Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
A továbbiakban arról beszélt, hogy a vállalati kezdeményezéseik; gazdasági hatékonyságát csökkenti egyes irányító szervek apparátusának . bürokratizmusa. Sokszor előfordul, hogy a döntések után hónapok telneik el a már jóváhagyott import-; (Folytatás az T. oldalról.) — Megyei pártértekezletünk egyértelmű állásfoglalása volt, hogy az elkövetkezendő évek nagy politikai feladata minden állampolgárunkkal megértetni: a meglevő életszínvonalunkért, mindenkinek, bárhol dolgozik is, többet kell tennie. tételek engedélyezésével. . LÁZÁR GYÖRGY, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke Legnagyobb erőforrásunk a dolgozók bizalma VERESS PÉTER, külkereskedelmi miniszter Új munkamódszereket kell kidolgoznunk Felszólalásában hangsúlyozta: a világgazdaság megváltozott feltételei, a cserearányok, nem változnak meg javunkra pusztán attól, ha csak bíráljuk őket. Felismerhettük, hogy az egykor eredményes munkamódszerek ma már nem mind állják meg a helyüket. Széles körű összefogás szükséges ahhoz, hogy vállalni tudjuk a változtatás terheit és felelősségét. A nehezebbé vált helyzet kikényszerítette,. hogy felkutassuk saját tartalékainkat. Ezek ma elsősorban a fejlettség emberi tényezői, a meglevő műszaki tudás, az új iránti fogékonyság, a munkakultúra,, a lelkesedés, a jobb technológia és munkafegyelem, a szervezettebb, korszerűbb vállalati munka. Szocialista forgalmunk — ezen belül a szovjet viszonylat — marad továbbra is külgazdasági kapcsolataink meghatározó eleme. Az utóbbi hónapokban bonyolultabbá vált nemzetközi helyzet ellenére mindent megteszünk, hogy gazdasági kapcsolataink a fejlett tőkés országokkal normálisan fejlődjenek. A tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján kereskedünk. Gazdaságot gazdasággal, jogot joggal, előnyöket előnyökkel és, ha ránk kényszerítik, a megkülönböztetéssel megfelelő ellenlépéseket állítunk szembe. Tőlünk nem indul ki gazdasági kapcsolatokat gyengítő törekvés, vagy lépés- Az irányelvek feladatul szabják többek között, hogy váljék szorosabbá a termelő és külkereskedelmi vállalatok együttműködése, növekedjék közös érdekeltségük, erősödjék a szállítási tegyem lem, javuljon a piaci munka, gyorsabban, rugalmasabban kövessük a piac változásait. Már dolgozunk ezeknek a / problémáknak a megoldásán, többek közölt az olyan érdekeltségi rendszer kimunkálásán, amely jobban összekapcsolja a termelő és a külkereskedelmi vállalatokat. IIOVAI JULIANNAt a gödi Dunamente Tsz virágkertésze A nehéz gazdasági körülmények között is szükség van demokráciára Pest megye küldötte a szövetkezeti demokráciáról és a szocialistabrigád-mozgaloim,- ról szólt. A módosított szövetkezeti törvény a szövetkezeti demokrácia érvényesülése érdekében a közgyűlés hatáskörébe — helyesen — csak a tsz működésének, gazdálkodásának legfontosabb kérdéseit utalja — mondotta. — Rendkívül fontos viszont, hogy a szövetkezet ügyeiben" az, akinek mondanivalója van, más' fórumokon véleményét nyilváníthassa. A továbbiakban a munkahelyi közösségek szerepét fejtegette. Ezeket a fórumokat még alkalmasabbá kell tenni arra, hogy az emberek véleményt mondhassanak és a döntésekbe beleszólhassanak. Hangsúlyozta a felszólaló, hogy a demokrácia nemcsak kedvező gazdasági helyzetben szükséges, hanem a nehéz gazdasági körülmények között is. DR. MARTOS ISTVÁN, a Medicor Művek vezérigazgatója Meg kell gyorsítani a jó elvek érvényesítését — Állítom, hogy a vállalatok jelenlegi körülményei között is lehet eredményesebben dolgozni, nagyobb hatékonyságot elérni — hangsúlyozta. — Mégis úgy érzem, hogy pártunk kongresz- szusa az a hely, ahol fel lehet vetni azokat a problémáinkat, amelyek a mi viszonyaink között gátolják a gyorsabb előrehaladást. Az elmúlt években minden gazdasági témájú párthatározat, a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója hangsúlyozta a differenciálás szükségességét, azt a követelményt, hogy a jobbak gyorsabban fejlődjenek, a rosz- szabbak szoruljanak vissza. Az 1980-as szabályozó • rendszer működéséről még nin- psenek megfelelő tapasztalataink, de