Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Fát ültetett... sál, majd a Botroc-tanyánál az Éles-hegy gerincére térve sűrű erdők között, szinte érintetlen természeti környezetben. Gyönyö­rű zselici vidék! A fák koronájáig felkúsaott, hajókötél vastagságú iszalag-indák, és a té­len is zöld borostyán hatalmas zöld tömege az őserdő benyomását kelti. Ahol az erdő ritkulni kezd és véget ér, szinte alpesi jel­legű rétekkel tarkított átmenettel a szennai szőlőhegy következik. Le a faluba! A turis­taösvény kijelölésével — mondja lokálpat­rióta kísérőnk — a természetbarátkor még adós. Régi szokás egyes vidékeken, hogy a .meg­születő tiszteletére diófát ültet az apa; amire megemberesedik az újszülött, a fa is terem. Somogyi János Kaposdadán egész erdőt te­lepített: minden ember tiszteletére, gyönyö­rűségére ... Reneszánszian teljes ember. „Forgószélben élt” mindig. Ezerkilencszáz- húszban született abban a kaposdadai ház­ban, melyben gyerekkora idején négy gene­ráció élt, tizenhárom személyt számlált á nagy család. Édesapja 1938-ban lett a maga gazdája, akkor épült ide a mai Kaposdada 5. számú ház elődje, egy kis épület. Mond­hatni, tanya volt ez. Somo­gyi János — akkor még Steiner János néven — élte a paraszti éle­tet. apja mun­káját segítve. 1941-ben be­hívták katoná­nak, 1942 már a harctéren találta. A vo- ' ranyezsi ka­tasztrófa so-*.» rán került“" Szovjet hadi­fogságba. A magyar anti­fasiszta fog­lyok mozgal­ma iskolára küldte: Júzsá- ban és Krasz- nogorszkban tanfolyamon vett részt. Negyvennégy tavaszán je­lentkezett a németek elleni harcra. Fegy­verrel és szóval harcolt a Kárpátokban, Ke­let-Szlovák iában és Lengyelországban a 18. szovjet hadsereg kötelékében, mely a IV. Ukrán Fronthoz tartozott. A senki földjén — a két tűzvonal között —, ha csendesült a háború zaja, az emberi hang csendült fel: Somogyi János agitálta a szemben álló magyar hadtestek tagjait az átállásra, a reménytelen és igazságtalan harc befejezésére; átszökött katonákat szólaltatott meg, megdönthetetlen tényeket sorakoztatott fel agitátor bajtársaival a történelmi igazság mellett. Rendszeresen rájuk lőttek. Megsebe­sült, de gyógyultan ismét visszakérte magát a frontra. Zakopánéba nem turistaként, ha­nem harcoló katonaként jutott el: a néme­tekkel „golyóval beszélt”. A háború után fontos megbízatást kapott a Belügyminisztériumtól: a geszti járási rend­őrkapitányság vezetőjeként főként bányászokból megszer­vezte a rendőrbiztosságokat, életaldozatok árán is megte­remtették a -közbiztonságot. A pártok tömegei működtek akkoriban, őt a Magyar Kom­munista Párt küldte oda. Két év után a tatai járáshoz ke­rült, de az a vonzás, melyet a szülőföld gyakorolt rá, el­lenállhatatlan volt: hazatért Somogyba. Elöljáróként tevé­kenykedett a községben, majd pártiskolára küldték. Dolgo­zott a Somogy Vármegyei Földhivatalban, aztán a me­gyei partbizottság mezőgaz­dasági osztályán. A néphad­sereg megszervezésekor szá­mítottak rá, tiszti iskolára Komáromba került. Amikor felavatták, főhadnagyi rangot kapott. A Honvédelmi Mi­nisztériumban előadóként tel­jesített szolgálatot, de — mint mindig, ha messze került a. feldajkáló dadai tájtól, — mág­nesként vonzotta haza a szu; lőíöld. A szolgálatot Kaposváron folytatta, amíg súlyosan meg nem betegedett: mellkasi műtétet hajtottak végre rajtá. Tartalékállo­mányba kényszerítette a betegség. A városi tanács mezőgazdasági osztályát vezette 1961-ig. Főiskolát végzett. Szervezett téeszt, majd hívták Bárdudvarnokra elnöknek Negyvenegy éves volt; cselekvő tanújává lett annak a „hőskorszaknak” is. Nekik a köze­pes eredményért is meg kellett harcolniuk ezen a szemnek szép, de