeje szabad hazánk Sorsfordulónkra, emlékeztek Kaposváron. Húrom és fél évtized eredményeit, változásait méltatták tegnap este- a Csiky Gergely Színházban rendezett díszünnepségen, Az elnökségben ott volt Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára. Sugár Imre, a megyei tanács elnöke, Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, dr. Kovács Ferenc városi tanácselnök, Rostás Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, s a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek képviselői. Részt vett az ünnepségen a felszabadulási évfordulóra megyénkbe látogató kalinyini testvérmegyei küldöttség, Alexandr loanovics lljénkovnak, a Kalinyini Kerületi Tanács elnökének a vezetésével és a Kardzsaliból érkezett másik testvérmegyei küldöttség, amelyet Cveta Gjuleva, a kardzsali városi párt- bizottság első titkára vezetett. Ott voltak azoic, akik a tegnapi felszabadulási évfordulón vették át a kiemelkedő munkájuk elismeréséért járó kitüntetéseket Veteránok, szocialistabrigád-vezetők, munkahelyi közösségek képviselői jöttek el. A magyar, a szovjet és a bolgár himnuszt követően Sugár Imre, a megyei tanács elnöke köszöntötte a díszünnepségen megjelenteket. Ezután Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára mondott beszédet. — Hazánk felszabadulásának, szabadságunk megszületésének 35. évfordulóját ünnepeljük. 1945. április 4-e, népünk legnagyobb nemzeti ünnepe, olyan történelmi sorsfordulót jelent, melytől kezdve felemelkedésünket, szebb életünket számítjuk. Az ünnep kötelezettségeket ro valamennyiünkre, mindazokra, akik magukénak vallják a < szocialista Magyarországot. Szívünk legmélyéből fakadó kötelességünk emlékezni mindenekelőtt azokra, akik a legnagyobb áldozatot hozták ;■ életüket adták hazánk felszabadításáért. A magyar nép soha nem felejti el, hogy szabadságát a szovjet nép fiai hozták el. Köszönettel és hálával adózik a felszabadítóknak, kegyelettel őrzi, ápolja a harcban elesett hősök emlékét. A hála ‘és kegyelet kifejezői azok a koszorúk és virágcsokrok, amelyek április 4-én szerte az országban a szovjet hősök sírjára kerülnek. Népünk megbecsüléssel emlékezik azokra a bolgár, román, jugoszláv, angol és amerikai katonákra is, akik hazánk területén harcoltak, haltak hősi halált, akik hozzájárultak ahhoz, hogy megszabaduljunk a fasizmus béklyóitól. Felszabadulásunk évfordulóján köszönettel és tisz- telettel emlékezünk azokra a magyar hősökre is, akik dacolva a börtönnel, internálással, a legnehezebb időkben is cselekvő részt vállaltak a szabadságért, a függetlenségért vívott küzdelemben. Azokra a kommunistákra, antifasisztákra, akik fegyvert fogtak a szovjet hadsereg oldalán, és akik közül sokan életüket is feláldozták szabadságunkért, az igaz ügy győzelméért. Kötelességünk az is, hogy emlékezzünk arra az útra, amelyet 1945. április 4-e óta megtettünk; arra, hogy honnan indultunk, hogyan haladtunk élőre a magunk választotta úton, és meddig jutottunk el. Az emlékezés pillanataiban méltán állapíthatjuk meg, hogy a hősök ádozata nem volt hiábavaló. Visszatekintve a 35 év alatt megtett útra, jogos büszkeséggel mondhat-r juk: élni tudtunk a szabadsággal. Megvalósult az évszázados álom, a független A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel, csapatzászlóval. A koszorúzási ünnepségen megjelent Benke Valéria, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Tanai Imre ezt követően az új honfoglalás somogyi eseményeit elevenítette föl, emlékeztetett a társadalomban és az emberekben végbement forradalmi változásokra, megyénk háború utá- rfi nehéz gazdasági helyzetére, az első kaposvári szocialista nagyüzem létesítésére. Beszélt az életkörülmények, a