Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
Serfozo Simen Bartha Gábor MADONNA A Moldova-legend Évek múlva Kifigyelték az esték: a járdadűlőkön mentem, mentem, majd eltűntem mindig a portyúktetűs bérház-szérűknél. Utánad kutattam, akit elcsaltalak a libasztrádákról. A városmélyekben hajaddal borultak ' állami a az éjszakák, ahonnan évek mun a kanyarodott ki velünk, indult az út hazafelé. Otthon már vonultak akkor lakodalmunk nótái az őszben eldübörgó madarakként. A cigányzenés szélben láncolt a kerítés. Egy-ingre vetkőzve mulatott a csákány. Reggel dülöngézett részegen a csirkéktől körülrúgdalt ólnál. Alekszandr Klimov A kéz egy percig sincs nyugton Vegyék txmügyr* « kezüket, t figyeljék alaposon! A kéz állandó mozgásba* oan; egy percnyi nyugalma sincs. Hol megigazítjuk a hajunkat, hol leráz néhány porszemet a ruhájukról, hol valamit keres a zsebünkben, bár nagyon jól tudja, hogy az nincs ott. Ellenőrzi, vajon az ösz- szes gomis a helyén van-e, he van-e gombolva, s az egyiket megránctgtüja. 'A két megdörzsöli a szemüveget, bekapcsolja a rádiót, kikapcsolja a kávéfőzőt, tölt, kever, szájhoz étnél. Cigarettát gyújt, gyufát gyújt, hamut szór le ... Cipőzsinórt old ki, nyakkendői lázit, megtámasztja az állat, vakarja a tarkót, dörzsölgeti a szemet. És így megy ez reggeltől estig — egy egész munkanapon át. Fordította : Gellert György 'Sulyok Gabriel« najmt) Kerék Imre Erdei pillanat zöld mohacsend krisztus-könnyeket sír a tövisfa körötte parányi mécsvillanások szentjánosbogarak öreg tölgyfa gyöke*« Worzong a fejsae kék villámaira gondol b ükkök gót boltívéi edffl köd áldozati füstje kanyarog szomjű szél kortyol csillagos patanyomból szarvas szarván száll fts i-st-é E löl az ember megy. Ráérősen, ahogyan férfiembernek mennie kell, ha ivott is már egy keveset. Mögötte, három lépésnyire az asszony. Cigányszépség a kicsi asszony, megtermett barna cigányember az ura. Ügy mennek a délelőttben, a zsúfolt járdán, mintha csak ők lennének ezen a világon. Az ember elől kitérnek: sötéten komor az ember. Az asz- szonyt kívánás sem éri, annyira együvé tartoznak ők ketten. Kiérve az üzletek portáljai elől ritkul körülöttük a tömeg. Mellékutcába fordulnak. Ës akkor az asszony — megsértve a sok évszázados három méteres távolságot — előre ugrik s hatalmasan hátbaveri az embert. •— Neeae* Az ember meg se retten az ütésre. Hihetnéd: várta már. Csak a fejét fordítja hátra? — Nynghass! Mennek tovább. Ep körülöttük az ősi protokoll, sértetlen a rend !k De a következő utcasarkon újra fordulnak. És addig az asszonykában megint összegyűlik a harag, vagy a ravasz asszonyi makacsság, mert újra előreugrik, és hatalmasat üt — összezárt öklével — az embere nyakára. Fejére szánta az ütést, de az ember fejét nem érte el vagy éppen megsajnálta szegényt. Az ember meg se rezzen az ütésre. Lépeget tovább, csak a fejét fordítja hátra: Hem árt, ha néba annak is tudatában van az ember, aminek aines a tudatában, hanem csak az altudatában, ha szembenéz önmagával és kikotorja lelki életének zugait. Más bajom éppen nem lévén, elmentem hát Saved- Hzsák Tihamér üzemi pszichológushoz, hogy nézzen bele az altudatombn, és közölje velem, ha van valami bajom — Semmi — mondtam kérdésére, hogy van-e valami bajom és panaszom. — Biztos? — kérdezte gyanakodva, miközben nagyot ütött egy kalapáccsal a térdemre, gondosan kiforgatta szemgolyóimat, és rámkiáltott, hogy