művelést tekintve nehéz zselici vidéken. Három év alatt majo­rokat, istállókat, utakat építettek; a terület táblásítási képe ma is ugyanaz, melyet még ö alakított ki. 1964 óta a megyei földhivatal főelőadójaként csoportjával földminősítést végez. De a szükebb pátriát, me­lyet szinte anyaként tisztel Somogyi János: gazdagítani szerette volna. Így született meg, s fejlődik egyre a mára már hírnévnek örvendő ar­borétum, a tavacskákkal. E sorok írója csak csodálatát képes följegyezni, amit ott érzett ; szakszerű ismertetőt ne várjon az olvasó. Száz fe­nyőfajta és fajtaváltozat — a legritkábbak is —, borókafaj­ták tucatja: ezt látni kell! A Somogy megyei Tanács 16/1976. I. 27-i vb-határo- zatával így rendelkezett: „A kaposdadai arborétum ren­deltetése — védje a dend- rológiai és esztétikai ér­tékeket képvi­selő fafajokat, cserjéket és egyéb növé­nyeket — a természeti ér­tékek oktatási, ismeretterjesz­tési célokat szolgáló ' be­mutatásával a természetben történő élményszerzéssel és felüdüléssel egybekötve se­gítse elő a szabad idő kultu­rált felhasználását.” A ter­mészetvédelmi területté nyil­vánított arborétumot iskolá­sok csoportjai, kirándulók, magyarok és külföldiek láto­gatják. A vendégkönyvből Fodor András költő szavait jegyeztem ki: „Örülök, hogy szülőfalum határában ilyen igazi Somogyi Édent talál­tam. Sose fogom elfelejteni az itt töltött perceket — is­mét csak azt mondom »tör­vény, hogy itt születtem-.” Az ember, ennek a „termé­szeti csodának” megálmodója és teremtője, akinek helyt­állását eddig — a legmagasabbakat is bele­értve — hét magyar és két szovjet kitünte­tés ismerte el; szerényen elhárítja a „nép­szerűsítő” szándékot. Ilyen ember Somogyi János. Szívesebben kalauzol el bennünket egy — az egész tájkörzetet — bemutató sé­tára. Olyan alapos, pontos ebben is, mint a munkájában. Induljunk el Dadáról, melyet régi oklevelek már az Árpád-korból emlegetnek. Szőlöskert - jeit a század végi filoxéra-vész pusztította ki. Régi mondást elevenít Somogyi János: „Men­jünk Dadára, bornak javára!” A szülőhelyet elhagyva, a halott vasúti sín a Barát-hegy mellé kanyarodik. A táj láttán kalauzunkban új zselici turistaösvény kijelö­lésének gondolata támad: a dadai buszállo­mástól az arborétum megtekintésével. Foly­tatódna a barát-hegyi panorámás körkilátás­De — képzelt szennai látogatásunkból — most vissza a Barát-hegyre. Bencés barátok­ról kapta a nevét: török dúlta templomuk, kolostoruk ott állott a vasút feletti széles teraszon, a hegyoldalban. Délebbre a Vásárvölgy el­nevezésű kat- lanszürdok mélyül a hegy­be. A szájha­gyomány sze­rint a töröktől rettegő lakos­ság e helyen tartotta vásá­rait. Vergíliu- sunk minden négyzetcenti­mé ternyi te­rületet, min­den tájhoz kapcsolódó le­gendát ismer itt. Falut érin­tünk; a haj­dani vasút is tiszteletkört írt le itt: Ka- posszentbene- dek, ma Bárd­udvarnok ut­cája. Két temploma kö­zül az egyik műemlék jel­legű, a másik tömör tornyával, építészet: megjelenésével egyedülállóan szép. A telepü­lés és a barát-hegyi kolostor egykori lakóiról, a benedekrendiektől kapta nevét. Délről a Bárdi-hegy hatalmas tömbje emelkedik. Erdő borítja, széles fennsík­ján szőlők, Micsoda körkilá­tás nyílik ! A hegy „névadója” a szemben fekvő Bárd falu, melynek régi utcája új, tele­pült részekkel folytatódik, s a gyönyörű parkban álló, fel­újított bárdibükki kastély kö­zelében ér véget; ez a gazda­ság központja. A kaposszent- benedekiek máig élő sérelmé­re — mondja Somogyi János — a falujukat Bárddal Bárd­udvarnok néven vonták össze közigazgatásilag. Mennyivel szerencsésebb lett volna Bárd- benedek; lásd Boglár és Lelle esetében a Boglárlelle... Zsippó