Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
Barcs János ►■Ismeretlen-«. Szász Endre festménye. Terhes hasú felhő Nem látszol többnek: csak annyinak amennyi vagy s a fárad ködnek elmesélve sóhajaidat kísér a felhőkbe bujt Nap: — s csak áimaid zönögnek. Telt csöndet arat fölötted a szél sóhaja, űz madarakat, — s kivirágzik a rögök sója mély barázdákra hajolva a kitárt kertek alatt. Izzik az erdő, fáradságot cipelsz haza, mért vagy kesergő, mint akinek sosincs igaza s vánszorog egyedül maga mint terhes-hasú felhő?! DARVAS SZILÁRD Színész színpai! néíkii „Ezen nevettünk” Darvas Szilard írt színdarabot, filmforgatókönyvet, bábjátékot, dalszöveget, irodalmi paródiát, kabarétréfát és humoreszket. A televízió jóvoltából milliók ismerték, hiszen konferansziénak is kitűnő volt. Daiias termet, szemüveg mögül fürkésző szempár, elmaradhatatlan csokornyakkendő enyhe orr hang, s ami a lényeg: csípős, gyakran harsányan nevettető humor, a szapora csattanók nyomán feltörő nevetés a nézőtéren, a képernyő előtt — hirtelen ezekből a mozaikokból áll össze a róla készült emlékkép. Azt már kevesen tudják, hogy Darvas Szilárd nemcsak humorista és népszerű konferanszié rolt, hanem költő is, veszedelmesen őszinte lírikus. Költőnek indult, versei több lapban megjelentek, így a Korunkban, a Szép Szóban, a Magyar Csillagban. Ez utóbbi- Imíi lótolt napvilágot 1943- ban a Katakomba — Két keresztény beszélget című verse. amely miatt hadbíróság elé állították, de később fölmentették. A felszabadulás után humoristaként lett ismert. Az idén lenne hetvenéves. Az Irodalmi Lexikon kissé szűkszavúan rajzolja meg életútját, akik viszont ismerték, szerették, azok tudják: sokoldalú, színes egyéniségét, emberségét, karakterének közvetlenségét, melegségét nem lehet száraz adathalmazokkal körülírni. Jó néhány évvel halála után a Magvető gondozásában jelent meg egész életművét öszefoglalni, megmutatni szándékozó kötet, a Hogy köhögjünk — Mit köhögjünk .. . Karinthy Frigyes szellemének. ajánlott irodalmi paródiái éppúgy helyet kaptak a kötetben, mint népszerű slá- aermagyarázatai vagy a fel- szabadulás után írt, politikai ‘árgyú publicisztikai Írásat, 'anyar humorral átszőtt humoreszkjei. Lírai versei, köztük Ukrajna háborús poklában írt költeményei pedig egészen új. a közönség számára addig ismeretlen oldaláról mutatják be Darvas Szilárdat. K w Orsorai Emil Utolsó vacsora Végignézett az arcokon. Rövid múltjába nem merült. Alig tudott már emberül. Nem fiigött békén, harcokon. Kulcsolt keze az asztalon. Kinn váró, félalvó hegyek. Renn csöndek, szegényszag, legyek. Műnké* kezek kőasetalon. Mindenki itt van aki hitt Minden igazság, tévedés, A majdnem rossz nehéz: • jó. És itt van aki nincs is itt. Szive helyén csak lüktetés Dúbargó pénz. Az áruló, Régi ismerősömmel, a tehetséges, fiatal színésszel találkoztam. Ügynevezett „rossz szezonja” volt az idén, nagy lítszámú társulathoz szerződött, s nemigen jutott neki szerep. Egyetlenegyszer játszott valami ötödik katonát, F ki fegyverét csörtetve végigrohan a színen, s bár úgy c értetett, mint színész még soha, képtelen volt magára vonni a figyelmet. Annál kevésbé, mert a másik négy is igyekezett, s így mind az ölüket holtversenyben egyszerre nyelte el az érdektelenség. Érthető, ha barátom szomorú. 