Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-26 / 97. szám
Elismerés és bizalom J ól éreztem magamat a doaneri 9. sz. választókörzet tanácstag jelölő gyűlésén. Igaz, az olvasó joggal mondhatja: ez a személyes ügyem. Csakhogy az ott eltöltött másfél óra azért volt számomra kellemes, mert a résztvevők hangulata váltotta ki: a 'természetes megnyilvánulások alaphangja, amelyet az eredmények elismerése és a bizalom határozott meg. A donneriak büszkék városrészükre. Nemcsak szép fekvésére és arra, hogy az utóbbi tíz évben ugrásszerű fejlődésnek lehettek élveződ, A lokálpatrióta érzés meghatározó elemeként szerepek hogy a gyarapodásért, a komfortosabb környezetért szívósan meg kellett küzdeniük. Szavakkal és társadalmi munkával is. El kellett ismertetniük a tanácsban is — persze nemcsak szóban — létjogosultságukat az arányos fejlődéshez akkor, amikor a városi tevékenységet más irányú terv végrehajtása határozta meg. A tizenkét donnera tanácstag azonban — megbízatását híven teljesítve — fáradhatatlanul talpalt, érvéit, szervezett, ée gyakran kényszerült magyarázatra is: mit miért nem lehet' teljesíteni. De minden tanácstagi beszámolón tiszta lelkiismerettel álltak választóik elé, hiszen minden tőlük telhetőt megtettek városrészük kedvezőbb helyezéséért. És azért kisebb-nagyobb lépésekről, részeredményekről mindig tájékoztatást adhattak. Végül törvényszerű volt, hogy beérjen következetes munkálkodásuk gyümölcse. A jelölő gyűlésen most már nem beszámolni, csupán emlékeztetni kellett a résztvevőket, hogy mennyi minden létesült az elmúlt években a Donnerban. Csak a legion tosabbakal említve: bölcsőde, óvoda öregek napközije épült — színvonalas egészségügyi és oktatási feltételeket nyújtva. A jelen levők elismeréssel szóltak a fejlődésnek e fontos jeleiről, és — akár csak az előadó, Vermes Vilmos, a tanácstagok »nagy örege« — ők is azt hangsúlyozták: ezek a létesítmények nem egyes személyek nevéhez fűződnek* hanem a szervezett közösségi munkálkodás, az összefogás eredményei. A hét felszólaló ugyan fölhívta a figyelmet néhány, a szűkebb közösséget érintő — ám az ott lakók számára fontos Hatalmas gépek és „apróságok9 Séta a vásárvárosban Érdemes megnézni laikusként is Ezen a héten Pesten « többnyire esett az eső. Így az sem lett volna meglepő, ha a budapesö - nemzetközi vasár területén rendezett kiállításokra kevesen mennek el. De nem így történt. Az elsősorban szakemberek számára érdekes konstrumán és agrptnasexpón elég sok látogató nézelődött. Annyian ugyan nem voltaik ott, mint a fogyasztási cikkeket bemutató BNV-n, de azért sok helyütt tolakodni kellett, hogy lásson is valamit sa ember. Vak» ki kiváncsi as építőipari kiállításra és a mezőgazdasági gépek bemutatójára? Nemcsak az építéssel foglalkozó szakemberek és mezőgazdászok jártak a szabadban ée a legnagyobb pavilonban kiállított gép- monstrumok meg az apró modellek között. Az elmaradhatatlan prospektusvadász gyerekeken és a szakszavakkal bűvészkedő, köny- nyen fölismerhető »beavatottakon« kívül sokain érkeztek a vásárra •—■ »csak úgy« csodálkozni. Volt is mit megbámulni! Nemcsak a nagy világcégek, hanem a kisebb vállalatok és szövetkezetek is kirukkoltak néhány szenzációval. A barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat napenergiahasznosító berendezése is ezek közé tartozott. Sok szakember nézegette a Tövál konténerirodája mellé állított és vízmelegítésre befogott napenergiaelnyelőt. Csavargatták a vízcsapot, és megállapították, hogy a víz hideg. A barcsiak pedig panaszkodtak a borús napokra. Csütörtökön azután erősebb volt a fény — bár a nap még akkor sem sütött —, és