művelődési lehetőségek fejlődéséről, majd így folytatta: — Az említett eredmények — melyeknek felsorolása korántsem teijes — érzékeltetik a 35 év alatt megtett továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok vezető személyisége. Az ünnepségen részt vettek a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői is. Kürtszó' harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja — Czinege Lajos hadsereg- tábornak, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az államfőnek, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszegység utat. Ezen haladva támadtak ugyan nehézségeink, sőt nemegyszer akadtak forró pillanatok is, de ez az út a szocializmus építésének útja, a nép szebb élete felé vivő út volt. Az alapvető vívmány végül is az volt, hogy megyénkben is széles népi, nemzeti egységfront alakult ki. A szövetségi politika jegyében különböző világnézetű emberek együtt dolgoztak a közös célért. Ez pedig: a fejlett szocialista társadalom felépítése, a nép jobb élete, a béke megőrzése. Amit elértünk, arra jogos büszkeséggel tekinthetünk. Van mit megvédenünk! Es van miért harcolnunk is! Tanai Imre ezután arról szólt, hogy mit jelent számunkra a béke, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri országhoz fűződő internacionalista barátságunk. Szóit arról a pezsgő közéletről, mely a XII. pártkongresz- szus és a felszabadulás 35. évfordulójára megyénkben is kibontakozott. Beszélt feladatainkról, a kongresz- szus határozatainak végrehajtásáról, majd ünnepi beszédét e szavakkal fejezte be: — 1945. április 4-e történelmi sorsforduló volt népünk sok évszázados harcában, melyet a létért, a nemzeti függetlenségért, a szabadságért, az emberhez méltó életért folytatott. Ez adja meg a 35 évvel ezelőtti feledhetetlen, nagy napnak, 1945. április 4-nek történelmi jelentőségét. Felszólaltak a díszünnepségen a testvérmegyei küldöttségek vezetői is. Kali- nyin és Kardzsali lakóinak, népeinek jókívánságait tolmácsolták. Szavaikból aa derült ki: őszinte, testvéri érdeklődéssel figyelik hazánk, megyénk eredményeit, fejlődését, s velünk együtt örülnek sikereinknek. A díszünnepség a Csiky Gergely Színház művészeinek, a BM Kaposvár Tánc- együttes és a Vikár Béla Kórus színvonalas műsorával fejeződött be, sorfala előtt, és üdvözölte a katonákat. A himnuszok elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai; a Minisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el a koszorút az emlékmű talap zatán. (Folytatás a 2. oldalon.) Magyarorszag. Koszorúzások, kitüntetések Díszünnepség a felszabadulás évfordulóján  szabadság születésnapján „Történelmünk három és fél évtizeddél ezelőtti sorsfordulója tette lehetővé, hogy népünk elinduljon a társadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés útján — állapította meg néhány nappal ezelőtt a XII. pártkongresszuson elhangzott beszámoló, hozzáfűzve: — A felszabadulásunkért harcolók áldozatai nem voltak hiábavalók, és soha nem merünek feledésbe. Népünk, pártunk vezetésével, élni tudott a szabadsággal. Sok nehézséget leküzdve harcol, céltudatos munkával nagyot, maradandót alkotott. A pép élete gyökeresen megváltozott, hazánk szabad, független, szocialista ország." Lehetetlen, de talán fölösleges is az évfordulón tételesen felsorolni, milyen eredmények tornyosul k e tömör megállapítás mögött. Vitathatatlan tény, hogy az 1945 előtti Magyarország Európa egyik legelmaradottr a polgári fejlődés útján is feudális örökségektől terhelcen bukdácsoló, a tőkés gazdasági fejlődésnek is csak perifériáján vergődő, kiáltó és kibékíthetetlen osztályellentétektől szabdalt, minden haladó erőt üldöző állam volt, amely népének, a munkásosztálynak és parasztságnak csak szegénységet és létbizonytalanságot juttatott osztályrészül. Azzal a régi Magyarországgal jogos büszkeséggel állíthatjuk szembe a romok helyén felépült és tovább épülő új, szocialista hazánkat, annak minden . vívmányát és eredményét, amelyet a kommunisták pártjának vezetésével a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a szocialista egységbe kovácsolódó nemzet, keze és feje munkájával elért, megalkotott. Es itt nemcsak arra kell gondolnunk, hogy az elmaradott agrárországból legalábbis gazdaságilag közepesen fejlett országok sorába emelkedtünk. Nemcsak új üzemeink sokaságára, az új lakások millióira, amelyekbe szinte egy felkerekedő fél ország költözött be a városok nyomornegyedeiből vagy a földes-zsúpos-gerendás falusi viskókból. Nemcsak arra, hogy ma. nem a morbus húngaricusnak nevezett népbetegségről ismer bennünket a világ, hanem például az állampolgári jogon élvezett egészségügyi ellátottságunkról, a szociális gondoskodás magas színvonalon kiépült rendszeréről. Nemcsak arra, hogy a tömeges éhezés helyére az áruböség lépett, vagy hogy a hajdani mezítlábasok unokái—minden negyedik család — saját gépkocsin közlekednek, vagy repülőgéppel utaznak százezerszám külföldre üdülni; tengert és világot látni. Nemcsak ezekről a számunkra megszokott mindennapos tényekről van szó. Hanem arról is, hogy a gazdasági országéfrités és élet- körülményeink emberibbekké alakítása közben átalakultunk, viszonyaink is emberibbekké váltak. Élmény volt figyelemmel kísérni a múlt héten a kongresszus munkáját abból a nézőpontból is, hogy miként követték egymást az emelvényen a felszólalók: a tatai bányászt vagy a pécsi művészt, a borsodi vasast és a megyénket képviselő pedagógust, a szolgálati napjait számon tartó kislcatonát és a nemzetközi tárgyaláson edzett külügyminisztert ugyanaz a természetes, magától értetődő felelősségérzet hatotta át, a társadalmi méretekben gondolkodás igénye és növekvő képessége. Az emberi értékeknek ez a belső kiépülése, a dolgozó osztályoknak az egymáshoz közelítése, ez az egységessé alakuló szocialista nemzet talán az egyik legnagyobb vívmánya három és fél évtizedes történelmünknek. Sajátos módon még a megnövekedett gondjaink, az előttünk álló nehéz feladatok is eredményeink mellett érvelnek. Egy korszerűbb termelés- és termékszerkezet kialakítása; a gazdaságos export fokozása a versenyképes minőség révén; népgazdasági egyensúlyunk helyreállítása és elért eredményeink megszilárdítása szigorú nemzetközi gazdasági fettételek közepette, és amit minden itthoni munkánk szervezettebbé, hatékonyabbá tételében követel — nem kevés. Ezek a feladatok világosan megfogalmazódtak a kongresszus határozatában. Sokszor elmondjuk-leírjuk és méltán, hogy kis ország vagyunk, s joggal vagyunk büszkék arra, amit a világnak adni tudunk. De a legtöbb, amit adhatunk, amit nemcsak kiváló egyéniségeink teljesítménye jelent, hanem amit egész népünk együttesen képes adni: az az, hogy az emberiség történetében új kort nyitó szocialista társadalom megteremtésén fáradozunk a magunk szerény méreteinek és sajátosságainak megfelelő módszerekkel. Nem egyedül persze: a világ első és leghatalmasabb szocialista országával szoros szövetségben, a szocializmust építő országok közösségeinek segítségével, tapasztalatainak felhasználásával. További építőmunkánk döntő feltétele egy újabb világháború megakadályozása. A Szovjetunió, a szocialista közösség következetes békepolitikájával összehangoltan, a magunk lehetőségei között is minden erőfeszítéssel a békét akarjuk megőrizni. Számunkra a szocializmus és a béke egyet jelent — felszabadulásunk ünnepének ma ez a legfontosabb és legidőszerűbb tartalma.