'Színész színpad nélkül partra vetett hal, azzal a különbséggel,. hogy nem tátog rámán, hanem harsányan s idja az igazgatókat, a ren- ■ ( ezóket, a kollégákat, általában az egész világot, és nem rajta múlik, ha valakit kife- 1 jt. Tiszteletre méltó keserűség ez, hiszen a munkavágy fűti, a lefojtott energiák robbannak és keresnek kiutat. Családomban is van egy •'.ven vergődő szí nészzseni. T lasodszülött gyermekemről, Ferencről van szó, akit a taioezínház sűrű látogatása és némi apai ágon öröklött terheltség már most, öt és fél éves korában a színművészeti pályára irányított, méghozzá a színpadrakerülés minden reménye nélkül. Ferikét ugyanis cipővel és ruhával is alig lehet győzni. s ha tegyük fel, futná jövedelmem bői egy kőszíjoházra, az se kerülné el sorsát: napokon, belül elszaggatná. A tehetség viszont kitör, és eget kér. Ferike bábszínházát rendezett be masának, ahol a szürrealisták és kubisták stiKerék Imre Teneked ez jutott Milánóra hogy találók, örömemben így köszönök, terdet fejet neki hajtők, kin ő csak elmosolyodék. (Balassi) Kár volt örülni, vitéz uram, ékes szavakat jóillatú bokrétába kötni, sarkantyús csizmája alá bókból szőnyeget teríteni, régen hamvábaholt szerelem szikráját élesztem, hajdani virradatig tartó ölelések emléke már nem lágyítja meg sziklaszivét, a gőg átüt mosolya mázán, szeméből gúny villámait röpíti szívedbe, kár volt előre örülni, kár, agyban intézkedésre, kancaügettető játékra jó valói, de kinek drága mórba, pénz elúszik hamar kezéből: férjnek nem való, jussa csak a víg Anna-Máriák, citerás leányok éneke, csókja, s kivetettség házból, hazából; szerelem, vagyon tündérkertje másnak marad, tenéked ez jutott, ez ürömmel telt keserű pohár etak. lusában komponált darabokat martat be, tény, hogy egy árva szót se lehet érteni belőlük. Játékában nagy szerepe van a mozgásművészetnek, amennyiben egy karosszék alá hasalva helyezkedik el, onnan nyújtja elő sajátmaga készítette figuráit: a királyt, a kulákot és a szegényparasztot, valamennyit egy-egy teljesen egyforma üres papírlap helyettesíti. A szereplők testületileg egyformán beszélnek, s így az egész produkciót olyan nemes egyszerűség jellemzi, hogy képtelenség odafigyelni. Az érdeklődés hiánya miatt a bérletezés is csődöt mondott Ferike nap. mint nap üres széksorok és tátongó re- kamiék előtt játszotta végig műsorát, sőt, néha a színpadot is kihúzták felőle, mert szükség volt a fotelekre. A viszontagságok nem törték meg ezt az acélos jeliemet, ellenben elhatározta, hogy eltekint a bábművészet megreformálásától, és az élő színdarabot választja. Visszaélve foglalkozásommal, hozzám fordult darabokért, és erőszakoskodásának engedve, írtam is számára egy kis dra- molettet, amelyet tényleg sikerre vitt. Mintegy három- százszor játszotta el a jelenetet. haladó hagyományaink és a dús mesefantázia e széles taglejtésekkel kísért keverékét, némiképp hozzáadva saját meggyarapodott ismereteit U: — János vitéz bedobta a tóba a rózsát, Iluska kiemelkedett a habokból, és azt mondta : „Köszönöm neked, János vitéz, most kint vagyok a vízből.” Ferike ezután szeretett volna átalakulni repertoireszín- házzá, én azonban kiírtam .magam az ő számára, különben se vállalhattam a felelősséget egyéni betoldásaiért. Színpad, szerző és darab nélkül maradt Ferike, s mindjobban kezdett hasonlítani a bevezetőben említett ismerősömhöz. Ilyen előzmények után