Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
\ & Ui fogtömőszer A fogak tömésére használt cement nagyon keveset változott azóta, hogy a német P. Steenbock 1903-ban kidolgozta a lényegileg ma is használt eljárást. Eszerint a fogorvos a kiégetett szilicium-dioxid alapú cementport felhasználás előtt foszforsavval keveri össze. Ennek a hagyományos fogászati cementnek azonban több kedvezőtlen tulajdonsága van : egyrészt a foszforsav savas jellegénél fogva tovább károsítja a fogat, másrészt a cement nem tapad jól a fog anyagához. Ezért megfelelő alakú lyukat kell fúrni, hogy a tömés megmaradjon, benne. Angol kutatók az elmúlt években teljesen új szilikát- műanyag kombinációt dolgoztak ki fogászati cement céljára. Az új cement akkor köt, ha az alumínium-szili- kát port nagy molekulasúlyú poliakrilsav 50 százalékos vizes oldatával keverik ősz sze. öt perc múlva kezd szilárdulni és kiválóan tapad a fog anyagához. Szilárdsága nagy és mivel a poliakrilsav 20 ezer körüli molekulasúlya sokkal nagyobb, mint a foszforsavé (mintegy 100), kevésbé tud beszivárogni a fog anyagába, károsítva azt. Az új cementből készített tömések a klinikái tapasztalatok szerint tartósabbak, mint a régiek, és elkészítésük, helyük kifúrása kevésbé veszi igénybe mind az orvost, mind a beteget. A tudomány termelőerővé válik Váz nélküli fóliás takarás Energiaszegény korunkban egyre nagyobb érdeklődésre tarthat számot az az eljárás, amely a napfény energiájának hatékonyabb kihasználásán alapszik. A Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézetében dr. Nagy József egyetemi adjunktus energiatakarékos kertészeti termesztésű módszert dolgozok ki. — Mi a módszer lényege? — A váz nélküli fóliás takarás modern, napsütéses hidegágynak tekinthető. Az I eljárás mindenképpen többet jelent, mint a talaj egyszerű takarása, mert az egész növény fólia alá kerül, és a napenergiát a lehető legnagyobb mértékben hasznosítja. A géppel — vagy kiskertben kapával — kialakított 15—23 cm-es bakhátakra húzott, talajjal rögzített, perforált fólia alatt a növények gyorsabb fejlődése két-három héttel korábbi termésérést eredményez. Minél magasabb a légtér a baikhát alatt, annál nagyobb a növények rendelkezésére álló hőtartalék. A váz nélküli fóliás takarás fő feladata a régi, hagyományos Égigérő baromfitelep" a korai zöldségtermesztés hiányának pótlása, illetve az áruellátás biztosítása a magas légterű fóliás hajtatás és a szabadföldi tömegtermesztés közötti időpontban. — Hazánkban mekkora területen és milyen zöldségeket termesztenek ezzel a módszerrel? 1979-ben 720 hektáron folyt a váz nélküli fólia alatti hajtatás. Nagyüzemeinkben az FF 2-es típusú fóliafektető géppel végzik a fektetést, amelynek teljesítménye napi 2 hektár. 1980- ra a nagyüzemek igénye további 50 darab gép, így a dinamikus területnövekedés folyamatos. Házikertbe is bevezethető ez a fólián kívül más beruházást nem igénylő eljárás; a bakhátakat kapával kell kialakítani, és erre kell 'ráhúzni a perforált fóliát (igy használt fólia is hasznosítható). — Kérjük, ismertesse a nagyüzemi technológiát. — Egy hektár takarásához 300 kg finomfólia szükséges (vastagsága 0,04 mm, 1 kg fólia mintegy 27 m2 alapterületű). A perforálást nagyüzemekben az FF 2-es gépre szerelt kiegészítő berendezés végzi, házikertben pedig villanyfúróval lehet a íói lateker eset kilyuggatni. Az ágyások szélessége a terjesztett zöldségfajtói függően