mermyi hatszor egy. — Majdnem biztos ... Néba, nem mondom, szokott egy kicsit fájni a fejem, de az ugyebár... — Szóval szokott fájni a feje, és más panasza nincs. Nos, kére«, na nem gon— Nyughass! Megmondtam, odaadom. Mennek tovább. Az ember méltósággal, félreérthetetlen büszkén formás asz- szonyára, akin alig látni — ' de látni már —, hogy egy barna cigányfiú vagy formás lány születik nemsokára erre a napfényes világra. Az asszonyka, az ütés után, úgy igazodik vissza a három méternyi távolságra mint katona a vezényszóra. D e most már nem hallgat. Mondja ám szaporán. Istent, ördögöt se kímélve a szóval, hogy miféle cigány az, aki a családjának nem ad enni, hogy ezért szedett köszmétét egész nap, csupa seb a szúrótól a lába; az ember csak elmegy reggel, este jön a készre. Szaporán pereg az asz- szony nyelve, mert nagy dolog van mostan a szavakban : gyűjti a bátorságot meg a haragot a következő utcasarokig. Ott aztán az asszonyka megint előreugrik, megint üt — most már az ember tarkójára. Az rezzenéstelenül megy tovább, csak a fejét fordítja vissza egy pillanatra: — Megmondtam. Nyughass! Elébük kerülök, így nem lát az asszonyt, de meglátom az ember arcát. Nem akarom hinni, de igaz: az ember mosolyog. Békés elégedetten, pedig közel a következő utcasarok, és mögötte csak perceg, pereg az asszony nyelve. dől majd soha a tetracisz- hexododekaéderre, akkor megéri, szaktársaim, egészségben akár a nyolcvanat is — mondotta, és bele sem nézve az altúdatomba, már tuszkolt is volna kifelé. — Hogyha mire nem gondolok? — A tetraciszhexondode- kaéderre ... Arra ne gondoljon, és akkor semmi baj. — nyugtatott meg újfent, és én vidáman, füttyögve indultam neki életem hátralevő jó harminc esztendejének. Hiszen megmondta Szvedlizsák Tihamér üzemi pszichológus, hogy ha nem gondolok arra az izére. . megvan: a tetraciszhexon- dodekaéderre, akkor megérem »kár a nyolcvanat is És miért gondolnék és erre a tetraizére, erre a tetra- ciszhexondodekaéderre, amikor azt sem tudom, hogy eszik-e vagy isszák, soha nem is hallottam azt a nevet, hogy tetraciszhexondo- dakaéder... Sohase néztem még tömegből veszkedőket, de most megyek velük. Ám nem érünk a sarokig. Egy házzal arrébb, gesztenyefa borít árnyékot a járdára itt, az ember megáll, és visszafordul. Nagy vásárlásra való üzlet nines', már erre, hanem kerékpársereg jelzi a kocsmát, aSt kocsmában a sört. Azonmód, ahogy adták, borítékkal odaadja az asz- szonynak a fizetést, még a szalag is kilóg belőle. Úgy teszi mindezt, mintha nem is verték volna érte a fél városon át. Az asszony néz a nyitott borítékba, ujjai vallatják a lila öt- és piros százasokat. Barna szeme óriási csillogás: figyelem jut belőle a borítékra, szerelem bizony az emberére. Az meg csak áll: térképet csinál a fáról, az égről, mintha most' látna először fát és eget. A boríték ürül. Az asz- szonyka elteszi zsebbe a pénzt, de még a zsebekben is elrendez külön minden nagyobbat, amire kell. A z ember vár türelmesen, de aztán úgy gondolja, hogy elég a várás ennyi örömnek, mert megindul. Az asszony utána. A biciklinél lassít az ember, s hátrafordul. Barna ötvenes villan az asszony kezében; a férfi elveszi, de a karja nyújtva marad, és az ötvenesből százas lesz. Bemennek a kocsmába Az ember a pultig, az asz szony — tartva a távolságot — a pult előtt megáll. Habosán friss a sör. Bajuszt rajzol az ember bajuszára, mókás