értesültem, hogy gyermekem a napközi otthonban előre megfontolt szándékkal beleült 3 szomszédja levesébe. Produkciója hatalmas sikert aratott az egybegyűlt nézőközönség előtt, az óvónéniknél azonban kevésbé, miért is Ferike rövidesen helyet foglalt a jóformán az ő személyes liasznála- tára rendszeresített szégyen- pádon, ahová olyan önérzetesen ült ki, mint a színészek egy-egy siker szünetében a színház előtti kispadra. Az otthoni fegyelmi tárgyaláson is rendkívül gerincesen viselkedett. Nem titkolta, hogy különös produkcióját a ..Vidám Budapest” akció egyik szórakoztató számának szánta. — Én mindig kitalálok valamit, amin a gyerekek nevetnek — jelentette ki minden bűntudat nélkül. S én. mint a család házi színpadának igazgatója, elhatároztam, hogy a jövőben többet játszatom. Már dolgozom is egy kisebb művön, amelyben visszatérhet régi sikerei színhelyére, a fotel alá. Mert színész színpad nélkül partra vetett hal, és nines rémesebb, mint ha a szerepeit maga íria Hajnali sötétség. Ketch Karoly müve. 8 magyar tudomány arcképcsarnokából Láng István akadémikus Láng István 1970 óta a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, 1979 óta a 1 MTA levelező tagja. Mohácsról indulva járta be azt az utat, amely végül a 'Roosevelt téri reneszánsz palotába, a magyar tudomány fellegvárába vezetett. A szervezőkészségéről híres tudós életrajzát olvasva kiderül, hogy 1931- ben született, 1950-ben a Mohácsi Állami Gimnáziumban érettségizett. Agrármérnöki oklevelét 1955-ben a Szovjetunióban, az Ivanovói Mező- gazdasági Főiskolán szerezte. Kandidátusi értekezését 1961- ben védte meg, doktori fokozatát 1973-ban szerezte. Beszélgetésünk során arra keressük a választ, ami egy életrajzba saho nem fér be. — Mohács és a Duna valószínűleg meghatározó jelentőségű volt életemben. Nagyszüleiül dunai hajósok voltak. Szüleim már szakítottak a Dunával, és gyári munkások lettek. Persze a Duna, mint környezet továbbra is megmaradt, és egyre inkább megszerettette velem a természetet. — A természet szeretetén kívül mi az, amit az otthon még útravalóként az élethez adott? — Megtanultam, hogyan kell dolgozni. A munka és a rend szeretetét otthonról hoztam. Ugyanakkor szerencsés generációihoz is tartozom. A háborút gyerekként éltem meg, nem voltam katona és levente sem. A felszabadulás után az én korosztályomnak szinte minden lehetőség adva volt, csak élni kellett vele. A mohácsi gimnáziumi évek alatt részt vettem az ifjúsági mozgalomban, városi diáktitkár voltam. Mivel Mohácson akkor három középiskola volt. rémi jelentősége volt diáktitkárnak lenni. De nemcsak a korosztályomnak voltak kivételes lehetőségei, hanem Mohácsnak is. Akkor még ügy volt, hogy ott épül fel a dunai vasmű, és így a városból az átlagosnál többen mehettek a Szovjetunióba egyetemre. — Miként választott szakot? — Már tizennégy évesen elhatároztam, hogy biológus leszek. Ez azóta sem sikerült, de legalább mindig a közelében vagyak. Akkor az agrár- tudomány jól szintetizálta számomra a természetrajongást és a biológi iránti vonzalmat. Egyetemi éveim alatt lelkesen vettem részt a tudományos diákköri munkában. Másodévre már az egyetemi agrokémiai diákkör egyik vezetője lettem. Itt alakult ki bennem az az elképzelés, hogy tudományos pályára menjek. Nyaranta a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben dolgoztam, Egeiszegi Sándor mellett, aki a homoktalajok javításán fáradozott. Az egyetem elvégzése után szerettem volna abba az intézetbe kerülni. — Gondolom, a vörös diplomával hazatérő ifjú mér1 löknek ez nem okozott goulot? — Valóban, nem ez okozta a nehézséget. Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter volt 1955-ben, amikor Ivanov- ban végeztem. Személyi titkárt keresett, és rám esett a választása. Én viszont el sem tudtam képzelni az életem másként, mint kutató. Így hát ajánlatára nemet mondtam. Tizenöt évvel később, amikor az Akadémián főtitkárhelyettes lettem, ő volt a főtitkár Útjaink tizenöt éves késéssel ugyan, de találkoztak. Persze ezt csak miirt érdekességet említem, hogy milyen véletleneken múlik az ember élete. — Diplomamunkáját a kalcium növényélettani szerepéről irta. Kandidátusi értekezésének témája a homoktalajok javítása volt. Doktori értekezését egy évtizeden . át folytatott szabadföldi kísérletek után írta meg, arról, hogy miként hat a homoktalajokra a műtrágyázás. Joggal merül fel a kérdés: mindezek után hogyan jutott el 1970-re a környezetvédelmi kutatásokhoz? — 1968-ban külföldi tanulmányúton vehettem részt. Az UNESCO tudománypolitikai ösztöndíja lehetőséget adott arra, hogy egy-egy hónapot töltsék Angliában, Franciaországban és Svédországban. Ezekben az országokban azt tapasztaltam, hogy nagyon fejlett a kutatások állami irányítási rendszere, és az állami támogatásért produkálni is kell. De nemcsak ezt láttam. Hanem azt is, hogy milyen komoly gond az egészséges emberi környezet megóvása. Tulajdonképpen ezen'"az utón találkoztam először a környezetvédelemmel. Az ösztöndíj után vissza akartam menni a kutatóintézetbe, de váratlanul közbejött a főtitkár helyettesi kinevezésem. így telt el az 1970-es évtized a• környezet- védelmi kutatások jegyében. — Sokat tett a Balaton megmentéséért, a környezetvédelmi kutatások hazai in nemzetközi szervezéséért. Hallhatnánk valamit távolabbi terveiről? — Szeretném, ha az 1980 as évtizedben megvalósulna a biológiai erőforrások fokozottabb kihasználása. 1978 óta több száz szakember azon fáradozik, hogy felmérje az ország ökológiai potenciálját, azaz a növénytermelés természetadta lehetőségeit. A munka befejeztével meghatározhatjuk a mezőgazdasági termelés főbb irányait, felbecsülhetjük igazi tartalékainkat. — Nemcsak a Magyar Tudományos Akadémián, hanem az UNESCO Magyar Bizottságában is vezető tisztséget tölt be. 1972-ben és 1978-ban az UNESCO közgyűlése a természettudományi programbizottság alelnökévé választotta. Marad-e szabad ideje, es ha igen, mivel tölti? — Sok a hobbim. A legrégibb és talán legkedvesebb a horgászat. A Nyírségben van egy kis almáskertünk, egy tó partján. Ott módom van et- üldögéni a horgászbot mellett. A téli hónapokban inkább a bélyeggyűjtésnek hódolok. A magyar bélyegeken kívül gyűjtöm a hal, a madár és az űrkutatási motívumot. Bélyeggyűjtő szenvedélyem második fellángolásában kezdtem a Nobel-díjas motívumot gyűjteni. Utazásaim során gazdag Nobel-díjas autogram- gj’űjtemónyre tettem szert Újabban szívesen figyelem távcsővel a madarakat, de nem szégyenlem azt seim bevallani, hogy imádom a jó labdarúgó-mérkőzéseket is. Nagyon fontosnak tartom, hogy jusson idő kedves szórakozásainkra. — Munkájához sok sikert kívánunk. Köszönjük a beszélgetést. V árkon yi Anna