következik. Tanya* bokorszerű település. Ott ér véget a betonút. A zsippói völgy egyenes, hosszú sza­kasz: keletről a Szendi-hegy, majd öregzsippó-hegy ter­peszkedik óriásként. Messze lakó gazdáknak is volt itt szőlőbirtokuk. Gasztonyi Mi­hály úgy emlegette a Szendi- hegyet, mint a környék Ba­dacsonyát. Aztán a filoxéra... Szegényebb emberek jöttek, földdaraibokat vettek, üre« présházakból lakást alakí­tottak ki. Be­népesült a hegy szántó­vetőkkel, ál­lattartókkal. De húsz éve új kirajzás kezdődött, in­nen, néptele- nedik a hegy. Idegenek jön­nek, megfogja őket a táj. Van, aki hét­végi házzá va­rázsolja a ta­nyát, talán je­lez ez is vala­mit Kezdetet. Halastavak gyöngysora. Messze bent a Vadaskert nevű erdőrész­ben érnek vé­get. Tájvédel­mi körzet ez, * Zselic Táj- üddfflu feffe zet összefüggő része; kirándulóparadicsom lehetne — így kísérőnk. Lipótía! Idelátszik Bánya ts; ősi település mindkettő. A Bárd-paták szentimrei ágának völgye vadregényes táj. Bal partjától szabdalt, mégis összefüggő, buja erdőkkel gazdag dombsor, jobb oldalán füves-erdős ligetek. Répái Lajos gyógyszerész, neves amatőr helytörtenesz e völgyi mocsárból ásta ki a mammut csont­jait. Itt, az egyik erdőfedte csúcson találni a honfoglalás előtti időkből megmaradt földvár sáncait. Sétautunk végére értünk. Magunk mögött hagytuk a Bárd-patak 8—10 kilométernyi szakaszát. Gyors vize hajdan öt malmot haj­tott. Akkortájt ingyenenergiával, helyben őrölték lisztté a környékbeliek gabonáját, így mondja Somogyi János. Később az ember a patakvizet a halastavakra vezette, és termő­helyet teremtett segítségével. Ma ezt az „in­gyenenergiát” nem hasznosítják. A természetet féltő, tájgondozó ember be­szél kísérőnkből, „forgószélben élt” Somogyi Jánosból; egy talán nem is megvalósíthatat­lan- álom körvonalai bontakoznak. Ha az előkészületi időszakban levő Kapos­vár és környéke településcsoport áltaküWS rendezési terve ezt a területet fölvenné azok közé, amelyek — távlatokban gondolkodva — a város lakosságának kikapcsolódását, szabad idejé­nek élmény- szerző eltölté­sét lesznek hi­vatottak szol­gálni ! A víz­ügyi szervek véleménye szerint — így mondja ked­ves kísérőnk — alkalmas tározó létesí­tésére. Talán a halott vasút sínpárjait sem kellene föl­szedni, a töl­tést sem el­bontani. Ke­rékpártúra út­ja, még inkább merész álom ? — úttörővas­út vonala le­hetne ... ! A források csekélyke rá­fordítási! ki­építéssel a horgászok, ter- mészetimádók szomját olta­nák. A fejlesz­tés a terület részbeni egyezése miatt, az ér­dekek egyeztetésével a zselieségi tájvédelmi körzet „nagyközönség” számára történő „fel­tárását” is szolgálhatná. A megközelítése? A Báid-patak völgye hét ponton érintkezik a kiépített műúttal, melyen menetrendszerű autóbuszjáratok közlekednek. Somogyi János minden szempontot figyelembe vett. S most újra itt, az arborétummal hét ha­tárra nevezetessé tett kaposdadai portán. Po­hár koccan, füstölt kolbászt szelünk. Meleg­szünk. Kályhánál. Szó melegénél. Két fiáról beszél, érezhető büszkeséggel. Párttagok; az idősebb repülőtiszt, a fiatalabb Mérőben kezeli a téesz szárítóját. Házigazdánkat nem fogta a hatvan év. Erős testalkatú, szelcserzett arcú ember. Ha nyug­díjba tér, akkor sem pihen majd, tervei kö­zött szerepelnek a közhasznú társadalmi te­vékenységek. S a gyönyörű arborétum továb- hi gazdagító faültetésre vár... „Irigylem” Somogyi Jánost, bevallom. A helytállás történelmi lehetőségeiért, álmaiért. Mintha kitalálná mire gondolok, azt mond­ja: — Az embernek néni szabad feladnia a küzdelmet. A siker ott vár a sor végén Fül jegyezte: Lesko l.áala

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents