Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

FELSZÓLALÁSOK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETEN Szobrot az alkotó embernek ÁRVÁI JÓZSEF, a karádi tsz elnöke Gáspár Sándornak, o Politikai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának felszólalása Kedves Elvtársnők, Elvtár­sak! Pártunk Központi Bizott­sága nevében tiszta szívből gratulálok Somogy megye kommunistáinak, dolgozó né­pének az elmúlt öt év ered­ményeihez. Kádár Jáinos elvtárs megkért, hogy adjam át szívélyes jókívánságait a küldöttértekezlet minden résztvevőjének, Losonczi Pál elvtárs korábbi betegsége miatt nem tud részt venni a küldöttértekezleten, most lá­badozik. Tegnap beszélget­tünk, és ő is megkért, ad­jam át az üdvözletét So­mogy kommunistáinak. A Központi Bizottság kong­resszusi irányelveiben és a megyei pártbizottság beszá­molójában is szó van arról, hogy sokkal nehezebb körül­mények között folyik ha­zánkban az építőmunka, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt tudomásul kell venni. Pártunk XII. kongresszusa minden bizonnyal kimun­kálja majd, hogy a mai vi­szonyok között mit kell ten­nünk, hogyan lehet még eredményesebben folytatni az építömunkát, és tovább nö­velni hazánk gazdasági, po­litikai és erkölcsi erejét. De nem volna helyes, ha azt várnánk a párt kongresszu­sától, hogy pontosan meg­mondja, kinek mit keli ten­nie. A nagy társadalomátalakí- tp kérdéseket, a hatalom megragadását, a termelő- eszközök társadalmasítását rohammal kellett és leheteti végrehajtani. A részletek ki­dolgozása, a finomítás, az építőmunka teljessé tétele azonban árnyalt, sokszínű és hosszan tartó feladat. Erre már nincsenek egyértelmű formulák. Van egyetemes ta­pasztalat, amit figyelembe kell venni — a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalataira gondolok —, de ma már sajátos viszo­nyainknak megfelelően, el- mélyülten kell dolgoznunk azért, hogy helyzetünk egy­re szebb és jobb legyen. A párt — ahogy a felszó­lalók is kifejezték kívánsá­gukat — folytatja jól be­vált politikáját. S itt meg­állnák egy szóra. A Közpon­ti Bizottság már többször utalt arra, hogy ez a jól be­vált. politika azt jelenti: vannak állandó és vannak változó elemei. Egy forra­dalmi párt politikája soha­sem lehet statikus. Állandó elemeit mindig ki kell egé­szíteni mindazzal, amit az adott időszak megkövetel. A párt politikáját tehát min­dig fejlesztem kell, hogy jobban meg tudjon felelni a követelményeknek. Pártunk politikájának nemcsak hazai, hanem nem­zetközi rangja is van. Mi adja meg az értékét? Az, hogy reálpolitika. Nem ke­veri össze vágyait és elkép­zeléseit a valósággal. Mindig azt teszi, mindig arra moz­gósít, amit az adott időszak­ban tenni kell és tenni le­het. Volt időszak — az 1946- os, 1947-es időszakra gondo­lok —, amelyet forradalmi időszaknak nevezünk. Akkor több volt bennünk a lelke­sedés, kevesebb a tudatos cselekvés. De elvtársak, most is forradalmi időszakot élünk. Ebben a korban több a tu­datos cselekvés, és mintha kicsit kevesebb volna a lel­kesedés. Tennivalónk van bőven. S a mai követel inén vek telje­sítése sem nélkülözheti a lelkesedést. Személyes meg­győződésem. hogy kongresz- szusunk e nehez helyzetben is utat mutat majd. De ez senkit sem ment föl a gon­dolkozás, a cselekvés alól. Azt tapasztalom, hogy ma­gunkkal szemben elég elné­zőek vagyunk, s általában jó véleménnyel vagyunk saját magunkról. De