amit eddig láttunk, az nem bizonyítja ezt a törekvést. Meg lehet érteni azt ^ a költségvetési jellegű szemléletet, amely szerint csak azoktól lehet elvenni, akiknek van. De ennek az elvnek további alkalmazása nem ösztönöz a fejlődésre. Ezért elengedhetetlenül szükséges meggyorsítani a differenciálás helyes elvének gyakorlati végrehajtását minden területen. — Tapasztaljuk azt is, hogy a vállalatokat irányító állami szervek határozataiban, magában a gazdasági szabályozásban is sok esetben bizalmatlanság nyilvánul pieg a végrehajtással szemben. Ez az alapállás egyrészt sérti azokat a vállalatokat — és szerintem ezek vannak többségben —, amelyek nem szolgáltak erre rá, másrészt viszont^ ennek hatására nő a bürokrácia, es nem egy esetben ellenbizal- matianság is tapasztalható. Végül a vezérigazgató arról beszélt, hogy a magyar gazdaság fokozatosan kikerül a mai nehéz helyzetből, Dár nem szabad azt hinni, hogy ez. gyorsan fog történni. Ezt követően az elnöklő Győri Imre, a Központi Bizottság titkára Lázár György nek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának; a Minisztertanács emökenek adta mun a szót. A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését mind a Központi Bizottság, mind a Központi Ellenőrző Bizottság beszá- számolójával és az előterjesztett dokumentumokkal, majd így folytatta : — Az elmúlt évék kormányzati munkájában az a szándék vezetett bennünket, hogy eleget tegyünk a XI. kongresszus határozatainak, s legjobb tudásunk szerint dolgozva megfeleljünk pártunk és népünk. bizalmának. Munkánkhoz folyamatos segítséget kaptunk a Központi Bizottságtól, „Z országgyűléstől. Az elmúlt években is elvszerú és gyümölcsöző volt a kormány és a szakszervezetek együttműködése. Mindvégig élveztük a Hazafias Népfront, a KISZ és a többi társadalmi szervezet támogatását. A Központi Bizottság beszámolója a kormány számára megtisztelő elismeréssel szólt erőfeszítéseinkről, de munkánkat bíráló észrevételeket is tett. Ezekkel teljes mértékben egyetértek. Magam is úgy látom, hogy a kormányzati munkában van fejlődés, de a megnövekedett követelményekhez még nem mindenben tudtunk felzárkózni. A kormányzati munkában az utóbbi öt évben azok a társadalmi és szabályozási kérdések foglalták el a fő helyet, amelyek gazdaságpolitikai céljaink elérését, a gazdaság hatékonyabb működését voltak, hivatva szolgálni. Emellett — folytatta Lázár György — az utóbbi években is nagy figyelmet fordítottunk a szocialista demokrácia, a tudomány, a közoktatás, a kultúra, a közművelődés fejlesztésére. Ezt kell tennünk a jövőben is. Fontos feladatunknak tekintettük .az államélet demokratizmusának fejlesztését. A közszolgálat dolgozóinak többsége ' szerencsére nem hivatalnokszellemben, hanem a nép ügye iránti elkö- telzettséggel végzi munkáját. Ez azonban még nincs mindenütt így. Ezért jogosnak tartom, ha a Központi Bizottság közvéleményünkkel egyetértve sürgeti, hogy az állampolgárokat jobban vonjuk be a közügyek intézésébe és ellenőrzésébe, hogy további lépéseket tegyünk az igazgatás egyszerűsítésére és szakmai kultúrájának növelésére. A megelőző öt évhez képest, ha szerényebben is, tovább javultak népünk anyagi és kulturális életkörülményei. Teljesítjük, sőt várhatóan némileg túl is teljesítjük a lakásépítés tervét, számos új szociális és egészség- ügyi, oktatási, kulturális intézmény szolgálja a lakosság jobb ellátását. Gazdasági fejlődésünkről szólva azt sem hallgathatjuk el, hogy teljesítményük egésze elmarad a tervezettől, a mai szigorú követelményektől és a saját reális lehetőségeinktől is. Munkánk gyengeségei mindenekelőtt abban tükröződnek, hogy a hatékonyság és ennek következtében a nemzeti jövedelem sem éri el a tervezett mértéket. Az előirányzottnál kedvezőtlenebb az egyensúlyi helyzet, nem valósul meg a reálbér és a reáljövedelem tervezett növelése. Az okokat keresve hiba lenne úgy megosztani a felelősséget, hogy a kormányzati irányító munka mindenben megfelelő volt, s csak a végrehajtás volt elégtelen. Ugyanígy hiba volna,az Is, ha csak a központi irányítás gyengeségeit okolnánk az elmulasztott vagy a kellőén ki nem használt lehetőségekért. Az igazság azt kívánja, hogy a kritikából és a felelősségből is a kormány vállaljon többet. Elsősorban a kormányzati" munka gyengeségeire vezet- ‘hető vissza, hogy késlekedve reagáltunk a világgazdaságban lezajló változásokra, alábecsültük azok várható hatását. Erre alapozva túlzott védettséget tartottunk fenn vállalatainknak. Amikor a Központi Bizottság 1978 decemberében elemezte a helyzetet, két lehetőség között választhatott: vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyakorlatot, vagyis változatlanul mindennél előbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak • teljesítését, mint az egyensúly javítását, vagy mérsékelve a növekedés ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is jobban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak el a termelési szer- ' kezet korszerűsítésére, a vállalati gazdálkodás jobban igazodott az új követelményekhez.- Újabb vállalatok léptek arra az útra, mely a Bakonyi Bauxitbányák Vállalatnál, a Zalaegerszegi Ruhagyárban már évek óta jó eredményeket hoz, s ma is példát mutat a munkaerőgazdálkodás megjavításában, a korszerű munkaszervezésben. Az intézkedések végrehajtását — amelyek között a fogyasztói árak felemelése is, szerepelt — nagybari megkönnyítette, hogy ezeket, mint szükséges lépéseket, népünk magas fokú politikai érettségről tanúskodó megértéssel fogadta, s cselekvő módon támogatta is. Ismét bebizonj'osodott, hogy a dolgozók bizalma, a tőlük kapott támogatás a mi legnagyobb erőforrásunk, /amire mindig építhetünk, de amivel — Kádár elvtárs szavaival élve — visszaélni sohasem szabad. A határozatok következetes végrehajtása, a. célratörőbb munka eredményeként 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a behozatali többlet, a külgazdasági egyensúly a tervezettnél kedvezőbben alakult. Ez előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásához is, de ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket tehessünk az egyensúly helyreállítása felé, igen nagy erőfeszítésekre van szükség. Lehetőségeinket számba véve úgy látjuk, hogy a VI. ötéves terv időszakában is azt az utat kell járnunk, amelyre 1979-ben léptünk, s továbbra is az egyensúly javítását kell a követelmények középpontjába állítani. Emellett, vívmányainkat megőrizve, meg kell szilárdítanunk az elért életszínvonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, az egészségügyi ellátást, segíteni a sokgyermekes családokat, az otthont alapító fiatalokat és enyhíteni az idős emberek gondjain. A gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javításában csak akkor érhetünk el -sikert, ha a Központi Bizottság 1979. októberi határozatának szellemében olyan szelektív fejlesztési politikát valósítunk meg, amely megfelel adottságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gazdasági integrációba is. Továbbá, ha "a beruházásra fordítható eszközöket, a szűkös devizaforrásokat nem az eddig megszokott, a -mindenkinek jár« hibás ■ gyakorlatát követve osztjuk fel, hanem a legtöbb eredményt hozó, a hatékonyság gyors növelését elősegítő fejlesztésekre összpontosítjuk. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglevő erőforrásaink — a munkaerő, a felhalmozott és hatalmas értéket képviselő technika, a termőföld, ásványi kincseink —• jobb hasznosítására. Ehhez azonban a munkakultúra általános növelése mellett arra is szükség van, hogy polgárjogot kapjon az a felfogás, amely szerint a munkaerővel, a pénzzel, az anyaggal és mindenekelőtt- a folyamatosan dráguló energiával való szigorú takarékosság nem a szükség, hanem az értelem parancsa. Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a tehetségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel végzett rutinmunkát. Mindez megköveteli, hogy színvonalasabbá tegyük a kormány hatáskörébe tartózó népgazdasági tervezést, a legfőbb gazdasági folyamatok összehangolását és irányítását, következetesebben ellenőrizzük a határozatok végrehajtását. Ugyanakkor elhatározott szándékunk, hogy a közgazdasági szabályozás . célszerűbb érvényesítése közben a jövőben’is biztosítójuk, sőt fejlesztjük a vállalatok és az üzemek önállóságát, szervezeti és más intézkedésekkel több támogatást, nagyobb mozgásteret adunk a kezdeményező, a felelősen dolgozó, de az ésszerű kockázatot is vállaló vezetőknek. A munkakollektívákbap, a szocialista brigádokban nagy a tettrekészség, a segíteni akarás. Mindenekelőtt az illetékes vezetők feladata, hogy a tennivalók konkrét kijelölésével lehetővé tegyék e nagy erőforrásunk okos hasznosítását. A fejlesztési eszközök es a iövedelmek differenciálása nem új keietü igény. Érvényesítésében azonban alig- aiig jutottunk előbbre. Tudatában vagyunk, hogy elveink következetesebb érvényesítése, így a fejlesztési eszközök és a jövedelmek differenciáltabb elosztása a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek között több ütközést fog kiváltani, mint amennyivel korábban találkoztunk. Ezeket vállalnunk kell, de — különösen, ha emberi sorsokról, van szó — szocialista módon kell megoldanunk. A becsülettel dolgozó többség helytállása és magatartása megadja számunkra az erkölcsi alapot ahhoz, hogy a korábbinál erélyesebben lépjünk fel az egyéni érdekeiket a közösség érdekei elé helyezők, a szocialista normákat megsértők ellen, s ha a jó szó már nem használ, a fegyelmező szigorral is éljünk. Népgazdasági terveink megvalósításában eddig is pótolhatatlan segítséget jelentett a szocialista országokkal folytatott sokoldalú műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés. A nemzetközi körülmények, a közös és a nemzeti érdekek most még inkább sürgetően követelik a szocialista gazdasági integráció elmélyítését. Számunkra különösen nagy fontossága van a Szovjetunióval kiépített és egyre bővülő gazdasági együttműködésnek. Ezért is örvendetes és nagy fontosságú fejlemény a gyártás szakosításának és a kooperációnak a közelmúltban Budapesten aláírt hosszú távú programja. . Kormányunk külpolitikáját az a törekvés hatotta át, hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa népünk békés szocialista alkotó munkájához, nemzeti céljaink eléréséhez. Ennek szellemében az elmúlt esztendőkben is aktív nemzetközi tevékenységet folytattunk. Békénk, nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk zálogának tekintjük azokat az erős szálakat, amelyek összefűznek bennünket a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Ügy, mint eddig, ezután is munkálkodni fogunk a szocialista országok egységének, a Varsói Szerződés erejének továbbszilárdítá- sáért, részt vállalunk közös szervezeteink tevékenységéből, s hiánytalanul eleget teszünk a szerződésekből és megállapodásokból ránk háruló kötelezettségeknek. Internacionalista elveinknek megfelelően a jövőben is támogatjuk a fejlődő országok haladó törekvéseit. Mint a békés egymás mellett élés elkötelezett hívei, a jövőben is a béke megőrzéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének fejlesztéséért szállunk síkra. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az utóbbi időben a szélsőséges imperialista körök újult erővel támadnak az enyhülés folyamata ellen, s ennek nyomán nőtt a világban a feszültség. Mesterkedéseik és a haladó erők visszaszorítását célzó kísérleteik átmenetileg megzavarhatják a normális, kiegyensúlyozott nemzetközi légkört. Próbálkozásaik azonban kudarcra vannak ítélve. Az idő nekünk dolgozik. Tízes százmilliókban, a különböző világnézetű, de reálisan gondolkozó politikusokban egyre inkább szilárd meggyőződéssé érlelődik, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs értelmes alternatívája. A nemzetközi helyzet ugyan változott, de az alapvető nemzetközi erőviszonyok nem változtak. A Magyar Népköztársaság — területét, lakóinak számát tekintve — kis ország. Állásfoglalásának mégis súlya, szavának hitele és tekintélye van a nemzetközi életben. Elsősorban azért, mert hazánk és szövetségeseink, a szocialista országok olyan politika elkötelezettjei, amely mindenkor a béke, a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Bizonyos, hogy pártunk vezetésével nagy tettekre képes munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk — egész népünk (Folytatás a 3. oldalon.)