általában 80—100 cm. A váz nélküli fóliás takarás használatánál — mivel a melegigényes növények 4—6 hétig, a hidegtűrő zöldségfajok pedig (saláta, karalábé, káposzta) a hajtatás egész időtartama alatt a fólia alatt maradnak — nagyobb technológiai fegyelemre van szükség, mint a szántóföldi tömeg termesztésnél. A növényeket 10—14 nappal a hagyományos palántázási idő előtt (dinnye esetében pl. május 10. helyett április 25-e után) kell kiültetni; ha a kiültetéssel késlekedünk, a hatás- és vele a koraiság — csökken. A kiültetéshez jól fejlett, erős palántákra van szükség, amelyeknek nevelését is korábban kell kezdeni. Nagyon fontos a megfelelő rövid tenyészidejű fajta kiválasztása; két héttel későbben érő fajta esetében a takarásnak már semmi hatása sincs. Az ágyasokba a növényeket nagy állama nysűrűség- be kell ültetni; ezzel összefüggésben — mivel teljes mértékben irányított nevelésről van szó — feltétlenül szükséges a megfelelő öntözés, trágyázás és a fólia alatti párásabb mikroklíma miatt a növényvédelem. — Meddig marad a fólia a növényeken? — A hidegtűrő növényeken az egész tenyészidő- szakban rajta maradhat. A melegigényes növényeknél a levétel időpontja a klimatikus viszonyoktól és a nővirágok megjelenésétől függ. A váz nélküli fóliát eddig legnagyobb volumenben adiny- nyetermesztésben használták, de a zöldségfajok zöménél alkalmazható. Az eljárás további előnye, hogy a fóliafektető gépen kívül más beruházást nem igényel. Külön is hangsúlyozni kell, hogy a gép magyar konstrukció. nálunk gyártják, és a kidolgozott technológia —-, az eddig termesztett fajták nagy részét is beleértve — teljes egészében a mi viszonyainkhoz készült. B. G. M Hosszú életű görgőscsapágy Kilencsztntes baromfitelep épült fel Leningrad közelében. A legújabb technikai eszközökkel felszerelt tojóház tervezett évi termelése 360 millió darab tojás. A Szovjetunióban a hatvanas évek közepétől építenek ilyen nagyméretű komplexumokat — nemcsak az európai országrészben, hanem Szibériában (például Tyumeny, a nagy olajkitermelő központ mellett) is. Képünk a leningrádi csirkegyárban készült. Az újszülöttek védelmében A technika vívmányainak (sterilitás, mesterséges lélegeztetés, művi táplálás, inkubátorok stb.) segítségével az orvostudomány csökkentette az újszülötteket fenyegető külső ártalmak nagy részét. Csakhogy a beavatkozások is járnak bizonyos kockázattal. Így a gyógyszerek is veszélyt okozhatnak. A szervezetben a gyógyszer lebontása a máj sejtjeiben történik. Az újszülött májszövete azonban nem eléggé érett, s ezért méregtelenítő működése még korlátozott. Elsősorban tehát a gyógyszerekre kell vigyáznunk, állapították meg amerikai orvosok: csak a szakorvos által rendelt gyógyszereket szabad újszülöttnek adni. Ugyanúgy okozhat kémiai ártalmai a szerves anyagokat tartalmazó — nitrittartalmú, szennyezett — kútvíz is. Hasonlóképpen minden liszt í- tószer, mosószer, sőt még néhány fertőtlenítő is okozhat mérgezést, ha nagy felületen érintkezik a bőrrel. Ezek különösen az idegrendszert károsítják. Figyelemre méltó az is. hogy újszülöttkorban fokozott a hajiam a fertőzésekre. Bár némi védőanyagot — bizonyos betegségekkel szembeni immunitást — az újszülött magával hoz a világra, mégis a legtöbb fertőzéssel szemben védtelen. Az antibiotikumok felfedezése után azt remélték, hogy többé nem jelent problémát a fertőzés. E szerek valóban csökkentették a veszélyt, azonban — különösen koraszülötteket ért fertőzés esetén — nem mindig biztosítanak olyan jó védel- 1 met, mint a későbbi életkorban. Amellett újszülöttkorban az antibiotikumoknak számos károsító hatása is , lehet: a növekvő csontokat, a fogakat, a csontvelőt károsítják, hajlamosíthatnak gombás betegségekre stb. A koraszülöttek fertőzésének megakadályozására ma is változatlanul a teljes elkülönítést, izolálást tartják a legfontosabbnak. Erre használják az , inkubátort, és az izoláló ■ üvegbokszokat-. Hosszas használatukat azonban — 'például az újszülött és a anya kapcsolatának hiánya, korlátozottsága miatt — nem egyszer lelkileg sínyli meg a csecsemő — állítják tapasztalataikról azame- . rikai urvoeok • A gördülőcsapágy mint gépelem igen lényeges része a gépi berendezéseknek és általában gyorsabban használódik el, mint maga a berendezés. A gördülőcsapágyak többsége a fém érintkezési kifáradásanas következtében válik használhatatlanná. A csapágyalkatrészek hasznos felületeinek érintkezési kifáradása kis pontok (berágódások), leválások (pittingek) formájában jelentkezik. A gördülő súrlódás, valamint az azt kísérő képlékeny alakváltozás eredményeként az érintkezési felületi rétegen, az érintkezési pontokon intenzív keményedés jelentkezik. Egy idő után a felületi réteg olyan változásokon megy keresztül, melyek az anyag kristályszerkezetének megbomlását eredményezik, A gördülőcsapágyak érintkezési rétegének viselkedését mikroszkopikus mélységig tanulmányozó kutatóit arra a megállapításra jutottak, hogy a felületi réteg mechanikai és vegyi kezelésével, a végsó megmunkálási — kiköszörülési, po- lirozási, szuper- finiselési — műveletek gondos elvégzésével még lehet ugyan hosz- szabbítani a csapágyak élettartamát, de közel sem olyan mértékben ahogy az kívánatos volna. Egy angol szakember más nyomon indult el a nagyobb élettartamú görgőscsapágy megalkotásának útján. Konstrukciójában arra törekedett, hogy a csapágyban minden pillanatban valamennyi görgő egyenlő terhet hordjon, ne keletkezzenek benne káros feszültségek. Az új elrendezésű csapágyat statikailag együtt kell megtervezni azzal a tengely- lyel, amelyre illeszkedik. Benne nem kis felületen jelentkezik a nagy nyomóigénybevétel, haneín kedvezőbben oszlik el, így elmaradnak, illetve csak jóval később jelentkeznek az említett anyagkifáradási jelenségek. Különösen a papír-, nyomda- és textilipari gépeknél van nagy jelentősége e szabadalommal védett csapágytípusnak. Képünkön a. feltalálót és újfajta gör- gösesapágyát láthatjuk. j I El nem süllyedő hajó A tengeri fúrószigetek és a partvidék összeköttetésében a helikopterek és a hajók fontos szerepet töltenek be. A legtöbb fúrószigeten — horgonyzási rendszerétől függetlenül — van helikopter fogadására alkalmas leszállóhely. Míg a helikoptereknek inkább a kútfúrás szakaszában veszik hasznát — embert és anyagot szállítanak velük a szárazföld és a fúrósziget között —, addig a hajók a már működő tengeri kutak üzemeltetése során tesznek jobb szolgálatot. Rendszerint vízi úton tartanak fenn ösz- szeköttetést a tengerre telepített fúrószigetek ’sokasága között is. A »dühöngő« kutak megfékezésekor a hajóknak jut a nagyobb szerep, hiszen azok oldalról is megközelíthetik a tengeri platformokat. Hasonlóképpen fontos feladat hárul a hajókra a baleset vagy kitörés következtében a víz felületén szétterülő olajfoltok felszámolásában. Az északi-tengeri olaj- és