hát egy em­bernek az értékét néni az adja meg, hogy mit gondol magáról. Tetteivel állíthatja csak ki a hiteles bizonyít­ványt. A társadalom értékét is az adja, hogy mit tesz a haladásért, az emberekért. Rendszerünk értékét és ma- gasabbrendűségét, hitelét az adja, hogy milyen célokért küzd, mi a törekvése, mi­lyen a programja. A Magyar Szocialista Mun­káspárt az elmúlt években is azt tette, amit az adott tör­ténelmi körülmények között tennie kellett, és ezt teszi a jövőben is. Az építőmunka árnyalt feladatai azonban azt. követelik, hogy mind­annyiunknak más életet kell élni, mint eddig. Régi mód­szereink bizonyos elemei ma mar nem alkalmazhatók. S ha azt mondom : másképp kell dolgozni, mint eddig, ak­kor ez vonatkozik a mi szer­vezeteinkre, a 'pártszervekre és -szervezetekre, a tanácsi szervezetekre is. A szakszer­vezetek mozgalmi szervei­nek is változtatniuk kell felfogásukon, módszereiken, hiszen energiájuk nagy része arra megy el. hogy önmagu­kat igazgatják. Pedig a fő tö­rekvés és követelmény az, hogy mozgalmi szerveink növeljék a társadalom fejlő­désére gyakorolt hatásukat. Nem sokra megyünk az ér­tekezletekkel sem, ha na­gyon szépen és jól beszélünk ott, meghallgatjuk és dicsér­jük egymást, azután minden marad a régiben. Az esemé­nyekre kell hatást gyakorol­ni, az ügyet kell előbbre vin­ni. Az elmúlt, viszonylag rö­vid történelmi időszak alatt nagyon szép eredményeket értünk el. Nincs szégyellni- valónk. És a jelenlegi gaz­dasági helyzetben sem kell aggódnunk: erős a mi tár­sadalmi rendszerünk. Gazda­sági lehetőségeink is meg­vannak, politikai, morális erőnk szilárd. Kivágjuk ma­gunkat a nehézségekből nincs ok a félelemre. De ve­szélyes, ha bárki is arra gondolna: elértük amitakar­tunk, miért törjük magunkat tovább. Igaz, vannak még lakásgondok, más nehézsé­gekkel is meg kell küzde- nünk. De van mindenkinek munkahelye, és nem elünk rosszul. Nem értünk el min­dent. amit a szocialista tár­sadalom nyújtani tud a ma­ga teljes kibontakozásának idején. Átmeneti társada­lomban élünk, annak min­den sajátos és ismert je­gyével, átmeneti és tartós gondjaival. Ezért kell na­gyon vigyázni a feladatok meghatá rovásánál. Figye­lembe kell vennünk, hogy bizonyos jelenségek ma még a társadalom természetes ve­lejárói. Ha mindig olyasmin törjük a fejünket, amibe ugyan nem kell belenyugod­ni, de rha még nem tudjuk megváltoztatni, mert nem értek meg hozzá a feltételek — akkor az örökös töpren­gés arróL is elvonhatja a fi­gyelmünket, ami mai feladat, azaz napjaink követelménye. Mi a követelmény velünk szemben, akik felelősek va­gyunk a társadalom fejlődé­séért? Ügy tudom szemléle­tesen megfogalmazni, hogy szobrot az alkotó embernek, a tisztességes, a becsületes munkának. Tiszteletet és megbecsülést a gonddal, oda­adással végzett munkának. Azt kellene elérnünk, hogy ne legyen nyugodt éjszakája annak, aki nem végezte el napi munkáját, azt, ami rá várt, ami a kötelessége lett volna, bárhol dolgozik is. Nem tudom, hányán hány­kolódnak éjjelente Somogy­bán, az országban, nem tu­dom, nem is akarom tudni. De a munka társadalmában ez a fő kérdés. Szabad utat kell kapnia az önálló kezde­ményezésnek, az alkotó te­vékenységnek. Nem tudom, hogy mennyit tudnak róla, vagy van-e en­nek konkrét jele — országo­san még előfordul —, hogy igaza csak annak lehet, aki­nek a legnagyobb a rangja. Ezen is változtatni kell. Az ilyen gyakorlat is a társa­dalom átmeneti jellegére utal de ez már olyan je­lenség, amelybe nem szabad belenyugodni. Társadalmunk közösségi társadalom. Minden tenni­valót együtt kell kidolgoz­nunk. Lehet okos egv ember a kisebb vagy nagyobb kö­zösségben, téeszben vagy ál­lami gazdaságban, de • olyan bölcs, mint sok ember, az egész közösség együttesen — sohasem lehet, Képletesen mondom: igenis szobrot az alkotó embernek, akár fizi­kai munkás, tsz-brigádveze- tő, pedagógus, tsz-elnök, ál­lami gazdasági vagy üzem­igazgató. Szobrot annak, aki tiszta gondolkodású, jó szán­dékú gyerekeket nevel; az eladónőnek, aki mosolyogva, jó kedvvel végzi a munká­ját és közvéleményt formál. Mindep elismerést meg keli adni a tisztességes emberek­nek, szabad utat nyitni cse­lekvésükhöz. A tisztesség, a becsület, a jól végzett mun­ka legyen mindennek az ér' tékmérője. Sokan szóvá teszik mosta­nában, milyen a magyar munkásosztály, a parasztság általános műveltsége? Van­nak jóindulatú emberek, akik kétségbe vannak esve és azt mondják: igen, már van autó, van ez is, az is, de hol van a műveltségi színvonal? Azt válaszolom erre: a magyar munkásosz­tály és parasztság műveltsé­gi színvonala megfelel a társadalom mai fejlettségi színvonalának. Nem rosszabb és nem jobb annál. Nem sza­bad türelmetlennek lenni. Ne nyugodjunk bele a kirívó jelenségekbe, törekedjünk arra, hogy kiteljesedjen az élet. A szocialista társada­lom teljes kibontakoztatásá­hoz az is hozzá tartozik, hogy ne csak az anyagi igé­nyeket állítsuk középpont­ba, hiszen csak a fölemel­kedett, szellemileg is igé­nyes, művelt és tájékozott, sokoldalúan érdeklődő em­ber teheti igazán színessé, széppé és gazdaggá szocialis­ta társadalmunkat. S ez még inkább felszínre hozza az emberi értékeket. A türel­metlenségnek azonban nincs helye. Mások azt mondogat­ják: vannak demokratikus fórumok, de nincs tartal­muk; ez nem jó így, nem jó úgy. Igen, vannak demokra­tikus .fórumaink a munka­helyeken is: nem is működ' nek rosszul. Lehet és kell tökéletesíteni őket. De le­gyünk türelmesek, érjünk el jobb eredményeket ezeken a fórumokon. Végül az afgán nép forra­dalmának megsegítéséről szólva hadd utaljak arra, hogy az imperialista hatal­mak e körűi kialakított hecckampánya Igyekszik el­terelni a tőkés országok nép­tömegeinek figyelmét saját belső bajaikról: a gazdasági válság, a munkanélküliség megannyi jelenségéről és következményéről. Meggyő­ződésem, ha a Szovjetunió nem sietett volna az afgán forradalom megsegítésére, néhány év múlva a nemzet­közi közvélemény ítélte vol­na el a mulasztása miatt. Nekünk, a szocializmust épí­tő országoknak mindenkor kötelességünk a forradalmi mozgalmak támogatása. Er­ről semmilyen körülmények között sem mondhatunk le. Rangot a jó módszereknek A XI. kongresszus határo­zata kimondta: a kedvezőtlen adottságú termelőszövetke­zetek felzárkóztatásával, a megfelelő termelési szerke­zet kialakításával nagyobb hatékonyságot és növekvő termelési eredményeket kell elérni. Termelőszövetkeze­tünk fejlődése megfelel a párt agrárpolitikai célkitű­zéseinek: növekedett a mun­ka termelékenysége, a gaz­dálkodás hatékonysága, emelkedtek a hozamok. Hasonlóan a megyei irány­zatokhoz, örvendetesen nőtt .fizikai dolgozóink szakkép­zettsége. Az is igaz, hogy ez a változás elsősorban a mű­szaki ágazatok területén ta­pasztalható. Gazdaságunk a közös fel­adatok ellátása mellett ki­emelt figyelmet fordít