langyosodott a víz. Rögtön akadtak lelkesed ők és fitymálok. Egy meglehetősen sörszagú atyafi értékítélete így hangzott: — Kismiska ez! A bun- gim mellett van egy feketére mázolt hordó, az jobb... A rosszalló tekinteteket észrevéve azután gyorsan eliszkolt, a sörfelhővel egyetemben. Utóbb a kocsmánál lehetett vele találkozni: ott a kőbányai sört szidta ... A napenergiát használó találmányról persze komolyabb vélemények is elhangzottak; ha zöld utat kap, mindenütt nagy sikere lehet A Magyarországon ja* tgr. mert Poelat« kotrógépek, Potain és Grove daruk Között sétálgatva kicsinek érzi magát a vásárlátogató, pedig ide — a szállítási nehézségek miatt — inkább az »apróbb« gépeket hozták a külföldi kiállítók. A Somogybán is látható monstrumokat nézegetve persze csak a hozzá nem értők csodál- kozta, a vásárra buszokkal érkező építőmunkások jóbarátként üdvözölték ezeket A nagy nevek és nagy gépek között talán kevésbé nagy, de jól ismert név tűnt föl a konstrumán és az ag- romasexpón is. Az elöbbin önálló kiállítóként jelent meg a Kaposgép, az utóbbin a Mezőgép tröszt területén látható gépeken lehetett fölfedezni a jól ismert emblémát. Egy másik ismert somogyi védjeggyel is találkozhattunk: a Ka-hy b is ott van a mezőgazdasági berendezéseket bemutató cégek között. Szerepel a vásáron még egy somogyi termék. A barcsi Unite eh szövetkezet ugyan nem kiállító, de több cég irodáit a barcsiak lakó- konténereiben rendezték be. így például . az Orenstein & Koppel — építőgépeket, hajókat és sok mást gyártó világcég ■— képviselete is ilyen konténerben van. Az NSZK-beli cég az Unitech egyik nagy megrendelője. A német szakemberek azt mondták a konténerről, hogy a szerkezet fölveszi a versenyt a nyugati gyártmányokkal, ám az apróságok — a zárak, az ajtók, az ablakok — rosszabbak, durvábbak, mint »odaát«, és a festéssel sem csinál magának reklámot a barcsi cég. Rengeteg hatalmas gépet és »apróságot« lehetett még látni a vásáron, s rengetegről lehetne még szót ejteni. Hely híján annyit: érdemes laikusként is kimenni egy ilyen szakkialit- tasra, az ipari és mézögaz- dasági termelóberendezések ismerete nélkül kevesebbet tud az ember a világról. Talán iskolásokat is érdemes volna elvinni: ilyenkor nincs akkora tolongás, és sokat tanulhatnának a gyerekek. A falusiak a városban használt gepeket, a városiak a falun levőket láthatnak . .. gond megoldására, de alapijában úgy vélekedtek: a megválasztandó tanácstagok képviseljék továbbra is az eddigiekhez hasonló felelősséggel a városrész érdekeit, foglaljanak állást körültekintően, kellően mérlegelve a feladatokat, figyelembe véve más városrészek és az egész megyeszékhely törekvéseit; de ne adják föl harcosságukat szervezzék a korábbi lendülettel, buzgalommal társadalmi munkára a lakosságot. Nemcsak a csoport kapta ezt útravalóul, hanem Németh József, a Nagykanizsai Bútorgyár kaposvári gyáregységének asztalosa, a 9. választókörzet tanácstag jelöltje is. A húsz éve kiemelkedő közéleti tevékenységéről ismert szakmunkás olyan dicséretet kapott, hogy az elhangzott jelzőkből szép csokorra valót lehetne összeállítani. Mégsem hangzottak túlzásként a minősítő jelzők: hitelük, tartalmuk volt, hiszen olyanok mondták el akik évek óta ismerik .megfontolt, szerény, mindig segítőkész egyéniségét. Az csupán véletlen, hogy a nemrég e körzetbe költözött bírónő, dr. Matejevics Lászióné jóvoltából azt is megtudhatták a résztvevők, hogy jelöltjük jo másfél évtizede más jellegű tisztséget is ellát közmegelégedésre: népi ülnökként hasznosítja közéleti tapasztalatait. Az eddigi tizenkét helyett tíz tanácstag képviseli ezután a donnerieket. Bővül tehát a megválasztandók körzete, s így sokasodnak feladataik is. De szívesen vállalják, hiszen érzik: elismerés és támogatás kíséri munkájukat. A város más körzeteiben is hasonló hangulatban zajlanak a jelölő gyűlések. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a megjelenésben és a kérdésekben* hozzászólásokban megnyilvánuló érdeklődés a város külterületei felé haladva növekszik. Itt elsősorban az utak építése szerepel visszatérő témaként a tanácskozásokon. A belterületeken a vízellátás javítása kerül szóba leggyakrabban. Az azonban mindenütt megfigyelhető, hogy a lakosság nemcsak a jelöltjeikre szavaz bizalmat, hanem a párt politikájára, a népfront és a tanács erre épülő programjára is. Bölcsődét építenek Nagyatádon a Komfort Ipari Szövetkezet dolgozói. A Rozsnyói utcából nyíló gyermekintézményt, ahol negyven kicsit helyezhetnek el, még az idea átadják. (Király Béla felvétele) Erősödő barátság Lőtér a harcmezőn Paál László *1 Hűvös szél, szitáló eső. Itt, ezen az erdő övezte, hatalmas lótéren kellemetlenül hideg az április. Még a meleg ruhát viselők is fázósan húzzák szorosabbra magukon a kabátot. Fegyverek fémes zörgése, majd parancsszó hallatszik: — Tűzszakaszra, előre! Géppuska, golyószóró rörövid és hosszú sorozata hangzik. Figyelő tekintetek kísérik a távolban fölbukkanó és a találatoktól eltűnő »alakokat«, majd halk elismerő, dicsérő szavak. — Harmincöt esztendeje is ropogtak itt a fegyverek. Nyolcvanezen katonával válogatott náci csapatok kísérelték meg — sikertélenűl — föltartóztatni, visszaszorítani a Dunán átkelt, Kaposvárt felszabadító és a Balaton felé nyomuló szovjet katonákat. E területen volt, ahol most a löterünk van, a németek fő csapásának egyik ága ... A vendégek — Iván Oszipovics Zsukov, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége pártbizottságának a titkára és a követség több munkatársa — Barta Gyulának, a munkásőrség országos parancsnoka helyettesének társaságában érkeztek a lőtérre, s érdeklődve hallgatják az előadót. Zsák Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka a tényeket, a szovjet katonái, hősi harcát ismertetve, ezeket mondta: — Fiatal munkásőreink akik először járnak ezen a lőtéren elmondjuk, milyen harcok zajlottak le itt. Ezzel is a szovjet nép iránti bátorságot, internacionalista elkötelezettségüket erősítjük. A tájékoztató után Tolnai Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője üdvözölte a vendégeket, . akik érdeklődve nézték meg a munkásőrök bemutató lövészetét. — Golyószóróval és géppuskával iskola- és harcszerű lógyakorlatot tartunk — jelentette a lövészetet vezető, irányító, Tarnavölgyi László és Jurman Béla a ■feladatot a parancsnoknak. Mindkettőt kiváló, illetve jó eredménnyel teljesítették. Nekik és a különleges ló- feladatot megoldó munkásőrnek, Rakó S, Károlynak elismerő szavakkal gratuláltak szovjet barátaink. Megnézték és kipróbálták a fegyvereket is, majd a testület életéről 1 érdeklődtek. Sok mindenre kíváncsiak voltak: ki lehet munkásor? mennyi sorainkban a fizikai dolgozó? hogyan nevelik őket? milyen a verseny a testületben? Es arra is, hogy milyen elismerést kaphatnak, ha a munkásőri és gazdasági feladatokat kiválóan ellátják, — Valamennyien katonaviselt emberek vagyunk. Ezért is figyeltük érdeklődve a munkásőröket, akik gazdasági feladataik mellett, szabad idejükben ilyen fontos feladatokat oldanak meg... Elmondhatom: jó kezekben van a fegyver. Iván Oszipovics Zsukov, a nagykövetség pártbizottságának titkára tolmácsolta a szovjet vendégek véleményét, elismerését — köszönetét mondva azért a szívélyes, baráti fogadtatásért, amiben a