jelet hagy az asszonyka szájaszélén. Aztán mennek. Elöl az ember, mögötte a termő csend — az asszony, a csodálatos élet. Megnyugodva ballagtam hát hazafelé az úton, mint olyan ember, akinek nem más, mint egy üzemi pszichológus jósolta meg, hogy nyolcvan évig fog élni, ha nem gondol a tetraciszhe- xondekaéderre. És. miért is gondolnék én a tetraeisz- hexondodekaéderre. amikor eleddig soha nem is hallottam ezt a szót, hogy tetra- cisz hexon . .. Hohó. Álljunk csak meg! — Nem gondolni a tetra- eiszhexondodekaéderre ! — intettem magam megállva, mert észrevettem, hogy mióta azt mondta az orvos hogy ne gondoljak a tetra- ciszhexondodnkaéderre, mert ikkor még a nyolcvanadik ívemet is megérem, azóta állandóan az jár az eszembe, hogy fikarcnyit se törődjek a teraciszhexondode- 'caéderrel... Nem is törődöm, fin nem. F.n aztán nem! Ott egye meg a fene, ahol van akár Moldova György a legszínesebb életű magyar írók közé tartozik. 1934-ben született Budapesten, Kőbányán. A Színművészeti Főiskola dramaturgiaszakát végezte el; közben — és tanulmányai befejezése után is — sokfelé járt és dolgozott az országban. Munkásságáért kétszer kapta meg a József Attila- díjat, s elnyerte a SZOT- díjat. A nagy múltú Hungária kávéházban beszélgettünk. — Bolyongásai az országban és sokféle munkahelye azt sejtetik, nehezen talált rá írói útjára. — Az, hogy valaki tehetséges, önmagában nem jelent semmit. Az életnek és a történelemnek vannak fordulói, buktatói, amik eltéríthetik az embert erre vagy arra. Az én nemzedékem olyan korszakban élt, amikor ez a veszély fokozottan fennállt. Ennek a nemzedéknek több halottja van, mint ahányan élünk: Ka- mondy László, Szabó István, Gerelyes Endre már nincs köztünk. Nem voltak tehetségtelenebbek, mint én, csak kevésbé voltak szerencsések. Az én szerencsém egyebek közt az volt, hogy mindig családban: édesanyámmal, a testvéreimmel, a saját családommal éltem. Szoros kötelékben! És mindig akadtak emberek, akik nehéz időben mellettem álltak, segítettek. Utólag azt is mondhatom, szerencsés alkatú vagyok. 1957 tavaszán, a főiskola befejezése előtt egy évvel otthagytam csa- pot-papot, elmentem kazánt szerelni. Nem volt muszáj. — Témagazdagsága azonban nemcsak ennek, hanem a történelmi változásoknak is köszönhető. — Mint minden 45—46 éves emberre, rám is a háború, a felszabadulás és az ötvenes évek hatottak legjobban. Két rendszert, a kapitalizmust és a szocializmust átélni embernek nehéz, írónak szerencsés dolog. A század legfontosabb és legérdekesebb korszaka volt az a tizenöt év, amiben az én korosztályom felnőtt, formálódott. Az ilyen korszakok persze nem túlságosan kedveznek a vállalkozásnak; aki nagyra vállalkozik, a bukás lehetőségét is magában hordja. Azt a típust szeretem, azokhoz vonzódom, akik megpróbálkoznak, újra és újra ... Ahogy Gorkij mondja: »A bátrak esztelenségéről zengtem énekemet!« — Népszerűsége szinte páratlan, hallottam, hogy szocialista brigádok vették föl a nevét, talán még keresztapának is fölkérik, mint a hírneves politikusokat hajdanában. Miért e siker? — Igen, tényleg van Moldova brigád, és keresztapának is fölkértek már, de a egyetlen nyomorult tetra- ciszhexondodekaéder is. Én ugyan rájuk nem gondolok Rájuk? Miért gondolom őket többes számban? Úristen! Lehet, hogy nem is egy van, hanem több. Sok olyan tetraciszhexondodekaéder van, amire nekem nem szabad gondolnom, mert ha rá