földgázmezők kiteijjnelésé- ben érdekelt országoknak sok gondot okoz, hogy a világtengerek egyik legviharosabb szakaszával van dolguk. A fúrótornyok maguk rendszerint jól ellenállnak g viharoknak, 8—-10 ezer tonnás tömegükkel viszonylag szilárdan »ülnek« a tengerfenéken, viharos időjárásban azonban megközelítésük igen nehéz, hiszen nem egyszer 20—30 méteres hullámverés tombol körülöttük, aminek már sok hajó áldozatul esett. Múlhatatlanul szükség volt már egy olyan könnyű hajótípusra, amely feltétlenül biztonságos és minden veszélynek ellenáll. Angol szakembereknek sikerült elkészíteniük egy ilyen »keljfeljancsi« módjára viselkedő mentő- és kiszolgálóhajót. A hajótestet üvegszállal rétegelt különleges műgyantából állították elő, sa hajó minden felépítményét tökéletesen zártra, a víz által hozzáférhetetlenre készítették. Képeinken: a LÓN—1 típusjelű különleges mentöhajó. Nem kell üzemanyag Urvitorlázó tervek 1977. januárjában Honoluluban csillagászati kóngresz- szust tartottak. Ezen azösz- szejövetelen ismertették az amerikai űrvitorlázó tervet. Gyermekkorunk sárkányára hasonlít ez a szerkezet, amely megépítése után 800x 800 métere^ méretben bolygóközi utakat tehetne meg. Az űrvitorlázó Naprendszerünk távoli bolygóit is felkereshetné tervezője szerint. Igen nagy előnye, hogy haladásához nem kell üzemanyag, mert azt a természet szolgáltatná, a napsugárzás nyomása formájában. (Ismeretes tény a fizikából, hogy amikor sima felületen a fény visszaverődik, ott nyomás, az aerodinamikai áramláshoz hasonló jelenség keletkezik.) Nincs új a nap alatt. Az amerikaiak is elismerik, hogy ez az ötlet még Ciol- kovszkijtól, a szovjet rakétakutatás nagy úttörőjétől származik: az említett energiát Ciolkovszkij űrhajók hajtására gondolta felhasználni. Találmányát nem publikálták, ma is a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának archívumában őrzik. Abban az időben ez csak elmélet maradt, mert a napvitorlázó önerőből nem tudott felemelkedni a földről. Napjainkban a íbana nagyerejű tolórakétuk és űrhajók korszakában már más a helyzet. Az amerikaiak az ötvenes években kezdtek — nyilván az orosz nyomdokokból kiindulva — foglalkozni a; űrvitorlázó tervével. Az amerikaiak aluminium bevonatú műanyagból kívánják elkészíteni a szerkezetet. A NASA 5 millió dollárt irányzott elő a napvitorlázó kísérletekre. 1980-ra kellene elkészíteni a prototípus első próbarepülését. Amennyiben beválik ez a szerkezet, 1981-ben nagy vállalkozásba kezdenének az amerikai űrkutatók. A hatalmas sárkány, amelyet kisméretű saroklapátok irányítanának, 1981-ben elindulna távoli bolygók felé. 1986-ra megközelítené a Halley" üstököst. Az üstökös- randevú természetesen csak egyik célkitűzése lenne az űrvitorlázó útjának, amely bolygók közelében és a világűrben végezhetne tudományos méréseket. Az űrvitorlázó terve a franciák fantáziáját is megmozgatta. A franciák egy kisebb űr vitorlázót szeretnének gyártani 200x200 méteres méretben. A franciák ezzel a sárkánnyal a Merkúr bolygó megközelítését és egy 1981-es Éneke üstökös-randevút szeretnének végrehajtani. A francia űrvitorlázót a Spacelab űrlaboratórium közvetítésével juttatná a világűrbe összehajtott állapotban. A világűrben szerelnék és állítanák össze a sárkányszerkezetet és indítanák útjára a Merkur felé. Lehetséges, hogy a Ciol- kovszkij megálmodta napfényhajtású sárkány a nyolcvanas években elindul a tá,- voli bolygók felé.