munkás- őrök és Somogy részesítették őket. E beszélgetésben ott volt Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára. Jolesően nyugtázva az elismerést így válaszolt: — Megyei pártbizottságunk is azt állapíthatta meg, hogy a somogyi mun- kásőröket lelkiismeretesen, tesznek eleget pártmegbiza- tásuknak, s helytállnak gazdasági feladataik megoldásában. Ez a lőtéri találkozó m egykori harcmezőn tovább erősítette a baráti szálakat a szovjet emberek es munkásőreink között. A vendégek meggyőződhettek arról, hogy munkásőreink felelősséggel, fegyelemezelten oldják meg feladataikat. Mielőtt szívélyes búcsút vettek, Barta Gyula, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese megköszönte a hazigazdák- neveben látogatásukat és a somogyi munkásőrök példás, fegyelmezett bemutatóját. Többek között — szólva a testület feladatairól — ezeket mondta: — Azt várjuk, hogy » jövőben is oldják meg becsülettel feladatukat. Hajtsák végre maradéktalanul azt, amit a XII. pártkongresszus így határozott meg: »A munkásőrség, amelyet társadalmunk megbecsülése övez, a jövőben is teljesítse önként vállalt kötelezettségét ...« Szalai László A „vitaminfröccs” 15 százalék A cél: négyezer liter — Szalma nincs, mit csináljunk, nem termett elég az idén. Helyette most fűrészporral almozunk, meg is látszik a különbség, de egyelőre ezzel kell beérni. Orbán Zoltán, a jákói termelőszövetkezet tehenészetének ifjú vezetője fölöslegesen mentegetőzik. A fűrész- . poros alom szemre nem épp a legesztétikusabb látvány, fc F < IPKs , •• K Spr IF* de ez ma — a nyári aszály még visszarémlik — számos _ mezőgazdasági nagyüzem- ' ben így van. Bizonyítja, hogy mind nehezebb fűrész- porhoz jutni, ma már az is kelendő, s az aratásig aligha lesz másként. A külső már csak azért is csalóka, mert a jákói ter- henészetben jelentős változások történtek. A 240 tehenet tartó telep teljes állománya kicserélődött, szinte az egyik napról a másikra, így kellett tenni, hogy megszabaduljanak a tébécés állatoktól. Továbbra is »tejirányban« keresztezett, illetve elfogadható minőségű állatokat vettek. Ezek állnak most az istállókban; (iá százalékuk keresztezett hun- garofríz, a többi még magyar tarka. A telep tej termelési átlaga a múlt év végén 3077 liter volt, pedig ebbe a legrosszabbul tejelő’ teheneket is beleszámították. — A telep az év első napjától szaktelepnek minősül — a telepvezetővel az alakuló birodalmat járjuk. — Most még nem mutatja minden az újat, de már sokat léptünk efőre. Megépül1 a kerítés, a fekete-fehér öltöző, s van úi fejoberende- »es is A technikai feltételek tegvannak, az állomány jó és egészséges, a szaporulatról elmondhatom, hogy az országos átlag fölötti. Az idén 3260 liter tejet kívánnak egy tehéntől fejni. A telepvezető szerint erre minden lehetőség megvan, az első három hónap termelése a tervet ígéri. Április közepe óta friss zöld takarmánnyal keverik a téli silót, A »vitaminfröccs« hatása nem csekély: — Tizenöt-húsz százalékkal több a tej a zöldtakarmány hatására. Én tavaly niég a növénytermesztésért feleltem, mo6t mint állattenyésztő bizonyos fokig azt etetem, amit magam termeltem. így, ha lesz kifogásom, azt magamnak kell címeznem. Bár úgy gondolom, mind minőségben, mind mennyiségben megfelel az idén a takarmány. A telepvezetővel és a portással együtt harmincketien dolgoznak a telepen. Egy emberre nyolc tehén jut, igaz, az állatlétszám még nem teljes. Ha azt is elérik, 0—10 tehén jut egy dolgozóra. Nem túl magas szám, de ebbe minden »érintett" beletartozik. Ténylegesen talán a dolgozók fele foglalkozik az állatokkal, s így már országosan is elfogadható a kép. r B A.