gondolok, akkor nem érem meg a holnapot sem, nemhogy a nyolcvanat. .. Nem, és nem, és nem! És juszt se gondolok rájuk. A tetraciszra. A hexonra. A dodekaéderre se. Semmire! Éjszakák óta tetracisz- hexondodekaéderekkel álmodok. Rémesek. Vigyorognak rám. És állandóan a fülembe suttogják, hogy ők a tetraciszhexondodekaéde- rek, és hogy nekem rájuk kell gondolnom. Nem gondolok! Nem, és nem!! Nem gondolok rájuk. Nem Nyolcvanéves koromig akarok és "ogok élni, ti átkozott tet- aciszhexondodekaéderek ! Nyolvcvanig, igenis! Tegnap temettek. Életem virágában . .. Emberek, ne gondoljatok I tetraciszhexondodekaéder- rei legnagyobb dolognak én «zt tartom, hogy megveszik a könyveimet: pénzt adnak érte. Miért? Az egyik ok valószínűleg az , hogy sokat írok. A magyar olvasóközönség a százhűsz-kötetes írókra van berendezkedve. E körül írt Jókai Már, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyű- laö Szép Ernő. s az élők közül Hegedűs Géza is. Ha három könyv 'után azt mondja a könyvtáros: »... csak ennyit írt«, az olvasó csalódott. A másik ok, úgy gondolom, hogy az emberek Magyarországon is egyre zártabb életformát élnek, munkahely, ovoda, szomszéd, hobbikért; mióta autóval járnak, vonaton sem utaznak, megszűntek a családias kiskocsmák, vagyis nincsenek meg az emberi kapcsolatok hagyományos színhelyei. Az érdeklődésűit azonban nem csökkent: kíváncsiak, hogyan él a vasutas, a kertész, az asztalos vagy a szövőgyári munkáslány, s én az írásaimmal sokszor és sokféleképpen erről hoztam jelentést nekik. — És a Moldova-legenda? — A legendám, azt hiszem, abból táplálkozik, hogy egyetlen sort sem írtam le, amit szégyellnem kellene. Írhattam rosszat, cfé tisztességtelent nem. A legendabeli Moldova vagány; noha talán nem vagyok az. De ami nem tetszik, abba nem megyek bele sem pénzért, sem sikerért. • — Azt mondja, nem vagány? Hogyan él? — Ideális »hadifogoly« vagyok: korán fekszem, korán kelek; futok, focizom a Sajtó SK futballcsapatában, reggelente viszem a gyereket az óvodába. Fegyelmezetten élek. Valaki azt mondta, az egyetlen igazán forradalmi életforma egy író számára a teljes kispolgári- ság, Az, hogy művész vagyok, nem ment föl a felelősség alól, mire az kötelez, hogy fiú, apa és férj vagyok. — Mi vonzza annyira a szociográfiához? — »A jövő a riporté«, mondta Mikszáth Kálrhán. A riport a jelen történetírása. Boldoggá tesz, ha riportot írhatok, mert közben rengeteget tanulok. Ha nem tanulok általa, nem is nyújt élvezetet. Fyőbányán harminc évig éltem; mibe kerülne egy riportkönyvet írnom róla? De készből élni nem szeretek. Ha nekem nem megdöbbenés, megtisztulás az anyaggyűjtés és a munka, az olvasónak sem lesz az az írásom. Nem mentem el soha olyan dolgokat keresni, amiket én dugtam el, előre! Keresni mentem, én nem megtalálni valami'. Nem az illetékes miniszter mellett vagy ellen indulok el egy-egy területet föltérképezni. hanem, azt nézem: az országnak, a nemzetnek kell vagy nem kell a valóságról a jelentésem. Ügy tapasztalom, kell. — Tervei? — Várom, hogy megjelenjen »A szent tehén« című, a textilmunkásokról szóló szociográfiám. Százezer példányban. Százhatvan ezerre tervezték, de papírszűke miatt csökkenteni kellett a példányszámot. Az idén jelenik meg. »A törvény szolgája« címmel karcolataim gyűjteménye. És várom, hogy a Magvető megjelentesse életműsorozatom első kötetét. Wuluy István Gyurkó Géza TETRACISZHEXONDODEKAÉDER