a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésének szervezésé­re. E munkánk célja, hogy a termelési kedvet fenntart­suk, a termelést támogas­suk. A Központi Bizottság állásfoglalásának megfelelően szükségesnek tartjuk a mel­léküzemi tevékenység foly­tatását. Üzemünk alkalmassá vált arra, hogy rugalmasan és gyorsan reagáljon ezekre a változásokra. Fejlesztési feladatainkat úgv határozzuk meg. hogy az megfeleljen a tájkörzeti ter­melés igényének. A gazdál­kodás alapkövetelménye­ként, a tudományos ismere­teket hatékonyan alkalmaz­va, a még eredményesebb, jobb minőségű munkát tűz­zük célul. A rendelkezésünkre álló anyagi-technikai bázis lehe­tővé teszi a termelési integ­ráció bővítését. Járható és eddig eléggé kihasználatlan területe a mikrokörzetek meglevő termelés-szervezési lehetőségeinek a kiaknázása. E lehetőségekkel akkor tu­dunk élni, ha felszámolják az üzemek esetenként ta­pasztalható befelé fordulá­sát, és eltűnik a még meg­levő féltékenykedő szemlé­let, ha a szomszéd gazdasá­gokban szerzett és kipróbált jó módszereknek ugyan­olyan rangjuk lesz, mint a más megyékből, netán a más .országokból hozott és nem is mindig olcsón alkal­mazható módszereknek van. KOCZKA JÁNOSNE, a Kaposvári Ruhagyár csoportvezetője Tartalmasabbak a brigádvállalások A vállalatok hatékony, a mennyiségi és minőségi követelményeknek megfele­lő gazdálkodása ma már nem választható el az egy­re szélesedő szocialista bri­gádmozgalomtól, a szocialis­ta munkaverseny legeredmé­nyesebb formájától. A szocialista munkaver­seny kapcsán formálódik a dolgozók tudata, magatar­tása. Kialakul és elmélyül bennük a közösség iránti fe­lelősségérzet, és fölismerik egymás segítésének szüksé­gességét. A szocialista brigádmozga- lom nagy mértékben hozzá­járul a munkavensennyel kapcsolatos feladatok meg­oldásához. Vállalatunknál, városunkban, az egész or­szágban e mozgalom előre­haladásának kulcskérdése: tevékenységének, minőségé­nek fejlesztése a termelés­ben, a művelődésben, a köz­életben egyaránt. Szocialista brigádjaink példát mutatnak, a munká­ban pontosságra, fegyelemre, jó minőségre, takarékosság­ra törekednek. Részt vesz­nek a gazdálkodás haté­konyságának növelésében, a munka- és üzemszervezés­ben, az újítómozgalomban. Mindezek a jegyek a Ka­posvári Ruhagyár szocialista brigádjait is jellemzik. Je­lenleg 47 brigád 620 taggal tevékenykedik, élen jár a mennyiségi és minőségi fel­adatok teljesítésében. Vállalatunknál különösen jellemző ez az ifjúsági sza­lagra, az ott működő szo­cialista brigád elnyerte a vállalat kiváló brigádja cí­met. Az ő munkájuk is dön­tően hozzájárult ahhoz, hog- vállalatunk 1979-ben meghá romszorozta tőkés exportját. örvendetes, hogy a nem termelő területeken szintén kibontakozik a brigádmozga­lom. A brigádok gazdasági vál­lalásai mind tartalmasab­bak, ebből érezhető, hogy megértették a népgazdaság előtt álló nagyobb feladato­kat. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy vállalatunk ezen belül szocialista bri­gádjaink is csatlakoztak a Sziklai brigád felhívásához. Szocialista brigádjainkra jellemző még műveltségük növelése, szakmai és politi­kai ismeretük gyarapítása, a társadalmi munka. öt év alatt, több mint 300-an sze­reztek magasabb iskolai végzettséget, szakképzettsé­get. A megnövekedett gazda­sági követelmények köze­pette is eleget teszünk a kö­vetelményeknek. SOMOGYI t NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents